Túrabeszámolók


Mecseki Maraton / Mecseki 100

Rush2006Túra éve: 20072007.09.03 19:17:59
Mecseki Dupla Maraton 84

Vándor_Csillaggal utaztam le péntek délután Pécsre, majd a pályaudvaron petamival találkoztunk, és immár hármasban érkeztünk meg a szállásra. Késõbb wolfkery is beállított, aki a vasúttól gyalogolt fel vagy 8 km-t... Éjféltájban nyugovóra térünk, majd reggel benevezek, és gyorsan átnézem a színes térképemen az útvonalt már ahogy tudom.

Reggel 06:30-kor Vándor_Csillaggal elindulunk a nagy megmérettetésre. Egybõl kemény meredek a K+-on fölfele, majd hamarosan elérkezünk a Rábay-fához, ahol a nagy sétálónak (itt túrázó.) kellett volna lennie, de nyoma se volt!!! 4 km alatt eltévedt a Mecsekben, a saját hegységében. Na ennyit a nagy sétálóról...

Továbbmenve hamarosan már a Misina csúcsán találjuk magunkat, ahol megcsodáljuk az óriási tévétornyot, amit egész Pécsrõl látni. Tubesen fél literes Ice Teát kapunk, ami nagyon jól esett. Rengeteg jelzés kavarog errefele, figyelni kell nagyon. Szerencsére nem tévedünk el, és nemsokára már a K-et követjük hosszan a Jakab-hegy felé. Itt finom csoki, majd irány Orfû. A kulcsosházhoz fejbõl tudom az utat Csilla meglepõdésére, de a Téli Mecsek 30 is errement. Frissítõpont. Zsíros deszkákat aprítunk befele, majd nyomás tovább. Meg kell jegyeznem, hogy a Mecsek ez a része ahol a túra folyt gyönyörû helyekre vitt el minket, nem gondoltam volna hogy a Mecsek ilyen csodás! Szuper volt az új útvonalválasztás. Egy kulcsosház után óriási mocorkásban kaptatunk felfele, Csilla meg is jegyzi hogy tuti nem lett bejárva a túra, késõbb kiderült igaza is lett. Vágotpusztán mgruber a pontõr. A P+ után a P-ra érünk, és gyönyörû rész következik, a Pilisszentkereszti szurdokhoz hasonlítanám. Tetszik a túra, és jól is érzem magam. 7 óra 30 perc alatt beérünk a "félcélba" Pécsbányára a suliba, ami 42 km-nél volt. Mivel reggel itt szálltunk meg, és innen indultunk, ezért volt idõ egy kis molyolásra. Kifejezetten tetszett hogy ide ér vissza a túra fele, és innen indul a második 42 km-es kör. Természetesen itt is minden finomság, zsíros kenyér, ingyen sör(!), és kedves személyzet, aki megengedte hogy korlátlanul töltsem föl a kifogyott flaskáimat.

Jó kedvvel indulunk tovább Csillával a második körre, bár a nap már eléggé tûz, de a túrán így is szuper idõ volt. Ismét a meredek K+-en indulunk fölfele, de most nem kanyarodunk le róla, hanem egészen a Fehérkúti kh.-hoz megyünk. Innen K-en tovább egy másik kulcsosházhoz, természetesen itt is csoki. Nem ettem még a saját 3 szendvicsembõl egy darabot sem, a szervezõk nagyon gondoskodóak. Orfût most alulról érintjük. Egy szerpentines mûút elõtt kicsit elbizonytalanodok, de szerencsére a helyes utat találom meg Csilla nagy örömére:) Abaligetre (56km) érkezünk késõbb, egy gyönyörû tó elõtt tanyázik a pontõr, természetesen itt is fél literes ice tea vár minket. Késõbb a S+-ra érve jó hosszan haladunk egy nagy tó mellett a mûúton. Itt kezdjük Csillával érezni kicsit a lábunkat, talpunkat, és egy idõ után egy hamburgeresnél meg is állunk negyed órára pihenni. Nehéz már továbbindulni a mûúton, fáradunk mostmár.. Magyarhertelendre érve (66 km) a pontõr sehol.. Mászkálunk, kiabálunk, de sehol senki. Kicsit csalódottan indulunk tovább a faluban, azért javaslatomra kértünk egy kocsmában számlát. Itt már szürkület volt, és közel a sötétség.. Kiérve a faluból már bekapcsoltuk a fejlámpákat. Egy sorompón átmenve talán túrázói pályafutásom legérdekesebb dolga történt:

Egy kocsi áll meg mögöttünk satufékkel, krimibe illõ jelenettel ugrik ki a két fõ a kocsiból, és gyorsan közli velünk az egyikõjük hogy õ lett volna Megyarhertelenden a pontõr, csak vmi baleset történt az egyik kocsival, így csak most tudott kiérni. No nembaj gondoltam, legalább itt vannak és pecsétet kapunk. De most jött az izgalmasabb része a dolognak: Az egyik fõ szépen visszaszáll és elhajt, a másik fõ, aki az egyik fõszervezõ fejlámpát elõkapja és jön velünk.. De hát miért jön velünk? Mert õ a szalagozó, és a következõ hosszú rész egy óriási pusztaságban visz ahol egy szem jelzés sem lesz mint utólag kiderült.. Hú bazze. Nevetek egy hangosat, majd inkább azon töprengek hogy mekkora mázlink volt hogy még itt ért utól a szalagozó, mert amúgy lehet már a horvát határnál járnánk. De hogy még izgisebb legyen a dolog, a szervezõnek gõze sem volt hogy merre visz az út, mivel be sem lett járva, így egyedül az én színes térképemre hagyatkozhattunk, de a pusztaságban ez nem túl sokat ért. Mentünk találomra a koromsötétben legjobbnak ítélt úton, jónéhány szalagot föltettünk, majd egy mûút közelébe értünk. A szervezõ rájött hogy rohadtul nem arra megyünk mint amerre kell, így hátra arc, szalagokat leszedtük, és jó 2 km vissza egy másik úthoz, ami egy szeméttelephez vitt. Ez sem jó. A szervezõ telefonált egy ismerõsnek, találtunk egy régi zöld négyzet jelzést egy harmadik úton, lehet ez a P+ elõdje? A társa megerõsítette ezt a felvetést, így ezen az úton is elindultunk. Dagonyás, sáros, csúszós út volt, de immár erdõben. Megyünk vagy 2 km-t ezen az úton, jelzés egy szál sem, kezdek ideges lenni, természetesen azért szalagozunk erõsen, hátha ez a jó út. Egyszercsak út vége, nagy mocorkás.. Basszus.. Mindannyian idegesek vagyunk már, természetesen a szervezõ telefonja is pont ilyenkor merül le. Vagy 1 órája bolyongunk itt, és gõzünk sincs hogy merre. Szalagokat ismét visszaszedjük, majd lámpafényekre leszünk figyelmesek, megjött sétálós_bácsi, és barátnõje OT Anita. Bálint totál örült hogy megtalált minket, azt hitte jó úton van, és csak mi kavartunk, de mikor megtudta hogy mi az ábra, õ is csak röhögött meglepetésében :-) Immár 5-en kerestük a helyes utat. Ténferegtünk, térképet nézegettünk, és jó fél óra után egy szántóföld szélén menve meglett a P+ jel óriási örömünkre. Persze a jel innen se sûrûn kecsegtetett minket, de a szervezõ innen már sejtette az irányt. Minden jelzésnél éljenezés. Miután végre beértünk a pusztából az erdõbe már követhetõek voltak a jelzések. Végre nagy megkönnyebbülés mindannyiunktól másfél óra (részünkrõl Csillával) bolyongás után. A szervezõ telefonja csörög, kicsit feltöltõdött, petami keresi, kiszállt Magyarhertelendnél. wolfkery egyedül maradt, de mint kiderült késõbb õ is feladta ott. Mi ismét Vágotpusztára érkezünk, kicsit megpihenünk itt a nagy trauma után. A Dóczy malom után a szalagozó szervezõ kiszáll mellõlünk, petamiékhoz kell mennie kocsival. Innen már ugyanaz a maradék 8 km az út mint napközben szerencsére. 00:50-kor érkezünk meg a célba.

Szerencsére nem volt holtpontom, kifejezetten jól éreztem magam a túrán, és ez a nagy kaland amit leírtam sem szegte kedvemet a túrától. Más kérdés mi lett volna ha mondjuk egy 10 perccel elõrébb lettünk volna, és nem találkozunk a szervezõvel.. A szolgáltatások tökéletesek voltak, mindenhol volt valami finomság. Az útvonalválasztás ismét jó volt. Azért rendesen elfáradtam a végére, és sokszor állva el tudtam volna aludni.

Azért negatívum is felróható, méghozzá ez a P+ probléma. Illett volna legalább pár nappal elõtte kiszalagozni ezt a részt, illetve bejárni a teljes útvonalat!!

Amúgy egy szuper túrán vettem részt, a jelvény is tök érdekes, én azt mondom: jövõre ugyanitt!