Túrabeszámolók


Tési-fennsík 50/25

mekkkTúra éve: 20072007.05.16 14:12:32
Tési-fennsík 50

Kicsit borongósan indult ez a szombat, és esõt is jósoltak délelõttre, azért bizakodhattunk a délutáni napsütésben is.
Elvileg hét órakor indult a rajtoltatás, de aki korábban odaért és akart, elrajtolhatott elõbb is így már 7 elõtt úton voltam.
A városból az éjszakai-hajnali esõtõl nedves aszfalton vezetett ki a piros sáv jelzés a Thury-vártól, kezdetben panel- majd családi házak között. Hamarosan egy cserjés mezõn át bejutottunk a Vár-völgybe. Itt már zárt erdõben haladhattunk, és az egyre mélyülõ völgy két oldalán látványos sziklák tették hangulatossá a helyet. Az enyhén emelkedõ útról kb. 4 km után indult hirtelen jobbra felfelé a P+. Szerencsére itt utolért egy túratárs, aki már járt erre, mert a keresztezõdésben csak az ellenkezõ irányból volt látható a kereszt jelzés. Innen az út egyik legkellemetlenebb szakasza következett, kb egy kilométeren keresztül magas és csurom vizes aljnövényzetben gázolva mentünk a keskeny ösvényen, és két oldalról a cserjék és kisebb fák vizes ágai, lombja derékmagasságig lógott be. Ennek az útszakasznak a „szépségét” emelte, hogy ekkor kezdtek utolérni a bringás kollégák.
Kiérve a susnyásból megint szép erdõ következett, a Várberek elõtti erõs emelkedõvel. A hegytetõn volt az elsõ ellenõrzõ pont, és itt vált el a 25-ös táv az 50-estõl. Enyhe lejtéssel mentünk tovább, egy fenyves szakasz után pedig már a kék jelzéssel együtt jutottunk ki az erdõbõl a Tési-fennsíkra. Ekkor kezdett csöpörögni az esõ, és a Hétházpusztára vezetõ útra rátérve erõsen esni is kezdett. Nosza, elõ az esõkabáttal. Esõben ez a szakasz kicsit unalmasan telt, de Hétházpusztánál elállt az esõ, és tisztességes erdõben ment az út tovább. Következõ pont Hamuház volt, ahonnan Tésig nagyon dagonyás volt az út, viszont voltak szép mezõk és erdõk, és kezdett az ég tisztulni. Átmenetileg.
Tésen sikerült egy sört becserkészni meg vizet vételezni, és bevetettem magam az erdõbe: irány Jásd. Erõsen lejtett az út, a fennsíkról 2-3 km alatt már a faluban találja magát a halandó. Minden adott volt egy jó kis kocogáshoz, motivált az is, hogy hamarosan újból esni kezdett. Jásd határától közel volt a harmadik pont: Szentkút. Szerencsére itt voltak nagyobb fák, meg a pontõrök napernyõje, így kevéssé ázva lehetett elfogyasztani az itt felszolgált zsíros kenyeret és ásványvizet. Fogyasztottam mindkettõbõl jócskán, aztán irány Bakonynána. Szentkút után egy öt perccel már elállt az esõ, és a felhõk kezdtek szétoszlani. A Galya-patakon átkelve egy emelkedõ következett, innen hátratekintve szép kilátás volt a fennsíkra, és már a nap is sütött. A hegyoldalról hamarosan lefelé vettük az irányt Római-fürdõ felé. Itt volt a negyedik pont, szintén kedves pontõrökkel, akik ezúttal pálinkával kínáltak. Nem lehetett visszautasítani. A ponttól keletre pár száz méterre volt a Római fürdõ sziklaszurdoka, ami nagyon látványos. A patak egy vízeséssel töri át magát a magas szilafalakkal határolt szurdokban, minden csupa moha, mesés.
Innen vissza a ponthoz, és a völgyben haladtunk Bakonynánára. Ez a völgyszakasz is igen szép, folyamatosan emelkedik az út, nem sokkal a falu elõtt pedig vagy 15 méter magasból nézhetünk le a patakra. A falu mellett újabb pont, ahol csoki/müzliszelet várja a túrázókat, plusz ásványvíz minden mennyiségben.
Az út innen a patak túloldalán visszakanyarodik a K négyzeten, és ismét a fennsík felé megyünk. Enyhe emelkedõbe kezd az erdei út, majd egy kanyar után már intenzív emelkedõn kaptatunk felfelé. Mielõtt Tésre újból feljutnánk, gyönyörû kilátás tárul elénk. A fennsíkra felérve most épp csak érintjük Tés nyugati végét, a P négyzeten haladunk délnek. Szántók között nyílt, sík terepen megyünk a Kis-Futóné felé, erre felkapaszkodva szép kilátás és újabb pont. Innen áthullámvasutazunk Márkus szekrényére, ahonnan már a P sáv vezet lefelé. Illetve vezetne. Míg leér az ösvény a Vár-völgybe, az út végig erõsen benõtt cserjésben visz, a jelzések kopottak, nehéz észre venni õket. A völgyben viszont megint jól lehet haladni, következik Bátorkõ-vára, látványos szikla alakzatokkal körítve, alatta az utolsó ponttal. Innen még kb. 5 km van hátra, a P+ elágazástól a reggelrõl ismerõs úton érünk be Várpalotára.
A célban a teljesítésért emléklap és kitûzõ jár, a fáradt túrázóknak pedig újabb kényeztetés: szendvics-hegyek, csoki, üdítõ, ásványvíz.

Összességében szép útvonalú túra volt, a szolgáltatás rendkívül bõséges, a szervezõk nagyon kedvesek voltak mindenhol, az itinerben pedig alapos útvonalleírást adtak (néhol szükség is volt rá). Ezt a túrát csak ajánlani tudom mindenkinek. Köszönet az igényes szervezésért!