Túrabeszámolók


Buda bércein

ZETúra éve: 20072007.05.26 20:04:00
A túra elvileg a "Gyalogos természetjárók XIV. országos találkozója" keretében, illetve ahhoz kapcsolódva lett meghirdetve, azaz egyszeri alkalom volt.
A rajtnál kapott lapon szereplõ táv- és szintadatokat összesítve 25,7km és 775m jött ki. A túralapon az útvonal leírása az adott EP földrajzi koordinátáit is tartalmazta, illetve szövegesen a követendõ jelzéseket is feltüntették. Az útvonalvázlat viszont... egy földrajzi fokhálózatra felszórt pontokat+egyenes összekötéseket tartalmazó valami volt, a terepen a szöveges itinert kellett böngészni -- már akinek nem jött ki a könyökén az útvonal nagyobbik része. (Normafa -> János Hegy -> Szépjuhászné -> Kis Hárs-hegy -> Hûvösvölgy -> Kék jelzés (Glück Frigyes út) -> Árpád Kilátó -> Fenyõgyöngye -> Hármashatár-hegy -> Sárga jelzés -> Hûvösvölgy -> Nagy Hárs-hegy -> Kis kõfej oldala -> Máriamakk -> Z+ jelzésen -> szalagozott út -> Csillebérc)

Én jó szokásomhoz híven vittem térképet, illetve az adott területrõl egy A4-es térképmásolatot, úgyhogy szépen felrajzoltam rá az útvonalat, amit így nehezebb volt eltéveszteni.

Indulás 9:10-kor, jó hangulatban, egy -mint késõbb kiderült- civilben matematikus túratárssal. Szûk fél óra múlva az Erzsébet-kilátónál pecsételés, majd indulás tovább. A Kis Hárs-hegyig semmi említésre méltó dolog, bélyegzés, tovább. A kéken a reptér mellett újabb stempli, az Árpád-kilátónál dettó, közben monoton gyaloglás, itt-ott azért egy-két embert láttunk a túráról, de nem túl sokat... A Hármahatárhegyen egy fél lityis palackos ivóvíz plusz egy csoki, majd egy "fájóslábú" dunaújvárosi kolléga csapódott hozzánk, innen együtt mentünk a zöld körön, illetve a sárgán is egy darabig. A Nagy Hárs-hegyen bélyegzés után rövid eszmecsere arról, hogy országszerte 200 fõ dolgozik a terepen a természetvédelemben, majd böcsületesen a sárgán tovább -- ekkor már nagyon nem szeretve a dögmeleget :-)

A következõ szakaszon két említésre méltó dolog történt. Az egyik egy pici tûzoltás: feltehetõen a gõzvontatású nosztalicska vonat mozdonyának hamuja az egyik helyen erõteljes füstölgésre bírta a pályán lévõ száraz avart, ezt "jobb a békesség" okán némi vízáldozattal sikerült megszüntetni. A másik, hogy láttunk egy siklót vagy lábatlan gyíkot (sajnos az ezzel kapcsolatos ismereteim felettébb hiányosak, és be sem mutatkozott...) Ezt követõen értünk be a makkosmáriai tisztáson lévõ ep-hoz, ahol az utolsó bélyegzõt, meg egy biztatást ("Innen csak fölfelé") kaptunk. A zöld kereszt fölfelé így a végére valóban nem esett jól, de a szalagozott naponsülõs szakaszt sem zártam a szívembe... A teljes idõ 6:28 lett, amire nem vagyok büszke, de így alakult. A végén a jelvény-oklevél átvétele után zsíroskenyér, pezsgõtablettával "tuningolt" víz várt ránk.

Az útvonal a helyszin adta lehetõségekhez képest jól eltalát volt, bár aki rendszeresen jár a budai hegyekbe sétálni/túrázni, annak nagyon kevés ismeretlen rész volt benne.

A jelvény és az emléklap nagyon szépre sikeredett (mindkettõn a Kaán Károly, és az Erzsébet kilátó képe van), a szervezõk a tábor "egyenpólójában" virítottak minden ep-n, mivel nem volt tömeg, így a bélyegzések is gyorsan, gördülékenyen mentek.

Összefoglalva egy kellemes, néhol azért únásig ismert szakaszokat is tartalmazó túrán voltam, az itiner "útvonal vázlata", illetve a benne szereplõ adatok (gyanúsan vacak átlagokat sikerült ezekkel kihozni az utolsó szakaszokra) pontossága "érzésre" viszont nem volt túl jó.