SZÁZLÁBÚ

BESZÁMOLÓK A TÚRÁKRÓL

BEAC MAXI

Voltatok már "tiltott" túrán? Ez ugyanis azzá vált, mint megtudtuk a nevezés reggelén. A Pilisi Parkerdőgazdaság az utolsó utáni pillanatban érkező faxa nem engedélyezte a "verseny" áthaladását a Pilisen. Helyette a Szentendrei sziget felé elkerülő útvonalat ajánlott. Így aztán a BEAC MAXI az idén csak Nagymarosig tartott. A Dunán már csak "egyéni" turisták, nem pedig "versenyzők" kompoztak át, akik véletlenül csoportokba verődve "megszokásból" rótták a kilométereket Hűvösvölgyig. Persze a cél is itt volt (ezt nem tiltotta semmi) kitűzőkkel és oklevelekkel. Ja, meg útközben találkoztunk egy-két helyen emberekkel, akiknél véletlenül volt egy-egy bélyegző a túra emblémájával .... Nem akarom megítélni, melyik volt elítélendőbb. Vadász-idényben este végiggyalogolni a tiltott területen, vagy pedig egy, már készre megszervezett rendezvényt késve megvétózni. Mindenesetre a szokásostól csendesebben gyalogoltunk az éjjel. Olykor - olykor megilletődve, ha egy szarvassal, vagy egy vadászokkal teli autóval találkoztunk. A csendhez azért hozzásegített az ekkor meg nem szokott este jövő felhőszakadás is. A túra szolgáltatása a megszokottakhoz hűen pazar volt. Sőt, a 10., jubileumi alkalom tiszteletére meg is toldották egy sorral. Vagyis voltatok már "tiltott" túrán? Voltatok már túrán, ahol cigányzenekar vár féltávnál? És fúvósegyüttes koncertjével tiszteltek-e már meg benneteket? Fogadtak-e már szívélyesen népviseletbe öltözött gyerekek ellenörzőponton, színes kiadványokat osztogatva? Voltatok-e már túrán, ahol többször is kínáltak palacsintával? Ez mind-mind a 10. BEAC MAXI volt, a felsorolás teljessége nélkül. Ez nemcsak az évtized túrájának sikeredett, hanem a szavakkal és a naptárral eljátszadozva az évszázad, sőt az évezred túrájának is. Ez valóban megismételhetetlen!

Horváth Zoltán, Szolnok

A Rockenbauer Pál 130 km-es mléktúra kellemetlen ízei

Bevezetőül kiemelten hangsúlyozom: soha, egyetlen teljesítménytúrát megkritizálni, negatívumait kiemelni nem szoktam, pontosan abból az alapállásból kiindulva, hogy a részvétel nem kötelező, teljesen a magam szakállára örömködöm vagy bosszankodom végig a túrát. Ha valamilyen oknál fogva nagyon nem tetszett, legfeljebb legközelebb nem vettem részt rajta.

Ezúttal azonban nem tudom nem szóvátenni a túra főrendezőjének enyhén szólva alpári modorát, amelynek volt szerencsénk "örvendeni". Megvártam, míg elpárolog az első dühöm, s felháborodásom leülepedik, de ettől függetlenül minél többet gondolkodom a történteken, annál inkább az a gyanúm, hogy zsargonban kifejezve, szándékos "szivatása" történik a túrázóknak, s megkockáztatom: célul tűzték ki maguknak, hogy minél kevesebb a résztvevő, annál jobb?! (Lelkük rajta, úgy legyen!)

Történt ugyanis, hogy péntek este megérkezvén a szálláshelyül szolgáló Mező Ferenc gimnáziumba, eleve elkeserítő állapotok fogadtak. (Már a múlt évben is!) Egy átalakítás - kőműves és festési munkák - kellős közepébe csöppentünk. A padlót vastagon belepte a falakról lekapart mészpor, leülni sem lehetett olyan nagy koszban! Nyitva állott számunkra (kb. 70 fő) 3 ilyen mocskos tanterem, melyeknek közepéből jókora területet lefoglaltak az összezsúfolt padok, tanári asztalok, székek.

Lehet, hogy illetlenül, de mi (öt fő) felfedeztünk az emeleten még három nyitott tantermet, amelyek egyikébe betelepedtünk. Gondolván: ha már bokáig érő koszban kell aludnunk, legalább ne egymás hegyén - hátán legyünk.

Igenám! Nem is sejtettük, hogy megbocsáthatatlan bűnt követtünk el, amiből csúnya szóváltás kerekedett! Ugyanis: este nyolckor megjelent a főrendező, és "magas lóhátról" kinyilatkoztatta (szó szerint): "Van 10 percük, hogy innen kihurcolkodjanak, utána lezárok és eltorlaszolok mindent." A hangnemet leírással érzékeltetni nem tudom, azt hallani kellett volna!!

Szó szót követett, a vége az lett, hogy rendőrséggel is meg lettünk fenyegetve.

Ezzel összefüggésben van pár kérdésem:

• Miért hirdetnek szálláshelyet, ha az alkalmatlan, normális körülményeket nem tudnak biztosítani?
• Okosabb lett volna a túrát úgy kiírni, hogy szálláslehetőség nincs, megoldás egyénileg.
• Ha mégis kiadták azt a "disznóólat" 100 Ft-ért, legalább sepertek volna össze.
• Miért hagyták nyitva az emeleti három tantermet is, miért nem zárta le és torlaszolta el a hozzá vezető lépcsőházi bejáratot akkor, amikor még senki oda nem érkezett?
• Miért kellett megvárni, amíg ott elhelyezkedtünk. (A másik két tantermet is elfoglalták!)
• Miért a megfellebezhetetlen hatalmi pozícióból eredő megengedhetetlen fölényeskedő hangnem?

További észrevételeim:

A túra útvonalát nem járták be, ez meggyőződésem, mert az ellenőrző állomások nyitvatartási idejét annyira szűkre szabták, hogy csak a kengyelfutó gyalogkakukkok tudták elérni. Azzá kellett válnom, de a bázakerettyeit így sem tudtam - tudtuk - elérni! Tekintve, hogy az 59. évemet taposom, ez a tempó nem füllik a fogamhoz.

Éppenséggel száraz időben, száraz úton könnyen teljesíthető, nem nehéz a túra. De amikor elejétől végéig mély, ragadós agyagban csúszkál az ember, bizony ez már emberpróbálóvá válik. Éjszaka különösen. Ettől eltekintve is teljesíthető volt az adott 33 órás szintidőn jóval belül is! Csupán azt nem értem:

• Ha kapok 33 órát a teljesítésre, miért 28 - 29 órai időhöz mérten vannak nyitva az ellenőrzőpontok?!
• Miért osztja be nekem az időt a rendező 29 órára, ha 33 órát jelöl meg szintidőnek?! Ilyenformán nem kell a plusz 4 óra! Értelmetlen. Semmit nem érnek vele, mert uram bocsá': ha éjjel csúszok az idővel, bezár az ellenőrzőpont az orrom előtt. Dugába dőlt a dolog, hiába érek célba jóval szintidő előtt, hiányzik egy igazolás, ugrott a jelvény!

Ez a túra egy lélekszakasztó rohanás volt számomra minden öröm nélkül. Hozzáteszem: ezévben harmadszor jártam végig és teljesítettem. Elsőízben 32 C-os hőségben, másodizben este fél 10 körül kezdődő és hajnal ötig tartó esőben. Azt már, mint "elhanyagolható hibát" említem, hogy a bázakerettyei ellenőrző állomást megelőző pont után a nyíl olyan helyen és irányba mutatott, ahol áttörni lehetetlen volt! Egyik oldalán magas kerítés, amely mellett semmiféle út nem volt, abból kifolyólag, hogy sűrűn benőtt cserjés terjedt el a terepen. Fejünk felett összecsapó gaztengerben, lábunk alá nem is látva kerestük a kiutat éjszaka két óra tájban. Nagy nehezen kijutottunk tájolóval, bokáig vízben caplatva, botladozva egy szekérútra, ami pár száz méter után beletorkollott a jelzett turistaútba!

Szívem szerint a főrendezőt zavartam volna végig a pályán abban a mély agyagban, meg ezen a "jól" jelzett úton annyi idő alatt, amennyire kiszámította az állomások nyitvatartási idejét.

Mi ebből a tanulság? Lehet, hogy semmi, de engedtessék meg nekem pár szavas véleménynyilvánítás:

Aki nem biztosít normális feltételeket, és félrevezető jelzést helyez ki (még ha csak egyet is!), ne rendezzen túrát.

Becsülje annyira a versenyzőt, hogy megengedhetetlen, minősíthetetlen hangnemet nem alkalmaz.

El lehet menni tanulni normális viselkedést és első osztályú rendezést a Mátra 115 rendezőitől, ez a túra összehasonlíthatatlanul keményebb a 130-as Rockenbauertól és mégis jól teljesíthető a 29 órás szintidejével.

Azért jövőre terveim szerint újra megkísérelem a túrát, és remélem, nagy örömömre ezt a főrendezőt már nem találom ott, mint főrendezőt. És bízom benne, hogy negyedszerre is végigjárom szintidőn belül, mint eddig is mindig! Csak megkímélnek a felesleges zaklatásoktól.

Lencsés Éva, Gödöllő

(A szerkesztő megjegyzése: A túra főrendezőjét, Straussz Ferencet tájékoztattuk a cikkről, és kértük, hogy írjon a történtekről saját szemszögéből. Szándékunk szerint a két cikket együtt szerettük volna megjelentetni, hogy az utólagos vitát elkerüljük, s hogy egy konfliktusról az objektív tájékoztatás érdekében mindkét résztvevő szubjektív véleményével az olvasók egyszerre találkozzanak A telefonbeszélgetéskor úgy tűnt, hogy a szállással kapcsolatos szóváltáskor a főrendzőt is személyes sérelem érte. Azt mondta, hogy ő maga is gondolt rá, hogy a teljesítménytúrák rendezésének elvi kérdéseit valamilyen fórumon felvesse. Írását mostanáig nem kaptuk meg. Mivel Lencsés Éva cikkét még szeptember elején kaptuk, megjelentetését nem akartuk tovább halogatni.)

ANP 50 barlangos

Igazi kora szeptemberi reggel volt, vastag páraréteg fedte be az Aggteleki karszt köves vidékét. A rajtnál - a Baradla barlang bejárata - közel negyven bakancsos várta lámpákkal felszerelkezve az első hét kilométerre "leszerződtetett" barlangi vezetőt. Csoportba verődve indultunk neki a földalatti mesevilágnak. Elöl "Ali baba", mögötte a "negyven rabló". Az utolsó ember mögött becsukódott a nehéz vasajtó. Síri csend, korom sötét. Egyszerre kattannak a kislámpák és előtűnnek az első cseppkőképződmények. Félelmetesen szép belegondolni, hogy amit látunk az évmilliók karsztvíz-munkájának eredménye. Állandó 10 şC hőmérséklet, 90% páratartalom. Jól esik a tüdőnek a gyógyhatású levegő. Lassú - nem teljesítménytúráknál megszokott - tempóban haladunk, bőven van idő nézelődni. A lámpák ide-oda mozgó kusza fénye jól megvilágítja a sok helyen nedvességtől fényes cseppköveket, oszlopokat és a különböző formációkat, melyeknek az emberi képzelet adott neveket. Libanon hegye, Vaskapu, Csillagvizsgáló, Cseppkő kápolna, Meseország, Óriások terme. A barlangi szakasz végén, Jósvafőnél kilépve a fényre szinte mellbe vágott a kinti hőség. Gyors szerelvény igazítás, és irány az első ellenőrzőpont a falusi kocsma előtt. A piros jelzésen - a Szelce völgyben - haladtunk a szelcepusztai második ellenőrzőpont felé. Itt narancsszörp és sportszelet volt a frissítő, mely jobban esett volna a túra későbbi szakaszán. A Patkós-völgynél értünk be igazán az erdőbe, majd hamarosan rátértünk az Országos Kéktúra útvonalára. Érintettük Derenk romközséget is. Ma emberi hang ritkán zavarja csendjét, döbbent némaság veszi körül a még álló házakat. Pusztulása már a török időkben elkezdődött, és Horthy Miklós kormányzása idején teljesedett be. Az elmúlt években a derenki búcsúkor az elüldözöttek és a leszármazottaik visszatérnek találkozni egymással és emlékezni a múltra. Halottak napján gyertyák fényei lobognak a hajdan volt temető alig látható, süppedő sírhantjain. Jobbról lassan feltűnik Szád-vár romja. A hegyet megkerülve elérjük a harmadik ellenőrzőpontot, a Lakatos-forrást. A piros jelzésen tovább haladva a szögligeti kempinget és a Tetves-forrást elhagyva, beértünk a Ménes-völgybe. Hosszú, számomra monoton szakasz volt ez, közel tíz kilométeren át, végén a negyedik ellenőrzőponttal. A Lófej-forrást elhagyva - a völgyön át - beértünk Jósvafőre. A temető mellett felkapaszkodtunk a Tengerszem-nyeregbe, majd további mászás után a Magas-hegy oldalában elértük az utolsó, ötödik ellenőrzőpontot. A Mész-völgyön áthaladva a Baradla tetőnél már előtűntek az aggteleki házak. A barlang bejárata feletti kilátónál még utoljára körbenéztünk és elégedetten leballagtunk a lépcsősoron a célba. Emléklap és kitűző volt a jutalom, de az igazi elismerést a teljesítés sikere, a jóleső fáradtság, és a látnivalók sokszínűsége adta. Említést érdemel még, hogy vízvételi gondunk nem volt, mivel az útvonal mentén számtalan szebbnél szebb bővizű forrás fakadt és csörgedezve követték utunkat, ezzel is felfrissítve a bakancsosokat. A túra szépségét növelte, hogy feleségem is velem tartott élete első - és nem utolsó - teljesítménytúrájára és jócskán szintidőn belül ért célba velem együtt. Fáradtan, de büszkén ígérte meg, hogy máskor is velem tart majd. Úgy legyen.

Bóta Attila és neje, Ilona Egerből

Találkozásom a 3x50-nel

Volt egyszer régen egy idős munkatársam, nem túl sportos alkat. Egy ízben felvonszolták szegényt a Csóványosra, s a megpróbáltatások hatására született meg tőle a korunkben szállóigévé vált mondás: Tudjátok hányszor kell ezt megmászni? Háromszor. Először, utoljára és soha többé. Ahogy öregszem, úgy a nehéz túrákra tekintve lassan én is igazat adok neki.

Bevallom, ilyen érzésekkel álltam be a rajtolók közé ezen a szeptember végi pénteken. Hiszen ilyen tökéletes, jó túraidő ki tudja mikor lesz, s ha ez most véletlenül sikerülne, akkor... de nem folytatom. Teljesítménytúrán még nem fordult elő velem, hogy a célban azon gondolkozzam, nem kellene-e mégegyszer kifizetni a nevezési díjat. Mintha adós maradtam volna.

Nem merem ideírni, hogy mit kaptunk. Mikor és hol. Mert olyan könnyű az embert részrehajlással, hazabeszéléssel vádolni. De itt nem csak egyszerűen "szolgáltatásról" volt szó. Valami másrol. A teljesítménytúrázás igazi ünnepe volt ez a hétvége a Pilisben. Azzá varázsolták nekünk a konyhában éjszakázó lányok és a pontokon fagyoskodó fiúk.

El lehet-e felejteni, hogy a három nap alatt nem akadt egyetlen pont (beleértve a rejtett pontokat is), ahol ne állt volna pontőr? S hogy szinte mindenhol segítettek, hol csokival, hol jó szóval?

Átgondolta-e valaki, mi munka fekszik a precíz, gondos túraleírásokban? Érezni lehetett, hogy itt nagy baj nem lehet, mert a háttérben valamiféle olajozott gépezet működik. Itt olyanok rendeztek, akiken látszott, hogy nem az iróasztal mellől álltak fel, s tudják, mikor mire van szükség. Akiknél nem egy kipipálandó eseményről van szó a naptárban. Utólag az volt az érzésem, hogy aki semmit nem hozott magával ide, annak is volt esélye a teljesítésre.

Dobogókőn a sok hétvégi anorákba bújt turista talán nem is tudta, hogy ezek a más sebességgel közlekedő rövidnadrágosok ünnepelnek itt ma. Ünneplik a jó időt, s hogy újra együtt lehetnek. De az a gyerekcsoport, aki a Kisrigó előtti "terülj asztalkám" mellett szájtátva elhaladt, biztosan arra fog emlékezni, hogy itt valami rendkívüli dolog történt. Pedig csak egy frissitő állomás tette a dolgát.

Utolsó nap reggel napfelkeltekor a rendezők és résztvevők valósággal "megszállták" a hegyet. Ott voltunk valamennyien, egyszerre. S utána már azt éreztem: lehet, hogy mégsem volt olyan szörnyű ez az egész ? Lehet, hogy mégsem "soha többé?" De miért?

Ez a túra mintha visszahozta volna gyermekkorom világát. Amikor még nem a pénz mindent elsöprő uralma hálózta be mindennapjainkat. Jól szervezettség? profizmus? gyakorlatiasság? Inkább valami más. Szív.

Bauer Géza
(A fényképek a szerkesztő felvételei)

Meteor 21

Szégyen, de budai kamasz létemre még nem jártam a János-hegyen. Így nehezen akartam elhinni a többieknek, hogy nagyon meredek és sok a kaptató. De teljesítve a Meteor 21-et, én is ezen a véleményen vagyok.

Emberekre szokták mondani, hogy "nem könnyű eset", de ez igaz volt erre a teljesítménytúrára is. 21 kilométer, 6 ellenörzőpont, és 5 óra alatt kellett teljesítened. Ez azt jelenti, hogy ha te 4 km/órás átlagsebességgel mész, akkor pont beérsz a célba szintidőn belül. De ugyebár vannak emelkedők, meg kaptatók, ahol nem tudsz annyira gyorsan menni, mint a völgyben. Ám a rajthelyen bíztattak a rendezők, hogy gyalogtempóban teljesítheted a távot. Be is értünk, még tíz perccel korábban is, igaz, ehhez az utolsó kilométereken, a szurdokon, mezőn, falun át meg kellett húznunk a tempót.

"Fiatalság, bolondság" - állítja a római mondás, és ez milyen igaz. Hisz a túrán azt hinné az ember, hogy csak fiatalok vannak, maximum negyvenévesek, meglepődve tapasztaltam azonban, hogy a mezőnyben indult egy 73 éves asszony is, aki igaz, nem sokkal szintidő után, de teljesítette a távot. Mint megtudtuk, a nyáron egy négynapos hegyi bicikli túrán is részt vett. Ő volt a legidősebb induló, a legfiatalabb, egy 4 éves srác volt, aki a szomszéd nagybácsival gyűrte le a Meteor 21-et.

Ahogy szoktam hallani tapasztaltabb túrtársaim szájából: "Nem a túra hossza, fáradalmai a fontosak, hanem, hogy milyen élményeket szereztél közben." Én elmondhatom magamról, hogy egy olyan teljesítménytúrán vettem részt, ahol mindenki egyenlőnek számított: szegény, gazdag, fiatal, öreg egyaránt.

Kőszegi Dániel

A RENDEZŐK ÍRJÁK

5. jubileumi Pilisi Trapp - a cikket lásd a Természetbarát Híradó 1997. októberi számában.

Papi pipa 30 teljesítménytúra a Dél-Zselicben - a cikket lásd a Mecsek Híradó 1997. októberi számában.

Tiszazug teljesítménytúrák

A Martfűi VSE természetbarát szakosztálya október 4-én, szombaton nyolcadik alkalommal rendezte meg a Tiszazug teljesítménytúrát. A 171 résztvevő közül 56-an teljesítették a 40 km-es távot gyalog vagy kerékpárral. A 30 km-t húszan tették meg, a 20 km-es túrára 56-an jelentkeztek, a 14 km-es szakaszon 39-en gyalogoltak.

A rendezvény 39 túravezető, pontőr, rendező és önkéntes segítő közreműködésével, gazdálkodó egységek, vállalkozók támogatásával valósult meg.

A martfűi iskolai csapatok mellett örömmel köszöntöttük magunk között a kengyeli kerékpározókat. Helyszíni jelentkezéskor Jászapátiból, Ceglédről, Abonyból, Szegedről, Budapestről, Debrecenből érkező túrások is csatlakoztak hozzánk.

Csizmadia Gyula

Deák teljesítménytúrák

A késő őszhöz képest kellemes túraidőben rendezhettük - az idén hat távval lebonyolított - 4. Deák teljesítménytúrákat. A jó idő talán a pont volt az i-n, ami a túra előkészítését illeti. A korábbi évek visszajelzéseit ismerve, javítottunk az útvonal nyomonkövethetőségén: a nyáron némi jelzésfestés is történt, a túra előtti napon pedig többszáz szalagot helyeztünk ki a gyengébben jelzett szakaszokra. Új, színvonalas igazolófüzetet szerkesztettünk, amely többek között többoldalas útvonalleírást, részletes kilométer táblázatot, az útvonalról és az ellenörzőpontok elhelyezéséről pontos térképet is tartalmaz. A korábbi egyéb bélyegzőket idén a teljesítménytúra saját bélyegzői váltották fel. Az útvonalat mérőkerékkel is lemértük, így - Zalában egyedülállóan - 10 m-es pontosságú távolságadatok állnak rendelkezésre a teljesítménytúráról. Igyekeztünk idén is biztosítani a már hagyományosan magas színvonalú szolgáltatást (kakaó, tej, csokoládé, két helyen tea, több helyen hideg élelem, a célban üdítő és sör). A túra több települést, illetve működő forrásokat is érint, biztosítva ezáltal a többszöri vízvételi lehetőséget is. Bővítettünk a megrendezett távok számán, hogy még inkább megtalálja mindenki az erőnlétének és a felkészültségének megfelelő túrát. Új a 40, illetve a Bocskén áthaladó 55 km-es táv. A korábbi 50 km-es (lemérve több, mint 52 km) útvonalának kis módosításával beindítottuk a Pusztaedericsen áthaladó 55 km-es távot. Jobban ügyeltünk a túra teljesítmény jellegére: méginkább megköveteltük az útvonal betartását, ugyanis a rajt - célon és a 12 fix ellenörzőponton kívül 5 feltételes ellenörzőhelyet is adtunk meg, amelyek közül négy helyen volt is ellenőrzés. A 179 résztvevőről - a Deák teljesítménytúrák történetében eddig soha nem látott létszámú - 48 fős rendezőség gondoskodott. Minden ellenörzőpont (a feltételesek is) legalább kétfős személyzettel (nem zsírkréta, nem lyukasztó, stb.) működött, a szolgáltató pontokon még több rendező volt. Az eddigiekhez jön meg a rajt - cél személyzete, a seprűk, a pontokat szállító gépkocsik vezetői, valamint a tornatermi szállás felügyeletét váltásban biztosítók. A számos visszatérő, és jó néhány először induló túrázó szinte egybehangzóan elégedett véleménye megerősítette az érzésem szerint is valós tényt: túránk Zala megye legjobban rendezett teljesítménytúrája. Remélem, hogy jövőre az 5., kisjubileumi rendezvényen ez az indulók számában is jelentkezik, vagyis talán elérjük végre a 200 résztvevőt. Igaz, eddig minden évben többen voltak, mint az előzőben. Összehasonlításul az eddigi induló létszámok: 1994. 35 fő, 1995. 128 fő, 1996. 152 fő, 1997. 179 fő.

Toplak József, Söjtör

(A túra részletes statisztikáját a következő számban közöljük.)

A TÚRÁK STATISZTIKÁJA

HÍREK

BUÉK 20 az újév első teljesítménytúrája

1998. január 3-án a Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete BUÉK 20 néven újévköszöntő és évadnyitó teljesítménytúrát rendez a Budai-hegységben, melynek rajtja és célja egyaránt a Fenyőgyöngyénél lesz. Részletes kiírás a teljesítménytúrákon és a TTT klubnapjain. További információkat Jávor Zoltán ad a 292-2074-es telefonszámon.

Fagyos kedvűeknek

Rögtön másnap, január 4-én lesz Szeged és Makó között, a Maros töltésen a "Pyro, Below The Zero" elnevezésű teljesítménytúra. A táv 22,5 km, a szintidő 5 óra. Indulás 6.30 és 7.00 között a Maros-töltésen elhelyezett 0-ás kilométerkőtől. A cél Makón van, ahol a töltés eléri a 43-as főútvonalat.

Általában január 4. az év leghidegebb napjainak egyike. A rendező tapasztalatai szerint több évben a hőmérséklet mindig -10 °C alatt volt, s várhatóan több kilométert szűzhóban kell megtenni.

Nevezési díj és szolgáltatások nincsenek. A sikeres teljesítők oklevelet kapnak.

A töltés a 43-as főútvonal melletti falvak mögött halad, ezért kb. 5 kilométerenként ki lehet szállni, és 2 km-en belül autóbuszmegállóhoz érni.

Érdeklődni lehet a rendezőnél, Dr. Torday Lászlónál a (62) 432-419 telefonszámon, vagy e-mailben a pyro@phcol.szote.u-szeged.hu címen.

Uj helyről indul a Merzse túra

A Merzse 58 teljesítménytúra indítási helye megváltozott. A kiírt helyszín helyett a közeli XVII. kerület, Rákoskeresztúr, Bakancsos utca 3 szám alatt a kerületi sportcsoportnál lesz.

Lengyel gyerekek a Szondi túrán

A Szondi György emléktúrák idején a Gödöllőn vendégeskedő - árvízkárosult területről érkezett - lengyel gyerekek közül öten teljesítették a 25 km-es távot. A szervezők emberiességét és segítőkészségét bizonyítja, hogy a helyzetre való tekintettel nem kértek tőlük nevezési díjat. Most is igaznak bizonyult a szólás: "Polak,Weinger dwa bratanki, do wybitki i do szklanki." (Varga András)

Százlábú előfizetés

1998-ra ismét előfizethető újságunk a "Százlábú". Éves előfizetési díj: 300 Ft/példány. Az összeget postautalványon lehet elküldeni a következő címre: Sztancsik György, 1183 Budapest, Léva u. 9. A postautalványra kérjük ráírni, hogy Százlábú előfizetés. A példányokat postán küldjük el. A megjelent újságok a TTT klubnapjain és túráin továbbra is ingyen elvihetők.

Munkanap áthelyezések 1998-ban

A munkaügyi miniszter rendelete alapján a munkaszüneti napok a következőképpen változnak:

1. január 2., péntek - pihenőnap, január 10., szombat - munkanap,
2. augusztus 15., szombat - munkanap, augusztus 21., péntek - pihenőnap,
3. december 19., szombat - munkanap, december 24., csütörtök - pihenőnap.

Szálláslehetőség a Magas-Bakonyban Cseszneken

Turisták, barlangászok, bringások, sziklamászók számára. Táborozási lehetőség is!

Információ: Dévényi János vagy Dévényi Zsolt 8419 Csesznek, Wattay F. u. 22.

A BABAT ajánlásával!

REJTVÉNY

A rejtvényt lásd külön lapon.

Az előző számban közölt rejtvény megfejtése: Borsod szép útjain. Helyes megfejtést 7-en küldtek be, közülük sorsoltuk ki a nyerteseket. 1998 évre Százlábú előfizetést nyertek: Árvai István (Budapest), Gombos István (Budapest), Katona Gábor (Budapest), Kálsecz Edina (Budapest), Kurinszki József (Budapest). Gratulálunk!