Ettõl az évtõl kezdve új túra-társam lett : a lányom .
Végre elérkezett abba a korba , amikor már jöhet velem , nem csak családi kirándulás gyanánt , hanem igazi , komoly megmérettetésre , teljesítmény-túrákra. Persze , azért kizárólag az õ korosztályának megfelelõ távokat keresünk . Az elsõ túráján , a Kevély-alatti Bolyongáson olyan jó élményekkel tért haza , hogy azóta "rágja" a fülemet , hogy menjünk megint . Egy kicsit nehéz összehozni , mivel meg Apa a Kinizsire készül , de úgy gondoltam , hogy egy héttel elõtte még belefér egy könnyebb 15-ös a Mátrában .
Így hát szombat reggel 7-kor elindúltunk Bátonyterenyére , illetve az onnan náhány kilóméterre lévõ Szorospataki Erdei táborba . Pestrõl az út alig több , mint 1 óra volt , és néhány perces nevezés után ,8:15-kor már el is indúltunk .
Kicsit borús , szemerkélõs idõ van .
A rajt után , alig 200 méterre már sikerûlt is eltévednünk . ( ez tök ciki : Apa a nagy túrázó , és a második közös túránkon már másodszor kever el ! )Az itiner szerint jobbra fordúltunk , és a kerítés mentén , a zöld jelzésen haladunk . Minden stimmelt , kivéve azt a dolgot , hogy a papír szerint az út folyamatosan emelkedik . A mienk pedig inkább lejtett és ráadásúl távolodott a Mátrától .
De mivel láttunk másokat is erre menni , kezdetben még nem gyanakodtunk . de ahogy teltek a percek és a távolban házak tüntek fel , egyre ganúsabb lett a dolog . Az elsõ házaknál egy kapálgató bácsika elmondta , hogy ez bizony Bátonyterenye , és a mi utunk az pont ellenkezõ irányban található .
Nem túl lelkesen , de visszafordúltunk . Nekem sem volt jó hír , hogy fölöslegesen tettünk meg 2.2 km-ert+ ugyanezt vissza , de képzelhetitek egy 10 éves reakcióit !
Végül is visszamentünk majdnem a rajtig . Ott találkoztunk más túrázókkal is , akik szintén a helyes utat keresték . Végül is ráletünk . Kb. 50 m-rrel elõbb kellett volna befordúlnunk egy gazzal teljesen benõtt " ösvényre ", ahól csodák-csodája kb.15 méter után lett zöld jelzés és kerítés is . Az út meg valóban emelkedett , egészen Mátraszentistvánig , a 4.2 km-es ellenörzõ pontig , a Vidróczki-csárdáig .Ott egy kis lekváros kenyér evés is mentünk is tovább . Itt megint némi gondunk támadt , a sípályák tövénél a a Z+ eltünt . Újabb túrázókkal keresgettük az elveszett jelzést , ami végül is meglett , bár magamtól talán sosem találtam volna meg . Innen az út a Csörgõ-patak medrében haladt , a jelzések viszont továbbra is csak idõleges voltak meg , ez azért néha okozott egy kis bizonytalanság-érzést .
Egyszer csak , kicsit váratlanúl , elérkeztünk a Vándor-forráshoz , amit egy kb.500 m-es ida-vissza úttal lehetett megközelíteni . Jót ittunk a forrásból , és megkezdtük az utólsó mászást Ágasvár felé . A túrísta háztól , a végsõ szakasz a csúcsig elég kemény , de az élmény , a látvány mindenért kárpótol minket . Náhány fotó és már mentünk is lefelé .Innen kezdve jellemzõen már lejt az út , egésszen a Szorospataki táborig .
Átvettük a kitûzöket és okleveleket , aztán nagy zsíroskenyerezésbe kezdtünk .
Némi megjegyzés : egy kicsit jobb jelölésekkel és sokkal pontosabb itinerrel tökéletes lett volna a túra . Több helyen km-es tévedések voltak benn , egy ponton pl- az írta , " egy kilóméter után elérjük az országutat " ez a valóságban 2.2 km volt , pedig kizárólag a jelzésen haladtunk .
Az elsõ 2 óra után gyönyörû napos idõnk lett , a végére már majdnem hogy meleg . Kellmesen elfáradva és nagyon jó élményekkel tértünk haza , ráadásúl a lánykám elkönyvelhette élete elsõ 20 km-nél hosszabb túráját , 5 óra 45 alatt
|
