Börzsöny kapuja 20
Tavaly az igazi téli körülmények, a nagy hó és nem utolsó sorban a jó szervezés tette emlékezetessé ezt a túrát számomra. Idén a nagy sár, dehát a körülmények nem lehetnek mindig ideálisak. Nyolc óra után nemsokkal indultam el a 20 km-es távon. Verőcéről kiérve egy jó kis kaptatóval kezdődött a táv Aranyoskút felé. Ki is melegedtem, lazítani kellett a ruházaton. Az első ellenőrző ponton ragasztottam egyet az itinerbe és nézelődtem egy kicsit a Duna-kanyar felé. Felhős volt az idő, de azért egész jó volt a kilátás. Aszfalton folytattam Magyarkútig, kicsit megnyomtam ezt a részt mert arra számítottam, hogy az Irma-forrás után nem fogok tudni rendesen haladni. Be is jött a számításom. Magyarkúton az Irma-forrásnál volt a második ellenőrző pont, itt meleg teával és csokival készültek a szervezők. Ezután a kéken folytatódott az út a Lokó-pihenőig. Ez a rész ment a legnehezebben, főleg az emelkedők! Csúszós, cuppogós, ragadós szakaszok váltakoztak folyamatosan, párszor a cipő úgy beragadt, hogy majdnem kiléptem belőle. Nagyon észnél kellett lenni, hogy ne pereceljek nagyokat. Ahol lehetett inkább az ösvény mellett mentem, de erre sokszor nem volt lehetőség. Nagy nehezen felértem a Lokó-pihenőhöz, ahol matricás EP volt. Ezután következett az ereszkedés Szokolya felé. Előzetesen ettől a szakasztól tartottam legjobban, nem kellett volna. Az ereszkedés első szakasza elég meredek volt, de egész jól lehetett menni, lejjebb egy erdészeti úton ereszkedtünk tovább, már nem annyira meredeken, viszont ez meg ugyanolyan saras, csúszós volt mint fölfelé Lokó-pihenőhöz. Szokolyán a vasútállomás mellett volt a következő EP, meleg teával és egy kis ropogtatni valóval. Kis szusszanás után indultam tovább a piros sávon Magyarkút felé a Les-völgyben. Ez könnyebben járható szakasz volt, de a megcsúszás nyomok jelezték, hogy itt is észnél kell lenni. Magyarkútra visszaérve a vasútállomásnál tértünk rá az újabb szalagozott részre, itt főként a ragadós sár dominált, nem győztem rugdosni a lábamról, majd ismét beérve az erdőbe megint jött a jó kis dagonya. Közvetlenül Verőce előtt volt az utolsó EP. Még egyet ragasztottam az itinerbe és indultam a célba. Innentől már csak aszfalton nagy megkönnyebbülésemre. Általában nem szeretem az aszfaltot, de most nagyon jól esett a szilárd burkolat. Még egy működő nyomós kutat is találtam, ahol megmostam a kezem. Ugyan esést nem mutattam be a túra folyamán, de egyszer-kétszer azért le kellett tennem a kezem, meg kapaszkodnom is kellett sokszor amibe csak lehetett, szóval elég szutykos lettem a végére. De beértem, a saját mércémhez és főként a körülményekhez viszonyítva nem is rossz idővel.
A szervezésről csakis jókat tudok mondani, az ellátás bőven átlagon felüli volt. A nevezési díj korrekt, az előnevezetteknek kedvezmény is járt. A szalagozás jó volt, még az egyébként jelzett szakaszokon is tettek ki, ahol szükséges volt. Bár még messze van, de jövőre is biztos hogy jövök :)
Köszönet a szervezőknek!
|
