Túrabeszámolók


Bakonyi/Teveli-tó®túra / Pápai látogatás / Odvaskő

út+keresõTúra éve: 20072007.07.05 23:35:46
Pápa körüli túra (második félkör) alternatív útvonallal megspékelve!

Hosszas tanakodás után, végül úgy döntöttünk, hogy elindulunk ezen a túrán. A rajthely megtalálása kis bizonytalanságot okozott, meg is kérdeztük a Gerence pihenõnél táborozókat, õk mondták, hogy ott hátul vannak. Meg is említettük a pontõröknek, hogy ahol Õk vannak, az nem az Odvaskõi-pihenõ, hanem a Gerence pihenõ, amint az olvasható is a régrõl megmaradt táblán az út mellett (Gerence autóspihenõ).
Beneveztünk a túrára, megkaptuk az igazolófüzetet és mellé egy-egy banánt útravalónak. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy csak mi ketten indulunk ezen a távon (27,8 km), mivel rossz a tömegközlekedés. Ha ezt tudja a Rendezõ, miért ír ki eleve kudarcra ítélt útvonalat??
Mi már otthon kitaláltuk, hogyan oldjuk meg ezt a problémát és végül arra jutottunk, hogy benevezünk a 27,8 km-es távra és a Nagyteveli-tónál hivatalosan „feladjuk” a túrát és visszafordulunk a kék + jelzésen Odvaskõ felé.
Sajnos a Gerence pihenõ melletti pár méteres körzetben szörnyû látvány fogadott minket, mindenütt eldobott zsebkendõk, wc papír darabok és újságok, nagy rakásokon. A pihenõnél éppen táborozott egy nagy társaság, valószínûleg nekik köszönhetõ ez a látvány, de könyörgöm, ezt lehet kultúráltan is megoldani, lásd írásom késõbbi részében.
A Vörös-János-séd most is nagyon szép volt, itt már többször is jártunk, sajnos a jelzések nem mondhatóak jónak, de azért követhetõek. A kis tavakban nagyon kevés víz volt, régebben komoly kis tavak voltak itt, most benõtte a vízi növényzet.
A régi kisvasút nyomvonala is ismerõs volt és a hídpillér kellemes látványt nyújt ezen a szakaszon. A Királykapu felé vezetõ piros sávról egy részen elszalagozták a rendezõk az útvonalat a mûútra, elkerülendõ egy kb. 50 m-es aljnövényes részt, mi persze a már jól ismert úton mentünk a mûút helyett, hiszen utána már jól járható volt az út. A királykapunál az elágazóban egy fára rajzszögezett papírról kellett leírni az igazolószámot, toll is volt hozzá. Tettünk egy kitérõt a Király-kúthoz, hogy megnézzük az Öreg-Bakony Bakancsosa túramozgalom igazolószámát és a kutat. Kitisztítottuk a kút kifolyóját és a vízelvezetõ „árkot”, valamint az igazolószámot tartalmazó tuskó környékét. Ezután következett az a rész, ahol még nem jártunk, de nem bántuk meg, hogy most bejártuk.
A sárga sáv jelzésen tértünk le a mûútról és egy széles úton mentünk elegyes erdõben, majd egy mély útban, nagyon szép volt itt az erdõ, igazi bükkösben mentünk egy darabon. A Kovács tanya hangulatos helynek tûnt és kis idõt el is töltöttünk ott. Átvágtunk egy nagy réten, ami szintén gyönyörû volt, majd az út innen csalános, aljnövényzetes úton vezetett, néhol küzdöttünk az átjutással. Végre kijutottunk egy kis rétre, ahol táborozók voltak, bár mi csak az üres sátrakat láttuk és a szépen tisztán tartott környezetet. Volt kiépített wc, zuhanyzó hely, lehet így is táborozni, illetve csak így lenne szabad!
Pár lépés és már a Hermán-kúthoz értünk, ahol végre két srác várt minket bélyegzõvel és három féle csokival. Kicsit elbeszélgettünk velük, majd tovább indultunk, keresve a Bakony-ér-szurdokot. Egy fiatalos erdõben haladtunk, majd le kellett ereszkedni egy mély völgybe és a másik oldalon fel kellett kapaszkodni, majd oldalazva haladtunk jó darabon, itt talán mehettünk volna a gerincen is, bár akkor nem sokat láttunk volna a mély völgybõl. Itt több 50-es távon indult túrázó is utolért minket, ráadásul szinte mindenkit ismertünk, de hamar magunk maradtunk, mivel mi nem siettünk, nem hajtott minket a szintidõ.
Átmentünk egy réten, ahol tehenek legelésztek és megpillantottuk a tavat, ami fenséges látványt nyújtott és felüdülést hozott, bár nem tûzött a nap, de azért meleg volt. Jó darabon tengerparti hangulatunk volt, mert homokos talajon kellett menni a tó mellett. A leírásban szereplõ horgászok és fürdõzök is megvoltak, utóbbiak miatt irigykedtünk is kicsit, bár ez a nagy tó nem lehetett valami melegvizû.
Elérkeztünk túránk hivatalos végéhez, az ellenõrzõponton megkaptuk az oklevelet és választhattunk kétféle kitûzõ közül, mivel ketten voltunk, mindkettõbõl választottunk egyet. Nekem nem igazán tetszik egyik kitûzõ sem, biztos vagyok benne, hogy ennél szebbet is lehetett volna fotózni az útvonalon. Kaptunk még zsíros kenyeret hagymával és ásványvizet, befutott egy újabb ismerõs is, kicsit beszélgettünk, majd egy darabon együtt mentünk tovább. Megnéztük a Nagyteveli-forrást, ami sajnos ki volt tikkadva, hozzám hasonlóan. Nagytevel szélén kettévált az út és kicsi csapatunk is, hiszen mi innen letértünk a hivatalos útról, bár jó darabon a Pápáról indulók nyomán mentünk. Széles úton ballagtunk át Homokbödögére, ahol a kocsmában oltottuk szomjunkat és elfogyasztottunk egy jégkrémet is doppingolva ezzel magunkat, az út hátralevõ részére. Mûúton ballagtunk Ugod széléig, lefotóztam az ugodi templomot, majd az elsõ kanyarban elindultunk a Kõbánya felé. Átvágtunk egy learatott kukoricáson, de nem tudtunk az áhított útra kimenni, mert egy kert szélén kellett volna átmenni, ahol hátrálásra kényszeríttet minket három kutya, így kénytelenek voltunk továbbra is a kukoricás szélén ballagni. Innentõl a túra elején leírt útvonalon haladtunk, így segítségünkre volt az útvonal leírás is, sõt a kint hagyott szalagoknak is örültünk helyenként. Egy széles dózerúton ballagtunk elég sokáig, itt kicsit szemerkélt az esõ is, de mire beértünk az erdõbe szépen kisütött a nap. Hatalmas fenyõfák és tölgyfák és mély völgyek, vízmosások szegélyezték utunkat, feldobva ezzel az unalmas dózerutat. Továbbra is széles úton mentünk, de legalább erdõ borult a fejünk fölé. A Hubertus-forrás igazi látványosság lehetett fénykorában, és a Hubertlak sok tábor helyszíne lehetett régen és talán még ma is.
A Molnár-kút-árok szintén hangulatos helye a Bakonynak, itt-ott folyt is víz az út mellett. Mielõtt kiértünk volna a Gerence pihenõhöz, kis kalandunk is volt. Csörtetésre lettünk figyelmesek, ezért megálltunk és gyorsan beüzemeltük a fényképezõgépet, de végül meglepetésünkben nem tudtunk fényképezni, sõt jobbnak láttuk, ha angolosan távozunk, ugyanis egy vaddisznó koca csörtetett a kicsinyeivel pont elõttünk, az utat keresztezve. Szerencsére õk is jobbnak látták, ha odébb állnak, így elkerültük a közelharcot és a közvetlen találkozást is, minden esetre nagy riadalmat okozott mindenkinek ez a találkozás.
Kiérve a Gerence pihenõhöz vezetõ útra, ismét a reggeli erdõbe nem illõ látvány fogadott minket és persze a táborozók is ott voltak még. Beültünk a kocsiba és rendesen elfáradva, tele élményekkel hazafelé indultunk.
Összességében jó túra volt, tetszett az útvonal, fõleg az új részek. Az útvonal leírás korrekt volt és sok helyen még ott is volt szalag, ahol a jelzések is jók voltak. Köszönöm a rendezõknek, hogy a Bakony ezen részét megmutatták nekünk.
Annamari