Hát igen, Vácott született emberként némiképp hazai pálya (lehetne, bár bevallom a középiskolás felvételi óta, idestova 7 éve a környéken sem nagyon jártam, hátmég túristaúton...). Indulás reggel 4:30 kelés, fogni kocsi, befelé Pest nyugati 5:30 indul a vonat Vácon át Szobra. Egészségünkre. Évfolyamtársam végül megkerült, jegyvételezés, majd 7-es vágány elej, induljunk. Vácon végül leszállás után buszpályaudvar: jegyvételezés ismét, idõközben megismerkedtünk egy sporttárs hölggyel, akivel a startig együtt maradtunk. Buszsofõr végül szólt: megérkeztünk. Remek. Leszállás, tábla jelzi a kulcsos-ház felé vezetõ (hátsó) utat 2,2km, bemelegítés nem árt ugyebár. Idõközben gyönyörû látvány tárult elénk, a reggeli párába burkolózó Naszály. Gyönyörûen kijelzett (A4-es papírra írva) úton végül elértünk Kulcsos-házig.
Nevezés, futómû utánigazítás, indulás, megtehettünk kb 5 métert, rögtön kis pihenõ konzervnyitó kölcsönzés címszavával, ugyanis ekkor ébredeztek a Kulcsos-házban éjszakázott túratársak is. Majd ismét kb 200m emelkedve és rögtön elfordulunk jobbra, mint kicsit késõbb kiderült balra kellett volna, sebaj, ennyi még kell. Kis táv megtétele után kijukadtunk Kosd nyugalmas falujában és követve a jelzéseket el is jutottunk elsõ EP-hez, az esõházhoz. Matrica az ellenõrzõlapra, kis vetkõzés tekintettel az igencsak megemelkedett hõmérsékletre, kis folyadékutánpótlás, indulás tovább. Kiérvén a faluból elhaladtunk egy bányászemlékmû melett, egy perc csend után végülis továbbhaladtunk. Rögtön ezután túratársam kifejtette, hogy elírták az ellenõrzõlapot, mert nem létezik, hogy itt most majd 500m szint fog jönni hirtelen. Megnyugtatok mindenkit, nem írták el, sõt. Combos emelkedõnk 3/4-e környékén egy gyönyörû félig tisztás-félén végülis kis pihenõt tartás közben panorámakép készült a környékrõl. Fél korty víz, tovább indulás (hozzáteszem a hõmérséklet és a páratartalom ekkor tetõzött be nagyjából és sajnos mindkettõ értéke igen magas volt, ráadásul a szél sem fújdogált túlzottan). Majd ismét emelkedõ, és kilátó! Kis keresgélés után megtaláljuk az ellenõrzõ kódot, majd következik a kötelezõ pihenõ: Fel a Kilátóba! Határozottan megérte a kilátás amit pest felé (hála égnek) takartak a fák.
Indulás tovább: kisebb lejtõ, akkor ezt befutjuk lazításként, majd balkanyar, jöhet látó-hegy. A keresztbõl sajnos nem sok maradt, de a kilátás itt is határozottan megérte, kis pihenõ és ismételt kódkeresgetés után indulás vissza: jöhet a forrás! Az út itt sok helyen érdekes volt, cipõben elég kellemetlen a bokának és bot nélkül kellemetlen a túrázónak (a kandikamera is felvehette volna amit ott alkottam sokszor). Menés-mendegélés, majd elértünk a Bik-kúthoz, ahol a pontõr hölgytõl kaptunk ismét matricát ez ellenõrzõlapra egy pontos idõ kíséretében. Sajnos a túra végén megtudtuk, hogy betegség miatt idõ elõtt ez a pont "bezárt" ezért itt is jobbulást kívánnék sporttársunknak. Szõlõcukor, egy falat szilárd anyag, egy korty víz, indulás tovább.
Innentõl kellemes úton haladtunk tovább, majd kiértünk a 2-es fõútra amit a hangok már jóelõre jeleztek (skizofrémiától mentesen természetesen ^_^). A lakotterület tábla az átlagsebességre nem sok hatással volt, sebaj, megszoktuk. Kis talpalás után megérkeztünk a Gyadai-tanösvény parkolójához, ahol utolsó 5km-nyi utunkat kezdtük meg a tanösvényen. Utunkat tovább gyorsította a beharangozott vaddisznópörkölt igencsak kellemes illata. A tanösvény kellemes útnak ígérkezett bár sajnos a függõhíd jelzésnél a "tervben" szócskára nem figyeltem fel, így természetesen sajáltam mikor nem találkoztunk vele, ámbár az Óriások pihenõhelye elõtt kárpótolt minket ezért némi rönkfasor a mocsáros talaj felett. Majd Óriások pihenõhelye EP, indulás tovább, és ismét rönkfasor, és még egy billenõ-híd is. Gyors fénykép, majd ismét vissza sebességbe. Ismét beérve az erdõbe konstatáltuk, hogy a K+ jelzés az nem egy nagyon elrontott ZT jelzés, de végülis csak megtaláltuk az utunkat. Idõnkénti oktatótáblák tudatták velünk a helyi ökológia sajátosságait, vagy egy ottani fa fajtáját. Végül a tanösvény is véget ért, és a célban megkaptuk az utolsó matricát és az elsõ teljesítésért járó díjazást is, nem is beszélve az ebédrõl. Egy kellemes ebéd után végül indulás vissza a buszmegállóba, kis várakozás, majd szardínia szindróma-közeli helyzetben megérkeztünk ismét vácra, vasútállomás, utolsó pillanatban elkaptunk egy vonatot vissza pestre. A vonaton persze meg végsõ eszmecsere, és rövid pihenés.
Határozottan jó túra volt, az új festések mindenütt kitûnõen vezették az utunkat, szalagozás bár nem volt, nem is kellett. Az idõ nekem legalábbis elég meleg volt, ami kombinálva a magas páratartalommal fullasztóra sikeredett, de ennyi kell is. Várom a 2008-as túrát is. |
