Iszkiri 65
2017.03.11.
Mivel idén csak két, 25 km-es túrát csináltam, valamint péntek este Pesten voltam koncerten, nem tudtam eldönteni, hogy a 108-as táv most életképes lesz-e nálam. Mindenesetre kevés alvás után beneveztem a legnagyobb távra, ha esetleg nem megy, Tatán kiszállok.
Szerencsére túratársaim is akadtak, két salgótarjáni sráccal (az egyikkel már mentem tavaly egy túrán) vágtunk neki negyed 9-kor. Gyorsan teltek az első km-ek, de ez mindig így szokott lenni. Az idő jó volt, így élvezet volt lenyomni a vértesi erdőt. Szárligetre 1-kor értünk be, ahol egy kicsit többet időztünk, de legalább feltöltöttük magunkat energiával.
Innen már a Gerecse nehezebb része jött. Somlyóvárra gyorsan felértünk, ezután már sokszor nem kívántuk az előttünk álló emelkedőket. A sárga sáv alattomos emelkedőin kellett az energia, de elég hamar a Baj előtti meredek lejtős résznél voltunk. Ebbe és a nem kívánatos Baj-Tata aszfaltos részbe belegondolva elkezdtem elmélkedni, elég lesz-e a 70 km (a hivatalos táv az Est Moziig ennyi) vagy irány majd tovább. Az álmosság és az elégtelen idei túrafelkészülés okozta fáradság a tókerülés közben elhatalmasodott rajtam, de vártam a pontig a döntéssel. Végül ott úgy döntöttem, elég volt mára, jelenlegi edzettségi szintemhez ez a 70 km volt az ideális. Pláne, hogy Szárligetig nem lehet olyan helyen kiszállni, ahonnan el lehet jutni könnyedén valamiféle civilizációba.
Jó kis túra volt, így év elején pláne nehéz annak, aki nincs megfelelő edzettségi állapotba. Az, hogy visszafelé 38 km-en át ugyanazon az úton kell menni, mint az odaúton, nagyon degradáló tud lenni. Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy nem utoljára voltam itt, a jövőben mindenképp megcsinálom a 108 km-t. |
