Miről mesélnek a kövek? Sukoró, 18-as táv
GPS-el mért távolság: 21,3 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 635 m. Ez szokásosan csak az általam megtett távot jelenti, mivel három helyen is eltértem a kiírástól, amiből az első ajánlott is volt.
Hosszabb kihagyás után, végre eljutottam egy teljesítménytúrára. Bőven időben érkeztem Sukoróra. Kitöltöttem a nevezési lapot, üdvözöltem az ismerősöket és vártam a rajtidő kezdetére. Mivel még nem voltak túl sokan, Rózsa kemény volt és nem engedett senkit 08.00 előtt nevezni. Így, hát a rajtidő kezdetén neveztem be. Egy kedden összeszedett vízhólyag miatt nem mertem a 30-as távra nevezni, bár eredetileg azt terveztem, de még reggel is éreztem, hogy nincs minden rendben. Később kiderült, nyugodtan mehettem volna a hosszabb távra. Még egy kis készülődés, s már neki is vágtam a rövidke távnak.
Szép, napfényes, de reggel még egy kicsit hűvös időben ballagtam ki a faluból. Hamar rájöttem, túlöltöztem, s a vastagabb széldzseki helyett bőven elég lett volna a legvékonyabb, sőt dél körültől, akár egy szélmellény is. Ezek azonban még „téli álmukat alusszák” otthon a szekrényben. A falu szélén rögvest megérkeztem az első ellenőrző pontra, a Gyapjaszsákhoz, ahol Pintér Józsinál igazolhattam le az igazolólapomat. Meghallgattunk egy rövid tájékoztatót, a Gyapjaszsák és a hozzá hasonló kövek létrejöttéről, majd megkezdtem az első kitérőt, az Olasz gránitfejtőhöz. Megnéztem a bányát, majd egy másik útvonal visszatértem a kiírás szerintire. Kivételesen jó minőségű bicikliúton értem el Nadap szélét, ahol egy jobbra fordulással irányba vettem a Bence-hegyet. Már ezen a szakaszon is elég sok tavaszi virágot láttam. Kényelmes sétával értem be Velencére. Itt egy elágazásban, egy előző teljesítménytúra kint felejtett szalagozásának köszönhetően tovább mentem a kelleténél. Másoknak is okozott ez gondot. Gyorsan helyesbítettem, és folytattam a Bence-hegyre vezető kaptatót. Az egykori andezit bánya fölött hamar meglett az ellenőrző pont. Igazolás után egy rövid tájékoztató, az andezit hűlt helyéről, majd irány vissza. Ekkor ért az első meglepetés. A tisztáson jó pár kinyílott fekete kökörcsint láttam. Az előadást tartó hölgy, körbe is kerítette táskákkal, nehogy letapossa valaki. A szokottnál kicsit korábban nyílnak.
Tettem egy fölösleges kitérőt a kilátóhoz. Az még hagyján, hogy fizetős lett, de még csak nyitva sem volt. Csak tízkor nyit, én pedig már fél tíz előtt ott voltam. A kilátáshoz nincs is túl nagy szükség rá. Irány vissza, s megkezdtem az ereszkedést Nadapra. Az idő egyre kellemesebb. Kényelmes sétával értem be a faluba, majd azzal a lendülettel mentem is tovább, immáron csak szalagozással jelölt útvonalon. A falu szélén, két jó ronda, teljesen tájidegen építmény készül. Hosszú, de nem túl meredek kaptatón fújtattunk. Az erdőbe visszaérve, rögvest zöld hunyort fotózhattam. Attól függetlenül, hogy ezt a növényt másképpen illatos hunyornak is nevezik, én semmi szagát sem éreztem. Egy méretes darázs viszont épp gyűjtögetett róla. (Kis kitérő: az egyesületi tavunkon, délutánonként már megjelentek a szúnyogok, és nem csak zümmögnek, hanem csípnek is!) A nyír hegyi ellenőrző ponton is megkaptuk a kiselőadást, a Magos-kő létrejöttéről. Kisgyerekes család is „pihent” a ponton, az-az a szülők pihentek, a gyerekek pedig a sziklán másztak. Gyerünk tovább, ami ez esetben, további kaptatót jelentett, majd egy jó kis lejtőt, a lovasberényi út keresztezéséig. Meglepetésemre ezen a szakaszon sok-sok kétlevelű csillagvirágot láttam. Pici, de nagyon szép virág. Ez nagyjából a megszokott idejében nyílik. Az útkeresztezéstől, újabb hosszú kaptató következett a Likas-kő felé. A 10 km-es táv becsatlakozásától kezdve hirtelen sokan lettünk, köztük rengeteg gyerek. Az ösvény itt közel visz a hegy pereméhez, ahol még láthatók a II. világháborús Margit-vonal egy valószínűleg tüzérségi-, vagy tüzérségi figyelőállásának maradványai. Az ellenőrző ponton újabb kiselőadás, illetve most az igazoláshoz müzliszelet is járt. Ez a pont is kitérővel járt, tehát vissza, majd végre hosszan lefelé. A következő ellenőrző ponthoz kivételesen nem kellett kitérőt tenni. Utolértem a Likas-kő előtt velem szembejövő nagy csoportot. Meghallgathattuk, miért ellenjavallt a Velencei-hegység forrásaiból inni. A gyerekek lelkesen segítettek a víz szűrésének bemutatásában.
Mivel semmi gond nem volt a sarkammal, ezért úgy döntöttem, ha már itt vagyok, akkor csak végig megyek az itteni kedvenc helyemen, a Bodza-, és a Hurka-völgyön, hiszen csodálatosak a vulkanikus szikláik. A szokásosnál is kellemesebb az ösvény. Szép a napfényben fürdő völgy. Már a Bodza-völgyben láttam egy-két bogláros szellőrózsát. A Barlang-kút közelében viszont tömegesen nyílott a szellőrózsa, sőt, még egy-két eltévedt hóvirág is nyílott. A P▲ jelzés Csúcsos-hegyén újabb fekete kökörcsinek. Most még a folyamatos le-föl is jólesett. Az viszont már kevésbé, hogy csak másfél liter vizet töltöttem otthon az ivózacskóba, s a P+ jelzés elérése előtt az utolsót hörögte. Ez évben eddig gyakran, még egy liter sem kellett. Ennyivel melegebb volt. P▲ jelzésen találkoztam pár montissal is. A P+ jelzésen visszatértem a kiírás szerinti útvonalra, s ettől kezdve ismét előttem és mögöttem is sok túrázó volt. Egy helyen két nagy sziklakupac határolja a völgyet. A 20 m körüli magasságú sziklarakások összes sziklacsúcsán volt egy-egy gyerek, fiúk, lányok vegyesen. A kísérők szerint, az eddigre már „nagyon fáradt” gyerekek föl-le mászkálnak a sziklákon, mint a zergék, s nem lesz egyszerű tovább indulásra bírni őket. Sukoró szélén, vidáman éneklő óvodásokat előztem meg. Ezután, már nem volt más hátra, mint besétálni a célba, ahol átvettem a kitűzőt, ettem egy szelet zsíros kenyeret, s hazafelé vettem az irányt.
Az időjárás a túrázókkal és a túra szervezőivel volt. Márciushoz képest ritka szép időben túrázhattunk. Mindenütt látszott a természet ébredése. Rengeteg, és sokféle virágot láthattunk (a teljesség igénye nélkül: tyúktaréj, odvas keltike, pimpó, kétlevelű csillagvirág, zöld hunyor, bogláros szellőrózsa, szellőrózsa, hóvirág, két kertben tulipánfa (magnólia), fekete kökörcsin, som, fővirágzásban az ibolya), s ami a leginkább a tavasz visszavonhatatlan érkezését jelzi a számomra, már a bükkfák is elkezdtek levelet hajtani.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1100 Ft-ért színes térképet, kitűzőt és minden ellenőrző ponton kiselőadást kaptunk. A túra szalagozása két pontot leszámítva (ahol egy előző túráról kint maradt szalagozás és táblázás volt félrevezető) kiváló. A parkolótól az útbaigazítás a rajthoz szintén kiváló. A Likas-kőnél müzliszelet, a célban pedig zsíros-, margarinos- és többféle lekváros kenyér, vöröshagyma, csípős paprika, fűszerpaprika, alma tea és kétféle fél literes ásványvíz volt az ellátmány. Lehetőség volt kávé vásárlásra is. Egyáltalán nem kizárt, hogy kifelejtettem ezt-azt. |
