Túrabeszámolók

1983. április 16. a Lévai  50-et befejezve  tudom meg, van hosszabb táv is.  1983. április 29. (péntek) 18 óra táján a nap kellemesen melenget az aranyosmaróti  állomáson. Itt jegyeztek be a Nyitrai 100 távjára. Nem kellett fizetni. A távról annyit mondtak: kövessem a jelzett utat, a szalagokat, meg a többieket. Mikor melyiket választom, rám bízták. Ennek a távnak már akkor is védjegye volt a kerítések mászása, melyek a vesztemet idézték. Az éjjeles minden gondtól mentesen telt. Reggel felé a térdemben mindig erősebb szúrás érződött. Egyenesen meg az emelkedőkön sántikálva ugyan, de tudtam haladni. Lejtmenetben  viszont két—három lépés után a fájdalomtól kivert a veríték. A megoldást a lefelé haladásnál mindig a háttal menéssel  oldottam meg.Világosban értem egy erdei tisztásra, ahol újból felírták a nevem és menésre biztattak. Viszont állt itt egy busz, ez hozta az 50 km-es távon indulókat. Engem meg vitt a dagadt térdemmel a célba, a nyitrai főiskolához. Így végződött a 100 km-es túrám 50 km-en. A történelem vihara, a 89-es forradalom mindkét túrát elsöpörte. 

Kep itt