Túrabeszámolók


Galga

panareaTúra éve: 20172017.04.23 18:19:53

Galga 20


 


Az erre a hétvégére tervezett hosszabb távú túraterveim nem a tavasszal jött tél miatt elmaradt túrák miatt dőltek dugába, hanem már a múlt hétvégén a Gerecse 50-en, ahol sikeresen „félreléptem”, és ennek a bokám látta a kárát… 1 hét pihenetés-kenegetés-borogatás után is csak valami nagyon rövid távban gondolkozhattam, és mivel idén a Cartographia kupát szeretném megszerezni, nem volt kérdés, hogy a Galga lesz a program, melynek szerencsére az összes távja megrendezésre került… Péntek este még a 15 km-es távot néztem ki, szombat reggel aztán késve ébredve esélytelen volt elérnem a kiszemelt reggeli vonatot… Újratervezés… legyen akkor a 20 km, hiszen ott 11-12 óráig lehet indulni, irány a Stadionok buszpályaudvar és onnan Domonyvölgy, a rajt!


 


Nem sokan szállunk le a buszról, ez a táv az, amin csak néhányan indultunk, talán a vonalas volta miatt, a logisztika inkább a 15 vagy a 25 km-en indulóknak a kedvezőbb. A buszmegállónál lévő EP-re folyamatosan érkeztek a hosszabb távosok, de így is zökkenőmentesen, pillanatok alatt tudtam nevezni, és pár perccel ¼ 12 után indulás! Hatalmas sárra számítottam, így a kamásli is ott lapult a hátizsákban, de a terep megcáfolt, nem volt rá szükség, remekül járható, csaknem sármentes volt, ahol pedig volt sár, ott ki lehetett kerülni. A túra eleje kicsit eseménytelen, a 3-as út mellett baktatunk, húznak el a járművek mellettünk, de nemsokára letérünk az útról, átkelünk a vonatsíneken, és jöhet az első emelkedő, nem meredek, de elég sokáig tart, az idő kellemes, madarak csivitelnek, élvezem a természetet, és mivel vigyázok a bokámra, ezért lassabban megyek, gyönyörködök a tavaszi erdőben, a nyíló virágokban. Sárgáról zöldre váltunk, enyhül az emelkedő is, és elérek egy útelágazáshoz, ami zöld háromszöggel van jelölve. Merre vezethet? Telefonon megnézem, látom, hogy csak pár 100 m hosszú, elmegyek megnézni, mi lehet az út végén… azt hittem, valami csúcs vagy kilátóhely, de nem… egyszercsak a lapos dombtetőn egy kis rétnél véget ér a jelzés, de nem bántam meg, hogy elmentem oda, hiszen a rét tele volt virágzó, gyönyörű tavaszi hériccsel! Fotózok, aztán visszamegyek a zöld sávra, folytatom a túrát.


Kellemes erdőben, tisztások-rétek szélén haladok, most már szintben vagy lefelé, 2 alkalommal át kellett mászni a vadkerítés létráján, még egy emelkedő, és elérem a kék sávot, amelyen nemsokára itt is az 1. EP, a Paja-völgy, kedves fiatalok pecsételnek, és indulok is tovább a szántó mellett, jól járható úton. Kék + elvileg, de jelzést nem nagyon látok, viszont a szuper szalagozás miatt eltévedni lehetetlen. Szántó, zöld mezők, erdőszél, könnyű terep, de a bokám még a kocogást se engedi, így marad a gyaloglás… Csakhamar feltűnnek az Ökofalu házai egy dombtetőn, és rögtön meg is pillantom a csodaszép Bika-tavat. Mellette haladok tovább, majd betérek a házak közé a 2. EP-hez. Az Ökofalu felemás érzéseket kelt bennem, vannak félbehagyott, leromló házak is, de mint pl. az EP gazdáinak háza, gyönyörűszépek is, csodás virágözönnel körbevéve, szélkerék, baromfiudvar, faragott szobrok, szép kilátás a tóra… Istenien finom bodzateát iszom, a másik választék a citromfű volt. Hosszútávos ismerősökkel is találkozok itt, épp indulni készülnek, csalódottan mondom nekik, hogy megint a bokám, és emiatt megint csak rövid táv… A tea mellé almát is kapunk, azt majszolgatva indulok vissza a tóhoz, majd tovább a part mentén. Aztán elhagyom a tavat, és jó meredek emelkedőn kell felmászni a Szent András-dombra, felfelé nincs is gond, fent az EP-n megint kedves fiatalok pecsételnek, és kínálnak innivalóval. Na és jött a lefelé vezető út a dombról… szerencsére nem köves, hanem füves, de nagyon meredek, nagyon féltem a bokám, csigalassúsággal ereszkedek le, de ez a lejtő nagyon nem tetszett a sérült bokámnak, innen már „éreztem” egész a túra végéig. Szerencsére nincs már sok hátra, még egy kis emelkedő, aztán végig a szántó szélén haladva beérek Galgahévíz házai közé, ahonnan már csak pár lépés a cél, az általános iskola épülete.


A célban kedves fogadtatás, oklevél, kitűző, és átirányítottak az ebédlőbe, ahol fenségesen finom bográcsgulyást kaptunk, és utána frissen sült porcukros fánkot, nagyon ízlett! Jól időzítettem, kényelmesen belefért az evés-ivás is a pesti busz indulásáig. Tele hassal és tele élménnyel indultam a buszmegállóba!


 


A túra ár/érték aránya kiváló, a szervezők-pontőrök mindenhol nagyon kedvesek, gördülékenyen zajlott mind a rajtolás, mind a célba érés, az ellátmány meg… ennyire finom gulyást rég nem ettem, a fánk meg tökéletes desszert volt utána! Az útvonal könnyű, szép dombvidéki táj, a szalagozás annyira tökéletes volt, hogy aki itt eltévedt, az külön jutalmat érdemel! Az itiner mindent tartalmazott, amit tartalmaznia kell, könnyen követhető, informatív, de a remek szalagozás miatt csak az EP-ken kellett elővenni. Sajnáltam, hogy nem vállalhattam be a hosszabb távok valamelyikét, de azt biztosan tudom, hogy jövőre is itt a helyem!


 


Köszönöm a szervezőknek ezt a szuper túrát!