Túrabeszámolók


Magyarországi Forrástúrák

DJ_RushBoyTúra éve: 20172017.03.27 18:24:44

Magyarországi Forrástúrák a Vértesben 52 km


Míg tavaly csak kétszer voltam a Vértesben, idén már kapásból a második túrám itt, mindössze két héten belül. A két börzsönyivel kacérkodtam még, de mindkettőn voltam anno. Ráadásul voltam már jópár Forrástúrán, és mindig teli élménnyel tértem haza. Bíztam benne most is így lesz.


Reggel 8:02-re gördül be a vonatunk a Szárligeti vasútállomásra. Anitával megyek ismét, és könnyen megtaláljuk a rajt cukrászdáját. Elbeszélgetjük kicsit az időt, de 8:40-kor indulásra készen vagyunk. Most már süt a napocska, és úgy látszik hogy ma szuper kirándulóidőnk lesz! Megmásszuk az új K-n a Halyagos csúcsát, majd egy nyiladékon balra lefele meredeken ereszkedve, szalagozott úton jutunk bele a régi K-be, ahol már jó két éve nem jártam. A műút mellett meg is leljük első forrásunkat, a Kőrösi-Csoma Sándor forrást, ami  most sajnos nem folyik, de szépen ki van építve. Szalagozott úton emelkedünk tovább, majd belecsatlakozunk a K3-be, amely végül felvitt a második ponthoz, a Zuppa-tetőre. Nekem ezzel egy nagy vágyam teljesült, mert az Iszkiri túra mindig csak az oldalában halad el (nem is értem miért nem a csúcson van az EP), és annyira vágytam már arra hogy egyszer felmehessek. Végre most sikerült. Jó negyed órát gyönyörködünk a panorámában, és a csúcskeresztet is megszemléljük immár nem csak a vonat ablakából. Teli energiával haladunk tovább Szár irányába az ismerős P- jelzésen. Nekem annyira adja magát ez az út egy kellemes kis kocogáshoz, hogy egészen az 1-es útig meg sem álltam. Onnan már közel a falu, és betérünk az Aréna Sörözőbe, ami egyben ellenőrzőpontként is funkcionál (na meg persze megkóstolni az újfajta Arany Ászokat). Kellemesen elpihengetünk itt, ráérünk, a vonat minden órában jár. A nap vicce ide kötődik: Kint ülünk, egy idős bácsi elkezd velünk beszélgetni mindenféléről. Először azt hittem vagy bolond, vagy piás. Aztán a túrára terelődött a téma, és az öreg egyszer csak előkapta a futóversenynaptárt amit a netről töltött le, a tavalyi Less Nándor 38, az Egri Bükk 50, és megannyi futóverseny oklevelét :) A mai napig becsben őrzi a kis bőröndjében. Én azt hittem dobok egy hátast a  meglepődéstől :) Nagy forma volt a fater! Kellemes hangulatban és időben továbbindulva A P- jelzésen haladunk, és egyből feltűnik a másnapi Vértesi Terep Ultra futóversenyének a szalagozása, és hogy most nem ezt kell követni. Persze ezt szerintem kevesen tudhattuk, és sajnos jópáran be is nézték a P- P+ elágazást, ahol csak a futóknak volt kitéve jobbra szalag, de a mi túránk meg egyenesen vitt a P+-en tovább. Szerencsére mi figyeltünk. Következő pontunk a P+-ről balra egy tanyánál letérve a Szállás-kút volt, ami már egy ideje használhatatlan kútnak bizonyul ránézésre, de még nem adta át magát végleg a természetnek. Kis gyaloglás után kiérünk egy pazar rétre, nem győzünk gyönyörködni. Szuper jó a szalagozás, így hamar megtaláljuk a Csorda-kutakat, ahol ismét kódot jegyzünk, és Anita egy kis kaviccsal teszteli a mélységét. Szerencsére fákkal körül volt kerítve, máskülönben már lehet jópár állat teteme is benne feküdne mélységéből ítélve. Pici oda-vissza, majd filózunk hogy a szemben levő hegyet megmásszuk-e. Végül csak az oldalában mentünk el. Gázvezeték táblák mellett gyalogolunk, de még itt is csodás a környezet. Hamar megérkezünk a Tamás-kúthoz, de ez már régóta kiszáradt, és le is van fedve sajnos. Innen mindössze alig 300 m volt a következő EP egy pici emelkedőn. A Holdvilágvölgyi-forrásnál már pontőr is várt minket, és mi meglepődtünk milyen szépen ki van építve itt a jelzetlen úton ez a forrás. (na meg a pontőr melletti serpenyőt is megcsodáltuk). Visszamegyünk a már egy ideje elhagyott P+ jelzésbe, és hosszan egyenesen haladunk tovább, egészen addig, amíg balra egy szalagozott kis rész le nem visz a kövi ponthoz, a Nádas-kúthoz. (bár mintha Elizabet kutat olvastam volna magán a kúton?). Vissza a P+-re, itt már 20 km-nél járunk. Ismét jó hosszan haladunk. A másnapi VTM szalagjai keverednek a miénkkel. Nekünk vicces, másoknak már nem biztos hogy az. A következő pont a Szép Ilonka-forrás, ahol már párszor megfordultam túrán, de nem rémlett most be. Győri Péter, és Bori a pontőr. Mellettük sokan nyársalnak, kihasználják a kirándulók ezt a szép tavaszi napot. Következő pont a Szép Ilonka-kút volt, ami előtt meglepődtünk, mert egy négyes csoport velünk szembe jött, de kiderült hogy bizony eltévedtek, és ha nem szólunk nekik ismét az előző pontra mentek volna vissza. Megválaszoltuk a kútnál a kérdést, majd figyeltünk, nehogy mi is elkavarjunk a K+-en, de kiérvén a műútra hamar rájöttem hogy a rossz ágán indultak el előbb. Tény és való hogy nem túl jó a tábla elhelyezése, de rajtunk nem fogott ki ;) Kis műutazás, és a K+-en 1 km múlva már a Mátyás-kútnál vagyunk. Kis pihenőplacc van itt, mi is gyorsan ráhuppanunk a hintákra, és jó 5 percig le sem szállunk róluk :) Már korog a gyomrunk, de tudjuk hogy egy jó 2,5 km és jön a várva-várt Forrástúrás frissítőpont. Végig a K- jelzésen megyünk, ez a rész nekem ismerős. A fafaragások, a K3 letérő, és a Várgesztesi horgásztó is ismerősként köszön vissza, ami a következő pont és frissítő is egyben. Előtte találkozunk Csipivel és egy másik szalagozó sráccal, akik a VTM szalagozásával végeztek éppen. Nem irigylem tényleg azt aki nem tudta hogy ez a szalag egy másik rendezvényé.. Na de térjünk vissza a frissítésre. Maga a Kánaán! Én egyből rákattantam a kolbászkrémes kenyérre, és csak ettem, ettem és ettem ameddig csak volt bennem szusz :) Mellé egy rakás fokhagymát is bepusztítottam uborkával együtt. A málnaszörp is fogyott szépen. Egon és Éva pedig fáradhatatlanul kente nekünk (meg az időközben utolért Bubu, Gethe Laci, Szalay Zsolti csapatnak is egyben) a kenyereket. Anita is csak a kolbászkrémest tolta ezerrel, a vajasra meg a zsírosra már rá se bagóztunk :) Nagyon nem volt könnyű innen továbbállni. A fokhagyma már a fülemen jött ki lassan :) 


(27,6 km-nél jártunk). Várgesztest pont elkerüljük, és a másik irányba, szalagozáson bukunk át egy kis dombon. A túloldalán jobbra fordulva viszont gyönyörűen kivehetőek a közeli Oroszlány épületei, és jellegzetes víztornya. Hangulatos kis erdőcskébe érünk ismét, és egy árok aljába leljük meg a következő kódot, ami a Pénzes-forrásnál található. Kicsit kiömlött ez a forrás, de végül megoldottuk a túlpartra az átkelést, és az emelkedő után elhagyjuk Bubuékat is, meg utánuk egyben az összes embert aki még a frissítőpont környékén ott volt. Majkpusztán vagyunk, ahol egy nagyon régi remeteség mellett haladunk el. Csodásan van körülötte a tó kiépítve meg maga a kis kiránduló sétány. Talán csak egyszer voltam itt, majd' 10 éve egy Oroszlány 40 túrán. Gyönyörű szép ez a hely! Megválaszoljuk hogy a Tó-büfének van-e terasza, majd a P- jelzésen megyünk tovább jobbra, ahol én még nem is jártam, és teljesen új volt minden. Beérünk Vértessomlóra, ahol egy magasabb domb tetején meglátunk egy kilátót messzebb. Én még tuti nem voltam ott soha, de Anita váltig állítja hogy már járt ott, csak nem tudja melyik túrán. Kíváncsi vagyok mi vihetett ide? Talán Orbán Imrés túra? Egy kis templomocska mellett az erdőben lelünk rá a következő pontra, a Máriácska melletti csurgóra, ahol Egon testvérétől kapjuk meg a pecsétet. A lila "m" jelzésen érünk vissza Vértessomlóra. Mire megcsodálnám ezt a falut még jobban ismét a P- jelzésen haladunk immár újra erdőben. Jó 1 km után fehér pötty jelzésen, (ami nem a túráé) érünk el az Orosz-kútig, ami egy kicsit beljebb volt, de itt már átmentem lusta üzemmódba, és csak a kódot írtam fel. Szalagozás vitt tovább egy kis emelkedőn, majd megint egy csodás részre értünk, ami után pikk-pakk már a Szarvas-kútnál voltunk, ami viszont szuperül ki volt építve. Itt hirtelen megint beugrott hogy már jártam erre, ugyanis innen a K- jelzést kellett követni a Vitányvár fele, de előtte viszont jobbra a Z- jelzésre tértünk, amin egy jó km-t menve szalagozáson és jól jelzett fehér pöttyökön haladunk tovább, meredeken felfele. Közben azon gondolkozok, hogy mi lehet az a "Gráciák Bérce", ahol a következő kód lesz. Sziklák voltak felettünk, és a bérc szó miatt elég valószínű hogy innen szép kilátásunk lesz. Ilyen csodásra viszont nem is gondoltunk. Gyakorlatilag a lemenő nap legutolsó fázisát csíptük el, még épphogy beragyogva a horizontot, és a csodás Vértest. Ezért érdemes túrázni!  Már kezd sötét lenni az erdőben, így kicsit szaporázzuk a lépteinket a K+-en. Mire pont leérünk az utolsó ponthoz a I. Béla forráshoz, már teljesen sötét lett az erdőben. Anita ráadásul nem is hozott lámpát :) Én pedig már csak azért sem veszem elő, mert olvasva az itinert, a Mária-szakadék K-jelzése helyett engedélyezve van a párhuzamos aszfalt is, így azt választjuk. Két hete úgyis voltunk a K-n az Iszkiri 100-on. Na meg az a kutyaveszélyes tanya sem hiányzott a végén, áldom is az itinerkészítőt hogy felajánlotta az aszfaltot :) (máskülönben természetesen a K- megyünk ha van kutya ha nincs, mert természetesen mi útvonalkövetők vagyunk). Keresztezve egy forgalmas utat a szántóföldön még picit botorkálunk lámpa nélkül, majd végül 19:10-re beérünk a célba, a Mezei Cukrászdába, ahol a szokásos szuper jelvény mellé még bevágunk egy jó kis sütit. Minden jó ha a vége jó!


A szervezéshez csak gratulálni tudok maximálisan! Látszik hogy nagyon sok munkaóra lett belefektetve. Megtalálni egyáltalán ezeket a kutakat, forrásokat ezeken a jelzetlen utakon... Kiszalagozni, itinert írni, térképészkedni.. Ezt hívják kérem szervezésnek!!