Túrabeszámolók
 | Mátrai Tánc |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2004 |
|
| Múzsla | Túra éve: 2004 | 2005.09.27 10:41:56 |
|
| megnéz Múzsla összes beszámolója |
MÁTRAI-TÁNC
avagy egy teljesítménytúra emlékére
A Gombás-réten sétálva elértem az egykori vitorlázóreptérrõl itt maradt buszroncsokat. A lángvágóval feldarabolt darabok közül az egyiken a következõ felirat állt: „Utolsó tánc!!!”
Ennek tükrében engedtessék meg, hogy kicsit megemlékezzek a túra történetérõl is.
1999.
Elõször ennek az évnek a júliusában volt megrendezve, akkor még öt távon. Négynek a rajtja Nagybátonyban, míg egynek, a 15B-nek Mátraszentimrén. A klasszikus 45-ös mellett a 30A célja Mátraszentimre, a 15A-nak pedig Mátraalmás volt. A késõbbi 30-as itt még 30B néven szerepelt. A szigethalmi rendezõgárdáról csupa jót hallottam és tapasztaltam így nagyon megörültem, hogy „felénk” is rendeznek teljesítménytúrát. Csábítóan hatott a négy évszakos rendezés is. Ám ebben az évben mégsem tudtam indulni egyéb elfoglaltságom miatt.
2000.
Szeptember utolsó hetében volt a túra és a kerékpáros indulás mellett döntöttem. A fõrendezõ (Katona Gábor) ezt elfogadta, így belevágtam a 30A útvonalába.Nagyon szép idõ volt, igazi „indiánnyár”. Nagybátony után a hamarabb kanyarodtam le, így egy iszonyatos akácoson kellett keresztülvergõdnöm. Nem baj gondoltam, majd jövõre már tudom, hogy merre nem szabad menni. Külön öröm volt, hogy a célban Sztancsik Gyuritól kaptam meg az elismerést. Ebben az évben volt utoljára megrendezve a 15A és 30A útvonala a kevés induló miatt.
2001.
Nem kellett sokáig várni a következõ „táncra” hisz február elsõ hétvégéjén már ismét ott állhattunk Nagybátonyban. Megint nem voltam egyszerû eset, mert kora délután temetésre kellett sietnem, így nekem megrendezték kivételesen a 15A-t még egyszer. Tûzött a nap, csikorgott a hó és gyönyörû volt a Mátra. Az elõzõ évi eltévedésembõl adódóan egy kanyarral késõbb tértem le. Gondoltam, hogy ez már jó lesz. Persze jelzéseket nem láttam, aztán arra lettem figyelmes, hogy felettem beszélgetnek. Én ugyanis a mély árok aljában másztam, holott a jelzés fent vitt a gerincen. Ezt a részt egy életre megjegyeztem. Bár engem már nem érintett, de a nagy hó miatt Galyavárra ekkor nem kellett felmászni. Ám ekkorra dõltek ki tömegestül a fák a Szén-patak-völgyében. Volt mit kerülgetni és mászni a hosszú távosoknak.
2002.
Ezen a május végi napon eljött az idõ, hogy belevágjak a hosszútávba. Természetesen bringával mentem és három társat is vittem. Nagybátony után végre a HELYES úton sikerült felmásznunk Borostyán-tetõre. Az aljnövényzet magasságát nézve (kb. 1,50 m) már értettem, hogy ezt miért nem néztem korábban útnak. A nap csak ritkán bújt elõ, de kellemes idõ volt és esõt sem kaptunk. Szerencsére a Szén-patak-völgyében már sok kidõlt fát eltakarítottak, így jól tudtunk haladni.
2003.
Ismét nyár és ismét július. A negyedik évszak következett számomra, ám az öcsém esküvõje éppen erre a szombatra esett. Így ismét egy kéréssel fordultam Katona Gáborhoz. Hozzájárult, hogy pár héttel korábban járjam be a túra útvonalát. Így bringával ismét lenyomtam a hosszútávot. Közben megtudtam, hogy a cél átkerült Pásztóra és így Ágasvártól az útvonal is változott. Ez kissé meghosszabította a túrát, melyek 47, 32, 18 km-es távok lettek. Én még a korábbi útvonalaon teljesítettem, de Gábor elfogadta és így átvehettem a gyönyörû négy évszakos kitûzõt.
2004.
Bár Gábor nagyon invitált az idei túrára, valahogy jóllakottnak éreztem magam, mint négyszeres teljesítõ. Ám ahogy közeledett október 16-a, egyre jobban éreztem, hogy ott a helyem a túrán. Közben egy másik szigethalmi rendezvényen értesültem róla, hogy a Mátrai-tánc teljesítménytúra át lesz alakítva. Végül kiderült, hogy idén lesz az „utolsó tánc”.
Az igazat megvallav nem igazán foglalkoztam az idõjárással, mindenképpen el szerettem volna indulni. A sár miatt a bicaj kiesett, így a gyalogos indulás mellett döntöttem, mely egyértelmûen a 30-as távot jelentette számomra. 8.30-kor léptem ki a nagybátonyi vasútállomás várótermébõl. Egy gyors menetet szántam magmnak erre a napra. Ennek függvényében csak üdvözöltem Optikát ill. Sztancsik Gyurit és már indultam is. Az ófaluig egy régi nyíregyházi ismerõsömmel beszélgettem, közben Illés Rudiékkal és Meczenhofékkal is üdvözöltük egymást. Elhagyva a házakat elérkezettnek láttam az idõt, hogy elkezdjem a nagy menetet. Nagyon szeretek hegynek felfelé menni! Végre elememben éreztem magam. Igyekeztem nem eltévedni, de azért nem sokat gondolkodtam az útvonalaon. Csak egy helyen tétováztam kicsit, de az érkezõ Sárközi Illés megnyugtatott a jó irányról. Borostyán-tetõn Járosi Laciékkal kezeltem le, majd nyomultam tovább a szalagozott útvonalon. Bár nagy sár nem volt, azért megnyugtattm magam, hogy milyen jó döntés volt a gyalogos indulás. Az agyag ugyanis akkor a legrosszabb, amikor egy keves vizat kap csak. Ekkor úgy viselkedik, mint a ragasztó. Közben a természet egyre szebb arcát mutatta. Rengeteg színes falavél és csodálatosan világító fatörzsek. Bec-kút után azért már kezdetm kissé belassulni, de nem voltam hajlandó egy pillanatra sem megállni. Nagy segítség, hogy a nyáron hozzájutottam egy víztartáloy zsákhoz. Óriási segítség ez az eszköz. Persze a kényeztetést lehet fokozni. Közben azt vettem észre, hogy egyre nagyobb ködbe keveredek. Már a következõ jelzést sem lehett látni. Többnyire érzésre mentem és végül a Mátrabérc túráról jól ismert temetõnél kötöttem ki. Innen balra tartva találkoztam egy csapat tanácstalan emberrel. Õk is a kilátót keresték. Megmutattam, hogy szerintem merre lehet és pár perc múlva oda is értünk. Bár tudtam, hogy a pont lejjebb költözött és Mátraszentlászlón kell keresni, de a látvány meglepett. Olyasvalamit éreztem, mintha háború lenne. Sok ember szaladgált mindenfelé, kiabáltak és a helyes utat keresték. Egy irányt kinéztem magamnak és elindultam. Három futó szegõdött mellém, majd megelõztek és hallottam, hogy elérik az országutat. A leírás szerint az Édesipari Üdülõt kellett keresni. Igen ám, de a látótávolság 20 méter alá csökkent. Itt, Mátraszentlászló elején ismét a „háborús jelenet” ismétlõdött meg. Egy sráccal elkezdtünk tanakodni, õ járt itt a múlt évben és volt egy tippje. Elindultunk. A többieknek egy idõ után nem tetszett az irány és visszafordultak. Mi azonban az OKT-n felértünk a pontra. A pontõrök JFK rendszemú, „elnöki” autóban várakoztak. Pecsét, csoki és már indultam is tovább. A Fenyves utca 29-et megtaláltam, ugyanis ott kellett balra letérni. Csak az volt a gond, hogy két ilyen számú ház volt. A második után kellett kanyarodni. Innen ha lehet, még fokozódott a köd. Smíró Feri biztosan jól ismerte már ilyen idõben is a késõbb róla elnevezett utat, de tõlem fokozott figyelmet igényelt, hogy letérés nélkül Mátraszentimrére érjek. A Hordó borozó elõtt óriási gyerekcsapat várakozott bejutásra. Oldalról beköszöntem és kértem egy pecsétet. Kaptam mellé egy csokit is. Kint még egy réteget magamra öltöttem és folytattam utamat. Eleinte senkivel sem találkoztam, aztán két kisebb gyerekcsapatot értem utol. Talán itt, ebben a völgyben volt a legszebb a természet. Izgalmasok voltak a patakátkelések és érdekes volt a Csörgõmalaom romja is. Lassan elkezdett az út emelkedni. Ekkora levéltengerben nem is értettem, hogy korábban hogyan tudtam itt bicajjal közlekedni. Két hölgyet értem utol, mintha egyikük P-né Felleg Annamarika lett volna. Nagyon az eléhezés határán voltam, mikor végre beléptem az ágasvári turistaház ajtaján. Be is vágtam egy komplett tábla Tibi csokit. A vonalkódot pedig a pontõrnél hagytam, aki valamilyen díjra gyûjti õket. Kilépve enyhén szemerkélõ esõ fogadott. Bíztam benne, hogy ennél jobban nem fog esni. A zöld sáv jelzés ismerõs volt a Salgótarján Portya túráról. Érdekes, hogy bicajjal mennyire másképpen látja az ember a dolgokat. Így gyalogosan nem tûnt annyira technikásnak a köves csiki-csuki rész, ami akkor hosszú bicajtolásra késztetett. Viszont a Gombás-rétre sokkal hamarabb le lehetett érni. Útközben egyetlen egy gyalogossal találkoztam. Idõnként kiértem alombok alól és meg kellett állapítanom, hogy az esõ nem csitult. Aztán végre kiértem az egykori vitorlázóreptérre. Szörnyû belegondolni, hogy a klassz rérbõl ez a bozótos valami lett. A buszroncsok pedig csak tetézik a szomorú jelent. Balra a Muzsla gerince felhõben pihent, az esõ ekkor már csak szitált. Így továbbra is széldzseki nélkül folytattam utamat. Lassan teltek a méterek, pedig igyekeztem a lépteimmel. Elkezdett lejteni az út és baról feltûnt a Cserteri-várrom. Jól látszódott két, sárga esõkabátos alak a falakon. Letértem a szalagokat követve és haladtam a vár felé. nagyon az iránnyal voltam elfoglalvaés a szalagokat elveszítve beértem egy akácosba. Bujkálva értem el az egykori tornyokat. Nem értettem, hogy hol lehetnek a pontõrök. Elkezdtem keresgélni. Sokszor négykézláb tudtam csak átvergõdi az indák között. Találtam még egy tornyot, de ott sem voltak. Párszor elkiálltottam magam, de a nagy szélben alig lehetett hallani valamit. Aztán tovább bujkáltam és végre megleltem õket. Szerettem volna pecsétet kérni más mozgalmakhoz is ezért a hátizsákomat levettem. Ekkor derült ki, hogy a nagy bujkálásban, valahol elhagytam. Így visszafelé megpróbáltam ugyanarra menni. Szerencsére, az egyik torony tövében meg is leltem. Szõlõk mellett vezetett az út, aztán beértem Hasznosra. Bicajjal sem két perc ide Pásztó, úgyhogy elkezdtem szedni a lábaimat a cél felé. Így a túra végére nagyon monoton volt ez a szakasz, de le kellett küzdeni ezt is. Végül a Csillag-térnél összefutottam egy túratárssal és együtt értünk be a célba. 13.50-re bent voltam, gyorsan átvettem az elismeréseket, megettem a virsliket és az egyik rendezõvel kimentem a 21-es útra, ahol buszra szálltam.
Sajnálom ezt a túrát, de biztosan megvan az okuk arra, hogy jövõre inkább a Sámsonháza 85-re készülnek. No, azt inkább nem próbálom ki bringával, ugyanis 6000 méter szintet rejt majd a táv.
|
| | | | |
|
| efemm | Túra éve: 2003 | 2005.04.10 19:16:26 |
|
| megnéz efemm összes beszámolója |
Mátrai Tánc 30
31.2km, 870m szint.
Még a túra elõtti héten elhatároztam, hogy a középsõ távon indulok, csak nem fogom az idei 30. teljesítménytúrámat egy 45km-es tt-vel ünnepelni. :)
Korai ébredés -mint minden szombaton-, negyed hatkor már az autópályán vagyok Budapest felé Székesfehérvárról. Még van 35 percem, hogy felérjek, elkapjam Lükepék taxiját. Ezzel nincs is gond, a rendelkezésemre álló jármûvel azonban igen, egy skoda120-as. Nevének megfelelõ tempót próbálok kicsiholni belõle, aki már ült hasonlóban az tudja, hogy nem könnyû. 110-135 között megyek, megvan a skoda fíling, adok az adrenalinnak.
Öt perc késéssel megúszom, Lükepék már ott vár a megbeszélt helyen, átülök, irány a Mátra. Csatlakozik még Tibet, Emgergõ és Optika. Útközben próbáljuk kitalálni a gödöllöi-dombság feletti felhõkbõl, hogy milyen idõ is vár majd ránk a túrán - nem sikerül.
Rövid autós városnézés után megleljük Pásztón a célnak helyet adó sporttelepet, parkolunk és gyors tempóban elérjük a Nagybátony felé induló buszt. Rajta néhány TTs kinézetû sporttárssal. (Útközben valamelyik faluban a buszmegálló éppen "Kis István sütödéje" elõtt áll meg. Na mi jut errõl eszembe?)
Gyors startot vennénk a vasútállomáson, ha egyéb teendõimmel és fényképezéssel nem tartanám fel a csapatot. A nevezés probléma nélküli, a többieknek csak 10perccel kell átiratniuk a rajtlapot.
Cserlaci sporttárs túratársaival együtt indulunk, rögtön meg is kérdezem tõle, hogy "csak egyedül topikos-e a három fõs csapatból?" Sajnos igen, így -elõzetes várakozásom ellenére- nem ismerhetem meg Cseres1 topiktársat. :)
Tibet, Optika és cserlaciék a falun belüli szakaszon kissé elhúztak. Közben még lefotóztam egy fatornyos templomot. Rövidesen kiértünk a faluból, mi nem néztük el a piros sáv leágazását. (Biztosra vettem, hogy elõttünk valaki viszont igen, mivel a másik útról hallattszott, ahogy a helyi házõrzõ ebek a túrázókat köszöntötték.)
Az erdõben maximális a páratartalom, sok az emelkedõ és jó a szalagozás. (Igaz, hogy már tavaly voltam a hosszú távon és az itinert sem vettem kézbe, így egyértelmû volt, hogy merre is kell menni.)
Útközben Borostyán-tetõre Cserlaciék futva elõznek ismét - mégis jó volt a megérzésem, valakik tényleg elkevertek. :) Nemsokára beért, majd lehagyott minket Tibet.
Szép kilátás volt a pontról, elõttünk a Mátra csúcsi teljesen ködbe burkolózva, elöl bükkösök - és sajnos tarvágások is.
Nemsokára befut Optika, aki menet közben úgy olvassa az itinert, mint más a szentírást. :) Marasztalni próbál minket: "..Na még ezt hallgassátok meg!". Lükepékkel mi ismerjük az útvonalat, így inkább mennénk. A pont után 50m-rel Optika ösztönösen kerülõ útat próbált volna, de visszatessékeltük. Na igen, van aki úgy is el tud tévedni, ha elõtte fél méterrel két túratárs és másfél méteren belül két bazi nagy szalag mutatja a helyes utat. :))
Bec-kútnál én is megálltam erõt gyûjteni. Nem bántam meg, a forrás vize is finom volt.
Lükepék már rendesen elhúzott, viszont nemsokára beért Vulpes, aki a túra további részén velünk tartott.
Topiktalálkozó a Vörös-kõi ponton, míg bevárjuk Emgergo-t, befut Pygmea, Nagyondinnye, Gethe. A ponton frissítõ: szörp és csoki. A kilátóbõl szép a környék, Galyatetõ párában, nagyonszürke és kevésbé szürke felhõk sorakoznak felettünk.
Mátraszentlászlón az aszfalton az emelkedõn végén kék kút, Lükepék és Vulpes továbbsietnek, offtopik Ipi, Emgergo és én kissé hátramaradunk. Három falu templomáig "gyönyörködünk a látnivalóban", aztán lehagyjuk, mert túl lassú. :))
Szép útvonalon visz át a túristajelzés Mártaszentimrére, tavaly -egy nyári gyalogtúrámon is rácsodálkoztam-, hogy mennyi kis erecske folydogál keresztbe az ösvényeken, gyalogutakon errefelé.
Mátraszentimre igazi túristaközpont, több embert látni, mint csúcsszezonban a Balaton partján.
A parkoló felett lévõ ponton Lükepék javaslatára egy-egy pohár sörrel pótoljuk folyadékhiányunkat, megnézzük a Tátralátó és a Tátra teljesítménytúrák kiírásait, és -legalábbis- én örülök, hogy már túl vagyunk a táv felén.
Mátraszentimrét elhagyva szép útvonalon ereszkedünk le a Csörgõ-patak völgyébe. Lefelé már eleredt az esõ, a völgy azonban elég zárt lombozatú ahhoz, hogy az esõkabátra ne legyen szükségem. Lükepék többször beszél az elõzõ -januári rendezésû- Mártai Tánc túrájáról. Élménybeszámolója így összegezhetõ: "..már itt is teljesen kivoltam akkor a hóban.." :) . Tényleg érdekes lehet ugyanezt a túrát a téli évszakban végigcsinálni.
Az Ágasvári túristaházhoz felérve rövid pihenõ -még mindíg esik-, pecsételés az igazolólapra és kéktúra bélyegzõvel a nógrádi váras túramozgalom igazolófüzetébe. A túra bélyegzõi -a Hasznosi várrom alkalmi pecsétjének kivételével- szépek, egyediek.
Innen a következõ pontig lefelé felejthetõ szakasz, elég sáros is és van benne emelkedõ.
Kiérünk a Gombás-tetõre. Na igen, ezért a látványért érdemes volt eljönni. Visszanézve mögöttem Ágasvár kúpja -nem is hiszem el, hogy onnan jöttünk-, mellette Óvár, oldalt a Muzsla hegyei, elõl, távol pedig a Cserhát a Tepkével. Nagyon szép a kilátás, a nap is kisütött. Itt a tájképek mellett bõvítetem a virágos fotóimat két közeli makróval, majd futva utólérem Lükepéket és Vulpest. (Egészen jó edzés ilyen ritmusban túrázni: megyek-megállok fotózni-futok a túratársak után.)
A Hasznosi-várrom elõtt végre megtaláljuk a túra érett szedreit. Néhány bokor marasztalna is, de nem hagyom magam a kísértésnek. A várnál hirtelen sok túrázó "lesz", úgy látszik beértük a 15-ösöket. Újabb gyönyörködés a kilátásban, az elõbbi hegyek még leljebbrõl szemlélve és a hasznosi víztározó.
Rövid szakasz után -ahol még látom, hogy két fiatal srác megrohamoz egy éretlen körtékkel teli körtefát :)- megkezdõdik a túra aszfaltos része. Hosszú, kicsit unalmas, ha Lükepék nem barátkozna az összes házörzõ kutyával és macskával, akkor nem is lenne semmi fényképezésre és említésre méltó. :) Kezd egy kicsit meleg is lenni, az idõjárásfelelõs megmutatta, hogy milyen az, ha júliusban éppen nem esik.
Bõ 7 óra elteltével beértünk (mármint: Lükepék, Emgergo, Vulpes, offt.Ipi) Pásztón a célba, ahol még elég kevesen voltak. Csodálkoztam, hogy Cserlaci már bent van, de felvilágosított, hogy õ is csak a 30-ason indult.
Unalom és éhség-ûzõnek elmentünk ebédelni a városközpontban egy (vagy "a"?) pizzériába. Mire kihozták a fokhagymás rántotthúsomat (fantázianeve: mátrai borzacska) tényleg megjött az étvágyam is. Ezután visszamentünk sportközpontba és a meleg elõl a dojo-ban kerestünk menedéket.
(Elnézést kérek, ha célbaérésünk és Optika beérkezése közötti bõ 5 óra eseményei már kicsit egybefolynak így, pár nap távlatából.) Ha jól emlékszem a 45km-es távról elõször Güsziológus érkezett meg, rögtön kényelembe helyezte magát egy székbe, távolról üdvözölt, majd 15 perc után személyesen is. (Mondjuk én is odamehettem volna hozzá, végülis én csak 30-at mentem. :) Ez a lustaság..)
Idõközben több (offtopik) túratárs tiszteletét tette Lükepéknél - ugyanis híre ment, hogy õ szerzett egy lapot Mátraszentimrén a Tátralátó kiírásából, ami ezek szerint ritkaság. :)
Este hét körül megérkezett Tibet és Gethe is a 45km-rõl, elõbbi szemmel láthatóan frissebb állapotban, mint ahogy reggel elindult. Nem tudom, hogyan csinálja.. :)
Idõközben telefonon hírét vettük, hogy Optika már az utolsó pontnál tart, már csak a pásztói szakasz van hátra. (Sok jó eltévedési lehetõséggel.)
Mikor éppen fagylaltozni indultunk, akkor futott be Pygmea és Nagyondinnye. Õk végre tényleg úgy néztek ki, ahogyan 45km után az igazi túrázók. :)
Már csak félórák kérdése volt, de befutott Optika is, teljesen korrekt módon, a seprûk elõtt pár perccel, egyedül. Minden elismerésem az övé, nem lehetett könnyû túra.
Visszafelé szép volt a naplemente, igaz, hogy csak autóból néztük, majd Lükepék-taxi visszavitt mindenkit BP-re.
(Nekem még Székesfehérvárig tartott a hazaút saját autóval, közben Érdtõl egy hátizsákos stoppos srácot vittem. Délután kettõ óta volt úton, Szabolcsból ment Kapolcsra. Na ez is szép sport..)
Kellemes, pihentetõ volt a Mátrai Tánc 30 -as túra, tökéletes idõjárás, szolgáltatások, útvonal, látnivalók, túratársak - jól éreztem magam.
efemm. |
| | | | |
| vulpes | Túra éve: 2003 | 2005.04.07 15:12:29 |
|
| megnéz vulpes összes beszámolója |
Mátra Tánc 45, ami 30 lett
Read-only Zoltán kollégával (megjegyzés lükepék számára: nem koli-, hanem albitárs) indultunk neki a 45-ös távnak, a 8:08-as vonattal érkezve a nagybátonyi vá.-ra. Már a vonatból látszott hogy az idõjárás nem lesz egyszerû eset, a Mátra és a Cserhát egyes csúcsai nemes egyszerûséggel elrejtõztek a kíváncsi szemek elõl, páralepelbe burkolódzva! Még a vonaton Read-only Zoltán néhány ismerõsre figyelt fel, akikrõl késõbb kiderült, hogy Esti Kornél és Nagyondinnye nevekre hallgatnak, plusz még vagy hárman voltak rajtuk kívül velük. Az azaddig békés, csendesnek tûnõ vasútállomást pedig egy pillanat alatt nyüzsgõvé varázsolta a vonattal érkezett többtucatnyi, nevezni kívánó túrázó. Mi 8:15-kor indultunk neki a távnak!
Az idõ akkor relative jó volt, kissé párás, de a Nap felhõk mögé rejtõzött, így hamar kiértünk Nagybátonyból. Megjegyzem, a szélén kissé tanakodtunk, mert a térkép szerinti zöld-sárga-piros tripla jelzés helyett csupán a piros ment el jobbra, de az itinert segítségül hívva egyértelmûvé vált a követendõ útirány, így hát mentünk tovább. A Borostyán-tetõre menet, a fák alatt már jobban érezhetõ volt a pára, hamar megizzadt az ember. Szerencsére sár nem volt. A kaptatót követõ erdõ hangulatos volt, de az itinert nem ártana aktualizálni, mivel pl. vadkerítés nem volt egy darab sem. Itt hagytuk el Emgergõ sporttársat, akirõl csak utóbb tudtuk meg, hogy ki is valójában.
Az elsõ E.P. után élvezetes volt a métermagas lágyszárú vegetáció, amelybe csupán az elõttünk haladók vágtak ösvényt, s közben jobbra nézve a párába burkolt hegyekeben gyönyörködhettünk! Ezután következett a bozót, szederrel megspékelve... Azaz inkább mi lettünk szedertövisekkel megspékelve, mivel Rongyláb sporttárshoz hasonlóan a rövidnadrág nálunk is az alapfelszereltség részét képezte, extrák meg nem voltak! Ehhez, valamint a Vörös-kõi kilátóhoz vezetõ kaptatóhoz jött még az általam 120, lp által 150 %-ra tippelt relatív páratartalom. Ugyanis itt futottunk össze lükepékkel és efemmel, valamint Optikával is! A kilátóhoz kapaszkodva érett meg bennem a gondolat, hogy már úgyis jártam Galyatetõn, most nincs kedvem! :) Ezt a tetõn közöltem Read-only Zoltánnal, aki erre továbbstartolt a 45-ös távon! Mi, többiek egy kisebbfajta topictalit tartottunk a tetõn, összevárva egymást, közben lp didergett, majd végül öten, azaz lp, efemm, emgergõ, az lp által már említett Offtopic Ipi és én mentünk tovább a 30-as távon.
A Három falu templománál elég szomorú volt a szemközti hegyoldal látványa, ugyanis olyannyira tarra vágták, hogy sem a tuskóknak, de még az aljnöványzetnek sem volt nyoma, barna volt az egész hegyoldal! A kilátónál tapasztalt napsütésnek ekkor már nyoma sem volt, így a totálisan átázott ruhákban én is fázni kezdtem! Mátraszentimrén megint összevártuk egymást, majd a pecsételés, frissítés, nápolyi és sör után továbbindultunk a Csörgõ-patak völgyén át Ágasvárra. A faluból kivezetõ úton még csak szemerkélt az esõ, de a völgyben azután leszakadt az ég, és még a fák alatt is áztunk tisztességesen! Istenigazából ez senkit sem zavart, mert sokkal vizesebbek egyszerûen nem lehettünk, a korábbi párában úgy megizzadtunk! Az esõ nem tartott sokáig, az Ágasvári túristaháznál (utolsó komolyabb kaptató) már alig esett, de a büfé azért tömve volt emberekkel. Itt is összevártuk egymást, azután indultunk tovább lefelé(?).
Arrafelé komolyabb csapadék is hullhatott a közelmúltban, mert a túra legsárosabb szakasza következett, lokális emelkedõkkel és lp unokatestvérével tarkítva az élvezet kedvéért! A sarat végül az erdõvel együtt hagytuk magunk mögött, kiérve ugyanis már verõfényes meleg, talán még túlságosan is meleg köszöntött minket, s kísért végig egészen a célig! Annyi haszna azért volt, hogy többé-kevésbé megszáradtunk :). Efemm virágokat fényképezett, lp és én pedig kitárgyaltuk a hasznosi várrom pozícióját, ami egyben a túra utolsó ellenõrzési pontja is volt. Számomra a túra fénypontja volt a várrom elõtt, az út szélén dúsan tenyészõ szeder volt, amire kis csapatunk felszabadultan vetette rá magát, s legelte boldogan :)! A szeder is élvezhette a dolgot, mert efemmet alig akarta útjára engedni :)!
A hasznosi aszfaltot én is kihagytam volna, de azért még belefért. A célban emléklap, kitûzõ, gratuláció, valamint frissítõ és virsli várt minden teljesítõt! A szép útvonal és a változatos idõjárás miatt is emlékezetes túra volt!
2003 Július 26. |
| | | | |
|
|
