Túrabeszámolók


Tátralátó 30

vajonmerreTúra éve: 20062007.07.24 13:49:42
Tátralátó (Szalamandra-korzó)

Újra az utolsó pillanatban "jön össze" a túrán való indulás lehetõsége :( De a Börzsönyt nagyon szeretem , és szinte mágnesként vonz megint magához (óóóóhh :D ) . Igazi Börzsöny-õrült vagyok na! Viszont rossz idõjós lennék, mert az esõkabátot feleslegesnek ítélem, és majdnem rövidgatyát választok a túrához (visszagondolva a többkilós vizes mackóra, esetleg jobb lett volna).

Az 5 órás vonattal kevesen jönnek a túrára, Bubu álmosan kóvályog elõ a hálókocsiból :) Kicsit szemerkél az esõ, és a buszból látszik, hogy a hegyeket fehér leplek borítják. Gyors nevezés és "kisvasút-pártolás" után irány a kék jelzés (7:10).

Gyors 1. ep. Az elõttem haladók kétszer is "megvezetnek" a Vulkántúráról ismert kéken. Megérdemlem. A második kavarásnál elszakadok, és innentõl egyedül haladok végig a vízhatlan borításban kapott térképvázlat alapján. Közben rákezd szépen az esõ, a deréktáska vízhatlan zsebébe kerül a pénztárca, telefon, valamint jól meghúzom a cipõfûzõmet, mivel a sár "elég sportszerûtlen módon" folyton letépné a lábamról a lábbelit. Közben elérem a létás átkelõt, a létra viszont már nagyon rozoga állpotban van, ezen már nem mászunk át többet :( Szerencsére alatta megnyitották a kerítést. Jön a jó kis dzsindzsás-sáros-csúszós kapaszkodó a következõ létráig. Ez alatt is át lehet jutni.

A P+-ról kicsit nehezen bukkanok rá a K háromszögre, ami elég kellmes dózerútként indul. Itt végre egy kicsit belekocoghatok, ez melegít egy kicsit, de a mászások miatt amúgy sem fázom (ma vízhûtéssel túrázunk). Idõközben elérem a tökéletességet: tökéletesen vizes leszek, egészen az alsógatyáig :) Ez nem zavar, egy komoly problémám van viszont végig: a csuromvizes szemüvegben elég rosszul látok, percenként törölgetem a csuromvizes pólómmal :(

Aztán végeszakad (na nem az esõnek) hanem a dózerútnak, és nagyon szép, hegyoldali ösvényként megy tovább a jelzés. Kidõlt fákat kerülgetek, vagy átbújok az ágak között, és közben vigyázok, nehogy a völgybe guruljak. Néhol kézzel-lábbal kapaszkodom. Szerencsére van nálam vizesrongy kéztörléshez: a nadrágom :)

Ez a rész lett a kedvencem, gyönyörû ez az út. Óvatosan átlépek egy szalamandrát,amivel most kevésben különbözünk: mindketten élvezzük az ösvényen haladva az esõt :) Nehéz esõkabátokban görnyedõ, és persze így is vizes túrázókat érek utól a nagy kapaszkodó elõtt, ami most a felhõkbe vezet. De végre megjön a PZ, itt egy esõkabátos lányt érek utól. Végre itt a Magosfa-ep., kérek egy csokit, majd - egy kis derültséget keltve a ponton pihenõkben - futva megyek vissza a lejtõs részen.

Majd újabb mászás Csóványosra, ahol szinte vízszintesen esik az esõ. Most nemhogy a Tátrát nem látni, hanem a betontornyot sem, csak kb. 50 méterrõl :) Sehol senki, tehát a kedvenc sziklás KP jelzésen bele-belekocogva érek le a Rakodóig. Innen egy gyors mászás után érem el a Nagy-Hideg-hegyi túristaházat, ami szintén párafelhõben bújik el (11::03) . Gondolkodom, hogy milyen étel-ital segíthetne rajtam , de végül inkább továbbindulok. :) Telefonon elérnek otthonról, ahol persze egy csepp esõ sincs, tehát nem igazán tudják "átérezni" a helyzetet :)

Kis kék után jön a kellemesen lejtõ kék négyzet, Larzen fut el mellettem az elõbb még a túristaházban idõzõ két FutóBolonddal. Én is belekocogok , de sok a dagonya és a csúszós rész. A reggel látott túrázókkal találkozom, õk a K+-on kihagyták Magosfát és Csóványost. Én is K+-ra váltok, jön a Hegyes-hegyi-rakodó ep. (11:50), ahol egy ernyõt is tartanak fölém, hogy ne ázzak :)))

Óvatosan figyelve kelek át Száraz-fa-bércen, nem kéne a végén elkavarni. Két újabb futóval egyszerre érek Kisirtáspusztára a TOBOZ kh.-hoz (12:25). Nagyon kedvesen azonnal leültetnek, és már kapjuk is a gulyást, ami nagyon finom. Az egyik futó vegetáriánus, õt hiába kapacitálják: ) Kínálnak teával és zsíroskenyérrel is. Két kenyérrel betunkolom a levest és irány a cél. 25 km után végre egy sík rész! Hogy nagy öröm azért ne legyen, gigászi pocsolyák, és mókás patakátkelések "teszik érdekesebbé" ezt a szakaszt.

Furcsa, hogy az ember csuromvizesen is tud "anyázni", miután térdig csúszik egy pocsolyába, vagy süllyed el a csúnyán megáradt patakban :) Aztán itt a kisvasút állomás, és a falu, végül az esõ is eláll. 13:26-kor a célban vagyok, ahol feltûnõen kedvetlen rendezõk ülnek. Gondosan ellenõrzik a pecséteket, és megkapom kézfogás nélkül a kitûzõt és emléklapot (hümmm :( ). No mindegy, szerencsére még 4 óra elõtt otthon vagyok.

Délután a napsütötte parkban sétálunk (én immáron szép tisztán) : hatalmas a kontraszt a túrához képest, ilyet csak az élet produkálhat :) Jövõre is próbálok itt lenni ezen a szép vonalvezetésû túrán.