A sok hegyvidéki túra után, mostanság több alföldi túrát csináltam meg. Ennek az egyik állomása a Rákóczi erdeje túra volt.
A táv, amin részt vettem, az egy 15 km-es ( 16,5 km ) volt. A túra nem volt maga nehéz, összehasonlítva a meredek kaptatós hegyi túrákkal.
Nem kellett nyelvünket kilógatva hegynek fel menni, lehetőség volt a táj alaposabb szemrevételezésére. Nekem, mint alföldi "parasztgyereknek", ezek a túrák valahogy jobban fekszenek.... :-)
A túrával kapcsolatban az első nehézséget az indulási hely megkeresése jelentette. Hát nem volt egyszerű megkeresni. Nekem a Google maps és a Wazze segítségével sikerült is. Az erdészház, ahonnan idult a túra, egy föld ( homok ) útról volt megközelíthető. A rendezők egy shuttle kisbuszt állítottak be a Sári vasútállomásról. Bravó!!!!
A túra lebonyolítását az erdőgazdálkodás vállalta magára. Az ellenőrző pontokon a munkatársak rögzítették azt, hogy megérkeztünk.
Az idő majdnem ideális volt, ragyogó napsütés és a virágzó természet fogadta a túrára látogatót. Aki időben indult az még a túra jó részét kellemes időben, a hőség elkerülésével teljesíthette. Az ideális az lett volna, ha lett volna egy kis eső pénteken, mert így több helyen vastagabb homokot kaptunk a bakancsunk alá. Az alkalmi útitársnőm meg is szenvedett vele... :-)
A túra útvonala szerintem jól volt kijelelölve, mindenütt szalagozva volt. (Piros pont a szervezőknek) Mindenütt olyan természeti értékeket láttunk ami a nap mellett az ember szivét is megmelegítette. Hihetetlen szép volt a táj. Azt szoktam mondani, hogy egy angol tájképfestő többszörös gyönyört élt volna át, ha láthatta volna. A csalitos, erdős táj talán most volt a legjobb formájában. Érezni lehetett a táj életerejét. Az, hogy az útvonal egy honvédségi területen vezetett keresztül, a táj, kivéve a felrobbantott gépkocsikat, szinte teljesen érintetlen volt. Az erdészet egy tanösvényt szeretne kialakítani azon a részen, ahol meg lehetne tanulni a tájedség növény és állatvilágbeli különlegességét.
Figyelmességre utal az, hogy minden olyan helyen ( kivéve a kettes ellenőrzési pontot volt lehetőség víz vételezésére. Ez egy túra során igen fontos. Egyéb élelem az útvonalon nem volt. A célban indulás előtt egy almát és egy műzlit kaptunk. A végén, pedig egy előre gyártott szendvicset. Szerintem ez korrekt vol.
A nevezési díj ezen a távon 700 Ft-volt, ami jelzi azt, hogy a szervezőket nem kapta el a bevétel gépszíj, ami mostanság néhány túraszervezőt elkapott. Az itinert és a jó minőségű térképet igazából nem kellett használni ( lehetett a tájjal foglalkouzni ), mert a feljebb említett szalagozás feleslegessé tette őket. Nekem egy dolog hiányzott, az, hogy akinek lehetősége lett volna .gpx formában a megkaphatta volna az útvonalat. Nem lett volna rá szükség, mivel mint említettem minden igényt kielégítően ki volt szalagozva, azonban ez egy biztonsági tényező. A túra vén találkoztam olyan futóval, aki ezen remek szalagozás ellenére tett egy extra utat amiatt, hogy eltévedt. Valószínűleg nem figyelt eléggé...
Esetleg meg lehetne fontolni azt, hogy lehetnek olyan potenciális túrázók, akik koruknál fogva, kezdőként vagy gyerekkel rövidebb távot vállalnának be.vállalnának be....
Összességéban azt lehet mondani, hogy csak pozitívat tudok mondani az egészről. Sajnos, erre a napra több túra volt meghírdetve, így a túrázók eléggé el voltak osztva közöttük és mindenhova kevesebb túrázó jutott. Aki ide jött nem csalódott. A túra végeztével élményekkel gazdagon jöttem vissza a büdös városba. Jövöre lehetőség szerint ismét jönni fogok...
| 