Túrabeszámolók

Lihegő 30       2017

A fiammal teljesítettük a távot. Elszármazott ajkaiként a tájékozódás, és a terep nem okozott problémát.

A terülen a szalagozás hibátlan volt, úgy gondoltam néha túlzó is, de 2 alkalommal is találkoztunk eltévedt személlyel/csoporttal, akik az ellenőrző pontot keresték. Ez nem a szervezők hibája, mivel a tájékozódást  szándékosan  fiamra bíztam, aki még nem járt erre, és odatalált minden ponthoz.

Az ellátás kiiáló volt, zsíros-lekváros kenyér ( külön ) , virsli a parkerdei házaknál, forró tea nagy fazékból, üdítő, csoki.

A terep könnyen járható, a 30 km sem megeröltető. 7 óra alatt teljesítettük, de külön felmentünk az Oroszlán-szikla kilátóhoz.

A kilátóba is felmentünk, de valóban életveszélyes. A szervezők gondosságát mutatja, hogy a kííráshoz képest a terepjelzést nem arra vitték.

Fiatal koromban sokat "csöveztünk" itt, nosztalgiából vállaltam a kockázatot. Másnak nem ajánlom.

A bányák felszámolása óta nem jártam erre. A Jókai bányánál és az  Ármin aknánál  elérzékenyültem.

Már csak a tájidegen fák mutatják hol voltak az irodaházak.A 80-as években  nyári szünidős diákként még dolgoztam itt.

Az Ármin aknánál még vannak épületek, a csillefogadó még áll.

Ajánlom mindenkinek, aki még nem próbált 30+-os távot, mert ez könnyen járható, kicsi a szintkülönség.

Feladás esetén települések közelében halad,és  könnyű a tájékozódás.

Köszönjük a szervezőknek a lehetőséget!

Kovács Mátyás

 Ajkai Lihegő 30

2016.10.01.

Egy barátommal mentem a 32,9 km-es távra, amin a Magas-Bakonyhoz hasonlóan futást terveztünk. 8.15-kor indultunk, a csingeri elágazóig városi utcákon haladtunk. Onnan egy friss aszfaltos úton mentünk, majd egy lépcsős részen kellett felmenni egy kemény hegyoldalban. Innen erdei murvás, majd szántóföldi úton gurultunk be Padragra 9.35-kor, ahol az Andi presszóban volt önkiszolgáló pont.

Egy kólát gyorsan megittunk, majd indultunk az Oroszlánkői-kilátóhoz. Egy pár perces felfele után fenn is voltunk, majd egy köves lejtőn haladva egy patakmederhez értünk. Itt lassabban tudtunk menni, a köveken ugrálva lehetett haladni. Ezután viszont széles erdei úton futottunk a Sárcsi-kútig. Zsíros kenyér, üdítők, csokik, müzlik vártak, öt perces energiavétel után mentünk is tovább. Innen nyiladékok és egy murvás út volt terítéken, közben érintettük a Molnár-kilátót is. A Jószerencsét-forrásig senkivel nem találkoztunk, majd ott láttunk egy párt rossz felé menni, szerencsére kiigazítottuk őket. Ám mi is megkavarodtunk egy kicsit, a szalagozás és az itiner nem passzolt. Így mi egy pár száz méteres kitérővel végül rátaláltunk a K+ -ra, ahol a helyes szalagozás is visszatért. 12.10-kor elértük a parkerdei pontot, ahol szintén zsíros kenyér és egyebek vártak. Itt is egy öt percet lazultunk és indultunk is tovább a hátralévő 6 km-nek.

Csingeren láthattuk a régi bányaépületeket, elképzeltük, mekkora élet lehetett itt több tíz évvel ezelőtt. Ma már csak egy szomorú látvány az egész. Átkelve az iparvágányon egy utolsó emelkedő következett, tetején a vízműtől jó kilátás nyílik Ajkára és a környékre. Néhány utca és a vasúti híd után 13.10-kor kocogtunk be a célba, ahol a kitűző, oklevél és kulcstartó átvétele után elkezdtük a regenerálást egy sörrel.

Attól az egy kavarodástól eltekintve (amit a szervezővel meg is beszéltünk) az útvonal szalagozása jó, a vonalvezetése kiváló, az elátás is megfelelő volt. Két emberes és etetős pont és egy kocsma elégséges volt erre a távra - legalábbis nekünk.

Köszönet a szervezőknek a rendezésért!

 Ajkai lihegõ 30

A túratársak már leírták a lényeget, csak ismételhetem: ez egy nagyon érdekes, látnivalókban rendkívül gazdag útvonalon vezetõ túra volt!  Példaértékû szalagozás, kedves rendezõk és igazából még az ellátásra sem lehetett panaszunk! Ilyet meg ehhez hasonlót kérünk még, jó sokat!

Ha közvetlenül az ezen a túrán készült fotókra vagy kiváncsi, klikk ide, ha inkább a fõoldalon keresztül közelítenél, akkor ide: www.plecs.hu

Ajkai lihegõ 30

GPS-el mért távolság: 38,1 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 715 m. Ez megint csak nem a hivatalos túratáv, mivel elõre nem tervezetten, tettem egy 9,85 km-es kitérõt. Ezek alapján, a túra kiírás szerinti útvonalának távja 28,8 km és 29, 2 km között lehet. Sajnos, sem a kitérõ kezdetekor, sem a végén nem néztem az összesített szintet, de 550 és 600 m között lehet a túra összesített szintemelkedése.

Erre a napra, három túra közül is választhattam. Mivel elõzõ hétvégén elkezdett fájni egy kicsit a térdem, s ezzel kapcsolatban kellemetlen tapasztalatom volt a Deák teljesítménytúrával, ezért ilyen sáros idõben eleve kiesett. A 32 km-es távot, plussz 8-10 km visszautat Porva-Csesznekrõl Bakonyszentlászlóra is sokalltam (a vége mégis majdnem ennyi lett), illetve mivel a Déli-Bakony ezen részén keveset túráztam, ezért választottam ezt a túrát.

Az idõjárás elég szomorkás, de végre nem fenyegetnek esõvel a meteorológusok. Már a rajtidõ kezdetére Ajkán voltam, ahol még vártam egy kicsit, hogy rendesen kivilágosodjon (fölösleges volt). Gyorsan beneveztem, a Smaragd büfében ittam egy kólát és már indultam is. A nevezésnél elmondták, hogy a teljes táv végig van szalagozva, piros fehér szalaggal (bent a városban is!). Az útleírás kiválóan használható Ajkán, mivel pontos a leírás és tartalmazza az utcaneveket, amelyeken mennünk kell. Ennek megfelelõen könnyedén kitaláltam a városból. 4 km megtételével értem el a volt Jókai bánya völgyét, amivel megkezdõdött a túra látványos és kellemes része. Szép ez a völgy. Kicsit enyhült az idõ, meg már sikerült bemelegednem egy kicsit, az enyhe emelkedõn, ezért megszabadultam egy réteg ruhától. Elballagtam a befalazott bányabejárat mellett, s igazán szép erdõben talpaltam. Egy pihenõhelyen letértem az aszfaltról, s kezdõdött az elsõ „lihegõ”. Egy elég meredek, az Odvas-kõhöz vezetõ kaptatóval körülbelül azonos szintemelkedésû, de azért annál lankásabb lépcsõ vezetett ki a völgybõl, közben érintve a Pokol-likat (Savanyó Jóska-barlang). Az elejére bementem, de rájöttem, ezen a csúszós lejtõn, a vésztartalékként mindig nálam lévõ pici fejlámpával nem célszerû lemászni. Inkább folytattam a kaptatót. Kellemes szintúton, majd enyhe lejtõn folytattam, valahai murvás úton, Padragkút felé. Az erdõbõl kiérve, még ilyen trutyi idõben is szép a kilátás. A lejtõ meredekebbé vált, és sajnos sárosabbá is. Ahol lehetett, inkább az impregnálás gyilkos vizes fûben mentem, mint a ragadós sárban. Egy domb mögül hamarosan kikandikált egy templom tornya.

Kisvártatva beértem Padragra. Amikor a túra térképe készült, még létezett az Andi presszó, de szóltak, ez az ellenõrzõ pont, a presszóval együtt megszûnt. Így egyenesen a faluból kivezetõ irányra álltam rá. Gyorsan kiértem, és már a Padragi-víz völgyében kopogott a köveken a túrabotom hegye. A felújított sárga háromszögjelzés és a szalagozás is fölvitt a Padragi kilátóhoz. Sajnos a kilátót nem újították föl, ráadásul a látás sem olyan jó, így nem mentem föl. Fölírtam a kódot, s mentem tovább. A Padragi-szikláknál, ahogy számítottam is rá, elég nehézkes a leereszkedés. Jókora csúszásnyomok láthatók a szalagozásnál. Inkább egy kicsit távolabb mentem le. Egy kisebb eséssel megúsztam. Lent egy kilométeren keresztül, a patakmederben vezet a jelzés. Nincs túl sok víz, így nem olyan nehéz a haladás, viszont megköveteli az óvatosságot. Kikapaszkodva megcsináltam a Király-kúthoz vezetõ letérõt, fölírtam a kódot s gyerünk. Rögtön utána jelentõsége lett, milyen színû a szalag. Figyelmetlenségbõl rossz szalag vitt félre. Szerencsére 50-60 m után rájöttem, valami nem OK. Visszanéztem, s rögtön megvolt a helyes jelzés. Sajnos a megtévesztõ szalag számomra elérhetetlen magasságba volt kötve. Száz méter után, régi murvás utat értem el, de az hamarosan elment jobbra. Füves úton mentem a Bújó-lik víznyelõ barlangjáig. A sáros meredeken leóvakodtam a nyíláshoz. Egész jól néz ki. Aszfaltúton folytattam az utamat. A Sárcsi-kút elõtti kanyarban nagyon frissnek tûnõ sárga háromszögjelzést láttam meg. Persze azonnal beindult a vezérhangya. A szeptemberi-októberi Taliándörögd környéki montis túráimon feltûnt, hogy a Kab-hegy tömbjének délnyugati oldalán van valami kilátóféleség, ami tavaly még nem volt ott. Lehet, ez a jelzés odavezet? Az ellenõrzõ ponton ettem egy piskótaszeletet, ittam egy kis szörpöt. Rákérdeztem a pontõrökre, tudják-e hová visz a jelzés. Õk se tudták, de az új kilátóról hallottak. Eldöntöttem, egy kis kitérõ belefér, tehát utánajárok. A háromszögjelzések általában elég rövidek, ritkán hosszabbak 1-2 km-nél.

Elindultam vissza és rátértem az új jelzésre. Most elég vizes az út. A Nyír-tó és láp elég vadregényesen néz ki. többször is úgy látszott, mindjárt kiérek a nyílt terepre, s meglátom a kilátót. Ilyenkor, száz-kétszáz méterrel elõtte, mindig elkanyarodott a jelzés. Jó ideje mentem, s még mindig semmi. Nézem a GPS-t. Már több mint három km-t jöttem. Eldöntöttem, 5 km-nél visszafordulok. Szerencsére egy bal kanyar után, emberi hangokat hallottam a bozót felõl. No, akkor itt csak lesz valami. Végre meg van a kilátó. Térképeken még nem szerepel, hiszen idén augusztus végén adták át. A Lugos-tetõn található. 4,2 km-re van a Sárcsi-kúttól. Természetesen fölmentem. Körpanorámás kilátó. Igaz észak és északkelet felé nem lehet túl messzire ellátni, de a többi rész kilátása remek (lehet, ha nem olyan trutyi az idõ, mint akkor, de azért így is jó). Készítettem néhány fényképet, felvettem GPS pontnak, s indultam tovább. Nem akartam ugyanazon az úton visszamenni. Föntrõl jól látszott a Som út csíkja. Úgy véltem, arra jobb és rövidebb lesz. Elmentem a Baglyas-barlangig, s ott a 3. nyiladékon elindultam az aszfaltút felé. Érdekes és szép területen visz. Már a terület neve sem rossz: Bazaltkarszt. Geológiai ismereteim enyhén szólva is hiányosak, de nálam a bazalt és a karszt nem annyira összeillõ fogalmak. A terület nagy része kisebb-nagyobb mohával benõtt bazaltdarabokkal borított. Nyugaton 40-50 éves bükkös, ahol messze ellátni, keleten fenyves-nyíres-somos vegyes erdõ. Sok víznyelõ látható a területen. A terület nagy részét tocsogók borítják. Rengeteg a kisebb-nagyobb vízfolyás. Érdekes ez és az Agár-tetõ tömbje is. A felszínt nagyrészt bazalt borítja, alatta viszont már akár fél méteren is mészkõ található. Valószínûleg a nagy kiterjedésû fennsíkoknak köszönhetõ a Déli-Bakony sok forrása is. A tocsogókból látható, hogy a csapadékvíz nem tud gyorsan lefutni, hanem leszivárog, vagy a víznyelõbarlangokon keresztül jut a hegyek belsejébe. Természetesen az utakat is tocsogók és erecskék borítják. Az M-1-es és az Öreg-köves víznyelõ barlang között mentem el. Az Öreg-köveshez már nem tértem le. Viszont azon a területen olyan mély horhos van, hogy a benne növõ magas fenyõk csúcsa van velem egy szintben. Hallani, ahogy lent folyik a víz. Ez is a víznyelõ rendszerhez tartozik. Hamarosan kiértem az aszfaltra, s arra balra fordulva mentem a kiírás szerinti útvonalra. A Kis-rétnél jobbra rátértem a S+ jelzésre. A napsütésnek köszönhetõen igazán kellemes az idõ.

A két hajtûkanyaros szakasz igen szép. A kilátótól 5,57 km-t jöttem. A Hubertus lak elõtt jobbra leballagtam az aszfaltról. A Peres rétre kiérve, kicsit megint letértem a szalagozásról (megkerültem egy facsoportot), mert följebbrõl szép a kilátás. A Köves-árokban letértem a Szerencse fel-forráshoz, majd mentem tovább. Az alsó szakasz itt is szép. Elértem a faházakat. Az ellenõrzõ ponton megörültek nekem. Megvan az elveszett ember! Ettem egy szelet zsíros kenyeret, s mentem tovább. A Bánya-múzeumtól lehet, jobban járok, ha az aszfalt fölötti murván megyek. Majd legközelebb. Csinger után, még megmásztam a Pörös-tetõt. Szép a kilátás a Csinger-völgyre. A Vízmûtõl Ajkára, a Somlóra és Magyarpolányra remek a rálátás. Nem volt más hátra, mint a városban begyalogolni a célba.

A célban megkaptam az emléklapot és kitûzõt, beszélgettünk egy kicsit, a büfében ittam egy kávét, átöltöztem (a nadrágomra vastagon rászáradt a sár) és hazafelé vettem az irányt. Beszélgetés közben a fõszervezõ elmondta, már õk is gondoltak egy a kilátóhoz vezetõ hosszabb távra, csak tavasszal, amikor szervezni kezdték a túrát és a térkép is készült, még nem létezett a kilátó. Beszéltünk arról is, hogy össze kellene hangolni a túra idõpontját Horgony Anitával, ne legyen egy napon két bakonyi teljesítménytúra.

Elég könnyû és gyakran látványos, jól szervezett túra. A legkevésbé sem látszik rajta, hogy a szervezõknek ez az elsõ alkalom, amikor teljesítménytúrát szerveznek. Talán csak a Padragkútra, nyílt terepen vezetõ másfél-két kilométere nevezhetõ monotonnak, de azt is jócskán enyhíti a kilátás, ráadásul nem is elég hosszú ahhoz, hogy valóban egyhangú legyen. Az új Molnár kilátóból remek a panoráma, megéri felkeresni. A turistajelzésen kívül, a Kab-hegy körüli aszfaltos útról és a Som útról is nagyon könnyen megközelíthetõ. A szalagozás sokat segített, ugyanis a turistajelzések igen gyérek. Régen voltak felújítva. Kicsit sok az aszfalt, és a városi rész, de azt hiszem, ez õsszel, pláne ilyen esõs idõben nem is olyan nagy baj. A sarat, még az aszfaltnál is kevésbé szeretem. Az erdészeti aszfalt utak ráadásul szép részen vezetnek. Az elején úgy gondoltam, jobb lett volna a rajtot a Csinger-völgybe tenni. A végére átértékeltem. A vasútállomás elõnye, hogy könnyen megközelíthetõ vonattal és busszal, a Vízmû elõtt, és utána egy darabig remek a kilátás. A Csingeri rajtot csak autóval lehet könnyen megközelíteni. A kilátás egyértelmûen a vasútállomás mellett szól.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 800 Ft-ért színes térképet, igazolólapot, itinert, emléklapot és kitûzõt és kaptunk. Az útvonal szalagozása és az itiner kiváló (nem kellett sokat foglalkozni a tájékozódással). A Sárcsi-kútnál piskótaszelet, vagy müzli szelet és többféle szörp, a parkerdei ellenõrzõ pontnál zsíros, lekváros és dzsemes kenyér, a célban édesség volt az ellátmány.

Nagyon köszönjük a részvételt minden kedves Túrázónak!

Nagyon jó volt hallani, hogy mindenki dicsért és gyakorlatilag csak pozitív kritikával illettek minket és építõ jellegü gondolataikat osztották meg velünk legelsõ túra szervezésünkön. A hûvös idõ ellenére is melengetõ érzés volt, hogy többen vissza jönnének hozzánk jövõre is a jó rendezés és szép útvonal miatt! :)

Ezért jövõre is szeretettel várunk mindenkit újra az újabb meglepetésekkel megrendezett Ajkai lihegõre! ;)

Mégegyszer nagyon köszönjük! Jõvõre ugyanígy,illetve még jobban! :)

Köszönjük a jó szándékú segítséget azoknak, akik tanácsokkal és egyéb segítséggel láttak el minket a rendezés és lebonyolítás ideje alatt is! :)

Természetesen a szükséges 100%-ig érvényes engedélyek birtokában rendeztük túránkat és rendezzük ezután is! Mindenféle rosszindulatúnak és kicsit irigykedõnek vélt NEM túrázói vélemény ellenére is!