KKK (Kocatúrista Kezdõk Kisérlete) a Bükk 900-as csúcsain !
Teljesítménytúrát legfeljebb hírbõl ismerõ, egy-két kis emelkedõt is megszenvedõ kocatúrázó csapatunkkal (valószínüleg a Bükk-fennsík szeretetétõl elvakulva) minden bátorságunkat összeszedve, idén megcéloztuk a félelmetesnek tûnõ Bükk 900-at !
Az erõnléti hiányosságokat alapos elméleti felkészüléssel próbáltuk ellensúlyozni. A térkép és az emlékek alapján több szempont szerint (jobb megtalálás, kevesebb szintkülönbség, jobb járhatóság) minden csúcsra meghatároztuk a kedvezõ feljutási és az ettõl lehetõség szerint eltérõ(lélektanilag fontos tényezõ!) lejutási irányokat. A csúcsokat így összekötve elég nagy cikk-cakk jött ki, de némi fejtörés és megalkuvás után megtaláltuk a nekünk legjobban tetszõ útvonaltervet. Ezután a túrán rendelkezésre álló 12 órát az útszakaszok között felosztva meghatároztuk a egyes szakaszok tervezett rész-szintidejét. Az volt a terv, hogy addig küzdünk, amíg ezeket nagyjából tartani tudjuk.
Az elsõ négy csúcs (Bálvány, Nagy István, Huta-bérc, Kõrös-bérc) ismerõs volt, mégis nehezen ment, a párás idõben (egész éjjel esett) sokszor elfogyott a levegõnk, így 15 percet csúsztunk. A következõ tíz nehéz csúcson (sorrendben: Virágos-sár-hegy, Vörös-sár-hegy,Kukucsó-hegy,Ispán-hegy,Istállós-kõ,Nagy-Kopasz,Tar-kõ,Büszkés-hegy,
Három-kõ,Nagy-Kõhát) dõlt el, hogy megpróbálunk-e idõre végigmenni, vagy szépen visszasétálunk Bánkútra. Szerencsénk volt, beletaláltunk a tervezett útvonalakba, és elég gyorsan megleltük a táblákat is. A tervhez képest összesen 30 perccel jobbat tudtunk menni ezen a szakaszon(feléledt a remény). Az utolsó hat csúcsnak ( Kis-Kõhát, Fekete sár-bérc, Mély sár-bérc, Fodor-hegy, Pipis-hegy, Borovnyák) így 15 perc tartalék idõvel és vészesen fogyó energiával futottunk neki.
A magunkkal cipelt doppingszereknél (szõlõcukor, csoki, energiaital) sokkal jobban serkentett az éppen következõ csúcsra való felvánszorgásra az, hogy ennyire közel járunk a túra teljesítéséhez. Mivel nem a legfiatalabb korosztályból szervezõdött a csapat(jómagam 60 felett járok),inkább most akartuk megcsinálni,mint majd jövõre.
Végül úgy értünk be 11 óra 55 perces (nem éppen világcsúcs) idõvel, hogy sok felesleges utat (és fõleg felesleges felfelé mászást) nem kellett tenni, a pecsételés idejét használtuk pihenésre, a kényelmesebben járható utakon való közlekedést pedig táplálkozásra.
Gyönyörû helyeken jártunk, mindenféle vaddal (nyuszi, szarvas, õz) találkoztunk, de most nem volt idõnk a nézelõdésre. Kárpótolt minket a tudat, hogy megcsináltunk valamit, amihez a fizikai teljesítõképességen túl jelentõs lelki tényezõk bevetésére is szükség volt. Azt hiszem, kezdem megérteni az eddig csodabogaraknak tûnõ teljesítménytúrázókat ! Egyébként nagyon tetszett az egész túra, csak kedves és segítõkész emberekkel(rendezõk, résztvevõk)találkoztunk.
Lehet, hogy kipihenve fáradalmainkat ott leszünk a következõ teljesítménytúrák egyikén ?
KÁGÉ |
