Túrabeszámolók


Ajkai Lihegő

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
pkbTúra éve: 20172017.11.01 13:56:52
megnéz pkb összes beszámolója

Lihegő 30       2017


 


A fiammal teljesítettük a távot. Elszármazott ajkaiként a tájékozódás, és a terep nem okozott problémát.


A terülen a szalagozás hibátlan volt, úgy gondoltam néha túlzó is, de 2 alkalommal is találkoztunk eltévedt személlyel/csoporttal, akik az ellenőrző pontot keresték. Ez nem a szervezők hibája, mivel a tájékozódást  szándékosan  fiamra bíztam, aki még nem járt erre, és odatalált minden ponthoz.


Az ellátás kiiáló volt, zsíros-lekváros kenyér ( külön ) , virsli a parkerdei házaknál, forró tea nagy fazékból, üdítő, csoki.


A terep könnyen járható, a 30 km sem megeröltető. 7 óra alatt teljesítettük, de külön felmentünk az Oroszlán-szikla kilátóhoz.


A kilátóba is felmentünk, de valóban életveszélyes. A szervezők gondosságát mutatja, hogy a kííráshoz képest a terepjelzést nem arra vitték.


Fiatal koromban sokat "csöveztünk" itt, nosztalgiából vállaltam a kockázatot. Másnak nem ajánlom.


A bányák felszámolása óta nem jártam erre. A Jókai bányánál és az  Ármin aknánál  elérzékenyültem.


Már csak a tájidegen fák mutatják hol voltak az irodaházak.A 80-as években  nyári szünidős diákként még dolgoztam itt.


Az Ármin aknánál még vannak épületek, a csillefogadó még áll.


Ajánlom mindenkinek, aki még nem próbált 30+-os távot, mert ez könnyen járható, kicsi a szintkülönség.


Feladás esetén települések közelében halad,és  könnyű a tájékozódás.


 


Köszönjük a szervezőknek a lehetőséget!


 


Kovács Mátyás


 


 


 


 


 


 

 
 
 Túra éve: 2016
Petya83Túra éve: 20162016.10.02 11:01:43
megnéz Petya83 összes beszámolója

 Ajkai Lihegő 30


2016.10.01.




Egy barátommal mentem a 32,9 km-es távra, amin a Magas-Bakonyhoz hasonlóan futást terveztünk. 8.15-kor indultunk, a csingeri elágazóig városi utcákon haladtunk. Onnan egy friss aszfaltos úton mentünk, majd egy lépcsős részen kellett felmenni egy kemény hegyoldalban. Innen erdei murvás, majd szántóföldi úton gurultunk be Padragra 9.35-kor, ahol az Andi presszóban volt önkiszolgáló pont.


Egy kólát gyorsan megittunk, majd indultunk az Oroszlánkői-kilátóhoz. Egy pár perces felfele után fenn is voltunk, majd egy köves lejtőn haladva egy patakmederhez értünk. Itt lassabban tudtunk menni, a köveken ugrálva lehetett haladni. Ezután viszont széles erdei úton futottunk a Sárcsi-kútig. Zsíros kenyér, üdítők, csokik, müzlik vártak, öt perces energiavétel után mentünk is tovább. Innen nyiladékok és egy murvás út volt terítéken, közben érintettük a Molnár-kilátót is. A Jószerencsét-forrásig senkivel nem találkoztunk, majd ott láttunk egy párt rossz felé menni, szerencsére kiigazítottuk őket. Ám mi is megkavarodtunk egy kicsit, a szalagozás és az itiner nem passzolt. Így mi egy pár száz méteres kitérővel végül rátaláltunk a K+ -ra, ahol a helyes szalagozás is visszatért. 12.10-kor elértük a parkerdei pontot, ahol szintén zsíros kenyér és egyebek vártak. Itt is egy öt percet lazultunk és indultunk is tovább a hátralévő 6 km-nek.


Csingeren láthattuk a régi bányaépületeket, elképzeltük, mekkora élet lehetett itt több tíz évvel ezelőtt. Ma már csak egy szomorú látvány az egész. Átkelve az iparvágányon egy utolsó emelkedő következett, tetején a vízműtől jó kilátás nyílik Ajkára és a környékre. Néhány utca és a vasúti híd után 13.10-kor kocogtunk be a célba, ahol a kitűző, oklevél és kulcstartó átvétele után elkezdtük a regenerálást egy sörrel.


Attól az egy kavarodástól eltekintve (amit a szervezővel meg is beszéltünk) az útvonal szalagozása jó, a vonalvezetése kiváló, az elátás is megfelelő volt. Két emberes és etetős pont és egy kocsma elégséges volt erre a távra - legalábbis nekünk.


Köszönet a szervezőknek a rendezésért!

 
 
 Túra éve: 2015
nafeTúra éve: 20152015.10.07 20:38:30
megnéz nafe összes beszámolója

 Ajkai lihegõ 30


GPS-el mért távolság: 35,1 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 660 m. Megszokásból, illetve figyelmetlenségbõl két helyen eltértem az útvonaltól, ami párszáz méter különbséget és körülbelül 10 m többlet szintet jelentett volna, ha a kiírás szerinti útvonalon megyek.

A rajtidõ kezdete elõtt Ajkán voltam, s vártam a munkatársamat, mivel együtt terveztük a túrát. Némi telefonos segítséggel meg is találata a vasútállomást, ahol az állomásépület mérete vetekszik egy ezres lélekszámú faluéval, így elment mellette. Beneveztünk. Megkérdeztem a Sárcsi-kútig ugyanaz-e az útvonal, mint tavaly. Az igenlõ válaszra eltettem az itinert. Mint kiderült, egy kicsit azért eltért. A tavalyi túra keltette föl az érdeklõdésemet, miszerint a Déli-Bakony ezen része, talán nem is olyan unalmas, mint addig véltem. Geológiailag, meg kifejezetten érdekes. Ennek köszönhetõen, azóta elég sokszor túráztam ezen a részen.

Reggeli félhomályban, csípõs hideg szélben vágtunk neki a táv teljesítésének. Megegyeztünk, nem fogunk sietni, mivel csütörtökön egy új Haix bakancsot akartam betörni, de csak lábamat sikerült. Tíz kilométeren 3 db, egyenként húsz forintosnyi vízhólyagot tört a sarkaimra. Gondolkodtam is rajta, csak fél tízre jövök, az ötvenes távra benevezve, hogy legyen térképem, merre menne az 50-es táv, montizok egyet. Ettõl viszont egy megfázás és egy szájsebészeti mûtét, vártnál lassúbb gyógyulása térített el. Elég rondán néztem(ek) ki. Amikor a munkatársaim elõször megláttak, szörnyülködés után azt kérdezték, elestem biciklivel? Latyi aggódott, hogy sötétben kell majd menni. Megnyugtattam, mire a városból kivezetõ, bõ négy kilométeres szakaszt megtesszük, ki fog világosodni. Más munkatársakkal is találkoztam. Õk egy-két perccel korábban rajtoltak. Hamar utolértük õket, s a városból kifelé menet jót beszélgettünk. A Köztársaság utcába való letérést, megszokásból kihagytam. Annyi értelme van, hogy kisebb a forgalma. A vége felé alig vártam, a városból kiérést, mivel hívott a természet szava. Alig kiérve le is tértem egy mûszaki megállóra. Az épp csak emelkedõ úton ballagtunk tovább. A völgy egyre szebb. Ködpamacsokat sodort fölé a szél. Simán elfelejtettük fölírni, a távok elágazásánál lévõ ellenõrzõ kódot. Tavaly ez nekünk nem volt ellenõrzõ pont, ha jól emlékszem. A volt Jókai bánya után, frissen aszfaltozott úton ballagtunk, míg el nem értük a sárga jelzés letérését. Jött egy jó kis 90 méter körüli szintemelkedésû kaptató, ahol lehetett rendesen lihegni. Latyi bement a barlangba, amit én kihagytam, mivel lusta voltam elõvenni a fejlámpámat, meg különben is, az idén már vagy negyedjére járok itt.

Az emelkedõ, ez utáni része, már lazább. A fennsík erdei szakasza kellemes, az idén murvázott szakasz is jó. A Padragra levezetõ út, sokkal jobban járható, mint tavaly. Sehol semmi sár! A kilátás szép a nyílt területrõl. Padragon jött a kis eltérés tavalytól. Meglepetésemre, mûködik az Andi presszó. Tavaly sokkal jobban be kellett mennünk a településre, egy másik vendéglátóhelyre. A presszó, még a tavaly október-novemberi montizásaim idején is zárva volt. Ittam egy kólát, s mivel éreztem a sarkam, leragasztottam az egyik vízhólyagot. Gyerünk tovább. Kellemes út vezet a kilátóhoz, bár az utolsó emelkedõ szintén meglihegtet. Amíg Latyi fotózott, leragasztottam a többi vízhólyagot is, mert azokat is elkezdtem érezni. Sajnos vízhólyag tapaszt nem használhattam, mivel a nekem szükséges óriásit még sehol sem láttam. A kilátás szép, a kilátó viszont egyre romosabb, hovatovább életveszélyes.

A Padragi-szikláknál leóvakodtunk a meredek lejtõn. Az elmúlt heti esõ jót tett neki. Sokáig úgy mehettünk a Padragi-víz medrében, hogy sehol a névadó víz. Jócskán megkönnyítette a dolgunkat. A sárga jelzés kicsit trükkös letérésére már föl voltam készülve. Ezúttal nem vert át. Jobb-rosszabb, egyenes úton ballagtunk egészen az aszfaltig. Hoppá! Nem vettük észre a Bújó-lik felé vezetõ letérést. Így az aszfaltnál térkép nézegetési szünet. Utol is értük Ágiék csapatát. A Sárcsi-kútig ismét jót beszélgettünk. Pecsételés után, az üdítõt, illetve az ásványvizet kihagytam, s inkább egy bögre forrásvizet ittam. Szerintem, nagyon jóízû víz.

Megkezdtük a Lugos-tetõre vezetõ szakaszt. A Nyír-tó és láp most is jól néz ki, de tavasszal jobban megközelíthetõ. Elértük a térképen Bazaltkarszt-mezõként jelzett, geológiai szempontból nagyon érdekes részt. A felszín, kisebb-nagyobb bazaltdarabokkal fedett, de elég nagyméretû víznyelõk is találhatók rajta, amiknek elvileg semmi keresnivalójuk nincs a bazalton, mert az vízzáró. Szóval ez egy jó kis fából-vaskarika elnevezés, de itt mégis helytálló! Késõbb, az Öreg-köves-víznyelõ-barlangnál, az ismertetõ táblán meg is kapjuk a magyarázatot. Ezen a fennsíkon, csak vékony bazaltréteg borította be a mészkõhegyet, amibõl kisebb mészkõ dombok és sziklák álltak ki. A víz, csak a bazalt és a mészkõ találkozásánál tudott lejutni a hegy belsejébe, s az évmilliók során, a kiálló sziklákat és dombokat, víznyelõ gödrökké és barlangokká oldotta-koptatta el. Szerencsére az itt lévõ erdõk, csak kb. 50-60 évesek, sok a bükk (több száz méterre el lehet látni az erdõben), így még évtizedekig élvezhetjük a mohos köves, helyenként zsombékos fennsík látványát. Nagyon hangulatos. A Lugos-tetõn található Molnár Gábor kilátót, alig száz méterrõl lehet észrevenni. Természetesen fölmentünk. A kilátás pazar. Leereszkedtünk. Ágiék, és egy hölgy duó, már korábban tovább indult. Mi egy kicsit tovább nézelõdtünk. Fiatal pár jött fölfelé gyerkõcökkel. A Som-útnál parkoltak le. A kicsi talán két éves. Szívósan jött föl az emelkedõn, s a kilátó lépcsõin sem cipeltette magát. Ekkora apróságtól ez komoly teljesítmény.

Mi is mentünk tovább. A Som-úton jó meleggé vált az idõjárás. Hamarosan letértünk a 3. nyiladékba. Ez is sokkal könnyebben járható, mint tavaly. Akkor kb. a bazaltkarszt mezõ egyharmada tocsogókkal borított volt, többször kellett jókora letérõket tennem az útról, keresve a gázlókat. Most simán végig ballaghattunk az úton, élvezve a környezõ terület látványát. Így meglepõen gyorsan elértük az Öreg-köves- és az M1-es víznyelõ-barlangok árokrendszerét. Néhol, épp csak a fák csúcsa látszott ki belõle. A barlang elõtt ismét utolértük a két csapatot. Úgy kellett õket rábeszélni, hogy érdemes lejjebb menni a víznyelõnél, s megnézni a barlang bejáratát. A borostyánnal borított sziklafalával, ez a Déli-Bakony legszebb víznyelõje. Az csak természetes, hogy mi is lementünk. A barlang elõtt található rókacsontváz (tavasszal, egyesületi túránál még nem túl régi tetem volt, onnan tudom, hogy róka) a két hölgyet távol tartotta. Sajnos, az aszály miatt, most nem folyt víz a barlangba. Amikor nyeli a vizet, akkor az igazán látványos. Ismét alaposan lehagytak bennünket. Eddigre egyre rosszabb volt újra elindulni a vízhólyagok miatt. Lazább szakasz következett a K+ jelzés eléréséig. A kerítés mentén sincs nagy gond, viszont utána igen. A szalagozás hiányos egy kicsit. Ha tudja az ember, merre kell menni, akkor hamar észreveszi a távoli szalagot, másként nehezen. Fakitermelés miatt a K+ jelzés jókora szakaszon hiányzik, miközben elõször vissza, majd pedig balra kanyarodik. GPS-es segítség nélkül, könnyû rossz irányba menni. Itt egy rövid távos csapattal is találkoztunk. Leballagtunk a következõ ellenõrzõ ponthoz, ami jól volt kiszalagozva. Fölírtuk a kódot, mi Latyival az elsõ pontét is, amit az egyik rövidtávos hölgytõl kaptunk meg, s mentünk tovább. Az erdõirtásnál csak az segített, hogy többször is jártam erre, s tudtam, kb. merre kell menni. Az ösvény alig látszik a levágott-letört ágak között. Természetesen az összes jelzett fát kivágták. Itt egy kicsit megint hiányos a szalagozás. Végre lent vagyunk a völgyben. Az ellenõrzõ pontig semmi gond. Megkaptuk a pecsétet, ettünk egy kis zsíros kenyeret, s ezúttal mi indultunk el elsõként.

A Bánya múzeumnál, ahogyan azt már tavaly is terveztem, az aszfalt helyett, a fölötte vezetõ murvás útra tértünk, csökkentendõ az aszfaltos rész mennyiségét. Belefutottunk, egy terepíjász rendezvénybe. Megúsztuk. A murvás úttal együtt, mi is visszatértünk az aszfaltra. Csingerbe leérve, jobbra kanyarodtunk. Mentünk egy kicsit, majd balra letértünk, leereszkedtünk a patakhoz, kereszteztük azt, a vasúttal együtt, s megkezdtük az utolsó kaptatót. Fölérve, szép a kilátás Ajka és Magyarpolány felé. A vízmûnél fölírtuk az utolsó kódot, s elindultunk lefelé. Itt hiányzott a szalagozás, így a GPS-es turistautak.hu térkép alapján mentünk. Beérve a városba, már csak egy kis menetgyakorlat volt hátra a célig, ahol megkaptuk az emléklapot és a kitûzõt. Irány a Smaragd büfé, egy kapucsínó erejéig. Latyi hazafelé vette az irányt, én meg visszamentem a rendezõkhöz beszélgetni egy kicsit, mert valami feltûnt a térképen az 50-es távnál.

Mielõtt elmondhattam volna, hogy nem volt olyan jó a szalagozás, mint tavaly (akkor kiváló volt), már elõre mentegetõztek, hogy több helyen is leszedték valakik a szalagokat. Arra voltam kíváncsi, hogyan oldották meg a 6. nyiladék fölsõ kijáratát. Valaha többször jártam arra montival, s az idén meglepõdtem, amikor Úrkút felõl, az aszfalt utat követõen kb. 1900 m-el, a fölsõ kijárat elõtt maximum 100 m-el belépést és átjárást tiltó táblával találtam szembe magam. (Az alsó kijáratnál semmilyen figyelmeztetés sem volt.) A két kilométeren egyébként kb. 150 m-t emelkedik az út. Természetesen nem fordultam vissza (potyára menni bõ 4 km-t, 150 m szinttel, amikor már az idõnek is szûkében van az ember), hanem a kõ és fakerítés mentén jobbra fordultam s a drótkerítésnél hagytam el a területet. Elõttem, már más túrázók átjárhatóvá tették a drótkerítést. A rendezõ szerint sem volt problémamentes a dolog. Az erdészettõl valakivel megbeszélték, hogy arra szeretnék vinni a túrát, s az engedélyezte is az átjárást, viszont a szalagozásnál másvalaki, már anyázott velük a helyszínen, ugyanezért. Lehet, meg kellene nézni a 7. nyiladékot. Csak a fölsõ kijáratát láttam montiról, az pedig jó. A területre viszont jellemzõ, hogy a jó utak, sokszor, hirtelen, bozóttá válva érnek véget, például a C. nyiladék. Ha használható, akkor alig 300 méterrel hosszabb, mint a 6. nyiladék felé, és nem kell a … vadászokkal vitatkozni.

Jól szervezett, kellemes, a távhoz képest elég könnyû túra. Az ez évi útvonalon, a 30-as táv a Déli-Bakony messze leglátványosabb teljesítménytúrája. Olyan idõszakban, amikor sok a túra elõtt a csapadék, még látványosabb, de nehezebb is lenne. A túra már tavaly föliratkozott a kedvenceim közé, s az idén megerõsítette ezt a helyét.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1000/900 Ft-ért színes térképet, itinert, igazoló lapot, emléklapot és kitûzõt, kaptunk. Saját térkép szükségtelen. A rajtnál szõlõcukor és valamilyen cukorka, a Sárcsi-kútnál müzli szelet, piskóta szelet, ásványvíz és többféle üdítõital, a Parkerdei háznál zsíros-, margarinos- és lekváros kenyér, hagyma és hegyes erõs paprika (szerencsére, az én ízlésem szerint inkább csak csípõs), a célban pedig ugyanaz, mint a rajtnál volt az ellátmány.

 
 
 
 Túra éve: 2014
PlecsTúra éve: 20142014.10.30 15:44:22
megnéz Plecs összes beszámolója

A túratársak már leírták a lényeget, csak ismételhetem: ez egy nagyon érdekes, látnivalókban rendkívül gazdag útvonalon vezetõ túra volt!  Példaértékû szalagozás, kedves rendezõk és igazából még az ellátásra sem lehetett panaszunk! Ilyet meg ehhez hasonlót kérünk még, jó sokat!


Ha közvetlenül az ezen a túrán készült fotókra vagy kiváncsi, klikk ide, ha inkább a fõoldalon keresztül közelítenél, akkor ide: www.plecs.hu

 
 
nafeTúra éve: 20142014.10.28 20:38:24
megnéz nafe összes beszámolója


Ajkai lihegõ 30


GPS-el mért távolság: 38,1 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 715 m. Ez megint csak nem a hivatalos túratáv, mivel elõre nem tervezetten, tettem egy 9,85 km-es kitérõt. Ezek alapján, a túra kiírás szerinti útvonalának távja 28,8 km és 29, 2 km között lehet. Sajnos, sem a kitérõ kezdetekor, sem a végén nem néztem az összesített szintet, de 550 és 600 m között lehet a túra összesített szintemelkedése.


Erre a napra, három túra közül is választhattam. Mivel elõzõ hétvégén elkezdett fájni egy kicsit a térdem, s ezzel kapcsolatban kellemetlen tapasztalatom volt a Deák teljesítménytúrával, ezért ilyen sáros idõben eleve kiesett. A 32 km-es távot, plussz 8-10 km visszautat Porva-Csesznekrõl Bakonyszentlászlóra is sokalltam (a vége mégis majdnem ennyi lett), illetve mivel a Déli-Bakony ezen részén keveset túráztam, ezért választottam ezt a túrát.


Az idõjárás elég szomorkás, de végre nem fenyegetnek esõvel a meteorológusok. Már a rajtidõ kezdetére Ajkán voltam, ahol még vártam egy kicsit, hogy rendesen kivilágosodjon (fölösleges volt). Gyorsan beneveztem, a Smaragd büfében ittam egy kólát és már indultam is. A nevezésnél elmondták, hogy a teljes táv végig van szalagozva, piros fehér szalaggal (bent a városban is!). Az útleírás kiválóan használható Ajkán, mivel pontos a leírás és tartalmazza az utcaneveket, amelyeken mennünk kell. Ennek megfelelõen könnyedén kitaláltam a városból. 4 km megtételével értem el a volt Jókai bánya völgyét, amivel megkezdõdött a túra látványos és kellemes része. Szép ez a völgy. Kicsit enyhült az idõ, meg már sikerült bemelegednem egy kicsit, az enyhe emelkedõn, ezért megszabadultam egy réteg ruhától. Elballagtam a befalazott bányabejárat mellett, s igazán szép erdõben talpaltam. Egy pihenõhelyen letértem az aszfaltról, s kezdõdött az elsõ „lihegõ”. Egy elég meredek, az Odvas-kõhöz vezetõ kaptatóval körülbelül azonos szintemelkedésû, de azért annál lankásabb lépcsõ vezetett ki a völgybõl, közben érintve a Pokol-likat (Savanyó Jóska-barlang). Az elejére bementem, de rájöttem, ezen a csúszós lejtõn, a vésztartalékként mindig nálam lévõ pici fejlámpával nem célszerû lemászni. Inkább folytattam a kaptatót. Kellemes szintúton, majd enyhe lejtõn folytattam, valahai murvás úton, Padragkút felé. Az erdõbõl kiérve, még ilyen trutyi idõben is szép a kilátás. A lejtõ meredekebbé vált, és sajnos sárosabbá is. Ahol lehetett, inkább az impregnálás gyilkos vizes fûben mentem, mint a ragadós sárban. Egy domb mögül hamarosan kikandikált egy templom tornya.


Kisvártatva beértem Padragra. Amikor a túra térképe készült, még létezett az Andi presszó, de szóltak, ez az ellenõrzõ pont, a presszóval együtt megszûnt. Így egyenesen a faluból kivezetõ irányra álltam rá. Gyorsan kiértem, és már a Padragi-víz völgyében kopogott a köveken a túrabotom hegye. A felújított sárga háromszögjelzés és a szalagozás is fölvitt a Padragi kilátóhoz. Sajnos a kilátót nem újították föl, ráadásul a látás sem olyan jó, így nem mentem föl. Fölírtam a kódot, s mentem tovább. A Padragi-szikláknál, ahogy számítottam is rá, elég nehézkes a leereszkedés. Jókora csúszásnyomok láthatók a szalagozásnál. Inkább egy kicsit távolabb mentem le. Egy kisebb eséssel megúsztam. Lent egy kilométeren keresztül, a patakmederben vezet a jelzés. Nincs túl sok víz, így nem olyan nehéz a haladás, viszont megköveteli az óvatosságot. Kikapaszkodva megcsináltam a Király-kúthoz vezetõ letérõt, fölírtam a kódot s gyerünk. Rögtön utána jelentõsége lett, milyen színû a szalag. Figyelmetlenségbõl rossz szalag vitt félre. Szerencsére 50-60 m után rájöttem, valami nem OK. Visszanéztem, s rögtön megvolt a helyes jelzés. Sajnos a megtévesztõ szalag számomra elérhetetlen magasságba volt kötve. Száz méter után, régi murvás utat értem el, de az hamarosan elment jobbra. Füves úton mentem a Bújó-lik víznyelõ barlangjáig. A sáros meredeken leóvakodtam a nyíláshoz. Egész jól néz ki. Aszfaltúton folytattam az utamat. A Sárcsi-kút elõtti kanyarban nagyon frissnek tûnõ sárga háromszögjelzést láttam meg. Persze azonnal beindult a vezérhangya. A szeptemberi-októberi Taliándörögd környéki montis túráimon feltûnt, hogy a Kab-hegy tömbjének délnyugati oldalán van valami kilátóféleség, ami tavaly még nem volt ott. Lehet, ez a jelzés odavezet? Az ellenõrzõ ponton ettem egy piskótaszeletet, ittam egy kis szörpöt. Rákérdeztem a pontõrökre, tudják-e hová visz a jelzés. Õk se tudták, de az új kilátóról hallottak. Eldöntöttem, egy kis kitérõ belefér, tehát utánajárok. A háromszögjelzések általában elég rövidek, ritkán hosszabbak 1-2 km-nél.


Elindultam vissza és rátértem az új jelzésre. Most elég vizes az út. A Nyír-tó és láp elég vadregényesen néz ki. többször is úgy látszott, mindjárt kiérek a nyílt terepre, s meglátom a kilátót. Ilyenkor, száz-kétszáz méterrel elõtte, mindig elkanyarodott a jelzés. Jó ideje mentem, s még mindig semmi. Nézem a GPS-t. Már több mint három km-t jöttem. Eldöntöttem, 5 km-nél visszafordulok. Szerencsére egy bal kanyar után, emberi hangokat hallottam a bozót felõl. No, akkor itt csak lesz valami. Végre meg van a kilátó. Térképeken még nem szerepel, hiszen idén augusztus végén adták át. A Lugos-tetõn található. 4,2 km-re van a Sárcsi-kúttól. Természetesen fölmentem. Körpanorámás kilátó. Igaz észak és északkelet felé nem lehet túl messzire ellátni, de a többi rész kilátása remek (lehet, ha nem olyan trutyi az idõ, mint akkor, de azért így is jó). Készítettem néhány fényképet, felvettem GPS pontnak, s indultam tovább. Nem akartam ugyanazon az úton visszamenni. Föntrõl jól látszott a Som út csíkja. Úgy véltem, arra jobb és rövidebb lesz. Elmentem a Baglyas-barlangig, s ott a 3. nyiladékon elindultam az aszfaltút felé. Érdekes és szép területen visz. Már a terület neve sem rossz: Bazaltkarszt. Geológiai ismereteim enyhén szólva is hiányosak, de nálam a bazalt és a karszt nem annyira összeillõ fogalmak. A terület nagy része kisebb-nagyobb mohával benõtt bazaltdarabokkal borított. Nyugaton 40-50 éves bükkös, ahol messze ellátni, keleten fenyves-nyíres-somos vegyes erdõ. Sok víznyelõ látható a területen. A terület nagy részét tocsogók borítják. Rengeteg a kisebb-nagyobb vízfolyás. Érdekes ez és az Agár-tetõ tömbje is. A felszínt nagyrészt bazalt borítja, alatta viszont már akár fél méteren is mészkõ található. Valószínûleg a nagy kiterjedésû fennsíkoknak köszönhetõ a Déli-Bakony sok forrása is. A tocsogókból látható, hogy a csapadékvíz nem tud gyorsan lefutni, hanem leszivárog, vagy a víznyelõbarlangokon keresztül jut a hegyek belsejébe. Természetesen az utakat is tocsogók és erecskék borítják. Az M-1-es és az Öreg-köves víznyelõ barlang között mentem el. Az Öreg-köveshez már nem tértem le. Viszont azon a területen olyan mély horhos van, hogy a benne növõ magas fenyõk csúcsa van velem egy szintben. Hallani, ahogy lent folyik a víz. Ez is a víznyelõ rendszerhez tartozik. Hamarosan kiértem az aszfaltra, s arra balra fordulva mentem a kiírás szerinti útvonalra. A Kis-rétnél jobbra rátértem a S+ jelzésre. A napsütésnek köszönhetõen igazán kellemes az idõ.


A két hajtûkanyaros szakasz igen szép. A kilátótól 5,57 km-t jöttem. A Hubertus lak elõtt jobbra leballagtam az aszfaltról. A Peres rétre kiérve, kicsit megint letértem a szalagozásról (megkerültem egy facsoportot), mert följebbrõl szép a kilátás. A Köves-árokban letértem a Szerencse fel-forráshoz, majd mentem tovább. Az alsó szakasz itt is szép. Elértem a faházakat. Az ellenõrzõ ponton megörültek nekem. Megvan az elveszett ember! Ettem egy szelet zsíros kenyeret, s mentem tovább. A Bánya-múzeumtól lehet, jobban járok, ha az aszfalt fölötti murván megyek. Majd legközelebb. Csinger után, még megmásztam a Pörös-tetõt. Szép a kilátás a Csinger-völgyre. A Vízmûtõl Ajkára, a Somlóra és Magyarpolányra remek a rálátás. Nem volt más hátra, mint a városban begyalogolni a célba.


A célban megkaptam az emléklapot és kitûzõt, beszélgettünk egy kicsit, a büfében ittam egy kávét, átöltöztem (a nadrágomra vastagon rászáradt a sár) és hazafelé vettem az irányt. Beszélgetés közben a fõszervezõ elmondta, már õk is gondoltak egy a kilátóhoz vezetõ hosszabb távra, csak tavasszal, amikor szervezni kezdték a túrát és a térkép is készült, még nem létezett a kilátó. Beszéltünk arról is, hogy össze kellene hangolni a túra idõpontját Horgony Anitával, ne legyen egy napon két bakonyi teljesítménytúra.


Elég könnyû és gyakran látványos, jól szervezett túra. A legkevésbé sem látszik rajta, hogy a szervezõknek ez az elsõ alkalom, amikor teljesítménytúrát szerveznek. Talán csak a Padragkútra, nyílt terepen vezetõ másfél-két kilométere nevezhetõ monotonnak, de azt is jócskán enyhíti a kilátás, ráadásul nem is elég hosszú ahhoz, hogy valóban egyhangú legyen. Az új Molnár kilátóból remek a panoráma, megéri felkeresni. A turistajelzésen kívül, a Kab-hegy körüli aszfaltos útról és a Som útról is nagyon könnyen megközelíthetõ. A szalagozás sokat segített, ugyanis a turistajelzések igen gyérek. Régen voltak felújítva. Kicsit sok az aszfalt, és a városi rész, de azt hiszem, ez õsszel, pláne ilyen esõs idõben nem is olyan nagy baj. A sarat, még az aszfaltnál is kevésbé szeretem. Az erdészeti aszfalt utak ráadásul szép részen vezetnek. Az elején úgy gondoltam, jobb lett volna a rajtot a Csinger-völgybe tenni. A végére átértékeltem. A vasútállomás elõnye, hogy könnyen megközelíthetõ vonattal és busszal, a Vízmû elõtt, és utána egy darabig remek a kilátás. A Csingeri rajtot csak autóval lehet könnyen megközelíteni. A kilátás egyértelmûen a vasútállomás mellett szól.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 800 Ft-ért színes térképet, igazolólapot, itinert, emléklapot és kitûzõt és kaptunk. Az útvonal szalagozása és az itiner kiváló (nem kellett sokat foglalkozni a tájékozódással). A Sárcsi-kútnál piskótaszelet, vagy müzli szelet és többféle szörp, a parkerdei ellenõrzõ pontnál zsíros, lekváros és dzsemes kenyér, a célban édesség volt az ellátmány.

 
 
arnikaTúra éve: 20142014.10.27 13:27:25
megnéz arnika összes beszámolója
Nagyon jól szervezett túra volt, köszönjük!!!!! Lelkes szervezõk, gyönyörû helyek, remek szalagozás...., mûvészet lett volna eltévedni. Gratulálunk, csak így tovább!!!!! Jövõre is megyünk!!!!!
 
 
Gáti SzilárdTúra éve: 20142014.10.26 10:35:25
megnéz Gáti Szilárd összes beszámolója

 


Nagyon köszönjük a részvételt minden kedves Túrázónak!


Nagyon jó volt hallani, hogy mindenki dicsért és gyakorlatilag csak pozitív kritikával illettek minket és építõ jellegü gondolataikat osztották meg velünk legelsõ túra szervezésünkön. A hûvös idõ ellenére is melengetõ érzés volt, hogy többen vissza jönnének hozzánk jövõre is a jó rendezés és szép útvonal miatt! :)


Ezért jövõre is szeretettel várunk mindenkit újra az újabb meglepetésekkel megrendezett Ajkai lihegõre! ;)


Mégegyszer nagyon köszönjük! Jõvõre ugyanígy,illetve még jobban! :)


Köszönjük a jó szándékú segítséget azoknak, akik tanácsokkal és egyéb segítséggel láttak el minket a rendezés és lebonyolítás ideje alatt is! :)


Természetesen a szükséges 100%-ig érvényes engedélyek birtokában rendeztük túránkat és rendezzük ezután is! Mindenféle rosszindulatúnak és kicsit irigykedõnek vélt NEM túrázói vélemény ellenére is!