Túrabeszámolók


Kék Balaton (TTT)

Petya83Túra éve: 20172017.07.17 10:29:07

 Kék Balaton 100


2017.07.15-16.


A tavalyi ömlő eső után azt vártam, hogy most nagyon meleg lesz, igazi balatoni idő. Végül úgy alakult, hogy túrázáshoz igazán kellemes időben sikerült lenyomni a túrát.


Negyed 9-kor indultam egy barátommal az iskolából. Ő csak résztávon jött velem és mivel több kocsma is van az úton, nem is terveztem én se gyors teljesítést. Az idő már ekkor is kellemes volt, később egy-egy csepp esőtől eltekintve maradt is. Meglepően kevés túrázóval találkoztunk Királyszentistvánig a későbbi indulás miatt is. Itt a kocsmában azonban már többen is pihentek, mi is így tettünk. Számomra Almádiig elég unalmas a túra, az igazi balatoni kék feeling ezután kezdődik. Persze párszor azért lehet látni a magyar tengert, ez máris jobb érzést kelt az emberben.


Almádiban egy 100 m-es kitérővel betértünk egy kocsmába, mivel jó tempót mentünk, időben voltunk. Megkezdődhetett az első mászás. Ez még bemelegítő a többi előtt, így hamar az alsóörsi kocsmában votunk. Itt jól esett a zsíroskenyér, valamint itt is folyadékot pótoltunk. Majd' egy órát időztünk itt, túratársam itt végzett, de Csopakig átjött velem. Innentől gyorsabb tempóra váltottam, hogy két salgótarjáni barátomat utolérjem. Bár elég messze voltak, legalább volt motiváció a tekerésre. :) A két keményebb mászást gyorsan letudtam, majd Füreden a pont előtt még kihasználtam egy kocsma adta lehetőséget. 8 előtt értem a Papsoki-temlomromhoz, ettem és összepakoltam az éjszakai cuccomat.


Fél 9 után mentem utolsóként tovább. A második etap első részét szeretem meghúzni, itt is így volt. A műutat elérve találkoztam két hölggyel és egy úrral, együtt haladtunk Zádorvárig. Ott pihentünk egy kicsit, innen azonban egyedül mentem tovább. Tudtam, Halom-hegyig elég hosszú egyenes szakasz van, ezt tavaly se szerettem. Bekapcsoltam egy kis zenét és sietősre vettem, hogy gyorsan beérjek Szentantalfára. A hosszú szakaszon elég sokan voltak, elég degradáló ez a rész. Csak menni és menni egyenesen. 


A "békanyálas" tó után jobban figyelni kellett a jelzésekre, hamar le lehetett térni a helyes útról, de szerencsére ez nem sikerült. Halom-hegynél értem utol egy nagyobb csapatot, majd rátérve a Szentantalfa előtti aszfaltra, egy kicsit bele is kocogtam. Negyed 3-kor értem a ponthoz, ahol ott voltak a salgótarjáni barátaim. Megérte sietnem...


Paprikáskrumpli-evés és 15 perc pihengetés után indultam, barátaim tíz perccel azelőtt indultak. Szintén siettem, hogy gyorsan utolérjem őket, de hiába, csak nem sikerült. Először azt gondoltam, hogy ők is gyorsan le akarják tudni az utolsó negyedet, de egyre inkább az volt a gyanúm, hogy valahol eltévedtek. Végül utóbbi feltevés volt a helyes.


Még a kővágóörsi aszfalt előtt utolértem egy túrázó párt, velük mentem Kékkútig. A sok aszfalt nem hiányzik így 85 km-nél, de beszélgetve annyira nem vettem észre. Hamar Salföldre értem, itt egy remek reggeli várja a túrázókat. Körözött kenyér, sonka, kolbász, tea mindig jó reggelinek számít, hát még 95 km után! :) Nem is mentem tovább hamar, kihasználtam az asztalon lévő finomságokat.


Jött az utolsó mászás, jó kemény emelkedővel és lejtővel. Aztán már aszfaltos út vezet be a célig. Mivel a buszom, amivel a legkönnyebben hazajutok, csak fél 12-kor indult, bőven volt időm sörözni Badacsonytomajon. Így is terveztem, 9-től 10-ig elbeszélgettem helyiekkel két korsó mellett. 


Az utolsó 2 km után 10.25-kor értem a badacsonyi móló előtti célhoz. Már sokan voltak itt, pihengettek a hűs árnyékban. Öszsepakoltam, ettem egy jó kolbászt ebédre és hazaindulás előtt szerencsére a két túrahaverom is beérkezett egy jókora eltévedés után. 


Az idő kegyes volt a túrázókhoz, kellemes hőmérséklet, eső nélkül és a szél is elviselhető volt. Így minden adott volt egy kellemes túrához. Köszönet a rendezőknek, jövőre is találkozunk!