A "Sárga 30É + Sárga 20" Teljesítménytúrák (2007.04.22.)
távok: 30,971 + 20,830 km (forrás mindegyik adatnál: Garmin GPSmap 60 CSx)
szintek: 1066 + 795 m
menetidõk: 6:40 + 4:05
***
A 30-as:
Ezt a túrát, pontosabban a Sárga 70-et már akkor kinéztem magamnak, amikor megjelent a nyomtatott naptár, de igen hamar rájöttem, hogy az nap lesz, amikor kedvesem visszajön Norvégiából, így letettem a teljesítésrõl... Mivel azonban csak 18:00-kor érkezett a gépe, úgy döntöttem, hogy a 30-ast és utána a 20-ast azért bevállalhatom, és akkor még haza tudok menni fürdeni, aludni, enni - mielõtt kimennék elé a reptérre. A szokásos kéktúrázós társasággal vágtunk neki a távnak, Tomi és Dávid 70-en indultak, Kata és Eszter pedig csatlakoztak 40-re.
A 22:20-as vonatra Angyalföldön szálltam fel, majd Dávid is csatlakozott Aquincum-nál. Sajnos a MÁV pont vágányfelújítást végzett, így egy szakaszon (Piliscsaba-Leányvár) buszra kellett váltanunk... Egyébként nagyon szép idõ ígérkezett éjszakára, viszont fel kellett készülnünk még a gyenge fagyra is. Én ezt sapkával és vékony túrakesztyûmmel meg is tettem, nem így Tomi, aki bízott egy szál polárpulcsijában... Végül is nem sokat tévedett, mert a széldzseki rólam is az elsõ kilométer után lekerült, és végig a polárpulcsiban mentem én is. A hõmérséklet-szabályozást pedig a sebességünk növelésével vagy csökkentésével oldottuk meg. No de ne szaladjunk ilyen elõre.
Éjfél után nem sokkal értünk az állomásra, ahol gyorsan kitöltöttük a nevezési lapokat (én ingyen nevezhettem, mert ELTE hallgató vagyok - sõt még a kaller sem volt hajlandó jegyet adni, úgyhogy teljesen free volt ez a túra), majd a GPS-ek beizzítása után a hivatalos feljegyzések szerint 00:15-kor elindultunk. Gyorsan átvágtunk a parkon, és lassan elõvettük a fejlámpáinkat is, miközben hozzánk csapódott egy negyedik ember - aki a szervezõkkel közelebbi kapcsolatban lehetett, mert ott volt a szakasz elsõ részének lemérésében - így kisebb eséllyel tévedtünk el :-) A folyamatosan meredekebb emelkedõ tetejére 00:46-kor értünk, innen szép kilátás nyílt volna a tájra nappal, de így sem volt csúnya. Mondjuk a Kincses-hegy mögül UFO-leszállópálya fényei cikáztak keresztül az egyébként szép csillagos (késõbb kicsit fátyolfelhõs, de reggelre kiderülõ) égbolton...
Innen tovaindulva majdnem rossz fele mentünk, de szerencsére a pontõr útbaigazított minket. Emberünk helyismerete révén az egyetlen nem túl jól jelzett kanyart is szerencsésen bevettük, és robogtunk lefelé. Az út elég kemény volt - azaz a lámpák fényében a látásunk nem igazán jelezte a kisebb nagyobb huplikat, ami néhol meg-megbotlást, vagy rosszul kitámasztott lépést eredményezett. Meg poros és köves is volt, de tetszett :-) Egész jelentõs mélységû löszvölgyben haladtunk a kertek alatt, majd egy éles kanyarban megint felfelé indultunk, bár az eddiginél jóval kisebb meredekségû terepen. Itt a kutyáknak még a mi megugatásunkra is volt ereje, pedig sokan elmentek már elõttünk.
Innen egy darabig nem sok mindenre emlékszem :-) Tudom, hogy amikor kiértünk egy tisztásra az erdõbõl, akkor megcsapott minket a hideg, meg volt pár szûkebb ösvény is a domináns poros-köves szekérutak mellett, meg hogy élveztük a gyaloglást, de semmi egyéb :-) Az S- S+ elágazásához 02:12-kor értünk, itt a világ legkisebb tábortüzét (képzelj el két 10 centis ágat keresztbe rakva, pár száraz falevéllel, ami ég) csodálhattuk meg, és elfogyasztottunk némi elemózsiát is. Hamar továbbálltunk, aztán néhol még egy két pocsolyával is találkoztunk, mielõtt egy nagy hajtûkanyar után beértünk volna Pilisszentlélekre.
Itt a beton nem tetszett, lélekben már a következõ emelkedõre gyúrtunk - ami annak rendje és módja szerint el is érkezett. Itt jött a szervezõk legjobban becsülendõ cselekedete, az addig még csak igény szinten emlegetett, de itt már megvalósuló fényvisszaverõ jelzések sora! A fákon nem csak jelzések, de messzirõl látható apró fény-négyszögek jelezték az utat - ez nagy segítség volt, mert a kaptatón legalább a jelekre nem kellett koncentrálni. Egyszeri megállás után (a csapat 70 km-es részlege kezdeményezte) értük el a nyerget. Innen kis folyadékpótlás után indultunk el lejtmenetben - szép erdõben ereszkedtünk, több helyen meredekebb völgyfalak között. 03:57-kor értük el a kéktúráról már ismert Klastrompusztát. Itt sárga italt ittunk szuper csapolós szerkezetbõl (mûködése: aláfekszel, nyitod, iszod - na jó, pohárral is lehet...), finom sárga íze volt, és mivel már kevesen voltak utánunk, és még volt elég, repetázhattunk is :-) Szomjat oltotta rendesen, így felfrissülve indultunk tovább.
Az elsõ métereken igen hûvös volt a menetszél, de ahogy elindultunk felfelé, beindult a klíma, és megfelelõ temperált környezetben (pulcsin belül persze) haladtunk tovább. Itt magamba diktáltam egy pezsgõkrémes croissant, ami nem esett jól... A Pilis alatt széles, és kissé göröngyös úton haladtunk, a fák között átszûrõdött a csillagok fénye, és lassan a hajnalpír is megjelent a hegy felett. Sokáig szintben vezetett utunk, majd lassan ereszkedni kezdett, és elértük a már több túráról is ismert (de a Piros 50B-n elsõ látásra megszeretett) piros sávot. Pilisszántótól délnyugatra, ahol a Vadföldet kerüli ki az út, már nagyban hajnalodott, és gyönyörû kilátás nyílt egészen a HHH-ig. Itt kicsit álmos lettem, és csatlakozott hozzánk két másik túratárs is, akik pár száz métert még a Pilis alatt tovább mentek az S+ mentén, de mivel õk visszafelé jöttek onnan, mi nem vétettük el ugyan ezt a hibát (nem is értettem, miért csipog az a fránya GPS-em... talán mert azt akarta mondani, hogy itt majd le kell fordulni? :-).
Innen már csak a Fehér-hegyet kellett megmászni, ami egy gyönyörû négyszögletû (és nem kerek) irtás (és nem erdõ) után következett. Hát jól meg is adtam a hegynek a magáét, feldörömböltem, mindenkit állva hagytam, és a csúcson megpihentem :-) Jó volt, pár perccel késõbb jöttek a többiek is, így nem jutott ki nekik abból az örömbõl, hogy lássák, miként zihálok 200-as pulzussal :-D Innen kis hullámvasutazás és egy gyönyörû napfelkelte megtekintése után értünk el a Vörös-hegy nyergéhez 06:01-kor. Gyors pecsételés és egy csoki elfogyasztása után el is indultunk lefelé a sziklás, fenyõkkel teletûzdelt tájban.
Pilisvörösváron még megmásztuk a Kálváriát (ami igencsak váratlanul ért, lélekben már a következõ húszra készültem, és azon gondolkoztam, tényleg nevezzek-e még húszra, vagy inkább irány aludni, de aztán gyõzött a menni akarás - és egyébként sem voltam még fáradt), aztán begyalogoltunk a célba (06:55). Itt és átvettem az oklevelemet és kitûzõmet, majd ugyanezzel a lendülettel neveztem is a 20-as távra, majd gyors zoknicsere következett - miközben megérkezett Eszter és Kata is.
***
A 20-as:
Az elõzõ 30 kilométer után még teljesen rendben volt a talpam, fáradságnak nyomát sem éreztem, így ahelyett, hogy hazamentem volna, és kialudtam volna magam, beneveztem még a 20-asra is :-) Ha nem pont aznap jön haza Flóra Norvégiából, akkor biztos a 70-esre mentem volna, de nagyon jó volt ez így is! Azért nehéz volt nem jól behagymázni az odakészített zsíros kenyerekkel, de kibírtam - fõ a békesség :-) 15 perc pihenõ után hivatalosan 07:10-kor (valójában pár perccel késõbb) indultunk neki az elõttünk álló kilométereknek.
Itt már Eszter és Kata is csatlakoztak hozzánk (látszott is rajtuk, hogy nem gyaloglással töltötték az éjszakát...), valamint Gnadig Pétert is láttam, sõt beszéltem is vele pár szót (volt Vektorszámítás tanárom). Kis kerülõvel értük el a sárga jelzést, mert egybõl lementünk a fõútra, és nem mentünk a kis utcán tovább, de itt már olyan sok túrázó volt, hogy õk is jöttek utánunk :-) Pilisszentivánon még leereszkedtünk egy kis templom mellé, majd kis betonséta után végre elindultunk kifelé a településrõl. Itt mivel a többiek elég kényelmes tempót mentek, úgy döntöttem, hogy inkább sietek, hogy hamarabb hazaérjek, és normális állapotba hozhassam magam a délutáni ferihegyi utam elõtt. Szóval nekiindultam a hegynek, és elmentem mindenki mellett, aminek az lett az eredménye, hogy amikor felértem az Antal vagy Antónia árok tetejére a nyeregbe, akkor kb. kiköptem a tüdõmet, de nem álltam meg, gondoltam ha már egyszer elindultam, akkor menni kell (meg azt is gondoltam, hogy milyen hülye vagyok, hogy nem otthon pihenek...). 08:11-kor értem el az elsõ ellenõrzõ pontot - az emelkedõn jóval 6 km/órás átlag felett mentem...
Innen aztán gyorsan tovább, a kedvesen útbaigazító pontõrnek is már csak hátrafelé integettem. Innen kicsit unalmas szakasz, a város peremén kanyarog az út az OKT-val együtt, majd egy feltételes (és most valós) ellenõrzõpont a Kerek-hegy alatt (08:26), hogy a csaló, sunyi rövidítõket kiszûrjék :-) Innen lejtmenet a Hidegkúti útig, ahol megpillantom a Solymár táblát... Azért ez meglepett :-) No de gyorsan jobbra át, és be a Jegenye-völgybe - ami gyönyörû! Árnyas, kanyargós utak, kis csobogók, vízesések, illetve egy hatalmas, világos szikla (talán a Lesõ-pad). A Rózsika-forráshoz (melynek vize sajnos nem ivó, annak ellenére, hogy szépen ki van építve) 09:08-kor értem, közben pár túratárssal elõzgettük egymást.
Innen egy nagyobb emelkedõre, aztán kb. szintmenetre számítottam a térkép agyamba égett képe után, aztán nem így lett. Az emelkedõt még lenyomtam - bár a Sport szelet nagyon nehezen adta meg magát (nem esett jól, na, viszont a vizem még mindig jó sok és jó hideg volt...), aztán szintút helyett elég nagy hullámvasutazás következett, ráadásul egyre szûkebb ösvényekkel - amit annyira nem szeretek. Mindenért kárpótolt azonban a hihetetlen panoráma, mely legjobban a Kötõk-padjáról mutatkozott meg (09:44). Itt egyébként kicsit mélyponton voltam, mert közvetlenül a pont elõtt kirakott papírnál megálltam, és néztem bambán, hogy akkor most meg mi van, mert itt a papár, de hol a pont. Legalább fél percbe tellett, hogy felnéztem, és megláttam az embereket :-) Egyébként az S- nagy emelkedõje után ahol egy nagy földbucka után folytatódott a jelzés (és ezt nehéz volt ám észrevenni) elõttem pár túratárs szerintem elment a rossz irányba, de nem volt erõm utánuk kiabálni...
A Csúcs-hegy alatt gondolkoztam azon, hogy a kéken kerülök (mert az eddig megtett 656,5 km-en csak ezen a szakaszon tévesztettem, amikor erre jártam, és véletlenül a kék helyett a zöldön mentem...), de aztán maradtam a sárgán, ami elég szûk volt, és ez nem tetszett... De aztán a hegy vége elõtt a kanyarban szerencsére volt szép kilátás, és megbocsátottam :-) Újabb embereket hagytam le (végül is az egész nap folyamán csak két futó elõzött meg), és a Virágos-nyeregbe érve kezdtem érezni a talpamat... Szép kilátás nyílt a vitorlázó-repülõtérre, és a fölötte a dombon gyakorló paplanernyõsökre, miközben a tûzõ napon haladtam az Újlaki-hegyre vezetõ emelkedõ felé. Itt kb. 10 embernek spóroltam meg pár kilométert, amikor utánuk szóltam, hogy nem arra - egybõl elkezdtek érdeklõdni, hogy miket tud a GPS :-) A csúcsról (10:37) nagyszerû kilátás nyílt minden irányba, itt idõztem volna többet is, de akkor már szerettem volna 4 órán belül letudni ezt a húszast.
Sajnos lefelé nagyon elkezdtem érezni a talpam (pedig izomfáradság szokás szerint nem volt, de ez a cipõ valahogy 45 km-ig bírja velem), és az utolsó kilométeren már nagyon néztem a GPS-t, hogy mennyi van még hátra... Kétszer is meg kellett állnom egy percre, mert már nagyon elegem volt, és éreztem, hogy a négy órán belüli idõ már nem lesz meg, de azért az boldogított, hogy sokkal hamarabb érek be, mint ahogy azt fél nappal elõbb elterveztem. Végül azért szerintem nagyon szép idõvel 11:15-re beértem (jobb, mint a Mátrahegy 20-on, pedig most volt elõtte egy 30-as éjszakai is...), itt is kaptam oklevelet meg kitûzõt (kicsit kárörvendtem azon, hogy én voltam az elsõ, aki eleve 30+20-ra nevezett, és nem azért hagyta itt abba, mert nem bírta tovább...), aztán finom hideg sárga innivalót, majd kis beszélgetés után felültem az 56-os villamosra. Nagyon jó szervezés volt, remélem jövõre is lesz!
[PSP]
www.kektura.eu
papics.web.elte.hu |
