Túrabeszámolók


Mályvád / Szanazug

szucsatiTúra éve: 20072007.08.27 10:57:31
Mályvád 55 km
Elsõ nap, péntek

Vágytam erre a túrára, mert nagyon szépeket hallottam róla. Alföldi, ilyenben még nem volt részem. Csak drága lejutni és a lejutás sem egyszerû. Végül Vándorköszörüssel, Repkénnyel beszéltük meg, majd Kékdroid is csatlakozott. Szerencsére Vándorköszörüs teljesárú menetjegyét is sikerült lefaragni félárúra, így még nagyobb kedvvel jött.
Indulás nemzetközi gyorsvonattal 17:45-kor, átszállás Békéscsabán a gyulai vonatra, érkezés Gyulára 20:31-kor. Találkozó 17:30-kor a Keletiben. Legalábbis ez volt a terv.
Kiértem idõben az állomásra, az indulási táblán a következõk fogadtak, "késés 40 perc", "késés 30 perc", "késés 10 perc", "késés 10 perc". Az indulási táblán. Elõzõ vonat indul 16:45-kor Békscsaba felöl. Ez még bent állt. Találkozás Vándorköszörüssel, Kerek repkénnyel, Kékdroiddal. 17:35 körül elmegy az elõzõ békéscsabai vonat 50 perc késéssel. Futás a vonathoz, mert indulás elõtt 10 perccel írják ki, honnan megy, legyen hely. Hátsó kocsi egy 2. osztályú, a következõ egy 1. osztályú, aztán étkezõkocsi, majd jönnek a fekvõ és hálókocsik, amelyek külföldiek. Nemzetközi forgalomban helyjegyes, de a kalauzt megkérdezzük, hová szállhatunk, mert gyanús, hogy csak 1 magyar 2. osztályú kocsi van. Kérem szépen, 1 kocsi megy Békéscsaba felé, amire felszállhatunk. Rohanás vissza. Szerencsére valószínûleg annyi pótjegyet adnak ki, amennyi hely van. Elfoglaljuk az utolsó olyan fülkét, amelyben még van 4 hely.
Menetrend szerinti indulás 17:45, valóság 18:05. Húsz perc késés, de ennyit szokott várni a csatlakozás.
Készülõdés Békéscsaba elõtt. Hátsó ajtó nyitva, így nem merünk kimenni. A kalauz szerint itt léptek le a vonaton nem kívánatos személyek. Valamikor 21 óra környékén: érkezés Békéscsabára (menetrend szerint 20:13). "A vonat nem vár, elindult már...", legközelebb csatlakozás fél 11-kor, így indulás a buszállomásra. Busz indul 35-kor. Éhesek vagyunk.
A buszállomás mellett meg is látunk egy hamburgerest. Iránymenet. Befordulunk a helyiségbe, s épp a mennyezetet festik. áh.
Felszállás buszra pluszpénzért, mert ugye a jegyet már megvettük a vonatra. Indulási idõpont: "jegyeket és bérleteket kérem ellenõrzésre". Jó pár perc megint elmegy ezzel. Robogunk Gyulára. Buszállomástól 800 méter a suli, a fõtéren át és egy jó hírében álló hamburgeres elõtt.
A fõtér gyönyörû, hatalmas vízesés a körforgalom közepén, máshol medencék kis csobogókkal, templom szép, gyönyörûen rendezett környék. Mindenre kárpótol.
Hamburgeresnél hosszú sor, emeletes hamburger. ezt már a suloban fogyasztjuk el olyan fél 11 körül. Cicamosdás, alvás...

A túra napja, szombat

Az elsõ ébresztõórák 5 órakor kezdtek el csöngeni, mi fél 6-ra állítottuk be az órákat, a 6 órás rajtot vettük célba. 5 óra után arra még emlékszem, hogy hatástalanítanak egy ébresztõórát, amely 5-kor csöngött, majd tulaja elment fürdeni, de csak szundit nyomott, s csak csöngött, csöngött.
Ébredezünk, szedelõzködünk, nevezünk. A nevezés gyorsan zajlik. A fõrendezõ megkapja Vagdalthús küldeményét, mi meg az igazoló lapot, mi vagyunk a 39-42 csapat. Indulás: 6:20. Elsõként Gyula utcáin megyünk, kevés emberrel találkozunk. Gyönyörû park, majd iskola mellett haladunk, a várat a tó felöli oldalon kerüljük. Nagyon szép. Mellékutcában meglátogatjuk az elsõ kocsmát, majd a kempinget elhagyva rátérünk egy rövid idõre a Fehér-Körös gátjára. Ez csak bemelegítés. Gyulaváriban ellenõrzõpont, majd kb. 3 km-es aszfalt, teljesen nyílt egyenesen. Ez is egy érdekes élmény volt. A Solymos ellenõrzõponton máris egy müzliszeletet kapunk, innivaló és naptej is van. Rövid az árvízi tároló gátján megyünk, az erdõ már innen is gyönyörû. Az erdõben különbözõ részek követik egymást, nagyon változatos arcát mutatja magát. Láttunk 3 õzet, megfog az erdei csatorna. Hosszú egyenesek ezek a nyiladékokban, jobbra balra is nyiladékok szinte sakktáblaszerûen.
Már elõre eldöntöttük, hogy megnézzük az Õstölgyest. Ez csak 2x50 méteres kitérõ, Magyarország 1000. védett területe. A tölgyek pár az ellenõrzõpontról is látszódnak, de a geoláda nem. Vándorköszörûs túratársnak a ládázás rejtelmeit magyarázom a pont elõtt, de most nála a "kütyü", s a ládáig csak egy pillanatig sikerült megkaparintani. Igaza van. Nagyon ügyes volt, nagy érdeklõdéssel ásta ki a "geobefõttet". A jelszó megtalálása nem volt egyszerû feladvány (bordó papíron fekete betûkkel, ami egy kicsit talán el is ázott, ezért volt már laminálva). Még megnéztük a tölgyes hivatalos tábláját, majd igazítás után folytattuk utunkat.
A fentiek maxra állították a fûtést.
A következõkben megint nyiladékokban haladunk. Ezt a részt úgy éltem meg, mintha egy háborítatlan területen haladnék. Kicsit nehezebb volt a terep, de szép volt a környezõ erdõ. A letérésekre figyelni kellett, de mint tudjuk a tájékozódás a túra része. A sitkai ellenõrzõponton pogácsát kaptunk, szerintem hazai volt. Csak úgy bele kellett markolni.
Az elsõ hosszabb gátszakasz következett. Eszembe jutott mások elbeszélése gáttúrákról, amikor a kövek csak szép lassan fogynak, kicsit nyomasztó, hogy lassan mennek ezek a számok. A Fekete-Körös csak néhol sejlik ki, lassú folyású, nyugodt folyónak néz ki. A nap süt, éget. Le fogunk sülni.
A vasúti hídnál zsíros kenyér, víz. Kis sátorban jól esik egy kis árnyék, mert ezután hosszú gát következik. Amint áthaladunk a sineken, megérkezik a vonat, egy gyors fotómegállás a fiúknak. Letérünk a gátról Robi kocsmájába, ahol "szeretik a túrázókat". A helyiek szerint ilyenkor nem túrázni, hanem kocsmázni kell. Felzengenek az elsõ túradalok.
A Fekete-Körösön átkellve össze-vissza kanyargunk a gáton. A folyó itt másik arculatát mutatja, kis szigetek, békalencse(?), olyan mintha Tisza holtágánál lennénk. Egy-egy motorcsónak vagy kajak húz el. Itt tényleg lassan fogynak a kilométerek. Tudjuk, hogy a gátõrháznál le kell térni és ott lovak lesznek. Meg is találjuk õket, az egyikkel épp egy autós beszélget a kocsiban ülve. De lehet, hogy a ló igazoltatja õt ;) - mondtuk.
Szanazugot nem ismerem, de üdülõfalunak néz ki, ez is szép, egymást érik a gyulai cégek üdülõi. Van itt Miki egeres ház, István király emlékhelye, részletes turistatérkép.
Az ez utáni erdõ annyira nem fog meg, azt hiszem itt volt egy kis holtpontom. Megnéztük Sámson várát, ami a kitérõt megéri, érdekes alkotás a rekonstruált kapuerõd. Doboz szélét szemét uralja rövid ideig, de erre nem sokáig emlékszünk. A falu utcáin össze-vissza tekergünk. Szerintem felépítgették régen a házakat, aztán ahogy eljártak közöttük, utcákat hoztak létre. Semmi sem egyenes, semmi sem merõleges. A templomból nem sokat látni, a nagy fák eltakarják. Itt a következõ ellenõrzõ pont, ahol almát vételezünk.
Itt említem meg, hogy az itiner nagyon tetszik. Áll egy A3-as és egy A4-es térképbõl. Részletesen tartalmazza a jellegzetek pontokat, figyelmeztetéseket:
- bekanyarodást figyelni,
- enyhe irénytörés
- vagy itt, Dobozban: utolsó kút!
A fácános felé tartunk. Eddig egy fényképet láttam róla, ehhez képest csalódás, de ugyanakkor nagyon érdekes. Egy kis fácántelep megannyi kis fácánnal. Ezután következett a túra egyetlen pontja, ahol tájékozódásilag figyelni kellett: a piros új vonalon haladt, de a régi jelzések nem voltak lefestve, így nem volt egyértelmû, hol is lesz a balra törés. Mi az újabb jelzésen haladtunk, helyesen. Itt sok helyen feltûnik a kék sáv jelzés, de vannak itt másfajta szinek is, pl. narancssárga.
A posteleki kastély parkjában hatalmas fák, a kastélyrom is érdekes maga módján. A kempingben éppen valami buli folyik, pár méter után itt az ellenõrzõ pont. Innen még 9,4 km.
Célunk a 18:50-es pesti gyors elérése. Idõben vagyunk, cél 18.15-ig beérni. Elhagyott kertek között vezet az út nagy része. Van itt vonzó szilva, kerti uszoda, lovaskocsi.
Az állomásnál bekanyarodunk a célegyenesbe, az utolsó 100 méteren, öööö, futunk, mosolyogva érkezünk be. 17:40. (T+11:20)
Rávetõdünk a jégkrémre, miközben a jelvényre várunk. Még választani is lehet. Az udvaron már ott a gulyás korlátlan mennyiségben - csülökkel. Van fürdési lehetõség a helyi "szkvas-klubban", ez az állomás felé esik. Indulunk, de elfelejtünk jegyet kérni hozzá. A fõrendezõ - aki kikisért minket - már ugrik is érte vissza. Nagyon jól esik a fürdés.
A vonatút sokkal egyszerûbben zajlott mint idefelé. Vándorköszörüssel sokat beszélgettünk, majd felváltva aludnunk fél-fél órát.
Nagyon szép túra volt, elsõ alföldi túrám, de nem csalódtam. Csodálatos társaság, a lehetõ legsegítõkészebb szervezõk, gyönyörû táj, elsõrangú kiszolgálás. Mindenkinek ajánlom.
"Kedves Utasaink! Rövidesen Budapest-Keleti pályaudvarra érkezünk. Viszontlátásra!"
Igen, Viszontlátásra! Jövõre már tervezzük a rövidebb távot, aztán strandfürdõzést.
Köszönjük a túrát, igen jól esett!