Túrabeszámolók

GPS-el mért, megtisztított távolság 24,6 km. Pontos, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintadat nincs, mert otthon felejtettem az órámat, de a GPS-em 638 m-t mért. Ennél biztosan több, mivel hegyes terepen, az útvonal átszegdeltségétől (az emelkedők számától) függően 10-30%-al kevesebbet számol (csal), mint a tényleges. Jelen esetben 20% fölé tippelem az eltérést. A távolság sem biztosan pontos, mivel a Károlyi kastély kertjében teendő körre, az útleírás nem tartalmazott semmit, azon kívül, hogy érdemes megnézni (tényleg érdemes), a kapott térképből is csak tippelni lehet, és szalagozás sem volt. Mindenki arra ment amerre akart, de így ennek megfelelő a táv is. Én a pontokon meg a rajtban való kódorgással, összesen 25,7 km-t mentem.

A Cuha-szurdok lezárása miatt nem volt lehetséges a Bakonyi Mikuláson, a saját speciális 18-as távom teljesítése, és egyébként is 9-én egyesületi túrát vezetek az Ördög-árokba (Bakonyi Mikulás 12-es táv plussz Kőmosó-völgy és vár), ezért a Gaja-völgyi Mikulást választottam. Abban is reménykedtem, hátha összefutok, a tavalyi Csákberény IVV-s kis túratárssal (Évi) és szüleivel, akik bodajkiak lévén szinte biztos, hogy részt vettek a túrán, de ez nem jött össze.

Reggel szolgálatból mentem túrázni, s az öltözésnél vettem észre, otthon hagytam a Sigma biciklis és túrázós órámat. Elég bosszantó. Háromnegyed kilenc körül értem Bodajkra. Nem kellett sokat keresgélnem a rajthelyet, a sok parkoló autó jelezte. Parkolási lehetőséget már jóval tovább tartott találni. Sokan voltak. Gyors készülődés, és irány nevezni. Az egyesületi csapatunk épp akkor nevezett, így én is csatlakoztam. A gyors két betűs kitérőhöz, erősen lejtős csempe küszöbön csusszantam be a Charlie Chaplin képével díszített ajtónál.

Ragyogó napsütésben, és ekkor még nem túl szeles időben vágtunk neki a távnak. A többieknek jeleztem, csak a bemelegítés idejére maradok velük, utána gyorsítok. A Kálvárián, már sokkal élénkebb, dermesztően hideg szél fogadott bennünket. A gyönyörű panoráma ellenére, amennyire lehetett, rövidre fogtuk a fotózást, s menekültünk lefelé. A piros sáv elérésekor egy kis bizonytalanság, merre térjünk rá, merthogy két irányba is lehet. Elindultunk jobbra, mivel a logika ezt diktálta, s rögvest meg is lett a szalag. Egy fenyőfa takarta. Átraktam a fenyőre, könnyebb legyen az utánunk jövőknek. Az Alba-Regia-forrás felé vivő, erdőszéli lejtő száraz! Eddig mindig úgy jött ki, hogy vagy havas-jeges, vagy sáros volt. Most igen jól haladtunk, de eddigre szét is szakadt a csapat. A kerítésbe vágott kapun átballagtunk, s kényelmes, hangulatos erdei úton, szalagozáson indultunk el a kilátó felé. Mikor megálltak a végét bevárni, elbúcsúztam, és tempóztam tovább. Hamarosan rátértem a K+, majd a friss K▲ jelzésre, s azon értem el a sziklaperemen lévő kilátót. Nem túl magas, de stabil és biztonságos. Fölmentem. A kilátás remek. Gyors fotózás után, irány vissza a K+ jelzésre. Nem egészen félúton összefutottam az egyesületi csapattal. Kényelmes úton értem el az Alba-Regia-forrásnál található ellenőrző pontot. A pontőrök a hideg elől lehúzódtak a forráshoz, de már messzebbről útbaigazított a sült szalonna és kolbász illata.

Pecsételést követően, a kapott töltött kekszet lepasszoltam egy utánam jövő gyereknek, s a kényelmes szintúton mentem tovább. A Fehérvárcsurgói-víztározónál, a tiszta levegőnek köszönhetően gyönyörű a panoráma. Amennyiben északias szél fúj, márpedig most igencsak élénk, ilyen irányú szél fújt, az dermesztően hideg szokott lenni. Most sem hazudtolta meg magát. Ez, és a tarajos hullámok ellenére két horgászcsónak is kint volt a vízen. A zsilipnél, most is lementem egy gyors fotózásra. Mire vissza fölértem, elgémberedtek az ujjaim. Az éles fények, szép képeket tettek lehetővé. Az ellenfényben ragyogó víz is jó téma. Kisvártatva elhagytam a tározó partját, és a falu belseje felé vettem az irányt. Az ellenőrző pont hamar meglett. Pecsételés után, ittam két bögre meleg teát, ami nagyon jólesett. Előbányásztam egy bajor perecet, és indultam tovább. Sehol semmi szalagozás, ezért a térkép alapján kisaccográfoltam, merre kéne azt a kört tenni a parkban. Érdemes volt megtenni. Érdekesek a fémből öntött oszlopfők, illetve a vasból készült díszítések. Lementem a tó közelébe. A gloriette-ig nem mentem el, bár kíváncsi lettem volna rá, nincs-e alatta hulla. Agatha Christie-nél tutira lenne.

Irány vissza a víztározóhoz. Ahogy közeledtünk, úgy erősödött a szél. A Becsali büfé nyitva. Kihagytam, hiszen nemrég teáztam. Siettem tovább. Néhányan lent a vízparton mentek, sőt az egyik hölgy, a völgyzáró gáton sem jött föl azonnal, hanem a víztől úgy két méterre sétált a völgyzáró gáton a lépcsőig. Jeleztem neki, hogy ez nagy vakmerőség volt. Ha ott belecsúszik a vízbe, a csúszós betonon nem tud kijönni, csak a lépcsőn, addig meg vagy sikerül elúszni kihűlés nélkül, vagy sem. Menteni, kötél nélkül nem lehet.

Szokásom szerint, az egyik horgászállásnál lementem fotózni. A felcsapó hullámoktól, közel méter szélesen volt jeges a part. Megnézhettem, hogyan jelölték ki a bojlis helyeket, amit a Magyar Horgászban és a Pontyvilágban is említettek. Ballagtam tovább. A pisztrángos tónál a Mikulástól kaptam a pecsétet, egy mandarin kíséretében, amit helyben megettem. Irány a vadászház. Hosszú, de jórészt lankás emelkedő következett. Szépek a völgy sziklái. Itt már előjött, hogy az alacsonyabban álló nap, csak a völgy fölső részét világítja meg. Szép a látvány. A vadászháznál fölírtam a kódot, és elindultam visszafelé. A K▲ jelzés újbóli elérésekor megkezdtem a Vaskereszthez vezető kapatatót. Nem vészes. Kilátás, csak egy szektorba van, de az jó. Itt a szél sem olyan vészes. Jó meredek ösvényen ereszkedtem le az Ádám-Éva fáig. Néhol az ösvényről már lehetett látni a Gaját. Jó kis hídon kelhettem át a patakon. Ügyesen csinálták meg. Az igen masszív vasszerkezet nem látható.

Következett a túra leglátványosabb része. A korábbi esőzésektől még jó sok víz van a patakban, és még mindig fátyolos egy picit. Nagyon szép a patak. Itt is csak a völgy fölső részét sütötte a nap. Fantasztikusak, ahogy a fehér dolomit sziklák világítottak a napfényben. Sajnos a fényképezőgép érzékelője nem tudta visszaadni a látványt. A világos részek beégtek, így hát csak az emlékeimben őrzöm a látványt. A Varjúvár előtt megkaptam az utolsó ellenőrző pecsétet, fölmásztam a kaptatón, ami így száraz úton, csak szimplán, jó meredek. Ahogy szoktam, most is több helyen megálltam fotózni, hiszen a látvány gyönyörű. Végül el kellett hagyni a hegy peremét, és már csak simán begyalogolni Bodajkra. Ez egyszerűen hangzik, de a valahai sípályán lejutni nem is volt olyan könnyű. A hegyek északi lejtőin, illetve az árnyékos völgyekben még mindig megmaradt a dér. Ezt a lejtőn, a sok láb már síkos jéggé taposta, ezért elég óvatosan kellett haladnom. A kilátás a Vértes irányába kárpótolt az óvatoskodásért. Leértem, és hamarosan beértem a célba. Leigazoltam, s amíg elkészült az oklevél, ettem egy kis zsíros kenyeret. Az oklevél átvétele után, hazafelé vettem az irányt.

A tiszta levegőnek és a nagyon éles fényeknek köszönhetően, a Gaja-szurdok és környéke, a szokottnál is látványosabb. A hidegnek köszönhetően, szinte végig száraz utakon gyalogolhattam. A Varjúvárat leszámítva, egyik ponton sem kínálták, vagy adták az ellátmányt. Mindenki csak úgy gondolomra vette el, mondván, biztos azért van ott. Azt, hogy a Pisztrángos tónál a mandarinon kívül más is van, csak beszámolóból tudtam meg. Ennek megfelelően, az ellátmánynál nem is soroltam föl. Erre egy kicsit több figyelmet kellene fordítani.

A túrán elég sok gyerek vett részt, elvégre is róluk kellene szólnia a Mikulás túrák rövid távjainak, és a 25-ös táv is éppen csak középtáv, bár elég szintes. Lehetne egy köztes távot is szervezni azoknak a gyerekeknek, akiknek a 10-es táv már kevés, a 25-ös pedig sok. Az oda-vissza szakaszok monotonak lehetnek a gyerekek számára. Ha a három ilyen szakaszt (Károlyi-kilátó, Károlyi kastély és a vadászház, amiből az első és az utolsó jócska szintmegtakarítást is jelentene) kihagynák, akkor 18-19 km-es táv jönne ki, ami jó lenne ilyen köztes távnak.

A túra ár/szolgáltatás aránya igen jó. 1300/1100 Ft-ért színes térképes itiner, igazoló lap, oklevél és kitűző járt. Saját térkép nem feltétlenül kell, de azért nem árt ha van. Az Alba-Regia-forrásnál csokis töltött keksz, Fehérvárcsurgón tea és valamilyen apró süti, a Pisztrángos-tónál mandarin, a Varjúvárnál Balaton szelet, a célban pedig zsíros kenyér és tea volt az ellátmány.