OKT

OKT fórum 

lista a hozzászólások időrendjében

<<< 10.sz. túra: Bodajk - Szárliget12.sz. túra: Dorog - Piliscsaba
11.sz. túra: Szárliget - Dorog
KFeri Bejárás: 2023.01.03. Rögzítve: 2023.01.16 22:32:19

Koldusszállás - Bánya-hegyi erdészház


Az új év harmadik napján ködös, felhős időben gyalogoltunk a fiaimmal a Gerecse számomra jól ismert tájain. Koldusszálláson és a Bánya-hegyen pecsételtünk és még a sziklamászó paradicsom megtekintése is belefért ebbe a délelőttbe.

A túra hosszabb, fényképes beszámolója a következő oldalon olvasható: https://turaelmenyeim.blogspot.com/2023/01/okt-11-koldusszallas-banya-hegyi.html
 
KFeri Bejárás: 2021.02.14. Rögzítve: 2021.02.24 21:38:07

Mogyorósbánya - Péliföldszentkereszt


Egy rövid vasárnap délutáni túra a bajóti Öreg-kőhöz: turaelmenyeim.blogspot.com/2021/02/okt-11-mogyorosbanya.html

 
 
izabella97 Bejárás: 2020.06.14. Rögzítve: 2020.06.15 09:35:04

 2020.06.13-14.: Szárliget - Mogyorósbánya


1. nap: Szárliget - Bányahegyi eh.


Túralogisztikai szempontból szerencsésebbnek találtuk, ha Szárligetről indulunk. Somlyóvárig a jelzések szuperek, a Nagyegyháza utáni nagyobb rétnél (ottjártunkkor pipaccsal borított) kellett csak egy erdei behívóra figyelni. Ahol viszont érdemes figyelni: murvás út vezet a tornyópusztai elhagyatott épületek mellett, ami egy aszfaltos útba torkollik, itt balra a tornyópusztai lakóházak vannak, nekünk vissza jobbra kell indulnunk! Nagyjából 200 méteren át nincs felfestés, ami amiatt lehet, hogy a villanyoszlopokat kicserélték. Nem sokkal a jelzések újra megjelenése után az aszfaltútról balra betérünk az erdőbe, ami egy forgalmas főútig vezet minket. Ezen átkelve a kerítések mellett kapaszkadounk fel az autópálya felé. A szakasz ezt követő részein kiválóak a jelzések. Mi a Bányahegyi eh. után 2,8 km-t letérve a kékről, a rendkívül rendezett és szimpatikus településen, Tardoson szálltunk meg a Kemencés Fogadóban. 


2. nap: Bányahegyi eh. - Mogyorósbánya


Pusztamarótig az útvonal remekül jelzett. Talán egyedül a történelmi emlékhelynél kell figyelni, hogy nem kell elmenni az ifijúsági táborhelyig, ha nem még előtte balra kell térni a kaptatóra. Viszont ezt követően több helyen is érdemes ébernek lenni. 1) kb. másfél km-rel Péliföldszentkereszt előtt kiérünk az erdőből egy dimbes-dombos tisztásra, ahol a köves utunk egy aszfaltútba torkollik, itt balra egy település tűnik fel, ez azonban Bajót, nekünk viszont jobbra kell tartanunk Példiföldszentkereszt felé. Az aszfaltúton kanyarogva érünk be az igencsak prosperáló településre, ahol a templom mögött tudnk két helyen is pecsételni. A kávézó zárva volt, azt mondták a helyiek, hogy már nem üzemel. Innen továbbhaladva a egy a Szent kút és a tágas mező után a kerítés mellett egy kis eldugottabb ösvényen kell átmennünk, ahonnan jól járható úton haladunk tovább a Jankovich-barlangi elégazásnál található pihenőhelyig. Innen kb. 8 irányba indulnak ösvények, így érdemes jól körülnézni, hogy a jó úton induljunk tovább. A mogyorósbányai tágas fő térre érve balra le kell térni a kék jelzésről, hogy a Kakukk Sörözőnél pecsételjünk. 

 
Bszilasi veszedelem Bejárás: 2020.03.20. Rögzítve: 2020.03.21 12:22:15

 Szárliget felől indulva Koldusszállásig mentünk tegnap. Onnan a felfestések jól kivehetők voltak egy rész kivételével, ez pedig a Tornyó utáni kivezető szakasz vége az erdőn át a Tatabánya-Esztergom (1119-es) útra. Régen az út mellett kellett kacskaringózni a szerpentinen, és úgy felmenni a rétre az autópálya mellé, az úvonal megváltozása óta pedig nagyjából teljesen egyenesen át kell vágni, de az út másik oldalán nincs jól kivehető jelzés, pedig most még nem volt lomb a fákon, ezt később egyenesen lehetetlen lesz meglátni. Ráadásul az OKT honlapja is azt írja, hogy az útra kiérve az autópálya felé indulva közelítjük meg Koldusszállást, de ez így kicsit becsapós, nekünk is csak egy eltévedés után sikerült a helyes utat megtalálni.

 
Vöröss Bejárás: 2020.02.01. Rögzítve: 2020.02.02 21:45:59

2020. 02. 01.: Mogyorósbánya–Dorog

Az elmúlt napok felmelegedése a legtöbb havat eltüntette, jelentősebb sár is csak a Gete lábának közelében, a Doroghoz közelebbi részen volt, ott mondjuk tapadt és csúszott is. Fent a Gete közelében volt még egy-egy kásás hófolt, de szerintem annak is vége. A jelzések néhol elbújnak,de idővel meglesz mindenhol. Például ahol a tokodi pincesorra visz le az út, ott a 2016-os térképen, sőt a Kéktúra-applikációban is egyenesen visz le az út, de a Heyjoe.hu-n már látszk, hogy itt, ahol egy kerítéssel bekerített részhez érünk, jobbra kell fordulni, de nem lehet elsőre észrevenni, hogy a kerítés egyik oszlopára van felfestve a jel. Aztán egy csomó barkács-turistajelzés segít, hogy ne tévedjünk el ott, ahol másfelé már úgysem mehetnénk. Előtte tényleg érdemes a Kő-hegyhez közel kimennünk balra a kereszthez meg a kilátóponthoz, mert gyönyörű a kilátás, főleg napos időben, amihez volt szerencsénk. Ott mintha tényleg  később jönne meg a jelzés, de meglesz :-) Érdemes GPS-t, térképet vagy valamilyen telefonos applikációt nézni. A pincéknél megvan az oszlopra szerelt pecsét, és a házi is, ahhoz viszont jobbra fel kell menni a Kavics-lakhoz. Ott a kapura erősítve a három lukú dobozka középső nyílásából lehet a bőrtokba bújtatott, láncra és kavicsnyélre "vert" régebbi MTSZ-gumipecsétet megszerezni. Minél többször "szabadítsátok ki" (ne Willy-t, a pecsétet:-) ) A műútra átérve csak egy-egy jelzés látható, a buszmegálló innenső sarkán látszik egy régi jel, de a térkép is mutatja, hogy az útkanyarulat vége előtt kell élesen jobbra fölfelé kanyarodni. Ha helyes oldalán közlekedünk az útnak (menetiránnyal szemben), akkor a kanyar egyértelműen van jelezve azon az oldalon. Érdemes felkapaszkodni a Hegyes-kőre is, mert bár nem része a kék útnak, de gyönyörű onnan a kilátás, és nagyon szépek a sziklapadok is. Innen Tokodig minden egyértelmű, de az Aladár-kocsma, bár szombat volt, zárva van. A pecsét ott van a külső falon a dobozban, de olyan, mintha a kocsma hosszabb ideje zárva lenne. Nm tudom, csak megérzés. A kocsmához a templom utcájában kell továbbmenni kb. 150 métert. Ahol beérünk a templom ki terére, nyitva van a kék mellett egy dohánybolt, bent például üdítőt is lehet venni. Biztos sok mást is, de azt most nem figyeltük. (De a hűtőben, azt hiszem sör például volt.) A Gete, ezt eddig is tudta mindenki, innen a húzósabb, de szerintem ez lefelé sokkal térdet nyúzóbb. Általában is azt mondják, hogy bármilyen furcsa, a meredekeken lefelé mindig nehezebb, szóval jó irányt választottunk. Egy régi-régi itteni bejegyzésem szerint is szétszedi a Gete meredek útja a lábakat Tokod felé ereszkedve. Innen figyelni már csak a Gete csúcsán kell igazán, mert ott a keresztnél rögtön balra lefelé visz az út, de ott nem találtuk meg az ehhez szükséges jelzést, csak később, 30-40 méter múlva. Lent Doroghoz közel az "erdőművelés" (értsd: fakivágás) szétcseszte az erdei utat, innen kell vissza-visszatérően sárra és hepehupára számítani. És persze az állomáson, a feljáró külső falán is megvan a pecsét jó minőségben.


 

 
bbb Bejárás: 2019.09.27. Rögzítve: 2019.09.28 10:49:39

Ellenkező, vagyis nyugat-keleti irányban bejárva a szakaszt, pont ellentétes a tapasztalatom az előttem szólóval, sehol máshol nem láttam még ilyen jól felfestett útvonalat (kivéve a tokodi pincéktől a Getéig vezető botrányos részt). Az elágazások jelölését külön kiemelném, mindig egyértelmű. Tehát valószínűleg igaza van, hogy a felfestést végzők Szárligetről indultak, és az ellentétes irány ezért sikerült szerencsétlenül.

 
daelon69 Bejárás: 2019.07.14. Rögzítve: 2019.07.15 09:04:50

Így lassan az OKT teljesítésének féltávjánál megkockáztatom, hogy a legbotrányosabban felfestett útvonal címét megérdemli ez a szakasz. Azon belül is a Tardos - Szárliget. Van egy olyan sejtésem, hogy a jelfestők Szárliget irányából végezték a munkát, és ami egyik irányból logikus, az Tardos/Koldusszállás felől már kevésbé.

Az alábbiakban kimondottan a Tardos (Bánya-hegy) - Szárliget részről beszélek:

A jelzések elkövetik a tipikus hibákat. Pl. amikor két irányú nyíl van, a fára olyan szögben van felfestve, hogy az úton jövet egy tökéletesen egyértelmű kanyarodó nyílnak tűnik. Csak akkor derül ki, hogy kétirányú nyíl, ha direkt kicsit továbbhaladsz, és úgy nézel a fára. Magyarán kicsit elcsúszott a jel.

Aztán klasszikus példa, mikor mindenhol van felfestés, kivéve az útelágazódásoknál. Vagy az egyik kedvencem volt még Koldusszállás előtt kiérsz egy nagy négyszögletű tisztásra az egyik sarokponton. Balra vagy jobbra? Az útikönvy is hibás, annyit ír, egy emelkedő vár ránk. Nézem-nézem, az egyik kicsit jobban emelkedik, akkor elindulok arra. Nincs jel, de csak bokrok vannak, mondom itt biztos nem volt hova festeni. Még egy kanyar, helyzet ugyanaz. Aztán az ember még sétál néhány lépést, és voalá, ott az új jel, át vág egy kis köves ösvényen, ez is új, szuper, jó helyen vagyunk. Az szűk, kanyargós, bújkálós ösvény miatt nem nagyon érzed, merre is mész tulajdonképpen. Majd kiérsz a sűrűből, elindulnál a jelzésen, mire előbb-utóbb realizálod, hogy sikeresen visszaértél a kiindulópontra. (Arról már nem is beszélve, hogy pár méteren megint visszavinne a sűrűbe, ahol gyakorlatilag már járhatatlanul beomlott az út.) Szóval ha rosszul tippelsz, elég trükkös, mert csak sokára derül ki, hogy az új jel az tényleg új, csak másik irányból kellene rajta menni...



Ezen felül gyakorlatilag érthetetlen az egész szakasz léte. Konkrétan nincsen semmi, de szó szerint semmi az egész útvonalon, ami indokolná, hogy egyáltalán elmenjen errefelé az út, ami egyébként is összevissza kanyarog, a Szárligeti vasútállomást már már keselyű módjára keringi körbe-körbe. Remélem nem a somlyóvári kulcsosházat szánták látványosságnak, mert annál még a pesti ligetekben felállított hajléktalan bódék is jobb állapotban vannak. Nagy csalódás a szakasz, teljesen fölösleges, rosszul felfestett, és még egy kút sincs 30 km alatt, de padból és 1-1 darab volt összesen, melyből csak az egyik volt igazán használható.

 
KFeri Bejárás: 2018.07.16. Rögzítve: 2018.07.26 22:17:59
Már régóta szerettem volna megmászni a híres-hírhedt Nagy-Getét. Egyrészt azért, mert a Mogyorósbánya – Dorog rész még hiányzott ahhoz, hogy teljes legyen a pecsétgyűjteményem a Szárliget – Rozália téglagyár szakaszon. Másrészt azért, mert sokat olvastam már róla, általában azt, hogy nagyon meg tudja izzasztani az embert. Főleg akkor, ha Tokod felől kell megmászni. Harmadrészt pedig azért, mert a hálószobánk ablaka éppen a hegy irányába néz és gyakran elgondolkoztam rajta, vajon milyen lehet onnan a kilátás.

A szabadságom első napján korán reggel keltem és negyed 7-kor már Dorogon vártam a Mogyorósbánya felé induló buszt. A mentrendben jelzettnél néhány perccel korábban meg is érkezett és 20 perc alatt elvitt Mogyorósbányára. A Kakukkban begyűjtöttem a pecsétet és már indultam is a Kőszikla irányába.

A nem túl meredeken, de folyamatosan emelkedő erdei úton 20 perc alatt értem el a TIT emlékkövet. A kitaposott ösvényt követve kimentem a sziklákig, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a környékre. Habár még korán volt és párás volt a levegő, de azért a távolban ki lehetett venni az esztergomi bazilika körvonalait és az alatta kanyargó Duna vonalát.

Rövid nézelődés után indultam tovább Tokod felé. Fél óra alatt értem le a pincesoron lévő pecsétig. A pecsételés után rövid pihenőt tartottam az esőházban és nyáriasabb öltözetre váltottam. Ekkor még nem volt 8 óra, de már forrón tűzött a nap. Bele sem mertem gondolni, hogy mi vár rám 1-2 óra múlva…

A pincesorról kiérve, a rövid aszfaltos szakasz után gyorsan elértem a letérőt és elkezdtem az emelkedést a Hegyes-kő felé. Többször megálltam fényképezni és megcsodáltam a már magam mögött hagyott Kősziklát, valamint a még előttem álló Nagy-Getét. Fél óra sétával értem el a „zászlós hegy” lábához. Itt vettem egy nagy levegőt és elindultam a meredek sziklafalon felfelé. Fentről csodás körpanoráma nyílik a környékre, megéri oda felkapaszkodni. Ráadásul nem is olyan nehéz, mint amilyennek azt első ránézésre gondolja az ember.

Rövid nézelődés után óvatosan leereszkedtem a meredek sziklafalon, majd indultam tovább, terveim szerint Tokod felé. Egy kényelmes szakaszra számítottam, ezért a hátizsákomból elővettem egy szendvicset, amelyet menet közben terveztem elfogyasztani. Nézelődtem, falatoztam, közben követtem a tarló szélén haladó poros szekérutat. Jelzéseket nem láttam, de olyan egyértelműnek látszott az útvonal, hogy nem is hiányoltam azokat. A távolban egy nyúl szaladt át az úton, sikerült róla néhány tetszetős fényképet is készíteni.

10 perc gyaloglás után kezdtem gyanakodni, hogy valamit elrontottam, mert továbbra sem láttam magam előtt a Tokodra lefelé ereszkedő utat. Ránéztem a GPS-re és akkor láttam, hogy nem sokkal a Hegyes-kő után balra kellett volna fordulni, azóta a K helyett a K+ jelzésen haladtam. Megfordultam és visszamentem az eltévesztett letérőig. Visszaérve megállapítottam, hogy amikor ott jártam, rácsodálkoztam a magas, kopasz fatörzsekre, de a kitaposott ösvényt nem vettem észre.

Innen a helyes utat követve, időnként a lelógó faágak között bújócskázva, időnként pedig a tűző napon baktatva 20 perc alatt leértem Tokodra. Az MTSZ honlapján azt olvastam, hogy az Aladár kocsmában a pecsét a pult alatt található. Ezért aztán nagyon megijedtem, amikor messziről megláttam a bejáraton lévő rácsot. Szerencsére nem fordultam vissza és az épülethez érve megtaláltam az ajtó mellett, a falra felszerelt pecsétet. Így aztán sikerült mindkét tokodi pecsétet begyűjtenem.

Az adminisztráció után már indultam is tovább a nap „csúcspontja”, a Nagy-Gete teteje felé. A faluból kivezető aszfaltutat elhagyva egy széles, köves úton haladtam tovább. Figyeltem az út bal oldalát, mert tudtam, hogy hamarosan le kell térni róla. Meg is találtam a kitaposott ösvényt, egy fán a jelzést is észrevettem, így hát egy keskenyebb, de annál nagyobb kövekkel „kirakott”, vízmosásokkal szabdalt úton folytattam a hegymenetet. Néhányszor megálltam nézelődni, fényképezni és vártam, hogy mikor kezdődik „AZ EMELKEDŐ”.

Ami késik, nem múlik, hamarosan elértem a sziklás, nagyon meredek szakaszt, amelyik a csúcsra vezetett. Nem volt könnyű szakasz, de a leírások alapján sokkal nehezebbre számítottam. 45 perccel a tokodi pecsételés után már a Nagy-Gete tetején gyönyörködtem a kilátásban. Eddigre már a pára is felszállt, jól lehetett látni a távoli hegyeket is.

A nézelődés után indultam tovább a széles, árnyékos, enyhén lejtős úton. Negyed óra múlva értem el a Gete-hegy tetején felállított fakeresztet. Itt leheveredtem a kis tisztásra és gyönyörködtem a kilátásban.

Az ezután következő, Dorogig tartó 5 km-es szakasz nem tartogatott túl sok izgalmat. A városba érve még tettem egy rövid kitérőt a kálvária tetejére. Fentről szép kilátás nyílik a városra és Esztergomra, de a szemem mindig a közeli, hatalmas kéményre tévedt, ami rontotta az összképet. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy felmásztam ide is.

A kálváriáról 20 perc alatt leértem a vasútállomásra. A sötét, elhanyagolt, falfirkákkal teli aluljáróból kiérve, a lépcső mellett jobbra található bélyegzővel beütöttem a füzetbe az aznapi negyedik pecsétet, így téve teljessé az OKT 11. szakaszának gyűjteményét. December óta, amikor utoljára itt jártam, nem változott semmi. A bélyegző doboza körül a fal továbbra is tele van pecsételve és a vasútállomás építésében sem vettem észre semmi változást.

Ezután már nem volt más hátra, mint visszasétálni az Okmányiroda előtt parkoló autóhoz és rövid autózás után családi körben elfogyasztani az ebédet.

Ezen a szakaszon egyértelműen a gyönyörű kilátás volt az, ami számomra emlékezetessé tette a sétát. Persze ahhoz, hogy szemünk elé táruljon a káprázatos panoráma (Gerecse, Budai-hegység, Esztergom, stb.), meg kellett mászni három hegyet is. De megérte! A jelzések általában követhetőek voltak, helyenként pedig maga a kitaposott ösvény segített a helyes haladási irány megtalálásában. Volt néhány hely, ahol jobban oda kellett (volna) figyelni, de ezek nélkül kevesebb lenne a mesélnivaló. 

 
grobpeti Bejárás: 2018.04.02. Rögzítve: 2018.04.03 15:03:03

Mogyorósbánya-Tokod-Dorog szakaszon mentünk a hétvégén. A jelölések egészen jól követhetőek, egy helyen kell csak nagyon figyelni, mégpedig a Kő-hegy előtt, ott szinte nincs semmi jelölés. Próbáltuk követni a legerősebb nyomvonalat, de így is lementünk kicsit. Egy-két karó vagy kőoszlop nem ártana, mert értem én, hogy egy kopár hegyen nincs mire felfesteni a jelet, de azért ma már vannak alternatív megoldások...

Mogyorósbánya után az emelkedő tetején érdemes egy kis kitérőt tenni balra (nincs jelölése, de egyértelműen ki van taposva az út), ott, ahol egy kereszt áll a peremen. Csodálatos onnan a kilátás. A Getére a kapaszkodó igen meredek, jó alaposan meg is szenvedtük, a túloldalon kellemes volt a lejövetel. Vigyázzatok, elég sok cross-motoros van Tokod környékén.

 
grobpeti Bejárás: 2018.01.27. Rögzítve: 2018.04.03 14:58:40

A Szárliget-Tonyópusztai elágazást jártuk be, mentünk volna Koldusszállásig, de sajnos vadászat miatt le volt már zárva az a rész. Alapvetően mindenhol szépen és jól jelölt, eső után voltunk, kellemesen járható volt nagyobb részben. A Somlyóvári kulcsosház előtti rész viszont botrányosan rossz volt, egy erdészeti útra terelték a kéket, nyakig jártunk a sárban. Ez a három km igencsak rosszul esett.

 
VeresIbi Bejárás: 2016.11.01. Rögzítve: 2016.11.07 21:04:26

 Sziasztok!


 


Gyerekekkel jártuk be az OKT-117-es szakaszát. Beszámoló: gyerekkelakeken.blogspot.hu/2016/11/seta-az-oszben-mogyorosbanya-amit.html

 
Vöröss Bejárás: 2016.08.09. Rögzítve: 2016.08.10 21:50:57

A Koldusszállás és Péliföldszentkereszt közötti szakasz hiányzott még a 11. túrából és előrehozott tapasztalatként mondom: nagy baklövést követtem el, hogy Koldusszállás felől indultam el, mert mire Péliföldszentkeresztre értem, nem volt buszom. Lett volna egy, 22.35-kor vagy 45-kor, de azt nem vártam meg. Másik irányban 19.35-kor lett volna busz, de az sem visz el igazán forgalmas helyig. Így maradt a stopp, tehát túra végpontjának Péliföldszentkeresztet nem érdemes választani...


A túra tényleg jól jelölt, néhol érzem csak, hogy hiányzik egy-két behívójel, de mindenütt megjön 50-100 méteren belül a következő. Néhol fiatal fákon van jel, ezeket nem lehet könnyen észrevenni. Aszfaltúton menve sokszor zöld, felfestett nyilak is jelzik az utat. A pecsétek rendben vannak; érdekesség, hogy Koldusszálláson egy fa törzsébe ágyazva meg lehet találni a régi fémpecsétet is, akinek az tetszene inkább. :-) Bár nekem nagyon tetszenek ezek az újak, ezek voltak az elsők a füzetemben. (Azért én a régit is használtam, ha már ott volt.) Én betértem Vértestolnára, és nagyon örültem, hogy így döntöttem. Nagyon kedves volt a szívemnek ez a szép kis falu, fotóztam is egy csomót. Mellesleg a régi falurész temploma után kb. 200-300 méterrel van egy nagyon jól felszerelt bolt, itt vettem például elemet a fényképezőgépembe a lemerültek helyett. És normálisak az árak. Akinek arra van igénye, mellette kocsma is van :-) A bolttól fölfelé továbbmenve ismét kb. 200 métert, van egy pihenőpark, ahol lehet enni és szusszanni. Plusz van ott egy nagy térkép a környék túraútvonalairól is. Valaki írta, hogy nem sok látnivaló van a túra során. Én nem így érzem, a legtöbb helyen nagyon szép az erdő, a Nagy-Gerecse oldalában pedig, főleg, hogy valamilyen vihar rengeteg fát kidöntött, nagyon szép a kilátás, de olyan erdei ösvényen is mehettem, ahol ugyan kicsit hajolni kellett, de cserébe "ki volt kövezve" az ösvény, természetesen mészkővel. Nekem nagyon tetszett. (Nem mellesleg őzeket is láttam, és tele van a szakasz érett szederrel :-) )


Viszont a Vaskapu előtti rész tényleg nehezen járható, gazos, de az igazi küzdelem a Vaskapu után kezdődött, ott, ahol az út a távvezeték alá kanyarodik. Az a rész az elején rendben van, utána elkezd sokasodni a gaz, szeder, egyéb "emberfogó" növényzet, úgy, hogy a végén én már nem tudtam követni  jelzést. Át kellett menjek jobbra, be az erdőbe, ahol egy ideig tényleg nincs aljnövényzet. Ahol elkezd sűrűsödni, ott szerencsére egy út keresztezi a völgyet, azon vissza lehet térni a távvezeték alá. Itt szerintem nagyon ráférne egy alapos tisztítás az útra, mert ilyenkor járhatatlanná válik. (Arra is gondoltam, hogy esetleg én néztem el valamit, és a gazos rész előtt elvétettem egy balra kihívó jelet, de nem hiszem...)

Hát ennyi.

 
berenike Bejárás: 2015.05.01. Rögzítve: 2015.05.04 16:43:39

 Egy napot szántam a még hiányzó Dorog-Koldusszállás közti pecséteim beszerzésére, így ebből egy szép kis 50 km-es Dorog-Tatabánya túra kerekedett ki, melyből Vértestolnáig haladtam a kéken, utána a gyakran váltakozó kék kereszt, kék kőr, sárga kör, sárga, piros kereszt, piros jelzéseken jutottam le a tatabányai vasútállomáshoz. Büszke vagyok magamra, mert a saját "Gerecse 50"-emet a 12 órás szintidőn belül sikerült teljesítenem azzal együtt, hogy sokat fotóztam, barllangot néztem, kocsmáztam, kávéztam, meg beszélgettem más turistákkal, ha már egyedül túráztam. Mondjuk nem is csodálom, hogy nem nagyon akadt jelentkező erre a maratoni távra, az eredeti túratársam meg az utolsó pillanatban mondta le.


A "szép kis túrát" szó szerint értem: ilyenkor májusban gyönyörű az erdő, minden harsogó zöld, ezt a szemnek üdítő színt különböző árnyalatokban pompázó virágok tarkítják: sárga tavaszi héricsek, rózsaszín, fehér és lila árvacsalánok, fehér olocsán csillaghúrok, halványlilás holdviolák, égszínkék lenvirágok, sárga kutyatejek - és ez nem a teljes paletta természetesen.


A jelzéssel nagyjából minden rendben az egész útvonalon: A térképet szinte elő se kellett vennem, a jelzések példásan egyértelműek és frissek kivéve két helyet. Az egyik az Artemix által is említett Dorog utáni elágazás. Mikor elhagyjuk a települést egy fataelep és kőpárkány közti jobb oldali alsó út és egy emelkedő bal oldali felső út között választhatunk. Jelzés sehol, így csak kb. száz méter után vettem észre, hogy a jelzések az alsó úton vannak, nem az általam választott felsőn. Így hátraarc és futás vissza, mivel a párkányról leugrani nem igen lehetett. Ugyan később kiderült, hogy az út végi magánterületen keresztül át lehetett volna oldalazni a valódi kékre, de ezt nem tartottam tanácsosnak, mivel nem szerettem volna ebek martalékává válni. Utólag persze az is kiderült, hogy az ebek meg voltak kötve...


A másik kritikus pont ebből az irányból Péliföldszentkereszt és Pusztamarót között található egy éles balkanyarnál még a P jelzés csatlakozása előtt (ami a térképen viszont egyértelműen követhető lett volna - ha néztem volna a térképet). Így viszont mentem több száz méteren egyenesen és vígan tovább, mígnem egy elágazásnál sehol se volt jelzés. És mint konstatáltam, előtte se már egy jó darabon. Így megint futás vissza az utolsó jelzéshez, ami ellenkező irányból egyértelmű volt (csak a másikból nem). Helyes döntésem jutalmaképpen átszaladt előttem egy róka is. :-)


A túra ragyogó napsütéssel indult, de a Gete után már kezdett beborulni az ég. Közvetlenül Pusztamarót előtt szemerkélni kezdett az eső, majd hamarosan átváltott masszív záporrá. Leginkább a Nagy-Gerecse sziklás ösvényén szembejövő bringásokat sajnáltam. Ugyan tolták a járgányukat, de így se lehetett könnyű dolguk. Később már nekem se volt: futócipőm talpát nem kimondottan esős időre tervezték, így ide-oda korcsolyáztam a sárban és próbáltam talpon maradni. Szó se volt már a tervezett 4-5 km/h-ás átlag tartásáról. A medvehagyma intenzív illatával hiába csalogatott, inkább a túlélésen volt a hangsúly ezekben az órákban. Mert kérdés nem volt, hogy a hátralévő 2 pecsétet ha törik-ha szakad beszerzem, ha fel is adom az eredeti tervemet és nem Tatabányán végzek. Sajnos az üdülős pecsétem teljesen rommá ázott, így azt pótolhatom majd, a többi szerencsére olvasható lett. Az eső hol alábbhagyott, hol újra rákezdett. Közben útba igazítottam egy eltévedt nyugdíjas túracsapatot Tardos felé, majd a hátam ápolása következett, amit a nedves nadrágom csúnyán feldörzsölt. Ekkor már a Bányahegyen jártam, meglett a mára tervezett utolsó pecsétem is. Közben konzultáltam pár szembejövő kéktúrázóval: nekik ez a 32-ik kilométerük volt, nekem a 36-37-ik. Nekik Tardos volt a végcél és itt nekem is döntenem kellett: belőjek-e egy héregi buszt vagy menjek tovább a kéken Vértestolnáig, ahol meglátom, lesz-e csatlakozás. Vagy esetleg kibírom Tatabányáig is?


Héreget, mint célt gyorsan kilőttem: emlékeimben elevenen kísértett a Gerecse 50 sáros és csúszós kaptatója a zöldön, ami lejtőként se tűnt túl vonzónak. Tehát marad a kék és majd döntök Vértestolna előtt. Ezzel el is ódáztam a kérdést. Lassan az eső is alábbhagyott és szép sziklás hegyhát mellett vitt az utam és bele-belefutottam a lejtőbe. Majd egy tisztásról jól látszott ahogy az eső után a Nagy-Gerecse a felszálló párába burkolódzik. Hamarosan elértem a kék és a kék kereszt elágazását és itt úgy döntöttem, hogy elválnak az útjaim a kéktől, hátha sikerül felszállnom valamilyen buszra a faluban. Ekkorra már eléggé éreztem az eddig megtett jócskán maratoni távot a lábaimban. De mivel a busz a menetrend szerint csak kb. egy óra múlva vitt volna Tatára, arra jutottam, hogy kibírom azt a 8 km-t még a civilizációig. Egyébként a faluközpont megállójában ultramodern digitális menetrendkijelzők üzemelnek. (Legutóbb Várgesztesen találkoztam ilyennel.)


Mire jött volna a busz már a Bundschuh-forrásnál (más néven Bundschu-kút) jártam. Elgondolkoztam, hogy a forrás névadója a helyi németek egy tipikus cipőfajtája volt-e vagy netán egy személynév. Mindenestre a forrás víze üdítőleg hatott rám, jól fel is tankoltam a palackjaimat. Így sikerült is aTatabányáig kitartanom, sőt néha olyannyira erőre kaptam, hogy a lejtőket meg is futottam. Még világosban sikerült végeznem, búcsút intettem a turulnak és szerencsére a vonatra se kellett sokat várnom.


 

 
korbela Bejárás: 2015.04.11. Rögzítve: 2015.04.14 10:18:07

Eredetileg két kétnapos túrára osztottuk a távot. A mogyorósbányai Leonardo Panziót csak ajánlani tudjuk. Ritka kincs, ráadásul egy család üzemelteti.


A második távval, a Tardos-Szárligettel viszont meggyűlt a bajunk. A legésszerűbb szállás Koldusszálláson lett volna, de az üzemeltető közölte, hogy ne is álmodjunk róla. Nincs olyan időpont, ami alkalmas lenne nekik, mert ez egy kicsi szállás és "vadászati szezon van". Ezen kicsit meglepődtem, de azt mondta, hogy sok a vaddisznó.


Így hát Kolduszállásról tovább sétáltunk, kiegészítve a napi 15 kmt és nem bántuk meg: sárga sáv - piros kereszt - piros sáv a Turul szoborig és onnan a piroson le a vasúthoz.


Azért is említem ezt meg, mert ironikus, hogy a 1,5 millió lépés sorozatban is pont a Gerecsének ezen a részén teszi szóvá Rockenbauer, hogy indokolatlan a vadászok kedvéért a legszebb őszi időszakról lemondani :)


 

 
Pulmy Bejárás: 2014.11.27. Rögzítve: 2014.11.27 20:16:34

 Nov.24.én teljesítettük a Gerecse Bányahegyi Eh-Tokod közti távot.


 


A jelzések végig kitünőek,példa értéküek.A táv térkép nélkül is könnyedén bejárható.


 


Részletek:


 


boglariturazok.blogspot.hu/2014_11_27_archive.html

 
Pulmy Bejárás: 2014.11.07. Rögzítve: 2014.11.07 19:08:36

 Nov. 3.-án jártuk be a Gerecse Nagybányai Eh.-Szárliget  túrautvonalát. Sajnos egész nap ködös idő


volt,csak Nagyegyháza előtt szállt fel. Szerintünk egy átlagos,kevés látnivalót nyújtó szakasz.


Viszont a jelzések példa értéküek,frissek,ezért a táv térkép,GPS nélkül is könnyen teljesíthető!


Frissíteni csak a táv elején és végén lehet,ezért sok hazaival készüljetek.


Részletek:


 


boglariturazok.blogspot.hu/2014/11/19.html

 
carevics Bejárás: 2014.08.24. Rögzítve: 2014.08.24 21:10:32

Mogyorósbánya > Pusztamarót > Szárliget


Első nap végig esett az eső, így kissé nehezített pálya volt, a lejtőkön szépen lehet csúszkálni. Pusztamarót előtt a távvezetékek alatt borzalmasan benőtte az utat a szeder, egy élmény volt lépésben végigkúszni a méretes tüskék között az esőben :D Pusztamaróton a szállásadók nagyon kedvesek, de az ágyakat már cserélni kellene. A 183 centimmel nem tudtam kinyújtozni, és majd mindegyik ágy nyikorog, recseg, nyöszörög, kattog, billeg.


A Somlyóvár > Szárliget szakaszon akad egy-két kereszteződés, ahol fel kellene festeni a jelet, egyébként végig jól lehet követni.

 
heged81 Bejárás: 2014.05.10. Rögzítve: 2014.05.11 20:45:27

 2014.05.10-11. Dorog-Koldusszállás


Első nap: Kánikula, szép tájak, kemény katatók mindenfelé....


Dorogról kiérve elég nagy írtás folt, ami jó darabon jel nélküli rész.... ez kicsit zavaró, de végül is megoldható....


Tokodon a sörözőben a dekoratív barna hölgy "Niki"...csinos volt :-)


Pusztamaróton volt a szállásunk, ami kissé puritán, de a célnak megfelelt.


Második nap: Az előző ellentétje, erős szél, és kiadós esők, csúszós út.... nehezített pálya volt...


A Bányahegyi eh. után Kolduszállás felé kb. fél úton található egy nagy rét, ott keresztbe át kell vágni a túl oldalra a vadászleshez, illetve kiérve a rétre zavaró jel is van, mert evidens módon egyenesen az addig vezető úton megy ki mindenki  a rétre, de a réten rögtön balra fordulva van egy jel, ami mentén az ember visszafordul! Szóval az ott csak egy Varga betű és az vezetne ki a rétre, amit keresztezni kell vágni...


A bélyegzők mindenhol rendben voltak, egyébként jól jelzett szakasz...

 
Jakab Bejárás: 2014.05.__. Rögzítve: 2014.05.08 14:43:06

http://www.bakancsesfakanal.blogspot.hu/


 

 
Jesper Olsen Bejárás: 2014.04.21. Rögzítve: 2014.04.21 16:24:14

 Dorogtól Tokodig mentünk, Dorog határában van egy szakasz, ahol - talán favágás miatt - ritkák a jelek. Egyébként könnyen követhető, jól jelzett szakasz.

 
Jesper Olsen Bejárás: 2013.10.26. Rögzítve: 2013.10.26 20:35:53

 Tornyópusztai elágazástól Gerecse üdülőig mentünk a kéken. Jelzésekkel semmi problémánk nem akadt. Szép volt az őszi erdő, kellemes az útvonal.

 
okt50tomi Bejárás: 2013.08.17. Rögzítve: 2013.08.17 21:07:16

Pusztamarót - Mogyorósbánya:


Mi Héregről indultunk, és a Közép-dunántúli piroson mentünk fel a kékre a Vízválasztónál. Innentől a jelzések frissen vannak felfestve végig, így eltéveszthetetlen az út. Akár térkép nélkül is simán végig lehet menni. :) Ajánlom megtekintésre a Jankovics barlangot, illetve tovább haladva a Bajóti Öreg kő tetejére a felmenetelt. Nagyon szép panoráma van a Getére, Esztergomra és a Börzsöny felé. :)


Ja, és Pusztamarót és a Bajóti országút között rengeteg szeder van. :)

 
Artemix Bejárás: 2013.05.01. Rögzítve: 2013.05.23 11:24:18

Dorog-Tokod


 


Végig jól jelzett, egyértelmű út. Egyetlen helyen nem egyértelmű: Amikor kiérsz Dorogról és elfogy az aszfalt, akkor alul a kocsiúton kell továbbmenni.


A mindössze 9 kilométer ellenére nehéz szakasz, a lejtő is fárasztó a 30% feletti meredekslg miatt.

 
Sothy Bejárás: 2013.04.14. Rögzítve: 2014.04.09 10:58:47

Dorog - Mogyorósbánya


http://sothyblog.blogspot.hu/2014/04/20130414-orszagos-kektura-okt-118-119.html

 
erdélyiek11 Bejárás: 2012.08.11. Rögzítve: 2012.08.17 22:16:02

Mi most Szárliget Bányhegy között túráztunk, (Dorog-Bányahegyet már áprilisba megcsináltuk). Rengeteg szerdret ettünk utközben. Ajámnlom ezt az időszakot mindnenkinek aki csemegézni szertene...

 
Hendiala Bejárás: 2012.03.29. Rögzítve: 2012.03.30 10:50:09

Péliföldszentkereszt és Mogyorósbánya között az Öreg-kőnél mindenképp megérnek egy kitérőt a barlangok!

 
Artemix Bejárás: 2011.10.18. Rögzítve: 2011.10.18 13:43:13

Pusztamaróttól Gerecse üdülő felé.


Ahol a piros és a kék elválik van egy megtévesztő nagy kék nyíl. A nyíl alapján úgy tűnik, hogy a szekérúton kell továbbmenni, pedig valójában a fa jobb oldalán induló ösvényen kell felmenni.

 
gyorkosattila Bejárás: 2011.09.17. Rögzítve: 2011.09.20 21:09:38

11. sz. túra: Gerecse-Gete-h.

(Szárliget vá.-Dorog vá.)



Rövid összefoglalómban leginkább az egyes szakaszok kisebb-nagyobb problémáiról fogok írni szubjektív módon. A hibákért, pontatlanságokért elnézést kérek!



Szárliget => Somlyóvár



Szárligeten a vasútállomáson a pecsételés rendben volt. Mikor kértem a pecsétet, hátra küldtek az ablakhoz, hogy ott van kitéve. Odamentem, de nem volt a helyén. Erre kijött a vasutas és kirakta nekem. A mozgolódásra egy rendkívül hízelgő fekete macsek megtalált és végig, miközben pecsételtem a lábamnak dörgölőzött, nyávogott és lökdösött, simult hozzám. Próbáltam eltaszajtani, de nem lehetett. A bélyegző Szárligeten jó minőségű, figyeljünk, mert két helyre kell bélyegezni!

Az útmenti kisboltban vásároltam, majd továbbmenve rögtön az útelágazásnál elbambultam és utat tévesztettem. :-) Persze hamar kijavítottam magam. Odafent nem kell sokat gyalogolni, hogy meghallja az ember a sztráda zaját és elég pókhálós is volt az ösvény. Ez a zaj egyébként sokáig hallatszik még errefelé járva, elég hervasztó, mert amúgy a táj kellemes. Átérve a sztráda alatt egy nagy, birkaszaros legelőn keresztül visz az út, itt kicsit kevésnek találtam a jelzést, de nem okozott gondot, csak kicsit keresgélni kellett itt-ott. A tavakig tartó terület csodálatos! Hangulatos, barátságos, tele madárkákkal, gyönyörű lankás, nyílt domboldalakkal, majd jön a lápok, mocsarak és kis tavak rendszere kilométereken keresztül. Kisegyháza pusztánál egy dombtetőn forgattak valami történelmi filmet. A dombtetőn sátortábor volt látható és teherautók. Az egész táj vadregényes és nagyon változatos, szintkülönbség minimális, emelkedő. Egy kisebb erdei csatangolás után kiérünk egy kerítéssel elzárt fiatal fás területhez, melynek a közepén szénatároló van. Ott a Kék vesz egy 90 fokos jobbkanyart és kemény emelkedőbe kezd. Ez folyamatos marad, amíg el nem érjük a 350 m körüli szintet, majd tovább, de már nincs erős kaptató sehol. Somlyóvárnál jött a meglepetés. A kulcsosház földszintjén találkoztam a gondnok úrral, aki visszamondta a szállásomat. A keze eltörve, felkötve gipszben, de még így is feljött a kulcsosházhoz, hogy néhány dolgot rendberakjon. Az idős úriemberrel jól elbeszélgettem és mivel indulófélben volt együtt sétáltunk le Tornyópusztáig. Sokat mesélt a kulcsosházat szétromboló társaságokról, részegekről, kábszeresekről, randalírozókról. Ő tartja egymaga rendben a kis faházat, ami erejéből kitelik (72 éves idős emberről beszélünk) mindent megjavít, szedi a szemetet mások után, hoz (vagy hozat) föl vizet, ágyneműt, fogadja éjjelre az itt megszállni vágyókat. Az, hogy egyáltalán még létezik ez a kis házikó csak neki köszönhető, semmiféle anyagi támogatást ezért nem kap, csak azt a minimális pénzt, amit a szállásdíjként kér. Nem sok ilyen lehetőség van még az országban, ami teljesen nyílt, bárki igénybe veheti. Elnézve az erdők mélyén a sok lepukkant erdészházat, kulcsosházat felettébb dicsérendőnek tartom a példáját és támogatandónak. Ha már ő sem fogja rendben tartani ezt a kis házikót pillanatok alatt szét fogják verni a vandálok, mert más nem fogja a saját pénzén, a saját idejéből fenntartani jórészt másoknak. Kérem, hogy becsüljük meg Meszner úr munkáját!



A Somlyóvári kulcsosháznál a nyalókák nagyon furák. Tényleg alig lehet elolvasni mi van rájuk írva, olyan rossz a bélyegző, amivel csinálták, de a gondnok úr hozott jópár darabot a házhoz, így akkor éppen volt sok és válogathattam a rosszabbnál rosszabbak között. Persze elhagytam a kis vackot, valahol kiszóródott a füzetből.



Somlyóvár th => Koldusszállás



Tornyópusztától bebuszoztam Tatabányára és keresgéltem szállást és utazási információt, ugyanis már azt kellett terveznem, hogy honnan és mikor jutok haza. (A lebegtetett terveim szerint Vértestolnáról akartam, attól függően, hogy mennyire bírom, milyen sebességgel tudok haladni) Szombat délután a város teljesen kihalt volt, az utcákon alig valaki. A vasútállomás olyan gusztustalan, undorító, hogy még Budapesten is keresgélni kell hozzá hasonlót, de nehéz lenne találni – talán a Köki a felújítás előtti állapotában volt ilyen. Reméltem lesz Turinform iroda a busz- és vasútállomás közelében, de semmi ilyesmit nem találtam, csak hajléktalanokat, meg plakátragasztó fiatalokat. Rendbe szedtem magam és végigjártam a Vértes Centert (a buszpályaudvar felett emelkedő pláza), hátha találok valami információt, szálláslehetőséget, de nem volt. Jobb ötletem nem lévén a Győri úton a legközelebbi eszpresszót (kocsmát) céloztam meg információszerzés céljából. Egy narancslé elfogyasztása után előadtam kérésemet és a helyi erők mindent bedobtak a segítségemre. Közmegegyezésre jutva elmondták, hogy a legjobb egy kispénzű, gyalogszerrel közlekedőnek Tatabányán a Sport Hotel. Elmagyarázták, hogy jutok el oda, a busz végállomástól olyan 5 km-re van érdemes helyi járattal megközelíteni. Egyáltalán nem olcsó hely, egy éjszakára reggeli nélkül 6500 Ft-ot kértek el, de nem volt sok választásom. Igaz, hogy légkondis szobában még sohasem aludtam, minibár a szobában, nagy erkély, kiváló fürdőszoba. A padlószőnyeg tisztasága ugyan hagyott némi kívánnivalót maga után, de azon kívül minden tiszta és szép volt, jól éreztem magam. Ami ennyi pénzért hiányzott az egy internetelérési lehetőség – csak ingyen WiFi volt. Egy buszmegállónyira van egy L kezdőbetűs szupermarket.

Tatabánya számomra csalódás volt. Az egész város jóformán semmi más, mint lakótelepek egymás után hatalmas területen és raktárak, ipari területek sora.



Vasárnap még szürkület volt, amikor megérkeztem busszal Tornyópusztához, majd bevetettem magam az erdőbe. Szépen haladtam, amikor a Bodza-völgyhöz értem. Őszi túrámon most találtam úgy először, hogy kicsit hiányzottak a jelzések. A völgyoldalt beszántották, ahogy az erdőből kiértem a szántóföld felé mutatott a nyíl. Jobbra gyomos, gazos terület, beljebb kerítés, de sehol egy bátorító megerősítés, hogy a mezőre lépve jó az irányom. Távolabb mindkét oldalt sűrű erdő. Kicsit keresgéltem a mező szélén is az utat, majd a legvalószínűbb irányban elindultam és jóval arrébb az egyik kerítésoszlopon meg is találtam a Kék jelzést.

A Kék tehát a szántás jobb oldalán vezet és az erdő és a szántóföld szélén vezet felfelé. Egyébként fenséges látvány ez a völgy és a szarvasok bőgtek az erdőben elég rendesen. Kicsit tartottam is tőle, hogy a hormonoktól begőzölt vadak esetlen nekem rontanak, de mint nemsokára kiderült nem tőlük kellett volna tartanom. Éppen a Tarjáni-malompatak hídján sétáltam át, amikor észrevettem, hogy a túlparton a mélyútban két alak áll. Mit keresnek ezek itt ilyenkor? Rossz érzésem támadt, úgy leselkedtek a patak felé, mint valami útonállók. Lassabra vettem a tempót és úgy közelítettem meg őket. Mikor közelebb értem, akkor láttam rajtuk, hogy vadászok és nálamnál nagyobb állatokra várnak, hogy lepuffantsák azokat. Köszöntem nekik, viszonozták és áthaladtam köztük. Ekkor az egyikük mosolyogva utánamszólt: „Jól elhallgattak” Akkor kapcsoltam, hogy megzavartam a jelenlétemmel az urak szórakozását és amerről jöttem vad már nem jön ma hajnalban. Elismertem gyalázatos tettemet, de ők most bosszúsak voltak és meg akaratak leckéztetni. Elkezdtek faggatózni, hogy „Mit keresek én ilyenkor az erdőben?” „Mit császkálok itt?” „Itt vadászat folyik” „Tudom-e hogy ez balesetveszélyes?” Megfeleltem nekik mondván Kéktúrázom, sok kilométert kell még megtennem, azért indulok korán, de az egyikük szívóskodott, hogy ha nem tudom úgy beosztani az időmet, hogy elég legyen, akkor „Nem kell kijönni az erdőbe” és már úgy nézett ki, hogy ki akarnak vezetni. Kicsit elfutott a méreg a pökhendisége miatt, de valamelyest ismerem a szabályokat és a mai magyar közállapotokat, úgyhogy mondtam neki, hogy nyugodjon meg én nem megyek le a OKT útvonaláról, azzal otthagytam őket. Innen nincs messze a Koldusszállási erdészház, mint kiderült onnan szalasztották az izgága úriembert, aki úgy nézett rám, mint a véres rongyra.



Innen gyorsan kiértem az erdészházhoz (bal oldalon van egy gyönyörű, hatalmas tölgyfa és a vadászháznál egy kis mesterséges tó), ahol elintéztem a pecsételést a villanyoszlopon lévő pecséttel, majd leültem a szemetes konténer közelébe a földre és reggelizni kezdtem. A földúton érkeztek az SUV-k a vadászurakkal és hölgyekkel, az egyikből újabb figyelmeztetést/kioktatást kaptam, hogy a „Túrázgatást 08:00 utánra kellene tervezni, mert itt vadászat folyik” és hogy balesetveszélyes, amit művelek. Ezután az ólak mögül megérkeztek azok a vadászok, akik gyalog mentek ki a patakig (akikkel először találkoztam) és az egyikük mosolyogva megjegyezte, hogy:

– Milyen hangulatos helyet választottam a reggelizéshez!

– Igen, jó lenne itt egy pad!

– Van pad – felelete és ezután mutatta az irányt.

Azt hittem hogy a vadászháznál lesz a pad így fogtam magam és odamentem. Pár perc múlva ő is odajött, amikor látta, hogy tanácstalanul keresgélek az úrinép közelében és segített. Mint kiderült a jó kétszáz méterre lévő erdőszéli padra gondolt ott, ahol a másik pecsételőhely van. Nem bántam a dolgot, jobban is éreztem magamat tőlük távol és így két pecséttel több került az igazolófüzetbe. A villanyoszlopon lévő pecsét erős közepes minőségű, a fémbélyegző a legjobbak közül való, kiváló, míg a fa törzsén található pecsét rossz lenyomatot ad, cseréje javasolt.



Koldusszállás => Bányahegyi eh.



Innentől Vértestolnáig semmi különös, kár, hogy a Pes-kő csúcsát és a sziklákat nem lehet látni a túraútvonalról. Eléggé kiléptem ezen a szakaszon így hamar eljutottam a tervezett végcélomhoz. Annyi idő volt még a délutáni hazafelé vivő busz indulásáig, hogy bevállaltam a következő pecsételőhelyet is a Bányahegyi erdészháznál. A Fábián-kő és a Fekete-kő vidékén rengeteg a kőszikla az úton és az út mellett és többször kell kerítést mászni. Valahogy itt éreztem igazán, hogy más hegységbe értem, mint a Vértes. Megváltozott a táj és a látkép, de nagyon kellemes és élvezetes gyalogtúra ez, sok a fiatal erdő, hosszasan megyünk fákkal ritkán benőtt cserjés, növendékfás domboldalban. Az egyik kerítés átmászó akciónál van ugyan jobbra mutató Kék nyíl, de utána semmi kb. 300-400 méterig. Itt elkelne egy-két jelzés a következőig, ami a domb alján van egy másik lezárt terület bejáratánál. Ezután nagyon hosszasan egy kerítés mellett halad a Kék egy lezárt területen fiatal tölgyesben. Sok a szép sziklaalakzat mindkét oldalon. A Halyagos teteje felé közelítve utolért két kerékpáros fiatalember és jót beszélgettünk, amíg a meredek emelkedő tartott, ahol ők is tolták. Ott döntöttem el, hogy Tatára fogok menni Tardosról, mert közelebb van, mint Tatabánya. Ráadásul a buszvégállomásról is csak 200 méter a vasútállomás, így könnyen és gyorsan hazajutok.

A Bányahegyi erdészházat így értem el, de már nagyon lepusztult állapotban van. A gumibélyegző jó minőségű, a fémpecséttel nem sikerült olvasható lenyomatot készítenem. A lódarazsak engem is körülszaglásztak, döngicséltek a fejem körül, de a Leben und leben lassen (Élni és élni hagyni) elv értelmében békén hagytuk egymást. Ezután legyalogoltam Tardosra és a faluszéli kocsmában bedobtam két gyenge, de annál finomabb fröccsöt. A mosdóban megmosakodtam, ruhát cseréltem és bebuszoztam Tatára. Ekkor derült ki, hogy a buszvégállomás kilométerekre van a vasútállomástól nem 200 méterre. A legközelebbi busz pedig 17:40-kor ment Budapestre. Elbuszoztam tehát a vasútállomásra és egy éppen akkor induló gyorsvonattal hazajöttem. Ende. 

 
hdanee Bejárás: 2011.09.11. Rögzítve: 2011.09.13 15:42:56

Péliföldszentkereszt - Pusztamarót - Gerecse üdülő - Bányahegyi eh. - Vértestolna, újtelep bejárati út


Péliföldszentkeresztre busszal érkeztünk (napi 3 járat van, ütemes menetrend szerint: 8 óránként egy járat :). Itt kiváló vízvételi lehetőség van, a templomtól kb. 5 percet kell sétálni az OKT útvonalán Mogyorósbánya felé. A pecsét a templom bal hátsó sarkánál, egy fán található.


Pusztamarót felé kb. 1 kilométert az országúton kell megtenni, majd egy mezőn át vezet emelkedő utunk. A mezőről szép kilátás tárul a környező hegyekre: a Getére és a Pilisre is. Ezen a részen rendben voltak a jelzések és az út is jól járható volt. A bajóti műút viszonylag forgalmas, de ezen csak pár métert kell menni, utána irány a hegy! Sokáig egy távvezeték nyiladékában vezet az utunk, melegünk volt eléggé. De a java a Vaskapu alatti szakaszon jött: egy jó kilométeres szakaszon szekérút balra el, a kék sáv jelzés pedig könyörtelenül mutat jobbra, a bozótba. Emelkedő, napsütés, susnya, lódarazsak, volt ott minden... Kifejezetten e szakasz miatt ajánlatos a hosszú nadrág viselete (ez mellesleg nem csak a vágások, szúrások, csípések ellen jó, de a kullancsoktól is véd), illetve a harciasabbak akár bozótvágó késsel is végezhetnek némi útkarbantartást - a később érkező sporttársak bizonyára hálásak lennének érte.


Pusztamaróton hideg sör és kerti csap várja a szomjas vándort, bár a büfé nyitva tartásáról konkrét információim nincsenek. És bőségesen van szálláshely is, kőépületben, faházban, de lehet sátrazni is. A pecsét pedig a csata emlékműve mellett található temető bejáratánál, egy fán található.


A Gerecse üdülő felé egy jó darabon a murvás utat kell követni, majd ahol aszfaltra vált a burkolat, el kell kanyarodni balra. Ez is jól jelzett rész, és jól is járható. Az üdülőnél a pecsét a kerítés sarkánál található, nem lehet eltéveszteni.


A Bányahegyi erdészház felé továbbhaladva az út a Gerecse oldalában halad szintezve. A fák között olykor szép panoráma tárul elénk. Az erdészházig rendben vannak a jelzések, utána jönnek a gondok... A pecsét az erdészház mellett egy fán található, lódarazsak őrzik.


Vértestolna felé továbbhaladva következik a tornaóra. Sok kerítésen kell átmászni létrák segítségével. (A túra eddigi szakaszán ha volt is létra, azt nem használtuk, hiszen a kapu könnyen nyitható és csukható volt.) A jelzések sajnos hiányosak, igaz, ennek elsődleges oka az, hogy sok a tisztás, ahol nemigen van hová felfesteni a jeleket. Van például egy olyan pont, ahol a kerítésen átmászva rögtön egy tisztáson találjuk magunkat, amelyen több irányban is vezet át út. Nos, itt alapvetően a kerítés mellett van jelölve a turistaút, de be van nőve, így célszerű "toronyiránt" menni a villám sújtotta fa felé. A fától nem messze létra is található, majd ezután ismét jóféle bozótban visz az út - szerencsére csak röviden. A vértestolnai országúthoz nem sikerült pontosan a kék jelzésen eljutni, bár ez mindössze néhány plusz métert jelentett. Mindenesetre ezen a szakaszon szükség lehet térképre (bár mi csak egyszer használtuk).


Túránkat a vértestolnai elágazásnál fejeztük be. Itt elvileg van buszmegálló, gyakorlatilag azonban nincsen jelölve a helye, így mi egy kicsit feljebb a falu felé intettük le - nagyjából ott, ahol a kék jelzés betér balra az erdészeti útra Koldusszállás felé.


A bejárt szakaszon volt bőven napos, kitett rész és emelkedő is, úgyhogy fontos volt a víz bőséges készletezése. Vízvételi lehetőség, mint azt már említettem, Péliföldszentkereszten és Pusztamaróton van - igaz, utóbbi valószínűleg télen nem működik, kerti csapról lévén szó. A turistajelzések a Bányahegyi erdészházig rendben voltak, onnantól kezdve már voltak tévesztési lehetőségek, még ha nem is súlyosak. Az utak jól járhatóak voltak, kivéve a Vaskapu előtti susnyást, ami viszont borzasztó volt. Mindenesetre az időről időre elénk (vagy épp mögénk) táruló panoráma miatt mindenképpen megérte ezt a szakaszt is megtenni.

 
Sothy Bejárás: 2011.08.12. Rögzítve: 2011.10.29 09:00:51

Koldusszállás - Szárliget



sothyblog.blogspot.com/2011/10/20110812-orszagos-kektura-okt-111-112.html

 
Sothy Bejárás: 2011.06.__. Rögzítve: 2011.06.30 12:22:48

Bocsánat sajnos az előző bejegyzés rossza helyre ment! Ha valaki tudja törölje ki innen a két üzenetem!

Köszönöm!

 
Sothy Bejárás: 2011.05.21. Rögzítve: 2011.06.30 12:17:22

Kőhányáspuszta - Gánt szakasz bejárása:


http://sothyblog.blogspot.com/2011/06/20110521-orszagos-kektura-okt.html

 
hdanee Bejárás: 2011.03.13. Rögzítve: 2011.06.12 21:18:28

Vértestolna, újtelep bejárati út - Koldusszállás - Somlyóvár th. - Szárliget vá.


Vértestolnára Tata vagy Tarján felől lehet eljutni busszal, a Vértestolna, újtelep bejárati út nevű (táblával nem jelölt) megálló ott található, ahol az OKT útvonala letér a vértestolnai műútról a Pes-kő / Koldusszállás felé. Legalábbis minket itt tett le a buszvezető. A menetrendről érdemes előre tájékozódni.


A Pes-kő oldalában vezető szakaszt az erdészeti járművek alaposan szétjárták, úgyhogy cuppogtunk rendesen a sárban. A bejárt szakasz egyik kevésbé érdekes része volt ez, bár a barlang feletti sziklafal és a nyugat felé nyíló kilátás is látványos. Koldusszállásnál a vadászház előtti trafó oszlopán található a pecséet, illetve kicsit délebbre is lakik egy bélyegző, ot, ahol az OKT balra letér a műútról.


Koldusszállástól jó darabon el lehet felejteni az erdő csendjét, az autópálya zaja mindent visz, ráadásul a Bodza-völgyig egyre közelebb kerülünk az M1-eshez. A Bodza-völgyig jól járhatóak voltak az utak, magában a völgyben pedig a művelt terület szélén kell haladni, majd a végén egy ösvényen visz tovább az utunk. A Tatabánya-Tarján út viszonylag forgalmas, szerencsére nem sokáig kell rajta baktatni és a padka is elég széles. Ezen az úton relatíve gyakran menetrend szerinti buszok is járnak, legközelebbi megállójuk a tornyópusztai elágazásnál van. A Tornyó oldala nem különösebben izgalmas, ahogyan a tornyópusztai bekötőút sem. Tornyópusztán a korábbi bejegyzések alapján bolt és kocsma működik, ezt sajnos előre nem tudtuk, így elsétáltunk az oázis mellett. Az aktív állattenyésztő tevékenység miatt Tornyópuszta környékén zavarosak a légköri viszonyok. Egy helyen vissza lehet tekinteni a Pes-kő oldalában már bejárt szakaszra. Itt egyébként lassan, de folyamatosan emelkedik az út, de csak a Somlyó oldalában lesz meredekebb az emelkedő - és itt sem hal bele az ember. Igazából a szintet tekintve az egész most bejárt szakasz barátságos. A Somlyó előtt rengeteg otthagyott olajos hordó rohad, mesés látvány, kíváncsi vagyok, hogyan kerültek oda egyáltalán...kis magyar Texas.


A Somlyó csúcsára nem visz fel az OKT, érdemes öt perces kitérőt tenni a rövid és szintén nem életveszélyesen meredek kék háromszög jelzésen. A körpanoráma pazar, egészen a Börzsönyig ellátni. A Somlyóvári kulcsosháznál fedett és nyitott pihenő, tűzrakóhely, budi található. Bélyegző helyett itt nyalókák vannak a kulcsosház bejáratánál elhelyezett dobozban.


A Somlyóról kellemes lejtő visz lefelé, egy murvás erdészeti útig (ez a tornyópusztai bekötőút folytatása). Az erdészeti útról letérve több ízben is vasrácsos vadvédelmi kerítés állta utunkat, ezeket óvatosan ki kell akasztani, szemre vigyázva, majd pedig illendő visszazárni (már amennyire sikerül...) Szeretnék ezekre a helyekre egyébként normális, léckeretes kapukat előirányozni, az országban számos helyen sikerült már megoldani ennél normálisabban is a turistautak átvezetését a vadvédelmi kerítéseken... Kisegyházapuszta felé továbbhaladva több helyen saras az út, valamint több szakaszon masszív susnyával is meg kell birkózni. Ez kora tavasszal még nem volt nagy gond, de néhány hónap múlva már kihívás lesz. Kisegyházapuszta környékén több horgásztó is található, változatosságot hozva a tájba. Az egyik patakon csak egy betoncsövekkel felturbózott gázló vezet át, csak óvatosan...


A régebbi térképeket használók figyelmét felhívnám arra, hogy az OKT útvonala nem vezet át Nagyegyházán. Ahol korábban a Kettes-tó után balra kellett fordulni Nagyegyháza felé, most egyenesen kell továbbmenni. Ugyanakkor az újabb térképeket használók figyelmét is szeretném felhívni arra, hogy nemrégiben új tavat létesítettek Kisegyházapusztától nyugatra, így itt módosult az OKT útvonala. A helyszínen ez ha ritkásan is, de jelezve van és - legalábbis Szárliget felé haladva - a logika is azt az útvonalat diktálja. Az új tó környékén a vadak szétjárták az utat, rengeteg a nyom és hatalmas a sár. Egy csapatnyi vígan ugrándozó őz mellett láttunk egy pórul járt bárányt is, pontosabban a csontvázát. Valamilyen ragadozó jól bevacsorázhatott belőle, fene az ízlését.


Az autópálya alatt a legrégebbi bécsi országúton vezet az OKT, ezen az úton nem volt nagy forgalom és az aszfaltos szakasz nem túl hosszú. A Kőrösi Csoma Sándor-forrás nem működik. A Halyagoson átvezető ösvény trükkös vonalvezetésű, de egészen jól jelzett és nem különösebben meredek.


Szárligetre beérve a főúton jobbra tekintve rögtön megpillantjuk a kocsmát, ahol vasárnap igen nagy élet volt és rengeteg bölcsességre tehettünk szert, különös tekintettel a matematika, a történelem és a biológia diszciplínáira. :) A kocsmával szemben vasárnap is nyitva tartó bolt található, aznap 17 óráig volt nyitva. A túraszakasz teljesítését a vasútállomás forgalmi irodájának párkányán található pecséttel lehet igazoln.


A most bejárt szakaszon jól és kevésbé jól jelzett szakaszok váltogatták egymást. Sok helyen hiányoznak a megerősítő jelzések, bár ezeken a helyeken többnyire adta magát az útvonal. Ennek ellenére nem javaslom, hogy e szakaszt bárki térkép nélkül próbálja meg teljesíteni.


Vízvételi lehetőség nem túl sok van ezen a szakaszon. Bár több patakot is keresztez a turistaút, ezek feljebb többnyire lakott terület mellett vezetnek, így lehet, hogy szennyezettek. Koldusszálláson van csap a vadászház előtt, bár erre slaug van ráerősítve és az állatok itatására használják. A Kőrösi Csoma Sándor-forrás elapadt.


Összességében egy közepesen látványos, a sár miatt némi nehézséggel tarkított szakasz volt ez, amit mindazonáltal élmény volt bejárni.


Vétestolna, újtelep bejárati út - Koldusszállás - Somlyóvár th. - Szárliget vá.


Vértestolnára Tata vagy Tarján felől lehet eljutni busszal, a Vértestolna, újtelep bejárati út nevű (táblával nem jelölt) megálló ott található, ahol az OKT útvonala letér a vértestolnai műútról a Pes-kő felé, legalábbis minket itt rakott le a vezér.


A Pes-kő oldalában vezető erdészeti út saras, a nehézségekért kárpótol az irtásfoltokról nyíló kilátás. Koldusszállásnál pecsét a vadászház melletti trafó oszlopán vagy kicsit délebbre ott, ahol az OKT balra letér a bekötőútról.


Koldusszállás után az autópálya zaja elnyomja az erdő csendjét. Bodza-völgyig rendben voltak az utak, a völgyben a szántás szélén kell haladni, majd egy ösvényre térünk rá. A völgyig leginkább lejtett az út, innentől többnyire emelkedik, de legmeredekebb kaptató sem durva, mert rövid (a Somlyó előtt). A Tatabánya-Tarján út egészen forgalmas, de széles a padka. A tornyópusztai elágazásnál (ezt az OKT nem érinti) van buszmegálló. A Tornyó oldala nem túl izgalmas, ahogyan a tornyópusztai beköőút sem, bár utóbbiról helyenként kilátás nyílik a környékre. Korábbi bejegyzések alapján Tornyópusztán van bolt és kocsma, mi sajnos elsétáltunk az oázis mellett.


A Somlyóra felvezető út elején rengeteg rozsdásodó olajoshordó van, kis magyar Texas. A felfelé vezető út, mint említettem, kicsit meredek, de nem hosszú. A Somlyó csúcsát nem érinti az OKT, a kék háromszögön érdemes rövidke kitérőt tenni, a kilátás pazar. Lent, a kulcsosháznál igazolópont van, nyalókák vannak kitéve a bejárat melletti dobozba. Van fedett és nyitott pihenőhely, tűzrakóhely,sportpálya és budi is.


A Somlyóról kellemes lejtő visz le (ha jól tévedek, erdészeti utakon), majd elérjük a tornyópusztai út folytatását, itt már aszfalt helyett murva borítja. Innen is jó visszatekinteni a mögöttünk hagyott kilométerekre. A murvás útról letérve hamarosan több ízben is vadvédelmi rácskerítésbe ütköztünk, ezek könnyen nyithatók, de a szemetekre azért nagyon vigyázzatok... Nem ártana normális, léckeretes kapukat aplikálni ezekre a helyekre, valahogy az ország számos más részén ezt sikerült megoldani kulturáltan. Kisegyházapuszta felé továbbhaladva több helyen saras az út és már kora tavasszal látszik, hogy a sűrű növényzet késő tavasztól kihívást fog jelenteni helyenként. Az egyik patakon gázló vezet át, csak óvatosan!


A régebbi térképeket használók figyeljenek arra, hogy az OKT útvonala nem vezet át Nagyegyházán, a Kettes-tónál továbbvisz egyenesen. Ám az újabb térképeket használókat is érheti meglepetés a vadiúj tó miatt, amelyet Kisegyházapusztától nyugatra létesítettek. Emiatt az OKT útvonala kis kerülőt tesz, ez egyrészt adja magát, másrészt, ha ritkán is, de jelezve van. Ellenben kegyetlen saras az új tótól nyugat-északnyugatra eső szakasz.


Az autópálya alatt országúton vezet át az OKT, nincs nagy fogalom. A Kőrösi-forrás nem működik. A Halyagoson átvezető ösvény kacifántos vonalvezetésű, de viszonylag jól jelzett. Szárligetre beérve a főúton jobbra tekintve rögtön megpillantjuk a kocsmát, vele szemben vasárnap is nyitva tartó vegyesboltot találtunk. Pecsét az állomás forgalmi irodájának párkányán.


A most bejárt szakaszon voltak jól és kevésbé jól jelzett szakaszok egyaránt, sok helyen hiányoznak a megerősítő jelzések. Én nem javaslom, hogy térkép nélkül induljatok neki ennek a szakasznak. Vízvételi lehetőség nemigen volt ezen a részen. Bár több patakot is kereszteztünk, ezek feljebb vagy lakott, vagy művelt terület mellett vezetnek el, így szennyezettek lehetnek. Koldusszálláson van csap a vadászház előtt, bár ezt láthatóan az állatok itatására használják.


Összességében egy kellemes, közepesen látványos szakasz ez, jó volt bejárni.


 

 
matus Bejárás: 2010.11.20. Rögzítve: 2010.11.21 23:51:18

Jelzések léteznek, de többnyire nagyon silány minőségűek (3 csík, alapozó hiánya), mindenképpen szükség van térképre és megérzésre is. Számos helyen a jelzés rossz helyre van festve, vagy csak a végéről hagytak le egy nyilat, vagy az adott kereszteződésben nincs is, csak jóval beljebb ... Néha segít egy egy kék színű nyíl, amely kalózkodás, de jól jön. Tokodon a Hegyes-kő fele a letérés egyátalán nem jelzett, mert az adott utcában kicserélték a villanyoszlopokat, amelyeken eddig voltak a jelzések (találtunk egy régi oszlopmaradványt rajta a kékkel)


És persze sok kerítés és jelzésügyileg nehéz szakasz van, viszont ezeket könnyebben meg lehet oldani, nem ezek okozzák a problémát. A festőket meg elküldeném egy BTHE-s továbbképzésre, hogyan, mit és milyen minőségben festünk címmel.


Az út helyenként nagyon sáros. Különösen Koldusszállás környékén, de Kisegyházapuszta fele is. Ellenséges krosszmotoros tevékenység az Öreg-kő környékén volt tapasztalható

 
zsagoston Bejárás: 2010.10.01. Rögzítve: 2010.10.02 17:10:13

Szárliget --> Tornyópuszta 18,5km



A vasútállomásról indulva a kék jelzés először átmegy a falu főutcáján majd nemsokára az egyik utca kanyarulatánál balra betér az erdőbe. Itt a több ösvény közül a bal oldalit (kevésbe jártat) kell választani.  Az autópálya hídig az út gyengén jelzett, de jól követhető. Az autópálya híd előtt van egy hosszabb aszfaltos szakasz is, de szerencsére az országút nem forgalmas.



Az autópálya híd és a kettes tó közötti nehezen járható kék szakaszt a forumos hozzászólások miatt elkerültem, "csjoe" javaslata alapján. Nagyegyháza főutcáján vezető piroson, majd pedig a BAVIMPEX bánya felé menő úton haladtam. Így értem ki a kettes tóhoz. Ez az út jól járható és néhány helyen kósza kék jelzéseket is találtam. Talán erre haladt régebben is?



A kettes tótól a somlyó kulcsosházig tartó szakaszon két hely problémás: a Váli vízen való átkelés előtt méteres gaz van. Az átkelés uán pedig van egy nagyobb irtásos terület. Itt a vadeteő előtt a dombra (jobbra) felvezető úton kell haladni. A Váli víz ottjártamkor kis patakocska volt.



A kulcsosház mögötti területről észak felé szép a kilátás, talán szebb is mint a Somlyóról.



Tornyópuszta előtt rátér a kék a gyenge minőségű aszfaltútra és én ezen haladtam egészen az országútig. Itt szálltam buszra.



A menetrendek.hu szerint egyébként munkanap van olyan busz, ami bemegy Tornyópusztára is (Tornyópuszta iroda). Én nem ezt választottam, mert nem igazán esett a megálló útba és kicsit bizonytalannak éreztem.




Mindent összevetve a középső, Somlyó körüli szakasz szép, a tornyópusztai és a nagyegyházi rész nekem kevésbe jött be a sok aszfalt és bzonytalan tulajdonviszonyok miatt. Magánterület táblák, kapuk, stb...

 
Artemix Bejárás: 2010.07.04. Rögzítve: 2010.07.05 15:53:46

Péliföldsentkereszt -Mogyorósbánya:


Sajnos elég rosszul jelzett az út ,térkép feltétlenül szükséges.


Legfonosabb pontok.


1. A forrásnál az oltár jobb oldalán kell továbbindulni, majd a kapun bemenni.


2. A mező végén a kerítés sarkánál jobbra kell fordulni és utána menni át a kapun. A kapu után egyenesen kell menni és csak sokára lesz jelzés.


3. A pihenő után hosszű lejtő, a lejtő végén balra kanyarodsz egy szekérútra.  A szekérútról egy erdő szélén jobbra kell fordulni, ez nagyon rosszul van jelezve.


 

 
csg65 Bejárás: 2010.05.29. Rögzítve: 2010.05.31 11:38:09

Szárliget - Koldusszállás


Esti túrának indultam neki ezen a szombati napon, mert páromat kísértem éjszaka a KINIZSI 100 céljáig, így előtte célszerűnek látszott Koldusszállásig a kéken eljutni. 16.52-kor indultam el Szárligetről és irány Somlyóvár. A jelzéseket nagyon kell figyelni, mert elég sok a kopott és a rengeteg esőnek "hála" igen dús a vegetáció (magyarán sok helyen méteres a növényzet a völgyekben). Egyébként a sár és a kidőlt fák ellenére elég jól járható az út csak az autópálya híd és Nagyegyháza közötti patak átkelést nem lehet száraz lábban megúszni. A legkisebb vízmélység fél méter volt (itt valamilyen zsákok vannak a mederben), úgyhogy "nadrágszár felhajt-zokni le-patakon át-zokni vissza-nadrágszár le" módon lehet csak rajta átjutni. Ez májusban még kivitelezhető, de hóolvadás után nagy élmény lehet. Kerestem ugyan jobb átkelést, mint a jelzett úton lévő, de felfelé nagyon sűrű a dzsindzsa, lefelé meg rendesen kiszélesedik a patak, mert az alatta levő tó felduzzasztotta. A somlyóvári tisztás most is nagyon szép, meg a panoráma is lenyűgöző. Innen Tornyópusztán át már jól követhető az út Koldusszállásig. 20.02-kor értem ide és még volt egy jó fél órám párom odaérkezéséig, így a KINIZSIs túrázókkal együtt fogyaszthattam el vacsorámat.

 
hdanee Bejárás: 2010.04.25. Rögzítve: 2010.04.26 13:26:29

Péliföldszentkereszt - Mogyorósbánya - Tokodi pincék - Tokod - Dorog vasútállomás


Péliföldszentkeresztre dorogi és nagysápi átszállással, busszal érkeztünk, eléggé későn, fél 2-re. Nagysápon buszvárásra alkalmas műintézmény nem volt nyitva a központban, így helyi segédlettel a Temető utcában találtunk egy kedves, vendégszerető kocsmát. (Ugyanis volt majdnem egy egész óránk, amit el kellett ütni.)


Péliföldszentkereszten a pecsét a templom bal hátsó sarkánál egy fán lakik. Onnan rövid séta vezet a bővízű Szent-kút és a Mária-kút tisztásához. Ezután egy vadvédelmi kerítés kapuján átkelve rövidesen egy mező (vagy szántóföld? nem emlékszem pontosan) szélére érkeztünk, itt nagyon melegünk volt, nyáron tikkasztó szakasz lehet ez. Utána egy újabb kapun át ösvényen, majd erdészeti úton haladva hódítottuk meg az Öreg-kő-hegyet. Pontosabban annak sziklafal alatti részét. A pihenőből a kék omega jelzés visz a sziklafalban megbúvó barlangokhoz, többnyire lépcsősoron haladva. A sziklafalon kitűnő kilátópontok vannak, mi az egyiken lepihentünk ebédelni. Közben szóltunk a sziklákon felfelé mászó embereknek, hogy van lépcső is, azon kényelmesebben fel lehet jutni :))


A félórás kitérő után leereszkedtünk a hegyről a Gyertyános oldalába. Az ösvény egy részen eléggé be van nőve, most nem volt még gond, de még egy-két kiadós eső és elburjánzik a növényzet. A Gyertyános oldalában haladva egyszer csak a távolból érkező pattogó-recsegő hangra lettünk figyelmesek, először kőomlásra gyanakodtunk, aztán megállapítottuk, hogy valószínűleg "csak" egy nagyobbacska fa dőlhetett ki valahol. Rövidesen elértük a Mogyorósbányára vezető mélyutat, utána pedig az első házakat.


Mogyorósbányán friss vizet töltöttünk az ivókútból, bélyegeztünk a Kakukk sörözőben, majd nekivágtunk a Kőszikla oldalának. Ahhoz képest, hogy csak 297 méter magasra kellett felmennünk, jó 20 percig csak másztunk... Ellenben érdemes a sziklákra kiülve megpihenni és gyönyörködni a pazar kilátásban. Tiszta időben Esztergomon túl a Börzsönyig el lehet látni. Tokodi pincékhez gyorsan le lehet szaladni a kertek végén át. A Kavics-lakban élő kavicsművész borral fogadott minket.


A tokodi pincékig nem volt gond a jelzésekkel, ahol kellett, ott volt. De a Hegyes-kő környékén és a Nagy-Gete előtti szakaszon sok a bokros terület, ahol térkép nélkül könnyen eltévedhet az ember. És még térképpel is olykor a megérzéseinkre kellett hagyatkoznunk. A teljes bejárt szakaszra igaz, hogy a jelzések már kopottasak, bár helyenként voltak újabbak is. (Különösen kreatív a Kavics-lak környékén elhelyezett, az irányt mutató ujj alakú jelzés :) )


A tokodi pincesor után rövid aszfaltos szakasz következik, majd az Únyi-patak hídja és néhány kanyar után ismét emelkedő következik. A Hegyes-kőre nem megy fel a kék jelzés, mi sem mentünk fel, mert elboroztuk az időt és félő volt, hogy még Dorog előtt ránkesteledik. A Hegyes-kő tájékán a bokrok között érzésre navigáltunk, de sikeresen. A bokroknak köszönhetően végig szép panoráma kísérte utunkat ezen a szakaszon. Ami feltűnt, hogy estére már elmaradoztak a turisták és kirándulók (tokodi pincékig sokszor köszöthettük a szemből érkezőket), ellenben előkerültek a szúnyogok - igaz, utóbbiak inkább a Getén képviseltették magukat a feltétlenül szükségesnél nagyobb létszámban. Tokodra a település egyik kevésbé jómódúak lakta utcáján érkeztünk le. Ezen az utcán közkút található, vize jó és főleg hideg.


Tokodon pecsételni az Aladár kocsmában lehet, bár ha már pecsételtünk a Tokodi pincéknél, akkor ez kihagyható. Mi azért begyűjtöttük ezt a pecsétet is. Utána nekivágtunk a túra legnehezebb szakaszának, a Nagy-Getére vezető végeláthatatlan emelkedőnek. Bő egy óránkba telt felérni. Vasárnap estére előkerültek a quadok és terepmotorok is, utóbbiak szépen fel is törték a gyepet. Felháborító. Végül meg-megpihenve, vánszorogva, de feljutottunk a Nagy-Getére, ahonnan pazar kilátásban gyönyörködhettünk. És kipihenhettük az idevezető emelkedő fáradalmait. Nem állítanám, hogy egy könnyű szakasz ez, ha valaki most kezd kéktúrázni, ne ezt a szakaszt vegye előre (bár vannak azért durvábbak). Lefelé Csolnok magasságáig kellemes ösvényen visz az út (a Nagy-Getéről a kereszt mögött, a padoktól balra indul az út), majd jellegtelen tájon, kellően jelzett  erdészeti utakon visz a kék. Dorog előtt, a bányatelepnél két házőrző kutya ijesztett ránk, a kisebbik nem, a nagyobbik alig volt kikötve, nem árt az óvatosság. Végül rendben beértünk Dorogra, pont lámpagyújtásra. Dorogon ritkásak a jelzések, nem árt a térképre hagyatkozni, bár persze eltévedni nem nagyon lehet: a központ felé kell menni. Dorog központjában, a városházánál (körforgalom) számos etető és itató található, valamint élelmiszerbolt. Pecsét az állomáson a jegypénztárban vagy a forgalmi irodában.

 
csg65 Bejárás: 2010.04.09. Rögzítve: 2010.04.12 23:18:02

(Héreg - ) Gerecse üdülő - Dorog


Hideg reggel után remek tavaszi napon jó kis túra lett ebből a kék szakaszból. Már 5.40-kor Dorogon vártam az Esztergom-Székesfehérvár buszjáratot, amiről Héregen leszállva a Kis-Gerecse tövébe felkapaszkodva értem el az üdülőt és innen már a kéken haladtam Dorog felé. A bélyegzők nagyon rendben vannak ezen a szakaszon, köszönet érte Vencelnek! Ami az utóbbi pár évben többször is előfordult velem (tudniillik, hogy vadászni kellett a bezárt kocsmaajtók mögött rekedt bélyegzők helyett valami másra, ami igazolja ott jártamat), nos annak itt nyoma nincs, mindenhol kint vannak a bélyegzők - van, ahol több is - , amik jó minőségűek és végre a tokodi bánya ugatós kutyái helyett is egy nagyon szimpatikus kézműves mester ügyel a Tokodi-pincék feliratú bélyegzőre a Kavics-lakban. Egyébként be is invitált kis kiállítására (ajánlom mindenkinek !), egy pohár borral is megkínált, ráadásul annyira megtetszett amiket készít, hogy két méretesebb kavics gombával a hátamon kellett megmásznom a Getét és társait, míg visszaértem a kocsimhoz, Dorogra. A tavaly őszi Nagy-Villámon tett látogatásom során találkoztam eddig csak ilyen lelkes Kéktúra-párti emberrel az étterem pincére személyében, mint itt a Kavics-lakban Linn Tamással, aki így már a második olyan ember számomra, aki a túrázók igen lelkes támogatójának mondhatja magát a bélyegzők őrei közül. Már előre készül a pár hét múlva előtte áthaladó Kinizsi százas túrázóira is. A jelzés egyébként általában jól követhető, kivéve talán a Tokodi-bánya és az Öreg-kő közötti szakaszt, ahol nagy mértékben kellett hagyatkoznom előző kéktúráim emlékeire, mert elég nehéz volt meglelni sok helyen a jelzést. A Kecske-kői-bánya így pénteken elég zajos volt, majdnem elért a hangja Péliföldszentkeresztig. Ez korábban fel sem tűnt. Az idő aztán annyira meleg lett délre, mire a Getére felértem, hogy rendesem meg is izzasztott, de a virágszőnyeg és illata gyorsan feledtette a fáradalmakat.


Vencellel összefutva már többször kérdezte, hogy miért is csinálom meg sokadszorra is ugyanazt a szakaszt. Hát a fenti élmények miatt, amelyek miatt minden túra más, mint az előző, még akkor is, ha az ember már nyolcadik alkalommal vág neki ugyanannak a tájnak a kéken. Ha egyre több ilyen lelkes támogatója lesz a túrának, mint a Kavics-lak gazdája, akkor szép jövőt jósolok még a kéktúrázóknak és a kéktúrának.

 
vViktor Bejárás: 2010.01.24. Rögzítve: 2010.01.25 18:40:33
Tornyópuszta elág - Bányahegyi eh.

A szakasz ahol van fa, ott jól jelzett, kevés rész a jelzetlen, de ott most csak a lábnyomokat kell követni :-)
Hja és felhívom a szakág szerelmeseit, hogy a napokban ezen szakasz a kiírásnak megfelelõen VALÓBAN teljesíthetõ sível is :-)
 
vViktor Bejárás: 2009.12.31. Rögzítve: 2009.12.13 18:04:23
Tornyópuszta elág - Szárliget

A szakasz felejthetõ, elején és a vége felé is elég sok a beton. Az autópálya elõtt, kb 1-2km-en elég erõs a dzsindzsa, ami így télen nem zavaró, de egyéb idõszakban nehéz lehet a haladás. A jelzések eléggé kopottak már, leginkább az út kijártsága vezeti a túrázót. Gps mellékelése ajánlott a szakasz teljesítéséhez.
 
okt50tomi Bejárás: 2009.08.29. Rögzítve: 2009.08.30 11:53:13
Mogyorósbánya - Dorog:

Esett az esõ egy keveset, nem sokat. Csak túra elejétõl végéig. :)
Azért még a Kõszikláról szép kilátás volt, mivel itt még csak szemerkélt. Látszott, ahogy a Duna másik oldalán szakad az esõ és tart felénk. Ennek nagyon örültünk, hogy végre teljesen el fogunk ázni és nyakig sárosak leszünk. :) Végül így is lett, de örültünk neki, mert igazi kalandtúra lett az egész :)
Geték felhõben voltak és ott már nagyon esett az esõ. Talaj is felázott, így lefelé jövet, már nem tudnunk menni, csak csúszkálni. Elég vicces látványt nyújthattunk.
Tokodi-bánya és Tokod között nagyon rossz a jelzés. Csak a térkép és megérzés alapján lehet eltalálni, mert az elágazásokban nincs jelzés, meg máshol se nagyon.
Tokod után a Sörház-völgybõl élesen balra kell kanyarodni, egy meredek ösvényre. Ebbe a keresztezõdésben a sincs jelzés, mert a kb. 20 méterre lévõt a faágak és bokrok úgy takarja, hogy a keresztezõdésben nem látható, csak mellé érve. Többi helyen jó a jelzés.
 
vViktor Bejárás: 2009.08.08. Rögzítve: 2009.08.12 18:00:13
OKT Tardos(Bányahegyi eh.)- Péliföldszentkereszt

Nem értettem, hogy a kék miért nem megy fel a Gerecse legmagasabb pontjára , így a kék háromszögön mentünk. A torony nyitva, szép a kilátás, órákig el lehetne ott nézelõdni.
Pusztamaróton büfé üzemel, a tábornál. Szolid árak, és még egy kút is van mellette ahol fel lehet frissülni.

A szakaszról összességében elmondható, hogy jól jön a térkép hozzá, Péliföld elõtt a távvezeték alá kanyarodva nincs jel, pedig elkélne.

 
biglev Bejárás: 2009.07.11. Rögzítve: 2009.07.12 17:33:51
Dorog-Mogyorósbánya (ellentétes)
Minden úgy, ahogy Janka és Zoli az elõzõ bejegyzésben, az alábbi picur kiegészítésekkel:

Nagy-Getérõl leérve, ahogy kiértek az erdõbõl picit nem egyértelmû, illetve hiányos a jelzés. Egyenesen menjetek!

A Hegyes-kõ csúcsáról lenézve a Kiskõ irányába egy nagyobb sziklára fentrõl is jól láthatóan fel van festve egy kb. 1/2 m2 nagyságú jel! Célozzátok meg, aztán nem tévedhettek!

Mogyorósbánya elõtt a Kõsziklánál a tetõn kb. 300 m-en a jelzések nincsenek, vagy láthatóan a fa háncsával együtt valami jópofa vaddisznó letépte!

Szóval a térkép, meg a tájoló jól jön megerõsítésként!
 
Janka és Zoli Bejárás: 2009.05.09. Rögzítve: 2009.05.09 20:57:21
Dorog - Mogyorósbánya (ellentétes bejárás):

A vasútállomástól az Öreg-kõig a jelzések egyértelmûek. Az Öreg-kõnél a fenyvesben lévõ tisztáson az alig látható jelzés egy alig észrevehetõ csapáson vezet jobbra lefelé. Ha valaki egyenesen halad tovább akkor sem téved el csak levágja a túra egy rövidke szakaszát. Innentõl Tokodig a jelzések jól követhetõek. Tokod után a Hegyes-kõ alá érve mindig a bal oldali ösvényt kell választani, amíg egészen a hegy alá nem érünk. Érdemes kitérõt tenni a Hegyes-kõ csúcsára. A kilátás a mászásért kárpótol. A Hegyes-kõ oldalában a szélesebb szekérutat kell követni, nem azt, amelyik a hegy lábánál halad tovább. A jelzések eléggé ritkásak, de ez betudható annak is, hogy nem nagyon van mire festeni õket. A jeleket nagyrészt a földben lévõ kövekre festették. A Kis-kõ elõtt az út elágazik, ne a szántóföld mellett haladjatok, hanem megint balra. Innen a jelzések számunkra végig egyértelmûek voltak. A pincesoron található egy érdekes Kavicskiállítás, ahol jópofa dolgokat lehet megtekinteni és esetleg megvásárolni. A tulaj szerint hamarosan OKT-s pecsételõhely is lesz nála. Mogyorósbányáig az út egyértelmû.
 
allen Bejárás: 2009.05.03. Rögzítve: 2009.05.09 03:03:52
Szárligetet elhagyva rövid, ligetes erdõben kell haladnunk, majd rövid aszfaltos rész következik, amíg az autópályát el nem hagyjuk. Ezután (a majorság kutyáival én nem találkoztam) balra felfelé, dombos-ligetes mezõkön haladunk, amíg el nem érjük a tavakat. Itt nagyon jó jelzéseket találtam, eltévedés lehetõsége kizárt. Somlyóvárig, amikor beérünk az erdõbe, már kezd kicsit kevésbé egyértelmûvé válni az út, amit a jelzések megritkulása fûszerez. A vadetetõ emelkedõje után van egy keresztezõdés, ahol csak pár száz méter után van jelzés, itt balra kell elindulni, és ezen érjük el a kéktúra-atlaszban is jelzett dózerutat. A kulcsosházig tartó szakasz nagyon gazdag vadakban. A somlyóvári kulcsosház tisztása és maga a fennsík a kilátóhelyekkel a szakasz csúcspontja, meseszerû fákkal, kilátással. Érdemes rövid kitérõt tenni a magasabb csúcsra is. Leereszkedve, Tornyópuszta, Bodza-völgy, Koldusszállás kellemes, könnyû szakasz. Amit hiányoltam: kevés erdei pihenõhely van a szakaszon, ahol esetleg meg lehetne pihenni kicsit. Koldusszállás után apróköves, kellemetlen út vegyeserdõben, tölgyesben, majd rövid mûutat követõen a Fekete-kõ és a Fábián-kõ kopár ligetes teteje következik. Ezután egy csodálatos füves rétet átvágva (toronyiránt a Gerecsének), kerítések után, egy végtelennek tûnõ dzsindzsás rész jön, amelynek csak bozótvágó késsel érdemes nekivágni, innen már hamarosan megérkezünk a Bányahegyi erdészház tisztására, ahol meg lehet ejteni egy rövid ebédet. Végül csak le kellett ereszkedni Tardosra, ami utam végcélja volt.

Ami pozitívum: változatos táj, kevés rovar, kullancs (talán csak lódarázsból volt az átlagosnál több), rengeteg nagyvad (õz, szarvaz, dámvad). Ami nem tetszett: kevés pihenõhely, és még kevesebb vízvételi lehetõség. Szárligettõl Tardosig csak a somlyóvári kulcsosháznál kaptam vizet. Ez azonban ne vegye el senki kedvét ettõl a szakasztól, mert nagyon jó túrát lehet tenni itt. Jó utat mindenkinek!
 
Janka és Zoli Bejárás: 2009.04.16. Rögzítve: 2009.04.16 18:12:48
Bányahegyi eh. - Mogyorósbánya:


Tévesztési lehetõség a szakaszon egy helyen van, Péliföldszentkereszt után a bekerített részt elhagyva egy háromutas keresztezõdéshez érünk. Itt egyenesen tovább, felfelé kell indulni. Nem kell megijedni, jelek kb. az emelkedõ felétõl már vannak. Amúgy a szakasz végig jól jelzett, nem lehet eltévedni. :) Fõleg akinek van térképe. Ajánlott. :)

A terület vadban gazdag. Láttunk szarvast, õzet, pockot, siklót, rókát. :) :)
 
Janka és Zoli Bejárás: 2009.04.13. Rögzítve: 2009.04.13 15:41:48
Koldusszállás - Bányahegy-i eh.:

A jelzések egy hely kivételével rendben voltak. Ez pedig a következõ: a Pes-kõ utáni szakaszon már a fiatalosban az út két irányba ágazik. A bal oldali a helyes út. Jelzés egy pár lépés után látható, a keresztezõdéstõl, ha nézitek ág takarja el. Vértestolnát követõen kétszer kellett elkerített területre be- és kimászni. A második területnél egy vékony ösvényen vezet a túra. Tavasz lévén minekünk nem kellett dzsungelharcot vívnunk.

Folyt. köv.
 
Janka és Zoli Bejárás: 2009.04.11. Rögzítve: 2009.04.11 16:53:00
Szárliget - Koldusszállás:


A szakasz majdnem végig jól jelzett. Az autópálya alatt áthaladva egy tanya kapujához érkezünk. Itt a balra haladó földúton kell tovább menni. Sokáig nem célszerû ácsorogni, mert a tanya kutyái bár nem vérebek, de hamar a tudtunkra adták, hogy odébb kéne állnunk. Az erdõ után (Cukor-hegy) egy négyes keresztezõdéshez érünk, itt egyenesen kell továbbmenni, majd pár lépés után balra fordulni. Ezt követõen a jelek jól követhetõek. A kulcsosház mellõl szép a kilátás. 11 óra felé valószínûleg a kulcsosház gondnoka is megtalálható ott. Mi fél 11 felé találkoztunk vele, amint baktatott a házhoz.
 
fejedelem Bejárás: 2008.09.10. Rögzítve: 2008.09.15 15:36:13
Koldusszállás-Péliföldszenzkereszt!

Tatabányáig vonattal.Onnan P,P+,S jelzéseken Koldusszállás!Az elõzõ hozzászólások miatt tartottam az írtásfoltok helyén megjelenõ áthatolhatatlannak tûnõ szúrós bozóttól,fõleg,hogy nem öltöztem Rambónak:))Fábián-kõ magasságában jött az elsõ elkerített rész,amelyen létra vezet át,szerencsére csak pár szúrós szederinda lógott keresztbe max. térdmagasságban, 100 m után vége.Kerítés,létra.Majd kb.500 m derékig érõ füves mezõ után jött az újabb kerítés,amelyen jobbnak láttuk nem átmászni-2 méter magas tüskés,szúrós bozót keresztbe-hosszába!!Balra indultunk el a kerítés mellett végig,enyhén kitaposott úton,ahol felfedeztûnk néhány régi halvány kék jelet. Néhol meg csak a kerítés választott el a kék úttól,párhuzamosan futott mellettünk,de ott már normális körülmények között ment az út!Kb. 1-1,5 km után csatlakoztunk vissza a jelzett útra,pont ott ahol a kék átjön a létrán!!Gondoltuk,ez is megvolt!Megúsztuk a dzsindzsát...,de tévedtünk!:( A Marót-hegy után 1,5 km-re a térképen Vaskapunak nevezett részen az út megy tovább Emberölõ fele,ott a kék balra letér a kerítés mellet,majd egy 50 m után a villanyvezeték alatt vezet a"gyalogút" kb.300 méteren!!Na az a 300 méter, az maga volt a pokol!Mindenféle kétméteres,szúrós,tüskés,szedres,indás,akácos,bozótos, bokros,táska-,zokni-,nadrág-,pólószaggatós,mindenfajta bogaras,pókos,vaddarazsas 300 méter volt!!A lábam úgy nézett ki mintha kismacskákkal teli vödörbe léptem volna!(pozitívum,hogy kullanccsal nem találkoztam:)Benzines fûkasza ajánlott:)300 m után az "út" rátér az erdõbõl jobbról kijövõ szekérútra!Égõ,vérzõ sebekkel 2km után elértük a Bajóti mûutat,ahol balra fordulván kb.80-100 m után a kék jobbra letér egy föld útra és úgy 30m után balra bemegy az erdõbe,na mi nem mentünk be,hanem tovább vánszorogtunk a földesúton!Lehet a fáradtság,vagy az elõzõ sokk:)miatt,no meg egy õzet figyelvén úgy 1,5 km után jöttünk rá,hogy nincsenek jelzések!:)Elkavartunk!Hosszabb tanakodás után,meg a helyes utat keresvén,no meg a sötétség is a nyakunkon volt, úgy döntöttünk visszafordulunk.Nagynehezen Bajót elõtt a kövesút mellett,holdvilágban,egy hereföldön sikerült sátrat vernünk!Elõtte egy pár helyrõl elzavartak minket magánterület címszóval:(Másnap folytattuk az utat Péliföldszentkeresztig,ami eseménytelenül telt!Dorogig terveztük,de kollégám térde nem bírta a kiképzést!
Amúgy a jelzések végig jónak mondhatóak!Láttunk sok õzet,szarvast,mókust és rengeteg madarat!

Jó túrázást minden kéktúrázónak!!Hajrá!!
 
ujfiu Bejárás: 2008.07.20. Rögzítve: 2008.07.21 13:43:01
Dorog-Bányahegy:
Hegyeskõ és Kõszikla még mindig meleg déltájban, a sok capadék miatt mindenhol buja a növényzet. Pusztamarót elõtti (K-Ny irányban) hullámvasút középsõ emelkedõje teljesen benõve szúrós indákkal. Csak edzetteknek, Rambo-nak.
 
prozak01 Bejárás: 2008.07.15. Rögzítve: 2008.07.18 08:18:31
Bányahegy-Koldusszállás

Szép út, de a Fábián-kõ magasságában még Vértestolna elõtt bozótvágó kés ajánlott, máskülönben több kilométeren keresztül kínlódás az egész egy jókora tarvágáson át, majdnem zárt, tüskés bozótban. Az ész nélküli fakitermelés újabb szomorú példája, és hány ilyen van még..

Láttam viszont sok állatot, fõleg fácánokat és ragadozó madarakat, plusz egy szarvast is.
 
modras Bejárás: 2008.05.25. Rögzítve: 2008.07.16 15:54:39
Egy ismerõsöm a következõt küldte e-mailben. Mivel ez az útszakasz nem hozzánk tartozik és nem tudom, ki kezeli ezen a szakaszon a jelzéseket, ide írok, remélem, olvassa:

"Ha a Gerecsebe mentek, es esetleg a keket festitek, a tokodi pincek utan nagyon nem egyertelmu a jelzes, egyik baratom volt most a Kinizsin, es igencsak elkavart arrafele. Ha esetleg ezt kicsit egyertelmubbe tudjatok tenni, marmint a jelzest, az nagyon jo lenne :)))"
 
kyuss Bejárás: 2008.05.18. Rögzítve: 2008.05.19 22:20:28
Dorog - Pusztamarót (Héreg) 2008.05.17-18.
Dorogról indultunk szombat reggel, vasútnál bélyegzés rendben. Lerobbant gyártelepeket elhagyva lankás, kellemes emelkedõ a Getére. A jelzések jól követhetõk, nagyszerû a kilátás mindkét kereszttõl. Utána brutál köves lejtõ egészen Tokodig. Tokodon templomnál jobbra, Aladár kocsma a mûút kanyarjában. Kellemes a terasz jó idõben, és volt behûtve soproni fekete démon. Tokodrol kifelé emelkedõ fel a Hegyes tetõnél, szép füves dombokon le a Bajóti mûútig. A buszmegállónál át a mûúton, az elágazásnál balra kell tartani. Mogyorósbányán a Kakukk már csak sörözõ és nem étterem, pecsét az ajtó fölötti dobozban. Enni a fõtéren lévõ Leonardó étteremben lehet. Kellemes hely, pesties árakkal. Mogyorósbányáról a dombra fel, egy darabig a köves úton egyenesen, majd jobbra kanyar, és egy nagy félkör az Öreg-kõ felé, a Szent-kútnál lyukadunk ki végül (nagyon jó és bõ a vize, mellette pihenõ, asztalok, jó sátrazós hely) pár száz méter a kerítés mellett és Péliföldszentkereszte érünk, mesebeli hely, nagyon hangulatos, marasztalós. Utóna mûút majd balkanyarral a szántón kereszül. Kisebb emelkedõk után a mûutat elérjük. Innen emelkedõs út, többnyire a villanyoszlopok tövében. Néhol susnyaveszélyes, és sajnos kullancsos.Vaskapú után pár perc ereszkedés és Pusztamarótra értünk. Innen a piros sávon Héregig mentünk, majd Tatabányára buszoztunk
 
hörpölin&son Bejárás: 2008.05.16. Rögzítve: 2008.05.20 13:58:08
Dorog - Mogyorósbánya

A dorogi vasútállomás pénztárában való stemplizés után (új típusú, olvasható - nem pedig odaverõs - körbélyegzõt kaptunk) el is indultunk erre a rövid, de elég velõs 16 km-re. A városháza elõtti körforgalmon áthaladva egy rövid kitérõt tettünk a Kálváriához és a dombtetõn álló centenáriumi emlékmûhöz - érdekes a kontraszt és szép a kilátás onnan a Dorogi-medencére is - aztán leereszkedtünk és továbbindultunk a dorogi utcákon.

Az elsõ meglepetés a Belányi-telep magányos tanyájánál ért - itt a korábbi erdõ helyett egy irtásfolt fogadott, ezen keresztül kellett a Gete-hegy elsõ "lépcsõjére" felkapaszkodni. Ezt csak érzésre mondom: de mintha az út is új nyomvonalon menne! Mindenesetre jelzések vannak arrafelé.

A fennsikon keresztül, aztán felfelé a Gete-hegyre és tovább a Nagy-Getére az út ugyanaz, a nyugati oldali meredek ereszkedés után gyorsan megérkeztünk Tokodra - pecsételtünk és pihentünk a templomtól kb. 200 méterre lévõ Aladár kocsmában, a pecsételõhelyen.

A fõtérrõl továbbindulva újabb változás: A vasúti talpakkal kirakott utcából szinte rögtön az elején jobbra kell térni egy kisebb mellékutcára, ami oldalazva kezdi a kapaszkodást fel a Hegyes-kõre. Az utolsó ház kerítése sarkánál balra kell térni és nekivágni a Hegyes-kõ felé emelkedõ ösvénynek. Nagyjából a csúcs felé kapaszkodtunk, késõbb az ösvény Y-alakban kettéágazott, a két ösvény két irányból kapaszkodik fel a sziklás csúcs két oldalán lévõ vállakhoz - itt a balra vivõ, kissé kevésbé kitaposottat kell választani. Jelzések csak vagy 200 m után tûntek fel újra, amikor szinte már felértünk a keleti vállra.

Bár a kéktúra elkerüli, de szinte kihagyhatatlan a Hegyes-kõ csúcsa, ami szenzációs kilátópont. Jól jelzett a ligetes erdõben a fõúthoz levivõ út, itt most szinte képtelenség eltévedni.

A tokodi pincéknél most is kissé fucsa érzés volt a földútról letérni a présházak közé és a kertjeiken keresztül nekiindulni a Kõszikla meredek kapaszkodójának. Amikor a csúcs alatt az erdõben elérjük az elsõ kis tisztást, ahol az ösvény hirtelen balra fordul, érdemes jobbra letérni: ötven lépés után elérjük a Kõszikla tényleg sziklás homlokát, és onnan is szenzációs a kilátás. Kelet felé tekintve jól látszik a Hegyes-kõ és a Nagy-Gete is.

Innen már csak le kell ereszkedni Mogyorósbányára a földúton, aztán a buszfordulóból már csak kétszáz lépés a Kakukk, ahol a stemli a bejárati ajtó félfájára van most felszerelve, jobb oldalon.
 
fejedelem Bejárás: 2008.03.26. Rögzítve: 2008.03.27 11:08:19
A Szárliget-Koldusszállás szakaszt jártam be.A jelzések végig jók,bár egy csomó helyen vékony fákra van felfestve,figyelni kell rendesen!!Szárligetrõl kiérve jobbra a makkosban több vaddisznót láttam
!!Az út végig szép helyeken vezet!A Bodza-völgy után vonuló õzekkel,szarvasokkal találkoztam! Szintén a Bodza-völgy után a Tarjáni-malompatakon nincs híd,ha jól láttam készülõben van!Kicsit arréb a köveken át lehet ugrálni!!
 
buszosbandi Bejárás: 2008.03.19. Rögzítve: 2008.03.21 06:24:37
2008 márc. 18.
Szárliget - Koldusszállás
A nagyegyházi országútról, az M1-es hídja után rögtön! balra. Senkit ne tévesszen meg a farm. Nem kell bemenni:)
A kerítés mellett, majd egy völgyhorpadásban balra.
A Somlyóvártól a kék hrsz.-et ne hagyjátok ki!
Csodálatos panoráma, a Vértesre, Tatabányára, de Esztergomig, a Börzsönyig, és a Budai-hegységig ellátni!!

2008 márc. 19.
Dorog - Péliföldszentkereszt
A tokodi Hegyes-kõnél van egy cinkesebb szakasz! Ha Tokod felõl jöttök az út ezer felé bomlik. Szemben állunk egy kopár dombbal, és egy vadfölddel. A kopér domb jobb oldalán egy szabad szemmel is látható ösvény megy. Az a kék!!! Azt az irányt kell tartani. Mogyorósbánya felõl pedig a Hegyes-kõ sziklái mellett jobb oldalt van pár fenyõ. Itt ezt kell figyelni:) Jelzés nincs! (legalábbis én 3 úton nem találtam)
A túrát érdemes Mogyorósbányán megszakítani! Péliföldszentkeresztrõl napi 3 busz megy Epölre, és 3 Lábatlanra... A lábatlani gyárak 3 mûszakjához igazodva...
Szép idõt, és jó kirándulást:)
 
buszosbandi Bejárás: 2008.03.10. Rögzítve: 2008.03.10 19:36:12
Péliföldszentkereszttõl a Koldusszállásig mentem, az út sok helyen nagyon szép, érdekes tájakon kanyarog.
Az elõzõ hozzászólóhoz csatlakozom! Péliföldszentkereszt felõl, még OK, de Pusztamarót felõl több száz méteren keresztül nincs jelzés! AHOL A KECSKE-KÕ LEGENDÁJÁT LEÍRÓ TÁBLÁCSKA VAN, OTT JOBBRA!!! AZ ÁROK TÚLPARTJÁN KELL TOVÁBBHALADNI!!! KÜLÖMBEN A ROBBANTÁSVESZÉLYES BÁNYÁBAN KÖTTÖK KI!
Amúgy mindenhol rendben a jelzések.
Szép idõt, jó kirándulást:):):)
 
prozak01 Bejárás: 2008.02.11. Rögzítve: 2008.02.12 07:23:50
Fontos: A Pusztamaróttól a bajóti országútig terjedõ szakasznál nagyon oda kell figyelni! Egymást érik a tarvágások, rengeteg helyen alig van jelzés, a Kecske-kõtõl az Emberölõig terjedõ szakasznál pedig nincs jelezve hogy le kell kanyarodni -persze az is tarvágott..ha az ember nem figyel, és a döngölt úton megy tovább, könnyen egy kõbányában találja magát, ami veszélyes -robbantások, teherautók, stb.
 
Morcsi Bejárás: 2008.02.02. Rögzítve: 2008.02.04 15:43:45
Mivel a közlekedés igen behatárolta a lehetõségeinket, Dorogtól Tokodig sétáltunk egy rövid, ám annál meredekebb szakaszt. Dorogról kifelé felfedeztük a volt Miklós-akna bejáratát, majd sárban tapicskolva kapaszkodtunk a Nagy-Getére. Az idõ elég párás volt, de azért még így is volt mit nézegetni. A hegyrõl való ereszkedés eléggé megviselte a lábaimat, de talán az ellenkezõ irányból érkezõ cserkészcsapatnak még nehezebb dolga volt felfelé. Tokodon már szemerkélni kezdett az esõ és hamarosan jött egy nekünk jó buszjárat, így a kocsmában történõ igazolás után befejeztük a túrát.
 
okt50tomi Bejárás: 2007.11.17. Rögzítve: 2007.11.18 16:38:52
Most Szárliget - Koldusszállás szakaszt jártuk be.
A jelzések végig jók, de a Somlyóvári kulcsosházig nagyon figyelni kell, mert könnyû eltévedni. Ennek oka több keresztezõdésbe egy vékony fára van felfestve a jel, amit nehéz észrevenni.
Sár nem nagyon volt kivéve Koldusszállás környékét. A többi helyen szép havas volt az út és az erdõ.
 
visi Bejárás: 2007.10.30. Rögzítve: 2007.11.01 09:38:05
Bányahegy és Dorog között a felújított jelzések jók, lényegében térkép nélkül is követhetõk DE a Tokodi pincék és Tokod között már a terep adta nehézségek miatt is (mincs hova festeni a jelzéseket)erõsen hiányosak a kék jelzések!! Térkép iránytû, megérzés és némi tapacstalat szükséges... Itt nagyon könnyû eltévedni!!! A Kis-kõ és a Hegyes-kõ között kell elhaladni (Hegyes-kõ tetején van egy antenna) és a Hegyes-kõ után Mogyorósbánya felõl haladva élesen balra kell lemenni Tokodra... Ha K+-on vagy eltévedtél...
 
okt50tomi Bejárás: 2007.08.25. Rögzítve: 2007.08.28 08:53:39
ZSZS: Koldusszállás és Pusztamarót közti szakaszban van a Vértestolna-Bányhegyi eh. szakasz. Véleményem továbbra is fenntartom. Amúgy meg hosszú nadrág az erdõben nyáron is ajánlott a kullancsok ellen.
 
okt50tomi Bejárás: 2007.08.25. Rögzítve: 2007.08.26 12:50:22
Mi Koldusszállástól- Pusztamarótig jártuk le (utána lábatlanra mentünk le). Az jelzések végig jók. Csak Vértestolna környékén lehet elkeverni két helyen.
1. Mielõtt a mûútra kiérünk, az úton egy kerítésnél ötágú keresztezõdéshez érünk, ahol jobbra kell kanyarodni.
2. A tarján-tatai mûútról a jelzés néhány méter után letér jobbra, de a jel nem látható, mert a falevelek eltakarják.
Koldusszállás környékén nagy volt sár, a többi helyen viszont szárasság volt.
Korábbi hozzászólókkal ellentétben, nem találkoztunk áthatolhatatlan bozóttal. Bozótos ugyan volt, de olyan, mint máshol.
 
ZsZs Bejárás: 2007.08.17. Rögzítve: 2007.08.26 16:26:11
higgins: Majd fogtok találkozni a bozóttúrával Vértestolna és Bányahegy között... hosszúujjú nadrág+ing ajánlott...
 
Vaskalap kartárs Bejárás: 2007.07.11. Rögzítve: 2007.07.11 22:43:24
Tisztelt Kéktúrázó!
Szereti a bozótharcot? Imádja ha nem kell vakaróznia, mert a szederinda és a vadrózsa elvégzi ezt Ön helyett? Akkor túrázzon egyet Koldusszállás-Bányahegy, vagy Pusztamarót-Péliföldszentkereszt között! Ha kerítést lát, már készülhet is az élvezetre.
 
aezs Bejárás: 2007.04.14. Rögzítve: 2007.04.12 20:44:32
mogyorósbánya-dorog: ezt a túrát direkt szép idõre tartalékoltam, mondjuk az idõ tisztaságát lehetett volna fokozni, de így sem panaszkodhatom, gyakorlatilag eddig ez volt a legszebb, leglátványosabb kéktúra szakaszom (igaz, a börzsönyben meg a mátraháza-sirok szakaszon nem a legjobb idõben voltam, s a bükki, zempléni szakaszok, meg a becskétõl mátraházáig tartó még hiányzanak, gondolom, ezek tartogatnak még bõségesen szépségeket)elkavarási lehetõség nem jellemzõen van
a túra szépségén csak az alkalmi szemétkupacok ejtettek csorbát, pl a nagy getén
a kilátás eszméletlen szép több helyütt, hegyeskõ megmászását ne hagyjátok ki,intenzív virágillat a nagy-getén, egyszóval eszményi
bár negy getéig igencsak teperni kell, én majdnem elsírtam magam, milyen rémes kondiban vagyok
mi megtoldottuk a túrát a bajóti öreg-kõvel, ezt is mondenkinek ajánlani tudom, bár a bajótról vezetõ kék barlang jelrõl nem sok jó mondható el
gyak-lag vhogy elkavarodtunk az útra, de nem volt könnyû, térképpel jobb viszonyban álló versenyzõk talán nagyobb sikerrel járnak
öregkõn nagy élmény a jankovich barlang, s a kilátás sem utolsó
úgyh hajrá, még a tavaszi virágzás idején induljatok útnak!!
 
vaterló Bejárás: 2007.01.18. Rögzítve: 2007.01.21 00:17:11
Szárliget-Koldusszállás szakaszt jártam be. Jelzések rendben vannak, nem tapasztaltam eltévedési lehetõséget. Sajna a köd nem engedte, hogy a kilátásban gyönyörködjek. És Somlyóváron az édesség (nyalóka) is elfogyott.
 
zomi Bejárás: 2006.12.27. Rögzítve: 2006.12.27 13:53:55
Koldusszállás – Bánya-hegy
A jelzések jók, de vértestolnai mûút után akadnak problémák a kerítések miatt, nagyon kell figyelni. Úgy tûnt visszafele könnyebben lehet teljesíteni.
 
leonardo Bejárás: 2006.11.18. Rögzítve: 2006.11.18 20:34:58
Mi Dorogról Szárliget irányába mentünk. Az Öreg-kõ felõl jövet egy keritéssel találkoztunk ahol a kapun van a kék jelzés. Nem mertünk bemenni, ezért mellette haladtunk. Elején még könnyû a terep, késõbb derékik érõ gzindzsa majd áthatolhatatlan mély árok. Ezért egy kis kitérõvel a szántóföldön keresztül a mûútra mentünk ki és így értünk be Péliszentkeresztre ahol a templomnál pecsételtünk. A kerítés mellet haladva észrevettük, hogy a kék jelzés belül vezet és bekellet volna menni nyugodtan. Így kb 45 percet veszítettünk.

A Vaskapu után a kékjelzésû utat drótkerítés keresztezi hirtelen. A kerítés mellett haladtunk a villanyvezetéket követve addig míg vissza nem vezetet az elkerített terület másik oldalásra. Itt egy kicsit nehéz volt a terep mert szurós bokrok tömkelege, de kb 15-20 m-re a keritéstõl elviselhetõ gazban haldtunk.
 
maciHUN Bejárás: 2006.10.30. Rögzítve: 2006.11.07 20:58:03
A kerítéses rész tényleg kemény egy kicsit, mert a dzsindzsa a szokásosnál is sûrûbb, és van egy olyan érzésem, hogy kizárólag rózsabokrokból áll, szóval nem kellemes.Az elkorhadt létra engem már nem bírt el a magam 90 kilójával+a 40 literes zsákommal. A korhadt fán se életbiztosítás átmászni, úgyhogy marad a lyuk a drótkerítésben. Ugyanazen a szakaszon, Pusztamarót után egy szántóföldön keresztül vezet az út. Idõt spóroltok meg, ha a bal oldali kerítés mentén szelitek át a terepet, mert úgy negyedannyi az út a süppedõs talajon.(a "bejárati" kaputól nem látni a "kijáratot"). A "kijáraton" levõ piros ekevasat én hagytam ott, a földben találtam:)
 
PSP Bejárás: 2006.10.28. Rögzítve: 2006.10.30 12:32:34
Most már az E&T társaságában megtett utolsó 20,9 km után végre ez a szakasz is teljesen a hátam mögött van. Vannak benne nagyon szép részek, meg unalmasak is, de összességében rendben van :-) Részletes leírás szép képekkel, szintábrával, stb.:

http://papics.web.elte.hu/11szakasz.html
 
IgaziHõs Bejárás: 2006.10.23. Rögzítve: 2006.10.30 09:38:30
Szárliget-Bányahegy szakasz:
A jelzés végig követhetõ, az elágazásoknál nyilak is segítik a tájékozódást. Gondok csak a bekerített területeknél lehetnek.
Szárliget után, a Váli-víz nevû ér után kerítéssel lezárt területen visz a kék. A kapu nyílik mindkét végén. Ügyeskedni kell (és visszadrótozni).
Második problémás hely lehet a vértestolnai mûút utáni kerítés. Jól körülnézve látszik, hogy az új jelzés a kerítésen kívül halad, követve azt. Késõbb egy kis beugróval átkel egy másik bekerített területen, a létrán jel hegyek. A kivezetõ létra már elkorhadt, mellettte a kerítésre dõlt fánál is ki lehet menni. Vagy kikerülve az egész bekerített részt a már kitaposott ösvényen is ugyanarra az eredményre jutunk. Ekkor egy rét szélén állunk. Távolban, a rét alsó sarkánál látszik egy újabb létra, sok kék jellel.
Itt lehet a harmadik probléma. Átkelve a létrán nagy és sûrû dzsindzsásba jutunk. A jel végig a kerítés mellett halad, idõvel felér az erdõbe, onnéttól sima az út. Ami probléma, hogy a létra mellett jól járható, csábító út fut sokáig a kerítés mellett kívül, amely lassan megszûnik. (Gondolom kerítésmászás belülre.) Mi belül haladtunk és küzdöttünk a bozóttal. Azért egy kis ösvény végig volt.
Érdemes apró kitérõt tenni a Somlyó tetejére, gyönyörû a kilátás, valamint a Bányahegyi márványbányához.
 
PSP Bejárás: 2006.10.14. Rögzítve: 2006.10.15 11:16:00
Bányahegy-Szárliget: ugyan Koldusszállás-Szárliget már korábban megvolt, végigmentem itt is (E&T nek kellett ez is...). A jelzések végig jók, elágazásban ott vannak, egy problémásabb hely van csak: mielõtt az ember beérne egy négyszögletû elkerített részbe, szinte lehetetlen elmenni a kerítésen átvezetõ létráig a szúrós bozót miatt. Mi itt átmásztunk a kerítésen. Máshol nem volt probléma, még susnyás sem nagyon...
 
gazalarc Bejárás: 2006.10.__. Rögzítve: 2006.10.15 22:30:33
Dorogrol meg szeptemberben mentunk el Tokodig. A km-szamok a pecsetelofuzetben vs. a kekturaatlaszban megtevesztoek lehetnek. Dorog a varakozasokkal ellentetben igen kellemes hely (vasutallomas es buszmegallo kozt cukraszda ajanlatos, ugyanitt nagy Matchben be lehet vasarolni). Eros kapaszkodokkal indul, aztan egypar kilatos helyeken enyhul, eltevelyedes nemigen, viszont a Nagy-Gete meredek oldalat lefele kaptuk el, es hat durva volt. Persze nyilvan fel is az... Teteje kivaloan alkalmas sutkerezesre (akar fozes, akar napfurdo ertelemben). Szoval lefele sziklakon zergeskedes. Aztan nagy susnya, semmi jelzes, otletszeruen vagtunk at a rettento fuvezeten, igaz,a felhagyott szolok, gyumolcsosok kovetkezteben szolot csemegeztunk, voltak egyeb termesek is. Szoval nem a hivatalos uton ertunk be Tokodra, az itteni Remete-barlang (ilyen kabe ezer van) kimaradt, de a Macska-presszo, ahol a pecset lakik, kellemes hely. Kesobb folytattuk Pelifoldszentkeresztig az utat. Gyonyoru oszi nap leven, Tokod felett a Hegyes-kohoz felmaszva a selyemfuben csodas fekves esett a napsutesben, nehez volt felkelni. (Tokodrol csak annyit, hogy a mellette fekvo Tokodaltaro meglepoen fejlett, pezsgo hely, nevevel ellentetben). Tokodi pinceknel nincs pecset, mivel ez van a Macskaba transzportalva. Pincek feletti uton remek pihenohelyek, pl. bezart hetvegi hazak padjain, ill. foleg a Kosziklan, ami nem is olyan magas, mint amilyen meredek a masik oldalarol -- mint egy rablovar. Mogyorosbanya igen szep, rendezett hely (az egesz Gerecse egy gyongyszem falvak szempontjabol), a Kakukk viszont napkozben neha zarva tart, a pecsetet elloptak, de a tulajholgy sajat Kakukk-pecsetje esztetikailag igencsak karpotol. Pelifsztk-ig nem nehez eltevedni: egy nagy szantot kerito keritesig-kapuig a jelzes oke, itt viszont a kapun kell bemenni, majd vsz. jobbra a kerites menten a masik kapun ki. Mi ehelyett vegigmentunk a Star Wars -- Luke Skywalker gyerekkora jellegu foldteruleten, es maganlakot sertettunk, epuloben levo mutavas luxustanya tekinteteben. Innen kijutvan azonban hipphopp a kolostornal vagyunk, a pecset a templom mogott egy fan, fempecset, stilizalt templom. A baratokhoz mi nem tudtunk bejutni.
 
PSP Bejárás: 2006.08.10. Rögzítve: 2006.08.12 11:42:10
Dorog-Mogyorsóbánya szakaszról: Tokod után a csúcsra fel végig a jó úton mentem (Tavaszi Széll leírása elég jó, bár én a GPS-be betöltött nyomvonalat követtem), ha lehet azt annak nevezni... Néha láttam nyomokat a derékig érõ szúrós gazban, dzsindzsában, így a csúcsra érve a zoknimban annyi mag meg termés ragadt meg, hogy egy fél erdõt ültethettem volna belõlük... A kilátás azonban nagyon jó!!!
 
visi Bejárás: 2006.07.12. Rögzítve: 2006.07.16 18:57:31
Két nap alatt jártuk be a Tardos-Dorog távot, Péliföldszentkereszten töltött éjszakával. (Egyébként a Jankovics-barlangnál is lehet sátorozni, de ott víz nincs, szóval ez esetben a szentkereszti forrásnál célszerû alaposan feltankolni. A jelzések minõsége a Gerecsében megszokott, nem kiváló, de jól követhetõ térkép segítségével. (Igazából mi csak Tokod elõtt tévedtünk el, de ott se nagyon, térképpel gyorsan lehetett korrigálni.) Tapasztalat: a jelzések mindenütt sûrûn vannak, csak idõnként pont az elágazásoknál hiányoznak, szóval, ha 4-500 m-e nem jött szembe a kék csík, akkor valami gubanc van... :-)
 
visi Bejárás: 2006.03.25. Rögzítve: 2006.03.25 18:38:09
Mi ma a Koldusszállás-Szárliget szakaszt jártuk be. AZ erdõben sok a favágás, tarvágás, de a jelzések alapvetõen jók. Figyelni a Bodza-völgynél kell, a autópályának háttal állva a szántóföld bal oldalán célszerû haladni, ill. még a tavak után lehet probléma lombfakadás után. (Itt egyszer csak a kék elhagyja a kocsitutat és átmegy egy patakon. Az elágazás jelezve van, de késõbb a lomb miatt ez nem biztos, hogy látszani fog, ezért ha elfogy a kék, menj vissza és keresd meg az eleágazást.)
 
visi Bejárás: 2005.12.17. Rögzítve: 2005.12.17 19:12:25
Koldússzállás-Bánya-hegy szakaszon csak Vértestolna után lehet eltévedni. Amikor a jelek átmennek a kerítés túloldalára, neked nem kell átmenni, mert kijön, menj a kerítés mellett, és a sarkánál nem fordulj be, hanem Véltestolna felõl balra menj. A Távolban egy "fél-koronás" nagy fán látszik a jel ha jó a szemed. A tarvágásoknál, szántásoknál mindig keresd a létrát, úgy is azon kell átmenni. (A létrákon mindenhól van jelzés.)
 
Tavaszi Széll Bejárás: 2005.12.10. Rögzítve: 2005.12.15 17:17:28
A Dorog-Mogyorósbánya szakaszt jártam be 12. 10-én. Alig 16 km, de egyenes szakasz szinte csak a pecsételõhelyül szolgáló kocsmákban van, ezért, nem tagadom, megviselte rozoga szervezetemet. Nekem eléggé technikásnak tûnt az útvonal, több rontási lehetõséggel. Vagy csak indiszponált voltam?
Ízelítõül:
- Dorog után kissé gyengén jelzett, van egy kisebb erdõirtás, itt jelet nem láttam – csak egyenesen tovább, és nem jobbra.
- Nem kifejezetten rontási lehetõség, de a Nagy-Getérõl történõ ereszkedés hajmeresztõ, ha csúszós, sáros a talaj, akkor észen kell lenni.
- Az Öreg-kõ után, az erdõbõl kiérve koncentrálni kell, mert kevés a jel (igaz, tkp. a tereptárgy is, amire festeni lehetne, pedig kövekre, oszlopokra, ágacskákra is igyekeztek jeleket festeni), én toporogtam itt egy darabig.
- Tokodról kifelé menet szintén zûrös egy kicsit, a jelek eltûnnek a kis, nyíllal jelzett épületek után, de valóban nem szabad a horhosba menni, hanem kissé jobbra felkanyarodni a kopár domboldalra (rajta néhány szerkezet, talán TV-antennák?), ahonnan szórványos jelek kíséretében a Hegyes-kõ sziklás oldala felé kanyarodunk.
- A Hegyes-kõ és Kis-kõ közötti kõfejtõt valóban jobbról kerüljük, de ez nekem csak akkor tûnt föl, amikor már a kõfejtõ szakadéka mellé értem.
- Az atlaszban is jelzett kerekes kutat valóban balról kerüljük, mellé érve errõl a kútra festett nyíl is biztosít bennünket.
A kilátás még decemberben is szenzációs az utunkba esõ csúcsok (Gete, Nagy-Gete, Hegyes-kõ, Kis-kõ, Kõszikla) jelentõs hányadáról, a Hegyes-kõ és a Nagy-Gete formája pedig lenyûgözõ. A Nagy-Gete mérete különösen akkor szembeszökõ, amikor a zuhanás-szerû ereszkedést követõen egy kis tisztásra érünk (balra elõre magasles), és ott visszatekintünk.
Tokod elõtt, a Sörház-völgyben, frissen festett kék + vezet az atlaszban is jelzett kis tóhoz.
 
Tavaszi Széll Bejárás: 2005.11.12. Rögzítve: 2005.11.15 16:13:04
A (Tardos) – Bányahegyi erdészház – Mogyorósbánya szakaszt jártam be 2005. 11. 12-én. Nagyon jól jelzett, a néhány elkeverési lehetõséget már az elõttem szólók taglalták, én pedig megismétlem ....
Sajnos, ezt a szombati napot a köd uralta, minimálisra redukálva a látótávolságot, és az atlasz által ígért szép kilátásokból nekem semmi sem jutott. Tardostól a Serédi Jusztinián üdülõig semmi gond, egyértelmû kék +, majd kék jelzések. Az ködbe veszõ üdülõnél két kitérési lehetõség, a Gerecse csúcsán lévõ kilátóhoz, ill., a Tûzköves-barlang és Jura-zsomboly felé. A Kis-Gerecse oldalának mészkõsziklái gyönyörûek, bár a leereszkedés a ködszitálástól nedves köveken néha hajmeresztõ volt. Pusztamarót elõtt a Rancs Fogadó szintén ködbe veszett, kutyával õrzött terület, ezért meglátogatásával nem is próbálkoztam. Az emlékmû melletti kis temetõ torokszorító érzés: egy település, aminek már csak temetõje van. A temetõ után rövidesen balra tér az út, majd egy hatalmas tarvágás jön, jelzés több száz méteren át nincs, de csak a szekérúton kell maradni, nagyjából a Vaskapu megkerülésének kezdetekor újra lesz erdõ és újra lesz jelzés. A Vaskapu megkerülésének legészakibb pontján, a 180 fokos fordítónál fejben elfáradtam, mint a magyar focisták, és bután álltam a teljesen egyértelmû jelzésnél. Egy éppen odaérkezõ favágó sötétített fel, hogy menjek csak bátran abba az irányba, amerrõl jöttem, majd szépen elkanyarodik az út. Úgy is lett. A villanyvezeték nyiladékának a végén, a Bika-rét elõtt hasonló fordító van, rögtön a (nyitott) kapu után.
A bajóti országútról rövidesen jobbra le, és utána valóban figyeljünk balra, fölfelé, mert ott lesz ugyan a jel, de a térkép ezt a balos leágazást nem igazán jelzi, utána viszont egyértelmû Péliföldszentkeresztig. A Büdös-lyuk valóban nem a térképen jelzett helyen van, a Kökényes-oldalba kapaszkodó jelzés érinti, de tényleg semmi különös – egy büdös nagy lyuk.
A péliföldszentkereszti Szent-kút után „forgóajtó” („Kérünk, csukd be az ajtót!” felirattal), majd jön a szántóföld. Kerítés jobb oldalán a szántó sarkáig, itt elképzelhetõ, hogy a helyes irány balra ki az újabb „Kérünk, csukd be az ajtót!” felirattal ellátott forgóajtón, és a kerítést megkerülve annak a bal oldalán kell haladni az erdõszélen a leágazásig. Ha nem erre megyünk (mint én), akkor változatlanul a kerítés jobb oldalán maradva jobbra kanyarodunk és a következõ, kissé nehezen nyitható kapunál, balra ott a jelzés. Az Öreg-kõnél, a turistautak csomópontjánál, nem kis örömömre, egy hülyegyerek „játszódott” a motorjával. A lépcsõ elágazástól jobbra az Öreg-kõi 1. számú zsomboly csak egy rácsokkal lezárt hasadék, viszont balra a Feneketlen-kút (és legendája) és különösen a Jankovich-barlang nagyon szép. A köd itt sem kegyelmezett a kilátásnak, még a Jankovics-barlang feletti csúcsról sem láttam semmit, viszont rendesen, nos, hanyatt estem a lépcsõn lefelé haladtomban. Innen Mogyorósbányáig – ahonnan eléggé sporadikus és kiszámíthatatlan az autóbusz közlekedés - jól jelzett.
Szeretném ezt a szakaszt valamikor tavasszal, tiszta, ragyogóan napfényes idõben újra bejárni.
 
Tavaszi Széll Bejárás: 2005.10.29. Rögzítve: 2005.11.07 13:02:43
A Szárliget - Bányahegyi erdészház szakaszt jártam be 10. 29-én. A Halyagos és az autópálya alagútja után fel az erdõ sarkáig egy juhászat mellett (távvezeték) és élesen jobbra az erdõbe (nyíl). Jön a „vizenyõs-mocsaras völgyecske”, ahol ösvényt vágtak a csalánban, és kék szalagok is segítenek. Ha a csalánosban az enyhe jobb kanyar után egy kellemes erdei útra tévedtünk (mint én) forduljunk vissza, és keressünk egy jobbos leágazást a csalánerdõben (ha idõben észrevesszük, akkor természetesen balost), majd néhány szál deszkán átkelés egy kis éren. Utána megvan a földút, azon jobbra, facsoport után újabb földút és azon is jobbra. Jelzés alig van, de az irány egyértelmû, és cserjés legyen jobbról, mezõ balról. A kerékpárút-szerû aszfaltúttól kezdve már jól jelzett. Szántóföld után bekerített terület, kb. 30 m múlva jelzett (nyíl) jobbos letérõ. A Váli-víz völgyében több jelzõfát is kivágtak, de legalább a jelzett rönköket az ösvény mellett hagyták. A vadetetõ elõtt nagy tarvágás és nem várt kerítés, a kapu kibogozható. Vadetetõnél éles jobbos (jelzés nincs) és meredek kapaszkodó. Erdészeti úttól nagyon jól jelzett. Somlyóvár után gõzerõvel dolgozó szénégetõ boksa és favágók, majd hosszú aszfalt. A Bodza-völgy elsõ fele beszántva, rögökön bukdácsolás, majd az autópálya kerítésénél jobbra. A Tarjáni-malompataknál két fiatal szarvasbikát riasztottam fel. A koldusszállási vadászház és a környéke szép, rendezett. A Tuskó-rétnél a vadfogó kerítésnek már nincs kapuja. Az ezt követõ hármas elágazás és kék + leágazása közötti mélyút legmélyebb, majd 2 m-es részén egy szarvastehén, a borja, végül egy bika kelt át egy már jól kitaposott vadcsapáson. Sok a szarvas kullancslégy (semmi köze a kullancsokhoz), csípése nem fáj, majd cirka egy nap múlva kezd el viszketni a csípés helye. Nagyon szereti a hajas fejbõrt, nekem – szerencsére – már egyre kevésbé hajas. Az Öreg-erdõnél randa tarvágás, a kék balra tér és felvisz a Pes-kõ melletti kerítéshez. A Pes-kõ szépségébõl semmi sem látszik a kékrõl, csak néhány mészkõszikla övezi az ösvényt. Jobbról több irtás éktelenkedik, de a kilátás szép. Fiatalos következik, gyakori jelek a vékony ágacskákon. A vértestolnai mûút után ismét egy nem várt, láthatóan friss bekerítés következik, sem kapu, sem létra, így a kerítés tövében kell bukdácsolni, a kerítésen belül idõnként a kék jelet megpillantva, amíg a kék jelzés több száz méter után kiszabadul a rácsok mögül. Itt már a gerecsei TV-torony is jól tájékoztat. A Fábián-kõ után enyhe ívû jobb kanyar vezet a létrához, utána gatyaszaggató szakasz, egy-egy meghagyott fán ott a jel. Létramászás, a Fekete-kõ szikláinak (nagyon szépek) megkerülése, újabb létramászás és az egyre vörösebb mészkõ az ösvényen jelzi, hogy közeledünk a Bánya-hegyhez, a „vörös márvány” hazájához. A Bányahegyi erdészház állapota nagyon siralmas. Tardosra a kék + jelzésen mentem le, ennek a néhány plusz percnek köszönhettem, hogy az orrom elõtt ment el mind a tatai, mind a tatabányai busz. Következmény: kedélyes ücsörgés a Gorba presszóban közel két órán át. Nagyon szép nap volt!
 
lutak Bejárás: 2005.07.27. Rögzítve: 2005.07.29 22:12:08
Tikkasztó hõségben jártunk be a Bányahegy - Tokod szakaszt, a cél Dorog lett volna, de a Gete már túl sok volt nekem :(
A melegnél csak az emberevõ szúnyoghordák voltak rosszabbak. Komolyan ilyet még soha nem tapasztaltam, már nem kaptam levegõt, de megállni nem lehetett, mert vagy száz vérszívó jutott ránk fejenként. Iszonyat volt :(((
 
lutak Bejárás: 2005.07.10. Rögzítve: 2005.07.21 08:36:40
Szárliget-Bányahegy szakasz:
Szárliget után két vaddisznó ugrott a bozótba az ösvényrõl, de még hallhattuk az ilyesztõ mozgásukat a bokrokból amíg elmentünk mellettük.
A "vizenyõs völgyecskénél" elvesztettük a jelet és egy bot segítségével átküzdöttük magunkat a csalánon. Jelet a mezõ szélén sem találtunk, jobbra tartottunk és az erdõsáv szélén meglettek a jelek. Közben majdnem nekünkjött két kutya :(
Somlyó után a szénégetõ boksáknál töprengtünk egy keveset, a helyes út a boksa mellett közvetlenül balra és az utat keresztezve be egyenesen az ösvényen.
Tornyópusztán a baromfitelepnek orrfacsaró a bûze.
Bodza-völgyben végig a búzatábla jobb oldalán futó csapáson kell maradni.
A vértestolnai mûútnál új alacsony villanypásztornak tûnõ kerítés veszi körbe a mezõt. Hogy kispistázik majd itt a ttúrák mezõnye ? :)
 
gobati Bejárás: 2005.05.15. Rögzítve: 2005.05.23 14:02:03
Péliföldszentkereszt után, ha Tokod irányában haladunk egy kerítés mellett jutunk el egy kietlen terület végéig. Itt is, mint a forrásnál kapun kell keresztül menni. Amikor kiérünk a 2. kapuhoz, akkor ott a már látható útra kell felmászni, kb. 1,5-2 méter, ezen jobbra kell fordulni és 50-60 méter mulva balra egy ösvényre térni. Ez megy az Öregkõ felé. Érdemes kitérõt tenni, csodálatos a kilátás. A Hegyeskõre is érdemes felmenni Tokod felett, innen nagyon jól látszik Esztergom és a Híd, nem beszélve a 140m-el magasabb Getérõl, Öreg kõrõl, Kõhegyrõl!
 
ujfiu Bejárás: 2004.12.30. Rögzítve: 2004.12.31 15:59:24
Szárligetrõl csak Bányahegyig futotta az idõbõl ezen a téli napon, apósommal tartott már-már nagyományos téli Gerecse-túránk keretein belül. A jelzések egész jók, a Kinizsi szalagok is megvannak néhol. Nagyegyháza környékén jól jött a kinizsis "rutin", lehetne ott letérõt téveszteni... A tolnai-elágazás és után (ha Dorog felé megyünk) a Fábián-kõ tetején van egy lekerített rész, eddig írtás volt, ahol háromszor is kell kerítést mászni (ill. egyszer, ha valaki a kapun keresztül "csal"). A lekerített részen még májusban is keresztbe ment egy ösvény a létrák között légvonalban, de most a területet felszántották. A szélén lehetett kerülni, de így is több kiló sarat kellett a létránál leszedni a bakancsról. A bányahegyi erdészház évrõl évre méltatlanabb állapotban van...
 
miskinh Bejárás: 2004.10.04. Rögzítve: 2004.10.05 10:30:29
Pardon, jobbra kell menni természetesen :)
 
miskinh Bejárás: 2004.10.04. Rögzítve: 2004.10.05 10:29:29
Szárliget és az M1-es után jön a mocsár. Namármost, van egy tisztás amirõl már valaki írt a Szárliget bélyegzõhely kapcsán, szóval ahol csak áll az ember és nézi hogy most tényleg ezen az "ösvényen" kéne-e keresztülmenni (az út balra a susnyásba vezet)? Ha valaki szintén rövidnadrágban szeret túrázni mint én is, annak itt egy útvonalváltozatot szeretnék javasolni: továbbmész az erdõn keresztül az úton és néhány perc múlva kiérsz egy mezõ szélére, ott balra fordulsz és mész az erdõ mellett lefelé. Meglátsz egy aszfaltutat, leereszkedsz rá és egy fán ott egy kék jelzés (hogy kerül oda?). Az úton balra fordulsz, balra az út mellett egy major is van és rövidesen ez az aszfaltút visszaágazik a kéktúra útvonalra (<--> kék jelzés, itt természetesen balra kell menni).
 
Tisztul_A_Visztula Bejárás: 2004.05.22. Rögzítve: 2004.06.04 12:13:23
Úgy látom senki sem írt még semmit sem, ami nem meglepõ, mert 2004 májusában jók voltak a jelek.
Dorog felõl érkezve a problémásabb helyek:

1.A hegyeskõ utáni dombon a jobbra lemenetelre figyelni kell.
2. Tokodi pincék után a kútnál a baloldali út a jó
3. Fent a Kõszikla elõtt van egy kilátóhelyes mini rét márvány emléklappal. Itt sok út van, de csak tovább kell menni az érkezõ út kvázi folytatásában
4. Öreg-kõ után Pfszt+ kereszt elõtt jobbról kerüld a kerítést, ráadásul a végén vagy susnyázás van, vagy jobban kell kerülni.
5. Somlyóvár után hagyatkozzatok az atlaszra pl dózerúton balra (jelzés olyan 200 m múlva), majd át az ökörcsapásra, majd rövid balos, utána jobbos. Lefelé menet után balra, s be a szûk ösvényre, innen sokáig közel egyenes az aszfaltútig (Tfh. jól emlékszem)
 
vissza a listához

A szakaszhoz kapcsolódó helyek:

No.HelyUtolsó hozzászóláshozzászóló
55Szárliget2023-05-12 15:56:41Darko
56Somlyóvár kulcsosház2023-09-02 21:47:41Lanchelote
57Koldusszállás2023-09-02 21:48:24Lanchelote
58Bánya-hegyi erdészház2023-09-02 21:49:43Lanchelote
59Gerecse üdülõ2023-09-02 21:51:48Lanchelote
60Pusztamarót2023-09-02 21:53:41Lanchelote
61Péliföldszentkereszt2023-12-07 23:33:45Darko
62Mogyorósbánya2023-12-07 23:35:03Darko
63Tokodi pincék és Tokod2023-12-07 23:39:25Darko
64Dorog2023-09-02 21:58:51Lanchelote