Túrabeszámolók

Szondi 110

Nem túl frissen ébredek 4:45-kor, fél hat után indulok biciklivel, negyed hétkor már a várban vagyok. Ahol megkapom a tájékoztatást, hogy a művházból. A művházban fél hétkor kapom az itinert és, hogy a rajt 7:15-kor lesz. Ez mellbevágó. Kisétálok a Csurgóhoz, két ballon közt vizet vételezek, eszek pár szilvát, elolvasom az útvonalat (álmomból felriasztva is tudom) és már jönnek is a futók. És igen, végre indulhatunk. Megnézem Tomi és Zoli bemutatóját, hogyan indultak neki a harmadik százasnak a Kazinczyn és vártak egymásra, hogy kimondják, elég volt a kettő. A tátrai kalandokat mesélem vissza. Foltán kereszt után gyorsítok. Anna szkeptikus a jó úttal kapcsolatban, magam sem hiszem, amit mondok: felhők is lesznek, meg most nem is olyan meredek (KO felfelé). A Rakodónál keresztbe kasul futnak. Ledöngetek a függőágyig, közben utolérem Balázst. Beígérem neki a legdurvább börzsönyi emelkedőt, helyette kapunk egy eltévedést a K3-ön. A szalagokat okolom, pedig csak egyszerűen elnéztem. Megyek egy kicsit idegből. A Z-ön levágtatok, szembe lány jön, köszön, mosolyog, hasonlít valakire. A műúton balról futó (megjárta Kemencét). Diósjenőn megüt a meleg, próbálom szilvával kompenzálni, nem nagyon megy, bár a szilva jó. Hosszan és kissé túlságosan frissítek, aztán küzdök. A Závoz előtti emelkedő tesz - úgy ahogy - rendbe. Hosszan megyünk Brigivel, némi beszélgetéssel gyorsabban telik az idő. A Kámoron még soha nem kínlódtam így. Egyre kényelmetlenebbül nyomja a cipő a lábujjaimat, az új talpbetét sokat emel. Nagyon jó, csak… Csak Drégelyvárig bírjam ki. Ott kicserélem, némi megkönnyebbülés. De a várba nem megyek fel. P+, erről már maradtam le. Majd jön az idegőrlő egyenes. Alig várom a kanyart, a táblánál fel is vágok, vagy 50 méterrel arrébb kell. Loponán Balázs beér, Czestochowa, a pálosok és a motoros zarándoklat felé terelődik a szó. Királyházán alkalmi frissítő, dinnye, karamellás cukorka, de só nincs (Balázs az izóként reklámozott italt utólag sóléként azonosította és forrásvízre cserélte). A Nagy-Mána felé országos gondokon elmélkedünk, radikális és kevésbé radikális megoldást kínálva rájuk. (Csipit nagyon keresik.) Magosfánál ott a mosolygós lány. A Z nem úgy megy lefelé, ahogy szokott, ráadásul kezdődnek az emésztési nehézségek. Pár korty víz feldolgozása negyed órákat vesz igénybe. Olykor inkább nem iszom, de a meleg miatt ez sem tartós megoldás. Vilatinál a kofola, meg a kóla, meg a leves, meg a dinnye egy kicsit rendbe tesz. Brigi után indulok, Balázs még marad. Lemegy a Nap, előkerülnek a lámpák. Salgóvári taktika: ne nézz fel és már fent is vagyok. Lefelé egészen jól érzem magam, ritkán adódik, örülök neki. A Magyar-hegyi lejtő mindent elemészt. Nagybörzsönyben utoljára töltök vizet, már alig iszok, ki fog tartani, ezzel is lehet időt nyerni. A Hegyes-hegy-ormot (pusztító volt) és utána a S3-et Brigivel tesszük meg (egy lódarázs eltaposva). Kisirtáson többet időzöm. Ezalatt megtudom, hogy innentől az úton haladva Nógrádig kell menni. Nosza. Jön a legmélyebb mélypont, a S+. Még felfelé csak-csak. Az Inóci-nyeregben árvíztörő kód vár, meg Csaba a fa alatt, némileg összetörve. Lefelé aztán simán elfut mellettem, a gyomrom miatt nagyon nekikeseredem. Egyszer csak S3 jelet látok, na, ugyan mikor tértem le? Szerencsére csak 20 métert kell visszamenni a helyes útra. Kisinócon nincs valami nagy hangulat, ugyan mitől lenne. Brigi éppen indul, beállok mögé és szinte húz a hegyre. Útközben tücsök vagyok és ciripelek, szél vagyok és fújok. A végén már nincs semmilyen szerepjáték. Ha felérek, lefekszem és ott maradok. Mosolygós lány fogad, kérdésekkel pátyolgat. Egy kicsit heverészek, de az sem igazán jó, úgyhogy megyünk tovább. Érdekes módon könnyű lesz lábam és megjön a várt fordulat, vége a kínlódásnak. Nagyban örömködöm a K4-en, amikor a keresztben álló fát izomból megfejelem. Fogak koccannak, hanyatt vágódás. De ez sem zökkent ki, a köves út sem, a vízhólyagokkal meg nem vagyok hajlandó foglalkozni. A legnagyobb három centisre nőtt, de szerencsére nem a talpamon. Az utolsó ponton alig időzünk, haladunk tovább. Lassan virrad, Nógrádon 5-kor szól a harang. Aszfalt, a változatosság kedvéért kocogunk egy kicsit. Köszönetet mondok, beérünk. Az asztalon kofola vár és egy pohár, nem tudok ellenállni, aztán már a biciklin ülök és amire nem számítottam: ráz a hideg Diósjenő felé.

Kőkemény túra volt, nekem legalábbis. Nagyon ingadozó volt a hangulatom. Az se tett jót, amikor októberről álmodoztam, maradt a dögmeleg. Brigi nagyon masszív volt. A szalagokra a futók panaszkodtak. Tény, hogy voltak olyan szakaszok, ahol egyáltalán nem volt, én mondjuk nem hiányoltam, csak az útelágazások környékét szalagoznám ki, ha már nagyon muszáj. Köszönjük!

Szondi György Emléktúra 100 -> 75

„Összetévesztetted az eget az éjjel a tó színén visszaverõdõ csillagok fényével.”

Andrzej Sapkowski: Tündevér

A tavalyihoz szinte teljesen hasonlóan indul az idei történet. Amikor saját magamat is meglepõ elhatározással elõnevezek a százas távra, még az a gondolat jár a fejemben, hogy a túráig kénytelen leszek elmenni és részt venni valami bemelegítõ, felkészítõ jellegû eseményen. Vagy néhányszor futni a környéken. Vagy legalább sétálni egyet a tömb körül este. Ez mind elmarad, és csak péntek este jutok el oda, hogy végigböngésszem az útvonalat a térképen és a korábbi beszámolókat. Minden folyamatnak van eredménye, a fent vázoltnak már a címmel lelõttem a poénját: az erõnlét és a motiváció közös távolmaradása azt eredményezi, hogy lenevezek a vállalt távról. Addig – és azután – viszont történik egy csomó, átlagosan érdekes dolog. Álljon errõl itt egy beszámoló, tanulságul annak, aki szeret tanulságokat levonni, és szórakozásul annak, aki szeret hosszú túrákról hosszú leírásokat olvasni.

Szombat reggel van, pakolok gépiesen. Szendvics, kávé, sósmogyoró, szárított gyümölcs, gumicukor. Sok víz. Bögre, sapka, fejlámpa. Kidörzsölõdés ellen kenõcs. Ezek még jól jöhetnek. Elbúcsúzom a még alvó Kerek repkénytõl. Közlekedek, találkozom sétáLós bácsival, társalgunk mindenfélérõl, amíg vonat és busz igénybevételével elérjük Királyrétet. Számos túrázóval együtt szállunk le a jármûrõl, a szolid tömeg, mintegy tizenöt-húsz fõ ráveti magát a rajthelyre. Az elõnevezés megkönnyíti a rendezõk dolgát, és a miénket is: elég bemondanom a nevem, mire rögtön döntési helyzet elé állítanak az indulási idõvel kapcsolatban. Most, körülbelül. Itineremre ráíródik a most megtestesülése, negyed nyolcas formában. A kapott leírást megfosztom nejlontasakjától, áthajtogatom úgy, hogy a térképes oldal épp aktuális szelete legyen a kezem ügyében. Nem tanulmányozom át különösebben a füzetkét, de álljon itt a tartalma: útleírás, térkép, táblázat távokról és szintekrõl. Rengeteg hely van bélyegzéseknek. Az ingem zsebébe csapom a papírt, indulok.

Rögtön induláskor összecsapódok újra sétáLós bácsival, aki egészen a Saj-kútig bírja idegekkel a mellettem tötyörgést. Királyrétrõl kerti vasút pályája mellett sétálunk ki, aszfaltutat követünk hosszan, majd kezdõdik az elsõ, kényelmes, laza emelkedõ, amelynek a végén majd a Foltán-kereszt vár. Eleinte ez még nem okoz semmilyen gondot, beszélgetünk, ballagunk, hirtelen elérjük a Saj-kutat és az ottani két pontõrt. Figyelmembe ajánlják a forrásvizet, amely hidegen, frissen csordogál vékonyan a földszintes kifolyóból. Igénybe veszem a természettõl - és a forrás foglalóitól - kapott szolgáltatást, iszom fél bögrényi hideg vizet, majd elhagyom a helyszínt. Meredeknek tûnõ emelkedõn folytatódik az út, majd nyiladék mellett kanyargok egynyomos ösvényen. Barta Laci robog el mellettem lazán, könnyedén, hegymenetben. A távolban meglátom Bell Sanyi és Lépéshiba kettõsét, de hiába, hogy késõbbi állításuk szerint nem sietnek, alig bírok felzárkózni hozzájuk. Végül sikerül, de addigra csaknem felérünk a Foltán-kereszthez. Ez a második ellenõrzõpont, lelkes, egyfõs õrséggel. Elhagyom az OKT Csóványos felé folytatódó útvonalát, kék négyzetet kell követnem a Szén-patak-völgye felé, vagyis az érkezési irányhoz képest balra. Jobbra, vagyis egyenesen haladva késõbb komoly gondokba ütköznék a túra teljesíthetõségét illetõen. Így is fogok, de más okból. A végig lejtõs úton próbálom kihasználni a reggeli lendületet, és bele-belekocogok, hiába, mert azon kívül, hogy kifulladok, nem hoz komolyabb eredményt. És még a fényképezést is hanyagolom közben. A köves, csúszós, meredek szakaszon négyen is elengednek, nekik ezúton szintén szeretném megköszönni. Elérem a kanyargós mûutat, aztán még egyszer elérem, és arra gondolok, hogy a Börzsöny Éjszakain itt mégiscsak jobban éreztem magam. Aztán megijedek, mert ilyesféle gondolatok érkezéséhez még korán van. Ledöcögök a Szén-pataki Kárpátok per Spartacus-kulcsosházhoz, a padoknál Nád Béláék õrzik a helyszínt és a szörppel teli palackokat. Zöld ízû szörpbõl iszom, sokat, aztán búcsút veszünk egymástól.

Némi kényelmes, aszfalton való téblábolás után hirtelen meredek, poros kaptató visz fel a Suta-berki-nyiladékhoz. Onnan kevésbé meredek és kevésbé poros, de szép hosszú emelkedõ vezet tovább a Rakodó felé, nosza, elindulok rajta. Próbálok elkapni valami tartható sebességet, ezzel jó sokáig lekötöm magamat, mert vagy azt veszem észre, hogy túlságosan sietek, vagy azt, hogy siethetnék egy kicsit jobban is. Akárhogy is nézem, azért közben mégiscsak haladok elõre, sõt, itt-ott találkozom más teljesítmény- és nemteljesítmény-túrázókkal. Örömömre, mert legalább nem unatkozom addig se. A Rakodóra csaknem pontosan akkor érek fel, amikorra a túra elõtti tervezgetés hiperoptimista fázisában számoltam, hogy fel kellene érnem. Ez már a második összefüggõ emelkedõ teteje, jajdejó – teszem hozzá gondolatban. Aztán megtoldom azzal, hogy igen, második a tízbõl. A Fekete-patak völgyében folytatódik az út, biztos, ami biztos, itt is próbálok belekocogni, de ettõl csak görcs áll a lábamba, úgyhogy inkább váltok a terep és a táj bámulása szempontjából is elõnyösebb gyaloglásra. Csodálatos bükkerdõben haladok, közben orsipankáék húznak el mellettem, amikor alibi-fotómegállást tartok. Lentebb magányos pontõr vár, Mátra 115 teljesítõi pólóban, kezében komoly fotótechnikával. Nem idõzök nála sokat, indulok az Oltár-patak völgye felé, ami majdnem még az elõzõ völgynél is sokkal szebb, de azzal sem mondok semmi degradálót, ha azt állítom, hogy ugyanolyan szép.

Sétálok fölfelé, találkozom Kovács Károlyékkal, sétálok tovább, szerpentinen kanyargok végig a Kõkorsónál és fölötte. Tábla adja hírül, hogy a szembõl érkezõ jó úton jár Kemence és mindenféle források felé. A lábaim azt adják hírül, hogy ismét jó úton járnak a görcsbe állás felé. Mindkét információt elraktározom, és megyek tovább a kiegyenesedõ, meredek parton fölfelé. Nem mondanám, hogy élvezem a helyzetet, és mivel nem is kérdezi senki, nem mondom. Más jelzések jelennek meg és a meredekség is veszít egy kicsit varázsából, felballagok az építési területnek álcázott Csóványosra. Szötske teljesít pont- és süteményõri szolgálatot, most épp magában. Leülök vele szemben egy fatörzsre, nyújtok, masszírozom a lábam, próbálom visszaállítani az eredeti állapotokat. Közben süteményt falok, hogy majd minél kevesebb maradjon a Magosfára. A torony belsejébõl intenzív flexelés hangja ad aláfestést a pihenõhöz, kívül kézi rádióval kezében grasszál fel-alá egy ember, aki elmondja, hogy a kilátó teteje nem lesz magasabb a lombkoronánál, tehát majd körbe kell vágni a fák tetejét. A kilátóépítészet további izgalmas szakmai fogásait már nem hallgatom meg, járást mímelve indulok tovább a pontról.

A kényelmes, egyébként könnyen kocogható, zöld sávval jelzett Ételhordó úton hosszan gondolkodom azon, hogy a jelenlegihez hasonló állapotot megengedhetek ugyan magamnak egy hosszú túrán, de nem húsz kilométer körül, hanem mondjuk nyolcvannál. Sétálok tovább a harsányzöld lomb alatt, örömmel veszem észre, hogy enyhén befelhõsödött az ég, és könnyû szellõ jár a fák között, tehát végre nem szakad rólam a víz. Jönnek sorra az ismerõs helyszínek: Hárombarát-nyereg, Gál-rét, Csehvár. Utóbbi elõtt elõcsomagolok egy darab szendvicset a bekészített ötbõl, elnyammogok rajta egészen a várig, ahol kisebb kirándulócsapat néz végig rajtam sajnálkozó tekintettel. Leóvatoskodok Diósjenõre, ezen az utolsó nagyonlejtõs szakaszon újra kisüt a Nap, és megint nagyon meleg van. Az idõjárás ezen állapota egészen sokáig elkísér, hadd fogyjon nagyon az a víz. Elérem a felsõbb, majd az alsóbb aszfaltutat, és utóbbival Diósjenõ belterületét. A tavalyi stikában meggyezõs háznál már leszüretelték a gyümölcsöt, csak néhány szemet látok valahol a magasban. Felsétálok a Havas presszóig és inkább nem írok ide semmilyen erõltetetten poénos utalást a Trónok harcára, pedig ezeken ötletelek. A büfé elõtti padokon lelkes pontõr fogad, és kínál mindenféle ehetõ-iható csodával. Lecsapok a szolgáltatásként kihelyezett magnéziumos pezsgõtablettára, hátha lesz némi jótékony hatása. (Lesz.) Esemesezgetek pár sort Kerek repkénnyel és Suvlajjal, aki valamikor korábban írt rám, de a telefon a zsákomban volt, és nem hallottam. Betérek a kocsmába, három asztalnál ül három, közepesen törzsvendégnek tûnõ személy, egyikük értesíti az éppen teregetõ pultosnénit. Iszom kettõ kávét, amelyeket a néni egy nálam talán alig idõsebb, Saeco márkájú géppel állít elõ. Nagyon kellemesen csalódok a kávéban.

A pontról távozok, nem mûködõ strand és csoda tudja, hogy mennyire mûködõ kempinget, késõbb kalandparknak nevezett akadálypályát követ egy emelkedõ, amelyen nagyon meleg van. Az emelkedõ elviselhetõen meredek, a hõmérséklet elviselhetõen magas. Felbattyogok a Závozra, feltûnik, hogy az a fakilátó, amelyre februárban erre kirándulva új tájelemként rácsodálkoztam, már nincs itt. Eloldalgok a sárga sávon, új figyelnivalót találok, és az a derekam, amely szintén fájt már a Csóványosnál is, de akkor a lábammal voltam elfoglalva. Igazítok a hátizsák pántján, a beállításokkal elbíbelõdök annyit, hogy közben elsétálok a Kun-forrás letérõje mellett, és végig a Kun-rét mellett. A rét végében kilátó áll, kísértetiesen hasonlít arra, amit a Závozról hiányoltam. Kirándulók népes csapatának az utóvédét érem utol, majd szép lassan elsétálok a leghátul lévõket bevárók kisebb, szétszórtan elhelyezkedõ csoportjai mellett. Alig szólnak be néhányan a „hová kell annyira sietni”-vonalon, ez már eredmény. Mármint az, hogy a jelek szerint nem feltûnõ annyira, hogy a beleim lógnak kifelé, és csak ványadt vánszorgásnak érzem a haladásomat. A Kámor emelkedõjén telefonálok Repkénnyel hosszan. Közlöm vele, hogy Drégelypalánk vasútállomása az adott pillanatban mennyire szimpatikus úticélnak tûnik. Van olyan kedves, hogy rám hagyja a döntést. Felérek a Kámorra, felfirkantom a kódot, megállok pár percre pihenni. Muszáj. Megpróbálom meggyúrni kicsit a derekamat, a mutatvány fáj, de valamennyire hatásos. Amikor meghallom a közeledõ gyerekzsivajt, elmenekülök a tetõrõl.

A lejtõ felsõ, meredekebb szakaszát követõen ér utol az utoljára Diósjenõn látott Gábor és Szilárd kettõse, akikhez itt csapódok, próbálva tartani velük a lépést. Lelkesedésükért kifejezetten hálás vagyok, valamennyi át is ragad belõle rám, beszélgetve túrázunk tovább. Csánki-kert, majd a Pénzásás következik, lekötöm magam az informálódással és informálással, pedig csinos kis környék ez. Pénzásásnál tavaly volt valami kajapont, ez most nincs, de végül is nem számít. Felballagunk Drégelyvárhoz, a vár alatti pihenõhelyen ül a két pontõr, akik korlátozott mennyiségû vízzel és csokival látnak el. A vár meglátogatását kihagyom, sõt, szokásomtól eltérõen gondolkodás nélkül leülök, és hosszan ücsörgök a pontõri padnál, újdonsült útitársaim társaságában. Úgy határozok, hogy most mégsem nézem meg közelebbrõl Drégelypalánkot. Körülbelül öt percig tart a hosszas ücsörgés, összekapjuk magunkat, indulás tovább, irány a Börzsönyi Kék hosszú, északi szektora, a hegység ellaposodása feletti magas dombsoron. Eszem ágában sincs a kapcsolódó csúcsgyûjtögetõs mozgalomhoz kitéregetni a csúcsokra, ami a környék újbóli meglátogatását helyezi kilátásba. A nagy börzsönyi párhuzamos útvonaláthelyezések itt kifejezetten elõnyére voltak a túrának: a széles, de eseménytelen dózerútról letérünk egy ösvényre, ahonnan adódik némi kilátás a fák között az Ipoly völgyére, és az azon túl elterülõ síkságra.

Rétre érkezünk, elõttünk a Major-kereszthez címzett ellenõrzõpont. Itt kódot írunk fel ismét, majd induláskor váltjuk egymást Melinda és Tibor lendületesen érkezõ duójával, velük a túra eleje óta körülbelül egy tempóban haladunk. Meredek lejtõ következik, levezet a Kalakocs-pataki pihenõ fedõnéven ismert ellenõrzõpontra. Nád Béláék a Spartacus-kulcsosháztól ide tették át székhelyüket; itt is ellátmánnyal szolgálnak, amely fõleg szörpbõl és valami sós dologból áll, de ha megütnek, sem emlékszem rá. Talán ropi. Van magnéziumos pezsgõtabletta is, másfél deci elõre bekevert szörpben oldom, nem akarom fogyasztani a szörptelen vizet. Rémes íze van, de ez most a legkevésbé sem számít. Az evéssel-ivással töltött rövid megállás után elsétálunk kelet felé a Nagy-völgyben, közben azzal szórakoztatom magam, hogy erõsen tartok a Lopona-fõre vezetõ emelkedõtõl. Okkal. A következõ szakaszon lemaradok Szilárdéktól, akik egyenletesen, könnyedén sétálnak fölfelé, nekem meg minden második fánál meg kell torpannom. Ezt így nem lehet sokáig mûvelni, gondolom magamban, miközben sípolva kapkodok levegõ után. A nagyon meredek szakaszt kevésbé nagyon meredek követi, ezen egész kényelmesre beáll a légzésem, felballagok a délutáni napfényben fürdõ bükkösben a tetõig. Aztán, immár a Kámor után elhagyott sárga sáv jelzésen az akkori iránnyal szembemenve – ez egy kicsit bonyolultra sikerült –, még feljebb kell menni a piros sáv leválásáig. Leválok én is, a jelzéssel együtt, a nagyon meredek emelkedõ után igazából nem érzem nagy megkönnyebbülésnek a nagyon meredek lejtõt. Végül lehuppanunk Királyházára, rátalálunk az ellenõrzõpontra, és örvendezünk, mert korlátlan mennyiségben ehetünk dinnyét és ihatunk vizet. Nem túlzok, ha azt írom, hogy legalább egy harmad dinnyét betolok itt. A rendkívül kedves pontõrök sorra szelik, kockázzák a gyümölcsöt, és közben még vizet is töltenek az arra szorulók palackjába. Fantasztikus!

Ez a pihenõ, és fõleg az elfogyasztott sok dinnye visszaállítja a lelki egyensúlyomat. Felvidámodva sétálunk tovább a Tûzköves-forrásig, ami alternatív víztöltési lehetõségnek nem jó, kézmosónak viszont még elmegy. A kifolyó környéke, és a máskor folyton vizes, csöpögõs fal most csontszáraz. A kézmosást követõen még elsétálunk egy darabig a völgyben, majd megkezdõdik a szigorú, monoton emelkedõ a Nagy-Mánán keresztül a Magosfára. Lemaradok, a látszólagos lendületem ellenére alig bírom tartani a lépést a többiekkel. A szélharangnál még épp ott lelem a társaságot, de utána a Nagy-Mána nyitott, füves tetejéig leszakadok tõlük, csak fent, az elsõ, jó kilátással rendelkezõ helyen érem be az immár négyfõssé váló csapatot. Szétnézek én is, a szomszédban a Pogányvár gerince húzódik, északon még látni az Ipoly völgyét, délen pedig a Csóványos fordít nekünk hátat. A Nap már nem süt le ránk, de fénye még hosszan elkísér. Meglódulunk, a többiek tempósan, én mérsékelt sebességgel. Beérek az erdõbe, ballagok szépen fölfelé, de sem a szint, sem a táv nem akar elfogyni, kénytelen vagyok száz méterenként megállni legalább egy másodpercre. Fújtatva, szuszogva, fáradtan, de fõleg nagyon lassan érem el a fõgerincen a zöld sávot, szerencsére innen már nincs messze a Magosfa csúcsa. Ez az emelkedõ véglegesíti bennem az elhatározást: a Vilatitól átváltok a hetvenötös távra, ha elfogadják teljesítésnek, ha nem. A Nagy-Mána tetejétõl idáig nincs két kilométer az út, ezt volt szerencsém ötven perc körüli idõ alatt megtenni, és ha valamit, hát gyorsulni biztos nem fogok ma este.

Felballagok a Magosfára, a csapat éppen indulófélben van a Szötske és társa által õrzött, meglehetõsen szeles ellenõrzõpontról. Értesítenek, hogy Bubuék áthaladásakor elfogyott az összes süti, ezt egyáltalán nem bánom, mivel csak sós ételt tudok magamba diktálni. Diktálok is némi földimogyorót, direkt aus dem hátizsák. Némi beszélgetés után elhagyom a hegytetõt, következik a lehetetlenül hosszú lejtõ a Fekete-völgy alsó vége felé. Ha nem lennék olyan fáradt, amilyen, és ha nem próbálnék mindenáron a szédítõ 4,3 km/h-s sebességgel rohanni, hogy még sötétedés elõtt leérjek a völgybe, akkor azt mondanám, hogy nagyon hangulatos ez a hegygerinc a süvítõ széllel, a hajladozó bükkökkel és a lemenõ Nap maradék fényével. Jobban meggondolva így is azt mondom, hogy hangulatos. A Dosnya-nyereg környékén a zöld sáv természetesen nem arra megy, mint amerrõl a februári éjszaka emlékszem, hogy érkeztem. Örülnék, ha végre eldöntenék, melyik nyomvonalhoz ragaszkodnak a sok közül. Lejjebb térek az egynyomos csapáson, kanyargok, ha kanyarogni kell, felváltva fájlalom a vízhólyagot a bal lábamon és a derekamat, ami csak úgy spontán nem érzi jól magát. Késõbb még lejjebb térek, és egy arra a kilátás miatt kiemelkedõen alkalmas helyen hirtelen beleütközök a társaságba: Melinda, Tibor, Gábor és Szilárd láthatóan éppen tanakodnak az éjszaka további lehetõségei felõl. Innen együtt közlekedünk újra, immár ötösben. Közben észrevétlenül lemegy a Nap, mi pedig nagyon is észrevehetõen leszenvedjük magunkat egy kiemelten meredek lejtõn. Innen már nincs messze a völgybe vezetõ út, majd maga a völgy – és tényleg. Még éppen van némi világosság, amikor elérjük a Vilatit. Bent buli és nagy zeneszó, kint túrázók és a Diósjenõrõl ismerõs pontõr. Õ kerít nekünk levest, a szomszéd asztaltól átadják a kenyeres kosarat: kiváló babgulyást eszünk vacsorára. A háromnegyed órás pihenõ alatt lemegy bent néhány, mérsékelten elviselhetõ zeneszám, elmutogatom a büfében kávé iránti igényemet, és megérkeznek a mögöttünk levõk, közöttük Csapó Judit, akitõl végül úgy búcsúzunk el, hogy még mindig peszát várja.

Innentõl eltérek tehát az eredeti tervtõl, hiába Repkény biztatása és suvlaj üzenetei. Egyszerûen nem lennék képes keresztülvergõdni a Salgóvárra vezetõ hosszú, köves, egy nyom széles, folyamatosan emelkedõ csapáson, a Hegyes-hegy-orom meredélyén, az Inóci-nyeregre felhúzó földúton és a szinte nyílegyenes Inóci-vágáson. Tévesen mértem fel a képességeimet. Most azonban kifejezetten örülök a döntésemnek, a következõ szakasznak ismerõsnek kell lennie, a Nagy-Hideg-hegyrõl pedig majdcsak sikerül lejutni valahogy. Rögtön a Fekete-völgyben nem tudunk a tervezettnek megfelelõen haladni, a patakmeder-sínek-gyalogösvény trió kaotikus kavarodásában nem mindig választjuk egybõl a megfelelõ irányt. Ez néhol szórakoztató, néhol enyhén bosszantó mutatványokba torkollik, de végül felérünk a Hamuházhoz, itt szusszanunk pár percig. Innen következik a Nagy-Hideg-hegyig vezetõ, változó meredekségû, meglehetõs hosszú emelkedõ, amibõl nagyjából arra emlékszem, hogy sokáig tart, és van közben valahol egy kódfelírós ellenõrzõpont. Arra is emlékszem, hogy a szélvédett helyeken annyi a mindenféle éjjeli rovar, hogy nem gyõzöm elhessegetni õket, valami meg is csíp, egy észre nem vett kullancslégyre gyanakszom. Végül valamikor, a vártnál rövidebbnek tûnõ meredek szakasz után mégiscsak felérünk a ház alatt a mûútra, majd a turistaházhoz. A pontõr srácok bent ülnek, még van néhány szelet paprikás-zsíros kenyér, a turistaház felajánlásából. Elõhalászom a kávés termoszt a hátizsákomból, a hosszabbra tervezett éjszaka holtpontjaira tartogattam, de arra már nem fog kelleni. Megkávézom, sikerült elfogadhatóan erõsre fõzni a löttyöt. A negyedórányi szünet után újra útra kelünk, pont, amikor felérnek sétáLós bácsiék. SétáLós meg is jegyzi, hogy én neki még szintidõközeli teljesítési tervekrõl beszéltem, de megnyugtatom, hogy ebbéli terveim nem változtak sokat, csak a táv, amin vagyok.

A házból kilépve kellemesen hûsítõ szél fogad, sajnos ez nem tart sokáig, a fák között már alig érezni belõle valamit. A hosszú emelkedõ után a hosszú lejtõben sincs nagy köszönet, minden második kõdarabba belerúgok, csúszkálok össze-vissza a lejtõn, és úgy általában nem érzem éppen csúcsformában magam. Jelzésváltás követ jelzésváltást, néhol sárfoltok teszik változatossá a terepet, de továbbra is úgy érzem, hogy nagyon szeretném, hogy végre vége legyen. Aztán elérjük a parkolót, innen már nincs sok. Tényleg nincs. Végre lehet kényelmeskedni, kiderül, hogy van még bõven idõnk, és végre nyíltabb terepen megyünk, alkalom adódik arra, hogy élvezzem a csillagos ég látványát. Végül megérkezünk Királyrétre. Cél. Különös, de meg sem fordul a fejemben a kérdés, hogy mi lett volna, ha továbbmegyek a százason, mert pontosan tudom a választ. Az lett volna, hogy kicsúszok a szintidõbõl, mint a veszedelem, és talán még a célban értem volna a rendezõket, talán nem. Most viszont itt vagyok, meg lehet állni. A vendéglõ belsõ végében Petkes Zsolt kézzel, GISBalazs géppel iktatja a teljesítést, kapok díjazást, szépet, régi kitûzõvel. Utóbbinak különösen örülök. Leülök, falatozom a tetszõleges mennyiségben fogyasztható virslibõl. Jólesik. Gábor és Szilárd hamarosan távoznak szállásukra, maradok Melindával és Tiborral, beszélgetünk, messze van még a reggeli busz. Végül sétáLós bácsi kerül elõ megint, aki valahogy leboltolt az idõközben elõkerült Tincával egy fuvart az elsõ vonathoz Kismarosra. Lecsapunk a lehetõségre. Az autós eljutást vonatozás, majd villamosozás követi. A korai hazaérkezést némi rendezkedés után alvással ünneplem.

Szeretném most is megköszönni a túrát a rendezõknek, a hosszúra nyúló, sokszor több helyen történõ pontõrködést a pontõröknek. Tudom, ez nélkülük nem jött volna létre. Köszönöm a társaságot, a lelkesedést, ami rám ragadt tõlük minden útitársamnak. Itt is megköszönném a hajnali fuvar leszervezését sétáLós bácsinak és természetesen magát a fuvart Tincának – a hazajutás idején és komfortján is sokat segített! És végül, de egyáltalán nem utolsósorban, köszönöm a telefonos biztatást Kerek repkénynek és suvlajnak. Most, a beszámoló írásakor kicsit sajnálom, hogy nem készültem jobban, és nem jött össze minden, de remélhetõleg lesz még sok hosszú túra, akár idén is.

-Kékdroid-

Néhány kép itt

Szondi György Emléktúra 100

Tavaly, magamhoz képest meglepõ realitásérzékkel esélytelennek minõsítettem magam az indulásra, és végül, az idõjárás ismeretében nem is különösebben bántam meg, hogy kihagytam a Szondit. Amikor azonban megláttam, hogy idén újra megrendezik a túrát, valahogy mégis elõtört belõlem egy kis nosztalgia a hat évvel ezelõtti esemény kapcsán. Elvágyódtam túrázni. A felkészülés érdemi része egy telefonhívással kezdõdik: -rafter- ötlete nyomán suvlaj figyelmeztet, hogy másnap lejár a túrára az elõnevezési határidõ. Megkérdezem Kerek repkényt, hogy óhajt-e csatlakozni ezen vidám nyári kiránduláshoz, de elutasító, sõt, fenyegetõ válaszban részesülök. A telefonos kommunikációt számítógépes váltja, személytelenebb, mivel mindenféle automatákkal történik: regisztráció, netbank, utalás, miegyéb. Késõbb végignézem alaposan az útvonalat. Egy-két szakasz kivételével ismerõsnek kellene lennie mind a százegynehány kilométernek, de egy csomó részen vagy sötétben jártam még csak, vagy utoljára hat éve, vagy mindkettõ egyszerre. Végül azzal zárom le a felkészülést, hogy úgyis túl sok helyen sûrûsödnek számolhatatlanná a szintvonalak, fölösleges túlaggódnom a kérdést. Edzettség? Lelkesedéssel pótolom, és azzal a csalóka reménnyel, hogy a szervezetem talán emlékszik, milyen lehet egyszerre száz kilométert gyalogolni.

Suvlaj, -rafter- és Tamás triójához szombat hajnalban csatlakozom, rövid utazást követõen Királyréten parkolunk. Mellettünk ugyanezt Vagdalthúsék teszik. Vendéglõben találjuk a rajthelyet, az elõnevezésnek köszönhetõen elég a nevemet bemondani, és máris a kezembe kapom az itinert. Amíg az elõkészületek zajlanak, átnézem: útleírást, térképet, részletes résztáv- és részszinttáblázatot, szintmetszetet találok, plusz az igazolások helyét. A pólóm mellzsebébe hajtogatom a lapot, ott legalább mindig kéznél lesz. Hat óra ötvennégy perckor a fõrendezõség elé járulok rajtidõért. Másnap reggel hét óra ötvennégy percig kell visszaérni a sikeres teljesítés érdekében. Meglátjuk.

Kezdjük a sétát rögtön egy emelkedõvel. Elhagyjuk Királyrétet, négyesünk rövidesen trióvá alakul, amely többé-kevésbé elnyújtva, de a Kisinóci-rétig nagyjából együtt halad. Erdei aszfaltutat követünk, felettünk alagutat képeznek a behajló faágak, zöldet, fényeset. Kellemesen hûvös a levegõ, és ez az egész napra igaz lesz, ideális nyári idõjárásban túrázhatunk, nappal legfeljebb 25°C-ban, a hajnali órákra 10°C-ra csökkenõ hõmérséklettel. Hat évvel korábban majd' el lehetett pusztulni a hõségben, ahhoz képest mindenképpen jobb dolgunk van. Lassan elhagyjuk az aszfaltot, kényelmes emelkedõvel jutunk fel a mi szemszögünkbõl most Nógrád felõl érkezõ kék sávhoz. A Semmelweis-forrásnál találjuk az elsõ ellenõrzõpontot, négyjegyû számot írunk fel a kihelyezett utasításnak megfelelõen. A forrás, szokásához híven, nem üzemel, legalábbis nem a foglalatnál, mert mellette-alatta csordogál némi víz. Kezdõdik a határozottabb kapaszkodó a Saj-kút-bérc felé és keresztül rajta. Van benne egy éles balkanyar, figyelmeztetem magam, onnan ugyanúgy sokat kell fölfelé menni, de legalább feltûnõ tájékozódási pont lehet. Az itiner késõbb figyelmeztet arra, hogy egy dózerútnál a szokásosnál szélesebben sikerült a dózerolás és a kék jelzések követhetõsége is nagyobb figyelmet kíván. A széles dózerolás mellett bóklászunk tehát egy darabig a zavarosban, majd újra kényelmessé válik az ösvény, és felballagunk a Foltán-, vagy, ahogy mostanában jelzik, Fultán-kereszthez. Fiatal pár õrzi a pontot, alaposan felöltözve – ülve meglehetõsen hideg van. Szétnézek jól a helyszínen, továbbra is ugyanaz a kellemes tisztás, ami volt, jó pihenõhely útban a Csóványos felé. Nem pihenünk meg, lévén nem is a Csóványos felé megyünk (nem egybõl), meg aztán, ez nem az a nap.

Kék négyzet a következõ követendõ jelzés, elhagyjuk a tisztást. Balra, a fák lombja felett szép kilátás nyílik a Börzsöny völgyeire és a völgyeken ülõ felhõkre. A felhõk lassan felszállnak, a látnivalók, ha csak a fák között átszûrõdve is, de velünk maradnak még. Meredek, köves, poros utat követünk lefelé, rövidesen elérjük a Spartacus-kulcsosházat, ahol Szilóék már a jövõ évi LeFaGySz-szal riogatnak, melynek helyszíne ismét a Pilis lesz. Alig várom, hogy személyesen is megtudjam, milyen érzés a Vadálló-köveknél bénázni a lefagyott ösvényen. Most azonban térjünk vissza a Börzsönybe: tetszõleges higításban lehet szörpöt fogyasztani, iszom vagy egy literrel a kevésbé édes típusból. A lé színe alapján almás ízesítést várnék, ezért alaposan meglep, hogy bodzaízût sikerült keverni. Pedig állítólag tudok olvasni. A rövidre szabott itatást követõen folytatjuk a túrát, ismét emelkedõvel, méghozzá az elõzõnél talán hosszabbal: most a Rakodó a célpont, a nyereg a vulkán peremén, egyben turistaút-csomópont. Sármentes, köves emelkedõ következik, kényelmesen járható, és az emlékeimhez képest talán kevésbé meredek. Fiatal tölgyesben túrázunk, hátunkba süt a Nap. Elhagyjuk a jelzett kitérõt az Újpest-forrás felé, majd egyszer talán oda is ki kell térni. Most nem, most sietünk, amíg még tart a lendület. Nemsokára fent is vagyunk, látszik a fák között a kereszt és a jelzõtáblák oszlopa. Megállás nélkül áthaladunk.

Az áthaladással vett lendülettõl és a térdkímélés jegyében Suvlaj elöl elkezd kocogni, kényelmesen, és ezt a példát -rafter-rel együtt követjük, én néha kiállok az útból, néhány közepesen pocsék fénykép elkészítéséért. Megérkezünk a Fekete-patak völgyébe, csodaszép, mély, sötét völgy ez, óriási bükkfák között zúg le a víz az Ipoly felé. Lentebb néhol át is kell kelni a patakon, egy ilyen átkelésnél -rafter- meg talál mártózni a vízben, hogy ne legyen olyan könnyû számára a túra. A Fekete-rét elõtt, az árnyékban találjuk a soron következõ ellenõrzõpontot, a pontõr eligazít a Csóványos felé. Itt találkozunk Siményi Miklósék hármas csapatával, velük talán egészen Kisirtáspusztáig össze-összefutunk. Az Oltár-patak völgyét követjük tehát, immár fölfelé. Ez sem kevésbé látványos, mint az elõzõ völgybéli út volt, a névadó patak bõvizûen zúdul a kövek között, közben mindkét oldalt és szemben is meredek hegyoldalak magasodnak fölénk. Elhagyjuk a Bene-kút kõépítményét, egyre magasabbra kapaszkodunk a patak fölé, mellettünk, valahol fent pedig impozáns kõalakzatok törnek ki a hegy oldalából. Egy visszafordító kanyar után elérjük a Kõkorsó enyhén szerpentinezõ emelkedõjét, a botokra helyezem a terhelést, a táj figyelésérõl átváltok az út és önmagam figyelésére, legalább amíg fölérünk. A piros háromszög becsatlakozásáig tart a rövid oldalgerinc követése, innen kényelmesebben, az egykori vulkán kráterének szélére felvezetõ nagy kerülõvel jutunk fel a hegytetõre. Magas bükkösben ballagva érjük el a Csóványost.

Idefent a pontõrök jóvoltából sütemény és víz fogad. A süteménybõl egy hármas tömbbé összeállt darabra lecsapok, de a vízvétel lehetõségét meghagyom azoknak, akik csekélyebb saját készlettel rendelkeznek. Kirázom a cipõmbõl a felgyülemlett hordalékot, a mennyiségen meglepõdök, mert ennyi bioaprólékból már egy kisebb kertet ki lehetne tenyészteni. Nem csak képzeltem tehát, hogy van valami a cipõben a lábamon kívül. Még pár percig társalgunk a jelenlévõkkel, majd elhagyjuk a Börzsöny tetejét. Az elsõ igazi pihentetõ szakasz áll elõttünk, hosszan tartó, kényelmes ereszkedés Diósjenõig. Magányos – mármint a százason egyedül induló – túratársnõt érünk utol, -rafter- társalog vele hosszabban. A Nyír-réti romból és a Hárombarát-vadászházból sem maradtak az útról látható nyomok, és most nem állunk meg hosszabban keresgélni. Ételhordónak hívják az utat, elvégre a egykori felsõ létesítményekhez ételt kellett valahol felhordani – világosodok fel. Réten vágunk keresztül, mellettünk párás kilátást képzelhetünk a Cserhát lankásabb vidéke felé. Egy határozott dózerúton magányos munkagéppel találkozunk, amint békésen sárgállik az erdõben. Csatlakozik hozzánk a piros X-szel jelölt sífutó út, kíváncsi lennék, hány sífutó sífut le a Csóványosról pont a Csehvárra. Biztos akad néhány, mondjuk ötévente. Elhagyjuk a Csehvár késõ középkorban elpusztult tömbjét, csúszós-sáros ösvényen kanyargunk le Diósjenõ szélére. Itt hagy állva minket orsipanka és útitársa, illetve még a ponton találkozunk egy pillanatra. Besétálunk a faluba, rendezett, csendes porták között kanyargunk. Egy háznál idõs néni dobálja szelektíven a palackjait. Másutt kerti bográcsozás zajlik. Normális emberek normális dolgokat mûvelnek, nekünk meg még hátravan a táv háromnegyede, úgy kell nekünk. A kocsma felé közeledve kezd sûrûsödni a forgalom. A pontot itt GISBalazs õrzi, ismét szörppel kínálhatjuk meg magunkat. Külön dicséret illeti egyébként a rendezést, hogy a saját bögrével nem rendelkezõ túrázókat nem eldobható pohárból kínálják frissítõvel. Pihenés közben odalép hozzánk egy néni, vennénk-e málnát, sokat? Sajnos nem, pedig a málna finom, de mostanság nem vágyom ipari mennyiségû málna megutaztatására. Körülbelül hét percnyi ücsörgést követõen elindulunk, irány a következõ mumus, a Kámor.

Elhaladunk a kihaltnak látszó diósjenõi strand mellett, a kemping ehhez képest már kellemes csalódást jelent. Mûködik is, meg látszólag vendég is akad néhány. Belépünk az erdõbe, meredek, de legalább árnyas-hûvös kapaszkodó vezet fel a Jenõi-Závozra. Innen visszatekintve gyönyörû kilátás nyílik, amelynek fõ elemét a Naszály tömbje jelenti. A nyeregben egyébként számos kirándulót találunk, gyerekeseket és nemgyerekeseket, sokakat. Néptelenebb ösvények felé kanyarodunk, sárga sáv jelzi utunkat, amely hol fiatal erdõben, hol tágas réten vezet keresztül. Elhagyunk egy táblát, a rövid kitérõ a Kun-forrás felé invitálna, sajnos nincs kéznél a térképem, mert arról egybõl látnánk, hogy érdemes kilépni. -Rafter-rel már kezdjük azt gondolni, hogy a Závoznál ellépett Suvlajt már csak a Kámor tetején látjuk viszont, amikor hirtelen a hátunk mögül halljuk meg a hangját. Ravasz. Egynyomossá szûkül a járható út, ahogy egyre feljebb sétálunk a hegyre. A tetõn ugyan nincs sok látnivaló, elõtte pártíz méterrel viszont nyílik néhány kilátóhely, ahonnét az iménti kilátás bõvített változatát szemlélheti meg az errejáró. A bõvítés jelentõs, a közeli hegyek mögött elõbukkan a Visegrádi-hegység távolban kéklõ vonulata. A láthatárt minden más irányban pára lengi be, pedig talán (egész biztosan) még a Mátráig is el lehetne látni. A tetõn kódot írunk, és persze majd' minden itt készült fényképen látszanak az illetékes túramozgalom igazolópöttyei is. Publikálásra amúgy is alkalmatlanok lesznek, vélekedem, és igazam lesz. A hosszan elnyúló emelkedõ után hirtelen meredek lejtõ következik, leoldalgunk rajta óvatosan, és késõbb sem lesz sokkal kényelmesebb. Feltûnik közben egy-két dolog, ami még nincs a mai napon a kényelem mellett: nincsenek szúnyogok, böglyök s egyéb vérszívók, és nincs (érdemben) susnyás útszakasz. Boldogság.

A Csánki-kert névre hallgató elágazás után a kék négyszögre cseréljük az eddigi sárga sávot, ezen közelítjük meg a Pénzásást, az út végén már a közeli Wenckheim-vadászkastély bekötõútjára térve. Mindenfelé egykori kisvasutakról regél még a térkép, -rafter- felhívja a figyelmet egy régi-régi útátjárójelzõ karójára is. Szerencsére a hegységben egész hosszan kanyarog négy kisvasúti üzem is, melyek közül kettõ technikailag összetartozik, és talán egyszer újra össze is épülnek. A Pénzásásnál frissítõponttal várnak a rendezõk, van megint szörp, víz és mindenféle kenyerek. Itt találkozunk Lippai Beáékkal, velük majd' a túra végéig folyamatosan váltjuk egymást a hosszabb megállásra csábító ellenõrzõhelyeken. Az étkezést követõen ismét eltávolítom a biomasszát a cipõm belsejébõl, majd csatlakozom a többiekhez, amikor távozásra kerül a sor. Immár a Börzsöny saját kék jelzését kell követnünk, a drégelyvári kitérõt leszámítva is bõ tíz kilométeren keresztül. Kényelmes hullámvasutazással átsétálunk Drégely várához, amely a mai túra emblematikus helyszíne. Az emléktábla szövege talán a leghatásosabb a mûfajában, mindenképpen érdemes megállni elõtte és végigolvasni. Az ellenõrzõponton két kisgyerek+anyuka fogadnak, amíg -rafter- kiborult tökmagos csomagjának a tartalmát szedegedik össze, addig kilátogatok a várba. A nyaktörõ lépcsõsoron felérve néhány kirándulót látok lézengeni, és persze itt is fantasztikus panoráma fogadja az egyszeri turistát. Állok pár másodpercet itt, próbálom felidézni, milyen lehetett itt állni, nyolcvanszoros túlerõvel körülzárva, aztán gyorsan elhessegetem a gondolatot. Még a végén rosszat fogok álmodni.

Óvatosan visszatotyogok a pontõrökhöz, köszönettel elfogadok egy kis nápolyit, -rafter-tõl pedig köszönettel elfogadok egy marék tökmagot is. Étkezgetve vágunk neki a hosszan elnyúló, lankás emelkedõkkel tarkított szakasznak, amely kis híján végigvezet a hegység legészakibb vonulatán. A Tányéros-tetõn átlendülünk, a Sárkány-törésnek a neve viszont sokkal érdekesebb, mint a hely maga. Sajnos még törött sárkány sincs. Utána a Kõkapu szolgál némi érdekességgel, ahogy az egyszerû szekérút alacsony kõfalak közé szorul emelkedõ közben, de ezt követõen monotonabbá válik az út, csak az elágazások mutatják, hogy haladunk elõre. Odébb kirándulók jönnek szembe, és egy helyen egy villanásnyi kilátást is kapunk az Ipoly völgyétõl északra fekvõ, laposabb terület felé. Végül tágas rétre érkezünk, a végében vár a Major-kereszthez rendelt ellenõrzõpont, kódot kell írni. A Börzsönyi Kéket elengedjük Bernecebaráti felé, a zöld sávot viszont megtartjuk, átvágunk a réten és belevetjük magunkat a Nagy-völgyig tartó ereszkedésbe. A döcögõs, meredek emelkedõn néha felpillantok, a völgy túloldalán tornyosuló gerincet nézve tudomásul veszem, hogy vége a második pihentetõ etapnak, újra jöhetnek a meredek és még meredekebb emelkedõk. A Kalakocs-pataki pihenõnél a pontõr Balaton szelettel kínál, ami igen jólesik, még egy müzliszeletet rátankolok a saját készletembõl. Suvlaj leheveredik a fûbe pihenni, majd -rafter- is követi a példáját. Indulás után még elkanyargunk egy kicsit a völgy mélyén futó, nyomokban murvás földúton, majd piros sáv jelzés invitál betérésre a fák közé, dél felé. Itt kezdõdik az emelkedõ a Lopona-fõ felé. Õszinte hely: nagyon fel kell menni, rövid úton sok szintet összeszedni. A környezet legalább szép, gondolom, miközben éppen a tüdõm és a szívem egyszerre tolong kifelé a mellkasomból. Fent szerencsére megint nem érezhetjük kényelemben magunkat, mert a hegygerincet elérve még feljebb kell ballagni, mielõtt elindulhatnánk végre lefelé, Királyházára. Ennek megfelelõen a lejtõ is kellõ meredekséggel bír, elképesztõ segítséget jelent a térdeimnek a két túrabot. Lefelé menet azért rámutatok az elõttünk magasodó hegytömegre, elvékonyodó hangon közlöm, hogy oda kell még felmenni. Suvlaj mögöttem érdekes nevetéssel veszi tudomásul a látottakat.

Királyháza-felsõ, hirdeti a tábla, és ez most nem vasútállomásra, hanem vadászházra utal. Az ellenõrzõpont õre dinnyével kínál, korlátlan mennyiségben. Igyekszünk megfelelõen viselkedni, és fejenként 15-20 szeletnél többet nem megenni. Közben kirándulók jönnek-mennek a völgyben, néhányan arról, amerre mi indulni készülünk. Bedinnyézve sétálunk át a Tûzköves-forráshoz, fõleg kezet mosni, itt találkozunk Vida Imrével, leülünk pár percre. A túra vizuális csúcspontja következik, nem kis részben azért is jöttem el, hogy végre körülnézhessek a Nagy-Mánáról világosban. Az eddigi alkalmakkor, amikor itt jártam, valahogy mindig éjszaka volt. A forrástól felsétálunk a Nagy-Mána-bérc végén álló emlékmûhöz. A szélharang most csendes, és nem is próbálom megszólaltatni, majd szól, ha arra kerül sor. Az emlékhelytõl sejtelmes bükkerdõben ballagunk tovább a nyitott hegygerinc felé, a fák között alig talál magának utat hozzánk egy-egy kósza napsugár. Felérve a nyílt útra szinte lépésenként megállok körülnézni. Mellettünk a Pogányvár gerince húzódik, oldalában tágas réttel. Elõttünk a Magosfa-Csóványos gerinc, amely felé a Rózsa-völgy húzódik a mélységben. Elképesztõen szép látvány, önkéntelenül is további, kiránduló-jellegû látogatások ötletei merülnek fel bennem. Suvlaj a hegytetõn üldögélve vár minket be, Imre már ellépett egy ideje. Beszélek Kerek repkénnyel telefonon, elmesélem, micsoda szép helyen járunk, hadd irigykedjen. Még próbálok néhány fényképet készíteni, de az akkumulátor úgy dönt, neki mára ennyi elég a szépbõl és szabotálja a további képek elkészítését. A tartalék meg valahol a táskám mélyén lapul, szuper. Az idõközben útnak eredõ többiek után iramodok, betérünk az erdõbe, és úgy döntök, majd a Magosfán kap új tápot a fényképezõ szerkezet. Túrázunk tovább. Az eddigiekhez képest nem is túlságosan meredek vagy nehéz úton érjük el elõbb a Csóványos felõl érkezõ zöld sávot (ennek a másik irányát vettük igénybe délelõtt Diósjenõ felé), utóbb pedig a Magosfa csúcsát. Nem Tátralátunk, sajnos innen nincs kilátás. Ami viszont van: a Csóványosról ismerõs pontõr lány a bélyegzésen túl süteménnyel és vízzel kínál – társa épp a vízkészletet pótolja a Rózsa-forrásból. A hegytetõn való vízosztás feltétlen értékelendõ gesztus, tudom, hogy kihívás megszervezni, és persze nagyban függ a forrás vízhozamától. Süteményezek egy kicsit, majd az akkucsere mûveletével kötöm le magam, végül elbúcsúzok a pontõrtõl és a zöld északnyugati ága felõl újra felbukkanó Imrétõl. Elindulunk a Fekete-völgyi panzió (ld. még: Vilati) felé vezetõ hosszú lejtõre.

Még az elején megbeszéljük, hogy semmiképpen nem szabad elveszteni az új zöld sáv jelzést, mert az mindenféle változatban terjeng végig a gerincen, és jó lenne a helyes utat követni. Trappolunk lefelé, elhagyjuk a Dosnya-nyerget, majd egynyomossá váló csapáson bujkálva haladunk tovább. A háttérben lassan lemegy a Nap, visszatekintve néhol látható, ahogy aranysárgára festi a hegygerincet. Egy helyütt kilátás nyílik a hegyoldalból, alattunk a Fekete-völgy, mellettünk már a késõbbi útvonal, a Holló-kõ – Vár-bérc gerinc húzódik. Újabb félelmetesen szép helyen járunk. A kanyargós út néhol elbizonytalanít, hosszú meredélyen zúgunk lefelé, nem tesz jót, sem pszichikailag, sem fizikailag. Aztán újra felbukkan a jelzés, ez jót tesz, de a követendõ út továbbra sem vádolható azzal, hogy kényelmes lenne. Elérjük végre a Fekete-völgyet, de még át kell kelni a patakon, megint. A feladat nem egyszerû, ha az ember nem akar egyúttal lábat is mosni. Megoldjuk. Betérünk a panzióba, GISBalazs fogad, leültet, párnás szék és hosszú, tömör asztal a berendezés, csupa kényelem. Itt ér utol bajnai, Edu-Show és Óra triója, õk késõbb, majd a Magyar-hegyre vezetõ emelkedõn végül el is lépnek tõlünk. Rövidesen kényelmes adag babgulyást kapunk, mint ellátmányt. Nagyon finom. Repetára is nyílik lehetõség, de ezzel nem élek, elegendõnek érzem az egy adagot. Kólát is veszek, bár ez nem bizonyul olyan jó ötletnek, mint amilyennek elképzeltem. Egy kávé talán többet érne, de az adott helyzetben mégis a cukros üdítõre szavazok. Étkezést követõen kissé félrevonulok, zoknit váltok tisztára, vastagabbra. Jó döntésnek bizonyul, a talpamnak nem lesz semmi kínja késõbb sem.

Pontosan félórás megállást követõen indulunk tovább, jóllakottan és – eleinte úgy tûnik – felfrissülten. Odakint még nincs teljesen sötét, de már közelítünk felé, már induláskor a nyakamban lóg a fejlámpa. Rögtön egy kellemes emelkedõvel folytatódik a túra. A piros négyszög jelzés visz fel a gerincen vezetõ piros sávra, ennek ismerõsnek kell lennie, idén januárban jártuk Repkénnyel végig a Holló-kõtõl Vörös-kõig mozgalom keretében. Akkor hó volt és hideg, és teljesen más terepviszonyok uralták a Börzsönyt, úgy kellett utat törni fölfelé. Most az összevissza köveken botladozunk, ahogy az aljnövényzeten keresztül követjük a jelzett csapást. Az emelkedõ mintha sosem akarna véget érni, ráadásul a köveken való botorkálás sokat lassít rajtunk. Nagy küzdelmesen felérünk a Holló-kõre és megállunk pár percre pihenni. Még az éjszaka elején járunk, enyhe fény dereng a távolban, de a Magosfa gerince felett már látszanak a csillagok. Itt is lehetne hosszasan nézelõdni. A hideg szellõ indít tovább, nem érdemes túl sokáig fagyoskodni egy helyben. Újabb emelkedõk következnek, melyek közé pár lejtõ ékelõdik. A botladozás elkísér, felcsoffadunk a Kövirózsásra, újabb és újabb nagyszerû kilátópontokat érintve közben. Odébb, egy tágasabb elágazásnál a Salgóvár tömbjének kell nekiszaladni. Szemközt fényes pöttyöt veszek észre, vadállatnak egyszemû, másik túrázó lámpájának gyenge. Akkor viszont szalagozás lesz, fényvisszaverõ rásegítéssel: nagy segítség. Felérve a várhoz a pontõrbõl csak egy, a sátorból kinyúló kezet látok, kétszer: egyszer, amikor elveszi az itinert és egyszer, amikor visszaadja. Pihenõ helyett továbbállunk, eloldalgunk a várból megmaradt hatalmas kõtömb mellett, ismét jól jönnek a visszavilágítós szalagok. Némi lejtõvel hosszú kerülõt teszünk, majd fellépkedünk a Magyar-hegy oldalába. Elõttünk-alattunk az Ipoly-völgyi falvak fényei szûrõdnek át a fák sudár törzsei között. A hegytetõre itt nem kell felmenni, a jelzés pár méterrel alatta kúszik át a gerincen, hogy utána hosszú, monoton ereszkedésbe kezdjen Nagybörzsöny felé. A tetõt jelzõ iránytáblát követõen hosszú boly állt be sorba itt: valahol elöl bajnaiék trappolnak, mögöttük Lippai Beáék hármasa halad, õket mi hárman követjük, míg a mögöttünk haladó csoportból valaki egy brutális fényerejû lámpával borzolja a kedélyeket.

A lejtõ alja felé közeledve, a Száraz-kúthoz jelzett vadászháznál kiállunk a sorból, lecsapunk a három padra, felosztjuk egymás között. Iszom egy kortyot, magamba gyûrök valami müzliszeletet, de ennél tartalmasabbra van szükségem. A fogfájásom amúgy is elõkerült a Salgóvár felé menet, paradox módon akkor érzem magam jobban, ha rágok valamit. A szünetnek ismét a hûvös éji levegõ vet véget, továbbindulunk, mielõtt a fagyott nyári turisták emlékmûvévé dermednénk. Leérünk a Magyar-völgybe, patakon lépünk át, majd mindenféle árkokon át bóklászva kanyargunk a faluszéli rétek mentén. Végül, ismét egy gázlón átlábalva egyenesbe állunk Nagybörzsöny felé és besétálunk egészen az elsõ néhány házig, ahol is szalagozás térít el a Hosszú-völgy felé. Az ellenõrzõpontot a völgyben, a Nagybörzsöny-Nagyirtás kisvasút végállomásánál találjuk. A közeli nyomóskútnál megtöltöm a kiürült vizespalackomat, a ponton pedig eszem pár szelet alaposan megsózott zsíros kenyeret. A huzatos ellenõrzõponton körülbelül öt percig bírunk tartózkodni, utána a szél továbbkerget. Egy tábor bejáratánál újra átlábalunk a patakon, ami fõleg azért mókás, mert van híd is. A vasútvonal mentén, széles úton haladunk a hidegben, kezdek arra gondolni, hogy mégis elõ kellene bányászni a kabátot, de aztán elvetem az ötletet és összekulcsolt karral ballagok tovább. Elérünk egy újabb elágazást, balra a Kereszt-völgyben haladó kék kereszt nyújtana kényelmes eljutási lehetõséget például a Vasedény-kulcsosházhoz, de mi a sárga háromszöget választjuk, és nekivágunk a Hegyes-hegy-oromra vezetõ meredek, nehéz, benõtt emelkedõnek. Ha van fölösleges turistaút, akkor ez az, gondolom menet közben, ahogy a háromszáz méter szintemelkedésen igyekszem túlesni az erre adott 1,3 km távon belül. Szerencsére errõl az ösvényrõl sem sajnálták a rendezõk a szalagozást, mert csak a jelzésekbõl a sûrû alj- és egyéb növényzetnek köszönhetõen elég nehéz lenne sötétben összerakni a helyes irányt (pontosabban azt, hogy melyik úton nem botlok bele valami szakadékba).

Fent amúgy se kilátás, se a térkép által ígért torony, se semmi, csak az ellenõrzõpontot jelölõ papírlap fogad. A toronyban mondjuk nem vagyok biztos, hogy nincs, attól, hogy nem látom. Felírom a kódot, bevárom a többieket. Fent a Hold világít felém sápadt sárga fénnyel, valahol a gyér lombozaton túl. Ez azért szép. A lejtõ már kevésbé, legalábbis eleinte. Leóvatoskodunk egy nyeregbe, ahol a sárga kör vezetne a Dijós-kút felé, ha hagynánk. Követjük az eddigi jelzést Kisirtáspuszta felé, hosszan ereszkedünk a láthatóan ritkán járt, egynyomos ösvényen. Végül fentrõl már látható kezd lenni az ellenõrzõponton bóklászó lámpák fénye, lehuppanunk. Lelkes pontõrök fogadnak, vegyes édes és sós apróságokkal kínálnak. Akad még egy kis kóla, meg valami egyéb ízû üdítõ is. Fõleg sósmogyorót és mazsolát próbálok beépíteni a szervezetembe. A környéken még jelen lévõ túrázók jórészt a sikeres teljesítéshez hátralévõ idõt számolgatják. Egy pillanatra én is belegondolok, mennyire ketyeg az óra és mit kell a ketyegés alatt még letudni. Óvatos optimizmus fog el egy pillanatra. A pár perces megállást követõen továbblépünk, mécsesek világítják meg az elsõ néhány lépést, majd a kisvasút csúcsfordítójánál a vágány végét jelzõ tábla fehérlik szembe, amikor rávilágítok. Elõszörre megijedek tõle. A sötétbe burkolózó Kollár-völgyben követünk egy meglehetõsen zajos patakot, egyre feljebb és feljebb kapaszkodva. Néhol sáros, vízátfolyásos az út, de lehet, hogy csak én képzelem úgy. Van, ahol tényleg nem képzelem, és a széttrancsírozott dózerúton bokáig merülök a trutyiba. Mindegy. Felettem valahol az elõttünk haladók lámpái furcsa iránytöréseket tesznek az eddig határozottan, hosszan ívelõ útvonalba. Elérjük az Oldaltmászó-kutat – találó név – és mi is kiszerpentinezünk a völgybõl. Ennek örömére rövidke pihenõ következik.

Továbbhaladva sárga háromszög jelzés invitál kilátást nézni, és bár valóban kezd pirkadni és jó lenne nézelõdni egyet, az idõnk ezt már nem engedi meg. Egy vagy több széles völgyfõt kerülünk ki, és szép lassan felmegyünk az Inóci-nyeregbe. Kódot írunk, sõt, nekem bélyegzésem is van: ha jól hasonlítom össze a lenyomatokat, akkor a diósjenõi ponton véletlen ide kaptam elõször a pecsétet. Felírom a csekély bonyolultságú kódot, mert rövid, hárombetûs szavakat még most is képes vagyok értelmezni. Lehet menni lefelé. Szétszakadozva, egymástól lassan növekvõ távolsággal döcögünk Kisinóc felé. A lejtõn, amióta megszûnt az emelkedõ jelentette igénybevétel, a fogfájásom újra kopogtat, de most semmiféle trükkel nem tudom elûzni. A fájdalomcsillapítóra gondolok a táskámban, de csak gondolok rá, nem merem megkockáztatni, hogy esetleg valami egyéb problémát okozzon. Közben, mellesleg kivilágosodik annyira, hogy lekapcsolom, majd elteszem a fejlámpát. Ezért jók a nyári túrák. Mellettünk balra, kelet felé esik a következõ emelkedõ gerince, de már nem nézek ennyire sem elõre az idõben. Egyelõre érjünk le a Kisinóci-rétre, ott majd lehet gondolkodni. A meredek lejtõ néhol csúszós lejtõt jelent, majd végre megérkezünk a Pokol-völgybe, ideje volt már. Némi sáron átlábalva érkezek meg az ellenõrzõpontra, lerogyok egy fatuskóra a tábortûznél. Suvlaj is érkezik és némi szünet után -rafter- is befut. Itt dõl el végül, amit -rafter- már az Inóci-nyeregben is szorgalmazott: mindenki megy, ahogy tud, a saját tempójával. Elbúcsúzom a többiektõl és elindulok az Inóci-vágáson fölfelé, elõttem a Nagy-Hideg-hegy.

Szépen, óvatosan, a botokkal erõteljesen segítve a haladást, araszolgatok felfelé a végtelennek tûnõ egyenesen. Szerencsére ez az út jól járható, száraz, és nem annyira köves, mint amennyire emlékeztem rá. Valahol még hátranézve mintha suvlajt látnám közeledni, és késõbb kiderül, hogy tényleg õ az. Ballagok tovább, iszom, amikor úgy érzem, szomjas vagyok – ez egyben a fogamra is némi gyógyírt jelent. Balra kék háromszög jelzés jelez kilátóhelyet, kicsit benõtt már, de megnézem magamnak, aztán sétálok tovább. Kicsit feljebb kék kör jelzés jelez forrást, csendben zubog ki a víz egy nagy, ferdén lapos szikla alól. Ezt is megnézem magamnak, aztán sétálok tovább. Sosem lesz ennek vége? - teszem fel a kérdést, és ekkor érkezik meg a kék négyszög jelzés balról, a Vasedény-ház felõl. Innen már egész részletesen emlékszem az útra. Dózerút, kis ösvény, emelkedõ, ház. A teraszon Joeyline áll, pontõri minõségben, fellépdelek hozzá. Gyorsan elintézzük a bélyegzést, elmeséli, hogy korábbra várta a tömegeket, ehhez képest még csak most kezd érkezni a többség. Ettõl egy kicsit meglepetten állok tovább. Körülbelül két órám van leérni Királyrétre, ezt már meg kell oldanom valahogy.

A lejutás elméletben egyszerûnek tûnik. Mindenféle síutak kanyarognak össze-vissza, a számomra kijelölt kék négyszöget szerencsére egyszerû követni a terepen. Ezen jelzés meredek és sáros lejtõit aztán a kék kereszt meredek és sáros lejtõire cserélem, a vizenyõs ösvények elég hosszan elkísérnek. A Cseresznyefa-parkolótól végül szerencsém van, a síút és a Taxi-nyiladék is kiválóan járható. Lebotorkálok Királyrétre, és amikor tudatosul bennem, hogy rövidesen megérkezem, egy kis idõre még a fogam se fáj. Besétálok a rajt-cél étterembe, a rendezõség részérõl Petkes Zsolt fogad lelkesen, kapok oklevelet, kitûzõt, kis faérmet – utóbbi különösen tetszik – és végre leülök, egy virsli és egy nagy bögre tea kíséretében az utoljára tegnap reggel látott Tamás mellé. Pár perccel késõbb befut suvlaj, majd, valamivel kicsúszva az idõbõl, megérkezik -rafter- is. Némi molyolást követõen indulunk haza, az autóút forgalma alacsony, a Nap süt az égen, és úgy általában minden zajlik ugyanúgy, mint rég.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani útitársaimnak, suvlajnak és -rafter-nek a társaságért, egyedül biztosan nem tudtam volna végigmenni, sõt, ha nem szólnak és nem invitálnak, lehet, el sem indulok a túrán. Külön köszönöm suvlajnak a háztól-házig fuvart is! Köszönöm a rendezõknek a túrát, nem tudok olyan pontot mondani, amivel elégedetlen lettem volna. Minden a helyén volt, az útvonal csodaszép, az itiner érthetõ és követhetõ, az ellátást pedig jókor kaptuk, jó helyeken. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban: gratulálok mindenkinek! Hazaérve a lendület még visz egy darabig, dekoncentráltan teszek-veszek, majd zsákként dõlök el.

Utóélet: a többször említett fogfájást végül megoldani látszó szájsebészeti (kõmûveskalapács-vésõ-fogó kontra jobb felsõ hetes) beavatkozás során azért néhányszor átvillant az agyamon, hogy inkább tennék még néhány kört a Hegyes-hegy-ormon keresztül, utóbbi ugyanis egy sokkal élvezetesebb szórakozási forma...

-Kékdroid-

Képek a túráról

Olyan régen voltam már a Börzsönyben, hogy ideje volt ide újra ellátogatnom. És ha ezt egy jó combos, és már-már hosszútávú teljesítménytúra keretében tehetem, akkor Szondi. A túrát megelõzõ napokban hidegfront vonult át az országon, ami a nappalokat kifejezetten hideggé, az éjszakákat pedig már-már fagyossá varázsolta. Pont ezen a héten szántam rá magam egy sátorvásárlásra, egy kisebb munkáért járó honorárium gyors elköltésének a jegyében. Zoli komámmal, a túrát megelõzõ péntek este 8 órára sikerült némi esõben leérnünk Királyrétre. A rajtot jegyzõ Királyrét Vendéglõ-felelõs indokainak hatására nem sátraztunk kerítésen belül, hanem egy eldugottabb tisztáson, a Hajtánypályánál vadkempingeztünk. Hideg éjszaka, göröngyös talaj és állandó pisálhatnék kísérte végig az éjszakát, mely nálam kb. 4-5 óra alvást jelentett. Az ébredést rögtön hasfájás követte, amiért a megelõzõ nap, kínai konyhájának a felhozatalát vádoltam. Én hülye, hiszen állandóan szenvedek ettõl a koszttól, mégis megzabálok mindent, amit elém tesznek. 

Remek túra, mindenkinek ajánlom! Fantasztikus útvonal, tökéletes ellátás! 

Szondi György emléktúra 100

Két hónapja vásároltam egy Börzsöny turistatérképet. Még nem jártam ebben a hegységben tt-n, össz-vissz hetedikes koromban voltam egy iskolai kiránduláson a drégelyi várban, gondoltam idén elkezdek ismerkedni a tájjal. Balázs hívott erre a túrára, kicsit hezitáltam, mert elsõ százasnak elég komoly túra és az útvonalismeretem NULLA. Aztán pár nap múlva eldöntöttem, hogy benevezek, elvégre nem dísznek van az a térkép és lelkesen tanulmányoztam az útvonalat. A túrán végig nagyon nagy hasznát vettem és fontos tényezõ volt a teljesítés sikerességében, hogy memorizáltam a követendõ jelzéseket fõleg az elágazásokban/becsatlakozásokban. Nagyon megnyugtatóak voltak a megbizonyosodások, hogy jó helyen járunk. Az idei sok kisebb-nagyobb eltévedés után nagyon jó példa volt, hogy így is lehet ezt csinálni, megérte ráfordítani az idõt a felkészüléskor. Tudtam, hogy itt nem szabad eltévedni, mert 25 órába nem férhet bele és mentálisan sem volna jó megzuhanni tõle. Ennek ellenére volt egy nagyobb (de nem vészes) baki amikor Godóvárról úgy mentünk tovább, hogy vissza lejöttünk a hegy jobb oldalán, meg néhány kisebb letérés, jelkeresés, körbeszaladgálás az éjszakában de ez még belefér egy „egészséges” teljesítésbe.

Az útvonalról amik megmaradtak:

-          Nagy-Hideg-hegyre közeledve igen meredeken mentünk fel, az elsõ emelkedõk nekem egyébként is nehezebben mennek, aztán a sífelvonó már üzent, hogy hamarosan fent kell legyünk

-          5. ep-ig teljesen jól mentünk, a hegyek megadták magukat, az erdõ különösen tetszett a 2. és 5. ep között, 4. ponton meglepetés kóla és tele asztal ellátás volt, az 5-re simán elértünk a kanyargós út ellenére, itt volt talán a legszebb az erdõ

-          5. ep után a K+ kis fejtörést okozott h vajon merre menjünk, a jobbra mutató helyes ág elõször nem volt egyértelmû hogy õ tényleg fel akar menni azon a kaptatón, az itiner segített, amikor meglett a Mária-út jele is

-          6. ep elõtt magas hegyeket látok, kétségtelen volt hogy azok ránk várnak J. Extra szendvics után sikerült felmenni hihetetlen jó ütemben Salgóvárra. Errõl a szakaszról elbámészkodtam volna órákig, de most nem ezért jöttem.

-          Vilati üdülõnél teleettem magam mindenféle édes és sós süteménnyel, feltankoltam és elindultunk Magosfára. Ez elég hosszú volt, megfejeltük az említett Godóvárral. Itt szerintem zavart az okozott, hogy akadt lefestett Z az általunk választott rossz irányban is az irtó meredek lejtõ elején és beugrottunk, mert elõtte hozzászoktunk, hogy a lefújt jelzések is jók lehetnek. Aztán amikor már ez sem volt, elbizonytalanodtunk,  kerestük reménykedve egy csapattal de csak a Z4-et láttuk meg a másik oldalról, ahonnan kb fél órája indultunk. Visszamentünk. Itinert persze nem olvastunk, utólag pedig látom, hogy pontosan leírja, hogy a gerinc túloldalán élesen balra kell menni. Csak nem utólag kéne itinert olvasnom…

-          Királyházán görögdinnyével fogadott a pontõr. Olyan sokan megleptük egyszerre, mégis mindenre tudott figyelni és egy személyben azonnal kiszolgált mindenkit, profi volt.

-          Valahol a Z elején újra bõséges ellátás volt azon a ponton ahol egy ló is megpihent

-          Drégelyvárig hosszú volt a kék, azt hittem soha nem érünk oda. A várnál sötétedett.

-          A vártól Diósjenõig elég stresszes voltam, tudatosult bennem hogy egész éjjel menni fogok ismeretlen helyeken. Ezt közöltem Balázzsal is hadd legyen neki is kicsit sötétebb a hangulata J Állandóan paráztam, hogy meglesz-e a jelzés, mikor tévedünk el és mikor fal fel egy vadállat. A K4 Pénzásásnál gyorsan meglett, úgy ahogy a pontõr hölgy mondta, azt követni is tudtuk, a S-en már bénáztunk kicsit, egyszer bepróbálkoztunk egy csapáson, mert gondoltam hogy úgysem lesz jelzés => GPS mondta: rosszul tetted (nem is tudom mi lett volna ha nem jön meg a térerõ addig). Mindig, amikor meglett a következõ jelzés nagyon boldog voltam. Egy farakásos résznél volt csalóka, mert kicsit bent volt az erdõben a jel és a következõt is befelé kezdtük el keresni, pedig az erdõ elõtt ment végig. Visszagondolva nem volt vészes, csak én pánikoltam túl szokás szerint, az utak minõsége és a jelek gyakorisága teljesen átlagos volt. Kámorra felértünk, onnan lefele a vártnál hosszabb volt a botorkálás, az erdõben rengeteg világító szempár figyelt minket. Végig beszéltem nekik, hogy takarodjanak be az erdõbe, de nem hallgattak rám… Amikor a sokadiknál láttam két macskafejet körvonalazódni csak röhögtem magamon.

-          Diósjenõn olyan hosszú asztal, mint a lagziba, kínáltak ott mindennel csak már enni nem tudtam valami sokat sajnos. Elég fáradt voltam és egyben izgatott is, hogy végre lehet támadni a híres Csóványost. Igazán jó próbatétel volt 80 km után felmenni.

-          Hosszú emelkedõ, egyszer elõrántottam a Börzsönytérképet, hogy kerül ide K4 mikor Z3 elágazásnál kéne lennünk és az szépen megmagyarázta hogy jó az irány. Néha már olyan meredek volt, hogy jobb is, hogy sötétbe mentünk és nem láttam hová megyek, volt ahol korlát is segített felmászni. A P3 csak rátett egy lapáttal erre a gyönyörre. A világító szalagokat könnyû volt követni, amikor P3 feltûnt, vártam, hogy balra legyen az ep. Ott is volt, lógott egy fán a bélyegzõ. A magas erdei rész szép volt, elég hûvös volt, pont ideális és már az erdei lényektõl sem tartottam, nekik úgyis több eszük van mint nekem hogy ilyen meredek hegyen járkáljanak-gondoltam.

-          A Csóványos után már valahogy éreztem, hogy sikerülni fog. Reménykedtem, hogy a lefelék nem lesznek túl meredekek.

-          A K3 lefelé persze gyilkolt, és milyen hosszan! A Fekete réten virradt. Hajnali kábulatban felmásztunk a Rakodóhoz. Felfelé nézni nem nagyon tudtam, inkább csak a lábam elé és agy nélkül mentem. Odafent már örültünk, hogy mindjárt célba érünk, már csak le kell menni: ez volt talán a legnehezebb az egészben, többször levettem a cipõt hogy a nem létezõ követ kivegyem, ami a talpamat szúrja. Fájt a lábam, nem estek jól a lépések.

-          Királyrét határában imádtam a tavak és rétek reggeli illatát.

-          Végre cél, bõven a szintidõn belül, szép díjazás, gratuláció, büszkeség.

Amikor leginkább szenvedõsen mentek a méterek ismét megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy mit keresek én itt és a híres Hrabal regény befejezõ mondatára gondoltam. Érthetõ volt miért kell 5 évet rápihenni erre a túrára. Nagyon kemény volt de persze ez az amire vártunk és erre vállakloztunk. Le a kalappal a Börzsöny és a túra megszervezõi és lebonyolítói elõtt, köszönöm Nekik ezt a gazdag élményt. Gratulálok a bátor résztvevõknek!

Emlek-lelek-kereso szazas

Ugy 15 eve jartam utoljara Kiralyreten. Mit mondjak. Semmire sem emlekeztem. Kiuresedett csuggedtseggel vagtam neki Jozsival. A Nagy Hidegen eppen felszaradni keszult a harmat. Gyors lefele a retre, kis varakozas a pecsetelokre. Fel a sargan egyre szebb es szebb erdoben. Jo kajak es hideg cola a nyeregben. Fel tovabb, aztan hosszu dozerut, ahol benezzuk a jobbra volgyet. Nagyborzsonybol szolit vissza az epp erkezo pontor kocsi. Bekaja es fel Salgovar fele. Jozsi elmarad, a gerincen gocsortos gyokerek, palakovek kozott kapkodom a pataim. Pazar a lelatas. Enyhe fejfajas kap el, ami sokaig kiser meg a lefeleken. Betolom az elso gelem hatha segit. Az udulonel eklektikus hangulat es finom almas + kapros. A kovetkezo felfeleken sokaig a szamban az izek izelnek. Tetszik a Magos fa, vegre valami hosszabb emelkedo. Olyan 2 Muzslanyi lehet. Aztan le es ujabb szep kilatas hosszan a gerincen. Kiralyhazan minden hulye keresem teljesiti a srac. Limonadera dinnye a menum. Egy finom felfele, de tul rovid. A kimondhatatlan patak ponton is eszem. Kb. a fele ez. Pici emelkedo aztan seta egy 55-ossel. Jot beszelgetunk, de a szurot mar egyedul nyomom az itinerre. Innen csoffadt tetovasaggal tovabb. Dregelyvarnal haldoklom picit. A pontorlany pillantasa nem sok jot iger. Szarul nezhetek ki es ugy is erzem magam. Penzasasra azert futok meg. A Csanki kert alig jon meg, mar visszamennek. Szerencsere ket beert turatars nem engedi. A Kamorra megint csak futok. Tetszik a hely, erom is vissza. Durva lefele futassal erkezem Diosjenore. Nekem ez a csucs pont. Egy beszelo szemu lany kinal es hideg a cola. Ha tudnam mi jon meg? De szerencsere nem tudom. Eros maszas aztan megint es sokaig. A Csovi oldalan kaptatok. Az eldugott pontu retnel egy bator beszedes 75-os lany halad. A Poganyvarra felfele azonban elmarad. Tetszik ez a videk megint, bar az erdo mar homalyos. A Csovirol lefele picit fajok mar, de a lejton meghuzom. A sracok a ponton valami kotyvasztott teat adnak. 93-nal mondjuk mar mindegy is. Nem szaroznak kozben, megadjak a kegyelem dofest nekem. Mar csak 9 kilo, de 250 szint: mondjak. Agyam sos szivacskent uszik a helyen igy fel sem veszem. A hegy aljaban energialoketet kapok. Nem tudom kinek koszonjem. A lenyugvo nap kulonos fenyfoltokat varazsol a fak koze. Jo emlekek villanak be a naprol. Jo most ez a dolog es orulni kezdek. Talan nem 15 ev mulva lesz a legkozelebb, de ha megis, emlekezni fogok valamire. A Suta berkin lefele mar erosen szurkul. Piszok koves helyenkent, nem gyozok lassitani. Elrohanok a to mellett es befutok a celba.

Az emleklap pici es jelentektelen, de bizonyitja vilagbajnoki jo idomet. Faj kisse, hogy nincs szazas kituzo, de a szivemben beke van. Prima kis tura volt es minden kis hianyossaga mellett sok koszonet, hogy megrendeztek es a pontoroknek hogy felvallaltak. Maximalis tiszteletem tehat.