Bakonybél 38
GPS-el mért távolság: 40,2 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 765 m.
Már a reggel hétórás Bakonybélbe érkezéskor is 21 fokot mutatott az autó hőmérője, és igen meleg nap ígérkezett. A rajthoz meglepően közel találtam parkolóhelyet. Gyors nevezés, egy kis szerelvényigazítás, és már neki is vágtam a táv teljesítésének. Úgy döntöttem, majd csak a túra második felére veszem föl a térdrögzítőt, ha szükség lesz rá. Úgy látszik javul a helyzet, mert nem került rá sor.
Jó kis bemelegítő kaptatóval kezdtem a Csúcs-hegyre. Közben, kellemetlen meglepetésként, sípolt egyet a GPS-em: lemerült az akkumulátor. Mivel előző nap töltöttem föl, kukázhatom. Kényelmesen ballagtam. A hegyről kanyargós ösvényen mentem le egy kis vízfolyás völgyébe, majd ugyanilyenen értem el a Barlang-kutat, utána pedig a Som-hegy lábát. Az aszfaltút keresztezése után, hangulatos út vezet a hegy oldalában, azonban a kilátás kedvéért az első adandó alkalommal kimentem az erdő szélén kívül vezető útra. Rengeteg szöcskeféle ugrott, és repült föl a lépteim nyomán. Volt, amelyik csaknem leverte a szemüvegem. A levegő egyre melegebb, így jólesett újra erdőben gyalogolni. Kellemes ösvényen értem el az első ellenőrző pontot, a Zoltay-forrásnál. Mivel nem volt nálam toll, lefényképeztem az Öreg-Bakony Bakancsosa jelszámot, s mentem is tovább. A következő szakasz kényelmes, de egy kicsit monoton. Természetesen nem hagytam ki, hogy az erdei út bejáratánál, az itteni kedvenc fámat megnézzem, és magától értetődően az idén is lefotózzam. Ez a fa egymagában jelképezi az élet törékenységét és szívósságát, de erről már tavaly is írtam. Jó pár percet eltöltöttem itt, majd az erdő szélén ballagtam tovább. Később, igen keskeny ösvényen kellett egy drótkerítés mellett mennem. Kellemetlen meglepetésként, a kerítés ki is kapta az ivózacskóm szelepét. Majd negyedórámba került, mire megtaláltam. Alaposan elbújt a magas gazban.
Rövid gyaloglás után megláttam Zircet is. Beballagtam a városba. Szokásom szerint a Németh pékségben vettem egy „kis” ennivalót. A városból kifelé ballagva megettem a pizzaszeletet, illetve egy túrós sütinek a felét. Többet nem bírtam, olyan kiadós volt a pizza. A Cuha-völgyében, épp egy olyan helyre értem, ahol közvetlenül a vasút mellett halad az ösvény, amikor vonat hangját hallottam meg. Eldöntöttem, bevárom. Gyanús a hangja. Nem lehet se Piroska, se M41. Tavaly ezen a túrán láttam, a Győrből Veszprémbe tartó Nohab vontatta nosztalgiavonatot. Lehet, most is az lesz? Ahogy hangosabb lett a mozdony hangja, egyre biztosabb voltam benne. Így is lett. Készíthettem pár fotót a mozdonyról, ami sokak kedvence. Szerintem még mindig ez a MÁV legszebb mozdonya. Itt ért utol egy győri túrázó. A hátralévő távot együtt tettük meg. Mivel rosszul emlékeztem, már itt fölmentünk a sínekre. Számításom szerint legalább 20 perc kell, amíg a Győrbe tartó vonat megérkezik. Ez bőven elég, hogy le tudjunk térni a sínekről. A tévedésem miatt plussz 300m-t mentünk a vasúti töltésen, de végre letérhettünk róla. Már közel jártunk Porva-Csesznekhez, amikor elment mellettünk a vonatpár másik szerelvénye.
Az ellenőrző ponton a jeges tea helyett a 100 Ft-os bónt választottam, s egy alkoholmentes sört ittam meg. Viktor, a nevezésnél fölhívta a figyelmet, hogy a zöld jelzés következő emelkedője csalános és bozótos. Már ekkor mondtam, hogy eleve nem is terveztem a használatát, mert eléggé utálom. Társamra is rákérdeztem, rövidnadrágban a csalános felé megy, vagy velem tart a bozót mentes, de hosszabb úton. Nem annyira volt kedve a csalánhoz, így a S+ jelzésen másztuk meg a hegyet, s az első alaposan kijárt úton tértünk vissza a Z jelzésre. Hamarosan átértünk a hegygerinc Porva felé eső oldalára, ahonnan szép a kilátás Porva és a Kőris-hegy irányába. Változó minőségű utakon ereszkedtünk le a faluba. A mélyút gépjárművel járhatatlanná vált. Két év alatt az esővíz, néhol 2 m-nél is mélyebb árkot mosott bele.
A falu szélén egy nyomós kútnál utántöltöttük a vizet. Az induláskori 2,5 liter vizemből maradt fél liternyi, pedig Zircen megittam fél liter üdítőt, Porva-Cseszneken pedig ugyanennyi alkoholmentes sört. Alig párszáz méter és elértük a kocsmát, ahol megkaptuk a következő pecsétet, s egy újabb alkoholmentes sört vettünk. Az enyémnek a fele meg is maradt, mivel a kapott sör nem volt igazán hideg, és akkor finoman fogalmaztam. Sajnos elég sok ittasellátó helyen, a hűtők magasabb hőmérsékletre állításával takarékoskodnak az energiával. Az ezeken a helyeken kapott „hűtött” innivalótól biztos nem kap torokgyulladást az ember. Ezért akkor nem is mertem kijelenteni, hogy az új összetételű, stevia-val cukortartalom csökkentett citromos alkoholmentes Gösserből, most háromszor ittam: először, utoljára és soha többet. Azóta rendesen lehűtve is megkóstoltam: borzalmas. A stevia teljesen elnyomja a minimális sör ízt is. Többet nem veszek. Mi a francért nem használnak eritritet, aminek nincs mellékíze (vagy legalább is én nem érzek), igaz fél literenként pár forinttal drágább lenne.
Vissza a fő sodorba. Mentünk tovább. Egy darabig a kiírás szerintin, majd csökkentendő az aszfaltot, megint letértünk róla egy kicsit. Hamarosan beértünk Szépalmára, s mentünk is tovább. Sok-sok más tulajdonossal szemben, a hotel és a terület svájci tulajdonosa átengedi a turistajelzést a magánterületén. Az útról gyorsan megszámoltam, hogy 3 pad található a fa körül, és ballagtunk tovább. Eseménytelen séta következett az aszfaltútig. Azon menve, jobboldalt vagy tönkrement a hangulatos fenyves, vagy kivágták a nagyrészét. az útról nem dönthető el, de rondán néz ki. Az út minősége sokat romlott tavaszi itt jártam óta. Ettől függetlenül szép útvonal. Elég sok biciklissel találkoztunk, és még talán azt is megkockáztatom, legalább annyi gyerekkel, mint felnőttel. Az aszfaltról letértünk a zöld jelzésen, és megmásztuk a túra utolsó kaptatóját, ami visszavitt bennünket a faluba. Már csak egy kis séta volt hátra egy lejtős utcán, és vissza is értünk a vendéglőbe.
Átvettük a kitűzőt és az emléklapot, uzsonnaként megettük a levest, illetve amit még rendeltünk, s ki-ki hazafelé vette az irányt. A rajtnál megrendelt ételt, tényleg perceken belül megkaptuk, ahogy ezt már a Viktor szervezte túrákon megszokhattuk, tehát nem fenyegetett az a veszély, hogy a várakozás közben leül az ember szervezete, és hazafelé túl álmos legyen.
Kellemes, a hosszához képest kevés szintet tartalmazó, könnyű túra. Több helyen szép a kilátás, bár tartalmaz egy-két monoton szakaszt is. Olyan túrán azonban még nem jártam, ahol ne lett volna egy-két monoton szakasz. A meleg miatt a szokottnál jobban oda kellett figyelni a folyadék utántöltésre.
A túra ár/szolgáltatás aránya igen jó. 1200 Ft-ért színes térképes, itineres igazolólapot, emléklapot és kitűzőt kaptunk. A rajtban Sportszelet, Porva-Cseszneken tea, vagy 100 Ft-os italjegy, Porván 100 Ft-os italjegy, a célban pedig csontleves volt az ellátmány.
|
