Túrabeszámolók


Dunakanyar/Prédikáló/Villám

vajonmerreTúra éve: 20072007.05.17 14:19:39
Dunakanyar 36 (Remete-barlangi pontõrködés, "seprés", viharfutás)

Ha sokat ttúrázik az ember, akkor idõnként "vissza is kell tenni" valamit (saját véleményem természetesen). A Dunakanyar túra pontõrködése megfelelõ alkalom erre. Ráadásul a Nagymaros, Visegrád, Pilis helyek nagyon sok kedves, iskolás kirándulás emlékét idézik fel. A legkorábbi vonattal érkezem Nagymarosra és az S+ és a nagyon szép és vadregényes S barlang jelzéseken érem el 6.40 körül az õrhelyemet a Remete-barlangot. Kapaszkodás közben muflonokat riasztok fel a sziklákra, kígyó siklik át mögöttem a sûrû aljnövényzetben. Nagyon szép a reggel, a póló bõségesen elég.

Pokróc leterítve, reggeli, olvasás ("Jég és Tûz dala sorozat"). Csodálatosan szép a panoráma Dömösre és a Pilisre. Hajók, uszályok húznak el alattam. 7.20-kor érkezik az elsõ túrázó, és kb 9.30 körül az utolsók Bubu és Döme63 személyében. Remélem nem sokan rövidítettek a viszonylag új S háromszög jelzésen :-) Vittem rovarûzõ kenõcsöt is, így megúsztam egy kullanccsal. Gábor kérésére pontosan 11-ig várok, majd nagy sprint a 11.45-ös nagymarosi kompig. Nagyon kell vigyáznom az ösvényen napozó, mindenfelé elugráló gyíkokra. El is érem a járatot, és pár perc múlva más Visegrádon sétálgatok.

Veszek két pogácsát, elhaladok a Salamon-torony mellett és kemény kapaszkodásal a K+-on hamar Nagy-Villámon vagyok. Leváltom Efemm-et és Gábort, és még várok majd két órát két állítólag nagyon késõn induló túrázóra. Nem jöttek :-( Kávézom egyet a parkolónál és irány a Fekete-hegy, ahol máris gyûjthetem a szalagokat lefelé mászva a hegyoldalon. Az Apátkúti-halastóban egy szem vadkacsa árválkodik. Az Ördögmalom vízesés után jön Mátyás-hegy kemény kapaszkodással , majd begyûjtöm az igazoló-zsírkrétát. Szép kis rétek terülnek el itt Új-osztáson.

Szalagokat szedegetve irány lefelé Lepence. Hatalmas szarvast riasztok fel az út mellõl, nagy csörtetéssel szalad fel a hegyoldalon. Lepencén kikavirnyálok a fûrészteleprõl, majd kellemetlen, nagy forgalmú betonúton haladok hosszan a Királykunyhói-erdészházhoz. Elkezd közben szépen borulni, de még reménykedem, hogy megúszom az esõt.

Szépen kanyargok a dózerúton és sajnos nagyon keményen megjön az égi áldás. Esõkabátom sajna nincsen, pedig simán befért volna a hátizsákba :-( Ázok tehát szépen, viszi a szél keményen az esõcseppeket, cikáznak a villámok ide-oda. Nem vagyok öngyilkosjelölt, így semmiképpen sem vállalom be a Vadálló-köveket lefelé. Futok ahogy tudok a hosszabb, de biztonságosabb dózerúton lefelé, az összeboruló fák között néha éjszakai sötétségben. Szakad rendesen, a fákat cibálja a szél. Néhány rétet is érint ez a dózerút, itt parázok rendesen és még jobban rákapcsolok, de megúszom a villámokat. Végre házakat látok alattam , és néha a Duna is kivillan az esõfüggönybõl. Végre leérek, a lovas- tanyához vezet az út, besétálok a kempinghez a célba kb. 19 óra lehet. Teljesen vizes vagyok, Gábor ad néhány száraz felsõruhát, köszönet érte. Kapok kitûzõt is meg oklevelet.

Nekem nagyon tetszik a túra útvonala, dehát én természetesen elfogult pilisrajongó vagyok. Úgy gondolom talán jövõre is bevállalom a Remete-barlangot.