Túrabeszámolók


Margita

stabatTúra éve: 20182018.04.02 23:31:42

Téli Margita 40 harmadszor


Először biciklivel jöttem és meghökkenve láttam, hogy kint áll a sor. Tavaly vonat-busz kombináció után érkezem, a sor a kapun kívül áll. Vakarom a fejem. Idén ugyanúgy érkezem Gellérttel és háromnegyed órán át (!) várunk a sorunkra. A felháborodás határán vagyok, majdnem befizetek futóra. Ők kilenckor elrajtolnak. Láttam már ennél jóval nagyobb tömeget ennél sokkal jobban kezelve, bár tény, hogy sokan jöttek.


Gellért betegség után egészen jól nyomja, lemaradok, féltáv után megfordul a helyzet, újulnak a nyavalyák. A 3. ellenőrzőpont felé nagy csapat öreg tart, nagy sietve előzgetjük őket, mindenféle sarakban haladva, aztán kiderül, hogy nem a túrán vannak. Müzlivel felvértezve folytatjuk jobbra. Az egyik jóféle csúszós lejtőn taktikai megbeszélést tartunk, nincs értelme óvatoskodni, a gravitációra kell hagyatkozni és engedni kell a lábakat. Ezt az előttünk haladó túratárs nem osztotta, neki inkább gondjai voltak a gravitációval, kikerültük és hagytuk, hagy küszködjön tovább. Egy közbeeső ponton már messziről kapjuk az infókat, nagy sár következik (mily meglepő), az ellátópontig hátralévő km, van egy kis szőlőcukor és ha van szemetek, kidobhatjátok. Ezt szoktam mindig elfelejteni, hálásan köszönjük.


A 4. ponton nincs tea. Kicsit morcos vagyok, de legalább nem húzzuk sokáig az időt. A Kőkereszt előtt beszédbe elegyedünk egy túratárssal, panaszkodik, hogy az előző ponton nem volt víz, én ráduplázok, aztán lassacskán leesik, hogy ennek ellenére nálam van víz, kisegítem őt. A Kőkeresztnél aztán van lehetőség pótolni.


Végül 5:38 lesz a menetidő, ami nem rossz, bár volt már jobb is. Gellért hazamegy, én indulok a Kitörésre. A buszon a sofőr rögtön kiszúrja a saras cipőmet (pedig már levakartam róla egy nagy adagot), megkér, hogy ne mászkáljam vele össze a buszt, elöl üljek le. Aztán útközben párszor odasandít a lábamra, nem kenem-e hozzá a tiszta buszhoz, de nem mozdulok egyáltalán.