Túrabeszámolók


Tompa Mihály teljesítménytúrák

VadMalacTúra éve: 20172017.09.26 18:04:54

 


„A jobban teljesítő országért ennyivel tartozom…”  (HétköznaPI CSAlódások)


 


Tompa Mihály teljesítménytúra ürügyén


 


A nemesi múlt kísértetével magára hagyott kastély szomszédságában, a Kígyó utcán az egyik házból ránk köszönnek. Mondanám, hogy a kerítés mögül, de az egyetlen elemnyi fémrács aligha nevezhető annak. Nincs járda se, pedig alig 50 méterrel vagyunk a nemrég térkövezett placctól, a templomtól szintúgy. Egy pataknyi árok választ el. Van úgy, hogy a patak tengerrel ér fel. Mit látni onnan – kérdem – mit látni?


Mert föntebb, a pincéken túl, a füves dombokról a Sajó völgyébe zuhanó sugárnyalábok keltenek feltűnést, zöldre locsolt mezők tagadják az őszt, derék sorokba rendeződnek a házak, élvezve a napfényt, ami a beígért eső helyett jött. A Mohosokon a délelőtt neszel, az alsószuhai kocsmában ismernek már, a völgyekből fölhallik a szarvasok bőgése. Ezeket a képeket teszem az emlékkönyvbe. És emberek szavát, akik így vagy úgy részesei a napnak. Vendégül látnak, örülnek a találkozásnak s én nemkülönben.


A szegények kutyái fáradtak, céltalanok és lassú a mozgásuk. Úgy néznek az idegenre, mintha már semmi sem érdekelné őket. Az én helyzetemben persze ez pozitív, békén hagynak. De képzeld csak el, hogy nincs különbség hétfő és vasárnap között, az előbbit nem lehet utálni, utóbbit szeretni. A gyerek udvarra kidobott bőrfotelt cincál szét, rozzant biciklin érkezik apa egy teljességgel céltalan útról. Szeméthalmokat fúj a szél, ha jön. Egy nagy öreg rádión szól a semmi, vagy ideahallik néhai Zámbó Jimmy a kocsmából: „…ugye, nem bántad meg?...”