Vérkör 77 - Első benyomások
Előzmények:
Még a tavalyi évben a túranaptárt és a TT honlapját böngészve akadt meg a szemem ezen a kis gyöngyszemen: „Instant túra a Vértesben” Azonnal felkeltette érdeklődésemet és Ákos barátommal rövid egyeztetést követően hamar el is döntöttük, hogy idén feltétlenül részt veszünk a túra szervezett formációján. Telefonom naptárjába regisztráció időpontja berögzítve, az adott napon jelzésére zökkenőmentes gyors regisztrációval máris a maximalizált 222 fő induló között tudhattuk magunkat. Idén Ákos öccse Marci is csatlakozott kis csapatunkhoz, akinek ez volt az első 50+-os túrája, így vele együtt már mindannyian izgatottan vártuk a nagy napot, amikor nekivághatunk a Vérkörnek. A felkészülés részemről sajnos elég nyúlfarknyira sikeredett egy 40, 50 km-es kék szakasz megtételével és heti 2-3x5 km-es futással, de bíztam magamban és persze a fiúkban, hogy kölcsönösen átsegítjük majd egymást a holtpontokon.
A túra napja:
A túra sajátosságára tekintettel, miszerint a rajtoltatással (6:00-7:30) nem egyenes arányban tart nyitva a cél (0:00-kor bezár), szerettünk volna minél hamarabb útra kelni és kihasználni a rendelkezésre álló maximális 18 órás szintidőt. Köszönhetően hanyagságomnak a 6:00-os rajt nem jött össze, mivel a kora hajnali kapkodásban sikerült a túrabotokat (mi mást?) otthon felejteni, így csak 06:40-re értem oda az oroszlányi Krajnyik „Akác” András sportcsarnokba, ahol a fiúk már tűkön ültek, mivel velem ellentétben ők pontosan voltak. Finoman szólva is furán néztek rájuk a szervezők, hogy bár közel elsőként érkeztek a start helyszínére, rám várva egy kis kosarazással ütötték el az időt, miközben 06:00-kor a mezőny 90%-a már elrajtolt.
Gyors regisztrációt követően végül 06:43-kor nekivágtunk. Meseszép időt jósoltak a meteorológusok, ami maradéktalanul be is igazolódott. A téli álmából ébredező természet csodálatos helyszínnek bizonyult, ahogy a fák bontogatták zöld kis rügyeiket, miközben az aljnövényzet zöldjét a tavaszi virágok színpompája törte meg.
A piros pötty jelzésen elindulva Oroszlány néhány km aszfaltútjait hátrahagyva éles jobb bevágással a természet lágy ölén találtuk magunkat és elsősorban Marci hatalmas lelkesedésének és lendületének köszönhetően hamar gyorsgyaloglásból kocogásra váltottunk, betartva az aranyszabályt miszerint: Nyomd meg az elejét, mert a végére úgyis elfáradsz, de legalább lesz némi időtartalékod! J A korlátozott résztvevői létszám ellenére meglepően sok túratárssal találkoztunk út közben és persze mellettünk is elhúzott egy két „ámok”futó.
Valamennyi ellenőrzőponton volt vízvételi lehetőség, ami nagyban megkönnyítette a megfelelő folyadékpótlás logisztikáját és hatalmas pirospont a szervezőknek az isteni süteményekért, amellyel kedveskedtek az ellenőrzőpontokon. Nagyon jó hangulatban teltek az első órák, faltuk a kilométereket, az idő gyönyörű volt, zéró tolongás és menet közben kivétel nélkül kedves, mosolygós túratársakhoz volt szerencsénk. Mindenkinek volt a másikhoz egy kedves szava, biztató megjegyzése.
A 4. EP-nél található Csákvár vadászkápolnánál pirított hagymás meleg hotdoggal vártak bennünket, miközben futótűzként terjedt a túratársak között a hír, még repetázni is lehet. Nagyon jól esett, éltünk is a lehetőséggel, majd gyors szedelőzködést követően az EP-t elhagyva realizáltam, hogy bizony nagyon benéztem a rendelkezésemre álló folyadék mennyiségét. A következő ellenőrzőpont (Új-osztás) 12 km távolságra, tetemes szintemelkedéssel spékelve, a meleg is tetőfokára hágott, így az első holtpont hamar utolért.
Új-osztáshoz érve (5. EP) ismét hatalmas respect a szervezőknek, amiért felajánlottak a sima víz mellett egy valaki által ott felejtett, gazdátlanná vált Powerrade-et. Szerettem volna kifizetni, de ragaszkodtak hozzá, hogy ez ajándék. A hidratáció, az energiaital és némi tömény szénhidrát visszatöltése után sikerült újra elcsípni a megfelelő ritmust, amiben azért Ákos barátomnak is volt némi szerepe, mivel közölte, hogy az új még bejáratos futócipője annyira szétvágta a lábát, hogy a létrejött vízhólyagokkal jobban esik neki a futás, mint a séta, így a következő 6,2 km táv pillanatok alatt elfogyott és örömmel konstatáltuk, hogy Csákányospusztán (6. EPis valami fantasztikus süteménnyel kedveskednek a szervezők, lelkes buzdítással kísérve érkezésünket. Ez a szakasz különösen megfogott a fel-le hullámzó emelkedőivel és az EP előtti Mária Szakadék látványával.
Itt beiktattunk egy teljes full generált, zoknicserék, krémezések, némi nyújtás, lelazítás formájában, aztán robogtunk is tovább. A következő kilométereken kicsit elfogyott a beszédtéma, mindenki kicsit magába fordult, nálam előkerültek a fülesek, és kedvenc zenéim társaságában ért minket a naplemente.
Az utolsó és egyben 7. EP (Somló ABC) egy önellenőrző pont volt, ahol egy szöveget kellett felírni az itinerünkre. Az ég tiszta volt, a csillagok gyönyörűek, mi meg lelkesek, mivel tudtuk, hogy mindössze már csak 6 km választ el minket a céltól.
Voltam már jónéhány teljesítménytúrán, de az a fogadtatás, ami a célban várt minket leírhatatlan volt. Belépve a sportcsarnokba minden résztvevőt hatalmas tapssal, ujjongással és füttyszóval fogadtak a szervezők és beérkezett túratársak, amitől hirtelen mi is nagyon zavarba jöttünk és meghatódtunk. Annak ellenére, hogy ez nem egy Gore-Tex Transalpine, vagy egy UTMB, nagyon felemelő érzés volt. Az időnk végül 14:38 lett, amivel nagyon elégedettek voltunk.
A gratuláció, az oklevél és életem legszebb érmének átvételét követően gyors fotózkodás a molinó előtt, majd mi is körülnéztünk a célban található „svédasztalon” és hasonló lelkesedéssel üdvözöltük a folyamatosan érkezőket.
Köszönet a szervezőknek a hibátlan és végtelenül kedves szervezésért, lebonyolításért és hozzáállásért. Látszott, hogy nem kis munka van benne. A profi szervezés, a túra baráti hangulata, a résztvevők egymáshoz való viszonyulása, a szerencsés időjárás, az útvonal és az egész esemény minden apró kis mozzanata egy életre szóló élménnyel ajándékozott meg minket. Köszönjük, hogy a részese lehettünk! Jövőre ugyanitt, mert kell egy ezüst színű is ebből az éremből. ;-)
Ami tetszett:
- Profi szervezés, zökkenőmentes regisztráció, rajtoltatás, és EP checking
- Kiváló itiner, térkép, letölthető GPS track
- Végtelenül kedves szervezők, pontörök
- Kimaxolt ellátás (istenem azok a sütik), vízvételi lehetőség minden EP-én
- Baráti hangulat, normális, kezelhető résztvevői létszám
- Gyönyörű érem és leírhatatlan fogadtatás a célban.
- No és persze a megunhatatlan Vértes :-)
+1, amit el is felejtettem említeni. Profi fotók készültek a túra résztvevőiről ami így utólag nagyon nagy kincs és szép emlék mindenkinek. |
