SZÁZLÁBÚ

BESZÁMOLÓK TÚRÁKRÓL

KRAKONOSOVA 100

Harmincadik alkalommal rendezték meg az Óriás-hegységben ezt a 100 km-es teljesítménytúrát. Büszkék is rá, hogy övék volt az első százas, s június 14-én a lelkes cseh teljesítménytúrázók, akik hetente százasokra járnak, szívesen gyülekeztek erre a túrára. Nemcsak azért mert szeretik az Óriás-hegységet, hanem mert tudták, hogy a rendezők a túrát különösen emlékezetessé teszik.

A túra este 10-kor indult Vrchlabi főteréről - Csehországban este indulnak a százasok - , de előtte a két kilométerre lévő rajtnál kellett nevezni fél kilencig. Ekkor dobszó és transzparens kíséretében vonult a társaság a főtérre, ahol zene és a szabadtéri színpadon népviseletbe öltözött táncosok várták őket. Táncuk után még jól rendezett kosztümös jelenet következett, majd Krakonos (Rübezahl), a hegy szelleme kalapjának egyetlen lendítésével "elfújta" egy hatalmas emeletes torta 30 gyertyáját. A finom tortából több szelet is jutott, majd pezsgősüvegek durrantak. A pezsgőből a harmadik poharat visszautasítottam. Az órás műsor után 10-kor pisztolylövésre indultak a túrázók.Az Óriás-hegység jól feltárt, sok turistaház van itt és jó utak vezetnek mindenfelé. Éjjel is jól járható utakon vezetett a túra jelentős része. Az ellenőrzőpontok frissítőpontok is voltak: mindenhol sör, üdítő és tea, több helyen zsíros és vajas-lekváros kenyér, az út felénél meleg étel fogadott. Hajnalban a főgerincen a fagypont alatti hőmérséklet nem volt kellemes, és az északi szél kimondottan kellemetlen. Itt esetenként magashegyi jellegű volt az út, sziklákon haladva lehetett megcsodálni a lengyel oldal tengerszemeit és a havas területeket. Alacsonyabbra érve már a nap is kisütött, és mire a célba értünk, már melegünk is volt.

Oklevél és ajándékok mellett harapnivaló is várt a célban. Cseh barátaink érdeklődtek magyar teljesítménytúrák iránt, én pedig bizonyára több túrán is viselem majd a KRAKONOSOVA 100 feliratú pólót.

Czékli Béla

Gödöllő 50

Hajnali 4 óra. Félig csukott szemekkel esek ki az ágyból, kitántorgok a fürdőszobába, mosakodás helyett bűnbánó pillantást vetek a vízcsapra, magamra kapkodom a gúnyámat és iszkiri. busz - METRÓ - HÉV.

Reggel 7 óra. Az első métereket még kellemes hűs időben teszem meg, de rohamosan melegszik. Máriabesnyő utáni emelkedőn már kövér verejtékcseppek csurognak a szemembe, számba és a levegőnek is híján vagyok. Szívesen megállnék, de hatásos ajzószerrel rendelkezem, ami még nem szerepel a tiltott doppingszerek listáján... így hát ismét nekilódulok, miközben keresetlen szavakkal fejtem ki véleményemet a szúnyogok népes nemzetségéről.

Babatpuszta. Gyors tekintet az órámra, majd gyors fejszámolás: árnyalattal jobb a részidőm az 5 km/óránál. A hőmérő higanyszála gyorsuló tempóban kúszik felfelé; mire felérek a Margitára, a hátizsákom 1 liternyi folyadékkal lesz könnyebb. Az emelkedő dacára a részidőm jobb. Levetem a trikómat (később megbánom), majd fokozott óvatossággal haladok Erdőkertesnek, mert tavaly ezen a részen kevertem el. Most nem, de átérzem a sivatagi vándorok keservét, amikor kiszáradt kútra akadnak víz helyett, mert az ismerős nyomóskutat tavaly óta leszerelték. Az 5 km/óra átlaghoz fél 1-re kellene Domonyvölgybe érnem, de már 12 óra 10-re odaérek. Örömmel nyugtázom, hogy részidőim lassan, de még mindig javulnak (elfogyott a második liter). Zöldház után nem sokkal egy négy fős csapat húz el mellettem: az emelkedőn nem vagyok ellenfél, csak arra törekszem, hogy túlságosan ne szakadjak le tőlük. Egyikük egy magányosan bóklászó csíkos vadmalacot vesz észre, szerencsére az anyja sehol. Elfogy az emelkedő, a négyes-fogat tempóját most már keveslem, így hát előzök és hamarosan messze magam mögött hagyom őket. Amikor tovább indulok Erzsébet-pihenőtől (elfogyott a harmadik liter folyadék) még hírük-hamvuk sincs. Kiterjedt homoktenger nehezíti az előrejutást, meg a szaharai hőmérséklet; szinte várom, hogy mikor jön szembe néhány tevés beduin. Arab nincs, teve nincs, helyettük ismételten a drótszamarasok karavánja szorít le az útról a még mélyebb homokba, de a javukra szól, hogy némelyik már megköszöni, hogy félretakarodtam az utukból. Kifejezetten unfairnek tartom, hogy nekik is 12 óra a szintidejük, így fordulhatott elő, hogy ugyanaz a csapat háromszor (!) előzött meg és még közvetlenül Isaszeg előtt is hagytak le néhányan. Semmiképp nem lehet sportszerűnek nevezni, hogy míg én maximális erőbedobással küzdöm végig magam a távon, addig a kerekesek röhincsélve, amerikázva teszik ugyanezt. Mivel én - az egyre inkább lenézett pária, azaz gyalogos - 10 órán belül célba értem, úgy vélem számukra bőven elég volna a 9 órás szintidő is.

Az arborétum után fííínom zúzalékos betonút részelteti alapos masszázsban egyébként is sajgó talpamat. Előttem egy ismerős csapat bandukol.

-	Érdekes - mondom nem minden irónia nélkül, amikor melléjük érek - az Erzsébet pihenőnél elhagytalak benneteket, nem értetek utol, és most mégis itt vagytok előttem!
-	Másik úton jöttünk - kedélyeskedik a megszólított.

Nem kívánom kommentálni az elhangzottakat, mindig is megvetettem a csalókat, neki pedig ez már korántsem az első ilyen dobása.

Isaszeg, cél (4. liter).

-	Tovább megy? - hangzik el a kérdés.
-	Igen - mondom - egészen az isaszegi vasútállomásig!

Csendes derűvel nyugtázzák fanyar humorom és átvehetem végre a jelvényt. Az ötödiket.

Este 8 óra. Hazaértem. Nem kell elringatni...

Koncsek János

Egri Bükk 50

A Bükk-hegység nem éppen a gyakori teljesítménytúráiról híres, ehhez képest mégsem voltunk túl sokan június első napján Felsőtárkányban az indításnál. Pedig a Bükk kis országunk egyik legszebb vidéke, s most sok részét bebarangolhattuk. Híres tájakon vezetett a túra, átszelve a Bükk-fennsíkot. Útba esett Három-kő, Bánkút, a Bálvány és Istállóskő is. Láttuk a Török út egy részét, az ősbükkös Őserdőt és a fantasztikus Kecskor-gerincet. Ennyi gyönyörű természeti látnivaló nem sok teljesítménytúrán akad, de hát ezen a téren nehéz is a Bükköt utolérnie a többi hegységnek. Mosolyogtunk, hogy a rendezők komoly versenynek értékelik a rendezvényt, és a legtöbb ponton aggódva érdeklődtek, hogy "nem túl nehéz-e". Persze azért nagyon jól esett többször is a frissítő, különösen Bánkúton, ahol nemmindennapi kiszolgálásban volt részünk! Biztos vagyok benne, hogy sok férfiú fog szívesen visszagondolni a csinos fürdőruhára és feltűnően szép, fiatal viselőjére! A célban igényes fémjelvény volt a jutalmunk, amit a teljesítés számától függően bronz, ezüst, illetve aranyszínben kaptunk meg. Egy év múlva gyertek el Ti is, ha érdekel az egyik legklasszabb hazai teljesítménytúra!

Horváth Zoltán, Szolnok

CSEPEL 50

Tombolt a nyár a Csepel-szigeten ezen a szombaton. Még egész évben nem sütött összesen annyit a nap, mint ekkor. Kaptunk egy kis kedvcsinálót a hosszabb, augusztusi sétákhoz, a "Rockihoz" és az "Árpádhoz". Alaposan leégtünk a túra végére, végigpróbáltuk az útba eső nyomóskutakat és megittunk pár hordónyi folyadékot, de nagyon jól éreztük magunkat. Ez volt ugyanis a "lapos" túrák legvidámabbika. A néhol túl izgalmas gátoldali, vagy országúti kilométerek gyorsabban fogytak az igazolópecsétek sünijei segítségével, akik végigkísértek bennünket a Duna-parton, a kisfalvakban, az erdőkben és a kacsalábas üdülőviskók mentén is. A sziget szinte összes általános iskolájából voltak itt gyerekek is, hogy elvigyék a különdíjak közül a legfiatalabbaknak, vagy éppen a legnagyobb létszámú csoportnak járó ajándékokat. Bár magát a belügyminiszterurat, a fővédnököt nem láttuk, de a számos szponzor reklámjaival annál többször sikerült találkoznunk. Kaptunk egy rakás szórólapot, prospektust, naptárt, sőt a célban még lufit és tollat is. Az alapos támogatást a szolgáltatásoknál is élvezhettük, amire aztán még a legfáradtabbak sem panaszkodhattak: zsíros kenyér, savanyúság, gyümölcstea, tej és isteni finom kifli. A mostani, nyárra eső túráért a célban citromsárga, sünis fémjelvényt kaptunk emlékül, ami alig várja, hogy megszerezze a következő évek más évszakjaiért járó társait is.

Horváth Zoltán, Szolnok

ÉRCHEGYSÉGI 100-as

Bár Szlovákiában rendezték a túrát, mégis többen voltunk magyarok, mint a helybéliek. A 36 indulóból 21-en érkeztünk Magyarországról, ki így, ki úgy. Aki tehette már pénteken útra kelt, hogy minél többet láthasson a Szlovák Karsztból, vagy éppen a Szádelő-völgyből, több naposra bővítve e csodálatos vidékre tett kiruccanást. A teljesítménytúrát szombaton kora hajnalban indították, hogy még a leglassabbak is befejezhessék aznap. Szokatlanul hideg volt a startnál, Rozsnyó főterén, de az első 15 km gondoskodott róla, hogy senki se fázzon. Mire kivilágosodott, már 1300 méter magasan találtuk magunkat, s bizony alig-alig ereszkedtünk estig 1000 méter alá. Végig a gerincen vezetett az útvonal, egészen Kassáig. Több útbaeső csúcsot megmásztunk (Skalisko, Osadnik, Kloptan, ...), de sajnos kilátás csak kora délutántól tárult elénk. Addig ugyanis az időjárás nem igazán kedvezett. Fél napig szószerint felhők között jártunk, s ehhez még folyamatos, kiadós eső is társult. Még száraz lábbal sem könnyű majd 100 km-t végiggyalogolni, nemhogy két "ladikban". A legélvezetesebb az volt, mikor az egyre erősödő szél is besegített, hogy sehol se maradjunk szárazak. A délután azonban már a miénk volt, végre lekerülhettek az esőkabátok, Végigcsodálhattuk a maradék pár hegyet, és persze turistaházaik vendéglőit is. A zöld minden árnyalatával találkozhatott, aki nem csak a földet, vagy az óráját bámulta. Több sziklás csúcs közelében szépen fejlett kalcitkristályokat is láttunk a köveken. Nem voltak ritkák a zuzmók és a kövirózsák sem. Az ellenőrzőpontokból viszont nem volt túltengés, de ezt nem is hiányoltuk. Sokkal élvezetesebb volt csupán ajánlott útvonalvezetés mellett túrázni, mivel nagyobb szabadságot kap ilyenkor a kreativitás, a találékonyság és a tájékozódási hajlam is. Több hasonló szemléletű túrát kellene itthon is rendezni (mint például a PILISI TRAPP), ahol nem az irigység, a rosszalló megjegyzések és a szúrós tekintetek fogadják az embert, ha saját kedvéért eltér a "kijelölt" útvonaltól (a lényeg eredetileg úgyis egy adott táv teljesítése, ami már 50 km-nél sem rövidül annyira, jól megválasztott igazolópontok mellett, hogy "csendőrködni" kellene emiatt). Ezen a téren még van mit fejlődnie teljesítménytúrás kultúránknak. A kevés ellenőrzőpont azonban magával hozta a frissítőállomások ritkaságát is, így leginkább a saját csomagunkból és a menedékházak büféiből éltünk aznap. A rendezők a teljesítésre 20 órát adtak, de legtöbbünknek ettől már legalább két órával hamarabb átadták a célban a "DIPLOM"-ot és a fatörzsszeletből készült kis emlékplakettet, a túra mókás emblémájával. Még a rossz idő ellenére is jó túra volt, a célban csak mosolygós arcokkal lehetett találkozni. Ha egy kicsit is szereted a hosszútáv túrák és a hegygerincek ötvözetét, valamint egy kis változatosságra vágysz, akkor ne hagyd ki jövőre (se)!

Horváth Zoltán, Szolnok

BERZEVICZY 55

Már a legelején megköszönöm ezt a túrát a rendezőknek. Biztos vagyok benne, hogy tehetem ezt mindannyiunk nevében, akik ott voltunk. Nem kis változatosságot sikerült ezzel a félig "külföldi" túrával elérniük. Az útvonal a határ túloldalán, a Szlovák-karszton haladt végig. A start eredetileg Tornanádaskán volt, ám a szervezés rugalmasságát dicséri, hogy busszal a határig vittek bennünket, így valójában innen kezdődött a vándorlás, a rövidútlevél ellenőrzés után. Csodálatos, egykori magyar vidékeket ismerhetett meg mindenki, aki még nem járt itt. Az 50 km körüli túrán szerencsére csak három ellenőrzőpont volt, így nem zavartak annyira az állandó kényszerleállások, s több kitérőt is tehettünk kedvünkre, hogy minél többet lássunk a tájból. Már az út legelején,a határ átlépése után lenyűgöző volt a közeli hegytetőről idelátszó Torna várának tekintélyes méretű romja. Rövid séta után átmentünk Zádiel (Szádelő) falun és elénk tárult hatalmas mészkőszirtjeivel a híres Szádelői-völgy bejárata. Hangulatos volt a völgybeli patak mentén lassan emelkedni, miközben óriási sziklafalak és apró vízesések kísértek. A vadregényes völgy után egyből fölmásztunk a gerincre, majd ezen haladtunk egészen végig, az újabb határátlépésig, ahonnan már látszott a cél, az aggteleki kemping. Nagyon élveztük a túrát, ezért ijesztettek meg duplán is a rendezők a célban, ahol arról panaszkodtak, hogy "nem éri meg a túra", s nem is akarják többször megrendezni. Igazán kár lenne érte, hiszen nagyon is üde színfoltja lenne teljesítménytúráink körének. Bízom benne, hogy mégis csak állandósulni fog, s jövőre ismét ott lehetünk!

Horváth Zoltán, Szolnok

MEZŐFÖLD 50

Kedves emlékű pillanatképek július közepéről:

- A túrát megelőző este többen érkeztünk sátor nélkül a Nagylóki óvoda udvarra, sátrazni.... Az éjszaka mégis fantasztikus hangulatban telt el. A rugalmas főrendezőnek köszönhetően (örök hálánk Vígh Lacinak) került tető a fejünk fölé, hacsak fele akkora is, mint ahányan voltunk.

- Bár számítottunk rá, nemigen "etettek" a túra közben, így az útvonal felénél, Sárbogárdon, kifosztottuk az éppen zárni készülő kis bolt már úgyis éppen eléggé foghíjas polcait.

- Az út végig jól jelzett volt, csak a jelzéseket nem lehetett megtalálni. Sokat segített viszont a környék "talaja". Leginkább a homokbeli lábnyomokat követtük. Akadt olyan rész (a nevéhez hűen) a Bolondvár romjai előtt, ahol teljesen új nyomvonalakat is sikerült kijelölni magunknak.

- A lapos túrákhoz képest még mindig sok érdekeset láthattunk. Így a halastavakat, a Sárvíz csatornát és a "Vigyázat! Tűzszerészetileg nem mentesített terület"-et.

- A célban emlékül kapott fémjelvények továbbra is zseniálisak. A pajzson lévő gólyák még mindig a régiek, társaságukban örömmel ettük az alig várt vajas kenyereket és ittuk a szörpöket.

Horváth Zoltán, Szolnok

VÉRTES 50

A lelkes móri teljesítménytúrázók naptárában kiemelt piros betűvel szerepelt augusztus 20. mellett a 24-ei nap is, mivel ekkor rendezték meg 12. alkalommal a "Vértes 50"-et.

Ragyogó időjárás fogadott minket, bár mondtak 30 fokot is, de ez minket egyáltalán nem zavart. Mór egyetlen szakközépiskolájától (legalább nem lehet eltéveszteni) indultunk. Változatos, jórészt erdős tájakon, kisebb kaptatókon keresztül baktattunk el a Kőhányás pusztai fordulópontig, ahol mindenki feltölthette flaskáját kútvízzel, vagy a büfében más fajta itókával.

A "Vértes 50" egybeesik az IVV túrával, így az igazoló-lap "egyhan-gúságát" feloldva onnan is kértünk pe-csétet a Géza pihenőn lévő állomás előtt. Miután felkapaszkodtunk az előbb említett állomásra,egy kicsit gyönyörködtünk a szép kilátásban, majd "legurultunk" majdnem Csákberényig.

Itt szerencsénk volt, mert ezen a falun átmenő műutas részen nem kellett használni a magunkkal hozott klímaberendezéseket (napernyő, sapka), mert a felhők jótékonyan eltakarták a napot. Az utolsó nehéz szakasz a Kocsmáros-dombra való gyaloglás volt, majd onnan már célba vehettük a végállomást.

Minden beérkező a teljesítések számától függően különböző színű fémjelvényt kapott, bár idén az oklevél elmaradt (25 km-en meg csak oklevél volt).

Utólag elmondható, hogy ezen a "Vértes 50"-en is 5-öst kaptak a szervezők, mert látható, egyértelmű volt a jelölés, az igazolólap (térkép), sőt még az időjárást is jól rendelték meg.

Maron István

VÉRTES 50

Évek óta, elmondhatjuk : ha augusztus vége, akkor Vértes 50. Idén 12. alkalommal rendezték meg.

Idén a tavalyi évhez hasonlóan a Móri indítást választottuk. A rajtig 2 kilométeres kellemes bevezető séta után érkeztünk. A formaságok elintézése után nekivágtunk a túrának. Utunk a Lamberg kastély mellett vitt el, majd az autóbusz pályaudvart hagytuk magunk mögött. Egy kápolna után nem sokkal a használaton kívüli bányavasút sínpárját kereszteztük, majd megérkeztünk az első ellenőrzőpontra (Vajal puszta).

Kis kaptató után megérdemelt jutalom : szedrezés és jelzésváltás után a homok tisztás-i ellenőrzőpont. A Sikáros, Hubertus vh. után a Nagy-Bükk és Pátrácos ismét a "szedd magad" mozgalom tagjai közé csábított. A Pátrácos ellenőrzőpont után kis kitérő a Kő-völgy és Nyilasok irányába, majd Szentgyörgyvár és Mindszentpusztán egy jól megérdemelt ebéd következett. Dugig eltelve indultunk tovább, hogy a Som-hegy szedrestermését is megvizsgáljuk.

A Csákivár alján az IVV túrát teljesítők ellenőrzőpontja majd 100 m emelkedő a "könyökig". A Battona-hegy térsége ismét cammogásra csábította a medve lelkű túrázókat, ám utunkat folytatva a Kis-Bükkmár a következő ellenőrzőpont (Kőhányás puszta) közelségét jelezte. Ezután lapály és bár tudtommal csak német résztvevők voltak a rendezvényen, valószínű távolkeletiekre is számítottak a rendezők, hiszen a fák dereka apró, piciny japán zászlócskákkal volt díszítve (a nem szabványos IVV piros pont).

A Disznó sarok után egy régi kedves megszűnt ismerőst is köszönthettünk : megjelent (a fa kérgén) a zöld pont. A Pap-völgy "feljáratát" elhagyva, nemsokára beértünk a Szőlő-hegy ellenőrzőpontra. Innét ismét egy kissebb emelkedő után lehetett (f)eljutni a Géza pihenőre, ahonnét kis liftezéssel tarkított lejtmenet következett a Sötét vágás, Széna-hegy, Horog-völgy érintésével Csákberényig. Itt a szokásos dőzs helyett a mértéktartó uzsonna után csak 5 gombóc fagyi csúszdázott le a torkomon, hogy az utolsó "bukkanó" következen : a Gémförtés völgy sziklái közt, a Cser vágásig. A Maurer kunyhó azt jelezte: az utolsó pont (Kocsmáros-domb) már csak 1 km-re van. Eztán már csak a Köves-domb és a Török sánc után jóleső kocogássá váló leereszkedés volt hátra Vajal pusztáig, és innét már valóban csak egy ugrás a cél.

Túránkat idén is a jó (néha kissé meleg) idő, és az ősz közeledtét jelző virágok jellemezték. A rendezők idén is a korábbi években megszokott színvonalat nyújtották, egyedül a beigért emléklap hiányát kifogásolták egyesek. Ettől függetlenül a mottó a régi : Vértes 50 - jövőre veled ugyanitt.

Pál István

Lábatlan 35

A meteorológiai ősz első túrája az első alkalommal megrendezett Lábatlan 35 teljesítménytúra volt. A Turul mellé telepített rajt helyszínéhez 91 túratárs zarándokolt (f)el. Nagy részük a nevezés procedúráját felhasználta az első kaptató (Tatabánya vasútállomás-Turul szakasz) kiheverésére. Mindannyiunk életét kissé megnehezítette, hogy a túrával egyidőben duatlont is rendeztek azonos indítási hellyel a térségben. A söprű fél tízkor hagyta el az akkorra már körül bástyázott rajt helyszínét.A Szelim barlanghoz tett kitérő után az előírt útvonalra visszatérve a Csúcsos-hegy alatti P-, P elágazás következett, ahol a duatlon résztvevői részére lekerítették az utat. Néhány perces séta után megérkeztünk a Csemetekert kerítéséhez, ahol a "társrendezvénynek" köszönhetően a nyitott kapu a létra használatát feleslegessé tette.

Ritka erdő-ben először szintben, majd emelkedővé váló úton haladva, nemsokára magunk mögött tudhattuk előbb a Vaskaput, majd a Vértes László barlangot, végül az Arany-lyukat, hogy a nyeregben lévő réten egy ötletesen elhelyezett jelzésnél balra kanyarodjunk. A Halyagoson néhány métert sétálhattunk a Kinizsi százason már megismert úton, amelyről egy kanyar után - egyenesen továbbhaladva - letértünk és a Kappan-bükk aljában rejtező disznófürdőkhöz ereszkedtünk le, ahol vagy öt dagonyát vehettünk közelebbről szemügyre. Az újabb Csemetekert végénél jelzésváltás (P- P+), majd három "kurfli" után beértünk első ellenőrzőpontunkra. (Vértestolna, kocsma). Néhányan itt értek utol és beszámolójukból kiderült, hogy az utolsó vonat, amire még számítottunk, a vágányjavításnak köszönhetően, 20 percet késett. Az utánunk indulókat bevárandó, nekiláttunk ebédünknek és ezidő alatt hatan közülük utol is értek. Déli harangszóra folytattuk utunkat. A túra hátralévő részén az idő elromlott : végig lógott az eső lába. A falut műúton hagytuk el a frissiben telepített K+ jelzésen. Az OK-et elérve újabb emelkedés vehette kezdetét a Fábián-kő, Fekete-kő, Pörösök irányába. Az egy két percre permetező csapadék nem vette el társaságunk kedvét, hogy több alkalommal meg ne szakítsa a menetet a Gerecse szedrestermésének megízlelésére. Sajnos a nedves időjárás hatására jó néhány szem penészedésnek indult. A Halyagoson újabbjelzésváltás, majd leereszkedés a héregi temetőhöz. A kényszerűség miatt átköltöztetett frissítőpont üdítővel és csokoládéval fogadott. Ezek elfogyasztását egybekötöttük néhány perces esőszünettel (szemerkéléssel). Annak elmúltával a Király-kút felé vettük utunkat, ahol az esőházban meghúzódva szerelvényigazítás közben újabbcseperészés elől tértünk ki. Alattomos emelkedő (Kajmát-tető), majd a Vízválasztó és néhány perces néma szemlélődés a pusztamaróti temetőben következett. Újabb hegymenet a Marót-hegyre, majd a Domoszlóról jövet megcsodáltunk egy dagonyát, szélén egy kidőlt fa gyökeréből kialakított sózóval. A fa gyökerei körbefontak egy víz által kimart sziklát. További útirányunk : a Domoszló-tető, és a Törökös-bükk után a sokaknak csapda Nyagda. Itt többen egyenesen tovább haladva elkavartak. Mi jobbra kanyarodtunk, hogy ezután a kerítés mellet végig ereszkedjünk a Szágodó irányába. Mellesleg az első jelzésre pillantva szomorúan állapítottam meg, hogy a májusban kihelyezett jelzéseket egy tatabányai kis csapat júliusi túrája során "megmarta". A túra vége a Kan-berek és a pékségben vásárolt finom szilvás kifli után Piszke vasúti megállónál ért véget.

Ezúton szeretném megköszönni a rendezőtársak munkáját, továbbá a vértestolnai vendéglő vezetőjének és Piszke vasúti megálló dolgozóinak a túrához nyújtott segítségét.

Pál István

Június-Júliusi túrastatisztika

HÍREK

ÚJ TELJESÍTMÉNYTÚRA

A Budapesti Természetbarát Sportszövetség Gyalogtúra, Táborozási és Rendezvény Bizottsága a Budapesti Természetbarát Napok keretében gyalogos teljesítménytúrát rendez. A túra időpontja: 1996. szeptember 21. (szombat) Indítás: Dömös, Szőke forrás völgyi táborozóhely; 8.00 - 9.30 óráig. A túra útvonala: Tábor - Prédikálószék - Kolacs-kovszky-forrás - Öreg-vágás-hegy - Dobogó-kő - Szakó-nyereg - Vörös-hegyi-árok - Dömös - Tábor. Táv: 30 km. Szintemelkedés: 850 m. Szintidő: 8 óra. Nevezési díj: 100 Ft/fő. Szállás saját sátorban 60 Ft/fő. A túrát teljesítők kitűzőt és emléklapot kapnak. Bővebb információt a fenti bizottságtól lehet kapni szerdai napokon 15 és 18 óra között a 118-0933/138-as telefonszámon.

TÚRÁK A KIS KÁRPÁTOKBAN

Aki szeretne megismerkedni a Kis Kárpátok Természetvédelmi területével, legmagasabb hegycsúcsával a Zaruby-val (768 m), határmenti őrvárakkal, vagy a Halstatt-i várrom maradványaival a Molpír hegycsúcson, esetleg megtekintené a Kis Kárpátok egyetlen nyitvatartott Driny cseppkőbarlangját, gyönyörű kilátást a Buková-i víztározóra, az fogadja el meghívásunkat a XIII. "S BEZKOU DO KARPÁT" turista rendezvényre. A túrák 1996. október 5-én Smolenice-ből indulnak. Gyalogosan 42, 33, 22 és 10 km-es távok teljesíthetők. Kerékpárral 100, 55 és 30 km-es távokon lehet indulni. Jelentkezés a túrákra előzetesen (08. 31-ig) és a helyszínen is lehetséges. A túrák a smolenicei sporttelepről indulnak 7.00-12.00-ig (gyalogos), 9.00-10.00-ig (kerékpáros). A cél 17 órakor zár. A túrán IVV pontok is szerezhetők. Jelentkezés és információ: Ján Spevák, Suchohradská 4, 841 04 Bratislava Információt a TTT telefonszámán is adunk!

A KISCELL TÚRÁK STATISZTIKÁJA

Az április 27-én megrendezett teljesít-ménytúrán 60 km-en 284 fő indult, ebből 161-en kerékpárral vágtak neki a távnak. A célba 110-en értek be gyalogosan és 146-an kerékpárral. A rövidebb távokra kicsi volt az érdeklődés. 35 km-en 14-en indultak és ugyanennyien értek célba. 25 km-en 28 fő indult és csak 18-an értek célba.

CSBT KERÉKPÁROS MARATON

A Cserhát Baráti Társaság először rendezi meg ezt a túrát 1996. szeptember 29-én. A kerekesek Biatorbágy vasútállomástól indulhatnak 10-11 óráig. A 42 km-es túra érinti Etyeket, Zsámbékot és Pátyot. A 2 óra 30 percen belül beérkezők kitűzőt és emléklapot kapnak. Nevezési díj 150 Ft/fő. Bővebb információt a 351-3120-as telefon-számon esténként lehet kapni.