Lábatlan-Karva Maraton 2017
Bár kizárólag gyalogos teljesítménytúrákon veszek részt, végül is a munkatársamnak sikerült rábeszélnie az indulásra. Nem mintha nem tekernék a Gerecsében, vagy éppen a Dunakanyar útvonalain, de alapvetően a hideg kiráz a tömegrendezvényektől, nem is beszélve arról, hogy biciklizni inkább magányosan szeretek.
De ha már előneveztem, akkor nincs mese, neki kell állni. Az időjárás jelentésekből inkább a szélerősség/irány érdekelt, az esőn meg tegye túl magát az ember, egy idő után már fel sem tűnik. Áztam már egész napos esőben ronggyá a Gerecsében, Börzsönyben, Bakonyban, de a célbaérés,a teljesítés öröme leírhatatlan, ha tudod, min mentél át, és sikerült. Na persze nem kritizálok senkit sem, aki inkább otthon maradt, de mint minden teljesítménytúra, ez a rendezvény sem szólt másról, mint, hogy most ez van, ilyen körülmények között kell végignyomnod...
Hajnali indulás, 27 km a rajtig. Szakadó eső, viszont hideg egy szál se. Túratársam nem nevezett elő, sietni kellett, hogy meglegyen a helyszínie. 07 előtt beérünk, csekkolás, és kis nosztalgiázás a Lábatlan 35 kiindulópontjánál, nagyon szeretem azt a tt.-t.
Várakozás. Várakozás a tömegre. Ami nem nagyon akar gyűlni, pedig nem esik. Viszont egyre több az ismerős, beszélgetéssel ütjük el az időt. Aztán idő lett, kényelmesen kitekerünk a 10-esre. A rajt után a Forma-1-es szekció elporol, így aztán kényelmesen lehet besorolni a hasonló tempót nyomó kollegák közé. Nyergesnél már kialakult egy 4-5-ös csapat, egymást előzgetve értük el a kerékpárút piros lámpáját, ahol amúgy senki sem szokott megállni, most viszont rendőri felügyelettel lehettünk színtévesztők. A kis öröm is öröm.
Esztergomig lehetett pakolni, szint nélkül, kellemes időben. Az újdonság Párkány után kezdődött, még életemben nem jártam erre, bár légvonalban csak pár km-re élek. Nemrég túráztunk a Magas-Tátrában, meg kellett állapítanom, hogy útminőségben sok helyen fényévekkel előttünk járnak, bár ez a déli régióra nem feltétlenül igaz. Azért nem rosszak az utak, a Muzsla felé vezetőt, szívesen elcserélném az Esztergom irányába tartó, repülőtéri szakaszra.......
Töltés mellett haladunk, nyugdíjas korú, az öltözékükből ítélve holland biciklisek nézegetik a nagy folyót, és integetnek kiabálva. Ezt azért elképzelni magyar nyugdíjasokkal, mondjuk Hollandiában..............................
Aztán lassan feltűnik Karva is, kissé sajnálom, hogy vége, bár még haza is kell majd tekerni. Jutalmazás, lehet menni gulyást enni, ilyenkor nekem ez nem megy. Szerencsére van pogácsa, sör. A fogyasztás fordított sorrendben történik. Lassan készülünk a komphoz, majd Komárom irányába hirtelen eltűnik a táj. Emberes zivatar, mi lehúzódunk egy fatábla alá, a fák közé. A tömeg türelmesen halad csigatempóban, hogy felszálhasson a kishajóra. Mire eláll az eső, mi is beállunk a már kisebb sorba, óriási szerencsénkre újra rázendít. De ez már nem érdekel senkit.
Hamarosan kikötés, jópáran, valamilyen rejtélyes megfontolásból úgy gondolják, hogy majd a személyzet kihozza a bicikliket is. Volt, akinek bejött, igaz nem a személyzet, hanem a túratársak tették meg....
A túrán látszott, hogy komoly szervezőmunka, pénz van mögötte. Ez is oka lehet, hogy sokan indulnak. Idén, talán a nevezők fele jött el, ami rossz hír a rendezőknek, nekem kevésbé, így nem volt túlzsúfoltság. Az útvonal jó része biztosítva volt, nem lehetett akadálya egy jó időeredménynek.
~ 46 km , és szintemelkedés szinte nem is volt, talán én is csak a hídon lassultam be egy kicsit. A 4 órás szintidő még egy nagyon kezdő számára is betartható. Mindent összevetve nem volt rossz elfoglaltság vasárnap délelőtt, köszönet a szervezőknek.
|
