OKT

OKT fórum 

lista a hozzászólások időrendjében

2.sz. túra: Sárvár - Sümeg
1.sz. túra: Írottkõ - Sárvár
segeta Bejárás: 2017.07.06. Rögzítve: 2017.07.13 19:53:01

Két adagban tettük meg az Írott-kő - Sárvár szakaszt. Tavaly (2016) kezdtük meg Apa + 3 fiú csapatban, múlt héten július 6-8-ig fejeztük be. Nagy kalandnak ígérkezett sátor, kemping-gáz - meg minden, ami egy nomád túrához kell - társaságában.


1. nap Velem - Írott-kő - Hétforrás: már maga a Velem - Írott-kő szakasz is igen erős volt, de sikerült a lehető legtöbb érdekességet megtekinteni, míg elértük a kiinduló pontot. Du. 4 körül kezdtük el az OKT-t a kilátónál. Sajna a Hétforrásig több víznyerőhely is veszélyesnek lett bélyegezve, így a szomjhalál küszöbén értünk a gyönyörű medencés ivőhelyre.


2. nap Hétforrás - Kőszeg: Kőszegre beérve félbehagytuk a túrát, s idén folytattuk.


3. nap Kőszeg - Ablánci malomcsárda szakaszt jártuk be: tiszta, napos időben túráztunk, igazából nem sok minden történt. A jelzések jól láthatóak kivéve 1-2 helyet, ahol el is kavartunk. Ilyen volt Tömörd előtt az Ilona-vár íve, ahol mi szépen haladtunk egyenes vonalban egy kis tavacska mellett. Az Ilona-szobor előtt tértünk vissza a kék jelzésre. Ezen a szakaszon, a határ és az erdészház között több meliorációs feliratú kamion is elviharzott mellettünk az erdei úton - ilyen jó minőségű az út! Tömörd nagyon bájos kis 200 lelkes falucska sok fejlesztéssel, kis bolttal. Nekünk már csak egy szál kolbász és 1 kiló krumpli maradt, aminek a felét az Ablánci csárda melletti szállásunkon főztünk és fogyasztottunk el. Gondolkodtunk, hogy inkább a csárda előtt párszáz méterre található vándortábor egyik épületét foglaljuk el - tető, négy fal, betonozott aljzat, matracok, egyik helyen még főzőedények is... mi mást akarhat egy túrázó? Mégis a csárda kerítésénél a füves területen vertük fel a sátrakat, s a vacsora után pihentünk is volna, ha meg nem jelenik az autó... fél 10, éjfél és fél 2-kor is megjelent egy kis terepjáró, valamit ellenőrzött, vagy leolvasott, aztán elviharzott (biztos azt ellenőrizte, hogy megvan-e még a kamera, meg a kutya, amik őrzik a kidőlt-bedőlt kerítést.).


4. nap Ablánc-Sárvár: újabb elkeveredés, amikor már a telefonos gps térkép is előkerült, mert a vasúti sínt követően a Mária-út oszlopa éles jobb kanyart jelölt - visszafelé láttuk az oszlopon a kék jelzést is, egyenesen viszont semmilyen jelzést nem láttunk, így a Mária utat követtük. Erdészek, fa szállítás, végül beértünk Szelestére épp a COOP és Máté vendéglő sarkánál. Vásárlás, pecsételés, ott felejtettük a napelemes külső akkumulátort a fűben, amit miután visszamentem érte, már természetesen nem találtam sem a boltban, sem a vendéglőben... Postánál ettünk, arborétumot megcsodáltuk, a fürdőt kihagytuk.


Szeleste után jelentős útvonalbeli eltérés van a 2009-es füzethez képest az M86-os miatt. Az út egészen az ölbői vasútállomásig vezet, majd a sínek mentén halad kb. 1 km-en keresztül, s innen fordul nyugati irányba, s éri el a füzetben is jelölt csapást. A Lőrinci-erdőben is jól kell figyelni, mert több helyen a faágak teljesen eltakarják a jelzést.


Bögötön újra COOP (vásárlás+pecsét) és vízvétel, majd folytattuk az utat Csénye felé. Már Szeleste és Bögöt közt is láttuk a viharfelhőket, de Bögötről továbbmentünk, nem zárkóztunk be a csukható ajtajú buszmegállóba. Bögötről kiérve egyenesen haladtunk a vasút felé (itt is megálltunk egy pillanatra, hogy nem kell-e az utat követve jobbra fordulni), ahol már előkerültek a hátizsákokra az esővédők, meg az esőkabátok. Mielőtt elértük volna az erdőt, megjött az eső is. Szép kövér cseppekben, aztán szép kövér jégkockák formájában. A három fiúnak volt esőkabátja, én nem vettem fel. Végül olyan szélvihar kíséretében ömlött az eső, hogy hiába volt az esőkabát... Hála Istennek, hogy csak pár percig tartott, de azalatt rohanvást próbáltunk valamilyen fedezéket találni, végül behúzódtunk a bokrok rejtekébe. A vasút után az útszélen átöltöztünk száraz ruhába (az autósok igencsak érdekesen néztek), majd Csényén megdöbbenve láttuk a vihar nyomait: ledőlt kémények, kicsavart fák, tujabokor tetején lógó trambulin). Itt már azért egy kissé megtört bennünk a lendület, s igencsak vártuk már a sárvári megérkezést, ahová 7-re ígérkeztünk a szálláshelyre. Fájt már mindenünk: váll, forgó, vádli, talp, de mentünk tovább.


Sárvár határában letértünk a kék jelzésről, mert a duzzasztónál mentünk be a városba a Nádasdy Ferenc útra, s azon mentünk végig a várig. Nem vettük észre, hogy a mocsaras után újra visszavezet a jelzés a gátra. Eltérés a füzethez képest, hogy a jelzés már nem vezet a Vasútállomásra, hogy aztán visszavigyen a várhoz, hanem egyenesen a vár melletti nyilvános WC pecsételőhelyére vezet. A várnál pont belecsöppentünk a fúvószenei találkozó programjaiba kirakodó vásárral, kitűnő zenei programmal. Nagyon jó befejezése volt az 1. sz. túrának!

 
korbela Bejárás: 2016.05.14. Rögzítve: 2016.05.16 15:09:44

 Sárvárról mentünk Tömördig. Mivel esőben indultunk és kicsit sietve, a térkép a kocsi kalaptartóján maradt. Így túráztunk először térkép nélkül a kéken. Az út jelzettsége viszont kiváló (a mi kék jeleinket a Mária-út beton oszlopai egészítik ki a maguk hasznos távolság adataival). 


Sárvár és Csényeújmajor között a töltéseken idén még nem kaszáltak, így -tekintettel az esőre- csak búvárruhában lehetett volna megúszni a szakaszt beázás nélkül. A csapásra ráhajló, méternél magasabb növényzet combtőig áztatott minket.


Sokan írják, hogy ez a szakasz nem érdekes. Nos, nekünk a leesett csapadék kalandossá, változatossá tette az utat. Ahol máskor csak egy sima egyenes út van, ott mi össze-vissza kanyarogtunk kerülgetve az óriásira nőtt pocsolyákat, megduzzadt vízfolyásokat. Úgy emlékszem most először ugrottam át nagy hátizsákkal két kisebb patakot is a kéken :) Szokatlan módon, második nap, sok kéktúrázóval találkoztunk (3 párossal és egy négy, egy öt és egy hat fős csapattal is), ez bizonyára az Írottkő közelsége miatt lehetett. Szeleste előtt szép számmal láttunk vadakat őzeket, szarvasokat, nyulakat.


Szeleste nagyon tetszett nekünk (bejegyzést lásd ott). A háziasszonynak meglehetősen nagy gondot okozott a sok lemondás (vannak, akik képesek este 10 után telefonálni...) ami főleg azért érdekes, mert 05.14-én , amerre mi jártunk esett az első órában (nem különösebben erősen) és dél tájt Bögötnél egy kicsit. 05.15-én változóan felhős, napos, de csapadékmentes időnk volt. Ha az időjárás előrejelzés alapján döntöttünk volna az útról, biztos mi is otthon maradunk. De nem hagyjuk, hogy ők döntsenek a mi hétvégénkről :) pláne ilyen megbízhatósági és beválási aránnyal... A május már csak ilyen :)

 
augustin Bejárás: 2016.03.20. Rögzítve: 2016.03.27 19:36:47

A Velem-Írottkő-Sárvár szakaszt tettük meg 4 nap alatt. 1. nap: Velem-Írottkő-Kőszeg, Kőszeg bázissal és kis hátizsákkal. 2. nap: Kőszeg-Tömörd nagy hátizsákkal. 3.nap Tömörd-Porpác vá. kis hátizsákkal, Szombathelyi bázissal, 4. nap Porpác vá.-Sárvár vá. és hazaút.  A jelzések mindehol nagyon jók, a térképet először a Sárvár előtti töltésen kellett elővenni, ott  egy ideig nem nagyon van felfestés, bár eltévedni igazából ott sem lehet. A terep Kőszeg és Sárvár között szinte teljesen sík, csak a táj változik, egyedül bejárva szellemileg elég fárasztó lehet. Kőszegen az Arany strucc hotelt, mint szállást mindenki kerülje el, legalábbis péntek-szombaton, amikoris éjjel fél 2-ig dübörög a mulatós zene. A Bögöt-porpáci vasúti kereszteződés közötti szakasz kivágott fáktól egy részen elég nehezen járható.

 
zsgabor89 Bejárás: 2016.02.06. Rögzítve: 2016.02.08 11:30:17
A szakasz Bögöt és Sárvár közötti részét tettük meg. Porpácon szálltunk le a vonatról és gyalogoltunk be Bögötre, ahol rácsatlakoztunk a Kék túra útvonalára. A pecsételést a faluban található Coop üzletben végeztük, minden probléma nélkül. Ezután továbbhaladtunk Csénye irányába. Itt a túrista út mentén lévő bokrokat és fákat kivágták, amiket az úton hagytak, így egész nehézkes volt az előrehaladás. A kéktúra jelzéssel ellátott fákat meghagyták, így tájékozódni könnyedén lehet.

Ezután egy rövidebb erdős rész következik, amíg ki nem érünk a Csényére vezető aszfaltozott útra. Ezután aszfaltozott úton mehetünk egészen a következő pecsételőhelyig Csényújmajorig. Egy rövid pihenőt tartottunk a pecsételés után majd folytattuk a túrát. Innentől egészen Sárvárig a Gyöngyös mentén a töltésen halad a túra egészen a vasútállomásig.

Összeségében egy nem túl fárasztó szakaz, mivel semmiféle emelkedő nincs benne, jól járható, ha nincs éppen fartírtás. Évkezdő túrának kiváló választás volt, ha valaki egy könyedebb nem egész napos túrát tervez annak ezt ajánlani tudom. A tömegközlekedés is kifejezetten jó.
 
k.t. Bejárás: 2015.07.18. Rögzítve: 2015.07.20 13:00:40

 Most a szakasz felére volt időm és erőm az ablánci malom és az Írottkő között.


Első nap az ablánci malomtól indultam Kőszeg felé.Az indulás déli 12-kor volt, nem fáztam egy kicsit se, de hát az időjárás már csak olyan, hogy egyszerűen van, és olyan amilyen, nekem kell tehát alkalmazkodni hozzá. Azért próbáltam egyész úton az árnyékban menni, ahol nem lehetett, ott azért érezhető volt a 38 fokos hőség. Különösen Kincsédpuszta környékén volt nehezen elviselhető a meleg. Többektől olvastam járhatatlan bozótosról, de én bizony a bokorsorban vezető úton mentem, és nem mellette a mezőn. Várakozásommal szemben egyáltalán nem volt járhatatlan, sőt a jelzések is végig a helyükön és követhetőek voltak. Magamban bizony most nagyon hálás voltam azért, hogy a két bokorsor között vezet az út (legalábbis egy jó darabon), és nem kell a napégette mezőn bandukolnom.


Tömördön pénteken délután 2-3 között se bolt, se kocsma, se élő ember az utcán nem volt, erősen ajánlott minden készletet magatokkal vinni. Ez a mostanihoz hasonló 30 fok feletti kánikulában fokozottan igaz a vízre, amiből három liter volt nálam, de ezt éppen csak elégnek éreztem az Ablánc-Kőszeg szakaszon.


Második nap a várható hőségre számítva a Hörmann forrásig autóztunk fel, és onnan mentünk gyaolg az Írottkőre. Amikor lefelé indultunk, már felhős volt az idő, és  időnként csepergett az eső. Ez egészen az Óház kilátóig így volt, ahol aztán rendesen elkezdett esni, és egészen a Hétforrásig áztunk. Aztán a kálvária templomnál elállt, és mire Kőszegre értünk, meg is száradtunk. A kálvária első stációjánál lévő pincét, ahol a Szent Koronát őrizék 1945. március 18-27. között, ezúttal belülről is meg lehetett tekinteni, mert nyitva volt, és fejenként 300 forintért bemehettünk. Autószereléshez használatos, kézi led lámpákat kaptunk, mert a világítás nem működött bent. Ezt nem is csodálom, mert a lámpákból, villanyvezetékekből csöpögött a víz...


Kőszegen a templom előtti Mária szobor újra a helyén van, és ültettek csemetét is a kidőlt öreg fa helyére. 


A szakasz végig jól járható, a jelzések egyértelműek, újak, vagy legalábbis felújítottak, szerintem akár térkép nélkül is bátran el lehet indulni. Az ablánci erdőben van néhány frissen kidőlt fa, vihár által letört ág az ösvényen, de ezek könnyen kikerülhetők.

 
fulopg Bejárás: 2014.08.20. Rögzítve: 2014.09.09 19:22:56

4 nap alatt tettük meg a távot, kis kitérőket is beiktatva. Beszámoló és képek az alábbi linken:


Beszámoló / 1. nap, 2. nap, 3. nap, 4. nap képei.

 
berenike Bejárás: 2014.08.19. Rögzítve: 2014.08.28 12:54:08

 Szeleste-Kőszeg szakasz:


Az biztos, hogy nem ez lesz a kedvenc OKT szakaszom.


Pedig jól kezdődött, rögtön a bélyegzéssel a Máté kocsmában. A pultos hölgy kicsit csodálkozott, hogy Kőszeg felé tartok, mert általában a fordított haladási irány a jellemző. Felsőszeleste szélén is felfedeztem egy másik, kevésbé ismert kastélyt közel a templomhoz. Nagyon tetszett, hogy a kék jelzés átvezet a templomkerten, és szerencsére a templomba is bekukkanthattam, mert éppen nyitva volt. A déli harangszó már a Szeleste melletti földeken ért. Itt viszonylag kevés volt a felfestés (azaz úgy éreztem, lehetett volna több is), de szerencsére valahogy mindig ráéreztem a helyes irányra. Néha azért az elágazásoknál volt némi fejtörés.


Aztán jöttek a megpróbáltatások: volt egy pár száz méteres szakasz, ahol nehéz volt eldönteni, hol vezet az erdőben az út - már ha van út - mert annyira benőtte a növényzet a turistautat. Érdekes módon a jelzés itt egész jó volt, de azért jól jött volna egy machete. Miután átverekedtem magam a rengetegen néhány szedres szakaszon kívül egész korrekt volt végig az út egészen Kőszegig. Miután becsatlakozott a Mária-út, a jelzések is kitűnőek és sűrűek voltak. Egyes szakaszokon próbálkoztam futással is - erre is alkalmas ez a terep. A malomcsárda sajnos pusztulóban van - sajnos azóta is romlott sokat az állaga, mióta 3 éve itt jártam. (A molinón kiírt honlap pl. nem is működik.)  Akkor még a gáton mentem át a patakon, mostanra annyira tönkrement, hogy a rávezető utat is lezárták, mert megrepedt és balesetveszélyes.


A következő említendő esemény az, hogy miután lecsatlakozott a Mária-út a kékről sajnos én is vele mentem egy darabon, mert semmi nem jelezte, hogy a kék másfelé tart. Ennek következménye az lett, hogy hosszasan kerülgettük egymást egy traktorral a szántóföldeken, míg elértem Kincsédpusztát. Közben le is szakadt az ég vagy 5-10 percre - úgy látszik nincs OKT szakasz eső nélkül, legalábbis számomra. Sajnálom, hogy az ottani épületegyüttes is pusztulóban van, pedig igen szép - talán valami uradalmi épület lehetett. 


Ezután a régi országúton értem Tömördre. Útközben jól rámijesztett egy vadász lövése. Tömörd szép falucska, de igen kihalt. Sajnos se bolt, se kocsma, a ki tudja miért stájer borozó (melynek oldalán ott virít a kék jelzés) is zárva volt. A falu szélén szintén van egy pusztulóban lévő kisebb kúriaépület - a Chernel családé lehetett. A templom mellett és a patak mellett is van egy-egy szépen kiépített pihenő. Mikor a pecsétet kerestem, egy látszólag bolond néni igencsak megrökönyödött, hogy lány létemre egyedül túrázom - ő volt szinte az egyetlen ember, akit láttam a kéktúrázó fiúkon kívül, akikkel egy pihenőnél futottam össze. (Aznap összesen 10 kéktúrázó jött szembe - jó forgalom volt.) Ők el is mondták, hogy kössem fel a bugyogót, mert Kőszeg még messze van és rettentően unalmas szakaszok következnek.


A Tömörd utáni közvetlen szakasz viszont szintén a túra egyik fénypontja volt a forrással és a dombocska oldalában vezető ösvénnyel. Aztán jött egy meredek emelkedő jó sok bimbós pöfeteggel és utána a dögunalom. Nyílegyenes utak hol lombos, hol tűlevelű erdőben. Rájöttem, túrázás közben nehezen tűröm a monotonítást...


Miután kereszteztem végre-valahára a kőszegi országutat újra leszakadt az ég egy kb. 15 perces zuhé erejéig. Itt már az országhatár közelében jártam. A Kőszeg tábla szinte a megváltás volt, pedig kb. 35 km hosszú volt (csak) ez a szakasz viszonylag sík terepen. Nem testileg fáradtam el, hanem agyilag a kb. 7 órás menet alatt. Így gyorsan beirányoztam a főteret a remek fagyizóval, majd a Kék Huszárnál szerztem egy huszáros pecsétet. A vasútállomáson aznap nem volt pecsét, mert zárva volt a pénztár, de ezt csak akkor tudtam meg, miután oda is kiballagtam még ráadásként.

 
MirP Bejárás: 2014.06.__. Rögzítve: 2014.06.17 14:27:58

Írottkő - Kőszeg szakasz beszámolója a turazo.ininet.hu oldalon!

 
Pulmy Bejárás: 2014.04.10. Rögzítve: 2014.04.19 13:35:10

 Ezt a szakaszt 2014 márc.10-13 között teljesítettük,hozzátéve a DDK első távját,ragyogó tavasz időben. A szakaszról és a teljesítésről továbbiakat itt olvashattok,iiletve itt osztom meg a RP  DDK első szakaszának az élményeit is,melyet Bozsokról indulva teljesítettünk. A túrát terveinknek megfelelően Csényeújmajorban fejeztük be.


http://boglariturazok.blogspot.hu/2014_03_16_archive.html


http://boglariturazok.blogspot.hu/2014_03_18_archive.html


http://boglariturazok.blogspot.hu/2014_03_19_archive.html


http://boglariturazok.blogspot.hu/2014_03_20_archive.html


http://boglariturazok.blogspot.hu/2014_03_24_archive.html

 
Pulmy Bejárás: 2014.03.10. Rögzítve: 2014.04.19 13:44:50

 Elírtam a bejárás időpontját és sajnos nem lehet javítani.


Helyesen:2014.márc.10-13

 
kovtams Bejárás: 2013.07.20. Rögzítve: 2013.07.23 16:22:27



Szeleste – Kőszeg


 Sokakkal ellentétben nekünk tetszett ez a rész, de hát elfogult vagyok, ráadásul ez volt az utolsó szakasz a végéig.


Szelestén mindenképpen érdemes megnézni az arborétumot, van benne egy szépen felújított kastély is. A fürdő a falu szélén most nem üzemel. A Máté kocsmában pecsételtünk, ez ott van, ahol a főút elhagyja  a falut Pósfa irányába. A falu szélén nagyon szép kis templom egy gondozott parkkal és egy kisebb formátumú magántulajdonú kastély. A vadászlakig viszont van kb egy 500 méteres szakasz, ahol jelzés ugyan van, de út nincs. 2 méteres csalán és kidőlt fák,  ösvénynek még nyoma sincs, ám a jelek könnyen követhetőek… Szerintem értelmes módon kerülni sem lehet. Sok szerencsét és kitartást… :(


A góri erdő viszont nagyon szép. Általánosságban nagyon sok fenyő van az egész  szakaszon, sokszor látszik a Kőszegi hegység és szerintem érezni egyfajta egyedi Alpokalja hangulatot.


Ablánc eléggé elhagyatott, a vándortábor is, egyik túratársam próbált itt megszállni tavaly, de nem sikerült neki, most sem volt semmilyen tájékoztatás arról, hogy ezt hogyan lehetne megtenni.


Tömördig elég simán, egyenes vonalú egyenletes mozgással el lehet jutni, ami aztán onnan egészen Kőszegig jellemző. Tömörd nagyon szép kis falu, sajnos a borozó zárva volt. Bélyegző az út templom felőli oldalán a nagy kék B betűvel jelzett villanyoszlopon. Tömördről kifelé van még némi izgalom az Ilonavár környékén, aztán hosszú egyenesek majdnem egészen Kőszegig az osztrák határ érintésével.


Ahol a Mária-úttal közös az út, minden bokorba került útjelző tábla, de amúgy is nehéz eltévedni a Szeleste utáni néhány kilométer kivételével.


Kőszeg önmagában könnyen egy egész napos program lehet. Kellemes meglepetés volt, hogy rögtön feltankolhattunk málnával az egyik becsületkasszánál.   A Tourinformban bélyegeztünk, aztán következő nap még visszajöttünk várost nézni meg felvásárolni a többi becsületkasszás gyümölcsöt.


 
gkis Bejárás: 2013.04.13. Rögzítve: 2013.04.17 21:01:02

 Bögötről indultam Sárvár felé. A csényei erdőben rettenetes sár, itt egy úttal később, egy sorompósnál fordultam le, így is elég dagonyàs lettem. Sárváron kicsit tényleg hiányos a felfestés, de kis helyismerettel mindent meg lehet találni. Amúgy is érdemes csak úgy vegigjárni a szűkebb értelemben vett várost. A kivezető úton még így is erős a fogalom, hogy elkészült az elkerülő.

 
nagytamas Bejárás: 2011.04.24. Rögzítve: 2011.04.30 22:09:54

 Írottkő-Sárvár irányban jártam be a húsvéti háromnapos hétvégén. 1. nap: Velem-Írottkő (piros jelzésen) - Kőszeg (kék). 2. nap: Kőszeg-Tömörd-Ablánc 3. nap: Ablánc-Szeleste-Bögöt-Csénye-Sárvár. A Kőszegi-hegység szép, Kőszeg gyönyörű, a Sárvárig tartó hosszú szakasz uncsi. Ezekről sokan sokat írtak, én inkább némi praktikus információt szolgáltatok.


Mindenhol kiváló minőségűek a jelzések, viszont figyelni kell az "előjelzésre": Nyíl alakú jelzés után be kell fordulni akkor is, ha az első pár tíz méteren még nem találunk újabb jelzést. A Kőszeg és Sárvár közötti sík terepen található számos hosszú, egyenes szakaszon ritkásak a jelzések, de menj bátran tovább egyenesen, a fordulók elég egyértelműek. Ahol kanyarog az út, ott a jelzések is sűrűbbek. Azért nem árt a térkép.

Velembe (Budapestről) nem könnyű úgy eljutni, hogy viszonylag korán kezdhesse az ember a túrát. Én a (Kelenföldről) 6:24-kor induló IC-t találtam meg, 9:01-kor érkezik Szombathelyre. Mármint a vonat vége. Az eleje Sopronba megy. 9:08-kor indul Kőszeg felé egy vicinális. Nincs túl sok idő az átszállásra, ezért jó tudni, hogy a "B"-vágány a vasútállomás épülete MELLETT, annak északi oldalánál található, már majdnem az utcán... Nem érdemes Kőszegig elmenni, hanem célszerű Lukácsházán leszállni, és a közvetlen közelben található megállóban bevárni a Szombathelyről érkező buszt (amely sajnos nem érinti a szombathelyi vasútállomást). Lukácsháza alsó és felső egyformán jó. Így kb. fél 11-re lehet Velembe érkezni. A busz a piros jelzés kezdeténél fordul, ahonnan bő 5 km az Írottkő csúcsa.

Kőszegen érdemes pár órát eltölteni, egy ékszerdoboz a város. Olcsó, de korrekt szállás a Dr. Nagy László Gyógypedagógiai Intézmény kollégiuma a Kiss János u. külső végén. 2200 Ft/fő/éj adóval együtt. Kapcsolattartó: Limner Sándorné, retijutka(kuk)citromail.hu, 20-4829264. A kék a kapu előtt fordul, nem kitérő. A főtéri etetőhelyeken hétvégén is kapható reggeli, rántotta kenyérrel és (hoppá!) kaláccsal kb. 800Ft, kapuccsínó kb. 400Ft. Éjjel-nappali sátoros-bódés egység található az említett Kiss János u. belső végén, pontosabban a Várkör utcán, a Kiss János u. torkolatával szemben. Zöldségesnek van álcázva, de hideg sör (200-280Ft), üdítő, és egyebek is kaphatók. Mellette egy nem nonstop, de hétvégén is sokáig nyitva tartó hamburgeres található, melegszendvics, hotdog, stb. is van, elég jutányos árakon. A vasútállomásnál Penny és Spar. A Várkör utcán Match is, de az szombaton korán bezár.

Köszeg és Ablánc között csak egyetlen vízvételi lehetőséggel találkoztam. Tömördön, amikor a kék befordul balra a főutcára, ott nézz jobbra, ott van egy utcai csap.

Tömörd és Szeleste között egyetlen szálláslehetőséget tudtam csak felkutatni, márpedig nekem nagyon kellett ahhoz, hogy három napba bele tudjam sűríteni az egész szakaszt. A hosszú ideje zárva tartó Ablánc csárda közvetlen közelében található egy kis bungallow-kemping típusú hely, amely a Vándor Tábor névre hallgat. Villany nincs, de van mécses; van iható kútvíz és felmelegítéséhez gáztűzhely minden faházban; pottyantós WC külön "épületben". A faházakban 6-8 vaságy, részben emeletesek, matraccal, takaróval. Ágynemű nincs, célszerű hálózsákot vinni. Mindez 1200 Ft/fő/éj. Kapcsolat: Szabó Csaba 30-3269433.

Kőszeg és Ablánc között is alig volt látnivaló, Ablánc és Sárvár között meg éppenséggel semmi. Az ember egyszerűen szétunja magát. Itt-ott szarvasokkal lehet talákozni az erdőkben, és április végén szépek a végtelen, élénksárga repceföldek. Szelestén van néhány hétvégén is nyitva tartó egység, és nyilvános vízcsap is akad. Bögötön a pecsét a kocsmában kapható, de vízcsap is van. Csényén, a Bögöt felőli első buszmegállóval szemben van egy vendéglátóipari egység, ahol botrányosan olcsó, de finom süteményeket, tortaszeleteket lehet fogyasztani a hideg sör mellé. Csényújmajorban már nincs semmilyen utánpótlási lehetőség, és Sárvárnak is már csak a közepefelé lehet ilyesmit találni.

Aki még aznap Budapestre akar jutni Sárvárról, szedje a lábát, mert 18:50-kor indul az utolsó ilyen vonat, sok átszállással, érdemes inkább a 18:25-ös közvetlen gyorsot elérni.
 
hdanee Bejárás: 2010.12.07. Rögzítve: 2010.12.08 10:08:34

Változás az OKT útvonalán




Bögöt és Szeleste között változott az OKT útvonala


 



A munkálatokat Ruborits Sándor irányításával a Vas Megyei Természetbarát Bizottság aktivistái végezték el.



Tarvágás és kerítés építés miatt kis mértékű nyomvonal változás vált szükségessé a Csénye - Bögöt közötti Tilos-erdőben is.



A változások megtekinthetők a csatolt térképkivágaton.



A turistautak.hu - n már a megváltozott útvonal szerepel.


Forrás: http://termeszetbarat.hu/cikk/valtozas_az_okt_utvonalan_20101207





 

 
apoka Bejárás: 2010.07.11. Rögzítve: 2010.07.15 20:37:41

Tömörd- Írottkő(Velem) 2010.07.10-11.


Egy hónapja Tömördön fejeztük be, most innen indultunk a "csúcstámadásra", hiszen a 2007 szeptemberi kezdés után ez a szakaszrész teljesítése az OKT befejezését is jelentette.Közel három éve négyen kezdtük el.A szisztémánk: minden naptári hónapban egy hétvége a túrázásé.Pista barátunk ezt keveselte és ő már 2009-ben befejezte.Andor barátunk viszont sokallta,neki meg még sok-sok kilométere  van még hátra. Ferkóval tartottuk magunkat és ha esett-ha fújt,ha hideg volt-ha meleg volt, mentünk  a kék úton, ösvényen vagy kerestük azt. Természetesen volt mikor többen hozzánk csatlakoztak, egy-két-három szakasz erejéig,amit mindig nagy örömmel vettünk.Ferkó volt a szervező,divatosabban,a logisztikus én pedig a krónikás,fényképész.Sok-sok élménnyel gazdagodva,sok embert megismerve fejeztük be.Öröm volt kéktúrázókkal találkozni,Szarvas Matyival,Jezzkedvelővel,oiler85-tel,talpalovakkal(ki Feri elhagyott szerkóját visszajutatta)és azokkal akik nem írnak a fórumba,de járják az erdőket mezőket.Szinte minden túrán Hörpölin túratárs tapasztalatai is segítettek, külünösen a szintvonalábrái.Köszönjük Hörpölin Úr! Voltak egy, kettő, három és négynapos túráink.Általában napi 20km-t terveztünk de volt rövidebb és jóval hosszabb napi penzum is.Röviden a mi históriánk az OKT-n.


Tehát Tömördről Kőszegig kis figyelemmel nagy hosszú egyenesekkel lehet menni az eltévedés kicsi esélye nélkül.Kőszeg meg egy gyönyörűség.Ezen a szakaszon találkoztunk a szemből érkező gyöngyösi Kékes Túrista Egyesület igen lelkes csapatával kik Kőszegi szállássl négynapos csillagtúrán vettek részt. A szállásunk nekünk is itt volt, a leánykoleszban.Vasárnap korai kelés és hajnali 4-kor már indultunk is.Még  sötétben értük el a Kálvária hegyet. A Hévezér-forrásnál gyorsan kellett bélyegezni,fotozni és átstartolni mert sokezer agresszív szúnyog fogadott és űzött el bennünket. A reggelinket az Óház-tető kilátójának legtetejében költöttük el de itt már erősen sütött a nap és a  szúnyogsereg sem támadott.  Néha ritkán festett sok hosszú emelkedő után szapora szívveréssel érkeztünk az Írottkőre.Bár az OKT-t itt befejeztük még a  Kéktúra emlékmű és a Szentt Vid- kápolna érintésével érkeztünk Velembe. Amire  ezen szakaszon figyelni kell,az  a víz .A két forrást mindenképpen ájánlatos kihasználni.


Folytatás bizton lesz,de merre az még a jövő zenéje...


Apoka,Ferkó


 

 
apoka Bejárás: 2010.06.13. Rögzítve: 2010.06.16 07:09:31

Sárvár-Tömörd 06. 12-13.


Ezen szakaszon az előttem beírókkal  osztom véleményemet.(szint minimális, annál nagyobb a "természet visszatartó ereje")A jelzések dominánsan az Írottkő felől vannak festve, tehát aki Sárvár felől gyalogol csak az utolsó pillanatban észlelheti a kéket.


Tisztelt Túratársak! Aki ezen szakaszra tervez gyaloglást a hétvégére(június19-20) számítson rá,hogy autóversenybe csöppen.Igen az OKT vonalán.Már mi is találkoztunk versenybírókkal,bejárókkal, akik már a versenyt készítették elő.Szeleste után biztosan gáz lehet.Tájékozódni a- KARPACKIE Groupama Rallye Bükfürdő- lehet.Gondolom itt komoly lóerők fognak (nem hucul) dübörögni.

 
gyorkosattila Bejárás: 2010.05.17. Rögzítve: 2010.05.24 13:30:12

A hosszú, nyílegyenes, síkvidéki utak földjén (Kőszegtől Szajki tavakig)


 


 Összefoglalómban az egyes szakaszok kisebb-nagyobb problémáiról fogok írni szubjektív módon. A hibákért, pontatlanságokért elnézést kérek! 


 


1.sz. túra: Kőszegi-hg.–Kemeneshát


(Írottkő–Sárvár vá.)


 


Kőszeg => Tömörd 


  Megérkezve Kőszegre a vasútállomáson bélyegeztem. “A vasútállomás bélyegzője, vagy bármilyen bélyegző a városban (nincs külön OKT bélyegző)”, írja a hivatalos MTSZ-es szöveg. A vasutas szolgálatkész volt és gyorsan benyomta az igazolófüzetbe a megszokottan kiváló minőségű MÁV-START-os körbélyegzőt. 


  Elhagyva a várat a Városház utcán a Fő tér-Kossuth Lajos utca kereszteződésébe érkezünk, de itt jelzéseket én nem találtam. Balra indulunk, míg a keresztúthoz érkezünk és jobbra térünk, aztán egy kicsit arrébb meglátjuk a zebrát és átkelünk rajta. Most jobbra a piac van, előttünk a Kossuth Lajos utca folytatása, folytathatjuk utunkat a jelzések innen újra jól vezetnek.


  A hatalmas és gyönyörű – icipici Természetvédelmi területen álló J – platánfához vezető zegzugos útvonal érdekes színfoltja a Kéktúrának. J Végigmenve a fal mellett a saroknál (Táncsics Mihály utca) a villanyoszlop betontönkjén látható a balra mutató Kék jelzés.


„Az első nagy fenyőtömböt jobbra egy kiterjedt művelt terület követi. Kelet-délkeletivé változik az irány, elérünk egy alaposan meggyérített erdőt. Amikor balkanyarral megkerülünk egy horhos-rendszer fejezetet, hamarosan balra leereszkedünk a fennsík széléről. A levezető, lépcsőzetes esésű nyiladékon majdnem az Ablánc-patak szintjéig süllyedünk. a meder 5-6 méteres rézsűje fölött hirtelen jobbra fordulunk, s a szintet tartva – kis mellékág keresztezése árán – elérjük az Ilona-vár patak felé előreugró lejtőkúpját. Körbebotorkáljuk a meredek, rókaváras rézsűt. Újabb mellékág következik, amit újabb dombkerülés követ. Ezután lassan jobbra fordulunk, és dél-délkelet felé kiemelkedünk a völgyből. Balkanyarjában elérjük azt az utat, amelyről e kis völgyi kitérő kedvéért leereszkedtünk.”


(Idézet az 2004-es OKT turistakalauzból)


  Itt van egy eltévedésre alkalmas pont. Idáig nagyon egyszerűen, minden bikflang nélkül vezet a Kék könnyen járható erdészeti utakon, egyszerű a túrázás mint egy pofon. Arra figyeljünk, hogy amikor leértünk a patak szintjéig ott ne menjünk tovább felfelé a szekérúton, bármennyire is kívánkozik! Lent le kell térni az erdőbe balra egy alig járt gyomos, avaros ösvényre, a jelzések észrevehetőek a fán, de maga a csapás nehezen. Bejárásom előtti időben erős szélviharok voltak azon a területen és egy elég terebélyes fát kicsavart a szél, ami keresztben rádőlt erre a kis nyomvonalra – nem látszik a folytatás sem – ezért méginkább észrevehetetlen. Egyszóval oldalazva kell haladni a meder mentén a rézsűn. Szép és hangulatos terület ez, annál is inkább kár volna kihagyni, hiszen egy forrást is érint itt utunk!


  Zárójelben jegyzem meg, hogy a térkép szerint, ha az elején a szekérúton felmegyünk, akkor ugyanarra az útra jutunk, amelyre a jelzést követve, persze balra kell majd fordulni és hamar megérkezik balról a Kék. Néhány kék szalaggal segítettem a helyes útra találást a kereszteződésnél. 


  A faluban a bélyegzés problémamentes volt “A templom melletti villanyoszlopon”. Mielőtt a a kis szuszogtatón a templom falához felérnénk megtaláljuk a dobozokat egy buja tuja által ölelgetett villanyoszlopon. A bal oldali a gyengébb minőségű, a jobb oldali az újabb (nyitható tetejű rozsdamentes dobozkában van), a jobb. Én egy kicsit túl sok tintát használtam és alighanem szükségtelenül erősen nyomtam rá, így nem lett valami szép a lenyomat, de még így is olvasható. Alighanem egy kis próbálgatással a baloldalival elfogadható, a jobboldalival jó eredményt érhetünk el. 


Szállásom Tömördön:


  Én Tömörd Község Önkormányzatának új kulcsosházában szálltam meg első napomon. Ez a Kéktúra útvonalának közvetlen közelében van ott, ahol a Dózsa György utcáról jövet balra kell kanyarodnunk a híd felé. Ellenkező irányban (jobbra) van a takaros, modern kulcsosház (Fő utca 2), előtte ivókút, homlokzatán a szállást jelző cégér.


Kapcsolat: Éder Lászlóné 9738 Tömörd, Fő utca 20 Telefon: 06 20 554 25 04


http://www.tomord.hu/contact/contact.htm


Szobaár: 2500 Ft/fő/éj


Udvarias, kedves kiszolgálás, modern és kényelmes berendezések, melegvíz+fűtési lehetőség cirkófűtéssel, villanytűzhely, hűtőgép, mosogató, kábeltelevízió. 


  A faluban új kiskocsma nyílt Ezüst farkas néven a Fő utcában (a Kéktúra útvonalán). Barátságos emberek (az egész faluban) és visszafogott árak várnak itt. 


 


Tömörd => Ablánc-malom  


  Tömördön elszomorító látvány a falu határában a Chernel-család egykori udvarháza, amely már csúnyán, elhagyatottan várja a felújítást. Ez igaz Kincsédpusztára is, az ottani gazdasági épületek is nagyon nyomorúságos állapotban vannak.


  A Kincsédi-mezőn teljes hosszában végigvezető nyílegyenes, monoton, 3-4 km-es gyaloglás nem az OKT legélvezetesebb része, bár aki egyébként kedveli a síkvidéki gyaloglást, az itt jól fogja érezni magát. Egy helyen van egy kis letérő jobbra az út közeli erdősávba ott hiányzik az eligazító jelzés, pedig van a jobb oldalon egy öreg életerős fa, viszont kék szalagom segít a továbbjutásban. Egyébként is ezen az egész távon elvétve akad egy-egy jelzés, ami persze valahol érthető is itt, hiszen nincs hova eltévedni, jobbra és balra szántóföld, de mégis bizonytalan érzés okoz a hiányuk. Középtájban, egy “kereszteződés” után teljesen elhagyatottá, járatlanná válik az út. Méteres fű és gaz mindenhol, a keréknyomok már alig láthatók, az út két oldalán illegális fakivágások maradványai – a “kitermelt”, de még el nem lopott fák szanaszét, vagy egybehordva. Végül aztán a minősíthetetlen viszonyoknak végre vége, lassan megérkezünk az erdőhöz, a jelzések is megjelennek már, itt a Csepre-nevű területen járunk. 


  “Csak 50-60 m-t ereszkedünk a nyurga akácos gazos útján, és azután hirtelen befordulunk jobbra, és 1-2 perc alatt elérjük az Ablánc-patakot, amin egy rogyadozó, kis duzzasztón kell átkelni.”


(Idézet az 2004-es OKT turistakalauzból)


  Az atlasz szerzői jól fogalmaztak ezzel a kis duzzasztóval kapcsolatban. Ott, ahol a víz átáramlik a nyíláson egy élére állított (elzáró) fadeszka vezet át. Ahhoz, hogy egy felnőtt ember átlépje túl hosszú, tehát át kell ugorni rajta hosszában, vagy rálépni egyik lábbal és a másikkal túloldalra átlendülni. Elég veszélyes a mutatvány úgy, hogy a másik oldalon is csak a betonfal tetejére érkezik az ember és közben egyensúlyoznia kell a hátán a hátizsákkal, nem is szólva arról, hogy mi van akkor, ha a fadeszka nyálkás, csúszós egy eső után!


  A Vándortábor előtt is kicsit megtévesztő a jobb oldalon az irtás a jelzések (rövid) hiánya miatt. Egy szalaggal pótoltam a hiányt. 


  Ablánc malomnál a pecsételés problémamentes volt. “A Malom csárda kerítésén fémdobozban és a csárdában” (A csárdában nem elérhető a bélyegző, hiszen zárva van, ezt javítani kellene a hivatalos szövegben) A kerítésen van egy rozsdamentes ládikában a stempli a parkoló bejáratánál az ütött kopott “P”-betűs közlekedési jelzőtábla alatt. A csárdánál egyetlen lélek sem járt, zárva volt a fogadó. A vándortábor is teljesen kihalt volt, talán csak a gondnok tevékenykedett valahol odabent. Viszont kellemes látvány a fogadó előtti “Erzsébet királyné fái”, mely tulajdonképpen három kőrisfa és az ablánci molnár ültette őket 1900-ban.


  


Ablánc malom => Szeleste 


  Egy rövid darabon az országúton kell mennünk, majd a kanyarban át kell kelni az úttesten és egyenesen felfelé egy alig észrevehető csapáson a bokros-bozótosban. A jelzések észrevehetőek körülötte, de a növényzet sűrű és jól eltakarja az gyalogutat. Nem ártana ott egy macsétás bevetés, hogy kissé jobban lehessen átjárni, felkapaszkodva a dombra viszont hamar kitisztul az út. 


  Az Ablánc nevű területen a térkép szerint csak egy 90 fokos kanyar van balra, de a valóságban kettővel találkozunk. 


  A vasúti híd alatt átkelve jobbra menjünk! Itt hirtelen kiérve az alagútból nincs semmilyen jelzés a fákon pedig elkelne! Picivel feljebb majd a kanyarulatokban megjelennek a jelzések.


“Pár perc alatt leereszkedünk a Szombathely–Sopron vasútvonal alatti átjáróhoz, s ahogy áthaladunk alatta, azonnal jobbra fordulunk. Egy bal majd jobb kanyar következik, kiérünk egy szántóföld szélére, mögötte nagyjából szemben velünk ismét egy magasles áll. Az akácost fenyves váltja föl, és itt nagyon kell figyelni, mert amikor az út egy újabb bal kanyart kezd, mi letérünk erről a kemény sóderes útról és jobbra, egy alig látható, egyszemélyes gyalogösvényre kanyarodunk. 30-40 métert kell megtennünk a gazban, és egy derékszögű bal kanyar után újra, párhuzamosan a vasúttal délkeletre fordulunk.”


(Idézet az 2004-es OKT turistakalauzból)


  Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy azóta javult a helyzet, mert az “egyszemélyes gyalogösvényre” kanyarodás jól jelzett és könnyen észrevehető a nyiladék jobbra. Inkább az aluljáróból feljövet kell keresgélni a jeleket, de egy két kék szalag segít a helyes út megtalálásában. Egyébként úgy tűnik nemrégen volt itt jelzésfestés, annál furcsább ez a ‘hiányosság’. 


  Én itt a Góri- vagy a Szelestei-erdőben találkoztam egy kis háromfős csapattal, akiknél zászló volt “Mária út” felirattal és a Mária rádió feliratokat is láttam rajtuk. 


  A 2004-es turistakalauzban leírtakkal ellentétben a vasúttól egészen Szeleste közeléig semmi probléma nincs a festésekkel, az utak jól járhatóak. Építettek egy jó nagy vadetetőt is az út mentén jobbra valahol a Mocsony nevű erdőrészen, elég jellegzetes. A vadcseresznyefát én nem vettem észre, de egy biztos, hogy módosították a Kéktúra útvonalát Szeleste közelében ott, ahol több kanyargás után az erdőből kiér a jelzés egy szántóföld szélére. Itt egy csomópontba érkezik a túrázó, ahol az utolsó jó jelzés önmagában nem ad kellő támpontot ahhoz, hogy merre kell továbbmenni. Sajnos súlyosan rontja a helyzetet, hogy az útvonalmódosításkor maguk a jelzésfestők is egy a régi útvonalból ittmaradt jelzést elfelejtettek lefesteni, vagy a mindent benövő, buja gazban ők maguk sem vették észre, így maradhatott meg. Akárhogyan is teljesen rossz irányba vezeti a túrázókat, mégpedig Szelestével ellenkezőleg a szántóföld szélén! (Korábban itt vezették le Kéktúra útvonalát ebbe a csomópontba, így jelöli a 2004-es OKT turistaatlasz)


  A helyes irány tehát a csomópontból egyenesen tovább Felsőszeleste templomtornya iránt van! Ne menjünk el jobbra, dél-délnyugati irányba a fán látható régi jelzés szerint!!! A mi utunk délkeleti irányba tart, jelzés nincs és az út is alig vehető ki, annyira gazos, elhagyatott. Valószínűleg ezen a két szántóföld közötti sáros úton már csak a gyalogtúrázók járnak. Így ír róla a turistakalauz: “Az út a gyalogosok számára helyenként nagyon nehezen járható; meghordták a faluból származó bontott törmelékkel, téglákkal, hogy elfedjék a hatalmas, sáros kátyúkat.”


(Idézet az 2004-es OKT turistakalauzból)


  Néhány kék szalag jelzi a jó utat itt is, de régi, rossz minőségű Kéktúra jelzések is lesznek majd a fákon nem is olyan messze, csak éppen az útelágazásnál nem látszik egy sem. 


  Felsőszelestére beérve is elkelne néhány plusz jelzés a templom utáni párszáz méteren. 


Szelestén a bélyegzésre több lehetőség is van. “A községben a vegyesbolt melletti italboltban, vagy a vasútállomáson” És hozzátenném még, hogy az Anita presszóban is, bár igaz, hogy csak céges pecsétet tudnak adni, de azt rutinosan. J Jómagam a Coop üzlet (nyitva: H-P: 7-16; Sz: 7-12) melletti Máté vendéglőben (italbolt, nyitva: H-P: 8-22; Sz-V: 8-23) is pecsételtem a kiváló minőségű, hivatalos OKT bélyegzővel, de a vasútállomáshoz nem gyalogoltam ki csak ezért.


 Szállásom Szelestén


  Nekem is az Anna panzióban volt, igaz próbálkoztam előtte a Claudia vendégházzal (Szeleste, Berzsenyi Dániel utca 128 Telefon: 06 70 363 64 14) és a Heléna apartmannal (Berzsenyi Dániel utca 134-136 Telefon 06 31 670 22 41) is. Sajnos mindkettő szállás teljesen foglalt volt, pedig jó egy hónappal előtte érdeklődtem.


Tehát akkor az Anna Panzió adatai:


9622 Szeleste, Arany János u. 16.


Tel.: 30/ 229-4026


A szállás ára: 3500 Ft/fõ/éj + 300 Ft IFA.


1500 Ft-os áron étkezés kérhetõ, de előre jelezni kell a szállásadónak.


Tiszta, szép, modern berendezés, barátságos és vendégszerető “házigazda”, aki szívesen emlékszik vissza a kéktúrázókra és jó vele elbeszélgetni (kicsit hangosabban kell beszélni hozzá). Sajnos a fűtést nem kapcsolta be a házban, így éjjelre eléggé lehűlt a levegő a szobában és fáztam. A kimosott ruháim sem száradtak meg. L A hűtőgép közös használatú, lent található az étkezőben, a szobában nincs semmilyen főzési, vagy melegítési lehetőség.


  A panzió nagyon jó helyen fekszik közel van az OKT útvonalához. A Kék jelzést a Temető utcánál hagyjuk el, ott, ahol a szántóföldre lekanyarodnánk balra. Jobbra menjünk és sétáljunk át a 86-os úton (ott ez Szombathelyi utca), majd menjünk ezen kifelé a községből egy utcányit az már az Arany János utca lesz. (Van egy rövidebb út is. Felsőszeleste felől jövet a postánál induló utcában felmegyünk jobbra a filmszinházig, ott balra kanyarodunk – ez már az arborétum területe – és keresztülmegyünk rajta végig a kanyargós sétaúton. A Festetich Kastélyszállóhoz érve elmegyünk mellette egészen ki a Zsuzsanna hotelig. Az az út már az Arany János utca és balra kell mennünk.


 


Szeleste => Bögöt 


Szelestétől délre egy széles – valószínűleg 2*2 sávos –, nagyforgalmú elkerülőutat építenek. Ez keresztezni fogja a turistaútvonalat. Kiváncsi vagyok, hogyan fogják átvezetni itt a gyalogosforgalmat?  


  Lőrinci-erdő és Ölbői-Nagy-erdő hosszú, nyílegyenes, szintkülönbség nélküli erdei utak jellemzik. Fárasztó, tikkasztó, monoton talpalás. A 88-as főútnál százhússzal döngető kamionok, buszok és személygépkocsik. Szerencsére nem kell sokat mellette menni. Bögöt felé közeledve is egy 800 méteres, nyílt területen átvezető gyaloglás következik. Csodaszép volt a szélben szelíden ringó búzamezők látványa a távolban a kis falu képével. 


  Bögötön a bélyegzés problémamentes volt. “A kocsmában, a vegyesboltban” találhatóak a bélyegzők. Én a falu központjában – szemben a templommal, a buszmegálló mellett – lévő Coop vegyesboltban kaptam bélyegzőt, kiváló minőségűt! Ezek után különösebben nem keresgéltem a kocsmát a második pecsétért.


  


Bögöt => Csényeújmajor 


  Visszamentem a nagyon hosszú Deák Ferenc utcához, végiggyalogoltam rajta, majd az egyenes folytatásán is. Ez egy ritkán járt, füves, a két oldalán cserjés-bozótos út. Jelzés itt nincs, csak a végefelé. Nem túl zavaró a hiány, de az ilyen elhagyatott szakaszokon bátorítólag hat, ha van.


  A Tilos-erdőben a Kéktúra vonalán hatalmas fakitermelés történt. “Vigyázz! Fadöntés Belépni tilos!” feliratú tábla tiltja az áthaladást a munkaterületen. Az erdőgazdaság nehézgépei teljesen szétrombolták az erdei utakat. Mindenhol kidöntött fák, ágak, óriási tócsák.


  Csényéhez közel egy majorsági épület közelében kiérünk az erdőből és ismét aszfaltozott műúton találjuk magunkat. (Látszott az útról a baromfitenyésztő telep egyik épülete. Nyitott ajtaján be lehetett látni és borzasztó nyomorúságos volt nézni az egymásra zsúfolt madarak – kacsák, vagy libák – tömegét) Innentől Csényéig és Csényeújmajorig aszfaltúton kell gyalogolni, ami erősen igénybe veszi az erre érzékeny térdű emberek ízületeit! Csényén a Nádas fagyizó elég borsos árakkal dolgozik. Eldorado presszó zárva volt, de továbbmenve az úton a balkanyar után találunk Coop üzletet. 


Csényeújmajornál a bélyegzés problémamentes volt “A kápolna előtti kis kerítésen fémdobozban”. A bélyegző minősége jó. “A szemközti épület még így romosan is lenyűgöző.” burnie  


A Gyöngyös-patak gátján végiggyalogolni elég fárasztó, mert a fű derékmagasságúra nőtt és a keréknyomokat is nagyrészt benőtte. Ugyanakkor a táj mindenfelé, végig nagyon szép. (Szomorú viszont a csényeújmajori nyomortelep látványa) A Gyöngyös-patak hídjánál, a sorompónál a balra mutató nyíl nagyon kopott, szükség lenne ezt a fontos iránymutató jelzést újrafesteni. Azonkívül a városba vezető útról Gyöngyös-patak partjára visszatérésnél is nehezen észrevehető a jelzés az út baloldalán lévő fákon. Javaslom az újrafestést, vagy valami figyelemfelkeltőbb (pl tábla) kihelyezését. Itt a patak partján a konyhakertek és mellett végig nincsenek – vagy csak elvétve – jelzések, de balról több utca látszik és mivel ez egy hosszú szakasz egy idő után bizonytalanság érzése lesz az embernek a balra kanyarodást illetően. Végül aztán elérünk a “régebbi építésű kőhídig” és az Esze Tamás utcához, innentől pedig nincs gond a jelzésekkel. Sárváron belül a Penny markettől a vasútállomásig vezető út eléggé csúnya részeken megy keresztül (gyártelepek, vasúti roncstelep, stb). 


Pecsételésem Sárváron problémamentes volt. “A vasútállomás bélyegzője, vagy bármilyen bélyegző a városban (nincs külön OKT bélyegző)” A vasutas hölgynek odaadtam az igazolófüzetet és ő csak annyit kérdezett hogy mindkét helyre bélyegezzen-e, vagy elég csak a 14. oldalra? Gyors és udvarias volt, minden rendben zajlott. 


Szállásom Sárváron a Panoráma apartmanban volt. A szolgáltatásuk színvonala rendkívüli volt, melegen ajánlom ezt a helyet, bár igaz az áruk egy kicsit magasabb volt. Tehát az adataik: Panoráma apartman, Dr. Mágory Katalin 9600 Sárvár Ostffyasszonyfai utca 5 Telefon: 06 95 320 454; 06 30 474 73 98; 06 30 969 81 07; 06 30 330 04 70 A szállás ára 4000 Ft+IFA (320 Ft) ( http://panoramaapartman.uw.hu/ ) Mi úgy beszéltük meg, hogy a Thermal Hotel Pelikán éttermében talalákozunk [a Kéktúra útvonalán van] ( http://www.thermalhotelpelikan.hu/?base=elerhetosegek&sub=terkep ) és onnan együtt megyünk fel Hegyközségbe a szálláshoz.


  Sajnos a városba érkezésemkor már (a túrám harmadik napján) már járni is alig tudtam és a találkozó helyszínét sem tudtam hogy hol van, mert a térképet nem nyomtattam Sárvárról, ezért a megbeszéltekkel ellentétben a vasutállomásról felhívtam Dr Mágory Katalint. Ő a férjével együtt kijött értem autóval a vasutállomásra és elvittek engem az apartmanhoz, ezért a segítségért külön köszönet Nekik! Az apartaman pedig belülről gyönyörű, igényes, tiszta, világos, modern, fullos felszereltségű. Központi fűtés, fürdőszoba (hajszárítóval), melegvíz, kényelmes ágyak, televízió, az étkezőben mosogató, hűtőszekrény, mikrohullámú sütő, rezsó, kávéfőző, vízforraló, citromfacsaró, tojásfőző, edények, tányérok, stb, minden. Üdülési csekket is elfogadnak! Dr Mágory Katalin és a férje kedves, jóravaló, segítőkész emberek és igazi szívélyes vendéglátók.


 

 
prozak01 Bejárás: 2009.11.08. Rögzítve: 2009.11.09 01:43:31
November 7. Sárvár-Szeleste

Ezt a hétvégét eredetileg Buszosbandival közösen terveztük, de õ elõzõ nap megbetegedett (jobbulást kívánok ezúton is!) így a 6:55-ös gyorssal egyedül vágtam neki. 10:20-ra Sárváron is voltam, és rögtön konstatáltam egy változást a legutóbbi jelenésemhez képest: a buszállomást felújítják, így a vá. mellé költözött. A bélyegzés után rögtön a patakpart felé vettem az irányt, ahol tipikus városszéli konyhakertek, kis vityillók mellett, a töltésen csakhamar elértem Csényeújmajort. A tényleges majort alkotó épületkomplexum egész komoly uradalmi központ lehetett egykoron -ma szükséglakásoknak ad otthont, állapota erõsen romló..viszont a kápolna amely mellett a bélyegzõ található, gyönyörû! Innen Bögötig eseménytelen út, az erdõ, amelyben némi utat meg kell tenni, sajnos tele van építési törmelékkel. Bögötön a pecsételés a segítõkész helyieknek köszönhetõen valósulhatott meg, amit ezúton is köszönök! Innen Szelestére murvás úton, egy egykoron a szovjet hadsereg által belakott erdõn át kell menni. A katonai létbõl csak a kapu maradványai vannak meg, egyébként szép, vegyes (fenyõ, csertölgy, de van egy szelídgesztenye-fasor is) erdõben vezet utunk. Egészen egy iszonyat nagy sztrádaépítkezés-féléig, amelynél csupa sár lettem, mire átvágtam rajta. Ezután pecsételtem, megittam egy kávét az Anita presszóban, majd busszal visszamentem Sárvárra, ahol elfoglaltam szállásom.

November 8 Szeleste-Kõszeg

Korán keltem, és meg is reggeliztem. A tulajdonos közben beizzította a TV-t, ahol rajzfilm ment, a "Csõr csapat" nevû baseball-formáció kalandjait követhettem figyelemmel két szalámis zsemle között, amint a gonosz elme-manipulátorral küzdenek -aki természetesen szintén madár, a szlogenje pedig "Hallgasd Holló Dave-et, aki sosem téved!" :)
A kulturálódás után búcsúztam is, és hegyfalui átszállással Szelestén kötöttem ki. Innen egy hosszú erdei szakasz következett Ablánc-malomig, eleinte egy bokros-csalitos részen át emelkedve, majd murvás út-erdei földút kombinációkkal. Itt kezdett el elõször zuhogni, de készültem! :) Meg kell jegyezni, az egész út jól jelzett, de egy-két kritikus elágazásnál elfelejtettek jelet festeni, így sokszor csak az orra után megy az ember..a vasútvonal keresztezése után nemsokára elérjük a malomcsárdát, amely még mindig zárva, viszont sok állat található udvarán -lovak, birkák, stb. Ezután egy ideig erdõ, majd egy nyílegyenes út egy szántóföldeket elválasztó bokros részen, egészen Kincsédpusztáig. Ez is egy szép uradalmi központ lehetett egykoron, most a nagy része omladozik. A kutyákkal nem találkoztam. Innen a régi országúton Tömördre értem, a takaros falu elég kihalt képet mutatott, bár találkoztam 1-2 kirándulóval.
Tömördrõl kifelé picit zordabbá válik a táj, kezdõdik a Kõszeg-hegyaljának nevezett tájegység. Kisebb kalandtúrának felelt meg a csúszós talajon való dombkerülés az erõsen ingoványos Ablánc-patak felett, nagyon élveztem! Tettem egy kitérõt a Szt. Ilona-szoborhoz, amely méltóságteljesen dacol az idõvel, megállásra késztetve az erdõjárót, hogy megpihenjen néhány percre. Szépen kanyargó utunk utána nyílegyenes szakaszokra vált, melyek egy idõ után már fárasztóak..szép erdõszakaszok és tarvágások váltogatják egymást. az országút elérése után a maradék szakaszt valahogy átvészeltem, majd irány a vasútállomás.

Összességében jól sikerült túra volt, most téli álomra vonulok, folytatás márciusban.
 
nim69 Bejárás: 2009.08.15. Rögzítve: 2009.08.24 20:00:01

1.sz.túra: Irottkõ-Sárvár

Egy nagy túrát terveztünk a nyárra. Bejárjuk a bõ egy hét alatt a kéktúra elsõ 200 km-ét. A terv Irottkõ-Badacsonytördemic volt. (sikeresen teljesítve is lett már elõre elárulom) Elsõ utunk az Irottkõ alatti parkolótól vezetett volna, de mivel az esõzések az utat elmosták, így Velemet elhagyva a túra kicsit hamarabb kezdetét vette. Az emelkedõ és szép erdõ jó bemelegítés volt, s így a Szent-Vid kápolnát is láthattuk, s a kéktúrák indulópontján lévõ követ is megnéztük. Ez egyébként kimaradt volna. Talán a sors akarta így, de megérte. Irottkõhöz érve már jó bemelegedve pecsételtünk és a napsütésben töröltük le izzadt homlokunk. Sajnos a kilátó legfelsõ része le van zárva, így igazából nem annyira jó a kilátás a szomszédos országra. De azért lent a határköveket megörökítettük. Utunkat folytatva hamarosan a mûút mellett csordogál a nagyon finom hûsítõ Hörmann-forrás. Érdemes megkóstolni. Innen az aszfaltos úton eljutottunk a nagyon szépen rendben tartott Stájer házakig ( szállás is megoldható), ahol egy kis kulturális program keretében az erdészmúzeumot is megtekintettük, s a haranglábnál kicsit pihentünk. Tovább a vöröslõ úton ( jellemzõ errefelé) róttuk a kilométereket, míg megpillantottuk Óház-tetõ kilátóját, melyrõl már a napi nagy célállomás, Kõszeg is látható volt. A látképért érdemesebb itt fotózni. Innen már tényleg egy ugrás a Hét-forrás, de lassan azzal az ugra-bugrálással, hiszen igen meredeken ereszkedik néhol az út. A forrás ismét frissülési lehetõség és gyönyörködtek is sokan a Hét vezérrõl elnevezett építményben. Eddig tágas utunk volt, most néhol igen szûk dzsumbujban kellett lépkedni, ráadásul szöcske invázió is kísérte utunkat, csak úgy pattogtak el minden irányba amerre jártunk. Az erdõben egy kis bal kitérõvel megtekintettük a Trianon keresztet is, s a stációk mellett haladva jutottunk le a városba. Pecsételni a várban pecsételtünk. Az autóbusz állomás mellett elhaladva keresgettük a jelzést, de csak régit és áthúzottat találtunk. A fõútra kitalálva (87-es) mégis megkerült a kék továbbvezetõ szakasza. Az aszfalton igen sokat haladtunk, mire az erdõ mellé jobbra bevezetett a jelzés és hosszú egyeneseken haladva,kis balkitérõvel a falu elõtt az erdõben, végül csak beértünk Tömördre. A templom mellett pecsételéssel fejeztük be a napot..
Másnap innen folytattuk a túrát. A Csepreg felé vezetõ utat keresztezve majoron átmentünk és jobbra fordulva haladtunk. Gazos, néhol boka kifordítós volt a talaj. Egy áfonyaültetvény mellett is elhaladtunk. Nagyon finom volt már e gyümölcs. Az Ablánci malomcsárdáig már simán eljutottunk az ifjusági tábor mellett vezetett az út. Biztos volt is ott lakó, mert ki volt terítve a ruha. ( szállás lehetõség). Sajnos a csárda még mindig zárva, de a bejárata mellett megtalálható a pecsét és az esõbeálló ( bár kicsit foghíjas már a teteje) jó pihenõhely. Balra a mûúton vezetett utunk egy kicsit, majd jobbra bekanyarodunk az erdõhöz. Jól haladós úton lépkedünk, csak Szeleste elõtt van némi magas, gazos, rész. Faluba már szép út vezet be. Jobbra az út melletti vegyesbolt-kocsmában találtunk pecsétet. A telpülésrõl kifelé tartva jobbra felkanyarodik a jelzés és fenn pedig balra halad tovább a sportpálya mellett el. Nagy munka folyik erre, földmunkagépek dolgoznak. Az ezt követõ hol erdõs, hol mezõs részt csak ismét az egyenes szakaszokkal tudnám jellemezni. Ráadásul d.u. már igen csak tûzött a nap és nagyon izzasztó volt így gyalogolni. De végre Bögötre értünk. Sajnos túl hamar, hisz a kocsma-bélyegzõhely csak d.u 4-kor nyit. Így vártunk, míg igazolhattuk ezt a mára tervezett szakaszunkat is.
Folyt. Köv.
 
Kékes Bejárás: 2009.07.18. Rögzítve: 2009.07.29 23:00:21
Szállás Szelestén (akár 1 fõ részére is):
Claudia Vendégház (Berzsenyi utca 128.)
70/363-64-14, 3.500 HUF/fõ/éj
(Kedves, segítõkész fiatal pár.)

Vacsora (rántott ételek, többféle köret, pizzák...) a wellness fürdõ éttermében (a kastély mögötti domb tetején) este 8-ig megoldható. Ha idõben odaértek még egy csobbanás is beleférhet. ;-)
 
lege Bejárás: 2009.05.30. Rögzítve: 2009.06.01 19:05:02
Szeleste-Sárvár: Szombat reggel fél nyolckor indultunk Pestrõl, 11-re voltunk Szombathelyen és a szállás elfoglalása után a 11:40-es busszal mentünk át Szelestére. Az idõ Szombathelyen pocsék volt, esõ, hideg, de Szelestén elállt, így nyugodtabban tértünk be az Anita presszóban, ahol "megreggeliztünk", majd pecsételés után elindultunk Bögöt irányába. A falu határában az Ágvégi-dülõnél még nagy viszonylag nagy volt a sár az úton, de az erdõben már nem annyira. Itt jött az elsõ meglepetés: a Cartographiás térkép meggyõzõdésünk szerint nem jól jelzi az utat, a Lõrinci jelölés "õ" betûjénél a cikk-cakk útváltás az út végén van, ezt onnan lehet tudni, hogy a térképen a kanyarodásnál nem jön út balról, itt pedig jött, ráadásul a balkanyar után a jobb kanyar nagyon közel volt, a térképen ez hosszabb táv, akárhogy is nézzük. Kárpótolt a térképhibáért azonban a közelünkben átfutó dámvad látványa, a nyomait az Ölbõi-Nagy erdõbe tartó hosszabb szakaszon is felfedeztük. A 88-as útig kiváló erdei út vezetett, szép erdõn, a sár sem volt zavaró, még gombászok is feltûntek a sorompó elõtt. Az asztfalt úton bár rövid távot mentünk, észnél kellett lennünk, mert nagyon jöttek-mentek az autók. Az út másik oldalán folytattuk a túrát, a jelzések rendben voltak mindenhol, Bögötig végeredményben gond nélkül mentünk nagyobb iramot a Váti-erdõ és a Haraszt erdõ közti enyhén girbe-gurba úton, azonban egyre melegedett az idõ, megszomjaztunk, már vártuk a Bögöti sör utánpótlást. :) Az erdõbõl kilépve már láttuk a falu házait és a templom tornyát. A faluba érve azonban azzal szembesültünk, hogy se a bolt, se a kocsma nincs nyitva, mivel pont akkor értünk oda, amikor egyik még, a másik már nincs nyitva. :( Megállítottunk egy helyi autóst, aki a kocsmával párhuzamos, a vasútállomáshoz vezetõ utcába irányított egy új építésû sárga házhoz, hogy ott van a boltos tulaj, de sajnos nem volt otthon senki. Mivel 4 óráig, a kocsma nyitásáig nem akartunk várni, ezért elindultunk a Porpáci vasútállomásra, hátha van ott valaki, nem csak egy megállóhely a puszta közepén, ahol szerencsékre volt "élet" és a pénztárban a kissé meglepett, de jókedéjû vasutas adott MÁV-os pecsétet. :) A kis kerülõ után elindultunk Csénye irányába, imára kulcsolt kezekkel, hogy legyen nyitva kocsma vagy bolt, mert már nagyon szomjaztunk. A vasútállomást elhagyva egy érdekes kanyar után a két vasúti átjáró közt megláttuk a szépen felújított erdészlakot, kertjében egy olasz rendszámú autó ált, talán a tulaj lehetett. Itt csatlakoztunk újra be a kék jelzésbe. A második vasúti átjáró után nem sokkal balra tértünk, be a Tilos nevû, nagyon szép kis erdõbe. Bár az ösvény nem volt éppen tiszta, de kárpótolt bennünket az aljnövényzetben meg-megbúvó erdei szamóca, amibõl falatoztunk párat. :) A térképen jelzett jobbra kanyar talán itt se volt a helyén, de problémát nem jelentett, nemsokára kiértünk a Csényébe vezetõ útra, a majort elhagyva nemsokára belefutottunk a Vasút utcába, a szemközti utcában pedig észrevettünk egy felújított Kálváriát a stációkkal. Mi mégis jobbra mentünk, egészen a falu takaros kis falu központjáig, ahol legnagyobb meglepetésünkre egy nádfedeles, köralakú "büfében" egy szépszemû, kedves pultoslány szolgált ki bennünket hûtött sörökkel és mézes barackkal. :) A büfé asztalánál "megebédeltünk", majd hamar folytattuk is utunkat fel a templomig, ahol aztán balra kanyarodva, majd jobbra ívelve kijutottunk a takaros kis faluból a Csényemajorba vezetõ útra. Megjegyzendõ, hogy a falu határában új építésû, szemet gyönyörködtettõ házak álltak, takaros tisztaságban, akárcsak az egész faluban. A Vízmûig hosszú egyenes szakaszt fasor szegényezte, a távolban már látszott Sárvár ipari parkja, és a Vár tornya is egy kissé. A térképen a Vízmû körül van kerítve, ehelyett valami kör alakú betonépítményt láttunk, kerítés nélkül, vele átellenesen állt a Vízmû. Itt jobbra mentünk, és a major lepusztult, számunkra mégis elegnás baloldalon álló épületeit követõen megláttuk az út baloldalán a csinos Kápolnát, amit kisebbnek és elhagyatottabbnak képzeltünk, ugyanakkor egy férfi éppen koszorúkat és virágokat cipelt befelé, miközben mi pecsételtünk (a pecséthelyen volt bélyegzõpárna is!). Nem messze innen a Gyöngyös-patak töltésére fordultunk (ha jól emlékszem valami tiltótábla állt a töltés elõtt, a felirat valami NYUG... kezdetû volt), ahol méter magasan áll a gaz és a fû a keréknyomon, de nekünk pont így tetszett. :) A villamos felsõvezetékek elhagyása után egy zsilip-mû és egy híd állt, jobbra, de a jelzés nem ide mutatott, hanem balra (a zsilipen biciklisek álltak, rejtély, hogyan juthattak idáig a sáros úton). A Gyöngyös mellett folyik egy másik kis ér is, ezen átment egy szinte észrevehetetlen híd, majd a bozótós mögött rögtön jobbra kell fordulni, a kertek irányába. Sajnos itt két rossz tapasztalatunk is volt. Egyrészt a jelzés elé nõtt a hatalmas gaz, ezt letapostuk, és megtisztítottuk a helyet tõle, így már látható. Másrészt a mellékérbe itt valaki több zsák szemétbe való rongyot-ruhát zúdított, elég csúnya látvány, mindenképp ki kell tisztínai.:(
A kertek alatt továbbmenve, eljutottunk a Horgász tóhoz vezetõ hídig, itt balra fordultunk, be a városba. Utunk megszakítottuk, és a K+-on bementünk a várig (a vár elõtt egy kissé puccos étteremben még megittunk egy gyógy barna sört). Benéztünk a várba is, ami nagyon szépen van tartva, ámbár szombat késõ délután lévén már semmi sem volt nyitva az udvaron. Elindultunk a vasútállomásra a szép téren keresztül a cikk-cakk vonalban, utcáról utcára, majd a vasútállomáson beszereztük az aznapi utolsó pecsétünket. A 19:02-es vonattal tértünk vissza Szombathelyre.
 
okt50tomi Bejárás: 2009.05.23. Rögzítve: 2009.06.14 18:59:07
Írott-kõ - Kõszeg:
A jelzések jól követhetõk végig, csak egy helyen lehet elkeverni. A Hörmann-forrás után a betonútról balra történõ letérésnél csak betonúttól egy 50 méterre van jel, amit csak akkor lehet észrevenni ha kifejezetten arra néztek.
Egyébként nagyon szép rész, kár hogy az Írott-kõi kilátó legfelsõ része le van zárva. Érdemes megnézni a Stájerházakban lévõ erdészeti kiállítását is. Óház-tetõi kilátóból gyönyörû panoráma tárul az ember elé Kõszeg városára. Érdekes a Hétvezér-forrás is, ami mellett lehangoló képet nyújt az elhagyott határõr laktanya...
Kõszeg hazánk egyik legszebb városa :) Érdemes megtekinteni a Jurasics teret a Hõsök-kapujával, Fõteret és Óriásplatánt.
 
lege Bejárás: 2009.05.09. Rögzítve: 2009.05.21 14:04:46
Üdv! 2009.05.08-09. közt tettük meg egy barátommal az Írottkõ-Kõszeg-Szeleste útvonalat. (1 nap: Kõszeg-Írottkõ-Velem, másnap Kõszeg-Szeleste. Csak pár apróságra szeretném felhívni a figyelmet.
1. Írottkõi kilátótoronynak a legfelsõ szintje van zárva. Sajnos ez édeskevés, mert a környékbeli fák olyan magasak, hogy nem lehet az elsõ szintrõl kilátni. A Hörmann-forráshoz vezetõ lefeleúton két kidõlt fa is van.
2. Tömördön a Cartographiás térképen szereplõ kocsma megszünt. Helyette az Aroma-házat keressétek (ehhez nem kell felmenni a templomig, hanem a fõút felé kell venni az irányt rövid ideig, kiváló csapolt, hideg Kozel-t mérnek, és nagyon kedvesek. :)
3. Az Ablánci csárda elõtti a Csepregi erdõben írtás folyik a térképen kis balkanyar-jobbkanyar variációnál. Sajnos pár kékjelzéses fa is áldozatul esett. Az írtás végében azonban ismét van jel. A csalán helyenként már nagyon nagy, kamásli, hosszú nadrág elkél.
4.Az Ablonczi-csárda zárva, a Vándortábor elõtt megint faírtás van, kékjelzés nem mindenhol látható.
5. Ablánc után, az Acsádi-erdõs résznél megint nem igazán jó a térkép. A vasúti sinek alatt mini viadukthoz vezetõ úton egy balkanyar-jobbkanyar-egyenes-balkanyar-egyenes kombináció van a térképen jelzett enyhe bal-egyenes-élesbal-egyenes kombinázó helyett, kék jelzés csak a kanyarokban, észnél kell lenni.
6. A Szeleste elõtt a térképen körbekerítésezett jelzés van, kerítés azonban nem volt ott, simán át lehet menni.
Szeleste elõtt megint nagy a dzsindzsa, aki az említett Vadcseresznyefa miatt letér a Szeleste felé vezetõ erdei úton, azt csalódás fogja érni, jóformán teljesen felesleges a kitérõ, sár-dzsindzsa, ilyen cseresznyefa utunk során nem egy látható.
 
gyorkosattila Bejárás: 2009.04.06. Rögzítve: 2009.04.07 14:39:15
(Velem)Írottkõ-Kõszeg:
A kora reggeli busszal (6.35) indultam Kõszegrõl és 7.00-ra meg is érkeztünk a faluba. A buszfordulónál én a piros jelzést választottam az Írottkõhöz való feljutáshoz. Ez egy jól jelzett túristaút, ami mások által ritkán járt csodálatosan szép erdei szakaszokon vezet keresztül. Az elsõ része erdõgazdasági út végig egy bõvízû patak mellett, de aztán letér jobbra és onnantól igazi, hamisítatlan erdei túristaösvény, mégis jól járható (eltekintve egy egy helyen a kidõlt fáktól). Az egész olyan 3,5 km hosszú lehet, szinte végig emelkedik, helyenként elég meredeken, szóval rendesen kivesz az emberbõl, mire felér az Írottkõhöz. Viszont onnantól már nem kell ilyen nagy emelkedõket megmászni az út túlnyomó része lejt egészen Kõszegig. Kiválóan jelzett túristaúton sétálhatunk a város felé (ó, azok a csereháti jelzéstelen és járhatatlan szakaszok), legfeljebb egy alkalommal kell odafigyelni. Amikor elhagyjuk a Hörmann-forrást ne menjünk az aszfaltúton egyenesen tovább! Van egy fa az út bal oldalán jelzésekkel, ott kell lefordulni balra az erdõbe. Ezen a bükkfás szakaszon (Hörmann-forrás-Stájerházak) nagy fakivágás folyt, amikor ott jártam. Nemsokára kiér az ösvény egy aszfaltútra és néhány kilométerig azon kanyarog. Ez egy elég monoton vándorlás volt, ráadásul idõnként az arra haladó fával jól megpakolt teherautók percekig bebüdösítették az erdõt. Aztán egy erdészházikó és az elõtte lévõ pihenõnél a kék bekanyarodik az úttestrõl az erdõbe és egy nagyon hangulatos erdei szakasz következik Óház-tetõig. Klasz kis váracska maradványaival találkozunk szembe, ma már jóformán csak egy torony az egész. Itt a kék egy majdnem 360 fokos fordulatot vesz és elindul nyugati irányba. Hosszasan elég meredeken lejt lefelé az út egészen a Hét(vezér)-forrásig. Onnantól már csak a Pintér-tetõre kell felsétálni - ez egy jól járható, szép sétaút - és innen le egészen a templomig végig a kálváriasoron a városba. A bélyegzõ a város másik végében található vasútállomáson kérhetõ.
Én most kikelet idején szebbnél szebb virágokkal (fenn, az Írottkõnél is. Remélem nem tépik ki!), rügyezõ fákkal, barkával borított erdõben jártam. Nagyon szívderítõ volt, de sajnos az Írottkõ alatti brutális tarvágások annál kevésbé. Úgy jöttem ki idõben, hogy a 15.37-kor induló vonattal vissza is tudtam indulni Budapestre, bár igaz, hogy rohanni kellett a városon keresztül, hogy elérjem a kis pirost Szombathely felé.

A héten folytatom a kéktúrát, de most már megint az eredetileg elkezdett útirány (Hollóháza-Írottkõ) folytatásával. Szóval vissza Bódvaszilasra!
 
szepinora Bejárás: 2008.08.13. Rögzítve: 2008.08.22 17:33:54
Auguaztus 13-án vágtunk neki Írottkõrõl ill. Velembõl. Kõszegig tartott az elsõ nap, itt a jelzések és az ösvények is teljesen rendben voltak, térképet nem is kellett használni. Kõszegtõl Tömördig még mindig minden rendben volt, nem voltak unalmasak a hosszú egyenesek,mert csodálatos arra az erdõ! Ugyan sok volt a rovar, de ez ezidõtájt nem meglepõ. Kincsédpuszta után a hosszú egyenes út egyszer csak megszûnik, a jelzés a dzsindzsában vinne tovább, mi a szántóföld szélén kerültük ki. Ugyanez történt Szeleste elõtt is. Itt volt a szállásunk a Heléna Apartmanban tel.: 30/670-2241. Tiszta, kulturált hely, 3000+ifa/fõ/éj. A Golf Büfében finom hideg sört mérnek :), és a tulaj hölgy (Angi néni) nagyon kedves. Szeleste Bögöt szakasz erdészeti földutakon halad, gyorsan lehet menni. Bögöt után közvetlenül van egy rövid bozótos, de át lehet rajta jutni. Csényén az út melletti ivóban lehet folyadékot vételezni, mert aztán Sárvárig nem. Sárvárig elõbb fõúton, majd a Gyöngyös töltésén visz az út, nincs gond vele.
 
PSP Bejárás: 2008.08.11. Rögzítve: 2008.08.17 22:33:28
A helyzet szerintem nem volt olyan vészes, Kõszeg felõl Ablánc elõtt valóban van némi csalán, és ott az erdõben szúnyogok is vannak, de legalábbis most nem tartoztak a vészes kategóriába. Kincsédpusztánál egyetlen kutyával találkoztam, de az csöndes volt, megszagolgatta a fényképezõgéptáskámat, majd elment - közben a) mondtam neki hogy nincs kajám, b) erõsen markoltam a túrabotomat :-D

A mostani Írottkõ - Ablánc malom teljesítéssel már a teljes szakasz leírása olvasható az alábbi címen (+szintábra, Google Earth file, képgaléria, stb.):

http://www.kektura.eu/01szakasz.html

[kektura.eu]
 
kezdõtúrázó Bejárás: 2008.07.28. Rögzítve: 2008.08.02 21:07:24
Sajnos errõl a szakaszról én is szinte csak rosszat tapasztaltam. Szúnyog, csalán, bögöly minden mennyiségben mindenhol. Kõszegen megszûnt a Camping West, (helyette Gyöngyvirág Kemping) ,Tömördön a faluház mögött sátorozva pedig kikaptunk egy neveletlen tizenévesekbõl álló csapatot akik körtével és fenyõtobozzal dobáltak minket hajnali negyed 1kor. a Szelestéhez vezetõ útról pedig jobb nem is beszélni, ahogy odaértünk buszra szálltunk és meg se álltunk a sárvári fürdõig. Legszivesebben csatolnék egy képet a lábam túra utáni látképérõl, a Coopos eladók szelestén meg is kérdezték hol szereztem. A többi rész késõbbre marad, Szeleste és Sárvár között is ekkora susnya van?
 
ZsZs Bejárás: 2008.06.23. Rögzítve: 2008.06.24 08:35:35
Kétségkívül az egyik legszebb szakasz lenne ez a táv, ha az ember élvezni is tudná...
Az elmúlt cspadékos idõ eredményeként Kõszeg után kis legyek és kiéhezett szúnyogok légiói üdvözlik az arrajárót. Az erdõ még hûvös, sõt nyirkos és sok a pocsoja, dagonyázó. Különösen a patakmenti amúgyis nedvesebb területeken elviselhetetlen a szúnyoghad.
Több mint 700 km-t bejártam az OKT-n és jópár éve járom az erdõket, de ilyen tömeget még sosem láttam. Még az ezeddig 1x használt kalapra tehetõ moszkítóháló is elõkerült a zsákomból (Ablánc malom elõtt).
Az erdõben megállni, pihenni nem lehet, csak menni minél gyorsabban, mert a mozgás az egyetlen ami korlátozza a "fenevadakat". Sose gondoltam, hogyha pihenni akarok, akkor a tûzõ napra kell kiülnöm a 40 fokban/ra, mert ez az egyetlen ami korlátozza(!) a számukat.
A kincsédpuszta utáni fasor közepétõl a búzatáblában és ha lehetett a szélén való gázolás, késõbb a malom elõtt a másfélméteres csalánok között vezetõ út semmiség.
(Kincsédpusztán egy kutya volt,és szép békésen heverészett a ház elõtt - gondolom a hõség megtette rá is a hatását...)

Az szakasz amúgy jól jelzett, kivéve 1-1 elágazásban.
Kõszeg felõl indulva:
Az egyik az Acsádi erdõben, a dombtetõn amikor bal oldalon van 2 lés, majd a 2. után jön egy elábazás, akkor a majd egyenesen (enyhén balra) tartó úton kell menni. Jelzés csak a következõ kereszetõdésben lesz, úgy 500m-el késõbb., ahol balra kell fordulni és ez kivisz a vasúthoz.
A másik pont amikor a vasút után úgy 2 km-el amikor kiértem egy bekerített területhez, ahol sarjerdõ növekszik (a térkép is jezi, nincs ilyen másik) A térkép azt mutatja, hogy át kell mászni a kerítésen, de én nem találtam rá hol a létra. (másrészrõl sosem mentem volna be abba a bozótba...) A térkép szerint D-DK felé tartva elérjük a Acsád-Szeleste utat ezért az ebbe az irányba tartó jobb oldali utat választottam (jobbról kerültem a kerítést). Nem tudom hogy lehet (lehet nincs mûút csak valami erdei kavicsút?) de elkerültem az utat, és tovább mentem DK irányába a Szelestei erdõbe. Így aztán jókora kerülõvel dél felõl érkeztem meg Szelestére. Viszont a Szelestei patakparton felnövekvõ éhes szûúnyogok helyett a Szelestei erdõben felcseperedõ társaikhoz volt szerencsém. Talán az erdõben kevesebb volt valamivel...
Ugyhogy a kerítésnél balra kel fordulni (balról kerülni a kerítést), biztos az a jó irány.
Bár Sárvárig már olyan 20km lehetett csak, de olyan mérhetetlenül elegem lett az egészbõl, hogy Szelestén (pecsételés nélkül) abbahagytam a túrát, s megfogadtam, hogy majd legközelebb az õszi fagyok után jövök erre...
A Tilos erdõtõl Szelestéig az út a szúnyogokkal való hadakozásról, menekülésszerû, pihenés nélküli, haladásról szólt.

A pecsétek Írottkõtõl Ablánc malomig rendben vannak.

Üdv.
ZsZs.
 
gazsko55 Bejárás: 2008.04.05. Rögzítve: 2008.04.07 20:50:34
Sziasztok! Kõszeg vá.a bakter kézséges volt,minden ok.
 
gazsko55 Bejárás: 2008.04.05. Rögzítve: 2008.04.07 20:49:26
Sziasztok! Hét vezér forrás: pecsét a helyén,rendben.
 
gazsko55 Bejárás: 2008.04.05. Rögzítve: 2008.04.07 20:48:16
Sziasztok! Írott-kõn a pecsét a helyén rendben.
 
allen Bejárás: 2008.03.28. Rögzítve: 2008.05.13 00:33:53
Velemtõl Sárvárig négy nap alatt teljesítettem a szakaszt, a hivatalos 69,5 km helyett legalább 80-82 km-t, de azt kell mondanom, hogy megérte.

Velembõl indulva Írott-kõ irányába a Szent-Vid kolostor és Hörmann-forrás érintésével gyönyörû az út, a túra legszebb része ez, és ahogy emelkedett, egyre több hófolt volt tapasztalható, fent a hegyen pedig még 8-10 centis összefüggõ hótakaró, de verõfényes napsütés fogadott (hangsúlyozom: még március végén). Írott-kõtõl Kõszegig a jelzések tökéletesek, Stájer-házak, Óház-tetõ, Hétforrás, Pintér-tetõ, le a kálvárián, az út eltéveszthetetlen. Bélyegzõk mindenhol a helyükön, Kõszegen szállásként a Mohás vendégházakat ajánlom, igaz, kb. 2-3 kilométerre van a kéktúra útvonalától, de nagyon tiszta és megbeszélés szerint lemennek a városba a vendégért (én felgyalogoltam).

Másnap a Kõszegi várat érintve Tömördig szinte teljesen sík szakaszon, de hangulatos erdõk, festõi magaslesek, farakások színesítik az utat. Szállásom: Csepreg, turistaszállás, busszal Kincsédpusztai elág-tól pár perc, elfogadható.

Kincsédpusztánál vigyázni a két ló méretû kutyával! Én is csak möntem, ahogy Tavaszi Széll kollega írta, és túléltem, de azért elõtte pár másodperc alatt lepergett elõttem a életem... Szelestéig eseménytelen út, Ablánci malomcsárdánál de. 10-11 között senki emberfia, csak a pecsét, de az legalább rendben a helyén. Szeleste elõtt a szántón könnyen el lehet tévedni, de ha toronyiránt megyünk a felsõszelestei rk. templom felé, akkor nem tévedhetünk el, tornya messzirõl látszik.

Szelestén a kastélyszálló turistaosztályán szálltam meg, de természetesen egyéb szálláslehetõségek is vannak a településen.

Utolsó napon Lõrinci-erdõ tele vaddal, egyszer egy kb. 6-7 egyedbõl álló szarvascsordát láttam magam elõtt vagy ötven méterre. Lenyûgözõ látvány volt. Majd Bögöt, Csénye, ami nagyon tipp-topp kis falu, Csényeújmajor (ami már kevésbé), de a pecsétek általában mindenhol elfogadhatóak, végül egy végeláthatatlannak tûnõ menetelés Sárvárig a Gyöngyös-patak gátján (akarom mondani: árvédelmi töltésén) jó kis ellenszélben, és Sárvár, ahol a Nádasdy-várat mindenképpen érdemes megnézni, nem vesz igénybe sok idõt, de nagyon szép.

Annyit még: nem igaz, hogy a sík részek unalmasak, gyönyörû erdõk és utak vannak. Jó utat mindenkinek!
 
PSP Bejárás: 2008.02.24. Rögzítve: 2008.02.29 14:54:33
Sárvár-Ablánc malom szakasz hétvégi bejárásáról a szokásos dolgok (GPS-es szintábra - ami mondjuk itt nem valami érdekes, fotók, Google Earth file, stb.) olvashatók a következõ címen:

http://www.kektura.eu/01szakasz.html

[kektura.eu]
 
szucsisanya Bejárás: 2007.09.__. Rögzítve: 2007.09.24 21:58:54
Sziasztok!
Köszi a tippet, máshogy oldottuk meg a tömördi dolgot, Csepregen száltunk meg a CsIN túristaszállón, ami párperces búszút. A szálló nagyon topp és kedvezõk az árak is. Szelestén a Kúltúrház mögött sátraztunk , ezt az Anita presszóba tudtuk intézni, ahol bélyegezni is lehet.
 
cserha Bejárás: 2007.09.__. Rögzítve: 2007.09.08 12:30:18
Szia!

Én még '99-ben jártam arra, akkor mi a tömördi kocsmáros kertjében sátraztunk! :) A térkép szerint a falu szélén sátrazóhely van, de odáig mi nem jutottunk el... Szóval ez volt 8 éve...
Az Abánc-malomnál viszont van/volt egy fogadó, ahol vannak ugyan szobák, de nem túl olcsón... :(
 
szucsisanya Bejárás: 2007.09.__. Rögzítve: 2007.09.01 22:02:35
Sziasztok!
Nekem szállás ügyben lenne kérdésem. Tudtok-e szállást/sátrazási lehetõséget Tömörd és Szeleste telepuléseken?
Köszönettel: Sanya
 
visi Bejárás: 2007.07.27. Rögzítve: 2007.07.30 11:14:29
A jelzésekkel nincs komoly gond, szinte térkép sem kell, viszont több helyen jelentõsen változott a kék útvonala!!! (Egyes szakasok sokkal hosstzabbak lettek! Túra szervezésnél ezt jó ha mindenki figyelembe veszi, és nem árt tudni, hogy az igazoló füzetben szereplõ adatok, a régi útvonalra vonatkoznak (még a 2006-os kiadásba lévõk is, pedig ott a térképvázlaton már az aktuális útvonal van felüntetve)
 
aezs Bejárás: 2007.02.01. Rögzítve: 2007.02.01 19:41:06
remekül jelzett szakasz, térképre nincs is szükség
jól kifogtuk a gyönyörû napos idõt (bár a végén sárvár felé igyekezve megerõsödött a szél és majd' lefújt bennünket a patak melletti töltésrõl, meg amúgyis eddigre tropára ment a lábam és ez rányomta bélyegét a hangulatomra), mérges kutyák szerencsére elkerültek, a vadak annál kevésbé, a lõrinci erdõben volt a legnagyobb fogás, 32 szarvas vonult át elõttünk
nekem nagyon tetszett a szakasz, a sok fenyõerdõ, az írottkõi kilátás
ez volt az elsõ többnapos túránk, még a zsákcipelés is jobban ment, mint gondoltam :-)
a szakaszok Velem-Kõszeg, Kõszeg-Szeleste, Szeleste- Sárvár voltak, Kõszegen szálltunk meg

 
Tavaszi Széll Bejárás: 2006.12.20. Rögzítve: 2007.01.02 09:49:20
Sárvár - Szeleste
Csöndes, eseménytelen, de nem feltétlenül unalmas szakasz, frissen felújított, jól követhetõ jelzésekkel. Sárvárról kiérve békés séta a Gyöngyös töltésén, majd hosszú aszfaltvándorlás veszi kezdetét. Csénye után rövid menetelés a Tilos erdõben. A vasúti síneken való átkelést követõen (a két, egymástól távolódó sínpár között eklektikus erdészlak) már Bögötön is vagyunk. A szakasz igazi szépsége innen kezdõdik: a Váti-erdõ, az Ölbõi-Nagy-erdõ és a Lõrinci-erdõ. Az Ölbõi-Nagy-erdõben szarvaszsigerek fogyasztása közben zavartam meg egy hatalmas ragadozómadarat. A Lõrinci-erdõben elõször egy négyfõs õzcsapatot, majd egy 6-8 fõs szarvascsapatot cserkésztem perceken át. Nagy élmény volt! Jól esett ez a síkvidéki 20 km évzárónak, egészségemre!
 
Tavaszi Széll Bejárás: 2006.10.14. Rögzítve: 2006.10.16 15:26:54
Velem-Kõszeg
Logisztika: Keletibõl 6.20-kor Ciklámen IC-vel Szombathelyre (érkezés 9.17-kor), itt gyors talpalás a busz pu-ra, ahonnan 9.40-kor indul autóbusz Velemre. Kõszegrõl 17.10-kor indul az utolsó Bzmot, amihez még van olyan csatlakozás Szombathelyen, amivel még aznap Bp-re érünk.
Mivel ezen a hétvégén gesztenye fesztivál volt Velemen, a busz csak a falu széléig közlekedett, innen Dotto városnézõ vonat szállította a szépszámú nagyérdemût. Én kihagytam, gyalogosan battyogtam be a szép, és a fesztivál miatt már de. is élénk életet mutató kis faluba. Szinte minden ház elõtt gesztenyét sütöttek, nagy kirakodó vásár (Szorgalmi feladat: miért árulnak a velemi gesztenye fesztiválon álomcsapdát a zindijjánok? Neduddki!). A buszfordulónál kellemetlen meglepetés: az út egy rendezvény miatt a gyalogosok elõtt is lezárva. Vissza az É-ÉK felé induló sárgához, majd arról rövidesen ÉNy felé térve, jelöletlen, hétvégi házak között kapaszkodó földúton értem az Avar szállóhoz. Innen a kék rom jelen ölég izmos kapaszkodó a Szent Vid kápolnáig. Mind a kápolna, mind a kilátás Velem felé pazar. A stilizált kéktúra jelvény szobra mellett ne rohanjunk el (a kápolna után kb. 200 m-re, jobbra, kissé bokrok mögé rejtve, Velem felõl inkább a pihenõpadok látszódnak jól). Jól jelzett, folyamatosan emelkedõ út a kék forrás jelen a Hörmann-forrásig, majd végre megvan a kék. Szépen kiépített tanösvény az Irott-kõig, az állomásokon egy-egy környezõ faluról olvashatunk leírást. Irott-kõnél hatalmas tömeg, a kilátás – részben a pára, részben a növekvõ fák miatt – nem volt szenzációs. Visszaereszkedtem a Hörrmann-forráshoz (a névadó haláláról szerintem senki nem mondja: én is ilyen véget szeretnék), vizet vételeztem, majd újabb ereszkedés a Stájerházakig. Itt is hatalmas csoport piknikezett a pihenõknél, ezért kicsit odébb, a füvön heveredtem le pihenni. A Vörös-keresztig nem vészes, de monoton emelkedõ az aszfalton. Óház-tetõ a következõ állomás, néhány (nem randalírozó) bicajos, két, békésen heverészõ természetjáró, belépõ nincs, pazar kilátás viszont van! Újabb ereszkedés a Hétvezér-forrásig. Itt is egy nagy csoport üldögélt. Kiábrándító, de a hét forrás vize között szignifikáns különbséget nem észleltem, viszont nagyon finom víz. A HÕR laktanya képe botrányos (bár a putnoki Serényi Béla utcán egymás mellett állnak hasonló állagú lakóházak). Csöndes battyogás a Trianoni kereszthez letérõ kék + jelzéshez (néhány végvágásnál szép kilátás), itt rövid kitérõ, de érdemes. A kereszten jól látszanak a golyónyomok, amelyeket az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet hadsereg víg kedélyû bakái követtek el. A kilátás is szép a sógorock felé. Rövidesen egymást követik a látnivalók: a kálvária templom, a kálvária gyönyörûen megfaragott stációi, a vár, a Jurisich tér. Innen csakúgy toronyiránt a vá-ra.
Tökéletes jelzések jellemzik a szakaszt, de a Natúrpark jelzõtábláinak ne dõljünk be, ez elsõsorban az aszfaltforgalomnak szól. Több helyen kísér bennünket a(z északi?, nyugati? határsávi?) zöld. Rengeteg turistával, kirándulóval és természetjáróval futottam össze, ez nem volt jellemzõ mondjuk a Kõszeg – Szeleste szakaszra...
 
Tavaszi Széll Bejárás: 2006.09.29. Rögzítve: 2006.10.02 13:21:09
Bocsánat! Természetesen nem "Utána letérés a sínekrõl", hanem "Utána letérés a sztrádáról" (mármint a turistasztrádáról).
 
Tavaszi Széll Bejárás: 2006.09.29. Rögzítve: 2006.10.02 13:09:06
Kõszeg – Szeleste (Kutyavilág)
Logisztikai szempontból az egyik (ha nem a) legbonyolultabb OKT túrám. Reggel hatkor indulás a Délibõl, Szombathelyen átszállás a kõszegi vicinálisra, és 10.36-kor indulás. A vá-ról a kék + jelek eléggé sporadikusak a kék jelzésig (vagy letértem róla?), de onnan Szelestéig vérprofi a jelzésfestés. A miskinh által méltatott erdélyi kürtõskalács árus kocsija ott áll a piac mellett, sajnos, a kóstolót kihagytam. Az Árvaházi-dûlõ utolsó épületébõl középtermetû keverékkutya tört rám, de csak a hangja volt nagy. Kellemes kapaszkodó helyenként szép kilátással Ny-ÉNy-i irányba. Letérés az ólmodi útról, majd a határsávban itt is megjelentek az Északi Zöld jelzései. Az osztrák határnál az elsõ kék jelzés aktuálpolitikai üzenetet hordoz. Aki kíváncsi, járjon utána. A határkövektõl távolodva – az ólmodi út újabb, rövid érintésével – jön a Hörpölin által turista-autópályának aposztrofált nyílegyenes, egyenletes felületû szakasz. Amint rákanyarodtam, egy õzsuta váltott át elõttem a gidájával. Az Õz-forrás kitérõje (amit kihagytam) jól jelzett. A horvátzsidányi országút keresztezése után, az egykori lõtér közelében, egy farakás mögül egy kóbor kutya nézett rám szomorú-ijedt szemekkel. A képes kereszt, majd egy igen vidám kinézetû faház üdítõ színfoltok a szakaszon. Az „autópályáról” történõ lehajtás után intenzív fakitermelést végzõ brigáddal találkoztam. Javítás gyanánt az út számos helyen palával van felszórva. Az Ilonavári kanyar szerintem az egykori földvár sáncai miatt lett beiktatva. A Szent Ilona-szoborhoz való letérést tábla jelzi. Álmatagon érkeztem a Tömörd felé fordító bal kanyarhoz, mikor is vad ugatással tört reám egy crossbreed eb, de túl közel nem jött hozzám. Tömördön szusszantam egyet a templom elõtti padok egyikén, majd tovább indultam az egyre inkább lepusztuló félben lévõ, egykori országúton. Kereszteztem a csepregi országutat, majd jött Kincsédpuszta. Tornya már messzirõl látszik, az istállókhoz érve egy jó szándékú, nagytestû kamaszkutya jött hozzám farkcsóválva jobbról, mire éktelen ugatással, acsarkodva jött a valszeg józsi.bácsi által megemlített fekete veszedelem. Nem nagy kutya, de eltökélt. Õ is üvöltött, én is, mög a gazda is, hogy csak mönnyek, nem bánt a kutya. Lehet hogy ez a recept, csak mönni, rá sé bagózni; tessék kipróbálni. A Kincsédi-mezõn kísérletet tettem végig a jelzéseken haladni, rövidnadrágban. Sikerült is végig a két fasor között haladnom, de csak azoknak ajánlom, akiknek ismert allergiája nincs, továbbá szeretik, ha a számtalan csaláncsípés serkenti a kültakarójuk vérkeringését. A Csepregi-erdõben már rendezettebbek a körülmények, az Ablánc-patakon történõ átkelés a betonelemeken érdekes megoldás. Az Ablánc fogadónál rövid pihenés, itt érdemes megnézni Erzsébet királyné fáit. Rövid aszfaltszakasz, nem várt, de nem is teljesíthetetlen kapaszkodó, majd újabb sztrádán kelünk át a sínek alatt. Utána letérés a sínekrõl, de ez is jól járható szakasz. A térképen is jelzett kerítésátkelés már a múlté. Újra sztrádán a szelestei-erdõben, majd újabb letérés (mind-mind remekül jelezve). A kettõs törzsû vadcseresznyefa még köszöni, jól van. Szeleste elõtt újabb dzsindzsás, de viszonylag rövid. Szántóföld mellett érünk Szeleste széléhez, de itt még csak a kertek alatt megyünk el a templom mellett. A volt baromfitelep kerítése mögött termetes eb remegtette a kerítést, ami elég szilárdnak bizonyult. Pihenõ a korcsmában, érdekes beszélgetés egy nagyon jószándékú, de nagyon részeg, nagyon akcentussal beszélõ és eléggé foghíjas vendég bácsival, gyakorlatilag minden 5. szavát értettem. Ha mosolygott, mosolyogtam, ha felháborodott, én is felháborodtam. Hosszabb pihenõ után kivánszorogtam a vá-ra, a temetõnél két termetes kóbor kutya portyázott, de hidegen hagytam õket. Ölbõ-Alsószelestérõl 19.04-kor motorvonattal Csornára, onnan egy európai küllemû GYSEV-járattal Gyõrbe. Innen 21.30-kor nemzetközi gyorssal Bp-re. A kupéban ült egy túlkoros hippi, egy afroeurópai srác, továbbá, mint a beszélgetésükbõl kiderült, két, Bécsben portyázó hivatásos konzumhölgy, valamint ott illatoztam én is. Így értünk 23.05 körül a Keletibe ...
Az OKT általam eddig bejárt kb. 110 km-es „síkvidéki” részébõl egyértelmûen ez nyerte el leginkább a tetszésemet.
 
zsolesz2 Bejárás: 2006.08.17. Rögzítve: 2006.08.20 16:41:05
Írottkõtõl a Stájerházakig a jelzés zöld sávval fonódik: ez lenne a "nyugati zöld" már felfestett szakasza? Valamint találkoztunk narancsvörös és neonzöld tanösvény jelekkel, szóval az egész tarkabarka, a kevésbé gyakorlott kirándulgatók meg kapkodják a fejüket! Stájerházaktól Óházig 17-én fehér alap, onnan Kõszegig vadonatúj, Hétforrás után fehér alappal fonódva (???) Kõszegtõl Csénye-újmajorig egy-két dzsumbujos helytõl eltekintve jól követhetõ. Kincsédpusztától a tarlót választottuk a vizes, erõsen benõtt, csalános út helyett: elismerésem az itt festõknek! A majortól a gáton már elérhetõ Sárvár.
 
tlb Bejárás: 2006.07.01. Rögzítve: 2006.07.08 11:59:29
Velem - Írottkõ - Kõszeg: gyönyörûszép szakasz, és nem is túl megterhelõ fizikailag, bár akad benne emelkedõ jócskán.

A Szent-Vid kápolnától elég sûrûn lehet találkozni Írottkõ-Naturparkos útjelzõ táblákkal, amiknek nem szabad bedõlni (én ennek + persze a magam hülyeségének köszönhetõen hosszabbítottam meg kb. 2 km-rel a túrát). Az Írottkõ felé elég sok volt a turista, pedig szélvihar volt és állandóan lógott az esõ lába, a kilátóból majdnem kifújt egy párszor a szél. A kilátás amúgy nekem nem igazán jött be, eléggé benõtték már a fák. Lefelé (Kõszeg felé) már villámgyorsan lehet haladni, a Stájerházaknál szokás szerint tömeg és hangzavar, az Óház kilátó ugyanakkor még mindig talán a legszebb panorámát nyújtja. A Hétforrásig lefelé elég meredek az út, ott nem szívesen másznék felfelé ellenkezõ irányban. A Hétforrásnál sok a kullancs és már elég immunisak a riasztószerekre... Kõszeg belvárosában mindenütt kint van a Kék, de ott amúgy is nehéz eltévedni.

Összességében egy jól járható, - szinte - eltévedhetetlen túraszakasz.
 
asciimo Bejárás: 2005.12.14. Rögzítve: 2006.01.08 18:16:04
Tömörd-Szeleste szakaszon a nyilegyenes úton egész szépen levágtak rengeteg belógó ágat az út egész jól járható!!
 
hörpölin&son Bejárás: 2005.07.17. Rögzítve: 2005.09.29 19:47:48
Még egy kis adalék! Az alábbi oldalakon megtalálhatóak a módosított útvonal térképei:

http://www.civilhirado.hu/uploaded/news/1640
http://www.civilhirado.hu/uploaded/news/2674

 
hörpölin&son Bejárás: 2005.07.17. Rögzítve: 2005.08.03 10:06:08
Ötnapos sátras túrán jártuk be ezt a kéktúra szakaszt. A tapasztalataink a következõk:

1. nap
(Velem) Írott-kõ – Kõszeg

Reggel 07:55-kor indultunk Kõszegrõl a helyközi busszal Velembe. A falu végén a buszfordulótól megkezdtük a kapaszkodást az Írott-kõ felé, de nem a piros jelzésen, mint a többi velünk együtt érkezett turista, hanem a kék L jelzésen a Szent-Vid kápolnához, onnan a kék O jelzésen a Hörmann-forráshoz, útba ejtve a kéktúra emlékmûvet is, a forrásnál pedig rátértünk az Írottkõ felé vezetõ Országos Kéktúrára.
A kilátótoronyból szép a panoráma, de tovább kellett indulnunk. A Hörmann-forráshoz visszatérve megtöltöttük az idõközben kiürült vizes palackjainkat – késõbb fura mellékízt éreztünk az itt töltött vízen. De azért iható volt. Miközben a forrásnál pihentünk, egy családot vettünk észre, akik a forrástól induló patakocska bal partján eszeveszetten túrták az avart. Elõször azt hittük, gombászok, de észrevettük, hogy az egyikük egy kis valamit a kezében tartva és állandóan nézegetve irányítja a család kutatását. Geocachingelõk voltak. Most láttuk elõször természetes környezetben ezt a fura emberfajtát, látszatra nem sokban különböznek a kéktúrázóktól, mivel a többi ember mindkét alfajt lököttnek tartja :-))
Szép és kényelmes séta következett ezután a Stájerházakhoz, majd tovább aszfalton a Vörös-kereszthez, onnan már közel volt a Óház-tetõ kilátója. A kilátás innen szédületes Kõszegre. Tõlünk nyugatabbra szerintem ilyen helyekre fogaskerekû, de legalább is drótkötélpálya vezetne a közeli városból. Nálunk nem. De így legalább nem vertek tanyát itt a büfések és emlékmütyürke-árusok.
Kényelmes további séta lefelé a Hétvezér-forráshoz, a Trianoni-kereszthez aztán a Kálvária-templomhoz. Innen már csak egy ugrás volt Kõszeg városközpontja. Külön értékeltem, hogy a túraútvonal átmegy a történelmi belvároson is. A Jurisics téren tértünk le a kéktúra útjáról és mentünk a kempingbe – ahol a sátrunkat felvertük – vacsorázni.

2. nap
Kõszeg – Tömörd
ÚJ KÉKTÚRA ÚTVONAL !!!!!

Sátorbontás után irány a Jurisics tér! Kicsit félve kezdtünk bele ebbe az új nyomon haladó szakaszba. Az út kezdete ugyanaz: Hõsök-kapuja – Fõtér – Kossuth Lajos utca, majd befordulni balra a piac utcájába. A tûzoltó laktanya megkerülése után válik szét az új út: BALRA kell fordulnunk a Táncsics Mihály utcán, és nem jobbra, mint a korábban. Itt nagyon jól jelölték a letérést: a jobbra mutató kék nyíl kétszer át volt húzva, mellette egy balra mutató kék nyíl.
Az új út jól volt jelölve az egész városban, utcasarkokon mindig fel volt tüntetve a követendõ irány.
A város határában tovább kellett menni egyenesen az itt kezdõdõ széles földúton. A jelzett út elérte az országhatárt és egy ideig itt futott tovább (egy határkõnél le is fényképeztük egymást). Íves jobbkanyar után utunk belefutott egy távvezeték nyomvonalán haladó másik földútba. Itt jobbra kell térni és kb. 100 méter után a következõ elágazásban balra.
Itt kezdõdött a hosszú vándorlásunk a nyiladékokban. Ezentúl az út nagyon jó, széles, keményre döngölt felszínû nyílegyenes, árkolt szélû földút volt. Amolyan „turista-autópálya”. Tempósan lehetett haladni rajta. Kereszteztük a Horvátzsidány felé menõ utat – a kéktúra régi nyomvonalát, majd tovább a nyílegyenes nyiladékban.
Ez az útkialakítás több forduló és elágazás után Tömörd elõtt kb. három kilométerrel szûnt meg, innen balkanyar után már közönséges földúton kellett továbbmenni. Itt valahol elvesztettük a kék jelzést, csak kb. egy kilométerrel arrébb láttuk meg újra, amikor visszatért balról a mi utunkra. A térkép szerint ezen a szakaszon a jelzett ösvény leereszkedik az Ablánc-patak partjára.
Tovább ezen az úton értük el Tömördöt. Itt a polgármester engedélyével letáboroztunk a Faluház mellett. Még mosdóhasználatot is engedtek – ingyen! Szóval tök rendesek voltak.

3. nap
Tömörd – Szeleste határa

Reggel szemerkélõ esõben indultunk tovább. Késõbb a régi országúton a falut elhagyva kemény zivatar érkezett, ami kitartott egészen Kincsédpusztáig. A hosszú, egyenes földúton a következõ taktikát követtük: kb. egy km-t tovább a földúton, aztán ott, ahol a bokorsor már nagyon szûk volt és a vadrózsa már erõsen szaggatott minket, kicsaptunk a balra lévõ tarlón vezetõ széles földútra. További egy km után a földút keresztezte a bokorsorban futó kék jelzést (a sûrû bokrok miatt szerintünk itt már teljesen járhatatlan volt a jelölt út) és kiment a jobb oldalon lévõ kölesmezõre. Mi itt a mezõ szélén a bokorsor mellett mentünk tovább egészen a megmûvelt terület végéig. Itt egy vadászles mellett vissza lehetett térni a már erdõben futó kék jelzés szekérútjára. Eseménytelen további utunk volt egészen az Ablánci malomcsárdáig, bár a csárda elõtt, ott ahol kereszteztük a patakot egy betonelemekbõl épített duzzasztón, egy eléggé elhanyagolt ösvényszakasz kezdõdött, de aztán késõbb itt is keréknyomokra tértünk.
Sajnos a csárdánál ellopták a kéktúrás bélyegzõt, pontosabban letépték a gumi nyomólapot a pecsétrõl. A csárdában sem adtak pecsétet, így itt nem tudtunk igazolni. :-((
Innen kis darabon továbbmentünk az országúton, aztán balra fel az Ablánc-dombra. Jó minõségû földút volt egészen a vasúti aluljáróig. Az átjáró után letértünk az útról és egy rövid „dzsungelösvény” után újra nyiladékokra tértünk. Ezen a szakaszon az egyetlen nehézség a bekerített terület szélén vezetõ 2-300 méteres ösvényen volt: a vadrózsa és egyéb indák keményen megtépáztak minket.
Ezután jól járható földúton mentünk szinte Szeleste határáig, ahol sátrat vertünk egy tarló szélén, ahol a kéktúra útja szekérnyomon fut egy keskeny erdõsáv mögött a megmûvelt terület szélén.

4. nap
Szeleste határa – Csénye határa
ÚJ KÉKTÚRA ÚTVONAL !!!!!

Folytattuk Szeleste felé az utunkat, közvetlenül a falu elõtt az út egy részét beszántották, így kb. két-háromszáz métert szántóföldön tettünk meg (a térképen is és a valóságban is ez az egyetlen, rövid, északkelet felé vezetõ útszakasz a hosszú délkeleti irányú úton).
A faluban az élelmiszerbolttal közös épületben lévõ presszóban kell pecsételni. Rendes kéktúra bélyegzõt adnak.
Szeleste után a kéktúra új nyomvonalon halad tovább: a falu végén az utolsó házsornál JOBBRA kellett fordulni, fel egy kis dombgerincre és nem továbbmenni a balra tartó úton a vasútállomásra. Földutakon mentünk tovább, majd nyiladékokra tértünk. Itt még az elején egy eléggé benõtt nyiladékon is végigmentünk, szerencsére ez a szakasz rövid volt.
Már egy újra tiszta, hosszú nyiladék földútján értük el azt a jó minõségû földutat (kiépítése hasonló volt a Kõszeg utáni utakhoz), amin Bögöt határáig lehetett haladni (egy rövid szakaszt a keresztezõ 88-as úton kell menni!).
A falut elhagyva aztán egészen a vasútig egy régen nem használt szekérnyomon haladtunk, itt a fû sok helyen szint embermagas volt.
A vasúti átjárón áthaladó aszfaltút után a kéktúra a Tilos erdõben újra nyiladékokra tér, ezek is eléggé be vannak nõve, sok helyen kezdenek visszavadulni. Itt vertünk sátrat a tölgyfák között.

5. nap
Csénye határa – Sárvár

A Tilos erdõbõl a kéktúra ösvénye újra kiért a Bögöt és Csénye közötti keskeny aszfaltútra (a sorompó után egy kis darabon már jöttünk rajta), ezen haladtunk Csényén keresztül egészen Csényeújmajorig. Itt rövid idõre rá kellett térni jobbra az Ikervár felé vezetõ országútra, majd pecsételés után még a Gyöngyös patak hídja elõtt balra kanyarodni a patak innensõ partján futó gátra. Itt hosszú gát-túra kezdõdött egészen Sárvár határáig. Egyetlen problémás hely van errefelé: a gátról egy betonhídnál balra le kell térni egy földútra, majd kb. száz méter után jobbra fordulni innen egy másik földútra, ami késõbb felszalad egy másik gátra. Ezen értük el Sárvár határát. Innen szinte egyenes út vezetett a vasútállomásig. Itt még pont elértük a 13:07-kor Pestre induló személyvonatot.

Általánosságban elmondható, hogy a kéktúra Írottkõ és Sárvár közötti szakaszán a jelzések elhelyezése az átlagnál jobb: bár nincsenek sûrûn elhelyezve, de a letéréseknél, problémás helyeken szinte mindig megfelelõ tájékoztatást nyújtanak.
Az utak minõségével sincsen számottevõ probléma, mi a leírások és mások elmondása alapján sokkal-sokkal rosszabbra számítottunk.
 
Kán Bejárás: 2005.05.14. Rögzítve: 2005.05.17 09:26:17
Írott-kõtõl Szelestéig jártuk be az szakaszt. Elsõ gondunk Kõszeg után volt, ahol a pecsétes fórumban említett határõrök a mûúton futó régi kékre vezettek minket. Már-már kezdett zokniagyunk elszállni amikor ráakadtunk a balról jövõ és a horvátzsidányi utat keresztezõ jelzésre. A katonai lõtér mellett haladva rádöbbentünk: térképen nem ez az út van jelölve. Vállrándítással elintéztük, mert annyira szépek voltak azok a kék jelek. Aztán késõbb még jobban belezavarodtunk...de célhoz értünk. Az út a kellemes idõjárás következtében kellemes volt, nem unatkoztunk. Tömördnél kutyák csak kerítéseken belül zajongtak, helyi macskák jöttek elõ üdvözlésünkre.
Innen tovább indulva szomorúan tapasztaltuk a kastély életveszélyes állapotát és a szövõlepkék pusztító elõõrseit. Kincsédpuszta sem vészes. Mi kutyával voltunk és a helyi vahur (5hónapos) még fülebotját se mozdította meg. Egyéb állatok: kecske, macska, baromfiak, vadkacsa. :-) A parasztgazda kedves ember és bõbeszédû. A major után a kék egy szûk fasorban halad, egy része annyira benõtt, hogy kimentünk inkább a búzaföldre. Ablánc után valóban a mûúton kell haladni Bük irányába, majd fel jobbra. Nagyon szép fasorok között és erdõkben vonul az út, megtaláltuk a dzsumbujt is. Átverekedés után kerítés-mászás a fakertnél.. mászóka nem lévén a kidöntött kerítésen átjutottunk (másik oldalon volt mászóka). A kék végig jól követhetõ, kár hogy széles földutakon megy javarészt...
 
Vöröss Bejárás: 2005.03.13. Rögzítve: 2005.03.19 15:17:06
Kicsit megkésve:
Egyetlenegy fontos(nak vélt) megjegyzés:
Ahogyan jöttök fel a Hétforrástól a betonúton, a kanyarhoz felérve a szemben lévõ, hegyoldalra felfutó völgynek a BAL oldalán megy fel a kék, kicsit eltérve a völgy vonalától. Azért írom ezt ide, mert az elsõ (általam megtalált) jelzést lentrõl nagyon nehéz észrevenni, olyan jó 200 méterre sejlik fel fent a fák között. Ez így, télen még rosszabb, pedig már jártam itt...
 
tamás Bejárás: 2004.09.05. Rögzítve: 2004.09.17 00:48:15
A Kõszeg Tömörd útvonalat részben a régi jelzésen tettem meg. Egy katonai gyakorlótelepnél vág át az úton az új jel és nyíl egyenesen be az erõbe. Tömörd után az Ilona-völgynél vigyázni, mert a favágók több kékjelzésû fát is kivágtak. Szeleste elõtt nehezen követhetõ a jel, többszõr kellett módosítani az útirányt. Szeleste után a régi jelen mentem az állomáshoz, majd vonattal a szállásra, de nem tünt fel, hogy merre megy az új jelzés. Etamin
 
Vöröss Bejárás: 2004.08.08. Rögzítve: 2004.08.09 22:28:17
Ha valaki a Hörmann-forrás felé is jön vissza Írottkõrõl, és arra 'vetemedne', hogy a kék körön menjen le elõbb a Szent-Vidhez, majd Velembe, annak a következõk: a térképen jelzett, Hörmann forrás utáni parkoló mûútkanyarjából induló kék háromszög a Kendig 'csúcsára' vezet. (Állítólag idén festették fel.) Ennek ELEJÉN, 4-5 méter után megy élesen jobbra a kék kör ösvénye. Az út szép, jelzések is vannak, de amíg lombosak a fák, érdemes a térképet is olvasni, hogy ne tévedj el.
 
józsi.bácsi Bejárás: 2004.07.06. Rögzítve: 2004.07.12 09:10:22
Óház tetõtõl Irottkõ felé tényleg figyelni kell, mert az elsõ jelzés Zöld szinû, de nem sokára megtalálod a helyes utat. Kõszegrõl Tömörd felé a városban a Dózsa György utcán, majd folytatólagosan az Ólmodi úton menjetek. Ne aggódjatok, a patak elõtt megtaláljátok az elsõ jelzést! Az új nyomvonal kellemes út, jól jelezve. Sajnos Tömörd elõtt, ahol rátér az eredeti nyomvonalra az ÉK irányu leágazás elõtt lévõ jelzett fát kivágták. Megtaláltuk a jelzést, egy szépen felrakott farakás tetején. :( Mi az eredeti útirányt követtük, és egy T elágazáshoz érve balra fordultunk, és kb. 200 méter után megtaláltuk a jelzést. Tömördön az elsõ portán elég cudar ebek acsarkodtak. Kincsédpusztán egy nagy fekete kutya õrködik. Ha jót akartok, nem szóltok hozzá, nem figyeltek rá. Az utána következõ utszakaszt esõ után csak gumicsizmában, lehet bejárni! A mezei utat a gépek erõsen felturták. A fasorban közlekedéshez bozótkés elengedhetetlen!Szelestyére nem semmi bejutni! Kifele egy kicsit a vasútállomás felé kell menni, és onnan jól ki van jelezve az elágazás. Talán célszerübb lett volna a jelzést az arborétumom keresztül vinni, és annak kapujától induló uton egyenesen rávinnni a mostani nyomvonalra.
 
józsi.bácsi Bejárás: 2004.07.05. Rögzítve: 2004.07.16 07:43:17
Valamilyen ok miatt nem birok a bélyegzõhelyek fórumra rákapaszkodni. :(
Bögötön találtok bélyegzõt az útba esõ MaReLa fagyizóban, ahol fagyi ugyan nincs, de van MTSz pecsét!
 
Taxodium Bejárás: 2004.04.25. Rögzítve: 2004.04.27 13:42:57
Írottkõtõl Szelestéig jártuk be az utat. A Kõszegi hegység szép, de a Kõszeg-Tömörd szakasz kifejezetten borzalmas volt. Mi is a mûúton indultunk el Kõszegrõl, az áthúzott jelzést követve, ugyanis a városban sem leltük fel az új jelet. Lükepék nyomában haladva jobbra letértünk az útról be az erdõbe, vadiúj kék jelzések mentén elmentünk a katonai ojjektum mellett és ezzel megkezdtük két és fél órán át tartó kínszenvedéseinket a végeláthatatlan nyílegyenes földutakon. Vadászterületen vezet keresztül, rengeteg õzet láttunk, de valahogy a második után teljesen immunisak lettünk a látványra, nemcsak mi, a kutya is. A patak elérése kifejezetten felüdítõen hatott. Tömörd közeledtét az egyre növekvõ mennyiségû sitthalmok jelezték, míg megpillantottuk az elsõ házakat és egy agresszíven közeledõ ugató kutyát. Felszerelkeztünk néhány féltéglával, de szerencsére félõs volt, közeledtünkre meghátrált.

A Tömörd-Ablánc szakasz kifejezetten tetszett, a Kincsédpuszta utáni mezõket elválasztó, fákkal határolt zöldsáv gyönyörû volt, még a kis bozótharcot sem bántuk. Az Ablánc-fogadó fényeit meglátva elvesztettük türelmünket, átvágtunk a mezõn, átmásztunk a patakon, hogy aztán négykézláb, közel félholtan essünk be a csárdába.

Ablánctól indulva a térképpel ellentétben a mûúton kell menni egy kicsit, két kanyar után elhaladunk egy jobbról kerítéssel határolt terület mellett, melyet a végén közvetlenül egy földút határol. Erre a földútra kell felkanyarodnunk a mûútról jobbra, és felkapaszkodnunk a dombra, hamarosan megjelennek újból a jelzések. Innentõl egy nem túl érdekes, de néhány részen elég szép szakasz vezet el Szelestéig.
 
lükepék Bejárás: 2004.04.10. Rögzítve: 2004.04.14 13:25:19
Kõszegrõl indultam Szeleste felé, vá-n pecsételtem. Indultam a horvátzsidányi mûút felé, félálomban láttam a kék jeleket, de egy kis idõ után esett le a tantusz, hogy szépen át is vannak húzogatva fekete x-szel.. tudtam, hogy megváltozott az útvonal, de hogy még Kõszegre se menjen be... Jóval késõbb, a túra közepén világosodtam meg. Mindenesetre ballagtam az országúton, és má örültem, hogy mindjárt le lehet kanyarodni az erdõbe, amikor szép kék jelzéseket vettem észre, de még jóval a térképen jelzett leágazás elõtt. Szóval be jobbra... az az út az új kék, ami a piros sáv és piros kör elágazásába fut be. Az országút felõl a térkép jelez sorompót, ha van is, akkor csak bedöntve, viszont van egy szép nagy gyakorlótér, õrtoronnyal, betonépítményekkel, amit nem jelez a térkép. Gyönyörû újonnan festett jelek, végig Tömördig, és nagy bánatomra kimaradt az egész kavarós szakasz a patakvölgyben.. az új útvonal nem túl izgalmas, elkavarási lehetõség 0, de ajánlott felhõs idõben menni rajta, mert rohadt nagy irtásokban kell nyílegyenesen menni kilométereket, néha egy-egy 90 fokos kanyarral tarkítva, de gyakorlatilag végig nappal szemben. (Kõszeg felé gondolom az országutat keresztezni kell, és valahol a kertek alján becsorogni a városba) Tömörd elõtt le kell ereszkedni csak a feeling kedvéért a patakhoz, itt viszont nagyon észnél kell lenni, és elõre nézni mindig a jeleket, mert gyakran nem látod az egyik jelzésnél állva a következõt. És most még csak lomb sem volt!!
A többi szakasz elég eseménytelen volt. Persze Szelestén is bõven vannak áthuzigált kék jelek a vá-n. De vonattal mentem haza, szóval lemásztam odáig. A pénztárat márc. 15-tel bezárták, de a kéktúra-pecsét ott maradt, a forgalmista csaj készségesen adta is.

A bozótharcot megúsztam, még a Kincsédpuszta utáni szakaszon is, ahol egy nagyon szép illatosan virágzó alléban kell menni egyenesen kilométereket, végig tudtam menni, nem kellett kimészni a szántásba.

Ablánc-malom elõtt a patakkanyargás okés volt, jó bõ víz volt.. ja mindenhol pocsolyák, vizesárkok, patakok, kutyáknak ideális túra tavasszal.

Kellemes meditálós túra, ha néha felnézel álmatagon, az is elég a tájékozódáshoz.
 
asciimo Bejárás: 2003.11.__. Rögzítve: 2003.11.19 12:18:48
Te is fiam Güszi?
 
Tisztul_A_Visztula Bejárás: 2003.10.23. Rögzítve: 2003.10.27 15:01:40
Óház-tetõnél a színtévesztõk figyeljenek, mert a zöld jelzésre át lehet kavarodni, ha a Vörös-kereszt felé indul az ember és nem számít a kék vonal mellett másikra. Nekem sikerült, így az aszfaltos úton értem el a kereszthez.
 
Tisztul_A_Visztula Bejárás: 2003.09.30. Rögzítve: 2003.10.02 15:00:22
Jézus szíve. Ez volt az elsõ szakaszom az OKT-n, de volt pár probléma. Szelestérõl indultam az atlasz leírásával ellenkezõ irányban, így az nagy segítséget nem adott. Abláncig OK a jelzés, kivéve az országúton történõ balrafordulást az utolsó métereken. Ablánc után nagyon vigyázzatok, hogy ne a nagy területû fairtást nézzétek, mert a jobbra történõ letérést elvéthetitek. Ha mégis ez történne, akkor a következõ 300-400 méteren valahol térjetek a patak mellé (jobbra) vissza, ugorjátok át, s menjetek addig a patak mellett, míg a fenyvest nem látjátok. Ezután a fenyves szélén jobbra (É-ÉK) el, s elõbb-utóbb keresztezitek a Kéket. Ezután Tömördig jó a jelzés. Tömörd után viszont a nagy irtásnál könnyû hibázni. Ugyanis az irtás Tömörd felé esõ részén szépen világlik a KÉK, a Kõszeg felõli oldalán viszont semmit sem láttunk. Egy tipp: ha nem akarod kockáztatni a félórás bolyongást (vagy csak mi voltunk bénák?), akkor az irtást körülvevõ kerítést az óramutató járásával ellenkezõleg (azaz a bal oldalon kerüld meg), menj ki ezután a NY-ra található jó minõségû (enyhén kavicsos) útra. Elõre 500 métert, majd végy egy jobbkanyart a jó minõségû úttal együtt (elõre földút folytatódik, s ekkor a KÉKkel párhuzamosan mész északi irányba. Itt csak egy trükk van: a régi kék jobbról becsatlakozik 500 méter múlva. Ezután vagy mész egyenesen elõre és csakis egyenesen (nem törõdve a KÉKkel), s fél órán belül megtalálod az igazi kéket, vagy mindig balra fordulsz a kékkel (jobbra soha, mert utána hamarosan megszûnik a régi kék), ekkor viszont elõbb találkozol a pirossal.
Ezután Kõszegig nem lehet baj, s utána a Hétforrásig sem.
 
Güsziológus Bejárás: 2003.09.28. Rögzítve: 2003.10.09 15:10:55
Óház-tetõ és Vörös-kereszt között elég ritka a jelzés, bár nehéz eltévedni.

Stájerházak után (Írottkõ felé) kihagyható a nagy kunkor az aszfalton. Jelzés nincs, de az átvágáshoz az út egyértelmû. Az aszfaltot újra elérve már van jelzés.


Hörmann-forrás

Egy piros betûs tábla van a forrásnál, mely arra figyelmeztet, hogy "NEM IVÓVÍZ".

Érdemes felkészülni, messze van a következõ vízvételezési hely.
 
asciimo Bejárás: 2003.09.04. Rögzítve: 2003.09.08 14:37:20
Minden ugy van ahogy irtatok. Tömörd elött dzsungelharc, itt ajanlani tudom egy ideig a patak bal oldalan a szantas szelet, osvenyszeru ut van a magaslesekig, aztan jon egy elvadult mezo, itt aztan atkelni a patakmedren, es ott van a kek jelzes. Ezen az alternativ uton is sok a csalan, de nem annyi mint a masikon.

Ablanc utan a Levcso altal irt modszer a nyero, a regi ut a tarvagas helyen levo erdoben vitt felfele. Szeleste elott meg ugy ahogy Larzen irta, nincs mar magasles, meg szantofold, nyiladek van, ott jobbra fel, nem kell dzsungelharcot vivni, de hosszugatya jol johet.

 
Levcso Bejárás: 2003.09.__. Rögzítve: 2003.09.02 12:38:16
Egy kis segédlet:

Atlaszon nem lévén a térképre hagyatkoztam a Kõszeg-> Sárvár szakaszon. Larzen által írt kavargásnál támpont lehet még az alábbi kiegészítés. Ahol az erdei szekérút ösvénybe vált ott az út 90fokos balkanyarral kanyarodik a fiatalosba. A kanyart nem jelzi egyértelmû jel! Figyelni kell. Ha túlmész: a kijártabb ösvény egyenesen továbbvisz egy vadászleshez. A vadászlesnél van egy elhanyagolt gyümölcsös sarka (rajta van a térképen)

A száraz patakmeder balpartja jobban járható, ám a jelzés a jobboldalon van. Mi itt egy csapást láttunk jobbra a dombon fel. Innen becéloztuk az irtás balfelsõ szélét, ahol látható a jel. Nem praktikus dolog kicsi fenyõerdõben rövidnadrágban gyalogolni.

Következõ, de hatványozottan rosszabb a dzsungelharc ott ahol ismét lemész a patakvölgy felé, kerülgeted a kerítést egy ösvényen és egyszercsak találsz egy balra mutató nyilat, ami belevezet a szeder/akác/fenyõ/stb-vel benõtt tarvágásba. itt semmi további támpont nincs. maradni kell szintben, és egy kicsit feljebb az erdõ szélén már egy fán látszik a jel, azt kell becélozni.
Visszairányból fogalmam sincs, hogy lehet majd ezt abszolválni, illenve mi lesz 2 év múlva, ha a térdig érõ növényzetbõl embermagas dzsumbuj lesz!

Az ablánci csárda után a térkép által jelõlt szakaszt bekerítették, így haladni kell Bük felé a mûúton, ahol a kerítés sarkánál fel kell menni jobbra derékszögben a dombra. Ez a térképen nyiladékként van ábrázolva, de már csak baloldalon van erdõ.

Szeleste elõtt (ahol a fácán-ház rom van jelezve) a jel egy satnya fán bevezet balra a sûrûbe. Itt inkább menjünk ki a szántó szélére, és a bokorsorral párhuzamosan haladjunk addig, amíg a szekérutat kb 150 méter múlva elérjük és itt forduljunk el jobbra a falu felé.


 
Kiss Antal Gábor Bejárás: 2003.08.20. Rögzítve: 2003.10.31 12:19:56
A Kõszegi-hegységet (Tömördig kb.) kivéve az egész egy nagy lapsságon való kutyagolás a kukoricatáblák között! Utáltam... Erdõirások miatt jól el lehet tévedni még tapasztaltaknak is!
 
vuvuvu Bejárás: 2003.06.22. Rögzítve: 2003.07.14 15:59:13
Tömördtõl visszefele tettük meg a Kõszegig vezetõ szakaszt. Tömördöt elhagyva, az erdõbe beérve, váltakozó erdõ-tisztás szakszok következtek néhány kilométeren keresztül. Több alkalommal a tisztásokon nem találtuk az ösvényt, mert növényzet annyira elburjánzott, hogy többször embermagasságú csalánoson kellett átgázolnunk arrafelé amerre a kék jelzést láttuk egy távolabbi fán. Ezen a szakaszon Tömördtõl 4-5 kilométeren belül több rész szinte a járhatatlanságig elvadult, az ösvényeket comb-fejmagasságú növényzet borítja és több esetben a jelzések sem voltak jól láthatók.
 
Tamási Béla Bejárás: 2003.04.16. Rögzítve: 2003.04.17 22:06:11
Szeleste és Bögöt között a túra útvonala megváltozott, teljesen eltér a térképen találhatótól!!!

Az új útvonal jobb, végig az erdõben megy a vasútat teljesen elkerüli, mindössze a közepe táján kell egy kb. 100m métert megtenni a 88-as úton.

Az útvonalfestõ esélyt sem hagyott az eltévedésre :-), majd meglátjátok.
 
Tamási Béla Bejárás: 2003.04.16. Rögzítve: 2003.04.17 21:53:20
Az Ablánc-malomtól Szelesete felé indulva kicsit nehéz lesz megtalálni a jobbra az erdõbe tartó kék jelzést, mivel kivágták a fákat azon a részen a jelzéssel együtt.

TIPP: Az út bal oldalán haladva a jelzõtáblákon fel van festve a kék jelzés, ezután el kell menni a következõ tábláig és ott fordulva jobbra átkelni az úton, felhágni a dombra (jelenleg ez az irtás széle). A tetejérõl már látszik a szekérút, amely tovább vezet.
 
larzen Bejárás: 2002.08.__. Rögzítve: 2002.09.17 15:49:24
Kõszeg felõl érkezve, Tömörd elõtt az atlasz leírása nagy segítséget ad! Egy széles szekérúton haladunk, ami egy fordulóban ér véget (ezt írja is az atlasz). Innen bemegyünk az erdõbe egy járatlanabb szekérúton. Amikor kiérünk nyitott terepre, akkor nem szabad egyenesen továbbmenni! Jobbra, egy fiatalos erdõbe fordul be a jelzés, egy alig látható csapáson. Ez az atlasz által megígért 30 méter dzsungelharc (szerencsére tényleg nem több), utána kiérünk a patakmederhez, egy nagy tarvágásra. Ha jól figyelünk, megtalálhatjuk a friss jelzést balra, a fasor szélén. Én speciel jobbra is körülnéztem, ott is láttam jelzést, de nem mentem oda megnézni. Mindenesetre balra kell menni! Út nincs, a kiszáradt, ám a gallyak miatt nehezen járható patakmederben kell elmenni a tarvágás széléig, innen már van ösvény. Nem sokkal késõbb a jelzés balra lekanyarodik errõl az útról. Erre is felhívja a figyelmet az atlasz. Innen azonban egy pillanat alatt elvesztettem a jelzést, egy újabb tarvágáson találtam magam, úgyhogy nagy kevergés után Tömördtõl kissé délre, a víztorony mellett értem be a faluba.

Ablánc malom-Szeleste szakaszon az atlasz ír kritikus szakaszokról. Nos, itt a jelzéseket felújították, jól követhetõk. A leírásban Szeleste elõtt szereplõ magasles (amit egy nyiladékba nézve kellene látni) eltûnt, de a helye szépen látható.

Gérce - Sárvár között 1200 méter dzsungelharcot ígér az atlasz. Én itt megint eltévedtem, de találtam egy pompás utat. Gércérõl indultam. Elhaladtam a szõlõk alatt (jelzés idõnként a szõlõkarókon), majd egy Y elágazásban balra, a régi vasút vonala felé kanyarodtam, mert egy elõttem álló oszlopon (fán?) úgy láttam, hogy balra mutat a jel. (Elég nyitott a terep.) Beértem az erdõbe és még találtam is egy elég frissnek tûnõ jelet. Pártíz méter után az út derékszögben jobbra kanyarodott, balra pedig egy a térképen nem jelölt bányaüzem bejáratát láttam. Továbbmentem ezen az úton, innentõl már nem láttam jelzéseket. Az út nem sokkal késõbb újra jobbra kanyarodott (egyenesen egy járatlanabb szekérút). Tovább követve ezt a sóderes utat kijutottam a Sitke - Sárvár útra. Kb. száz méterrel a térképen is jelzett pusztától (autóbuszmegálló) Sitke felé. Balra lementem a pusztáig, s az innen jobbra induló földúton indultam el, két (a térképen is jelzett) magasles irányába az erdõ szélén. A térkép szerint el is értem a kéket, amire balra fordulva (keresztül a nyitott mezõn) folytattam a kéket.
 
vissza a listához

A szakaszhoz kapcsolódó helyek:

No.HelyUtolsó hozzászóláshozzászóló
1Írott-kõ2017-11-18 20:11:01non.mte
2Hétforrás2017-11-18 20:16:02non.mte
3Kõszeg2017-11-15 16:32:39fulhalgato
4Tömörd2017-11-15 16:36:22fulhalgato
5Ablánc-malom2017-11-15 16:38:44fulhalgato
6Szeleste2017-11-24 16:47:24ExGESes
7Bögöt2017-11-24 16:43:10ExGESes
8Csényeújmajor2017-11-24 16:39:08ExGESes
9Sárvár2017-11-24 16:36:09ExGESes