Túrabeszámolók


Rákóczi erdeje

CucusTúra éve: 20172017.05.23 23:40:29

50 kili homokozás.


Reggel 7-kor szálltunk le a buszról a Dabas-Sári híd megállónál. Rövid várakozás után megérkezett az erdészet különjárata, ami a rajtba szállította a homoktaposásra vágyókat. Néhány autó és sok lelkes segítő volt a Mánteleki Erdészház és Rákóczi erdeje Kiránduló Központ előtt. Gyors nevezés, megkaptuk az útravalót: színes térkép, útvonal leírás, alma és műzliszelet.


A papírokra szinte nem is volt szükség, mert az egész útvonal szalagozva volt. Ne feledjük el, hogy katonai területen járunk. Mi az 50 km-es hosszú távot választottuk. Napsütéses szép időben keltünk  útra. Csatorna átkelés, dabasi turjános, gyóni rét és a számomra félelmetesen hangzó gyóni viperás követte egymást. Itt él a fokozottan védett rákosi vipera, ami az itiner szerint "végtelenül jámbor, apró hüllő". Nagy szerencséje, hogy nem találkozott velem, mert az éktelen  ordításomtól biztos infarktust kapott volna 


Csodás  és illatos akácok, a szivárvány minden színében pompázó  különleges virágok, borókás, kőris, nyár erdők váltották egymást. No meg egy kis homokos dimbi-dombi. Fantasztikus mennyiségben él itt az árvalányhaj, ezüstös ragyogással lebegtek a szélben. Sehol nem láttam még ilyen árvalányhaj tengert. Már ezért a látványért érdemes volt ide eljönni. Érdekes volt a nagy robbantótér, ahol a honvédség Bakony Harckiképző Központ lő és gyakorló területe van.


A pontőrök kedvesek, friss ásványvíz mindegyik ponton korlátlan mennyiségben volt, sőt kaptunk jóféle házi pálinkát és friss epret. Olyan infókat is megtudtunk erről a vidékről, ami az itinerben nem szerepelt.


A célban szendvics, alma, műzli, oklevél, kitűző  és persze a különjárat, ami kiszállította a megfáradt túrázókat a buszhoz.


Nagyszerű szervezés, lelkes pontőrök és szervezők, érdekes és szép  táj ez volt a mai nap mérlege. Jövünk jövőre is