Óriáshegységi 55-ös (A Krakonosova Stovka résztávja)
Út Vrchlabíba
Péntek reggel 7-kor indultam az Árpád hídtól Esztergomba. Futva nyolc perc alatt értem a Mária Valéria hídhoz. Gyalog át a határon. Ott derült ki, hogy a busz, ami a párkányi határra megy már elment. Vettem filmet, s taxi után néztem. Kiderült, hogy csak úgy az utcán nem lehet fogni, csak telefonon hívni. Az enyém külföldön ilyet nem tud. Egy nõ azt mondta, hogy van egy iroda, amin az áll, hogy Maxi Taxi, de arról kiderült, hogy lottózó, de végül nagy nehezen segítettek. 60 korona volt a taxi.
Párkányból vonat Breclavig. 20 perc késés. 25 perc lenne eredetileg az átszállásra. De ott derült ki, hogy minden vonat késik.
Egyre értem Brnoba. 12 percem maradt, hogy eljussak a helyi mecsetbe a pénteki imára. A szentbeszéd épp kezdõdött mikor beléptem az ajtón.
Pardubice, Stara Paka és Kuncice nad Labem érintésével (tehát 3 átszállással) vitt az utam Vrchlabíba, ahova este nyolc elõtt érkeztem, s ahol az zárás elõtt még bejutottam a Plusba egy kis ollmüci büdös sajtért.
A túra
Aszfalton indult. 4 km után megrántották az utat fel a Zalyra. Az elsõ pont a kilátó tövében volt, 4 méterrel magasabban, mint a Kékes. Innen szintben haladtunk Rovinkáig. Tovább szintben egy aszfaltút következett, balról kis vízesésekkel Labskáig. Majd egy nagyobb vízesés egy horhos, s a 18 km-nél már Spinderluv Mlynben, egy hegyi üdülõfaluban járunk. Itt van ellenörzõpont, bazár, aquapark meg minden. Csak a zöld jelzés nem, legalábbis nem ott, ahol a térkép jelölte (a szervezõk csak gyatra vázlatot adtak, azzal nem sokra mentünk!). 21. km után újra hirtelen emelkedõ a Spinderlova Boudáig, ami egyben a határ is. Sokáig kiépített lépcsõ, ami egy darabon a határ túloldalán is folytatódik. Sajnos itt egy helyen balra kellett térni arra az ösvényre, amit én csak gyalázatos útnak neveztem el. Mocsárvilágon, bokatörõ köveken és pallókon vezetett ez az út. Egy lengyel tábla szerint 1 óra 15 perc alatt kellett volna végigjárni, én 1 óra 40 perc alatt jutottam a végére. A jutalom impozáns volt: a fenyõk fölött feltûntek a Pielgzymy (Zarándokok) sziklacsoport. itt vélgeztem a déli imát. Innen kövekkel kirakott 1 km a polanai pihenõig, majd újabb km egy macskaköves úton. Innen be az erdõbe, ahol a Domek Mysliwski nevû túristaháznál volt a pont. Innen kezdõdött a túra talán legszebb szakasza. Én már arra gondoltam, hogy a macskakövesen rövidítek (kispista - helyi nevén: maly stefanek), de szerencsére meggondoltam magam. így jól láttam a havas hegyeket és a Maly Rybniket (Kis Halastó), ami egy tengerszem. Innen lépcsõkön fel az Akadémiai Túristaházig, ahol egy literes kóláért és egy képeslapért képesek voltak 100 koronát elkérni, s zlotyban visszaadni. Sárga, majd fekete (nem elírás) jelzés a Kopára (1342 m), ahol a libegõ felsõ állomása van, s ahol több koca kiránduló volt, mint bámész ember a Körúton. Innen szép emelkedõ a Sniezka/Snezka (Havas) csúcsára, ami egyben az egész hegység legmagasabb pontja a maga 1602 méterével. EP sehol, ideges vagyok. a tömegben észreveszek egy csehet, akit eddig kerülgettem. Elmagyarázza, hogy a kápolna mögött van egy épület, ott a samookontrol (embertelen pont, önkontroll). A ház valójában postahivatal és bolt. Ugyan cseh területen fekszik már, de rajuk tukmálom a zloty egy részét.
Vissza a gerinbe. Tovább a határ mentén egy mocsárvilágon keresztül. Itt is két hosszú palló található. A Lucni bouda Túristaháztól gyorsan emelkedõ aszfaltút. Úgyhogy újra 1500 méte fölé emelkedünk egy kápolnához. Innen aszfalt tovább. A következõ hotelbe betérek. Kis pihi. Épp látom, amint három cseh várja mered a tévére, mindez még 6 óra elõtt valamivel. 8 órakor már vagy sírtak vagy sírva vígadtak (Csehország-Ghána 0:2, pedig Asamoah 11-est is hibázott). Késõbb a Svéd keresztnél álltam meg, ahol egy Gusztáv Adolf svéd király is megpihent. Biztos Debrecenbõl jövet. Ezt követte a délutáni ima. Kemény lejtõ, majd újabb aszfaltos emelkedõ Strzkaig. Innen a piros sáv lett volna a legrövidebb, de mi a sárgán voltunk kénytelenek menni. Volt benne két technikás lejtõ, tetszetõs a sok aszfalt után, de egy ilyen túra után kellett, mint üveges tótnak a hanyattesés. Az utolsó mezõn balról jött a kék, s 4, a százason induló magyar túratárs. Utolértem õket. S így együtt értünk célba.
Minimál szervezés volt á la Cserkészek, de megérte.
Utam haza
5.55-kor indultam Hradec Kralovéba, ott megnéztem a várost, hasonlóképpen Pardubicét is. Onnan breclavi, pozsonyi, érsekújvári és párkány-esztergomi átszállással jöttem. Éjfélre értem haza.
|
