Túrabeszámolók


Tavaszi/Téli/Őszi Kab-hegy

nafeTúra éve: 20172017.10.25 22:13:47
Őszi Kab-hegy 25

GPS-el mért távolság: 23,3 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 570 m.

Sikerült a rajtidő elején Úrkútra érni, aminek köszönhetően ott tudtam parkolni, ahol terveztem. A délutánra ígért eső miatt is igyekeztem korán rajtolni. A nevezés hamar megvolt. Ittam egy alkoholmentes sört, és neki is vágtam a nem túl combos távnak. Első ránézésre nem voltam elragadtatva a túraútvonal egy részétől, ami végül nem bizonyult olyan borzasztónak.

Első megálló és egyben ellenőrző pont az Őskarszt. Természetesen lementem a valahai mangánbányába, pedig többedjére járok itt ez évben, de túl szép ahhoz, hogy kihagyjam. Irány vissza a falu főutcájáig, s azon balra fordulva ballagtam kifelé. A falu vége tábla után nem sokkal, szalagozás vitt balra a Tűzkő-hegyre. Én nem találtam tűzkövet, igaz nem is kerestem. Ekkor még az előző napihoz hasonlóan szép volt az idő, így ismét megszabadultam a polár mellénytől. Csakhamar visszatértem az aszfaltútra. Szerencsére csak pár száz métert kellett megtennem rajta. Nagyon hangulatos erdei úton, majd kerítés melletti ösvényen gyalogoltam. Ezt újra kellemes erdei út követte. Nagyon vidám csapatot előztem meg. Lehet hatott a nevezésnél kapott stampedli pálinka. Kisvártatva kereszteztem a Zsófiapuszta – Kab-hegy erdészeti aszfaltutat, de továbbra is földúton ballaghattam. Imréék ügyesen oldották meg az aszfaltos út egy részének kiváltását. Sajnos hamarosan rá kellett térni az aszfaltra, ami egészen a Lugos-tető előtt a Som-út kezdetéig tartott. Hideg északi szél támadt, valamint északnyugat felől ronda sötét felhők látszottak. Kezdtem sajnálni, hogy a kocsiban hagytam a polár pulóveremet. Később kiderült, tényleg hiba volt. A Kab-hegy derekát körbeölelő övút egy biciklis pihenőhelyén értem el a következő ellenőrző pontot.

Pecsételés után, visszavettem a polár mellényt, esőriasztásként ráhúztam az esővédőt a hátizsákomra és ballagtam tovább. Az aszfaltútnak ez a szakasza csaknem vízszintes és igen jó minőségű. Jó pár kerékpárossal találkoztam. Hol az egyik, hol a másik oldalt szép erdők övezik az utat. Kevésbé éreztem monotonnak, mint az előző napi tési kört. Igaz ez nem is volt majd húsz kilométer, nagyon keveset ment egyenesen, illetve régen jártam rajta. Gyorsan fogytak a kilométerek. Kellemes meglepetésként a térdem is rendben volt, pedig tartottam tőle, hogy nem tetszik neki a két egymás utáni napi túra. Ha ismerős terepen megyek, valamennyire fölépítem magamban, merre is megy, vagy szerintem merre is kellene mennie az útvonalnak. Ennek megfelelően nem is néztem meg alaposan a térképet. Ezért meglepetésként ért, amikor a szalagozás a Som-útra vezetett. Azt hittem, tovább megyünk még 100-200 m-t az aszfalton, és azon az úton megyünk föl, a kilátóhoz, amin a legtöbb „túrázó” is megy, motorkerékpárral, személygépkocsival, illetve montival, de a montisok nem idézőjelesek. Eggyel csökkent volna az oda-vissza szakaszok száma. Nem így történt. A Som-úton mentünk az E-nyiladékig, s azon mentünk oda-vissza a kilátóhoz. Egyre erősödött, és egyben hidegebbé is vált a szél, így a kilátót kihagytam. Tulajdonképpen a déli szektor az, amit nem lehet lentről látni, no meg a közelgő hidegfrontnak köszönhetően nagyon szmötyis a levegő. Gyorsan fölírtam Molnár Gábor születésének és halálának évét, s menekültem is lefelé.

A Som-utat ezúttal csak kereszteztem. Az E-nyiladékba egy kis lejtő jött, hogy minél lentebbről kezdhessük a Kab-hegyre vezető kaptatót. Egy igen meredek (30% körüli), de szerencsére rövid résszel hangolódtunk rá a több kilométeres fölfelé vezető részre. Reggel volt egy kis félreértés az Imrével. A térkép alapján rákérdeztem, hogy a HM Verga átengedi a túrát, az E-nyiladék lezárt részén? Azt a választ kaptam, hogy persze, szalag és létra is lesz. Nos, nem. Az majd az OKT Úrkút előtti szakaszán lesz. Ő arra gondolt. Elértem a vadvédelmi kerítést. A szalagozás balra vitt, amerre egyébként is szoktam járni, ha erre túrázok. Lassú, nagyon köves, nemszeretem útszakasz vezet a kerítés mellett. Az út kétharmada után, át is tértem egy másik kerítés menti ösvényre, mert az jobb. Végre visszaértem a nyiladékba. Erdő ide, vagy oda, egyre jobban ér a szél. Mit csodálkozom? A Kab-hegy az ország egyik legszelesebb pontja. Fölveszek plussz egy vékony sapkát, majd kisvártatva a biciklis szélállót is. Mi a franc lesz fönt a hegytetőn? Szuszogok keményen fölfelé menet. Végre fönt. Nagyon fúj a szél. Imre itt osztja az oklevelet és a kitűzőt is, mivel szombaton és vasárnap a Kék túra söröző déltől délután négyig zárva tart, ahogy ez faluhelyen lenni szokott. Különben is az általa tervezett visszavezető útvonalnál jelenleg nincs rövidebb, és valahogy úgyis vissza kell jutni a faluba.  A virslihez sikerült teljes kiőrlésű rozskenyeret kapnom, ami külön tetszett. Fölvettem, még egy gyapjú aláöltözet pólót, meg a szélmellényre még egy széldzsekit is, illetve még egy vékony sapkát, mert csak ilyeneket hoztam. Kezdtem elérni, a „magyar katona a téli Don-kanyarban” kinézetet. Beszélgettünk egy kicsit, s épp indultam volna lefelé, amikor az egyik pontőr egy tányér olajban sült, forró kenyérszeletet hozott, amivel meg is kínált. Lefelé menet ettem meg. Bizony isten, sokkal jobban esett, mint a virsli.

Irány lefelé. Az egyik engem megelőző túrázó előrelátóbbnak bizonyult nálam volt nála kesztyű, s azt föl is vette. Irigyeltem érte. Nekem is kellett volna, de ki gondolta volna az előző nap és a meteorológusok előrejelzése alapján. Ahogy számítottam rá, elég szépen zenélt a szél a rádió adótorony sodronykötelein. Lefelé menet, a kilátás viszont nagyon szép. Érdekes, még nem látszik az eső, annak ellenére, hogy simán lehet látni a Keszthelyi-hegységet, s mint egy negyedóra múlva a radarképből kiderült, már elérte a csapadékzóna. A 6. nyiladéknál, a vadászházteleptől délnyugatra friss dózerolás. Olybá tűnik, a HM Verga is szeretné használni a 6. nyiladékot, ezért készít magának egy kerülő utat. Remélem le is murvázzák, mert a montisoknak is hiányzik ez az út. Nem indultam el felderíteni. Amennyiben ez tényleg a 6. nyiladék folytatása, akkor ez lesz a legrövidebb Kab-hegy – Úrkút útvonal. A túrajelentésemre nyomtam egy OKT pecsétet, s gyerünk tovább. Eszembe jutott, meg kéne nézni, van-e mobil internet. Ha több nem is, de Edge igen, s elég jó térerővel. Nézzük csak a radar képet. Hoppá! Jön nyugatról az eső, még pedig elég intenzív gócokkal, és már betakarta a Keszthelyi-öblöt. Jó lesz sietni!

Nagyobb sebességre kapcsoltam. Szerencsére Imréék nem ragaszkodtak az OKT-hoz, hanem a 7. nyiladékon vitték lefelé a túrát. Rövidebb az útvonal, de főként a 7 nyiladék sokkal jobban járható, mint a 8. Az aszfalt előtt kisgyerekes család tűnik föl. Csak nagyon lassan közeledek hozzájuk. Jó tempót mennek a gyerekek. Az aszfalt elérésekor ők jobbra mennek a szalagozáson, én meg balra az OKT-n. Épp csak átmászok a kerítésen lévő létrán, amikor megérkeznek. A két lány, illetve apukájuk a legkisebb gyerkőccel természetesen ki nem hagyná a létrát. A kisfiú és anyukája kihasználta a lehetőséget, hogy a kapu nincs rajta az alsó sarokvason. Így föl tudtam billenteni vízszintesre, s könnyedén át tudtak bújni alatta. Újra megnéztem a radarképet, s szóltam, nagyon gyorsan jön az eső, már elhagyta a Badacsonyt. Gyerünk tovább. A következő létra nagyon rozoga, azért óvatosan mászok át rajta. Itt nincs „művészbejáró”. A továbbiakban jó úton értem be Úrkútra, s tempóztam vissza a kocsihoz. Eddig megúsztam az esőt. Megkönnyebbülésemben hibáztam. Először írtam be a telefonomba a túra adatait, hogy leállíthassam a GPS-t és az órámat, s csak utána öltöztem át. Immár esőben.

Kellemes, az E-nyiladékot leszámítva könnyű túra, jó néhány helyen remek kilátással, hangulatos erdei utakkal. Úgy vélem, egy kis hosszabbítással, ami sajnos csak szalagozással jelölhető (jóval többel, mint az aszfaltúton), lehetne csökkenteni az aszfaltos részt, de annak földerítése több napba telne.

A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1600/1400/1200 Ft-ért (függően attól, hogy előnevezett-e valaki, illetve van-e túrázó szervezeti tagsága), színes térkép (saját térkép nem árt), itineres igazoló lap, oklevél és kitűző járt. A rajtban pálinka, az övút pihenőhelyén ásványvíz, a Kab-hegyen virsli, ásványvíz és szörp volt az ellátmány.