Túrabeszámolók


Mozdulj a síneken! / sínekért!

nafeTúra éve: 20172017.02.27 23:03:21
Mozdulj a síneken 25

GPS-el mért távolság: 25,6 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 715 m. Ez most is csak az általam megtett táv adatait jelenti, mert Alsópere és a Csengő-hegyi kilátó között eltértem az útvonaltól.

 

Már a túrára menet látszott, nagyon tiszta a levegő, remek kilátásban lehet részünk. Cserében viszont dermesztően hideg szél fújt. Tipikus hideg front utáni időjárási helyzet. Mivel csak 2-3 óránként van vonat Zircről Eplény felé, ezért nagyon bő rátartással indultam el otthonról. Mások is így lehettek ezzel, mivel a nyolc óra egy-két perces érkezésemkor, közvetlenül előttem is jött autó, s szinte rögtön utánam is állt be túrázó a TESCO parkolóba. A vonat, a menetrend szerint 08.49-kor indul. Folyamatosan érkeztek a túrázók. Fél kilencig kényelmesen elücsörögtem a kocsiban, majd irány az állomás. Jó sokan voltunk. Villámgyorsan megkaptam a vonatjegyet, amire a kiírás alapján nem itt számítottam. Beszélgettünk az ismerősökkel, majd kiballagtunk a peronra. Először Veszprém felől, négy kocsival jött meg a Piroska, majd végre megjött Győr felől is a vonat (M41). Gondolom a szervezők jelzése alapján, kettő helyett 4 normális vagonnal. Kellett is.

 

A fekete leves Eplényben jött. Baromira szerencsésen, pont úgy állt meg a vonat, hogy elsőként tudtam beállni a Veszprém felől érkezettekből álló sor végére. Olyan 30-an állhattak előttem. Robi pár perc alatt kiosztotta az igazoló lappal együtt lévő nevezési lapot. Kitöltöttem, megnéztem a térképet. Nagyjából arra ment az útvonal, amerre a kiírás szerint számítottam, azt leszámítva, hogy egy oda-visszával fölmegy a Csengő-hegyi kilátóhoz. Az első negyedórában, egy centit sem mozdult előre a sor. Utána a 8-10 m-ből, 5 perc alatt 2-3 m-t sikerült előre menni. Aztán megint semmi. Az első negyedóra után elkezdett fázni a lábam, hiszen túrára készültem, nem horgászni. Ott három-négyszer ilyen meleg csizmát és zoknit használok, de abban nem is ajánlott párszáz méternél többet gyalogolni. 25 perc után úgy becsültem, még legalább ugyanannyit kell sorban állnom. Mögöttem, még jóval több, mint százan várakoztak. Eldöntöttem, nem nevezek be. Az útvonalat most már ismerem. Megyek. Ha a célban lehet, akkor ott befizetem a nevezési díjat. Mint a végén hallottam, volt, aki több, mint másfél órát állt sorba, és csak fél tizenegy után tudott elindulni. Leginkább a gyerekeket sajnáltam. Ennyi idő alatt, az életüket is elunták. Nehéz lesz őket újra teljesítménytúrára rábeszélni. Szóval a nevezési rendszer katasztrofális volt. Amint beszámolóban olvastam, 8 szervező volt a rajtnál, de csak 3 intézte konkrétan a nevezéseket. Volt olyan túrázó is aki ésszel élt, és Veszprém felől jövet, megállt Eplényben és benevezett. Ő meg kicsit azon morgott, hiába mondta, hogy a vonattal visszajőve fog indulni, csak azért is a nevezés idejét írták rajtidőnek.

 

Mivel a túrázók nagy része, a nem körtúráknál, mint ez is, jobban szereti a célban letenni az autót, s úgy utazni a rajthelyre, mint fordítva, ezért ha javasolhatom, azt az öt főt át kellene csoportosítani Zircre, ahol több a hely és nem egyszerre érkeznek a túrázók. Három ember így is volt ott. Adni kellene nekik egy csomó nevezési lapot, elvégre a rajtszám gyárilag rá volt nyomtatva, tehát maximum csak egy hézag lenne a sorszámokban. Egy SMS az EP-kre Ettől-eddig, és ettől-eddig vannak a nevezési sorszámok. Ha már feltétlenül adni kell blokkot, akkor párszázat meg lehetne írni előre (négy-négy tömb kedvezmény nélkülit és négy-négy tömb kedvezményeset), hiszen nem névre szól, s csak annak kéne ott írni, aki számlát is kér. Ezek a blokkok úgyis a kukába kerülnek, a NAV felé meg csak a kitépettek tőszámláival kell elszámolni. Zircen, egyébként is fölírták a nevet, amikor kiadták a jegyet. Ennyi idő alatt az igazoló lapra is rá lehet írni, plussz egységesen a vonat menetrendszerinti Eplénybe érkezési idő plussz tíz perccel a rajtidőt, s így Eplényből azonnal, minden ceremónia nélkül neki lehetne vágni a túrának. A nyolc emberből, két asztalnál akár négy nevezési helyet is ki lehetne alakítani. A kiírásba be kellene írni, hogy Zircen is lehet nevezni, 05.45-től (valószínűnek tartom, hogy a fél hetes vonathoz, már érkezhettek háromnegyed hat körül túrázók), 08.45-ig. Mivel folyamatosan érkeztek a túrázók Zircre, a probléma egy jókora részét megoldaná. Az első ellenőrző pontra két bélyegzőt kellene kiadni, és ők ne tartsák nyilván ki ment el, csak pecsételjenek, mert rájuk elég lökés-szerűen zúdulna a tömeg. A második EP-ig már széthúzódna. A Gerecse tt-ken, még a célban sem tartják nyilván ki érkezett be és ki veszett el menet közben. Itt sem lenne probléma, ha az első ponton nem tartanák nyilván, ki haladt át. Ennyit a kellemetlen részéről.

 

Indulás után, az első letérést simán benéztem. A szalagozás két autó között volt. Pár métert vissza, s jött lefelé egy kis szederindás rész. Persze csak azért mentünk le, hogy minél alacsonyabbról kezdhessük, az Ámos-hegyre vezető változó meredekségű kaptatót. Már indulásnál levetettem a pulóvert, de az első kicsit lankásabb emelkedő rész után, a biciklis mez is lekívánkozott rólam, s a kesztyűt is vékonyabbra cseréltem. A késői indulásnak köszönhetően, kiengedett a föld fagya, s eléggé csúszott a sárossá vált út. Ez a Csengő-hegyre vezető külön utas kaptatómat leszámítva, szinte végig így is maradt. Az ellenőrző ponton ismerőstől kaptam a pecsétet. Utána irány a kilátó. Ahogy reméltem, kivételesen jók a látási viszonyok, nagyon éles kontúrokkal. Sokan síeltek az Eplényi pályán. Hó gyakorlatilag csak magukon a pályákon volt.

 

Gyerünk tovább. Jobb-rosszabb földúton vitt az út. Az éles napfény sokkal hangulatosabbá tette az erdőt, így igen kellemes. Következett egy kis aszfalt és murva, majd jó sáros földútra térve becsatlakoztunk a piros sáv jelzésbe, amit Alsóperéig követtünk. Itt egy szakaszon fantasztikus kilátás nyílt a Balaton keleti medencéjére. A sár ellenére is jól haladtam. Volt ahol annyi dombocska és kráter tarkította a terepet, mintha 250 kilós bombákkal szórták volna meg a múltban, bár létüket inkább karszt jelenségeknek, illetve halomsír építésnek köszönhették. A talaj jó köves, olyan karr mező jellegű. Egy lejtőn elértem Alsóperét. A pecsétet Zolitól, illetve a fiaitól kapták a túrázók. Mivel folyamatosan jöttek a túrázók, így csak üdvözöltük egymást, beszélgetésre nem volt idő. A Balaton szeletet, ahogy később Nagyesztergáron az italjegyet is kihagytam, az elmaradt nevezés miatt.

 

Folytattam a túrát, igaz nem a szalagozáson, hanem az Öreg-Futóné felé vivő murvás úton. Az aszfaltos rész elég monoton, nekem meg van egy már évek óta bejáratott útvonalam a Csengő-hegyre. A baloldali kerítés vége után, egy fasoron balra letértem a murváról, s jött egy jó kis kaptató, csaknem a Csengő-hegy tetejéig. Meglepő, de sehol semmi sár, pedig tud ez-az út nagyon dagonyás is lenni. A hegy teteje, gyakorlatilag a Tési-fennsík peremét is jelenti. Egy jó darabon, ezen a peremen visz az út. Gyakran lehetett látni lent az aszfaltot is, ahol a többi túrázó ballagott. Néhol kisebb, de szép sziklák szegélyezik az utat. Sokkal látványosabb, mint a kiírás szerinti. Következett a bónusz. egyszer csak megláttam két-három hóvirágot. (Az elsővel, egy héttel korábbi túrámon találkoztam, a Királykapu közelében.) Azután megláttam még néhányat, majd néhány százat. Ez még nem az igazi tömeges virágzás, de már a fő virágzás kezdete. Ettől kezdve, több helyen is láttam hóvirágot. Az ellenőrző ponthoz közeledve, először a füstszagot éreztem, meg, s csak utána láttam meg a kilátót. Folyamatosan érkeztek a túrázók. Itt futottam össze először Viktorral. Pecsételés után, most sem hagytam ki a kilátót, ami az alacsonysága és a fák növekedése miatt maximum négy-öt évig lesz még kilátó. Most a kilátás szuper, de Zirc nagyrészét, már eltakarták a fák. Télen, illetve ilyen kora tavasszal még nem jártam itt, így először láthattam innen havasan az Eplényi sípályákat. A jeges szél miatt rövidre fogtam a nézelődést.

 

Tovább menve egy kissé szétmosott murvás úton baktattam le az aszfaltig. Közvetlenül az aszfalt előtt találkoztam olyan túrázókkal, akik már a rajthely bejáratánál álltak, amikor én letettem a nevezésről. Egy kis aszfalt, majd szántóföld szélén nagy dagonya jött, egy kis szederindával, meg rózsabokrokkal tarkítva. Szerencsére erdőbe érve jobb lett az út. A Kis-Csiga-hegyen hangulatos az út. Egy jó kis kilátópontnál értem utol Viktorékat, amint épp egy kis folyékony kenyérrel frissítettek. Beszélgettünk egy kicsit, majd gyerünk tovább. Rátértem az OKT-ra. Az első völgyben, nagyon elmosta az utat a víz. Láttam egy több méter mély szakadást is, de nem mertem a szélére menni, megnézni, milyen mély. Egy méterre állva a szélétől még nem látszott az alja. Rövid séta a Gaja völgyében, s megkezdtük a Nagyesztergárra vivő kaptatót. Persze ha valaki szereti a patakvölgyeket (már pedig én szeretem, ami egy horgásznál aligha meglepő), akkor ez a szakasz, hangulatos, még ha nem is igazán látványos. A falu szélén megkaptam az utolsó ellenőrző pecsétet. Végig talpaltuk a falut, aminek a szélén szalagozás vitt le az OKT-ról, s vezetett azzal párhuzamosan, kis híján Zirc elejéig. Az aszfalt sem lett volna túl jó, mert elég nagy volt a forgalma, de a kiolvadt szántás sem egy leányálom, szóval „melyik ujjamat harapjam?” Zirc szélén egy néni a járdáról söpörte le a sarat. Szóltam neki, hogy inkább este, vagy csak holnap csinálja, mert még vagy százan fogják rá fölhordani a bakancsukon a sarat. Innen már csak be kellett gyalogolni a célba. A célban, leadtam a nevezési lapot, befizettem a nevezési díjat, megkaptam az oklevelet és a kitűzőt, beszélgettem egy kicsit, és irány haza. Az állomás előtt futottam össze Zolival, aki akkor ért be a gyerkőceivel Alsóperéről (most volt rá idő).

 

A nevezés katasztrofális, de maga a túraútvonal jó, helyenként látványos, hangulatos, és kevés teljesítménytúra jön erre. Az emelkedők nagyrészét letudtuk a Csengő-hegyi kilátóig. Eddig igazán látványos a túra. Onnan kezdve azért van egy két monoton szakasz is. Amennyiben az időm és amunkabeosztásom engedi, lehet jövőre is indulok, de ha a nevezés rendje nem változik, és ilyen sokan lesznek, akkor (térképem már van) meg sem kísérlem a nevezést, simán, mindenféle pecsételés nélkül végig megyek az útvonalon.

 

A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1200/1000 Ft-ért szürkeárnyalatos, térképes igazolólapot (saját térkép, vagy nagyító a kiváló szalagozás miatt nem szükséges), vonatjegyet (aki Zircről indult, az a Zirc – Eplény viszonylatra, mások a kiírásban szereplő egyéb viszonylatút), oklevelet és kitűzőt kaptunk. Az Ámos-hegyen szőlőcukor, Alsóperén Balatonszelet, Nagyesztergáron italjegy volt az ellátmány.