Túrabeszámolók


Szent László Menet (katonai)

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2006 2007 2008 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016
 Túra éve: 2016
kulcsTúra éve: 20162016.12.31 11:24:32
megnéz kulcs összes beszámolója
 2016 június Szent László Menet Ezüst 50 km

Előnyök:

- nagyon szép útvonal

- jó - helyesebben bajtársias - hangulatú túra, kedves pontőrökkel, az útvonalon jó ellátással

Hátrányok:

- viszonylag kevés kilátópont az útvonalon

- az esti indítás miatt nem minden túrázó indulhatott teljesen pihenten a távnak

- kivételesen adathiányos itiner (sem tájékozódásra alkalmas térképvázlat, sem résztávlista, sem szöveges útvonalleírás nem volt)

Egyéb:

- A túra távadatai a ttt honlapon, a túra saját honlapján, és a túrán kiadott itineren is pontatlanul vagy nem szerepelnek. A Gerecse-turistatérképen (Cartographia) utólag az alábbi résztávokat mértem:

Baji vadászház I. 9,6 km 290 m szint

Turul-szobor 8,8 km 246 m szint

Koldusszállás 4,4 km 80 m szint

Bánya-hegy 12 km 350 m szint

Baji vadászház II. 8,9 km 160 m szint

Tata, cél 9,6 km 0 m szint

Összesen 53,3 km 1126 m szint
 
 
 Túra éve: 2015
kulcsTúra éve: 20152016.02.20 13:10:46
megnéz kulcs összes beszámolója

2015 június Szent László Menet Arany 71 km

Előnyök:

- nagyon szép útvonal

- jó - helyesebben bajtársias - hangulatú túra, kedves pontőrökkel, az útvonalon jó ellátással

- jó ár/érték arány

Hátrányok:

- viszonylag kevés kilátópont az útvonalon

- az esti indítás miatt nem minden túrázó indulhatott teljesen pihenten a távnak

- kivételesen adathiányos itiner (sem tájékozódásra alkalmas térképvázlat, sem résztávlista, sem szöveges útvonalleírás nem volt)

Egyéb:

- A túra távadatai a ttt honlapon, a túra saját honlapján, és a túrán kiadott itineren is pontatlanul vagy nem szerepelnek. A Gerecse-turistatérképen (Cartographia) utólag az alábbi résztávokat mértem:

Baji vadászház I. 9,6 km 290 m szint

Turul-szobor 8,8 km 246 m szint

Koldusszállás 4,4 km 80 m szint

Bánya-hegy 12 km 350 m szint

Pusztamarót 8,3 km 300 m szint

Gerecse 12,3 km 523 m szint

Baji vadászház II. 9,9 km 160 m szint

Tata, cél 9,6 km 0 m szint

Összesen 74,9 km 1949 m szint

 

 
 
 Túra éve: 2011
demenybandiTúra éve: 20112011.07.12 14:24:14
megnéz demenybandi összes beszámolója


A várakozásokat is felülmúlta az idei évben a Szent László menet teljesítménytúrára érkezõ nevezések száma, melyet a szervezõk, a MH 25. Klapka György Lövészdandár és a Tatai Tömegsport és Tájfutó Honvéd Sport Egyesület Kolozsvári György posztumusz hadnagy Úr emlékére ajánlott fel. 


            A közel 300 túrázó a kijelölt távokon két idõpontban indult. Az aranytáv (70 km) és az ezüst táv (50 km) résztvevõi június 30-án este 8: 00 órakor, a rövid távokon indulók, a tájfutók és a családosok pedig másnap reggel rajtoltak. A gyalogság védõszentjének nevéhez fûzõdõ rendezvény nem csak nevezési létszámban, hanem a teljesíthetõ távokban is bõvült, hiszen egy 20 km-es és egy 8 km-es túrával egészült ki. A megmérettetésen, az arany távon indultak a legtöbben, ahol a leggyorsabb csapat 11 óra 30 perc alatt teljesítette a kilométereket.


            A legnagyobb kihívást a sötétben való tájékozódást jelentette a hosszútávokon induló csapatoknak, de mindenkinek szembe kellett nézni az idõjárás furmányaival. Az egész rendezvényt végigkísérte a néha viharos erejû szél, és a szemerkélõ esõ, mely csak a rendezvény végére hagyott alább. Így nem csak a táv hosszával, hanem az idõjárás viszontagságaival is küzdeni kellett, melynek következtében egy idõ után alábbhagyott a lendület, és csökkent a résztvevõk teljesítménye.


            A szitáló esõben, a felázott talaj szinte mágnesként vonzotta a bakancsot és a túracipõket, de folyamatos figyelmet igényelt a résztvevõktõl, hogy a Gerecse néhány keskeny és meredek ösvényén, a csúszós talajon felkapaszkodjanak.


            Mire rajtoltak a rövidtávok indulói, az éjszakát és a túrájuk jó részét maguk mögött hagyó ezüst, majd az aranytáv csapatai már ereszkedtek lefelé a Gerecse lejtõin. A leggyorsabbakkal már Baj községben lehetett találkozni, közülük néhányan már nem csak önmagukkal, hanem az idõvel küzdve futva igyekeztek a célvonalig. Bár arcukon a fáradtság, és a kimerültség jelei, de bátorították a most indulókat lelkesítõ szavaikkal. Jó pár kilométerrel feljebb az aranycsapatok tagjai is szálingóznak, járásuk fejezi ki igazán, hogy több mint ötven kilométert tudhatnak maguk mögött. A község határától az erdei ösvények nehezen járhatók, az útvonalat pedig térkép nélkül is követni tudjuk, hisz a néhol bokáig érõ sárban jól láthatóak az elõttünk haladók nyomai. A Baji vadászház az elsõ ellenõrzõ pont, ahol a túrázók felfrissíthették magukat folyadékkal és némi harapnivalóval. Akik a 20 km-es távot választották, innen visszafordulhattak, akik a bronztávot, azok egy 10 km-es kerülõ után tehetik ugyanezt. Ahogy a vadászháztól visszafele ereszkedünk, találkozunk az utolsó rajtolókkal. Katonák, fiatalok, idõsek, mind-mind egy kicsit közel akarnak kerülni a természethez a kellemetlen idõ ellenére. Aztán ahogy közeledünk Baj határához, jönnek szembe a kicsik. Az aprótalpúak szüleik kezébe kapaszkodva vágtak neki a hegyeknek, de voltak, akik kis hátizsákkal, erõs lendülettel a szüleiket néhány méterre hátrébb hagyva indultak el.


            Utunk vége felé az aranytáv résztvevõi már egyre lassabban lépkedtek, minden lehetõséget megragadtak, hogy megpihenjenek, és az erdõben szerzett alkalmi túrabot társaságában tették meg a hátralevõ távot. Akik célba értek, már a kollégiumban üldögéltek, és az átélt élményeiket idézték fel újra, vagy a rendezõség által biztosított zsíros kenyeret majszolva meredtek „elégedetten”maguk elé: teljesítették a távot!


Demény Andrea hdgy.

 
 
 Túra éve: 2010
efemmTúra éve: 20102010.06.29 22:22:08
megnéz efemm összes beszámolója

Egyéni eredmények (civil)


Csapat eredmények (katonai)


Tatai Tömegsport és Tájfutó Honvéd Sportegyesület fényképei - 2010.06.24-25. Szt. László Menet (facebook)



HM.gov.hu cikk:


Vasakarat és embert próbáló feladat


2010.06.25.



A MH 25. Klapka György Lövészdandár június 24-25-én hagyományteremtõ, illetve hagyományõrzõ céllal rendezte meg a „Szent László Menet” teljesítménytúrát. Az eseményt nagy várakozás elõzte meg a rendezõk részérõl, hiszen a tavaly elmaradt rendezvényre a rajt elõtti hétig csak a katonai és rendvédelmi dolgozók nevezhettek, ám az utolsó héten a magukban erõt érzõ, túrákat és természetet kedvelõ sportbarátok elõtt is megnyílt az út.

A magyar gyalogság védõszentje napjának alkalmából rendezett túrán, több útvonalon, egyéniben, 4 és 8 fõs csapatban indulhattak a résztvevõk három különbözõ, 32, 53 és 74 km-es távon.

Az idõjárás is kegyeibe fogadta a teljesítménytúrát, melyen a résztvevõknek nem csak az útvonal hosszával volt embert próbáló feladat megküzdeni, de a nagy szintkülönbség is nehezítette a feladatot.

A rendezvényt Huszár János dandártábornok az MH Összhaderõnemi Parancsnokság parancsnokhelyettese nyitotta meg, és elismeréssel szólt mindazokról, akik vállalkoztak erre a kemény, katonához méltó feladatra. A hivatalos megnyitót követõen rögtön indították azokat a polgári személyeket, akik vállalkoztak a táv teljesítésére.

Elérkezett az idõ és a tájfutókkal együtt rajtoltak az egyéni nevezõk, majd nem sokkal késõbb egy perces idõközönként, távolság szerint csökkenõ sorrendben a csapatokat. Már a laktanyához közeli gyakorlótéren volt olyan, aki elõzésbe kezdett, sõt néhány lelkes katona és rendõr futva kezdett neki az erõpróbának.

Kelemen Attila õrvezetõ Hódmezõvásárhelyrõl érkezett, már harmadszor vett részt hasonló túrán. Kíváncsi vagyok a taktikájára, mire szerényen válaszol. Az elején felvenni egy ritmust, és tartani a tempót. Mit gondol azokról, akik az aranykört akarják teljesíteni? Picit gondolkozik, aztán ismét tömören felel. Fanatisták.

Büte János õrmester, Debrecenbõl szintén Attila véleményén van, de hozzáteszi: Nem jó csatlakozni senkihez vagy visszahúz vagy hajt, és ha egyik sem a te ritmusod, bele fogsz fáradni…

Az ellenõrzõ pontra beérkezõ csapatok közül, néhányan idõre dolgoznak, és már hallom is, hogy a parancsnok kiabálja: 5 perc az indulásig! Itt gyorsan cserélõdnek az emberek, mindenki idõben folytatni akarja az utat, hisz messze még a vége. Aztán beérkezik az ellenõrzõ pontra az OMLT 5. váltása is, amelynek tagjai – kötelezõ menetgyakorlatként – önként vágtak neki az útnak. A nagy nyüzsgést felváltja a várakozás, hiszen szétválnak a különbözõ távok, és hajnalig majd folyamatosan érkeznek vissza a különbözõ körök résztvevõi.

Délután 5 órakor a tájfutók érkeznek vissza a laktanyába, maguk mögött hagyva a 32 kilométeres távot. Kis idõ elteltével megérkezik az elsõ katona, majd rögtön az elsõ rendõr is. Kicsit kényszeredett mosollyal veszik át Benda László ezredestõl, az alakulat parancsnokától a táv teljesítéséért járó oklevelet.

Másnap hajnali 3 és 4 óra között egész éjszakai vándorlás után érkeztek meg az aranykör elsõ teljesítõi, de még munkakezdés után is ballagnak be a laktanya kapuján, az összeesés határán állók. Arcukon a kimerültség jelei, lábizmaik görcsbe, szinte vonszolják magukat. Ez igazán embert próbáló feladat volt…

Az elismerés és a büszkeség érzése tölt el, amikor meglátom az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred lánycsapatát, hiszen õk is teljesítették a 74 kilométeres távot. De nem csak õket kell kiemelni, hanem mindenkit, aki elindult és teljesített.

Büszkék vagyunk rátok!





Demény Andrea hdgy.

























   
   
   
   




 
 
 Túra éve: 2008
Rien25Túra éve: 20082008.07.01 10:39:57
megnéz Rien25 összes beszámolója
Szia Bambusz,

Mi is mentünk más útvonalon (én rábíztam magam a tapasztaltabb vén rókákra a túraútvonal tekintetében), de mindig kikötöttem, hogy csak akkor megyek arra, ha azzal nem rövidítünk...
Tolna után mi is a mûúton mentünk és nem a Bányahegy mellett, mert tavaly engem kiröhögtek, miután összevagdalt a susnyás és azt mondták, arra nem is kellett volna menni. Most már tudom, hogy mégis az volt a helyes útvonal. :(
Úgyhogy picit most elszontyolodtam, sosem szoktam szándékosan rövidíteni semmin.

De gratulálok minden résztvevõnek és remélem, a 4. alkalomra már én is meg fogom tudni jegyezni az útvonalat... hacsak nem változik jövõre :)
 
 
bambuszTúra éve: 20082008.07.01 09:27:38
megnéz bambusz összes beszámolója
Üdv.mindenkinek!

Elõször is szeretném tiszteletemet kifejezni annak a két lánynak akikkel a túra során többször találkoztam,segítettem a helyes utat megtalálni,nagy hátizsákkal,a kijelölt úton,becsülettel mentek.Továbbá a Magyar Gárda gyõri szervezetének 6 tagjának is akikkel Vértestolnától masíroztam,és mindenkinek aki becsülettel végigment a távon.
Ismételten elérkezett a nagy nap.Immár hagyománnyá váló,minden év Júniusában megrendezésre kerülõ Szent László menet napja.Szép számban álltak katonák,és civilek a tatai Kossuth téren,a templom elõtt az indulásra várva.09:00-kor elhangzott a nyitóbeszéd,majd 09:15-tõl utnak indultunk,ki csapatban,ki egyéniben.
Tata városából kivezetõ úton elég sokan elkeztek rongyolni(sietni),gondoltam magamban majd a Turulnál megnézem õket.
Bajig sík terepen,tûzõ napon meneteltünk,majd eljött az elsõ emelkedõ(hegy),amely egy igen jó kis erõpróba volt mindenkinek.Innentõl fent a hegyen mentünk Tatabánya felé,majd a Turul elõtt völgybe le,és,vagy a piros úton,vagy a piros háromszögön fel kellett kapaszkodni a nagy sashoz.No itt az elején sietõ lányok,és fiúk már eléggé le voltak strapállódva.És itt jelentek meg az elsõ "csalók",mint tavaly,a piros jelzésû úton levágták az utat Vértestolna településig,holott a kék jelûn kellett volna menni.Majd Vértestolnától mûúton Tardosig,holott szintén a kék jelûn kellett volna menni.Ezt nagy számban katonák hajtották végre,tisztesek,tisztek.Tardosnál a Malom-völgyben egy "röpke" pihenõ,aztán irány Dunaszentmiklós.Mikor ide értem már kezdett alkonyodni majd valahol a Kõpite-hegy felé rám sötétedett,és az éj leple alatt beérkeztem Tatára a célba 00:40 percre.
Itt egy kis pihenõ,átöltözés,majd irány haza,fürdés,alvás,és Vasárnap egész napos pihenõ.

Üdv.:Csaba
 
 
 Túra éve: 2007
Rien25Túra éve: 20072007.06.25 14:14:05
megnéz Rien25 összes beszámolója
Szia Szabolcs!

A tüskés susnyáson mi is megkaptuk a magunkét, olyan a lábunk, mintha kottafüzet lenne, plusz még bele is van karistolva Beethoven 9. szimfóniája. De közben állítják a katonák, hogy arra nem is kellett menni. Kár, hogy az ellenõrzõ-pontos srácok meg arra küldtek. Most akkor hogyan van ez? :)
Köszönöm, hogy elcipeltél a Turulig. Örülök, hogy baj nélkül beértél.
Ne idegesítsen az elkeverés, mert Tardosnál biztos nem lehettél 2. vagy harmadik.
Ott már mögöttünk voltál, és mi sem lettünk dobogósak sem, pedig minket senki nem elõzött be. Ha jól számolom, még 4 civil, egyéni induló volt elõttünk.
Tipp: Legközelebb ragadj rá egy elöl haladó leggyorsabb civil csapatra,mert õk tudnak a legjobban tájékozódni, akkor biztos meglesz az egyéni civil érem. :D
Üdvözlettel,
Adri
 
 
TriacTúra éve: 20072007.06.25 13:20:12
megnéz Triac összes beszámolója
Szent László menet!

Szombat reggel számos katona és civil állt a Szent kereszt templom elött mindenre elszántan. Aki már minden évszakban részt vett teljesítménytúrán, az tisztában volt vele, mit jelent a hõmérséklet tényezõ az emberi teljesítõképességben. Jelentõs energiákat köt le a hõháztartás kezelése a szervezet számára.
Civilként indultam egyéni kategóriában. Lelkesen vágott neki mindenki a 70km-es távnak. Szerencsémre a laktanya mögötti területen egyik régi ismerõsöm segített a helyes úton maradni. Együtt gyalogoltunk a Baji -vadászházig, ahol még 8-adik voltam. Utána tovahaladtunk a sárgán, le a vaskapuhaz, ám a térképkivonat pontatlanságai miatt én úgy értelmeztem, hogy a bányász kilátó felöl kell megközelíteni a Turul emlékmûvet. Úgyhogy annak rendje és módja szerint lementünk a piros kereszten, majd felkûzdöttük magunkat a piros háromszögön a kilátóig. Ez egy elég durva kaptató, ahhoz a gyenge emelkedõhöz képest, amit a többiek jártak a piroson. Ez volta az elsõ fölösleges kanyar. Amikor a Turulhoz értünk, akkor a 11-edikként jelentkeztem a ponton. Jólesett a banán, a narancs és a csoki, de én nem szoktam megállni sehol, így sarkonfordultam, és nekivágtam a panorámaút kemény aszfaltjának. Az autópálya hídig együtt haladtunkm, majd a csapat lelassulása miatt én megléptem tõlük, és haladtam a kisréti vadászház felé. Valahol elkavarhattam megint, mert egy jelöletlen útra tévedtem, ami szerencsémre rávezetett a sárgára, ami Koldusszállás felé tart. Eztán már egyedül róttam a kilómétereket a kéken a Vértestolnai bekötõút irányában a következõ ellenõrzõpontig. Itt tudtam meg, hogy 10-edik vagyok, és kb15 perccel ezelött ment el az elöttem haladó. Ez Red Bullként hatott rám, és mint akit puskából lõttek ki, úgy kezdtem neki a következõ szakasznak. Amint az erdészeti szántó kerítésén átmásztam, egy szinte áthatolhatatlan szedresben találtam magamat. Megdöbbentõ, hogy míg a Gerecse 50-en ez a szakasz egy egyszerû térdig érõ cserjés volt, most ílyen barátságtalan közeggé alakolt át. Bányahegyen fogtam be az elöttem haladót, majd együtt jöttünk le a Malomvölgyig. Ott megint jólesett a narancs-banán-szõlõcukor-csoki energiaösszeállítás, majd továbbhaladtam a süttõi mûúton. Így utólag mérlegelve, ez lehet, hogy hiba volt, mert kb 1-1,5km-rel késõbb, mikor a hegyek már alacsonyabbak lettek, megkockáztattam, hogy egyenesen felfutok a hegyre, „majd onnan biztos meglátom Dunaszentmiklóst”gondolatokkal a fejemben. Hát rátaláltam egy szekérútra. Amin tovább haladva a vélt helyes irányban, visszatértem a mûútra. Visszafordulás. Most másik irányba mentem. Újabb emelkedõ, a korábbi reményekkel. Ez tényleg a koörnyék legmagasabb pontjának tûnt, viszont innen elõre nem mehettem, mert egy szakadék szélén álltam, és sajnos továbbra sem láttam a következõ állomáshelyet. Balra arc, keresztül a dzsindzsáson újabb szekérútra leltem, ahonnan letértem egy másikra amely az iránytû szerint a helyes irányba vezettett VOLNA, ha nem kanyarodik el az ellenkezõ irányba. Na hosszú gyaloglás után ki is kötöttem Agostyán határában. Ekkor megfordult a fejemben, hogy talán itt abba kéne hagyni, de mivel edzõtúrának szántam, gondoltam így legalább egy kicsit keményebb lesz. Nekivágtam, nagy nehezen a susnyáson keresztül újabb szekérútra találtam, amelyen érzésbõl (mivel nem találtam a térképen ezt az utat) egyszercsak, kb. 1,5 óra gyaloglás után hallottam dunaszentmiklósi templom harangját. Ekkor visszatért belém a lélek. Az egyetlen, ami idegesített, hogy míg a tardosi pihenõnél 16:25-kor 9-edig voltam, egyéniben kb 2-dik, 3-adik, addig Dunaszentmiklósin 20:15-kor csekkoltam 25-dikként. Innen úgy éreztem, hogy már az érem elúszott, de hát messze még a cél, gyerünk tovább. Errefelé már jártam többször is, de az télen volt, egész másként néz ki minden, megint elkavartam a szõlõdombon, és végül egy katona csapatra találva, megállapodtam náluk. Velük mentem le a dunaalmási útig. Innen már csak az út mellett kellett caplatni, a laktanyáig. Mundjuk azt azért megemlítem, hogy ugyan szabályosan a forgalommal szemben, lámpával a kezemben mentem, sokan rámvillantottak, vagy az utolsó 50m-en bekapcsolták a fényszórójukat, vagy a mégprimitívebb le se kapcsolta. Talán csak 10% volt az, amelyik hagyta a tompítottat, és indexeléssel jelezve a többieknek, rendessen kikerült.
Lényeg a lényeg, este 11-kor értem a sátorhoz, amely a végét jelezte ennek a megpróbáltatásnak.
A túrával, a szervezéssel nagyon meg vagyok elégedve. Jövõre is menni fogok, ha semmi nem jön közbe. Azonban szeretnék megemlíteni egy fontos hiányosságot, amit könnyen lehet orvosolni szerintem.
Véleményem szerint nem volt elég részletesen beszakaszolva a túra, ha valaki nem becsületesen játszott, akár 10-15km-t és jónéhány méter szintemelkedést is lefaraghatott azzal, ha letért a kijelölt útról.
Én még négy fontos pontot tettem volna be.
1. A Turoltól lefelé az autópályahídnál, 2. A Kisréti-vadászháznál, valamint 3. Koldusszálláson, mert e 3-at nem érintve akárki mínusz szintemelkedéssel kurtíthat, ha a Turultól közvetlen átnegy Kisrétre, és onnan a Bunchu-kút felé kimegy a Vértestolnai keresztezõdéshez. A 4-ediket pedig Bányahegyre kellett volna helyezni, mert egy jelentõs szintemelkedõtõl kímélte meg magát az, aki egyszerûen a mûúton átgyalogolt Tardosra.
Nekem nem szándékom, hogy bárkit is megvádoljak, de szerintem a hibalehetõségeket mindig jobb elõre kizárni, hogy mindenki egyenlõ esélyekkel kûzdjön a saját kategóriájában.
Egyébként mindenkinek gratulálok a sportteljesítményéhez. Tetszett az egész túra katonás légköre, jó volt együtt küzdeni ennyi kitartó honfitárssal.
Köszönöm.

Tanczer Szabolcs
 
 
Rien25Túra éve: 20072007.06.25 08:57:52
megnéz Rien25 összes beszámolója
Sziasztok,
szintén végigküzdöttem szombaton a Szent-László menetet. És azt mondom, könnyebb volt, mint a tavalyi, sokkal jobban lehetett tájékozódni, több volt a biztos támpont, mint az elõzõnél. Jó érzés volt úgy menni, hogy nincs holtidõ, nincs felesleges kavargás. Mint terheletlen civilek, persze mentünk mint a gõzmozdony, szerencsémre sikerült kifognom egy nagyon bajtársias, nagyon korrekt túratársat, aki profi volt térképolvasásban, és õ húzott maga után. Köszönöm még egyszer, Dani!!!!
Így aztán 12:08-as idõvel be is értünk, este kilenc után nem sokkal.
Mivel végig szinte nem is ettem semmit, végszónak rókáztam egyet, de semmi bajom nem lett. :) Csak meg kellett tankolni rendesen a gépezetet.
Gratulálok mindenkinek, aki végigment, a katonáknak fõként, le a kalappal elõttük, ilyen terheléssel mi nem bírnánk.
Jövõre mindenkivel ugyanakkor, ugyanott! Üdvözlettel,
Adri
 
 
bambuszTúra éve: 20072007.06.24 19:26:51
megnéz bambusz összes beszámolója
Üdvözlök minden túrázót,és túra után érdeklõdõt.

Az idén részt vettem a Szent László menet katonai teljesítmény túrán ami valóban egy elég kemény fizikai megterhelés volt minden résztvevõ számára.Reggel 09:00-ig lehetett regisztrálni,ahol kaptunk járõrlapot és térkép másolatot.A túra 09:15-kor a Kossuth tér-rõl indult.Az elsõ ellenõrzõ pont a tatai laktanya sarkánál a harckocsi átjárónál volt.A második Szent Péter Templom romjainál.A harmadik a Turul emlékmûnél,itt minden egyes résztvevõ kapott 1 üveg ásványvizet,1 csokit,1 banánt,és 1 narancsot,itt mérlegelték a katonák zsákjának súlyát.A következõ a negyedik Vértestolna útkeresztezõdésnél volt,itt már egy-két ember feladni kényszerült.Az ötödik a Malom-völgyi büfénél volt,itt megint kapott mindenki vizet,csokit,banánt,narancsot,itt adták fel a legtöbben.A hatodik Dunaszentmiklós Fõ terén volt,itt már eléggé nyúzottak voltak az emberek.A hetedik a Les-hegy lábánál a Dunaalmásra vezetõ út mellett volt,innen már csak egyenesen el kellett jutni a célig,a tatai laktanyáig.Sikeresen otthon felejtettem a Gerecse túristatérképet,így kénytelen voltam a honvédség által adott fénymásolt térképpel útnak indulni.A túra folyamán több csoporthoz is "oda csapódtam",(a Nemzetvédelmi Egyetemistákhoz,a szolnoki könnyû vegyes zászlóalj katonáihoz,a tatai lövészekhez,és civil csoportokhoz).A Malomvõlgyi büfétõl két tatai katonával folytattam az utam,és velük értem a célba éjszaka 02 órakor.Amit sajnálok,hogy 24-e 10:00-ra nem tudtam vissza menni Tatára az emléklap átadásra.
Üdv mindenkinek Csaba

 
 
Rien25Túra éve: 20072007.02.26 14:26:04
megnéz Rien25 összes beszámolója
Sziasztok, én is részt vettem a Szent László meneten tavaly.
Két követelmény volt: megfelelõ fizikai kondíció és minimális tájékozódási képesség. Én ezek közül csak az elõbbivel rendelkeztem, így vidáman loholtam a fõ-fõtérképészek és túrázás-szakértõk nyomában. Végül jóval a civil és a katonai szintidõ alatt, 13 órával teljesítettem a távot. (jónéhány eltévedést is beleszámolva)
Ja, eltévedésrõl jut eszembe: Idén a túraútvonal teljesen módosul, Tatáról indul ás Tatára érkezik vissza!!! Jön valaki profi civil túrázó, aki megengedi, hogy a nyomában loholjak? :)
Adri
 
 
 Túra éve: 2006
ThomasTúra éve: 20062006.06.27 17:22:41
megnéz Thomas összes beszámolója
Célom,hogy egyszer 100-as túrákat is teljesíteni tudjak,ennek nagyon jó állomása volt a kiírás szerint kb. 65 km hosszú Szent László menet,azért is,mert másnap a célban,Tatán a Klapka lövészdandárnak voltak rendezvényei,különbözõ hadijátékok,fegyverek bemutatói,hasonlók.Fehérvárra a 6-os vonattal mentem,így 7-re voltam a városban,és kb. 7:45-re lértem alktanyát is.Itt regisztráció,járõrlap és térkép kézhezvétele.Gyõrössy altábornagy megbízásából egy ezredes mondott köszöntõt(mint megtudtuk,õ felelt az idõért,nagyon jó idõt siekrült összehoznia egyébként a hétvégére).Ezek után egy Uralokból álló konvoj szállíotta ki a résztvevõket a rajthoz.Kb. 9-kor indult útjára a mezõny.Az elsõ néhány km-en még szinte mind a 100 induló együt haaldt,aztán az egyik elágazásnál vált 3 felé a társaság,ezután már csak kisebb csoportok mentek együtt(3 fõs csapat kategória is volt),a többiekkel az ellenõrzõpontokon találkoztak össze általában.Az elsõ ellenõrõz pont Kõhányáspusztán volt,itt egy kis pihenõ,a katonáknak pedig súlyellenõrzés(legalább 15 kiló súlynak kellettlennie,én is megmérettem,de 10-nél több egyik ponton se volt:)).A következõ pont Várgesztesen volt,ha jól emlékszem,itt hûtött ásványvizet is osztogattak.A katonák bakancsa nem a legjobb a túrázásra,itt már elég sokan ragasztgatták a lábukat.Ezután következett az egyetlen komoly emelkedõ,bár ez sem volt annyira vészes.Szerencsére az út nagyrészt erdõs helyeken ment,és nagyrészt földutakon.Környebánya felé volt elõször mûút.Itt is lehetett vizet kapni,súlyellenõrzés,és kis pihenõ.Ezután már nagyrészt nyílt terepen haladt a túra,de szerencsére a nap már nem sütött annyira.A katonák segítõkészek voltak,adtak a saját készleteikbõl is vizet,magnéziumtablettát,meg hasonlókat.Az egyik katona talált egy nõt az úton,és a rendõrök helyszíneltek,hogy nem bûneset történt-e,emiatt a mezõny egyik fele egy kicsit nehezen talált rá a 4. pontra.Itt már kezdett sötétedni.A hõség már nem nehezítette a menetet,a hátralévõ 15 km már sötétben haladt.Pontban éjfélkor érkeztem a csoporttal a szomódi gyakorlótérre,ahol is a cél volt.15 óra alatt sikerült teljesíteni,ez a katonáknak is szinidõn belüli eredmény volt(nekik 16,a civilleknek 24 óra volt a szintidõ).Ezután beszállítottak a tatai laktanyába,ahol alvás,majd reggel ismét ki a gyakorlótérre,ahol a bemutatót lehetett megtekinteni,majd délben Gyõrössy altábornagy úr hirdetett eredményt,és adta át az emléklapokat és felvarrókat a teljesítõknek.