Túrabeszámolók


Zöld Túra (Ajka) / Padtól padig a Kab-hegyen

nafeTúra éve: 20172017.08.16 22:07:35
Padtól-padig a Kab-hegyen 30

 GPS-el mért távolság: 25,8 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 590 m.

Eléggé gondban voltam, Ajkára, vagy Fenyőfőre menjek túrázni. Végül pénzfeldobással döntöttem Ajka mellett. Az éjszakai eső után elég csípős reggelre ébredtem. Általában túl szoktam öltözni, most viszont sikerült alul öltözni. Rossz aláöltözet pólót választottam, így a túra jó részén fáztam egy kicsit. Szokásom szerint, a rajtidő elején érkeztem a Csinger-völgybe. Gyors készülődés és irány nevezni. Hamar megvolt. Meg persze a meglepetés is: nem egészen az az útvonal, amire számítottam. Persze figyelmetlen voltam, mert nem néztem, meg a kiírásban található egyetlen táv térképén a távolságot, így azt hittem, az a 30-asé. Ha megnézem, kiderül, az csak a 20-asé, és lehet, csak azon indulok. 11 éjszakás (a bojlis horgászok általában éjszakákban számolnak, nem napokban) horgászatról értem haza pénteken, s cipeltem föl öt-hat fordulóban, a harmadikra vagy két mázsa cuccot. Az sem javította a fizikai állóképességet, hogy minden ebédnél „púpra” ettük magunkat, és a Minn Kota evezett helyettünk. A táv első párszáz métere után éreztem izomláz van a combjaimban a cipekedéstől. Lehet, elég lenne egy diétás húszas táv is. Késő bánat. A végére azért kiderült, hogy a kiírásnál jóval rövidebb az a táv, tehát semmi gond.

 Kényelmes tempóban kezdtem meg a K+-on a kikapaszkodást a völgyből. Jó sáros az elvileg murvás út. A környéken löszös-agyagos a talaj, ami igen hamar sárossá válik. Az első ellenőrző pont hamar megvolt. Utána viszont a K+ - S elágazást simán benéztem, pedig az utóbbi pár évben a Bakony ezen része is hazai tereppé vált. Későbbre vártam. Ezen a környéken zömmel fordított irányon szoktam túrázni. Egy idő után gyanús lett a dolog. Megnéztem a térképet, a GPS-t, majd anyáztam egyet, s irány vissza az elágazáshoz (a 25,8 km-es távolság adat nem tartalmazza ezt a kitérőt). Immár a helyes úton kaptattam ki a völgyből és értem el a második ellenőrző pontot. A forrás után kereszteztem a jó meredek falú völgyet és igen kellemes ösvényen értem a harmadik EP-re, ahol az aláíráshoz egy müzli szelet is járt. Egyre erősebb és hidegebb lett a szél, ahogyan az a hideg front csapadékzónájának átvonulása után dukál. Amíg csak lehetett, nem mentem be a kerítés mellé a K+-on, inkább vele párhuzamosan mentem egy régebbi úton. A kerítés hosszanti oldala mellett viszont egész jól lehetett haladni. A távvezeték elérésekor, a jelzés helyett, az azzal párhuzamos útra tértem rá. A K+ jó vizes, gazos, csalános ösvényét meghagytam a rövidnadrágosoknak. Csakhamar ott is voltam a Macskaliknál. Kedvelem ezt a víznyelőbarlangot. Sajnos az esti és éjszakai eső kevésnek bizonyult a szárazság után, így nem nyelte a vizet, pedig ha igen, akkor nagyon látványos. A K+ jelzés további részén sokkal jobb az út, mint szokott, így hamar el is értem a Kab-hegy derekán körbevezető erdészeti aszfaltutat. Itt volt a 4. EP, ahol Mag Évától kaptam az ellenőrző pecsétet. Beszélgettünk pár percet, majd rátértem az aszfaltra.

 Elég hosszan, tulajdonképpen egy rövid átkötő szakaszt leszámítva, egészen a Kab-hegy tetejéig ballagtam rajta. Kicsit monoton ez a szakasz, amit az elején enyhített a sok szeder. Gyakran megálltam csipegetni belőle. Rögtön eszembe jutott, el kéne mennem túrázni a Keleti-Bakonyba. Az Öreg Futóné és Alsópere közti murvás út mellett, Alsópere közelében nagyon sok, finom, nagy szemű szeder található. Egy-egy megállóhelyen akár fél kilót is könnyedén lehet szedni. Azért ez is finom. Az OKT, aszfalt úttal párhuzamos átkötő szakasza elég rossz. Nem is értem, miért erre vezették a 6. nyiladék lezárása után. A 7. nyiladékban van egy sokkal jobb földút, amivel majd 2 km-t lehetne megtakarítani, vagy plussz 100 m árán végig lehetne vinni az aszfalton. A vadászházakkal szemben nyomtam egy OKT pecsétet a lapomra és fölsétáltam a hegytetőre. Ezen a szakaszon elég jól enyhítette a monotonitást a gyönyörű kilátás. Érdemes volt egy kicsit hátra-hátra fordulni. A Kab-hegyen, a kilátónál volt a következő EP. Itt még a hideg szél ellenére is fölmentem a törpe kilátóba. A látvány nem rossz. Irány lefelé a hegyről. Alig vártam, hogy elérjem fák (most még inkább csak bozót) szélárnyékát. Az aszfaltról letérve lett igazán szép a kilátás. Jobb, mint a kilátóból! A hideg front utáni tiszta levegőnek köszönhetően ritka élesen látszottak a Balaton, a Balaton-felvidék hegyei, a Somló, és az Alpok, beleértve a Schneeberget is. Az E-nyiladékban lefelé menet megettem néhány pogácsát. A 4. nyiladék néhai murvás útján értem ki a Som-útra, ahol a következő EP található. Kaptam egy tejkaramellát, amit gyorsan megettem, ne kelljen „cipelni”.

 A Som-úton értem el újra az E-nyiladékot, s azon kaptattam föl a Lugos-tetőn található kilátóhoz. A jeges szél, és az alul öltözés miatt nem mentem föl, hanem inkább lemenekültem. Kényelmes le-föl vivő úton értem el a 2. nyiladékot, vele együtt a Bazaltkarszt-mezőt a Nyír-tóval, ami elég különleges és látványos, de erről már többször is írtam. A kerítés menti út nem igazán jó, de hamar magam mögött hagytam és értem a Sárcsi-kúthoz. Igazoló aláírás után kiürítettem az ivózacskót, és csurig töltöttem forrásvízzel. Ennek a forrásnak igen jóízű a vize. A következő ellenőrző pontig vezető szakasz kényelmes szintmenetet jelentett. Az EP előtti párszáz méter elég látványos is. A Pokol-lik pihenőhelyen is fölírtam a bója betűjelét, s megkezdtem a leereszkedést a Köles-Kepe-árokba. Ha jól emlékszem, a meredek része nagyjából 80 m szintet jelent. A barlangot kihagytam. Az azfalton ballagva jól szórakoztam a Köles-Kepe-sétaút feliraton. Ahol volt, ott épp egy 20-30 m szintemelkedésű, meredek lépcsősorra mutatott. Szép kis séta! Valamivel odébb, a László-forrásnál (száraz) fölírtam a következő betűt az igazoló lapra, majd jött az utolsó emelkedő. Régi murvás úton, elég kényelmesen emelkedik. Egy szép fenyves sarkánál fölírtam az utolsó betűt is. Eddigre lemerült a GPS akkumulátora. Ha már van pad, akkor csere. A francba, hogy nem bírta ki az utolsó párszáz métert! A fiatal fenyőültetvény sarkánál jobbra fordultam, leereszkedtem a lépcsőn (50 m szint lefelé) a Csinger-völgybe, és besétáltam a célba. Átvettem a kitűzőt és az emléklapot, s hazafelé vettem az irányt.

Kellemes, könnyű, jó pár szakaszon látványos túra. Én általában fordított irányon szoktam menni. Az-az irány nehezebb, mert bár a szint ugyanannyi, de azt sokkal meredekebb emelkedőkön szedem össze. Mondjuk, a két lépcsőn szívesebben megyek föl, mint le.

A túrával kapcsolatban egyedül a kiírás az, ami nem tetszik. Az útvonalként megadott 1. 2. 3. stb. pad nem ad semmi információt a túráról (szerintem távol is tart túrázókat), és térkép is csak a 20-as távról van fent. Ha nem is írják ki az összes EP helyét, azért az útvonalat meghatározókat ki kellene, akár a padszámok felsorolása után is. Akkor persze nem szükséges zárójelbe beírni a pad számát. Például: Park vendégő – Jó szerencsét-forrás (3. pad) – Macskalik (4. pad) – B-nyiladék – Kab-hegy – Som-út kerékpáros pihenő (5. pad) – Lugos-tető (Molnár kilátó, 6. pad) – Sárcsi-kút (7. pad) – Pokol-lik – László-forrás (9. pad) – Park-vendéglő.

A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelő. 1100/1000 Ft-ért színes térképet, itineres igazolólapot, emléklapot (vagy valamilyen lapot, mert se az nincs ráírva, hogy emléklap, se az, hogy oklevél) és kitűzőt kaptunk. A Jó Szerncsét-forrásnál müzli szelet, a Kab-hegyen fél literes szénsavas, vagy szénsavmentes ásványvíz, a Som-úti kerékpáros pihenőnél tejkaramella, Sárcsi-kútnál pedig alma volt az ellátmány.