Túrabeszámolók


Pilisi trapp 40/20

ZiribárTúra éve: 20072007.08.26 01:06:54
Pilisi trapp 20 km

Táv: 20 km, Szint: 430 m

Ez a túra különleges a számunkra, mert a tavalyi Pilisi trapp volt életünk elsõ teljesítménytúrája. Akkor azt mondtuk, túléltük, tehát folytatjuk a teljesítménytúrázást. A szervezésben már tavaly is volt, ami nem tetszett, de akkor még nem volt összehasonlítási alapunk. Idén sikerült még a tavalyit is alulmúlni.

A 7.45-ös busszal indultunk Dobogókõre, gyakorlatilag ez az egyetlen busz, amivel el lehet érni a regisztrációt. Ezt idén a Volán társaság is megneszelhette, mert egy busz helyett rögtön kettõt indítottak Dobogókõre. Így is megtelt mind a kettõ. Mi a második buszon voltunk, ezért azt gondoltam, mire felérünk Dobogókõre, a nagyja ember már regisztrált és elindult. De amikor felértünk a regisztrációt nem találtunk, kiderült, azért nem, mert még meg sem érkeztek. Utánunk 5 perccel futottak be, és rögtön el is kezdték az adminisztrációt. 9.10-kor indultunk 6-7.-ként. Az elsõ EP. (Ilona-pihenõ) 4 km-re volt, de már tavaly is Dobogókõn kaptuk meg a pecsétet egy nagyon lassú bácsitól, mert még vagy egy óra lett volna, mire kiér az ep-jére. Idén nem láttam a bácsit a rajtnál, gondoltam, idejében elindult és már az ep-nél vár minket. De még a Rezsõ-kilátó elõtt egy túrázóra lettünk figyelmesek, aki megállította az elõttünk haladókat és lepecsételte az igazoló lapokat. Mi is gyorsan odamentünk és kértünk pecsétet.Hát az idén sem jött össze az ep. az Ilona-pihenõnél.

Közepes tempóban haladtunk a 2. ep. felé, ami a Felsõ-ecset hegyen volt. Nem siettünk, mert láttuk, hogy a pont nyitásáig még van idõnk. Alig, hogy elhagytuk az Égett Hársat, amikor kiabálást hallottunk a hátunk mögül. Egy hölgy jött felfelé az emelkedõn és azt kiabálta, hogy álljunk meg, mert õ az ep. és így nem lesz pecsétünk.Meg is kaptuk a magunkét, hogy miért rohanunk,amikor az ep. csak 10.30-kor nyit. Nem mondtuk neki, hogy az már elmúlt pár perccel és innen még vagy 10 perc felérni a piros és zöld sáv elágazásába, ahová az ep-t helyezték. Különben is mondtuk neki, hogy nem mi vagyunk az elsõk, még öten vannak elöttünk. Miután megkaptuk a pecsétet, elindultunk felfelé és az elágazó után meg is találtuk mind az öt, elöttünk járó embert, akik keresték az ep-t. Mondtuk nekik, hogy vissza kell menni az elágazóig. Hát nem örültek, de legalább megkapták a pecsétet. Ketten késõbb vissza is elõztek, de mi már nem mertünk menni, mert aztán a célban is várhatunk, ha túl korán érünk oda.

Pontosan 13 órakor, ekkorra volt kiírva a cél nyitása, értünk fel a Vaskapu turistaházhoz, 3 óra 50 perces idõvel. Itt nem volt semmi fennakadás. Megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt, a zsíros és vajas kenyerek pedig már megkenve várták a beérkezõket. Volt még málnaszörp, amibõl jócskán fogyasztottunk, mert még messze volt az otthon. Gyönyörû a kilátás a ház teraszáról, a szépséghibája csak az, hogy négy km-re van a vasútállomástól. Sietve indultunk lefelé, mert nem akartuk lekésni a vonatot, szerencsére indulás elõtt 5 perccel megtaláltuk a vá-t, mert a városba érve elvesztettük a piros jelzést, ami a vasútállomásra vezetetett volna. Másfél óra vonatozás után érkeztünk meg a Nyugatiba.

Összefoglalva: A BTSSZ-tõl valahogy jobb szervezést várna az ember, egy kicsit rugalmasabb ep. nyitvatartást, mert szerintem gyakorlott teljesítménytúrázóknak egy 5-ös átlag, fõleg ilyen kevés szint mellett nem jelent különösebb gondot. Valószínûleg ez az oka annak, hogy idén sokkal kevesebben indultak a rövid távon és többen a 40 km-en, mert elég bosszantó, ha az ember minden ep.-re elõbb érkezik, mint a pontõr.
Ami pozitív változás volt, hogy felújították a zöld kereszt jelzést Ilona-pihenõ és Égett Hárs között, tavaly ezen a szakaszon csak segítséggel találtuk meg a helyes utat. Út az idén sem volt, de legalább a jelzéseket lehetett követni. A zöld sáv felújítása valószínûleg most zajlik, mert sok helyen csak frissen festett fehér négyzeteket láttunk jelzés nélkül, így jobb híján ezeket követtük. Az eltévedés esélye ezzel viszonylag kicsi lett. Az út minõsége viszont rosszabb lett, köszönhetõ ez az elmúlt hetek viharainak, rengeteg letört, kidõlt fát, faágat kellett kerülgetni, vagy átmászni rajta.
Változás még, hogy a Fári-kút elõtt, a dzsindzsában, most a kerítésen belül kell haladni, ne tévesszen meg senkit a térkép, mert ott egy nagyobb kerülõ van jelezve, de jól jelzett és valamivel rövidebb is ez a még alig kitaposott út.
Talán jövõre, meg tudjuk oldani, hogy lemenjünk Esztergomba, és megpróbáljuk a 40 km-es távot, hátha az jobban szervezett.