Túrabeszámolók


Zöld Túra (Ajka) / Padtól padig a Kab-hegyen

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
nafeTúra éve: 20172017.08.16 22:07:35
megnéz nafe összes beszámolója
Padtól-padig a Kab-hegyen 30

 GPS-el mért távolság: 25,8 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 590 m.

Eléggé gondban voltam, Ajkára, vagy Fenyőfőre menjek túrázni. Végül pénzfeldobással döntöttem Ajka mellett. Az éjszakai eső után elég csípős reggelre ébredtem. Általában túl szoktam öltözni, most viszont sikerült alul öltözni. Rossz aláöltözet pólót választottam, így a túra jó részén fáztam egy kicsit. Szokásom szerint, a rajtidő elején érkeztem a Csinger-völgybe. Gyors készülődés és irány nevezni. Hamar megvolt. Meg persze a meglepetés is: nem egészen az az útvonal, amire számítottam. Persze figyelmetlen voltam, mert nem néztem, meg a kiírásban található egyetlen táv térképén a távolságot, így azt hittem, az a 30-asé. Ha megnézem, kiderül, az csak a 20-asé, és lehet, csak azon indulok. 11 éjszakás (a bojlis horgászok általában éjszakákban számolnak, nem napokban) horgászatról értem haza pénteken, s cipeltem föl öt-hat fordulóban, a harmadikra vagy két mázsa cuccot. Az sem javította a fizikai állóképességet, hogy minden ebédnél „púpra” ettük magunkat, és a Minn Kota evezett helyettünk. A táv első párszáz métere után éreztem izomláz van a combjaimban a cipekedéstől. Lehet, elég lenne egy diétás húszas táv is. Késő bánat. A végére azért kiderült, hogy a kiírásnál jóval rövidebb az a táv, tehát semmi gond.

 Kényelmes tempóban kezdtem meg a K+-on a kikapaszkodást a völgyből. Jó sáros az elvileg murvás út. A környéken löszös-agyagos a talaj, ami igen hamar sárossá válik. Az első ellenőrző pont hamar megvolt. Utána viszont a K+ - S elágazást simán benéztem, pedig az utóbbi pár évben a Bakony ezen része is hazai tereppé vált. Későbbre vártam. Ezen a környéken zömmel fordított irányon szoktam túrázni. Egy idő után gyanús lett a dolog. Megnéztem a térképet, a GPS-t, majd anyáztam egyet, s irány vissza az elágazáshoz (a 25,8 km-es távolság adat nem tartalmazza ezt a kitérőt). Immár a helyes úton kaptattam ki a völgyből és értem el a második ellenőrző pontot. A forrás után kereszteztem a jó meredek falú völgyet és igen kellemes ösvényen értem a harmadik EP-re, ahol az aláíráshoz egy müzli szelet is járt. Egyre erősebb és hidegebb lett a szél, ahogyan az a hideg front csapadékzónájának átvonulása után dukál. Amíg csak lehetett, nem mentem be a kerítés mellé a K+-on, inkább vele párhuzamosan mentem egy régebbi úton. A kerítés hosszanti oldala mellett viszont egész jól lehetett haladni. A távvezeték elérésekor, a jelzés helyett, az azzal párhuzamos útra tértem rá. A K+ jó vizes, gazos, csalános ösvényét meghagytam a rövidnadrágosoknak. Csakhamar ott is voltam a Macskaliknál. Kedvelem ezt a víznyelőbarlangot. Sajnos az esti és éjszakai eső kevésnek bizonyult a szárazság után, így nem nyelte a vizet, pedig ha igen, akkor nagyon látványos. A K+ jelzés további részén sokkal jobb az út, mint szokott, így hamar el is értem a Kab-hegy derekán körbevezető erdészeti aszfaltutat. Itt volt a 4. EP, ahol Mag Évától kaptam az ellenőrző pecsétet. Beszélgettünk pár percet, majd rátértem az aszfaltra.

 Elég hosszan, tulajdonképpen egy rövid átkötő szakaszt leszámítva, egészen a Kab-hegy tetejéig ballagtam rajta. Kicsit monoton ez a szakasz, amit az elején enyhített a sok szeder. Gyakran megálltam csipegetni belőle. Rögtön eszembe jutott, el kéne mennem túrázni a Keleti-Bakonyba. Az Öreg Futóné és Alsópere közti murvás út mellett, Alsópere közelében nagyon sok, finom, nagy szemű szeder található. Egy-egy megállóhelyen akár fél kilót is könnyedén lehet szedni. Azért ez is finom. Az OKT, aszfalt úttal párhuzamos átkötő szakasza elég rossz. Nem is értem, miért erre vezették a 6. nyiladék lezárása után. A 7. nyiladékban van egy sokkal jobb földút, amivel majd 2 km-t lehetne megtakarítani, vagy plussz 100 m árán végig lehetne vinni az aszfalton. A vadászházakkal szemben nyomtam egy OKT pecsétet a lapomra és fölsétáltam a hegytetőre. Ezen a szakaszon elég jól enyhítette a monotonitást a gyönyörű kilátás. Érdemes volt egy kicsit hátra-hátra fordulni. A Kab-hegyen, a kilátónál volt a következő EP. Itt még a hideg szél ellenére is fölmentem a törpe kilátóba. A látvány nem rossz. Irány lefelé a hegyről. Alig vártam, hogy elérjem fák (most még inkább csak bozót) szélárnyékát. Az aszfaltról letérve lett igazán szép a kilátás. Jobb, mint a kilátóból! A hideg front utáni tiszta levegőnek köszönhetően ritka élesen látszottak a Balaton, a Balaton-felvidék hegyei, a Somló, és az Alpok, beleértve a Schneeberget is. Az E-nyiladékban lefelé menet megettem néhány pogácsát. A 4. nyiladék néhai murvás útján értem ki a Som-útra, ahol a következő EP található. Kaptam egy tejkaramellát, amit gyorsan megettem, ne kelljen „cipelni”.

 A Som-úton értem el újra az E-nyiladékot, s azon kaptattam föl a Lugos-tetőn található kilátóhoz. A jeges szél, és az alul öltözés miatt nem mentem föl, hanem inkább lemenekültem. Kényelmes le-föl vivő úton értem el a 2. nyiladékot, vele együtt a Bazaltkarszt-mezőt a Nyír-tóval, ami elég különleges és látványos, de erről már többször is írtam. A kerítés menti út nem igazán jó, de hamar magam mögött hagytam és értem a Sárcsi-kúthoz. Igazoló aláírás után kiürítettem az ivózacskót, és csurig töltöttem forrásvízzel. Ennek a forrásnak igen jóízű a vize. A következő ellenőrző pontig vezető szakasz kényelmes szintmenetet jelentett. Az EP előtti párszáz méter elég látványos is. A Pokol-lik pihenőhelyen is fölírtam a bója betűjelét, s megkezdtem a leereszkedést a Köles-Kepe-árokba. Ha jól emlékszem, a meredek része nagyjából 80 m szintet jelent. A barlangot kihagytam. Az azfalton ballagva jól szórakoztam a Köles-Kepe-sétaút feliraton. Ahol volt, ott épp egy 20-30 m szintemelkedésű, meredek lépcsősorra mutatott. Szép kis séta! Valamivel odébb, a László-forrásnál (száraz) fölírtam a következő betűt az igazoló lapra, majd jött az utolsó emelkedő. Régi murvás úton, elég kényelmesen emelkedik. Egy szép fenyves sarkánál fölírtam az utolsó betűt is. Eddigre lemerült a GPS akkumulátora. Ha már van pad, akkor csere. A francba, hogy nem bírta ki az utolsó párszáz métert! A fiatal fenyőültetvény sarkánál jobbra fordultam, leereszkedtem a lépcsőn (50 m szint lefelé) a Csinger-völgybe, és besétáltam a célba. Átvettem a kitűzőt és az emléklapot, s hazafelé vettem az irányt.

Kellemes, könnyű, jó pár szakaszon látványos túra. Én általában fordított irányon szoktam menni. Az-az irány nehezebb, mert bár a szint ugyanannyi, de azt sokkal meredekebb emelkedőkön szedem össze. Mondjuk, a két lépcsőn szívesebben megyek föl, mint le.

A túrával kapcsolatban egyedül a kiírás az, ami nem tetszik. Az útvonalként megadott 1. 2. 3. stb. pad nem ad semmi információt a túráról (szerintem távol is tart túrázókat), és térkép is csak a 20-as távról van fent. Ha nem is írják ki az összes EP helyét, azért az útvonalat meghatározókat ki kellene, akár a padszámok felsorolása után is. Akkor persze nem szükséges zárójelbe beírni a pad számát. Például: Park vendégő – Jó szerencsét-forrás (3. pad) – Macskalik (4. pad) – B-nyiladék – Kab-hegy – Som-út kerékpáros pihenő (5. pad) – Lugos-tető (Molnár kilátó, 6. pad) – Sárcsi-kút (7. pad) – Pokol-lik – László-forrás (9. pad) – Park-vendéglő.

A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelő. 1100/1000 Ft-ért színes térképet, itineres igazolólapot, emléklapot (vagy valamilyen lapot, mert se az nincs ráírva, hogy emléklap, se az, hogy oklevél) és kitűzőt kaptunk. A Jó Szerncsét-forrásnál müzli szelet, a Kab-hegyen fél literes szénsavas, vagy szénsavmentes ásványvíz, a Som-úti kerékpáros pihenőnél tejkaramella, Sárcsi-kútnál pedig alma volt az ellátmány.
 
 
 Túra éve: 2012
nafeTúra éve: 20122012.09.04 22:29:20
megnéz nafe összes beszámolója

Zöld túra 25


GPS-el mért távolság: 28,9 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 225 m. Ennél többet mentem, mivel már egészen az elején elkevertem, s a végén a bakonygyepesi útig vezetõ részt újra lejártam, kiderítendõ hol tévedtem el.


Jókora kihagyást követõen indultam gyalogtúrázni. Úgy véltem, a 25-ös táv pont megfelelõ lesz az új bakancs betörésére (az elõzõ bakancsom minden volt, csak vízálló nem, s ezt csereként kaptam). Szolgálat után, szemerkélõ esõben érkeztem Ajkára. Kilenc óra körül beneveztem, megnéztem a térképvázlatot, az itinert és nekivágtam a távnak. Alig 2-300 m megtételét követõen föl kellett vennem az esõdzsekit. Elértem a K+ jelzést, s arra a térképnek megfelelõen egyenest rátértem. Nos, ezt nem kellett volna tennem. Hibás a Cartographia-s térkép. A K+ nem arról jön, mint ahogy berajzolták. A valóságban, 90 fokban jobbra kellett volna fordulnom. A túra zöld-fehér szigetelõszalagos jelzését nem vettem észre. Érdekes, a közelebbi jelzést, a második kísérletnél is csak visszafelé jövet láttam meg. Valahogy azért visszataláltam a megfelelõ útra.


Hosszú, meglehetõsen unalmas városi szakasz következett, amit csak az enyhített, hogy moroghattam, mivel a bicikli utat alárendelték egy kapubejárónak (a padragi részen meg kocsmaparkoló bejáratának rendelték alá). Ajkán aztán igazi politikus utak a bicikli utak. Használatuk a kerékpárosoknak kifejezetten ellenjavallt. Végre magam mögött hagyhattam a várost. Murvás utakon értem el az elsõ ellenõrzõ pontot. Pecsételés után széldzsekire cseréltem az esõdzsekit, s szaporáztam tovább a lépteimet. Tósókberéndig kellemes erdei úton ballagtam. Újabb ellenõrzõ pecsét, s gyerünk tovább. Az Ajka – Kolontár összekötõ út, még szombaton is meglepõen forgalmas. Végre errõl is letérhettem. A Lõrintei nevelõ tónál kis bizonytalanság, merre is menjek. A jelzés szerint akár balra, akár egyenesen is mehettem. Maradtam a murvás úton (egyenesen). A víztározónál megint csak egy kis bizonytalanság. Sehol egy jelzés. Mivel azonban az itinerben az szerepelt, hogy el kell menni a két tó közötti gátig, így inkább a lent a tó partján mentem, azon biztos elérem a gátat. Mindegy hol megy az ember, mert a két út, a tó vége felé találkozik, csak a tóparton gyalogolni szebb. Ami azt illeti, én semmiféle temetõt sem láttam a harmadik ellenõrzõ pont elérése elõtt, ahol utolértem az egyesületi csapatot. A táv hátralévõ részét együtt tettük meg. Ettõl kezdve kicsit gyorsabban telt az idõ. Persze a terep is ezen a részen vált változatosabbá.


A továbbindulást követõen újra elkezdett esni az esõ. Megint csak addig, hogy rákényszerítsen bennünket az esõkabátok felvételére. Csékúton egy parkoló autó alól kis, nyári születésû tarka macskakölyök jött elénk kíváncsian. Amikor közénk ért, megjelent a mama is üvegmosó kefe módjára felborzolt szõrû farokkal. A nem kicsit szelíd kiscicát és mamáját letereltük az útról, s mentünk tovább. Egyre gyanúsabb lett a távolság. Szerintünk nem fér bele a 25 km-be. A GPS szerint is 21 km-nél jártunk, s még volt hátra egy jókora szakasz. Hamar elhagytuk a lakott területet. Következett a túra legnagyobb kaptatója. Össze is szedtünk, vagy 100 méter szintet. Nyomát sem láttuk a drótkötélpályának. A meddõhányó tetején láttunk valami épületet, azt hittük, az a drótkötélpálya vége. Messzirõl úgy tûnt, mintha valami nagy madár ülne a sarkán. Közel érve kiderült, csak egy fölhajlott bádogdarab az, s bizony ez már a meddõhányó. Föntrõl elég szép a kilátás. Ettõl kezdve végig aszfalton mentünk. A Jókai-elágazóig kellemes erdõben vezetett, utána lakott területen. Viktortelep szélén megkaptuk az utolsó ellenõrzõ pecsétet. Az esõ alaposan rázendített. Még jó, hogy buszmegállóban ért bennünket. Újra föl az esõkabátot. Megállapítottuk, ha egy prostituáltnak ennyiszer kell vetkõznie egy nap (8–10 alkalom), az igen jó üzletmenetet jelent.


A továbbiakban az egyetlen eseményt, a hangoskodó zalaegerszegi futballszurkolók jelentették az állomás közelében. Inkább kikerültük õket. Beértünk a célba. Megkaptuk az emléklapot, a kitûzõt és egy müzli szeletet. Beszélgettünk egy kicsit. Mag Éva elmondta, valóban hosszabb a táv, mert csökkenteni akarták a lakott területen vezetõ részt. A többiek elindultak haza, én pedig elmentem megnézni, hol kevertem el reggel, s mennyi a túra tényleges távja.


A túra könnyû, a Lõrintei tavak kezdetétõl vannak látványos részei, addig nagyon alföldi jellegû.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 600/500 Ft-ért szürkeárnyalatos térképes igazolólapot, itinert, kitûzõt, emléklapot, kaptunk. Az elsõ, és a negyedik ellenõrzõ ponton valamint a célban müzli szelet, a harmadik ellenõrzõ ponton pedig ásványvíz volt az ellátmány.


 

 
 
 Túra éve: 2010
efemmTúra éve: 20102010.09.08 22:48:09
megnéz efemm összes beszámolója





NAGY LÁSZLÓ VÁROSI KÖNYVTÁR ÉS SZABADIDÕ KÖZPONT


AJKA VÁROS ÉS KÖRNYÉKE TERMÉSZETBARÁT SZÖVETSÉG /AVTSZ/


SPORTSZERVEZÉS


8400 AJKA Sport u. 23. É 508 051, Fax: 06-88/ 508 050


ÜGYSZÁM:…….AVTSZ…./2010



 


ZÖLD TÚRA - TELJESÍTMÉNY TÚRA 10/20/30 km


2010.09.04. szombat


JEGYZÕKÖNYV


A teljesítménytúra fõrendezõje: Mag Éva arany jelvényes túravezetõ 11 óra


Pályakitûzõk: Pajtli Sándor bronz jelvényes túravezetõ 5 óra


Pajtliné Kerti Mária bronz jelvényes túravezetõ 5 óra


Térkép: Csóka György gyakorló túravezetõ 0


Indító bírók: Dürgõ Ágnes ezüst jelvényes túravezetõ 4 óra


Állomásbírók: Németh Béla ezüst jelvényes túravezetõ 5 óra


Horváth Edit bronz jelvényes túravezetõ 5 óra


Vértes Miklósné bronz jelvényes túravezetõ 5 óra


Németh Zsuzsanna bronz jelvényes túravezetõ 11 óra


Ifj. Pajtli Sándor bronz jelvényes túravezetõ 5 óra


Bedõ Bea gyakorló túravezetõ 5 óra


Geier Károlyné gyakorló túravezetõ 4 óra


Czingler Sándorné gyakorló túravezetõ 4 óra


A túra lebonyolítását önkéntesen segítették:


Tuboly krisztina, Léránt Norbert, Huszár Péter, Czibor Éva, Gazsóné Gráczer, Ágota


Ajkai Kórház Se túravezetõi


1. Zöld túra 10 km Szintidõ 3 óra MTSZ pont: 15 pont


Ajka MÁV –Gyûr-hegy –Tósokberénd Szivárvány Presszó















Létszám:



Szervezett természetjáró



35 fõ



28 fõ



2. Zöld túra 20 km Szintidõ 5 óra MTSZ pont 30 pont


Ajka MÁV – Gyûr-hegy – Csótai-erdõ – Meggyes-erdõ, Pápai Mártírok Emlékmûve















Létszám:



Szervezett természetjáró



26 fõ



22 fõ



3.Zöld túra 30 km Szintidõ 8 óra MTSZ pont: 45 pont


Ajka MÁV – Gyûr-hegy – Csótai-erdõ – Meggyes-erdõ, Pápai Mártírok Emlékmûve


Somló-hegy,Hegykapu vendéglõ















Létszám:



Szervezett természetjáró



31 fõ



14 fõ




Díjazás: 1. 10 km-es EMLÉKLAP, KITÛZÕ


2. 20 km-es EMLÉKLAP,KITÛZÕ


3. 30 km-es EMLÉKLAP, KITÛZÕ


A teljesítménytúra zuhogó esõben, rendkívül rossz idõjárási viszonyok között kezdõdött. 9 óra körül az ég kitisztult, a nap kisütött. Rendkívüli esemény és baleset nem történt a túrán.


 


Ajka 2010-09-04. Mag Éva AVTSZ elnök


 


 


 


Beszámoló a Zöld túráról:


Az augusztus végi esõs idõjárás ugyan elmúlt, de az idõjósok erre a napra is esõt jósoltak. Reggel felhõs volt az ég, de nem esett és idõ is jónak ígérkezett. 7. 30, és 10. 30 között lehetett nevezni. A rajt helyszíne most is a vasútállomáson lévõ Smaragd Büfé volt. Az Észak Kupában 19 fõ vett részt, akik terv szerint keresik fel az egyes túrahelyszíneket. A 10 és 20 km-es szakaszon nagyobb létszámban szervezett természetjárók vettek részt, amíg 30 km-es teljes útvonalon inkább hobby turisták voltak. A három távon összesen 92 fõ indult. Ajka és környékérõl 23 fõ nevezett. A többiek Pápáról, Veszprémbõl, Balatonfüredrõl, Tapolcáról, Székesfehérvárról, Keszthelyrõl, Kiskunhalasról, Nagykanizsáról, Zalaegerszegrõl, Gyõrbõl, Nyúlról, Budapestrõl, Sárvárról, Mórról, Budapestrõl, Szombathelyrõl, Tatabányáról, Vasvárról és Kõszegszerdahelyrõl érkeztek.


A túrázók ideiglenes jelzésen indultak a csingeri Jókai elágazóig, ahol a Geológiai tanösvény táblái mellõl indulhattak a zöld jelzésen a meddõhányó és a lebontott csillepálya mentén Padragkút, Csertelep, Gyûr-hegy érintésével az 1. ellenõrzõ pontig, ahol egy kis csomag édességgel fogadták a pontõrök a résztvevõket. Innen a 10 km-es táv résztvevõi a zöld négyszög jelzésen, a Lõrintei-tó mellett visszafordultak és a tósokberéndi városrészben fejezték be a túrájukat, ahol emléklapot és kitûzõt kaptak. A többiek a Csótai-erdõ érintésével a Meggyes-erdõben lévõ Pápai Mártírok emlékmûvéig gyalogoltak, ahol a 20km-es táv befejezõdött. Idáig halad a zöld sáv turistajelzés, amelyet teljes hosszában felújított a Pajtli házaspár ennek a túrának elõkészítéseként. Itt mindenki kapott kitûzõt és emléklapot. Az út folyamán az állomásbírók frissítõvel is ellátták a résztvevõket. A további szakaszon újra a zöld-fehér-zöld ideiglenes jelzésen folytatták útjukat a 30 km-es táv résztvevõi a Somló-hegy lábánál lévõ Hegykapu vendéglõig. Ezen a szakaszon már megeredt az esõ is. A somlóvásárhelyi Szabó házaspár hazagyalogolt Ajkáról a 30 km-es távon. Mindenki felrakta a jól megérdemelt újabb kitûzõt is, amivel a rendezõk díjazták kitartásukat.


A teljesítménytúrát a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidõ Központ keretében mûködõ Sportszervezés munkatársai és aktivistái (Ajka Város és Környéke Természetbarát Szövetség keretében az Ajkai Kórház Se és a Bánki Donát TE túravezetõi) rendezték. A lebonyolítást támogatta a Veszprém Megyei Sporttanács és a Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség is.


 


 


Mag Éva a verseny rendezõje


 


 
 
 Túra éve: 2009
nafeTúra éve: 20092009.09.08 21:46:04
megnéz nafe összes beszámolója
Zöld túra 30
GPS-el mért távolság: 28.1 km (a Somlóvásárhelyre vezetõ úttal és egy kis elkeveréssel együtt: 29,9 km.); barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 415 m, a kilátóval és egy kis elkeveréssel együtt: 455 m).

Kicsit kényszerhelyzetben voltam, mivel igencsak csehül állok az Észak-Dunántúli kupával, így választottam ezt a túrát. Reggel igyekeztem korán indulni. A kocsit letettem Somlóvásárhelyen, s átbuszoztam Magyarország „legvidámabb városába” Ajkára. A rajtban, minden várakozás nélkül beneveztem. Még csak azt sem lehetett mondani, hogy szállingóznak az indulók. Mondjuk ekkor még elég vigasztalanul szemerkélt az esõ. A nevezés után, beizzítottam a GPS-eket, beszélgettünk egy kicsit, s fél nyolc körül egy sümegi, és egy pápai túrázóval nekivágtunk a távnak 01 – 03-as rajtszámokkal. A városi nemszeretem szakaszt hamar letudtuk. A TESCO elõtt, könnyelmûen levetettük az esõkabátot, bízva a felhõk felszakadozásában, s a látott szivárványban. A bringaútról letérve, újra felvettük, mert egyre jobban esett. Elkeserítõ látvány volt hozzá, a jócskán besimult ég is ami tartós esõt ígért. Talpaltunk szorgalmasan. Száraz idõben kellemesnek bizonyulhatna ez a szakasz is, de most elég unalmasnak bizonyult. Hamar elértük az elsõ ellenõrzõ pontot. Kis kalóriapótlás és beszélgetés után gyerünk tovább. Következett egy kis dzsindzsa menet. Bármennyire is figyeltük a jelzéseket, egy dagonyázó helynél csak elnéztük. Szerencsére a sümegit túratárs már járt erre, így gyorsan helyesbítettünk, ami sem táv rövidítéssel, sem hosszabbítással sem járt. Teljesen mindegy, hogy egy téglalap átlójának túlsó pontjára, melyik oldalakat választjuk.

A víztározó elõtt, az erdõbõl kibukkanva kisütött a nap. Látszott, nagy valószínûséggel vége az esõnek. Tõlünk délre a hegyek teteje még felhõbe burkolózott, észak-nyugatra viszont ragyogó kék eget láthattunk. A tóparti EP-n vetkõzés. Hirtelen lemelegedett rólunk egy-két réteg ruha. Pecsételés és frissítés után a tó partján folytattuk, majd elhagyva azt, irányba vettük Oroszit. Egy elágazásban nem láttunk jelzést, így klasszikus módon szétváltunk, s elindultunk mind a két irányba, aki hamarabb látja meg az kiált s a többiek is arra indulnak. Hamar meglett a helyes irány. Az Orosziig vezetõ szakasz többi része felejthetõ. Itt-ott azért már volt részünk szép kilátásban. Reméltük, a Somlóról ez még jobb lesz. Így is történt. Még a Schneeberget is egész jól láttuk. Déli irányban persze feltûnt a tanúhegyek közt a Balaton víztükre is.

A falu után következett a túra érdekesebb, szebb, de nehezebb része, a Somló. A hegy lábáig vezetõ, közel 20 km-en össze-vissza 55 m szintet szedtünk össze. Megkezdtük a hegyre vezetõ kaptatót. A sárga jelzésen kívül alapos szalagozás is segítette haladásunkat a Szent Márton kápolnához. Felírtuk az igazoló lapra a választ. Még a tavalyi „bóját” is megtaláltuk, ahogy a többi EP-n is, bár kissé megviselt állapotban. Rövid gondolkodás, itiner olvasás után, tavalyi somlói emlékeim felhasználásával folytattuk a kaptatót a Margit kápolnához, közben gyönyörködtünk a kilátásban.

Elõször voltak olyanok a látási viszonyok, hogy jól láttam Pápa városát is a hegyrõl. Sajna a fényképezõgépem csekély optikai zoomja nem tette lehetõvé értékelhetõ képek készítését. A Margit kápolnánál is felírtuk a felírandót plusz a tavalyi bóján látható betût is, biztos ami biztos, majd irány a hegytetõ. Az elején, kellemes egynyomsávos sziklás ösvényen baktattunk, majd egy rét után, eléggé leamortizálódott fából készült lépcsõfokokon mentünk föl a kilátóhoz. Ott is felírtuk a felírandót, majd irány a kilátó. Nézelõdtünk, fényképeztem. Elképesztõen szép volt fentrõl a vár. Sosem láttam még ilyen éles körvonalakkal. Nagyon élesek voltak a fény-árnyék határok is. A hideg szél azonban hamar leûzött bennünket. A kilátó megmászása 15 m szintet jelentett.

Irányba vettük a várat. Hamar odaértünk. Nézelõdtünk egy kicsit ott is. Irány lefelé. Érdekes, mennyire más képet mutat a Ság-hegy a kilátóból, és lejjeb a hegy derekáról. Föntrõl, szinte jellegtelen, ahogy lenézünk rá. Kicsit felgyorsítottunk, mivel a sümegi túratárs terve a három órás busz elérése volt Devecserben. A következõ EP-ig minden rendben, utána azonban egy helyen elnéztük a jelzést. Mondjuk van is vagy 20 éves. Épp hogy csak sejthetõ, ráadásul a sarok belsõ ívében található, mi pedig kívül kerestük. Ezt az elágazást, már tavaly a Nagy László túrán is benéztem, csak akkor nem kellett elzarándokolni a Taposó kúthoz. Egyszer csak észbe kapunk, hogy a Taposó kút fölöttünk látható. Gyerünk vissza! Itt potyára összeszedtünk még 25 m szintet, ráadásul bõ 10 percet is veszítettünk, ami pláne nem jött jól. Reméljük jövõre, ha nem festik újra a jelzést, akkor itt is lesz „szalagozás”.

A túra utolsó szakaszán ezért a lejtõkön kicsit bele is kocogtunk.
Hamarosan beértünk a célba, ahol a kitûzõ és emléklap átvétele után beszélgettünk pár percet. Ezt követõen nekivágtunk a „túra” utolsó szakaszának Somlóvásárhelyre. Gyorsan teljesítettük a szakaszt, s fél három után nemsokkal már meg is érkeztünk Devecserbe.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 750/650 Ft-ért, emléklap, kitûzõ, az 1. a 4-5 EP-n csoki, a 2-on gyümölcslé, a harmadikon másfél literes ásványvíz. Az útvonal nagy része kellemes, bár az elején sok az aszfalt. Az elsõ 20 km-t le kell tudni, hogy végre a Somlóhoz érjünk. Ettõl kezdve remek a túra. Tulajdonképpen sorra veszi, a Somló legtöbb nevezetességét.
Két pontot leszámítva, a jelzések is jók (ezzel kísérleteztem én is a Vértesi Kerekezés montis távjánál). Az idõjárást leszámítva, jó kis túra. A kapott térképvázlat inkább csak jelzésértékû, viszont az itiner, a szalagozással együtt, bõven elégséges. A teljes túratávról nem sikerült friss térképet találnom. A Déli-Bakony térképen az ajkai rész rajta van, a Kemeneshát térképén, viszont semmi. Nekem szerencsére van egy 80-as évek legelején kiadott 1:60 000-es Bakony Nyugati rész turistatérképem, amin a teljes terület megtalálható, csak hát a jelzések már sok helyen másfelé vezetnek. A legkacskaringósabb részrõl viszont kiváló térkép van, a Bakony turista atlaszában.

Mostanában sajnos nem lesz lehetõségem képek feldolgozására, így várhatóan februárig, csak elvétve teszek föl képeket az egyesületi honlapra.
 
 
 Túra éve: 2007
magevaTúra éve: 20072007.09.10 22:20:02
megnéz mageva összes beszámolója
NAGY LÁSZLÓ VÁROSI KÖNYVTÁR ÉS SZABADIDÕ KÖZPONT
AJKA VÁROS ÉS KÖRNYÉKE TERMÉSZETBARÁT SZÖVETSÉG /AVTSZ/
TELEPHELY: SPORTSZERVEZÉS
8400 AJKA Sport u. 23.  508 051, Fax: 06-88/ 508 050
ÜGYSZÁM:…….AVTSZ…./2007.

ZÖLD TÚRA - TELJESÍTMÉNY TÚRA
2007.09.01. szombat
JEGYZÕKÖNYV
A teljesítménytúra fõrendezõje: Mag Éva arany jelvényes túravezetõ
Pályakitûzõk: Pajtli Sándor bronz jelvényes túravezetõ
Pajtliné Kerti Mária bronz jelvényes túravezetõ
Ifj. Pajtli Sándor bronz jelvényes túravezetõ
Indító bírók: Dürgõ Ágnes ezüst jelvényes túravezetõ
Csóka György gyakorló túravezetõ
Állomásbírók: Horváth Edit bronz jelvényes túravezetõ
Németh Béla ezüst jelvényes túravezetõ
Czingler Sándorné bronz jelvényes túravezetõ
Dukán József bronz jelvényes túravezetõ
Dukánné Reisinger Mária bronz jelvényes túravezetõ
Vértes Miklósné bronz jelvényes túravezetõ
A túra lebonyolítását önkéntesen segítették:
Magyar Istvánné, Bendes Balázsné Noszlop Se, Mizda Mária, Piros Vilmosné tájgondnokok
1. Zöld túra 10 km Szintidõ 3 óra MTSZ pont: 15 pont
Ajka MÁV – Városliget – Tósoki erdõ – Széki tó Széki psz. am.
Létszám: Szervezett természetjáró
63 fõ Nincs adat
2. Zöld túra 20 km Szintidõ 5 óra MTSZ pont 30 pont
Ajka MÁV – Városliget – Tósoki erdõ – Széki tó –Oroszi– Somló-hegy, Hegykapu (Körmendi rét)
Létszám: Szervezett természetjáró
139 fõ 89 fõ
3.Zöld túra 30 km Szintidõ 8 óra MTSZ pont: 45 pont
Ajka MÁV – Városliget – Tósoki erdõ – Széki tó –Oroszi– Szent Márton-kút. – Somlóvár - Somló-hegy,Hegykapu (Körmendi rét)
Létszám: Szervezett természetjáró
16 fõ 5 fõ
4.Zöld túra 50 km Szintidõ 12 óra MTSZ pont: 76 pont
Ajka MÁV – Városliget – Tósoki erdõ – Széki tó –Oroszi– Szent Márton-kút. – Somló-hegy,Hegykapu (Körmendi rét) – Somlóvásárhely – Meggyes erdõ, Pápai Mártírok emlékmûve – Csótai erdõ – Gyûr-hegy – Ajka-Padragkút. Csertelep – Ajka MÁV Állomás
Létszám: Szervezett természetjáró
31 fõ 15 fõ
• A KITÛZÕK A 20,30 ÉS 50 KM-ES TÁVON AZ ELMÚLT ÉVEBN KERÜLTEK MEGVÁSÁRLÁSRA
• A 10 KM-ES TÁVON A KITÛZÕK KÉSZÍTÉSÉNEK KÖLTSÉGÉT A VEDSZPRÉM MEGYWEI TERMÉSZETBARÁT SZÖVETSÉG FEDEZTE
• AZ EMLÉKLAPOK ÉS A KIEGÉSZÍTÕ SOKSZOROSÍTÁS KÖLTSÉGÉT AZ AJKAI KÓRHÁZ SE TERMÉSZETBARÁT SZAKOSZTÁLY ÁLLTA.
• A TÉRKÉPEK ÉS MÁS DOKUMENTÁCIÓS ANYAGOK SOKSZOROSÍTÁSA A SPORTSZERVEZÉSEN TÖRTÉNT.
Díjazás:
1. 10 km-es EMLÉKLAP, KITÛZÕ
2. 20 km-es EMLÉKLAP,KITÛZÕ
3. 30 km-es EMLÉKLAP, KITÛZÕ
4. 50 km-es EMLÉKLAP, KITÛZÕ
Ajka 2007-09-01. Mag Éva AVTSZ elnök
 
 
 Túra éve: 2005
Frei BergerTúra éve: 20052005.10.24 23:03:24
megnéz Frei Berger összes beszámolója
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/zold_tura_50/zold_tura_50.htm (képek is)

Zöld Túra 50

Ajka-Somlóvásárhely-Somló-Borszörcsök-Ajka

2005. szeptember 3, indulás 7.00, érkezés 16.55. Gyalogos táv: 49 km

Nem bírom magamba fojtani: eddigi túraéletem legjobban teljesített útján vagyok túl: (futás és) megállás nélkül ( persze, az ellenõrzõpontok kivételével) tíz óra alatt letapostam az ötvenest, beleértve a négyszeri elbóklászást is, ami biztosan volt plusz egy-kettõ. Ráadásul, az egyes számú túralap tulajdonosaként harmadiknak indultam, elsõként érkeztem, legyõzve eddigi saját magamat – Moldovával élve, egyébként nem nagy ellenfél.

A Teljesítménytúrázók Társasága (TTT) honlapja a Bakony déli rész, Somló, Kemeneshát térképeit ajánlja, ilyenkor mindig helyi benzinkutaknál próbálkozom, de sem a bakonygyepesi MOL-nál, sem az ajkai Tescoban nem kapni a második kettõt, az elsõ megvan, azonban nem is lesz szükség rá (mint ahogy a másik kettõre sem).

Az Országos Meteorológiai Szolgálat mára sötét felhõket rajzolt Ajka fölé, ennek megfelelõen öltözöm. Fél hatkor indulok Zircrõl, ragyogó napfelkelte, csodálatos a kora-õszi Bakony, párafelhõkkel Szarvaskútnál, Hárskúton csinálják a tengelytörõ egy kilométert a faluhatártól a pénzesgyõri elágazóig – mi kell ennél több? Az ajkai vasútállomáson a meghirdetett 7 óra elõtt néhány perccel gyülekezik a szervezõgárda. Cseppnyi bizonytalanság az igazolólapok kitöltése körül, azután helyére kerülnek a dolgok, nem lehet nagyon látogatott túra, vagyunk vagy hárman a rajtnál. Elsõként kapom a lapot, de csak harmadikként indulok a kora õszinek ígérkezõ reggelen, mert elõtte ki akarom olvasni még az elõzõ napi sajtót.

Az útvonalleírás elsõ pillantásra is eléggé segítõkész – olyan is marad végig, a TTT-honlap túráinak átlagánál jobb -, kiszállási lehetõségeket kínál menetrendekkel, a térkép viszont csapnivaló, bár egy-két ponton értékes támogatást nyújt.

Viszonylag hamar kiérünk a városból, kaptatunk fel a Jókai-bánya, majd a meddõhányó felé – Piller Robi, régi, kedves jó barátom töltötte itt legszebb bányászéveit – az útleírás szerinti szép kilátás az ajkai medencére sajnos elmarad, mert kerítés állja utunkat. Otthon érzem magam a leállított drótkötélpálya tövében, a bányászkolónia piciny házai között, ahol a ma már nyugdíjas bányászok mûvelgetik kicsi földjüket, kerekevesztett csillékben tárolják az esõvizet a locsoláshoz, és egykori bányabeli szállítószalag-darab borítja az útvonalunkba esõ Padragi-víz rönkfa átjáróját.

Az 1.ellenõrzõ ponton kedves, idõs hölgy üldögél egyedül, megmutatom, hová írjon, kapok egy csokit, és mobilozva nézi, hogyan indulok el a reggeli lendülettel rossz irányba. Mire észhez és visszatérek, messzirõl mutogatja – nem arra! Köszönöm – veszem tudomásul a fél kilométeres kis eltévelygést.

A Csapberek-pusztai réten átvezetõ út kellemes, bokáig harmatos, áldom az eszem, hogy zokni nélkül vettem a szandált. Gyönyörû õzlábokat és pöffetegeket fényképezek, finomra érett szedret majszolok marokszámra, õzet riasztok fel a rétet borító magas fûbõl. A helyismerettel rendelkezõk néhány száz méteres rövidítést illesztenek be a vadkerítésnél, én végigmegyek a leírt útvonalon. A 2.ellenõrzõ pontnál kétkedõ kérdés: „Az ötvenesen indul? Szandálban?” Ugyanõ a harmadik ellenõrzõ ponton már kevésbé kételkedik, a célban pedig még kellemesen el is beszélgetünk.

A zöld sávot – sajátos módon – zöld-fehér-zöld összeállítású szigetelõszalag kombináció erõsíti, szakaszonként ez az egyetlen, egyébként jó logikával elhelyezett jelzés. A zöld sáv Pusztamiske után, az erdõben a túraútvonalról lefordulva, a Pápai Mártírok emlékmûvénél végzõdik. A 3.ponton bélyegeztetek, majd útmutatást kérek (mert egyébként semmilyen tábla nem jelzi, merre van) – és tényleg, alig száz méterre az erdei úttól három, kõoszlop, rajtuk emléktábla: „Mártírjaink 1919.szeptember 26” – és 23 név. Itthon bárhol keresem az interneten, semmi; Új Magyar Lexikon (még a hatvanas évek elsõ kiadása!) semmi; Magyarország Megyei Kézikönyvei semmi; Magyar Larousse semmi. A Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal 1987-es Pápa utikönyvében („2., javított kiadás”) végül a Tanácsköztársasági résznél: „Pápa az 1919-es Tanácsköztársaság szilárd bázisa volt. Nem véletlen, hogy amikor a Tanácsköztársaság elbukott, a belsõ ellenforradalmi erõk nyomba hozzáfogtak e forradalmi központ felszámolásához. Az augusztus 8-ig hatalmon lévõ munkásvezetõk letartóztatása után megkezdõdtek a kínvallatások, amelyek azzal zárultak le, hogy 1919.szeptember 26-án a Devecser melletti Meggyes-erdõben a pápai munkásosztály 23 tagját kivégezték.” Kór- (és kor-)kép: nem csoda, hogy nem divat reklámot csinálni neki.

Somlóvásárhely takaros település: kellemes, szépen rendbehozott faluközponttal, köztéri szobrokkal. A kora õszinek jelzett idõbõl késõ nyári lett, meleg van, jó esik egy sör a kocsmában. A vasutat és a 8-as utat keresztezve idõs nyárfasoron haladunk egyenesen a Somlóhegy felé. A Hegykapu vendéglõben van az 5-ös (az útvonalleírásban tévesen 4-es) ellenõrzõ pont, hangulatos, ciprusi emlékeimet idézõ elõkertjében, kellemes hûvösben, kávézgatva várnak minket a pontõrök. Az út a Somló lábánál vezet, hétvégi házak és szõlõbirtokok között, rendkívül szép és hangulatos vidék. A keskeny aszfaltútra hajló fákról szilvát, zöldhéjas diót csemegézek. Szívesen vettem volna, ha az útvonal a Somló tetején keresztül vezet – állítólag tavaly úgy volt, és jövõre úgy lesz – kár, ugyanis soha nem megyek el ugyanarra a túrára.

A hegylábi út végén az útvonallírás balra fordulást ír elõ, viszont Borszörcsök jobbra van. Jobbra fordulok, és jól teszem. Komoly szervezõi baki. Nem túl izgalmas kilométerek következnek, ráadásul az útvonal ki is kerüli a faluközpontot, így a kocsmahûs is kimarad, viszont néhány, igazán értékes felvétel tudok készíteni régi épületekrõl. Fárasztó és unalmas út a Noszlop-devecseri országútig, és a mellette lévõ 6. ellenõrzõ pontig. Ami azután jön, az egész szakasz legnehezebb szakasza: nagyon rossz minõségû ösvények, utak, ráadásul eléggé pontatlan leírások. Vizem majdnem elfogyott, nagyon remélem, hogy a 7-es ponton lesz szervezõi ital. Közben elhaladok a Széki-tó mellett, többször láttam már a 8-as útról a táblát, de nem gondoltam hogy ez ekkora és ilyen szép környezetben van: állítom, hogy a Gaja fehérvárcsurgói tározójával is versenyre kelhet.

Víz nincs a 7-es pontnál, csak csoki, ami energiát ad, de szomjat csak növeli. Kortyonként öblítem ki a számat a langyos, reggeli vízzel, fáradtan húzok a Bakonygyepes-ajkai bekötõ felé (a térkép és a leírás megint ellentmondásban), majd keresztül a városon, kreatív módon a Városligeti tó mellett, tényleg fáradtan esem be indulási helyünkre, az ajkai vasútállomási Smaragd büfé asztalaihoz.

Ötvenes után szokás szerint szundítok egyet, mielõtt hazaindulok; a szomjazást követõen most fél óra kólázás után indulok,elhaladva a vasútállomás elõtti, kicsit szokatlan, mintegy hányó kisfiú vízköpõ szobra mellett. Otthon egy kellemes grilleste vár Katáék szervezésében. Kellemes, szép túra volt.

Epilógus: egy hónapra rá jön ki a Hegyisport és Turista Magazin októberi száma, a szervezõ beszámolójával a túráról. Benne én majdnem név szerint említve: remélem, nem Kós Károlyra asszociált, szegény biztosan forogna a méltatlan összetévesztés miatt. De azért kicsit büszke vagyok rá...


 
 
MariaTúra éve: 20052005.09.21 08:48:18
megnéz Maria összes beszámolója
ZÖLD TÚRA 30

2005. szeptember 3. szombat

Elhatároztuk, hogy vonattal megyünk. Mert nem tudtuk eldönteni, hogyan praktikusabb, Ajkán hagyni az autót és Somlóvásárhelyrõl visszamenni, vagy fordítva.
Én évtizedek óta nem utaztam vonattal.

A vonat kis késéssel, de megérkezett. Olyan kupéba ültünk le, ahol 3 férfi volt. Az egyik bõszen olvasott, a másik kettõ pedig beszélgetetett egymással.

Az út során fény derült arra, hogy Õk is a túrára mennek. Veszprémben felszállt egy újabb férfi, aki Pécsrõl jött, Õ is a férfiakhoz csatlakozott. Megtudtuk róla, hogy végig szokta futni a távot! Hüha!!

Megérkeztünk a vasútállomásra, ott már várt a szervezõ bizottság néhány tagja. Kitöltöttünk egy jelentkezési lapot, melyen nyilatkoztunk, hogy semmilyen eszméletvesztéses betegségben nem szenvedünk. Kaptunk egy térképet, aminek a másik oldalán beírták a rajtszámunkat és hogy mikor indultunk. (8,38)
Ezután irány! De merre is?
Az útitársunkat sajnos szem elõl tévesztettük, pedig ez nem volt szándékos. Kicsit tébláboltunk. Ajka térkép sehol, turistajelzés sehol. Merre menjünk?
Jött egy srác, kezében ugyanolyan térkép mint nekünk. Feltûnés nélkül követtük. Kicsit gyorsan haladt ezért mi is belehúztunk. Érdekes srác volt, néha szökkelt néhányat úgy folytatta az útját. Mivel utánunk senki ismerõs, elõttünk a srácon kívül úgyszintén senki, ezért – jobb ötlet híján – odarohantam a fiúhoz, hogy jó irányban vagyunk-e, mert nem láttunk jelzést, és Ajka térkép sehol. Persze – mondta, ez az irány. Õ már részt vett ezen a túrán tavalyelõtt és akkor is erre kellett elindulni. Oké, megköszöntük neki, abban a pillanatban mutatta, hogy az útjelzõ táblán ott van a zöld turistajelzést, azt kövessük. Azzal elrohant.

Megnyugodtuk. Forgattuk a papírt amit kaptunk, ránézek a hátuljára, és jééééé! Ezen rajta van, hogy merre és hogyan kell menni! Hatalmasat nevettünk. Nõk vagyunk? Nõk vagyunk!! De csak én vagyok szõke! 
AMATÕRÖK VAGYUNK!

Egyszercsak a Csonti Autójavító és a buszmegálló után elértük a Jókai-bánya elágazást és onnan indult a zöld turista jelzés.

Jó kis emelkedõvel! Fújtattunk rendesen, nagyon meredek volt. Elõttünk két idõsebb hölgy ballagott. Vagyis egyáltalán nem lehet ballagásnak hívni, mert igenis jó tempóban haladtak.

A rekultivált meddõhányó mellett balra fordultunk és nagyon szép kilátás volt a tájra. Fotóztam is!

Közben a hölgyek utolértek bennünket. Megkértem, hogy készítsenek rólunk egy közös képet. Késõbb az egyikük mondta, hogy ott ahol fotóztam, ott van a Háromszögletû kerek erdõ! Úgy hangzik mintha a mesében lennénk! Sajnos nem láttuk!

Barátnõmmel beszélgettünk, néztük ugyan a jelzést, de – mint késõbb kiderült – nem eléggé figyelmesen. Egyszer csak eltûnt a szemünk elõl egy másik házaspár. Mi pedig mentünk-mentünk. Zöld jelzés ugyan nem volt, de a hölgyek jöttek utánunk, meg voltunk nyugodva, hogy jó felé megyünk. Ugyanis az kiderült számunkra, hogy Õk nem most vannak itt elõször.

Sem a zöld jelzés, sem a leállított kötélpálya nem volt meg. Nem valószínû, hogy jó helyen vagyunk. Jött a hegyre fel egy férfi 2 egészen pici gyerkõccel. Õt kérdeztük meg, hogy Padragkút felé jó irányba vagyunk –e. Õ megnyugtatott, hogy igen. Kicsit késõbb ki is értünk az úthoz. Az egyik hölgy – a beszédesebb – mondta, hogy kicsit jobbra elsodródtunk. Õ még ezen az úton sohasem ért ki. Bevittük jól a csalinkásba!

Kis kitérõvel ugyan, de rátaláltunk ismét a zöld jelzésre.

A Padragi-víz kis hídján (palló) haladtunk át. Nagyon szép, kristálytiszta vize volt!

Ahogy felértünk a kis mélyedésbõl egy gyönyörû szép kis tisztásra jutottunk. Olyan nagyon, nagyon kellemes érzés szállt meg. Istenem! Ez az amire vágyom! A természet, a csend, az abszolút nyugalom. Ez az amire egész életemben vágytam. Nem tudtam eddig, hogy mi az, most jöttem rá! Életem elsõ teljesítménytúrája. Ez hiányzott eddig!

Még vizes volt a fû, gyönyörûek voltak a pókhálók ahogy kirajzolódtak a fû szálai közül, az apró harmatcseppek megmutatták a körvonalakat.

Elértük az elsõ ellenõrzõ pontot (10:32). Hûha, most tettünk meg 7,5 km-t és már 2 órája úton vagyunk. Nem sétálunk, hanem erõteljesen megyünk, de így nem fogjuk elérni a vonatot! (Vagy nagyon eltévedtünk és sok km-t tettünk meg feleslegesen?)

Az ellenõrzõ ponton egy nagyon szimpatikus hölgy, beírta az idõt, kaptunk egy rolettis csokit és már indulás is tovább. A hölgyek kicsit megpihentek.
Az ellenõrzõ pontnál utolért bennünket egy négy tagú, fiatal fiú csapat. Mi indultunk el elõbb, otthagytuk õket.

Krisztával nézelõdtünk, és meneteltünk. Kriszta nagyon jól ismeri a vadvirágokat, mutatta melyik micsoda.
Nagy meglepetésünkre egyszercsak a vonaton megismert srác húzott el mellettünk. (aki minden hétvégén 2-3 túrán vesz részt) Jó túrázást kívánva.

Több sem kellett nekünk sem, követtük õt. Nem is nagyon figyelve a turista jelzést, mentünk utána. Ha valaki hetente 3 túrán vesz részt, nem hibázhat!

Vagy mégis?
A srácot követve ugyanis egy meglehetõsen járatlan, járhatatlan, hatalmas gazzal, fûvel benõtt terepen gyalogoltunk. A magas fû megtartotta még a reggeli párát így jó vizesek lettünk.

És fölöslegesen ugyanis leírtunk egy U betût, úgy hogy az U betû egyik szárából elindulva eljutottunk a másik száráig, ahelyett, hogy a közte lévõ legrövidebb utat tettük volna meg. Nem úgy mint a fiúcsapat, akik mögöttünk jöttek, de okosabbak voltak mint mi, és máris elénk kerültek.
Na, most meg a srác vitt be bennünket a csalintosba!  (Mentségére legyen mondva a zöld jelzést követte! A szervezõk kicsit megtréfáltak bennünket!  )

Nemsokára elértük a 2. ellenõrzõ pontot. (11,20). Azaz megtettünk 10 km-t. Kaptunk is róla egy elismerõ oklevelet és egy csokit. Beértük a fiúkat.

Kaptunk itt is egy finom csokikát, amit rögtön meg is ettünk. A fiúk elmentek elõttünk, sajnos egy csokipapírt eldobtak. De csak ezt az egy szemetet láttam az egész úton, amit a túrázók hagytak el!

Krisztával fontolgattuk, hogy a 20 km-nél kiszálljunk-e, hiszen nem fogjuk elérni a vonatot. De abban maradtunk, majd ha odaérünk eldöntjük.

Egy hosszú, egyenes szakasz következett. Tele hatalmas pocsolyákkal az út. Eszünkbe jutott a bicajos srác – aki utánunk nevezett – hogy épp elege itt a nagy pocsolyák között a bicajjal.

Fontolgattuk, hogy megállunk pihenni kicsit, de aztán elvetettük.

Nagy nehezen elértük a Devecser - pusztamiskei országutat. Az autókat már messzirõl láttuk, de az országút nem akart közeledni hozzánk. De egyszer csak ott volt. Jött velünk szembe a hegyrõl le egy férfi, valószínûleg Õ már végzett, és ment a buszra. Õ biztosan a 20 km-esen vett részt.

Az erdõbe begyalogolva megtaláltuk a 3. állomást. (12.50). 20 km-t megtettünk. Egy férfi ücsörgött ott, hatalmas szúnyogok zümmögtek körülötte. Nem irigyeltük érte!

Itt találkoztunk a legtöbb emberrel, néhányan az erdõben gombát szedtek. Gyönyörû, nagyfejû gombákat láttunk mi is az út mellett!

Mivel még csak 1 óra, így meg sem fordult a fejünkben, hogy most szálljunk ki. Mentünk tovább.

Egy kis technikai szünetre megálltunk nem sokkal az erdészház után. Újból befújtuk magunkat szúnyog- és kullancsriasztóval. És meg is ebédeltünk, csak úgy, menet közben!

Áthaladtunk a sorompón és a leírás szerint egy nagy útkeresztezõdésben jobbra kell fordulni. Beszélgettünk, nézelõdtünk, láttunk is zöld jelzést, de egyszer csak odaértünk egy útkeresztezõdéshez, ahol nem láttunk zöld jelzést. Most merre induljunk el?

Találomra elindultunk balra, de nincs jelzés! Hol lehet? Közben utolért bennünket egy fiatal pár. Valószínûleg utánunk jöttek. A férfi elindult szintén balra, hogy megnézze esetleg messzebb van-e jelzés, a nõ és a Kriszta pedig visszafelé indultak, hogy megkeressék az utolsó jelzést. Én pedig középen álltam és tudósítottam, hogy ki mit mond. Csend volt körülöttem. Hatalmas csend. Hallottam egy madár rikácsolását, az avar szöszmötölését. Jó érzés volt!

Végülis a Kriszta meg a hölgy indult el jó irányba, eljöttünk az útkeresztezõdés mellett ahol balra kellett volna fordulnunk. Most meg õket vittük be a csalinkásba!

Beszélgettünk a férfivel és micsoda meglepetés, Székesfehérváriak, és tõlünk 2 utcával odébb laknak. Mekkora véletlen!!!

Nekik az idén ez már a 30. túrájuk. Mi nem dicsekedtünk vele, hogy nekünk ez az elsõ!

Egyszer csak feltûnt egy újabb ellenõrzõ pont. Már messzirõl láttam egy kutyuska, nagy, fehér, zászlós farkát! Ez már a 4. EP. (13.42)
Szerették volna ha kicsit maradunk, pihenünk, hogy az összes szúnyog ne rajtuk legyen.
Megnyugtattuk õket, hogy néhányat magunkkal viszünk !  Már csak 6,5 km van hátra a célig!

Itt kaptunk egy csomag ropit, aminek rögtön neki is láttunk. De miért is? Fogalmunk sem volt, de azért ettük.

Átkeltünk a Devecser-nemeshagyi országúton, elértük a régi kõkerítést.
A ropira jó szomjasak lettünk. Menet közben ittunk is. A pár egy kicsit lemaradt. Szerencsémre, ugyanis ahogyan ittam, pakoltam a házizsákomban kirántottam a pecsételõs papíromat. Õk megtalálták és hozták utánam! Milyen szerencse, hogy õk jöttek utánunk! Nem sok kedvem lett volna visszafordulni!

A vadvédelmi kerítések mellett haladtunk. Jobbra is balra is voltak. Közben aztán megint eltûnt a zöld jelzést. Újabb kérdés: jó helyen járunk? A férfi visszafelé indult, én elõre, és igen, megtaláltam. Jó felé haladunk!

Egyre nehezebben haladtunk, nehéz volt még mindig a hátizsák. Kicsit már a jobb lábamon az ujjaim is fájtak.

Megtaláltuk a Devecser-somlóvásárhelyi utat, azon is a kõkeresztet. Megörültünk neki, hogy már végre kiértünk! Az útról visszanézve fotóztam ezt!

Átkeltünk a Torna-patak hídján és elértük Somlóvásárhelyt! Nagyon-nagyon megörültünk neki!

Egy ház mellett elhaladva hangok szûrõdtek ki „Mennyien gyalogolnak ma!” .Biztosan sokan elmentek már erre elõttünk.

A házak elõtt kint álltak néhányan, idõs bácsi a háza elõtti padon ücsörgött. Valaki meg is jegyezte, „Ezek a fiatalok nem tudnak köszönni!” Ránk gondolhattak. Valóban nem köszöntünk, pedig faluhelyen szokás, hogy mindenki köszön mindenkinek!

A templomnál jobbra kanyarodtunk és ez az út vezetett Somlóra. Átmentünk a vasúton és a 8. számú fõúton, már a Somló alatt is voltunk.
Már nagyon közel volt a hegy. Reggel amikor Ajkánál láttam az érdekes alakú hegyet, nem gondoltam, hogy ide jövünk. Nagyon-nagyon távolinak tûnt. Mostmár elérhetõ közelségben volt.

Még 1,5 km a Hegykapu vendéglõ. A végcél. Már látszott, egy fehérre meszelt épület!


Kicsit még gyalogoltunk és már ott is voltunk a végállomáson. (15.05). A Hegykapu vendéglõben. A szfváriak kicsit elhúztak elõttünk, úgyhogy Õk néhány perccel elõbb érkeztek meg mint mi.

Kaptunk egy oklevelet, hogy teljesítettük a 30 km-t és egy kicsi rostos üdítõt. Az a két hölgy volt ott, akik reggel a nevezéskor. Kezet fogva adták át az oklevelet. Örülnének, ha jövõre újra ott lennénk és a kitûzõt postán fogják megküldeni.

A vendéglõben maradhattunk volna, de megbeszéltük, hogy nem ülünk le, mert hátha nem tudunk újra elindulni. Így irányba vettük a vasútállomást.

Meglett a vasútállomás. Személyzet egy szál sem. Leültünk egy padra. Nagyon el voltunk fáradva!

Mivel még volt idõnk így betértünk egy kis somlói juhfarkra a helyi kocsmába. Érdekes hely volt! Annyira üvöltött a zene, hogy a pincér kétszer megkérdezte, hogy mit kérünk. Én meg finoman megjegyeztem, hogy vajon lehet-e hallani amit mondunk. Vette az adást, mert kicsit lehalkította az ordítást.

Én 2 dl bort kértem, Kriszta sört. A bort egy nagy kannából töltötte. Úristen! Kannás bor! Vajon mibõl készült? Hát, az ízétõl sem voltam elájulva, de azért megittam. Máris megeredt a nyelvem.

Jött a vonat, alig 10 percet késett. A vonaton Krisztával elröhögcséltünk.

A kalaúztól vettünk jegyet. Nem volt a helyzet magaslatán. Két megállón is túl voltunk már, mire ki tudta számolni, hogy mennyi lesz egy felnõtt és egy diák jegy fehérvárig.

Nagyon klassz nap volt, köszönöm a Krisztának, hogy elmentünk, és egyáltalán az ötletet. Igazán jó nap volt! Szeretnék minél több túrán részt venni, ilyen élményekben részesülni. Köszönöm mindenkinek ezt a kellemes napot!