szondi 100
Én ezt a túrát nevezném a hõsök túrájának. Õszinte tiszteletem mindenkinek aki, végigcsinálta, s azoknak is akik menetközben döntöttek úgy, hogy most nem megy.
S kezdem is a beszámolót, ahogy én láttam a túrát.
Már hónapokkal elõtte kezdtem készülni a túrára. Emlékezve a tavalyi No megállj csak túrára mindent jó elõre átgondoltam.Depópont, innivaló kaja. Hajnali indulás itthonról a még viszonylag hûvösben, s 7 órakor érkezés Drégelypalánkra. A nevezés gyorsan ment, a depók összeállítása sem vett el sok idõt. Dodó barátommal beszélgettünk egy kicsit, aki még félálomban volt. Mondom vigye már ki a pontjára a fejlámpámat. Kicsit furcsán néz rám, ennyire nem bízok meg magamban? De eszembe jut a tavalyi bükki 100-as ahol Vándorköszörûssel Bánkúttól kölcsönlámpákkal jutottunk el a Bánya-hegyi pontig.7,20-kor rajtolunk Babikával, elõttünk a mezõberényi különítmény, mögöttünk Sütõ Laci barátom nyomja.A Schaffer kútig beszélünk pár szót, majd ritmust vált s otthagy bennünket, közben DJ Rush is elfut mellettünk.A drégelyi kapaszkodón ellépünk a berényiek mellett. Közben Gazdag Tomi s Anna is elfut. Pénzásás felé elkezdjük kerülgetni az elõttünk haladókat.A cseles kék négyszög beágazást egybõl észrevesszük s kapaszkodunk egyre feljebb Az Oroszi Závoznál Zsotyekékat is utolérjük, még szerencse mert õ látja meg a kis sárga beágazást.A Kámoron egy vidám társaságot érünk utol.A lefelé a bokrosban egy oldalast esek, de oda se neki sok van még hátra. A diósjenõi pontnál utolérjük Vándorköszörûst, s Bálintékat. Friedrich Laci is befut egy Spuris futólánnyal, de nem sokat pihennek nagyon nyomják. A Csehvár felé a kapaszkodón még Körösi Tibi barátom halad el mellettünk. Andi lassan lemaradozik, próbálom vidítani, de csak int menjek. Így Bálinték után nyomjuk felfelé a Pogányvári kaszálóra. Elõtte egy rejtett kannát találunk/ Isten fizesse meg neked Béla/,majd Nád Béla pecsétel a feltételes ponton.A Csovin Piriék vannak fenn, a rövid pihi alatt biztosítanak 6-tól várnak a Magosfán/ Mikor leszek én ott?/ Lezúgás a meredek bokatörõ lejtõn a patakig. Fejlámpa megvan, hideg víz, csoki rendben. Irány a Nagy-Hideg hegy, eddig kerülgettük egymást Bálintékkal, itt utolérjük DJ Rush is.Friedrich Lacit is megpillantom, eléggé kivan de továbbindul.A jól futható lejtõkön érünk le Kisirtáspusztára majd a Szent Orbánhoz. Szabó Józsiék elég meleg helyre telepszenek le, úgyhogy gyorsan továbbindulunk a pontról.Kicsit kezdek Rambózni, de azért emlékszem, tavaly a Naháton jártunk erre. Márianosztrán a nyomós kút csodát tesz. Meg is jegyzem a pontõrnek majd a célban találkozunk. Gonosz kis emelkedõkön jutunk el Nagybörzsönybe. A fagyizó még nyitva, úgyhogy egy jó adag fagylaltot nyalunk el így érünk a ponthoz. Itt a leírás teljesen más mint ami a valóság, úgyhogy a vadászkunyhónál újra betájolom magam.Itt érjük utol a Nagyokat s Lacit. A Magyar hegyre felfelé elhagyjuk õket. Biztosítanak jönnek õk, csak menjünk nyugodtan.A Salgó várnál pár fotóerejéig megállunk. A nap kezd alászállni a levegõ hûvösödik/ Mihez képest?/Szeretném még sötétedés elõtt elérni a Vilatit, mert egy lámpával kevesek leszünk az éjszakában. Egyszer csak megpillantom Sütõ Lacit, Tibit, s a szegedi Pistit, valamint a Spuris lányt. Pont beérünk a pontra mikor ránk sötétedik. A dinnye egy élmény. Innen már lámpával a fejen indulunk tovább, elõbb csak négyen,de mivel egy kis kavarás van a pont után, a zöldnél megvárjuk Laciékat is. A Magosfáig két dologra emlékszem navigálok s megyek fel fel fel..... s egyszer csak egy sátorban Kardos Józsi alakját látom meg. Itt már az egyszerû forrásvíz is csodálatos dolog. Beszélgetés közben kiderül, hogy csak Toperczer Andrisék, Gazdag Tomi s Jandó barátom van elõttünk, de õk is órákkal ezelõtt elmentek.A Nagy-Mána gerincen keresztül bóklászunk le Királyházáig. Felfelé a két lány diktálja a tempót lefelé mi nyomjuk, s közben próbálunk nem eltévedni az éjszakában. Rövid pihenõ a pontnál majd a pirost szerencsére nem elnézve újabb emelkedõ következik.A Lapona fõ és Lapona hegy mellett elsasszézva egy elég meredek lejtõn érjük el a mûutat. Itt egy éjszakai ragadozó támad ránk, egy borz borzolja a kedélyeket.A forrásnál lévõ pontot könnyen észrevesszük, elég messzirõl hallható a pontõrök egyenletes szuszogása.A csapat általános véleménye hideg van s itt már ne álljunk meg sokat pihenni, úgyhogy egy utolsó nekirugaszkodás s indulunk a Szondi-kápolna felé. Az emelkedõ után megtaláljuk a kéket, majd következnek az elbizonytalanodások. Hol válik el a zöld s a kék? Így hajnalban eléggé összefolynak már a színek. Megtaláljuk a Jelenc-hegyet, majd megvan a tábla is. Mostmár csak le kell menni a szalagozáson ami jól észrevehetõ így hajnalban.A kápolnánál egy korty a csodaforrásból ez kissé felébreszt, majd továbbkocogás a cél felé. Palánk utcáin gratulálunk egymásnak a sikeres teljesítéshez. Ugyanezt megteszi benn a célban is az a pár ember aki így hajnal fél ötkor még fenn van. Gyors mosakodás/ egy tusolót meleg vízzel, azért el tudtam volna képzelni/ s mivel a kocsinkból mindenki beérkezett, indulás hazafelé. 4óra vezetés után hazaérkezve csak az elején leírtakat tudom ismételni, az idén ez volt a Hösök Túrája s csak gratula annak aki résztvett rajta. |
