Túrabeszámolók

Mozdulj a síneken 25 teljesítmény- és egyben egyesületi túra

GPS-el mért távolság: 26,9 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 705 m.

 Hideg (-4 Cº), de napos időben értem Zircre. Csak a rend kedvéért néztem meg a vasútállomás parkolóját, de már nyolc órakor sem volt esély szabad helyet találni. Irány a TESCO parkoló. Bőven volt hely. Megálltam, előbányásztam a túrabotokat, felvettem a kamáslit és visszaültem a kocsi melegébe várni a többieket. Újra megnéztem, mennyi a nevezési díj, mivel Zsóka engem kért meg, fizessem az egészet, és a következő túrán elszámolunk a számlával. Épp csak befejeztem, amikor befutott Anna, s rögvest kiderült nem egészen így lesz, mivel a többiek már a rajtban vannak. Hibáztam! Nem írtam meg, hogy a TESCO parkolóban leszek, így nagy bánatunkra szokásos reggeli puncsozás is kihagyva, irány a rajt. Mire odaértem, Ági már be is nevezte az egész csapatot. Ennyit a főnöki tervekről.

 Egyébként a nevezés pikk-pakk ment. Akik utánunk érkeztek, ők is egy-két perc alatt tudtak nevezni, mindezt kellemes melegben. Előző évtől eltérően itt is lehetett nevezni, nem csak Eplényben. Nagy-nagy piros pont ezért a szervezőknek! Tavalyi beszámolómban majd egy oldalon keresztül morogtam ezért. Most úgy történt, ahogy akkor leírtam. Mindenkinek 09.05 került a nevezési lapjára indulási időnek, a vonat Eplénybe érkezésének megfelelően.

 Meglepő, de pontosan érkeztek a vonatok: először Veszprém felől, utána Győrből, amire mi is vártunk. Felszálltunk. Szerintem kevesebben voltunk a vonaton, mint tavaly. Hamar átértünk Eplénybe. Leszálltunk. Köszönhetően a zirci nevezési lehetőségnek, nem alakult ki hosszú sor az itteni nevezésnél sem. Gyors készülődés, s gyerünk. Olyan 30 centis hó fogadott bennünket. Az útvonalon végig 20 és 40 centi között volt a hóréteg vastagsága. Az első lejtő rögvest jó meredek és csúszós, de legalább rövid. Megállni nem igen volt hol, hogy fölvegyem a szöges gumikat. Túlzottan azért nem csúszott, mivel friss hóban mentünk és még nem volt esély jegesre taposni. Épp csak, hogy úgy mondjam a „gördülési ellenállás” bizonyult jócskán nagyobbnak egy száraz úthoz képest. Ahogy a túra nagy részén, itt is csak egy keskeny csapáson lehetett haladni, és az előzés is bajos, hiszen a szűz hóban sokkal nehezebb járni, mint a letaposotton. Sajnos épp emiatt nem nagyon lehetett megállni fotózni sem, pedig lett volna kedvem. Gyönyörű a havas táj. Még a fák ágain is ott a hó, amit aztán időnként a feltámadó szél a nyakunkba is rázott. Mégis előzni kényszerültünk két kisgyerek miatt. Később aztán mégis félre kellett állnom, hogy megszabaduljak a pulóveremtől. Ekkor jutott eszembe megnézni a GPS számlálóját. A francba! A vinyei túránk távját és a Vinye – Eplény távot is hozzáadta. Elfelejtettem a rajtban nullázni. Ezt most pótoltam, de így a túra folyamán nem volt pontos távadatom, csak azt tudtam, sacc/kb. 5-600 m-t kell a mért adathoz hozzáadnom. Nem is becsültem rosszul, mert 700 m lett a valós, a track-et visszanézve. Egy fotós megállómnál a négy éves forma kisfiú megelőzött bennünket, s egészen a falu széléig kocogott előttünk. Próbáltuk rábeszélni, vegyen vissza a tempóból, mert még sok van hátra, de hiába. Amikor ráfordultunk az Ámos-hegyre vezető kaptatóra, sikerült rábeszélnünk, várja meg a családját, akik jól lemaradtak. Szorgalmasan fújtattunk fölfelé, bár azért nem volt ez olyan nehéz, hiszen egy percre sem szűnt meg a beszélgetés. Egyesületi túrákon így „mérem” a meredekséget. Addig nem meredek, amíg van a társaságnak „kedve” beszélgetni. Ha csend van mögöttem, akkor meredek az emelkedő.

 Hamarosan elértük az ellenőrző pontot. Pecsételés után, irány a kilátó! Nem mentem föl. A tövéből is van kilátás, hideg szél fúj, és sajnos az is látszik, majdnem fekete a levegő. Így a kilátás nem igazán éri meg a fölmenetelt. Vissza a ponthoz. Amíg a többiek elmentek megnézni a síelőket, felvettem a szöges gumikat (centis karmai vannak). Ágiék egy aranyos kölyökkutyával barátkoztak. Lefotóztam a többieket a sípálya háttérrel, s gyerünk tovább. A távok szétválásának köszönhetően megritkultak a túrázók. Többször lehetett megállni fotózni. Az aszfaltos szakaszon Sanyinak eszébe jutott, a reggeli sietésben elfelejtkezett a folyékony kisüsti szőlőléről, úgyhogy megálltunk pótolni a mulasztást. Eközben csinos, fiatal hölgy ért utol bennünket két kutyával. Az egyik nagyon kíváncsi és barátkozó, így nem siethetett el mellettünk. Egy kis beszélgetés, amíg Timiék a kutyával foglalkoztak. A másik félősebb, így lemaradt a simogatásról. Mire beértünk a célba, az is rájött, nem minden idegentől kell félni, így már ő is jelentkezett egy „kis” simiért. A kutyázást követően folytattuk a túrát. Hamarosan letértünk az aszfaltútról, így megint mély hóban, illetve helyenként sárban talpalhattunk. Nem volt egyszerű szakasz. A keréknyom olyan keskeny, hogy nem fért el benne lépés közben az ember mindkét lába, és a hóperem függőleges. A másik lehetőség, a két nyom közti puhább hóban gyaloglás. Az meg elég nehéz. A rossz és a még rosszabb között lehetett választani. Ráadásul ez évben a Balatont sem lehetett látni. Nem akkora baj, hiszen egyébként sokkal szebb a táj mint hó nélkül. Az Alsóperére levezető szakaszon járt már a nyolckerekű szörnyeteg is (láttuk dolgozni a Timber Jack-et), ami jó széles nyomot hagy maga mögött. Sokkal könnyebb a járás. Beértünk az ellenőrző pontra. Nagyjából dél, tehát ebédszünet. A kellemetlenül tudatosult bennünk, hogy az itiner szerinti 26,2 km-ből még csak 10-et tudtunk le. Bizony ennyivel lassúbb a havas túra, pedig az egyesület „kemény magja” jött el.

 Ebéd után, hosszú aszfaltos szakasz, de ezúttal nem bántuk. Montival jó párszor jártam rajta, gyalog először. Dögunalom. Az alternatíva az „eltévedés” lenne, de szinte biztosan szűz hóban kellene több kilométeren át utat törni, ami nagyon nagy többlet energiafelhasználást jelentene, ezért egyhangúlag elvetettük. A célban Mag Éva elmondta, ez évben kaptak engedélyt a HM Vergától, hogy a hegy peremén vigyék a túrát (sokkal szebb, mint lent), de a hó miatt letettek róla. Igaz, ők egy nyiladékban szerették volna fölvinni az útvonalat, ami az általam, illetve az egyesület által használtnál jóval meredekebb. Helyenként az aszfaltról is jó a kilátás, de össze sem hasonlítható a föntivel. Elértük az elágazást, és megkezdtük a Csengő-hegyre vezető-oda-vissza szakaszt. Az első szembejövőnél libasor felvételére kértem a csapatot, s ez így maradt, egészen a visszaérésig. Elég barátságos az emelkedő, és ráadásként gyönyörűek az út menti fák. A fekete fenyők ágairól kis jégcsapok is lógtak. Az EP-n végre túl voltunk az út felén. Leültem fölvenni a szöges gumikat. A francba! Nem akarnak hajolni a térdeim, de csak fölvettem. Igaz nem pikk-pakkra, mint az Ámos-hegyen. A többiek addig fölmentek a kilátóba. Jót szórakoztunk, a kitaposott ösvényre rádöntött kis faág és a kitett tábla miatt: „Fa kidőlés”, emoji, haladási irány és nyíl (fotó a fürediturazok.lapunk.hu oldalon). Ehhez a pontőrök hozzátették, akkorát reccsent a „fa”, amikor kidőlt, hogy ijedtükben gyorsan megittak két pálinkát.

 Elindultunk lefelé. Az elágazáshoz hamar visszaértünk, s mentünk tovább az aszfalton (én a szöges gumi miatt a hómentes részeken mellette), amíg a szalagozás le nem vitt róla. A következő szakasz tavaly nagyon dagonyás volt. Ez az egyetlen rövid rész, ami most a hóban könnyebben járható. Elhagyva ezt a részt, hangulatos patakvölgyben ballagtunk, jót beszélgetve. Egy pontról szép kilátás nyílik a szápári szélkerekek irányába. Nagyon jól néz ki, ahol a patak elmosta az áteresz menti részt, bár most, kis víznél a csövön át folyik. Jó húsz centis a hó a fák vastag ágain, és a kidőlt fák törzsén. Az egyikkel meg is gyűlt a bajom. Kényelmesen se alatta, se fölötte nem lehet átjutni. A többiek szórakozására, hanyatt ráülős technikával nem is jutok át rajta. Nem tudom olyan magasra emelni a lábamat. Második kísérletre hasmánt technikával azért átjutok. A többiek simán átbújtak alatta. Annát egyre jobban zavarja a már túra előtt is rendetlenkedő bokája, ami egy kicsit visszavett az egyébként sem túl acélos, de ilyen útviszonyok között igen jó tempónkból. Természetesen beszélgettünk a téli olimpiáról is. Nem vagyok nagy rajongója a téli sportoknak, a túrázáson, a lékhorgászaton és a meleg szobában olvasáson kívül. Azért meg kellett állapítanunk, a rövid pályás gyors korcsolya váltó irgalmatlanul nehéz szám (fizikai és taktikai szempontból is). Abban is egyetértettünk, hogy Tóth Ivett mozgása fantasztikus harmóniában volt az AC/DC zenével. A hagyományosabb stílusú számok esetében is ritka az ilyen mértékű.

 Elértük az országos kék túra útvonalát. A többieknek feltűnt: Jé erre már jártunk! Kicsit szélesebb csapáson mehettünk tovább. Egy nyíltabb részről biztatom a többieket: az előttünk lévő erdő túlsó szélén lesz Nagyesztergár. Nem túlzottan esett jól az emelkedő, de végül csak elértük a falut. Az ellenőrző pont sehol. Tavaly itt volt. A tűzcsapnak támaszkodva levetettem a szöges gumikat, elvégre is a célig már végig aszfalt vezethet. Megkönnyebbültünk, hogy vége a nehéz járású résznek. Viszont kikerültünk a hegy szélárnyékából, s jó hideg szibériai szél csapott le ránk. A falu vége felé, igen jó helyen, a kocsmában megtaláltuk az ellenőrző pontot. A kinti napfény után, a fényre sötétedő lencsés bicikliszemüvegben nem láttam semmit. Hiába mondta merre, csak aztán találtam meg a pontőrt, miután levettem. Megkaptuk az utolsó ellenőrző pecsétet, s hozzá az italjegyet, amit gyorsan be is váltottunk. Hibáztam! Csak egy üdítőt vettem, mert eléggé kiszáradtam, kávét nem, pedig nagyon finom illata volt. Nem ez az első kis hely, ahol tényleg jó kávét mérnek. Arra számítottam, hogy a TESCO-ban majd tudok inni a túra végén. Hát nem. A zirci túl kicsi ehhez.

 Frissítést követően nagy nehezen fölálltunk, s irány a cél. Még pár méter emelkedő s utána végre végig lejtő! Egy másik túrázó csoporttal együtt eldöntöttük, nem a jelzésen megyünk, az úttal párhuzamosan, attól cirka 10 méterre, hanem a forgalom ellenére is az aszfalton. Amint azt, egy az aszfaltra vezető szélesen kitaposott ösvényből láttuk, a többi túrázó nagy része is az erdősáv első megszakadásakor kijött a műútra. A biztonságunk érdekében bevetettem a jól bevált túrabotos trükköt. Vízszintesen tartottam a botokat, s azok mellettem még 80 centire benyúltak az útra, lehetetlenné téve az autósoknak a centizést. A többség jól fogadta, de persze úgy minden tizedik mutogatott is. Valószínűleg azok, akik gondolkodás nélkül centizik meg a gyalogost és a biciklist, s ha nem jön össze, akkor meg csodálkoznak, ha a bíró azt mondja, akkor szabadul a börtönből, ha lerothad a műanyag lakat a zárkaajtóról. Buszsofőrök esetén 100% a mutogatók aránya kettőből kettő. Az egyik ráadásul ránk is húzta a buszt. Fölerősödött és dermesztően hideggé vált a szél. Az egész túrán bőven elég meleg futókesztyű most hidegnek bizonyult. Végre beértünk Zircre! Kis séta és bent vagyunk a célban.

 Átvettük az emléklapot és a kitűzőt, beszélgettünk, kutyáztunk egy kicsit. Mag Éva elmondta, bevált a változtatás. Eplényben sem volt akkora sor mint tavaly. A másik szervező elmondta mi volt a koncepciójuk tavaly: minél többet vonatozzunk. Vonattal menjenek a túrázók a rajtba is és utána haza is. Én meg elmondtam, hogy ez mind szép és jó. De a túrázók többsége inkább a célban szereti letenni az autót, illetve a vonattal való megközelítés körülményes, ha valaki nem a Győr – Veszprém 11-es vonal valamelyik állomásán lakik. Az esetemben autóval 50 km az út, vonattal 120 és 180 km közé esik, 1-3 átszállással, iránytól függően, s akkor egy esetleges megbetegedés elkerülésére komplett váltóruhát is cipelhetnék magammal az egész túrán, ami így a kocsiban vár. Azért szerintem nekik is jobb volt fáradt, de elégedett túrázókat látni a célban, nem pedig a rajt elhúzódása miatt morgolódókat.

 A parkolóban, a savanyú arcú sofőrök (Anna, Béla és én) kivételével pótoltuk a reggeli puncsozást is, majd ki-ki hazafelé vette az irányt.

 A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelő. 1200/1000 Ft-ért szürkeárnyalatos térképes igazoló lapot (saját térkép, a kiváló szalagozás miatt szükségtelen), kitűzőt és emléklapot kaptunk. Az Ámos-hegyen és a Csengő-hegyen cukorka, Alsóperén müzliszelet, Nagyesztergáron pedig italjegy volt az ellátmány. A szalagozás, akárcsak tavaly kiváló, és az idén a hó is nehezítette az eltévedés művészeinek dolgát.

Igazi gyönyörű, havas téli túra volt, ragyogó napsütéssel! A hónak köszönhetően, szerintem az energiafelhasználásunk a 26 km-en, inkább egy 35 – 40 km-es száraz talajú teljesítménytúrának felelt meg. A szokottnál legalább 20-al magasabb volt az átlagpulzusom.

Hála remek idő-gazdálkodásunknak, elhaladunk az Arborétum mellett, megcsodálhatjuk a ciszterci Apátság pompás épület-együttesét. Igen, természetesen beleértve kiváló cukrászdájukat is… ahol ismét kedves ismerős túratársakkal találkozunk. És jöhet a hangulatos retró-utazás a teli vasúti kocsikban, ahol még kolléganőmmel és kis csapatával is találkozhatok, majd Eplényben leszállva egy igen kellemes kirándulással gazdagodva indulhatunk hazafelé. 

Mozdulj a Síneken !

2017.02.25.

Kedves Túrázók !

Valaki elvesztett szombaton egy MTSZ jelvényt, amit az olaszfalui Rita presszóban egy túrázó adott oda a pontőrnek. Akinek hiányzik a jelvény, keressen a következő telefonszámon: +36 20/ 9711072

Kiss Róbert

 Mozdulj a síneken!

2017.02.25.

El sem hisszük,ezen a szalagozáson nem fogunk elázni.Nem leszünk derékig sárosak,max a szél fújja le a fejünket,de az ellen meg véd a kapucni meg a sapka.Szép időnk van,a Nap is előbújik néha.Sokszor,sok helyen megállunk,egyeztetünk,tárgyalunk,Nagyesztergár előtt már ránk is sötétedik szinte.Fotózni legalábbis már nem érdemes.Sebaj,holnapra még jobb időt jósolnak,és ez a lényeg!Be is jön a jóslat,nem túl meleg de annál naposabb a túranap,szép számmal érkeznek a gyalogolni vágyók is.

Aztán becsúszik néhány hiba,nagyobb is,kisebb is,orvosolható is.Kezdődik azzal,hogy valami tökfilkó egy terepjáróból leszedi egy szakaszon a szalagokat szombat reggel.Mégis mire számított azzal a kis eszével?Akkor,ha leszedi,nem jön túrázó az erdőbe?De bizony jön,sőt ha nem talál szalagot nem csak az engedélyezett útvonalon fog kóvályogni,hanem másfelé is.Előjött az ősi probléma:néhány vadász szerint az erdő az övé és senki másé....szerencsére időben érkezik tőletek a jelzés és a szalagok amilyen gyorsan csak lehet újra felköttetnek.

Aztán valami nagyon elcsúszott a rajtban,miután bejött az a vonat.Nincsenek még konkrét információim róla mi történt,de azt azt hiszem a rendezőség nevében is megígérhetem,hogy a héten tartandó értekezleten ki lesz elemezve a dolog és le lesznek vonva a konzekvenciák.Mindenesetre ha lehet ilyet:elnézést kérünk a hibáért.

Ezek után már csak azt tudom(juk) remélni,hogy a kezdeti megpróbáltatások után egy kellemes túrán vettetek részt,nekünk ez volt a célunk,ezért dolgoztunk.

Képek a szalagozásról,ill. a túra napján Alsóperéről.

(Alsóperétől valakinek egy citromsárga dnvzoli-feliratú túrabögrével több volt a zsákjában.:)Kérném vissza,régi bútordarab,sokszáz kilométer óta a társam.)Nincs harag,nyilván tévedésből lett elrakva.

Cserébe(és anélkül is:) a képek:

https://goo.gl/photos/hhegRBRdigVZuZcf9

 Mozdulj a síneken 25 (túrán kívüliként)

2017.02.25.

Már hetekkel ezelőtt kinéztük ezt a túrát, remélve, hogy a közelgő március miatt az idő alkalmas lesz egy jó túrázásra. Szerencsénkre így lett.

Mivel két autóval jöttünk öten, egyiket Zircen hagytuk, a másikkal pedig elmentünk Eplénybe. Már messziről láttuk, hogy rengetegen állnak az épület előtt, de betudtuk a nemrégen érkezett vonatnak. Beálltunk a sorba, de az elején látszott, hogy elég lassú a rajtoltatás. Kb 40 percet álltunk, de talán a sor 2/5 része (!) fogyott csak el. Akkor úgy döntöttünk, inkább elindulunk túrán kívül (természetesen szolgáltatásokat nem véve igénybe), mert még kb egy óra lett volna a sorra kerülés, a nevezési díjat pedig inkább leesszük hazafelé menet Bakonybélben, a Pikolóban.

Eplény fölött az Ámos-hegyi kilátóból remek kilátás volt a Balaton felé is, innen erdei, majd aszfaltos-murvás úton mentünk az erdőben. A plusz foknak köszönhetően a föld felengedett, így sok helyen sáros volt az út, de nem okozott megoldhatatlan gondot.

Alsópere után sok ember bandukolt az aszfaltos úton, valahogy összeverődött a tömeg. Jó 4 km után sáros út jött, majd kellemes erdei út Nagyesztergárig. Ott a pont melletti büfé nyitva tartását kihasználva megpihentünk egy sör társaságában. Innen már csak a műúttal párhuzamos sáros-földes úton bebandukoltunk Zircre.

Mivel nem csinálok/csinálunk presztízst abból, hogy mindenáron kell az oklevél és kitűző, így a túra piros pontja, hogy kellemes tavasziasodó időben végre elindult a túraszezon(unk). Azonban több mint 15 éves túrás múltamból nem emlékszem, hogy ennyi embernél ilyen csigalassúságú rajtoltatás lett volna (pedig volt egy-két hosszabb várakozásom már). Sajnos a túra szolgáltatásait az említett okok miatt nem tudom értékelni, de javaslom a rendezőknek, hogy jövőre találjanak valami megoldást erre! Bár vélhetően több embert is elriasztott a jövő évi indulástól ez a probléma...

Kellemes, napos, (elő)tavaszi túra volt. A 13 km-es távon mentünk. A regisztráció botrányosan lassú. Lehetett számítani arra, hogy sokan Zircen hagyják az autójukat, illetve onnan jönnek az eplényi rajthoz vonattal. (kb. 150-200-an jöttünk a 8.48-as vonattal) Majdnem másfél órás sorbanállás után 10:30-kor sikerült elindulnunk. Tisztelettel megjegyezném, hogy kb. 8 szervező volt az asztalnál, abból 3 dolgozott, de manufaktúra rendszerben, a többi nézte. Értem, hogy az eplényi vasútállomás várója kicsi, és azt is elfogadom, hogy a részvételi díjról nyugtát kell adni, de a gördülékenységen enyhén szólva van mit javítani a következő évre. Egyébként az út jól követhető, kitűnően szalagozott, térkép, gps, itiner nélkül is egyértelmű. Köszönjük a szervezést, a lehetőséget, az erőfeszítést a vasútvonal fennmaradásáért.

 Mozdulj a síneken 25

Szalagozás/pontőrködés

2016.02.19-20.

Pénteken Schofi,Robi,Unci,Tibi és jómagam átvonatozunk Zircről Eplénybe majd két csapatot alkotva kiszalagozásra kerül a túra két távja.Tibi és Unci megy a rövidre,mi hárman legyalogoljuk a nagyobb távot.Ahogy mondani szokták,a kutyát nem csapnák ki ilyen időben:hideg van,kesztyűt senki nem hozott,a kezünk majd lefagy,viharos a szél,hol eső,hol hó,hol fagyott eső esik.Sebaj,holnapra már jobb időt mondanak és az a lényeg.A mogorva időjárás persze nem szegi kedvünket,kiszalagozásra kerül az útvonal.Másnapra tényleg szép idő kerekedik,Alsóperére a várakozásaimtól messze elmaradó mértékben sáros emberkék futnak be.

Nézegessetek képeket a szalagozásról,valamint a szombati napról Alsóperéről.

dnvzoli

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/MozduljASineken2016?authuser=0&feat=directlink