Túrabeszámolók


Jutasi hagyománytisztelő vándor / Jutasi Őrmester Benedekhegyi kŐrjárata 25

bence2000Túra éve: 20072007.05.28 06:59:15
A 10 km-es távra neveztünk, amibõl végül 12 lett. Már tavaly is szerettem volna elmenni erre a túrára, de sajnos nem sikerült, más elfoglaltságok miatt. Az idén erõs volt az elhatározás és úgy alakult, hogy a gyerekeket is el tudtam hozni. A Benedek hegyrõl nagyjából fél kilenckor indultunk el. Az idõ nagyszerû volt, mint késõbb kiderült, túlságosan is. Már az elsõ ellenõrzõ ponton elláttak minket kis, nyakba akasztható ismertetõ füzettel, ami az egyes ellenõrzõ pontok kicsit részletesebb leírását tartalmazta és agy térképet, a tájékozódást segítendõ. Kaptunk még egy részletes itinert is, így minden készen állt az induláshoz.
Innen a vár kapujához mentünk, ahol az õrtoronyban, katonaruhába öltözött fiatal srác fogadott bennünket. A gyerekek csákót kaptak, én pecséteket az igazolófüzetekbe. Gyönyörködtünk egy kicsit a kilátásban a teraszról, a gyerekek fényképezkedtek a katonával és indultunk tovább. A második ellenõrzõ pont a Városházán volt. Itt pogácsa, alma, ásványvíz és borkóstoló várta a "fáradt" túristákat.
A kilátópont és a Girincses lépcsõ igazi különlegességek voltak, ahová mindenképp visszamegyünk még.
Afenyves utcán már õrületes hõségben gyalogoltunk. A gyerekek itt kezfték alveszíteni a türelmüket. Hogy lekössem a figyelmük, elkezdtem felolvasni az itinert. Ez hiba volt, amikor meghallották, hogy a Levéltárnál csoki várja õket, kijelentették, hogy oda mindenképp el kell mennünk. Ez volt a 12 km-es táv 2 km-es kitérõje. Visszafelé a Dózsavárosban megpróbáltam egy kicsit rövidíteni, mert sejtettem, hogy ilyen hõségben sok lesz nekik a 12 km. Kis pihenõvel, viszonylag hamar elértünk a Jezsuita templomhoz. Itt igen megörültem, ugyanis be lehetett menni a templomromba, ahová eddim még soha nem sikerült bejutnunk. Ez hûsölésnek sem volt utolsó, és mivel az ellenõrzõ ponton nem volt túl nagy a tolongás, így a pontõrünk is tartott nekünk egy rötönzött történelemórát, amit e fórumon is szeretnék neki megköszönni.
Innen a Gulyadomb felé vettük az irányt, kis civakodás után, ugyanis a gyerekek mindenáron a Vidámparkban lévõ játszótérre akartak menni. Ezt sajnos nem hagyhattam, mert már majdnem dél volt és tudtam, ha nem igyekezünk, akkor hamar éhesek lesznek és álmosak is és akkor nem jutunk végig soha a távon.
A Gulya domb aljában egy kissé eltévedtünk! Itt sajnos behoztuk a dózsavárosi rövidítést. A térkép ugyanis azt sugallta, hogy nem kell egyenesen felmenni a Gulya dombra, hanem kissé jobbra kerülve fogunk rá felkapaszkodi. És még egy szalag is volt a feljáró jobb oldalkán, így mi is arra indultunk. Ez csak akkor vált gyanússá, amikor az itinerben beígért fenyveseknek nyomát sem találtuk. Szerencsére olyan egy km után elértünk egy félig szétvert játszótérhez, ahol a gyerekek kissé felfrissültek és nem sértõdtek meg nagyon, amikor megmondtam nekik, hogy vissza kell mennünk egy kicsit.
Az Állatkert teljesen feldobta õket. Kiváló ötlet volt a szervezõktõl, hogy beillesztették a programba. A kijáratnál, a Cine büfében átvettem a virsliket, és még fõtt kukoricát is a gyerekeknek, akik az Állatkerttõl fellelkesülve, teli hassal szinte felfutottak a Benedek hegyre, hogy átvegyék a jól megérdemelt kitûzõjüket.
Boldogan, de igen-igen elfáradva mentünk haza ezután a nagyon jól szervezett és érdekes túra után.
Gratulálunk a szervezõknek.