Túrabeszámolók


Budai

kekdroidTúra éve: 20072007.05.12 17:53:59
Budai 50

Korán, nagyon korán kelek fel reggel, hogy a rajtidõszak elején ott legyek és valamikor az elsõk között indulhassak. A villamoson felfigyelek a szélvédõn sokasodó esõcseppekre, ennek ellenére a Moszkva téren semmiféle csapadékot nem észleltem. A busz sok megállót kihagyva éri el Szépjuhászné megállóhelyet, ahol már készülõdnek a rendezõk és néhány sporttárs is megjelenik. Amint ezt megengedik, nevezek, hat órás rajtidõt kapok, addig legalább van idõ megvizsg álni az itinert: az útvonal leírása, ellenõrzõ pontonként; térképvázlat; rövid ismertetõ a látnivalókról (ez nagyon jó ötlet); táv- és szintadatok, végül a pecsétgyûjtõs oldal.

Amire átnézem, szépen el is érkezik a hat óra, ideje nekivágni a papír szerinti 51,8 kilométeres távnak. Rögtön szép nagy emelkedõvel indít a túra, fel kell jutni a Nagy-Hárs-hegyre, ez még megy is. Közben ahelyett, hogy szépen kivilágosodna az ég, egyre inkább beborul. Még a végén igazuk lesz a meteorológusoknak és esni fog az esõ. A hegytetõn megelõz két sporttárs: egy anya, leányával, akit olyan 10-12 évesnek nézek. Ennyire fáradt nem lehetek. A lejtõn még utolérem õket, de nemsokára visszaelõznek, én lejtõn még csak-csak elszaladgálok, de síkon már kevésbé. A terep amúgy ismerõs, három hete a Sárga 70 teljesítménytúra ugyanezen a sárga sáv jelzésen jött, csak éppen ellenkezõ irányból. Hûvösvölgy, Vadaskerti-hegy, Határ-nyereg, mindet ismerõsként látom viszont. Még utolérem a fent említett két sporttársat az Újlaki-hegyen, ahol én megállok még a kilátásban gyönyörködni (illetve a felhõtömbök közeledési sebességét számolni), õk ellépnek. A Virágos-nyeregig elmélázva sétálok, ott pedig ellenõrzõ pont vár, egy idõpontot is kérek a pecsét mellé, aztán távozom.

Egy alagút jellegû szakasz következik, díjnyertes kullancsgyûjtési és hegyoldalon való lecsúszási lehetõséggel, most mindkettõt megúszom. Aztán kicsit nyugodtabbra vált az ösvény, enyhén hullámvasutazik, én pedig a három héttel ezelõtti kilátás borús idejû megfelelõjét nézegetem. Nemsokára egy futásra csábító lejtõn lejutok az Alsó-Jegenye-völgybe, itt kezd el szemerkélni az esõ, egyelõre nagyon enyhén. A Rózsika-forrás vizébõl kortyolok egy párat (pedig nem ivóvíz...), ezután egy nagyobb kirándulócsoport kikerülésével már el is érem a pontot. Nagyon kedvesen kínálnak lilahagymás-zsíros kenyérrel, még póréhagyma is van, sõt, még a félliteres palackomba is kapok szörpöt.

Mialatt falatozom, barátságtalan, bár csendes esõvé fejlõdik az iménti szemerkélés. Annyi baj legyen, egyedül a sár miatt aggódom kissé, mint kiderül, eléggé feleslegesen. Hosszú emelkedõ vezet a Zsíros-hegyre, én pedig nem nézem a túra saját jelzéseit, hanem megteszem a sárga érdekes értelmû kunkorát. Itt kell közbeszúrnom, hogy az egyik pontõr hölgy szerinti zerge, szerintem inkább valamilyen B betû kinézetû jelek a Budai tt. saját, különbejáratú jelei, az úton végig szépen, jól követhetõen voltak felfestve, legalábbis szerintem. Csodálkoztam is, hogy egyszerre eltûntek, de a lapon a sárga volt feltüntetve útvonalnak, igaz, a leírás engedi a levágást, meg kellett volna jegyezni.

A Zsíros-hegy ellenõrzõpontján ér utol két futó, innen az esõ is enyhül, sõt, a Felsõ-Zsíros-hegyre el is áll. A Nagy-Szénás turistaházának emlékfalánál a két idõs pontõrrel (az ötvenes táv indulóinak itt nem járt pecsét) beszélgetek egy kicsit, majd továbbmegyek a hegytetõre. Csodás körpanoráma, tényleg végig lehet követni a túra útvonalát, sõt, a párától kitisztult idõben ellátni Dorogig (talán Esztergom is sejthetõ), a Gerecsén lévõ TV toronyig, visszafelé pedig a Budai-hegység városmenti tömbje, tisztán és világosan.

Hosszú, javarészt ismeretlen szakasz következett Telkiig. A K+ csak sötétbõl ismerõs, a többi még úgy sem, figyelni kell a B (zerge?) jeleket, de semmi gond nincs. A térképet nem nézem, úgysem tudom pontosan, hol is vagyok. Maga a táj nagyon szép, szelíd erdõ, kellemesen járható völgyi út jellemezi ezt a szakaszt, már ezért érdemes volt ezt a túrát választani. Csak egy bõ kilométeren lett kissé dagonyás az út, de az sem tart sokáig. Élvezem, hogy kisüt a nap, gyalog jó tempóval lehet menni, még hegynek fel is. Hamarosan érkezés az Anna-vadászházhoz, szép épület, innen ráadásul már nincs messze Telki. A faluba érve feltûnik egy szép csokor biztonsági kamera, aztán még kettõ. Meg az elkerített villák. (No comment.) Lesétálok a fõútig, ott a padkán haladva felmegyek az ófalu központjáig, éppen valamilyen színelõadás zajlik, a Telki fesztivál keretében.

A pont a Kerék sörözõ udvarán van, még bent, a pultnál találkozom Vajonmerre túratárssal, innen együtt gyalogoljuk (futjuk) végig a távot. Ez a bizonyos táv egy hosszú, erõs emelkedõvel indít és ugyanígy folytatódik. Néha kicsit kevésbé meredek, viszonzásul ritka szép kilátás nyílik dél és nyugat felé. A piros háromszög jelzésen már kellemesebb, enyhébb úton folytatjuk az utat, innentõl az útvonal csak éjszakáról (vagy legalábbis sötétbõl) ismerõs számomra. A piros sávba való becsatlakozás elõtt nem sokkal ellenõrzõhely, csokit is kapunk, finomat. A Petneházy-rétre érve megcsodálhatjuk a János-hegy és a Hármashatár-hegy tömbjét, nem is beszélve az út elejére emlékeztetõ Hárs-hegyrõl. Még egy nagy kanyarulat és ottvagyunk az utolsó ponton, ásványvíz jár a Fekete-fejre való nekirugaszkodás elõtt.

Csak pillanatok kérdése felérni a tetõre, ahonnan még pillanatok sem kellenek a lejutáshoz. Egy rövid, nem túl kellemes aszfaltos rész következik, nagy autóforgalommal, majd egy hosszú, valamivel kellemesebb (nem volt forgalom) kapaszkodó a Hárs-hegyi-körútra. Itt még egy kicsit futunk, aztán szépen, az induló vonat elõtt érünk a célba. Szép fémjelvény a díjazás (zerge van rajta), valamint oklevél (ezen is zerge van). Még jár némi nagy és finom palacsintát, aztán indulás vissza a városba.

A szervezõknek nagy köszönet a túráért, útitársamnak a társaságért, a pontõröknek a kedves szavakért. Kellemes túra volt, fõleg a ritkán látogatott környéken vezetõ része.