Tisztelt Szervezők!
Az idő ragyogó volt, tökéletes, hogy egy gyönyörű túrán találkozhassunk a Mikulással. Az útvonal is remek volt, elismerésünk a szervezőknek!
Kisfiunkkal a teljesítménytúrázás megszerettetése mellett a Mikulással találkozás miatt indultunk útnak. Már majdnem 8 éves, de őszintén hiszi, hogy márpedig létezik.
Tisztában vagyunk, hogy miről szól a teljesítménytúrázás, az elmúlt 25 évben sok és sokféle színvonalon megszervezett túrán vettünk már részt. Túlzott igényeink sincsenek.
Ugyanakkor ilyen pofátlan és szerencsétlen jelmezessel még nem találkoztunk. Sehol, ahol Mikulás várja a gyerekeket! A Pisztrángos-tó pontra érkezve a pontőrtől megkaptuk a pecsétet, majd az utasítást, hogy a Mikulás fázik, a tűznél várja, hogy találkozzon a gyerekekkel.
De a figura rá sem bagózott a gyerekekre, mert mobiltelefonált. Ez nagyon fontos, minden "Mikulás" mobiltelefonál, kivárjuk. Közben azt is megpróbáljuk elmagyarázni a gyerekeknek, hogy érkezésünket érzékelve a "Mikulás" miért fordít hátat, hogy ne zavarjuk a telefonálásban. Aztán miért megy távolabb, hogy aztán végképp ne zavarjuk... Amikor végre visszajön és méltóztatik köszönni a gyerekeknek, újra előkapja az éppen megcsörrenő telefonját, szószerint a kisfiunk kezéből elhúzva a kezét.
Sarkon fordultunk és otthagytuk. Szerencsére a gyerkőc lerendezte annyival, hogy ez nem az igazi Mikulás volt, csak egy jelmezes bácsi.
Én nem bácsinak nevezném.
Kérem tisztelettel ha meghirdetik a Mikulást a túrán, legyenek szívesek arra alkalmas szereplőt keresni hozzá. Amennyiben csak igen gyenge képességű jelentkezőkből válogathatnak, akkor legyenek szívesek megfelelően felkészíteni szerepére! A visszakérdezés, a próba nem szégyen. Amit szombaton előadtak, az igen!
Amennyiben a túrát feltétlenül az érintett jelmezes kollégáról kívánják elnevezni, javasolom a képességeinek megfelelő, semmiképpen sem pozitív hős választását. A hitelesség fontos, higgyék el!
Tisztelettel: Molnár János |