Négyszögletes kerek erdõ 55 táv.
Hosszas unszolás után végül engedtem az erõszaknak, és bár minden porcikám ellene volt, mégis elmentem a túrára.
Reggel 04:30-kor indultunk Budapestrõl, hogy 7 órakor el tudjunk rajtolni az Andi presszóból
http://www.geocaching.hu/poi.geo?id=26095
Itt tudtuk meg, hogy az útvonal kis mértékben változott, a ttt.tr.hu-ra viszont nem került fel.
Ezt jó lett volna kicsit hamarabb megtudni, bár szerencsére nem nagyot változott az útvonal.
Szerencsére az elsõ km.-eken nem kellet figyelni, mert együtt mentünk, egy az utat már jól ismerõ, ámbár a 40-es távon induló helyi emberrel.
15 perc alatt el is értük az elsõ ellenõrzõpontot, majd továbbra is, a sárga jelzés mentén haladtunk, itt-ott kisseb kitérõvel, az elgazosodott útvonaltól.
07:34-kor értünk a különbözõ távok szétválási pontjához, és nekivágtunk a Kab-hegy felé induló kitérõnknek.
Eleinte jól sikerült követni a néhol ritkás sárga jelzést, és a pöttyöket, valamint a térképet, és a "D" nyiladékba is jól betaláltunk.
A Som-útról a kapu jelzést, még észrevettem, de mivel a térképet néztem, ott kicsit aránytalanul ábrázolt visszatérõt késõn kezdtük figyelni, így végül a 4-es nyiladékon át az "E" nyiladékon mentünk fel a TV-toronyhoz.
Innen mentünk le a kéktúra bélyegzõhöz, majd visszafelé nem akartuk még egyszer megmászni a Kab-hegyet, így egy adódó szekérúton elindultunk, az "5"-ös és "e" nyiladék találkozása felé.
Visszafele, már könnyû dolgunk volt, és a közös szakaszon, már magabiztosan tudtuk irányítani, a még csak most nekiveselkedõket, akik késõbb rajtoltak, és még csak felfelé tartottak.
A távok szétválási pontjához 11:05-kor értünk vissza, innen az útvonallal nem volt gondunk, amikor szükség volt rá, mindig észrevettük a szalagokat vagy a pöttyöket.
A kedvencem, a mezõn keresztülvezetõ, fûszálakra 20 méterenként felkötött szalagozás volt.
A négyszögletes kerek erdõ közelébe érve, nem volt kétségünk, hogy merre van az arra, de egy szalag még nem ártott volna, hogy melyik úton közelítsük az erdõcskét.
Itt egy kis pihenõt tartottunk, majd nekivágtunk, mivel a Szent-András templomromnál frissítõpontot remélhettünk.
Megérkezésünkig (12:58) sikerült tartani az elõzetes tervünket, hogy legalább fél útig meglegyen az 5km/órás átlag, így hamar le is telepedtünk a nyomóskút padjánál, és alaposan felfrissítettük magunkat (25 perc).
Persze a falu elsõ kocsmáját is letámadtuk 5 percre, majd olvasva az itinert, a Klastrom kocsma fagyiját sem hagytuk ki, így alaposan lerontottuk az átlagsebességünket.
A falu központjában láttunk a zöld sáv jelzésbõl egy szakaszt felfestve, de ez a térképünkön nem szerepelt.
A további utunkon fákkal övezett erdei úton haladt, majd beértünk a kellemesen árnyékos Ráskóc patak völgyébe.
A Csigói elágazásnál elfogyott az árnyék, a pontõröktõl itt finom barackot kaptunk. A Dabosi templomromhoz besétáltunk, majd innen egy szakaszon megpróbáltuk tartani az iramot, a minket utolérõ túrázókkal.
Hamarosan megtapasztalhattuk a nyiladékban felhalmozódott kõtengeren való keresztülbukdácsolás élményét, majd kibukkantunk a magházhoz, ahol cukorkát kaptunk.
A piros jelzés becsatlakozásánál sajnos nem elég részletesen olvastam az itinert, a térképvázlat pedig nem volt annyira részletes,
így már a 40 méter utáni balra vezetõ ösvényen lekanyarodtunk a Rasta-völgy felé, pedig 100 métert elõre mentünk elõtte. (200 métert kellett volna)
A Cser-hegyet így végül balról kerültük és a Kosár-völgyön át jutottunk ki a mezõ szélére. Itt egy gyakorlótér mellett haladtunk el, eleinte azt hittük, hogy ez már a romváros, de az itinert átböngészve rájöttünk, hogy az biza még odébb van.
Hamarosan elértük a piros jelzés becsatlakozását, ahol érkeznünk kellett volna, majd innen már a pöttyöket követve haladtunk a valódi romváros felé. Kicsit nyomasztólag hatott, hogy itt még mindig nem Nyírád felé visz a romváros fõutcája, de aztán csak túljutottunk ezen a mélyponton is.
Nyírádon hamar megtaláltuk az ellenõrzõpontot, majd én átmentem a szemközti kocsmába, és kértem két hosszúlépést.
Ezt hamar legurítottam, majd hirtelen ötlettõl vezérelve, elõkaptam a megürült 1.5 literes ásványvizes palackomat,
és telekértem hosszúlépéssel :)
Ezután még akartam félliteres üdítõt vinni Ritának, de a kocsmáros lány panaszkodott, hogy minden készletébõl kiitták a turisták.
Neki pedig nem szólt senki, hogy rendezvény lesz.
Így kértem 2db 2 decis kólát és a telefonszámot, hogy legközelebb oda lehessen szólni. / nem rossz ismerkedési módszer :)) /
Visszatérve az ellenõrzõpontra kiszámoltuk, hogy innen 5.1-es átlagot kell mennünk, hogy beérjünk szintidõre.
Szerencsére sikerült ráállnunk a tempóra, és innen már nagyon figyeltem, hogy több eltévedés ne legyen.
Az aszfaltra kiérve, az utolsó km.-en már láttuk, hogy beérünk idõben, és örömtempóban (6.5 km/h) nekiindulva, majd még ezt is fokozva (8.5 km/h, de itt Rita már futott :) ) érkeztünk be a célba 7 percet benthagyva a szintidõben...
Nagyon jól esett a korlátlan zsíroskenyér szolgáltatás, amit alaposan ki is használtam.
Tetszett a becsületkasszás nevezési díj módszer, így senki sem reklamálhatott, hogy túl sok a nevezési díj.
Köszönet a túráért a lelkes rendezõknek, érdemes volt leutazni miatta.
Képek a túráról:
http://www.fotoalbum.hungarotel.hu/olahtamas/1172#2
|
