Túrabeszámolók


Krakonošova 100-vka

wainnalahulahafizunTúra éve: 20072007.06.24 20:43:39
Krakonosova 32



Jó-jó, tudom, hogy nem létezik ilyen túra, de az én emléklapomon mégiscsak ez áll. Történt ugyanis, hogy Lengyelországban valami óriásokra vannak méretezve az ösvények. Iszonyatos nagy kõtömböket görgetett valami vicceskedvû az útra. Egy ilyenen sikerült megcsúsznom, s egy tesóján pedig szétvzúzni a térdem.



Egy kis magyar csapattal, mikróbusszal vágtam neki a már ismerõs Óriás-hegységnek és az idén 41. alkalommal rendezett túrának. Tavaly nem volt nagy jubileum, de idén kitettek magukért az amúgy nagyon kedves rendezõk. Volt fõtéri buli, hegyszellemnek (Rübezahl) öltözött pojáca, s nem kevésbé komikus férfi mazsorett, meg Cola-Cola reklám-rajt.



Hárman csaptunk a lovak közé az elsõ pontig, ami épp 3 méterrel magasabb a Kékesnél, ha nem lett volna hideg és nyirkos az idõ, jól meg is izzadtunk volna. A lovak közé csapás szó szerint is érthetõ, mert útközben voltak lovak és helyes lócsiszárok is. És felfigyeltünk egy kispistázáróra (helyi nevén Maly Stefánek) is. A Zalyn tea, onnan szintút majd vízmosta lejtõ Rovinkáig.



Itt annyi kerákpárost láttam, mint még erdõben soha ("Pozor ciklistky!"). Innen újabb szintút következett, majdnem végig aszfalton, a végén kedves kis horhos vitt le a romantikus üdülõhelyre, Spindleruv Mlynbe, ahol maga Vlagyimir Iljics Lenin pecsételt 17,7 km-nél.



Itt tavaly óta nincs meg az "itinerben" (pontosabban az elnagyolt térképvázlatban) jelzett zöld sáv. Mindegy. Átkeltünk az Elkú-n (Gyurcsány emlékezetes õszödi beszéde óta az Elba ugyanis ezt a nevet vette fel!), elindultunk felfelé, a Fehér-Elkún túl pedsig rendesen megrántottuk a hegyet Spindlerovkáig, az etetõpontig. Innen esõben át Lengyelországba, ahol megkértem túratársaim, hogy nyugodtan hagyjanak el az általam nem túl kultivált köves-gyökeres ösvényen. Magamhoz képest prímán lépdeltem. S csak egyszer ültem le. Elhaladva a Zarándokok-sziklacsoport alatt a minapi baleset áldozatai jutottak eszembe, tudniillik épp pár hete ért egy lengyel zarándokcsoportot baleset Magyarországon. Innen könnyed lejtõ a Pojánáig, onnan macskakõ, s onnan a végzetes "óriások útja". Lazán elmentem a tavaly még EP Domek Mislivski mellett, ám csakhamar a földön fetrengtem, s még jó, hogy közel volt az EP, a Samotnia túristaház. Innen kétórás kocsiúttal a magyarul pár szót beszélõ pontõr hozott le Vrchlabíba.