Túrabeszámolók


Porva

nafeTúra éve: 20172017.07.25 23:07:39
Porva 30
GPS-el mért távolság: 31,3 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 785 m. Ezek megint csak az általam megtett túra adatai, mivel a második ellenőrző ponttól tettem egy nagyobb kitérőt.

Pápáról elég rosszul közelíthető meg a rajt. A ~60 km-es út, bő másfél órába kerül, olyan kanyargós és rossz minőségű. Zirc után, tornyos gomolyokat láttam nyugati irányban, s ez menten eszembe juttatta, hogy nem hoztam eső kalapot. Ez van. A rajthely könnyen meglett. Leparkoltam, gyors készülődés, és irány nevezni. Ez pár perc alatt megtörtént. Viktor még nem indult el a pontjára őrködni, így beszélgettünk még vagy negyedórát, utána nekivágtam a távnak.
A faluból végig emelkedő úton jutottam ki. Az aszfaltról egy néhai murvás útra (isten nyugosztalja, meg azt is, aki nem tartja karban) vezetett a szalagozás. Ezen, a néhol már csak ösvény jellegű, a tetején elég jó úton értem el a Szépalmapusztára vivő aszfalt utat, és vele együtt az országos kék jelzést. Először az úttal párhuzamos OKT-n mentem, de csaknem használhatatlan, olyan mélyre hajolnak be a bokrok és fák ágai. A Bakonybél 38 tt-n látva, hogy elég bozótos, eleve nem tértem rá. Helyesen tettem. Most egyedül gyalogoltam, így megkíséreltem a használatát. Az első nagyon ágbelógós szakasz után reménykedtem, most már jobb lesz. Alig 100 m után jött azonban a következő. Mivel itt egy kicsit ritkásabb az erdő, inkább kimentem az aszfaltra. Eddigre egyre gyakrabban hallottam menydörgést. A francba! A rajtnál, a beszélgetés közben elfelejtettem eltenni az eső elleni biciklis combvédőt. Így jártam! Az aszfaltról úgy tűnt, nem vészes a dolog, ráadásul a túra útvonalától jócskán délre fog elvonulni. Ez végül nem jött be (Viktor több, mint egy órát ázott a pontján Szépalma és Ménesjárás között). Tempóztam tovább.

Az idő, a felhőknek köszönhetően kellemes. Kísérletképpen hűtött vizet töltöttem az ivózacskóba. Eredmény: a hűvöskés időnek köszönhetően, egészen a Keselő-hegyre vezető kaptatóig, legfeljebb két kortyot ihattam meg egyszerre, ha nem szerettem volna torokgyuszit összeszedni. Az OKT-n elballagtam Szépalmapuszta mellet, majd kellemes erdei úton értem el a Kőris-hegyre vezető aszfalt utat, s azon talpaltam a régi Kisszépalmapusztáig, ahol a kék jelzés letér róla. Eddigre 160 m szintet szedtem össze, amiből az OKT-ig vivő „bemelegítő” emelkedőre 77 m jutott. Következett a túra legkeményebb kaptatója. A Kőris-hegy tetejéig az összesített szintemelkedés 392 m-re nőtt. Izzadtam rendesen. Az elején, néha hátra-hátra fordultam, hiszen csodálatos a kilátás (meg különben is, addig se léptem rá a nyelvemre). Pár túrázót azért sikerült megelőznöm. A túra első ellenőrző pontja a Kőris-hegyen volt. Eddigre, 7,6 km-en, 392 m szintet sikerült összeszedni, tehát én a túra negyede alatt a szint felét, akik nem tértek el az útvonalról, ők majdnem a háromnegyedét gyűjtötték be, az-az túl voltak a nehezén. Megkaptam a pecsétet, ittam egy bögre vizet (a szervező, a kiírásban kérte, mindenki hozzon magának bögrét, vagy poharat). Tartalékolnom kellett a nálam lévőt, mivel a túra útvonala nem érint semmilyen forrást, vagy kutat.

Az OKT – P fonódó jelzésen visszamentem a jelzések elágazásáig, bár ez az elején inkább leóvakodást jelentett az első meredek szakaszon. Számomra rosszabb, mint fölfelé. Egy megcsúszással megúsztam. Egy túratárs, csak kézletétellel tudott abszolválni egy megcsúszást fölfelé menet. Még előtte jegyeztem meg, jobb lenne, ha esett volna egy nagyobbacska eső. A szembejövő szerint, akkor meg a sár miatt csúszna. Sok éves tapasztalatom alapján, az ilyen murvásodásra hajlamos ösvényeknek, nagyon nagy eső kell a sárhoz. Ha a föld vizes, sokkal jobban meg tud kapaszkodni rajta a bakancs talpa, mint szárazon, amikor nagyon könnyen gurulnak meg a murva szemcsék. Szárazon, legalább úgy csúszik, mint sárosan. Végre leértem, és ballaghattam Fenyőfő irányába a piros jelzésen. A Z+ jelzés Bécsi árok felé történő elágazása után, az addig jól járható földút, friss dózer úttá vált. Sok helyen emberfejnyi méretű kövekből állt. Kíváncsi lennék rá, a Köves-Tóth-árok mellett, merre vezet, illetve a másik vége hol érheti el az aszfaltot. Hamarosan kell erre egy felderítő túrát csinálnom. A túra főszervezője szerint le fogják murvázni. Végre olyan murvás utat épít a Bakonyerdő, aminek lesz alapja. Bakonybél környékén, mostanában csak olyat láttam tavaly építeni, aminek nincs. Ennek megfelelően, helyenként, pár hónap alatt borzalmasan tönkre is tették a 20+ tonnás teherautók.

Vissza a túrára, illetve a jó köves, egyelőre még csak dózer útra. Nem esik jól rajta a járás. Egyre gyakoribbak a menydörgések, és az eső is egyre jobban, és egyre nagyobb cseppekkel szemerkél, így a Kék-hegyen megálltam vízállósítani a hátizsákomat, illetve előkészíteni az esődzsekit. Zivatar esetén előfordul, hogy a szemerkélésből pár másodperc alatt válik zuhogássá az eső. Reméltem, a fák levelein kopogását időben meghallom. Biztos, ami biztos alapon, egy nagyon vékony széldzsekit azért fölvettem. Az EP-től idáig jó páran előztek meg. Ettől kezdve a Pápalátó-kőig senkivel sem találkoztam. Tovább menve, a dózer út, hirtelen elkanyarodott jobbra. Emlékeim szerint a piros jelzésen, ezen a részen, nincs ilyen kanyar. Jelzés, szalag sehol. Szerintem egyenesen kell menni, az-az le kell térni a széles dózer útról. A GPS szerint is. Úgy 100 – 150 m után meg lett a piros jelzés. Hangulatos utakon ballagtam. Nagyon szép a hatalmas fák alkotta sűrű erdőszegély. Néha ki is mentem az erdő szélére a kilátás kedvéért. Gyanús. Nem nagyon látok friss lábnyomokat a laza talajú részeken. Tartottam tőle, hogy jelzés, illetve szalag hiányában sokan maradtak a dózer úton. Később kiderült: így is volt. Ezen a kritikus ponton nagyon hiányzott a jelzés. Hiába volt előtte és utána kiváló a szalagozás, ha pont egy kritikus ponton hiányzik, az egészet lerontja. Őszintén megmondva, még engem is megzavart egy kicsit ez az új út, pedig az Északi-Bakony a számomra hazai terep. Az építése óta most jártam erre először, és eléggé megváltoztatja a táj képét.

Talpaltam tovább. Hol jobban, hol kevésbé szemerkélt az eső. Ahhoz elég, hogy a gazosabb részeken átáztassa a nadrágomat a combomon, illetve a Kakas-hegy környéki homok úton jól láthatóvá tegye, az eső után, csak egy ember ment előttem. A hegy mellett, egy csomó légy támadt rám, köztük szerintem kisebb bögölyfélék. Az tuti, hogy nem az errefelé bagócs néven rettegett fajta. Az három réteg biciklis ruhán simán keresztül csíp. Most örültem, hogy még rajtam a széldzseki. Igaz, hogy vékony, de nagyon sűrű szövésű, meg hát bő is. Kellemes sétával értem el a Pápalátó-kőre vezető meredek kaptatót. Az órám, időnként reklamált, túl alacsony a pulzusom. Nos. ezt most sikerült korrigálni. A kőről remek a kilátás. Igaz a pápai nagy templomot nem látom, de Pannonhalmát igen. Egyébként is szép a kilátás. Amíg nézelődtem, illetve előbányásztam az ennivalómat, többen is megérkeztek, a Kőris-hegy után engem megelőzők közül. Benézték a dózer út elágazását. Kényelmes sétával értem el az üdülőtelepnél a második, és egyben utolsó ellenőrző pontot. A pontőrök szerint én voltam az első, aki odaért, az-az előttem mindenki elkevert. Itt is ittam egy bögre vizet, ettem egy kis ropit és szilvát, majd irány tovább. Eddig, 20,3 km-t tettem meg, 543 m szinttel. A térdem és a talpam OK, hosszabbíthatok. Ennek megfelelően a Zabolai-út eléréskor, a kiírással ellentétben balra fordultam.

Talán ha 2-330 m-t mentem, s a Keselő-hegyre vezető murvás úton el is hagyhattam a jelenleg csontszáraz Hódos-ér völgyét. Utoljára 2003 és 2005 között láttam így. Máskor mindig volt benne egy kis víz. A kaptató eleje kicsit szívatósabb, ami a murván is látszik, de nem nagyon. Utána viszont meglehetősen kényelmesen visz egyre feljebb. Három helyről szép a kilátás a Kis-Alföld és benne Pannonhalma irányába. Egyébként pedig elég szép erdőben, árnyékban halad az út. A vadászház után nem sokkal, egy bal kanyarban, jobbra letértem a murváról (csak a térképen van itt vége a murvás útnak, a valóságban még van párszáz méter, de utána zsákutca lesz). Következett a szakasz legszebb része. Gyönyörű, 80 év körüli, csaknem aljnövényzet mentes bükkerdőben, meredek hegyoldalak között, illetve gerincen vezet az út. Nagyon hangulatos. Mostanában ez az egyik kedvenc útvonalszakaszom. Kiérve még egy kicsit az erdő mellett ballagtam, majd átvágtam egy réten. Remek a kilátás a Cuha-völgy, a Keselő-hegy, a Zörög-hegy, a másik oldalon pedig a Kőris-hegy tömbje, és a Som-hegy irányába. Mire idáig értem, kisütött nap, s rögtön nagyon meleg lett, bár a hegytetőn enyhítette azt egy kis szél. A Ferenc-háza vadászház után kezdődő következő facsoportnál látható, a porvaiak által, az idén felújított kőkereszt is, háttal a jelenlegi útnak. 2003-ban még a másik oldalán vezetett az út. Nem mentem túl sokat, amikor a mezőn átvágva rátérhettem a S+ jelzésre. Jó meredek úton ereszkedtem le a Hódos-ér völgyébe, és tértem vissza a kiírás szerinti útvonalra. Ez az út kiválóan szemlélteti, mennyire erős tud lenni az erózió. 2003-ban, még tőle délre, egy bő 3 m mély bevágásban vitt az út. Voltak benne fél méter széles, két - három méter mély szakadt vízmosások. Életveszélyes volt még gyalog is. A jelenlegi út még füves volt, s épp csak látszott rajta egy-két keréknyom. Az évben kezdték el használni. Most néhol már egy méterrel a környező talaj szintje alatt van. Leérve, a patak itt is kiszáradva. Néhol vizes a föld. Ezeken a helyeken, hűvösebb a levegő. Egyszer csak újra támadni kezdtek a legyek. Valamelyik meg is csípte a nyakam. Valószínűleg valamilyen bögöly, vagy szuronyos istálló légy lehetett. Biztos, hogy nem darázs, mert amikor lesöpörtem, nem csípte meg az ujjamat. Egy darázs tutira megtette volna.

Eseménytelen gyaloglással értem a falu határába, ahol a szalagozás levezetett a jelzésről, és a kertek alatt vitt a cél felé. A célban megkaptam az emléklapot, és a mini kitűzőt. Ettem egy kis zsíros kenyeret, beszélgettem a szervezőkkel, és hazafelé vettem az irányt. Megbeszéltük azt a szalagozási malőrt is. Első rendezés volt. A főszervező felesége elmondta, ő is szólt a férjének, hogy úgy szalagozzon, mintha sosem járt volna arra. Ne abból induljon, ki hogy a számára, aki kiválóan ismeri a terepet, evidens a letérés. Reméljük, jövőre nem lesz ilyen gond. Egyébként pedig az vesse rá az első követ, aki szalagozóként még nem követett el ilyen hibát. Én már követtem el. Másrészt pedig, volt olyan túrázó egy régi túrán, aki térkép, km adatokkal ellátott itiner (kerékpáros tt), és szalagozás, nyilazás és elő nyilazás ellenére is elkevert. Kellő oda nem figyeléssel, hazai terepen is el tudok keverni, de pont ezért vissza is tudok helyesbíteni. Nem lenne rossz, ha a Pápalátó-kőnél is lenne ellenőrző pont (simán át tudok menni a P-ról a Z jelzésre, jócskán rövidítve), ami lehetne az Öreg-Bakony Bakancsosa túramozgalom jelszáma is, csak írják ki így teljesen, hozzátéve zárójelben, hogy kék alapon sárga háromjegyű szám. Aki ritkán túrázik erre, annak az ÖBB nem mond semmit, vagy az osztrák vasutat jelenti, csak az mi a francot keresne a Bakony kellős közepén.

Az elején alaposan megszuszogtató, kellemes, gyakran szép kilátású túra.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1300 Ft-ért színes térképes, itineres igazolólapot, emléklapot és kitűzőt kaptunk. A rajtban PEZ cukorka, a Kőris-hegyen szilva és víz, a Vinyei üdülőtelepen ropi, nápolyi, szilva és víz, a célban müzliszelet, zsíros- és lekváros kenyér, hagyma, paprika, apró csoki tojás és víz volt az ellátmány (meg még ki mit vett a falunapon saját költségére).