Túrabeszámolók


Bodajk-Gaja-völgyi Mikulás

JancsiurTúra éve: 20162016.12.05 10:01:33
Tisztelt Szervezők!

 

Az idő ragyogó volt, tökéletes, hogy egy gyönyörű túrán találkozhassunk a Mikulással. Az útvonal is remek volt, elismerésünk a szervezőknek!

 

Kisfiunkkal a teljesítménytúrázás megszerettetése mellett a Mikulással találkozás miatt indultunk útnak. Már majdnem 8 éves, de őszintén hiszi, hogy márpedig létezik.

 

Tisztában vagyunk, hogy miről szól a teljesítménytúrázás, az elmúlt 25 évben sok és sokféle színvonalon megszervezett túrán vettünk már részt. Túlzott igényeink sincsenek.

 

Ugyanakkor ilyen pofátlan és szerencsétlen jelmezessel még nem találkoztunk. Sehol, ahol Mikulás várja a gyerekeket! A Pisztrángos-tó pontra érkezve a pontőrtől megkaptuk a pecsétet, majd az utasítást, hogy a Mikulás fázik, a tűznél várja, hogy találkozzon a gyerekekkel.

 

De a figura rá sem bagózott a gyerekekre, mert mobiltelefonált. Ez nagyon fontos, minden "Mikulás" mobiltelefonál, kivárjuk. Közben azt is megpróbáljuk elmagyarázni a gyerekeknek, hogy érkezésünket érzékelve a "Mikulás" miért fordít hátat, hogy ne zavarjuk a telefonálásban. Aztán miért megy távolabb, hogy aztán végképp ne zavarjuk... Amikor végre visszajön és méltóztatik köszönni a gyerekeknek, újra előkapja az éppen megcsörrenő telefonját, szószerint a kisfiunk kezéből elhúzva a kezét.

Sarkon fordultunk és otthagytuk. Szerencsére a gyerkőc lerendezte annyival, hogy ez nem az igazi Mikulás volt, csak egy jelmezes bácsi.

Én nem bácsinak nevezném.

 

Kérem tisztelettel ha meghirdetik a Mikulást a túrán, legyenek szívesek arra alkalmas szereplőt keresni hozzá. Amennyiben csak igen gyenge képességű jelentkezőkből válogathatnak, akkor legyenek szívesek megfelelően felkészíteni szerepére! A visszakérdezés, a próba nem szégyen. Amit szombaton előadtak, az igen!

 

Amennyiben a túrát feltétlenül az érintett jelmezes kollégáról kívánják elnevezni, javasolom a képességeinek megfelelő, semmiképpen sem pozitív hős választását. A hitelesség fontos, higgyék el!

 

Tisztelettel: Molnár János