Túrabeszámolók


Bakony szurdokvölgyei/Bakony Félmaraton

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2007 2008 2009 2009 2010 2010 2011 2011 2012 2012 2013 2013 2014 2014 2015 2015 2016 2016 2017 2017
 Túra éve: 2015
bullwTúra éve: 20152015.11.13 13:53:45
megnéz bullw összes beszámolója

http://bullw.blogspot.hu/2015/11/bakony-szurdok-volgyei-25.html

 
 
 Túra éve: 2014
efemmTúra éve: 20142014.11.11 08:53:30
megnéz efemm összes beszámolója

Bakony Félmaraton terepfutás eredmények (2014.11.20) letölthetõk.


Statisztika



Bakony szurdokvölgyei:

21 km  77 induló 73 teljesítõ

16 km 28 induló 24 teljesítõ

14 km 31 induló 31 teljesítõ

11 km 0 induló 4 teljesítõ

9 km 8 induló 8 teljesítõ



Bakony Félmaraton terepfutás:

130 induló 130 teljesítõ

 
 
 Túra éve: 2013
AlgTúra éve: 20132013.11.12 22:07:29
megnéz Alg összes beszámolója

Sziasztok!


Fényképes beszámoló a 25-ös távról


Üdv,


A.

 
 
 Túra éve: 2012
nafeTúra éve: 20122012.11.14 21:19:56
megnéz nafe összes beszámolója

Bakony szurdokvölgyei 25


GPS-el mért távolság: 24,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 320 m.


Nem rajongok a nem körtúrákért, mert megközelítésük nehézkes, többletidõt igényel. Kivétel a Fehér-Vár-Palota, ahol a két város között negyedóránként van busz. Itt másfél-két óránként. Alapos rátartással kell tervezni az utazást. Azonban elõzõ nap átfáztam montizásnál, s éreztem valami nincs rendben ezért a túrán történõ indulás mellett döntöttem. Már többször sikerült a kezdõdõ betegséget gyalogtúrával elmulasztani. Nem voltunk túl sokan a nevezésnél, mégis lassan haladtunk, mert egy személy intézett mindent és elég szép számmal jelentek meg túrázni vágyók. Végre kezemben az igazoló lap. Gyorsan átfutom. OK. Arra megy a mit gondoltam, s már neki is vágtam a táv teljesítésének. Kényelmes tempóban gyalogoltam kifelé a városból. Ahhoz képest, hogy milyen barátságtalan idõben várakoztunk reggel a buszra, most igen kellemesre változott. Még a városon belül megszabadultam a második réteg fölösleges ruhától, nehezítve a hátizsákot. Még nem hagytam el Zircet, amikor a szélálló sapkát is lecseréltem. De jó lett volna elõzõ nap az ilyen idõjárás a néhol csak 50 m-es látást biztosító köddel, a 4 fokos átlaghõmérséklettel és a jeges széllel szemben.


Végre letérhettem az aszfaltról, s kellemes mezei és erdei úton ballaghattam. Gyönyörûek az õsz színei a Cuha-völgyében. Ismerõsök értek utol, s egy kis beszélgetés kedvéért fölgyorsítottam. Beszélgetés közben gyorsabban telik az idõ. Már a város határában is lestük, mennyi víz van a Cuhában, s latolgattuk, mennyire lesznek nehezek a gázlók. Ez a számukra okozott gondot, mivel futócipõben teljesítették a távot, az pedig csak a vízmentes (isten mentse a víztõl) kategóriába tartozik. Én inkább a Cuha-völgyi sártól tartottam az elmúlt esõzések következtében. Szerencsére errõl szó sem volt. A patakot természetesen most sem a piros jelzésen kereszteztem, hanem tettem egy kispistázó kitérõt a vasúti híd felé. Számomra érthetetlen, miért nem erre jön a jelzés, hiszen csak 50 m kitérõt jelent (déli irányból viszont kb. 200 m-t, amit a síneken kell megtenni, be nem látható kanyarban), viszont kicsit nagyobb víznél igencsak próbára teszi az ember ügyességét az átkelés. Ettõl kezdve a patak jobb partján vezetõ ösvényt viszont nagyon kedvelem. Hamarosan elértük Porva-Cseszneket, ahol Anita fogadta a túrázókat, egy kis mandarinnal és innivalóval. A kabátom is melegebb, mint kéne, és ennek megfelelõen ki is izzadtam, így gyorsan továbbindultam.


A murvás utat egy méteres sáv kivételével avar borítja. Meglepetésre nem sokkal gyalogol elõttem a Bödõ família. Valamivel elõttem rajtoltak. Normál esetben esélyem sincs tartani velük a lépést, s percek alatt eltûnnek a horizonton. Õk sem bakancsban jöttek, így eléggé óvatosan keresztezték a patakot, s a második gázlónál utolértem õket. Jót beszélgettünk Vinyéig. Tudom õk is szeretik a kerékpáros teljesítménytúrákat, elmondtam, hogy jövõre a Vértesi Kerekezésnél tervezek újra egy hosszú távot is, ami nem megy erdészeti aszfaltúton, hogy ne legyen gond az engedélyezéssel. Amikor kitaláltam, hogy jó lenne egy Vértest körbekerülõ táv, és elkezdtem tervezni, magam is meglepõdtem, hogy a számítógép szerint teljesen szabályosan (ehhez azért kell egy 100 m-es murvás szakasz Csákberény és Csókakõ között a borúton) 110 km körül van. Gyorsan le is tekertem a távot, viszont mivel semmiféle térképet nem vittem magammal (otthon felejtettem, illetve a GPS-emen sem volt semmi), egy elágazást benéztem Tatabánya elõtt, s kerültem egy kicsit, nincs pontos adatom, de az biztos, hogy kevesebb 120 km-nél, a szint pedig 1000 m-nél (nekem a 121,4 km-re kereken 900 m szint jutott, de az igazi út egy kicsit szintesebb). Az õszi kisgyóni túrára, ami az idén esõ miatt elmaradt, tervezek három aszfaltos távot, 50; 80 és 110-120 km, amibõl a leghosszabbat még csak számítógépes térképen mértem le, a másik kettõt végig tekertem már és az itiner is készen van. Ez utóbbi táv érdekli õket, s még tippet is adtak, hogy a Mór – Bakonycsernye szakaszon jó lenne beletenni, a Nagyvelegi kitérõt. A 60-as montis táv viszont hidegen hagyta õket. Elmondtam, én csak a távok kitalálását és a szükséges jelölést vállaltam, a többi szervezési feladatot nem.


Vissza a túrához. A gázlóknál nagyon kevés a víz, így gyorsan haladtunk. Ha nincs 20-25 centinél mélyebb víz, akkor engem bakancsban, kamáslival nem zavar, simán átgázolok rajta és kész. A szurdokrész gyönyörû. Kis idõ múlva megérkeztünk Vinyére. A Vinye.hu büfében volt az ellenõrzõ pont. Hibáztam, nem ettem zsíros kenyeret. Ekkor még nem éreztem magam éhesnek. Eddig a táv sem igazán megerõltetõ. Majd 14 km-re jut 40, az-az negyven méter szint. Bezzeg az Alsó-Cuha-szurdokból kikapaszkodásnál, úgy 200-250 m-en összeszedtünk 70 m-t. Ittam egy bögre jó forró teát, s továbbindultam. A Bödõ família gyorsabb volt, hamarabb indultak. A rövid távokon elég szép számmal indultak gyerekek is.


Vinye alatt, a Kõpince-forrásig, illetve a Hódos-érig száraz a Cuha medre, megkönnyítve a haladást. Szépek az erdõ színei a Zsidó-rétnél. Az erdõbe beérve, meglepetésszerûen ellenõrzõ pontba botlottam. A pontõr elmondta, egyszerûen túl hamar értek oda az elsõ túrázók és futók, így csomagokkal felpakolva nem tudta elérni a kiírás szerinti helyét. A futóknál ez jelentett is problémát. Aláírás után, ballagok tovább. Az Alsó-Cuha-szurdok alaposan lelassít. Gyakran állok meg fotózni. Gyönyörû a szurdok, õszi színekben meg pláne. Víz csak itt-ott a medencékben. Lassan elérem az Ördögrét szélét, s ott a szalagozás, azonnal, az elsõ völgyben nekiindul a hegynek. Nem a kiírás szerinti S+-on vezet, hanem eggyel délebbi völgyben. Itt jött a fentebb említett jó meredek kaptató. Mire a meredek rész végére értem éreztem éhes vagyok. Nem álltam meg enni, hanem ballagtam tovább, a kellemes erdei úton. A Kenyeri-hegy közelében magányos futó jön szemben. Szóltam neki, ha a maratonon indult, akkor rossz felé megy. Szerinte viszont jó, mert arra megy a szalagozás. Hiába mondtam, hogy az a gyalogosoké, s a Cuhához visz, nem hallgatott rám, ment tovább. Késõbb, alighanem Csesznek szélén ért utol, amikor a fölösleges cuccaimat pakoltam be a kocsiba, ne cipeljem az utolsó kilométeren. Nem sokkal késõbb két futó jött szembe, mögöttük pedig kissé lemaradva hárman. Õket sikerült visszafordítani. Morogtak is a rossz jelölésen. A két táv találkozásához közeledve figyeltem, vajon mi lehetett a probléma. Az elágazás elõtt 20 m-el már láttam valami fehér lapszerûséget a fûben. Odamentem, s a futók útbaigazító táblája feküdt ott jól láthatóan, a nyíl a helyes irányba mutat. Fölvettem, s a két rajzszöggel visszatûztem a fára. Sajnos a két rajzszög ekkora szélben, a puha akáckéregben nem sokáig képes tartani a laminált lapot. A másik probléma, hogy a futók útvonalán érkezve, a gyalogosok szalagjai hamarabb, könnyebben észrevehetõek, mint a futóké.


Nyílt, hideg szeles, de szép kilátású részen gyalogoltam, majd végre beválthattam a fák közé. Az idõ jobb lett, én pedig olyan szinten éheztem, meg, hogy a cél elõtt 4-5 km-el kénytelen voltam egy energiazselét megenni. A S+-ról már látszik a vár. Beértem a faluba, s irány a Kõmosó-völgy. Jó szokásom szerint, amint lehet, lementem a patakhoz, ahol szembe találtam magam a trehány favágók által otthagyott ágakkal. Leküzdöttem. Jöhetett az utolsó emelkedõ. Ez is jó meredek, de a végén kárpótol a vár látványa. A vártól már csak egy kis kényelmes séta, s bent vagyok a célban. átvettem a kitûzõt, emléklapot, ettem egy kis inkább sós, mint zsíros kenyeret (a hideg miatt a szírt csak vágni lehetett, kenni nem), ittam rá egy kis jó forró teát, s hazafelé indultam. A nagy megfázást megúsztam, az arcüreggyulladást nem.


A túra nagyon kellemes, látványos. A Cuha ilyen alacsony víz- (szárazság-)állásánál viszonylag könnyen járható.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1100/1000 Ft-ért térképvázlatos igazolólap itinerrel (ha valaki nem ismeri a terepet, akkor térkép kell hozzá), a célban pedig emléklap és kitûzõ, járt. Porva-Cseszneken mandarin, ásványvíz, vagy üdítõ, Vinyén zsíros kenyér és tea, a 3. EP-n szaloncukor, a célban pedig zsíros kenyér és tea volt az ellátmány.


  

 
 
bullwTúra éve: 20122012.11.13 14:15:16
megnéz bullw összes beszámolója

 Most elõször vágtam neki ennek a túrának. Voltam már itt egy másik alkalommal, így megint szerettem volna visszatérni.


Az alábbi linken olvasható az élménybeszámolóm 


bullw.blogspot.hu/2012/11/bakony-szurdokvolgyei-25.html




 
 
ToteszTúra éve: 20122012.11.13 12:04:02
megnéz Totesz összes beszámolója
Nagy fába vágtuk a fejszénket, de megérte benevezni a Bakony egyik legszebb völgyében haladó futóversenyre.

Csesznek vára. Fotó: Vyviora Anita

 

A túra leírása IDE KATTINTVA olvasható. (Képekkel)
 
 
 Túra éve: 2009
dnvzoliTúra éve: 20092009.09.27 12:47:12
megnéz dnvzoli összes beszámolója
A Bakony szurdokvölgyei 40(45) 2009.09.19.

Reggel 7-re beszéltük meg Janival a találkozót Bakonynánára azzal a célzattal,hogy az egyikünk autóját itt hagyjuk a célban,a másikkal pedig áthajtunk Zircre a rajthelyre.Így is történt,Zircen aztán kiderült hogy tényleg indul túra ügyvédi irodából,amit addíg nem igen akartam elhinni.Az elõzetes tájékozódás miatt könnyen rá is leltünk a keresett irodára,majd 7:37-kor nekivágtunk a távnak.

A városból kitalálni itt nem jelenthetett nehézséget,mivel a jelzés szinte nyílegyenesen vezet a Cuha völgye felé.A túrabeszámolókban gyakran emlegetett szennyvíztelep mellett vezetõ út most nem volt olyan vészes,volt némi csapadék az éjjel,de ennyi sár még belefér.A Csárda-völgyi patak balról történõ Cuhába ömlése után aztán átkelve a patakon már murván talpalhattunk Porva-Csesznek vasútállomás felé,ahol Anitáéktól egy a túristaházat ábrázoló bélyegzõt valamint almát kaptunk.Nem idõztünk sokat,el is indultunk a Vinyéig vezetõ erõs 5 km-es újabb szakaszra.Szép volt a völgy,mint mindíg,mi nem nézelõdtünk különösebben,mindketten jártunk már itt jópárszor.A gázlók nem jelentettek akadályt elég alacsony volt a vízállás.

A Vinye.hu-ban megreggeliztünk,jó 6-os tempót jöttünk eddíg ahogy számolgattuk.
Bár ismertük a rövidebb utat,mégis a kiírt útvonalon közelítettük meg a Pakuts-pihenõt,majd az Alsó-Cuha szurdokot.Voltak akik persze nem így tettek...
A szurdokot most különösen szépnek találtam,volt elég fény tényleg lenyûgözõ,aki elõször jár itt és van egy jó gépe csinál is biztos vagy 100 képet.Víz a mederben itt is csak csörgedezett így nem kellett sokat ide-oda mászkálni a két part között.

Ördögréten begyûjtöttük a következõ matricát az igazoló lapra,majd kisétáltunk a Szentlászló-Szentkirály mûútra hogy megkezdhessük a nemszeretem aszfaltozást.Ez az egy szakasz van a túrán amivel nem tudok egyetérteni.Amellett,hogy mindenki utálja a burkolt utakat még balasetveszélyes is.Símán át lehetne vinni a jónépet a rétrõl Csesznekre némi szalagozással a Dóc-árok irányába,majd rátérve a S sávra amirõl áttérve a Z sávra,hogy ne kelljen egy métert sem menni az életveszélyes 82-es szerpentinen.Mint az éjszakai Túrázz a vonatért túrán.

Csesznekre beérve találtunk egy információs táblát ahol kifigyeltük merre is fogjuk találni az Erzsébet vendégházat.Az itiner is világosan leírja a megközelítés módját,a Wathay Ferenc utca sarkán pedig 2-3 m3-es tábla üvölti szinte felénk,hogy merre van a vendégház,mi mégis megyünk tovább felfelé a vár irányába,még az sem zavar egy ideig bennünket,hogy a pirosnak már se híre se hamva,annál inkább van zöld....Megmagyarázhatatlan rövidzárlat volt,ami aztán hamar el is múlt szerencsére,és az extra szintemelkedés után egy templomkerten át visszaerszkedtünk a W.F. utcába ami mellett az elõbb elbaktattunk:-)

E kis kaland után már hamarosan ráleltünk a vendégházra.Itt volt a húszasok végállomása és egyben az elsõ etetõállomás is.

Némi zsíroskenyér-tea elfogyasztása után elindultunk az Ördög-árok felé.A Répa-földek egyik vadlesén fiatal pár van összebújva,normál esetben ideális a hely egy kis romantikára,most azonban a pár percenként elhaladó túrázók árnyékolják némileg az idillt.Gyorsan tovahaladunk nemsokára már a Töbör-majd a Felsõ-kõhegy oldalában hullámvasutazunk a szurdokvölgy bejáratáig.Eddig szinte senkivel nem találkoztunk,mikor is futhatnánk be egy kiránduló csapatba,ha nem az Ördög-árok bejáratánál az embermagasságú susnyával határolt egynyomos ösvényen:-)Belassultunk rendesen,majd egyszer csak meg is álltunk.Kezdtem türelmetlen lenni,így elõre is szóltam,tudakolva,hogy mi a megállás oka.Válasz nem jött,de aztán kiderült:a csapatot jobbára idõs hölgyek alkották,valamint gyerekek,akiknek nem ment túl könnyen a járás a bokatörõ köveken.Látva viszont,hogy mi sietnénk,az elsõ adandó alkalommal elengedtek bennünket.

Viszonylag könnyen haladtunk,a völgyben amúgy lenyûgözõek a méretek,nekem az a sziklacsoport tetszik különösen ami házméretû leginkább a kockához hasonlítható különálló tagokból áll,amiken tisztán látszik hogy valamikor valahonnan fentrõl gurultak egymásra.Micsoda látvány lehetett,mikor ezek az istentudja hány tonnás sziklák irgalmatlan hanghatás közepette megindultak,majd egymás hegyén-hátán megállva megérkeztek a völgy aljába...
A Gizella-átjárónál valakik komplett lépcsõsort építettek a sziklába,így a korábbi létrás egyensúlyozás is megszûnt,könnyebbé és biztonságosabbá téve az átjutást.Hamarosan elértük a P-Z elágazást ami egyben az 5. ep. is volt.Itt kezdõdött az a szakasz ami számomra ismeretlen volt,innen én eddíg mindíg Gézaháza felé mentem tovább.

Egy ideig még tartottuk az irányt a fák között,majd átváltottunk a zöld jelzésre.Lassan alig észrevehetõen,de azért emelkedtünk.A Nap kimondottan erõsen sütött,a talaj is eléggé buckás volt így szenvedtem rendesen,elért egy holtpont.Emellett a táj is olyan semmilyen volt,krumpliföldek,néha egy-egy erdõsáv...Így értünk be Nagyesztergárra.

Az ellenõrzõpont egy bisztróban volt,itt megint lehetett zsíroskenyerezni valamint teázni.Itt tudtuk meg azt is hogy "aki ad magára az a 70-esen van":-))Szomorúan konstatáltuk,hogy mi igénytelenek csak a 45-öst nyomjuk....:-))

Nagyesztergár jó hosszú falu jó sok aszfalttal.A faluból már a kék jelzésen távozunk,hamarosan már újra erdõben haladhatunk.Itt éreztem hogy cipõre kell váltanom,ugyanis a bakancsom új talpbetétje alkalmatlan a feladatára.(a vásárlás helyén hetek óta nem tudják megoldani azt a hihetetlenül bonyolult feladatot,hogy beszerezzenek az általuk forgalmazott márka egyik tipusához egy bele illõ betétet..no comment)(ha mégis sikerülne valamikor,megígérem beírom ide).Tehát az általam vásárolt "mezei"betét jól tönkrevágta a sarkamat,így cipõt húztam.És mikor jöhet a legsárosabb rész ami ráadásul vastagon meg van terítve mindenféle állatok ürülékével,ha nem akkor mikor leveszem a bakancsot?Hát akkor jött,bizony akkor:-))

A vége felé még egy esés színesítette az utamat,csak hogy ezegyszer ne legyen felesleges a hozott csereruha.

Hamarosan kiértünk aztán a mûútra amin balra fordulva bebattyogtunk Nánára.Az idõnk 9 óra 30 perc lett ami nem rossz.A célban még kaptunk csokit,kekszet,elbeszélgettünk a pontõrrel,átvettük a díjazást,majd elballagtunk az autóig.Némi tisztálkodást-átöltözést követõen átautóztunk Zircre ahol némi hamburgerrel-kólával visszapótoltunk valamit az elhasznált energiából.(Csak egészségesen,ahogy illik:-))

Jó kis túra volt,90%-ban általam már bejárt útvonalakon,így gördülékenyen ment minden,a tájékozódás nem okozott problémát.Ahol esetleg nehezebben voltak követhetõek a jelek,ott korrekt szalagozás segítette a haladást.Az ellátás megfelelõ,több helyen étel-ital,gyümölcs,édesség,az ár azonban esetleg soknak tûnhet.(1200HUF,elõnevezve 800)Az idõjárással is szerencsénk volt,néha még kerestük is az árnyékot a nyarat idézõ napsütés elõl.Pont.

dnvzoli


 
 
biborTúra éve: 20092009.09.20 20:20:03
megnéz bibor összes beszámolója
Bakony szurdokvölgyei 70 avagy ismerkedésem a Bakonnyal

Zircen pár perccel reggel 6 után nevezés, sokan vagyunk a kis teremben, fõleg az ultramaratonosok.Ráíratom a pontos idõt 6:31 - ezt páran nem tették meg...- s indulok. Magam vágtam neki a távnak, terepet nem ismertem, viszont volt térképem. A város széléig kocogok kicsit, lehagyok egy hármas csoportot. Az elsõ e.p.-ig a Cuha patak és a mûemléki védelem alatt álló vasútvonal közötti sáros úton visz az út. Szerencsére 5-6 km után jön az erdõs rész ahol már nincs sár, így azt kihasználva a futók nyomába eredek, az e.p. -hoz majdnem egyszerre érkezünk. Almával és szilvával kínálnak,gyors pecsét és tovább. A P elég lestrapált jelzéseit követve továbbra is a Cuha mellett. Egy srác kérdezi miért nem futásra neveztem ezen kicsit elnevetgélek, ahogy elképzelem magam annyi futás után..:) Ez a rész nagyon látványos: a vasúti alagutak, a kõfalak egy kis bámulást kívánnak,a patakon többször át kell jutni, a hatodik átkelésnél megbillen alattam egy kõ és fél lábszárig csobbanok egyet. Késõbb egy futó elõz és kever majdnem fölmászok utána a köveken, de észbe kapok s viszatérek a P-ra. Vinye elõtt át kell menni a patakon majd a fémhídon s úgy a falu felé; megteszem s utána nézem h egyenesen is jöhettem volna- na de 50 méterért a becsület?! A ponton csoki, víz, így sport szeletet majszolva az itiner szerint lépdelek tovább- a P+-on amit száz méterenként egyszer láthatok is. A fenyvesben nagyon jó fenyõillat van, imádom. Elérek a S+ elágazásig, megfordítom a jó irányba a táblát: a futóknak egyenesen tovább a túrázóknak pedig a Pakucs-pihenõhöz kell letérni.Ha jól emlékszem itt volt elõször sûrû növényes rész, örülök h hosszúnadrág van rajtam.A pihenõig néha belefutva telik az idõ, számolok 7,5 átlag eddig elég jó. Jön az Alsó-Cuha szurdok a kövekkel, a meredek részekkel, némi mászással tetszik, szívesen végigmennék itt még egyszer de magamra szólok h elég a játékból:) Itt nem lehet sietni de annál jobb élmény volt. Az Ördög-réten iskoláscsoportok között sikerül kiszúrni a pontõrt, ahogy a többi õr õ is kedves és barátságos. Továbbra is a rejtélyes P-on haladva elérem a mûutat, majdnem 7 km aszfaltos rész következik Csesznekig. Az aszfalton meleg van, egyhangú ezért tankcsapdát énekelve szórakoztatom magam, pár autós furán néz azt gondolhatták h magamban beszélek:) Bakonyszentkirályon egy kocsmánál felfegyverkezek sörrel,s mire megiszogatom már Cseszneken is vagyok, betájolom magam a Wathay utcába, ahol az Erzsébet vendégháznál van a következõ pont. Amíg elõkerülnek az õrök kenyerezek, rájövök h én jöttem be a másik ajtón azért nem vettek észre. Pár pillantás messzirõl a várra aztán továbbindulok a piroson. A szántóföldek mellett tûz a nap, szeptemberhez képest meleg van. Az Ördög- árok kezdetéig haladósan megoldható a terep. Az árok elõtt pár helyen magasabb a gaz mint én, csalán itt is csíp állapítom meg.. Az Ördög- ároknál úgy vagyok mint a gyerekek a játszótéren: ahol lehet a nehezebbik részt választom leugrok, felmászok, átugrok, élvezem:) Az itiner szerint csak 3 km a P-Z elágazásig, többnek tûnik.Ropi és hagymás csipsz, alma, tea : van minden jóság a ponton. Innen a Z-n, a Rómer Flóris emlékúton tovább. Kb 1,5 km a patak mellett, néhol sûrûben, majd pontban délben ki a nyílt mezõre. Alig várom h elérjem a fasort, ahol még akad némi sár..Nagyesztergár szélén krumplit ásnak, az invitálás ellenére nem állok be közéjük:) A Muskátli bisztrónál a 6. e.p. itt is van alma, ropi, tea, minden jó. A falu közepén áttérek a K-re, nagyon kell figyelnem a jelzésekre, tapadok a térképre.Egy idõ után csak a szalagozásra bízom magam,ami nagyon jó, így kell csinálni..pár helyen iszonyat sár van. Az erdõ széle felé furcsa csörgést hallok, kilépve meglátom a zajok forrását: egy csapat tehén nyakukban kolomppal, felettük a fán a K jelzés, le kellett volna fényképezni:) Tisztességes ívben kerülök. Bakonynánán a ponton kenyér és csokis keksz. Örülök, hogy én vagyok az elsõ. Egy ház mellett kis hídon kell átmenni, majd a patak felett vékonyka ösvényen kanyarogva haladok Szentkút- Jásd felé. Egy éles jobbkanyar után a mezõn elérem Szentkutat. Matrica és kapok egy kis infót h nem kell bemenni a faluba, elég a szalagozáson át visszatérni a K-re mivel párhuzamos. A fogam és a lábam versenyt fáj, érzem h kezdek bepunnyadni. Nagy mázlimra Tésig emelkedõ van, ahol el tudom terelni a figyelmem ezekrõl. Tésen az Erdei büfében beszerzek egy doboz sört, hihetetlen jól esik, receptre kéne iratni! Jó hideg, a falu másik széléig be is húzom s már nem is fáj semmim- vagy csak nem érzem. Az Alba Regia barlangkutató állomás a következõ pont itt krumplistésztát is kaphatnék de nem kockáztatom a fogam miatt, csak két kenyeret falatozva dagonyázok a sárban tovább. A Hamuházig vagy 30 barlangásszal találkozok, akik még nálam is koszosabbak:) A K+ aszfalton visz Hétházpusztáig, itt ismét tudok sietni, ez már majdnem 60 km. Az országútig hosszúnak tûnik a beton,Királyszállás mellett próbálom eldönteni h esküvõ v temetés utáni összejövetel folyik .. elérem a 11. pontot ahol két fiatal tûz mellett zenét hallgatva, bort bekészítve várja a többi túrázót. A Vár- völgyig a néha ritka jelenségként feltûnõ P+. A völgyben bólyával lyukasztok,innen csak 5 km. A fenyvesben sár van, ami már nem lep meg. Feltûnik Várpalota, nézem az idõt : 18:45 még van vagy 2 km hû jó lenne beéérni egészre! -ezért sietõsre veszem a figurát, de nem eléggé: a Thury vár elõtt harangoznak rám, még a mûvházig 250 m így 19:04re érek be elsõként a 70esek közül. Számolok hivatalosan 71,5 km 12:33 alatt.Lehettem volna jobb is.. Mindenesetre nagyon szép és látványos volt az útvonal, a szervezés is, látszik h odafigyeltek rá. Örülök h itt lehettem és ha lehet jövõre is jövök:)
 
 
 Túra éve: 2008
janneszTúra éve: 20082008.10.06 17:15:51
megnéz jannesz összes beszámolója
A Bakony szurdokvölgyei 20 - 2008.09.20.

Fényképes beszámoló a túráról

Tavaly a 30-as távján indultunk ennek a túrának, ami meglehetõsen izgalmasra sikeredett a végére. Legalább 5-6 km-rel hosszabb volt a táv a megadottnál, a szintrõl nem is beszélve, így végül vagy 2 órával többet mentünk a szintidõnél. De a bakonyi szurdokvölgyek látványa mindenért kárpótolt minket, így idén újra elindultunk, igaz, immár egy rövidebb, 20 kilométeres távon. Az internetes túranaptárban 22,69 km volt megadva távként, ami végül 24,4-re növekedett, mire a kezünkbe vettük a rajtban kapott útvonalleírást. Úgy látszik a távméréssel még ebben az évben is gondjaik vannak a szervezõségnek.

A tavalyi túráról emlékezetes maradt még a boséges szolgáltatás, 2x zsíroskenyér, 2 x tea, pogácsa a célban, ami az indulás elott úgy tunt, hogy idén is megmarad, hiszen a naptárban szinte minden létezo szolgáltatás jelezve volt (ital, szendvics, édesség, gyümölcs, meglepetés). Ennek megfeleloen számítottunk az út során a jólesõ zsíroskenyerekre és meleg teákra.

Még egy érdekessége az eseménynek, hogy a tavalyi október végi idõponthoz képest egy hónappal elõrébb hozták. Az idõjáráson ez nem látszott, az kb. a november elejinek felelt meg.

Zircen az apátság elõtti autóbusz állomás (már van egy új buszpályaudvar a vasútállomás mellett is) várótermében volt a rajt, csakúgy, mint elõzõ évben, onnan indultunk el nem sokkal 9h után. Mint említettem az idõjárás barátságtalanabb arcát mutatta, lógott az esõ lába, erõs szél fújt, és meglehetõsen hideg, úgy 10C fok körüli volt a hõmérséklet, ennek köszönhetõen nem is voltak sokan a rajtnál, illetve az egész túra során.

Sajnos a túra eleje egy hosszú, unalmas szakasszal indul, amikor észak felé el kell hagyni Zircet, és mielõtt beérünk a Cuha-völgyébe. Ezen a szakaszon különösen érzékenyen érintett az idõjárás elõrehaladott állapota, a nyitott, szélnek kitett részen nagyon rossz volt a pont szembe fújó, erõs és hideg északi szélben gyalogolni elõre. Aztán beértünk a fák, bokrok közé a völgybe és onnantól kezdve szélárnyékban mehettünk, csak a hegy teteje felõl hallhattuk a zúgást. Az elsõ ellenõrzõ pont Porva-Csesznek vasútállomásnál volt, jó messze, a papír szerint 8,5 km-re a rajttól. Bár szerintem kissé feleslegesen, mivel rövidebb útvonal úgysincs Zirc és Vinye között. Lehet, hogy a hosszú táv miatt került, be, hogy megtörje a monoton gyaloglást, de ez esetben az elsõ 8,5 km-re is be lehetett volna építeni egyet.

Idáig egy patakátkelést kellett végrehajtanunk, ahol megállapíthattuk, hogy meglehetõsen sok a víz a Cuhában, gondolom a hét eleji sok csapadéknak köszönhetõen. Idõnként gyengén szemerkélt az esõ, de a gyaloglásnak hála már nem fáztunk.

Az E.P. után következett a Cuha leghíresebb szurdoka, ahol a gyalogos útvonal mellett kiépítették a Veszprém-Gyõr közötti vasútvonal pályáját is, látványos elemekkel, hidakkal, viaduktokkal, alagutakkal. Hatalmas sziklák, kövek, kisebb zúgók voltak mindenfelé, a patak pedig kanyargott az út mentén többször keresztezve azt, négyszer-ötször kellett átgázolnunk rajta. A Vinye elõtti utolsó átkelésnél volt egy gyalogos híd is, itt már ezt választottuk az átkeléshez.

A vinyei pont idén is a Vinye.hu büfében volt, azzal a különbséggel, hogy míg tavaly kint ült a pontõr, idén bent. Valamint idén csak teát és egy kis Sportszeletet kaptunk, míg elõzõ évben volt zsíroskenyér is. Itt ért az elsõ csalódás, már nagyon rá voltunk készülve a zsíroskenyérre. Végül 50 Ft-ért vásároltunk egyet, és a gyûjteményünkbe botcímkét is.

A következõ változás az útvonalban volt: idén nem vissza kellett menni a büfébõl a Cuha felé, hanem tovább, át a vasúton majd jobbra. Végül a Pakuts-pihenõnél csatlakoztunk az elõzõ évi útvonalba vissza. Innen kezdõdött az Alsó-Cuha szurdok, ami szerintem a híres Cuha-szurdoknál sokkal izgalmasabb, vadregényesebb és inkább van szurdok jellege. Itt helyenként a közlekedés is nehéz volt, a keskeny ösvényen, újra át meg át a patakon, néha meredeken a völgyoldalban.

Az egyik ilyen nehéz szakaszon, mikor épp fel kellett mászni meredeken, az egyik fa tövénél egy lyukból jöttünkre több darázs is kivágtatott támadólag, szerencsére a nadrágom elég vastag volt, a fejem körül meg el tudtam hessegetni oket, így nem csíptek meg, és megúsztuk a kalandot. A szurdok után jött az utolsó E.P. (számunkra) majd kiértünk a Bakonyszentlászló-Bakonyszentkirály mûútra, ahol hosszú kilométereket kellett még gyalogolni. Ez az aszfaltos szakasz, az Alsó-Cuha-szurdoktól Csesznekig a legfárasztóbb, legunalmasabb része a túrának, itt már nagyon elegünk volt, vártuk a célt, és ott a zsíroskenyeret meg a teát.

Sajnos a zsíroskenyér a célban is elmaradt, ellenben teát kaptunk. A szolgáltatások sora a tavalyihoz képest igencsak visszaesett, a 100 forintos emelés ellenére. Csak tea és édesség volt a szolgáltatás a megadottakkal szemben, bár lehet, hogy úgy kellett volna értelmezni, hogy: édesség, gyümölcs-tea, a meglepetés pedig, hogy elmarad a zsíroskenyér...

Összességében a zirci és Csesznek elõtti unalmas szakaszokat leszámítva nagyon jó a túra vonalvezetése, a szolgáltatás fõleg a tavalyiakkal összemérve volt kiábrándító, a pontõrök hol semlegesek, hol kedvesek voltak, a kitûzõ pedig ugyanaz, mint az elõzõ évben. Végül is jól éreztük magunkat a túrán, de mint teljesítménytúra nem nyújtott sok többletet egy saját kiránduláshoz képest, így nem biztos, hogy a késõbbiekben részt fogunk venni rajta.

 
 
suvlajTúra éve: 20082008.09.22 12:30:02
megnéz suvlaj összes beszámolója
squirel szépen leírt és szemléltetett mindent a túráról, amit csak kell. (Én voltam az a bizonyos másik 50km-es résztvevõ) A leírtakat csak annyival egészíteném ki, hogy valamanennyi ponton nagyon barátságos, kedves pontõrökkel találkozhattunk, nekik ezúton is szeretnék köszönetet mondani. Jövõre ugyanott!
 
 
squirelTúra éve: 20082008.09.21 18:33:18
megnéz squirel összes beszámolója
Bakony szurdokvölgyei 50 (ami 55 km)

Eddig három teljesítménytúrán vettem részt, amelyek hossza mindig 25 km körül volt. Ezenkívül privátban mentem 35-40 km-t is. Elhatároztam, hogy megmérettetem magam az 50 km-es távon és majd eldõl, hogy feladom vagy végig tudok rajta menni.

Mivel bõ két hete nem voltam már túrázni, ezért elvonási tüneteim voltak, nagyon vártam ezt a napot. Éreztem, hogy mentálisan és fizikálisan is fel vagyok készülve erre a túrára. Elõzõ nap este bevásároltam, elkészítettem a szendvicseket, kikészítettem a ruháimat, mivel korán kellett kellni a busz induláshoz.
Megtapasztaltam, hogy 35 km után a hagyományos alsó gatya kidörzsöli a hajlatokat, így hosszúszárú gatyát vettem fel. Tudtam, hogy melyek azok a kritikus pontjai a lábamnak, ahol hólyag szokott képzõdni, így azt már indulás elõtt leukoplasttal leragasztottam. Ezeken kívûl betartottam a réteges öltözködés szabályait. Hideg volt és a szél is fújt, ezért egy tréning nadrágot és egy vékony farmert viseltem, továbbá egy poló, flannel ing és egy mellénnyé átalakítható vastag pulóver volt még rajtam.

Reggel a busz a rajt helyen tett le, gyors nevezés, majd indulás. Ezen elõzmények után 7:55-kor indultam el Zircrõl Csõszpuszta felé, amely a cél állomás volt. Az útvonalnak kevés ismeretlen szakasza volt számomra, mert privát túráimon, már jártam rajtuk. Tudtam, hogy a tempóm vissza fog esni az Alsó-Cuha völgyben és az Ördög-árokban, így ennek megfelelõen próbáltam idõt megtakarítani azzal, hogy ahol lehetett ott nagy tempót diktáltam.
Zirc templomtornya gyorsan távolodott, ahogy közeledtem a Cuha-völgy bejárata felé. A völgyben jól járható úton haladtam a patak mellett, amíg meg nem láttam az elsõ ep.-t. Megkaptam a matricámat és készségesen ráírták az idõmet is a lapra, ami 9:21 volt. Gyors fejszámolás, 5.9-es átlagot mentem, nagyon jó.

Ugyanezzel a lendülettel haladtam tovább Vinye felé. Néha meg-megálltam fényképezni. A felsõ Cuha-völgy most is olyan szép volt, mint mindig. Vinye elõtt némi bizonytalanság volt, mert eltûnt a jelzés, amin be kellett menni Vinyére, de hála a helyismeretnek nem volt probléma és odaértem a Vinye.hu büfébe, ahol a 2. ep volt. A büfében járt meleg tea és sport szelet. A hideg, nyírkos idõ miatt nagyon jól esett a meleg tea, illetve a csokival pótolni tudtam az elvesztett kalóriák egy részét. Némi pihenõ után indultam is tovább, mert tudtam, hogy az Alsó Cuha-völgy terepviszonyai be fognak lassítani. 5.8-as átlagot sikerült menni ezen a szakaszon.

Vinyét mûúton hagytam el, majd egy jól járható dózerútra tértem rá. Itt láttam egy õzet, ami nagyon megijedt tõlem és iszkolt, amilyen gyorsan csak tudott. Viszonylag hamar odaértem a Pakuts-pihenõhöz, majd az Alsó-Cuha szurdok bejáratához. A nyírkos idõ miatt nagyon csúszott a talaj, így észnél kellett lenni. Most nem volt annyira megduzzadva, mint nyáron a Cuha 25 tt-n. Megláttam a Remete barlangot és most is szomorúan konstatáltam, hogy nincs idõm közelebbrõl megnézni, különben sok idõt veszítek. Ennek megfelelõen felkapaszkodtam a csúszós és meredek part falon, majd kiértem az Ördög-rétre, ahol a 3. ep volt. Éppen egy futó ért oda, így elõre engedtem, hogy megkaphassa matricáját. 11:16 volt, ez 4.4-es átlagot jelent. Itt leültem az egyik padhoz és gyorsan generálozást hajtottam végre a lábaimon. Ahol kellett, ott leszedtem a tapaszt és kicseréltem, illetve ahol éreztem, hogy kell tapasz oda tettem. Így indultam tovább Csesznek felé.

Egy darabig földúton haladt a jelzés, majd kiért egy mûútra, megkezdtem hosszú és monoton menetelésemet Bakonyszentkirály és Csesznek felé. Nem vagyok kényes, ha túrázásról van szó, de a mûutakat nagyon nem szeretem. A lábaim ilyenkor használódnak a legjobban, arról nem is beszélve, hogy kényelmetlen a haladás rajta. Út közben elõbukkant Csesznek vára és a Bakony dimbes-dombos táj jellege is próbálta feledtetni a mûút okozta kellemetlenségeket. Eközben futók süvítettek el mellettem. 12:33-kor értem Csesznek Várkert Sörözõbe a 4.ep-ra. Itt ért véget a 20-as táv. Kicsivel kevesebb, mint a felén voltam túl a távnak és az Ördög-árok még szintén hátra volt. Ezért erõt gyûjtöttem. Kicsit pihentem, ettem zsíroskenyeret, ittam meleg teát, egyszóval az ellátás tökéletes volt. Az ördög-réti pihenõ, az aszfalt és hogy kezdtem fáradni, eredményezte, hogy az átlagsebességem csak 4.6-os volt ezen a szakaszon.

A "kényeztetés" után összeszedtem magam és elindultam az Ördög-árok felé. Cseszneket elhagyva a távolban feltûntek a szélerõmûvek, visszatekintve pedig Csesznek vára látszott. Egy könnyen járható úton jutottam el az Ördög-árok bejáratához, ahol talán az útvonal rövidítés miatt szalagozással vezettek le minket az árokba. Talán ezen a meredek úton csúsztam meg elõszõr a túra során. Az árok elején nem volt sok víz, csak mutatóban itt-ott gyûlt össze a mélyebb gödrökben. Ahogy haladtam tovább egyre több vízzel találkoztam. Sajnos többször is megcsúsztam útközben és a vízbe is bele léptem. Szerencsére a bakancsom vízálló volt, így megúsztam beázás nélkül. Többször is megálltam és a szebb szikla alakzatokat, mélyedéseket megörökítettem fényképezõgépemmel. Sokkal nehezebben haldtam, mint az Alsó-Cuha szurdokban és a vizes talpú bakancsom úgy csúszkált a sima felületû sziklákon, mint ha jégre léptem volna. Ez az árok két kritikusabb pontján okozott csak komolyabb problémát, illetve nagyobb odafigyelésre ösztönzött. Találkoztam egy 4-5 fõs csoporttal akik tanácstalanul áltak az egyik szorosnál (a létrás utáninál) és kérdezték tõlem, hogy szerintem merre kéne menni. Nem értettem a kérdést, így vissza is kérdeztem, hogy hogy merre kell menni, aztán elindultam tovább a szikla szoros felé ezzel utat mutatva a csoportnak.
Miután átküzdöttem a nehezebb részeken magamat, kiértem az árokból és feltûnt az 5.ep. 14:34 volt, úr isten, rengeteg idõ elment. Nem baj, megérte...
3.45-ös átlagot mentem. A ep.-on kaptam a futóknak szánt csokiból és szõlõcukorból, ami jól jött. Egy kicsit talán több energiám lett tõle.

Tovább indultam Nagyesztergár felé. Egy darabig jól járható úton haladtam, de aztán ami utána jött az nem volt semmi. Frissen festett jelzés a fákon, de ösvény gyakorlatilag nem volt. A helyzet az ipari vágány után csak romlott. Nagyon sokat segített a szalagozás, ami nélkül szerintem többször is eltévedtem volna. Ez a szakasz sokat kivett belõlem. 15:42-kor értem Nagyesztergárra, ezzel 4.5-ös átlagot mentem. Nagyesztergáron megkaptam a matricámat, itt sokan jöttek egyszerre, itt volt vége a 30-as távnak. Magamhoz vettem néhány pogácsát, almát és leültem pihenni, mert már 36.6 km volt a lábamban, amit igazán éreztem. Miközben a pogácsát majszoltam, hallottam, hogy sokan feladták a túrát. Bevallom õszintén egy pillanatra nekem is megfordult a fejemben, hogy feladjam, de abban a pillanatban felálltam és mentem tovább.

A Nagyesztergár és Bakonynána közti útszakaszon másodszor jártam, mivel kék túrás vagyok, de most is ugyanolyan jellegtelen volt, mint 2002-ben. A haladás nehéz volt a marasztaló sártenger miatt, vagy a bokatörõs talaj miatt. Volt egy hely, ahol majdnem lejött a bakancs a lábamról, annyira belesüppedtem a sárba. Valahogy túléltem ezt a szakaszt és beértem Bakonynánára, melynek nagyon örültem. Itt vizet vételeztem és irány a Malom melletti 7.ep. 17:47 volt, 3.5-ös átlagot mentem. Fáradt voltam, és ismét megfordult a fejemben, hogy feladom. De nem, mert kiderült, hogy 2-en vagyunk csak az 50-es távon, a buszt lekéstem, ami Bakonynánáról indult, gulyást osztanak a célban és különben is, már csak 10.5 km volt hátra, általam jól ismert utakon. Pihentem, ettem csokit, banánt, ittam, az utolsó 10 km-re újra tapaszoltam a lábamat, beszélgettem a pontõrrel és tovább indultam.

Még világosban jutottam túl a Római fürdõn és értem Szentkútra. Már nem érdekelt a táj, azért még készítettem két fotót útközben, de leginkább arra koncentráltam, hogy tartsam a tempót, és egyik lábamat a másik után tegyem, bármennyire is elnehezültek és fáradt vagyok, és hogy a teljes sötétség elõtt Szentkútra érjek. Itt megkaptam a matricát, ettem banánt, csokit és nagyon finom szõlõcukrot. Ezek kellettek az utolsó 5 km-re, amely végig emelkedett. 4.1-es átlagot mentem ezen a szakaszon.

Elbúcsúztam a pontõrtõl és elõvettem zseblámpámat, így folytattam utamat Tésnek. Nem volt valami baratságos a sötét erdõ, fõleg, hogy a szél meglehetõsen erõs volt. Egészen Tésig már nem érdekelt semmi, tényleg csak a lépteimre figyeltem és az útra. Mivel már jártam erre többször is, így tudtam, hogy mikor és hol járok. Szerencsére hamar felértem Tésre. A tési aszfalton már nagyon nehezen mentem, a hideg szél a csontomig hatolt, a lábaim beálltak, ugyanakkor tudtam, mindjár vége. A mûútról letérve még egy kis darabon földúton haladtam, mikor feltûnt az Alba-Regia Barlangkutató állomás épületének fénye. Célba értem 20:12-kor. Megkaptam az emléklapot, a házban meleg gulyás levessel és teával kínáltak, amiért érdemes volt idáig eljönni. A komoly szintemelkedõvel rendelkezõ utolsó 5 km-en 4.6-os átlagot sikerült mennem.

Összegezve, jól éreztem magamat a túrán. A lábaim még mindig sajognak, és még mindig nehezen járok, de megérte, mert a Bakony talán legszebb helyein vezetett keresztül az útvonal. Szerintem ennek a tt.-nak a nehézségét a szurdokok beli nehéz terepviszonyok adják és nem elsõsorban a leküzdendõ távolság.

A lépésszámlálóm alapján hozzávetõlegesen 55000 lépést tettem meg.

A szervezés 5*, az ár/érték arány 5*, másoknak is csak ajánlani tudom.



 
 
 Túra éve: 2007
tajfutasTúra éve: 20072007.10.23 20:06:51
megnéz tajfutas összes beszámolója
Sziasztok!

A rendezõk nevében szeretnék gratulálni mindenkinek, aki végigcsinálta bármelyik távot! Úgy tûnik a térkép alapján sajnos elszámoltuk magunkat valamennyi táv esetében, de reméljük ennek ellenére élvezte mindenki, amit végül választott, legyen az túra vagy futás. Az idei tapasztalatok és mérések alapján jövõre már jóval pontosabban tudjuk majd megadni, mind a táv mind a szint adatokat ebben biztos vagyok, a hasonló kellemes túra idõben persze bizonytalanabb:)... Ezúton is kérnék mindenkit, hogy aki méréssel rendelkezik jutassa el részünkre az adatokat!

Álljon itt a "dicsõségfalon" annak a nyolc bátor "dzsungelharcosnak" neve, akik teljesítették az elsõ Bakony szurdokvölgyei teljesítménytúra leghosszabb távját, amely az utólagos becslések szerint nemhogy a 70, de könnyen lehet hogy bizony a nyolcvan kilométert is meghaladta, mégegyszer gratlulunk nekik!

Teljesítõk:
"70-es" táv
Bödõ Balázs Seregélyes
Bödõ Bernadett Seregélyes
Wittner Csilla Budapest
Kátay Gergely Veszprém
Hantosi Zsolt Budapest
Tamás Péter Tatabánya
Õrsi Bálint Eger
Borbély Katalin Budapest

Ha beérkezenek Csõszpusztáról az adatok akkor a Terepmaraton hivatalos eredményeit is felrakom majd idde is, meg a honlapunkra is.

További kellemes túrákat mindenkinek, és várunk mindenkit szeretettel jövõre is, alighanem egy kora tavaszi idõpontban, és visszafelé irányban, de ezen még egy kicsit elmélkedik a rendezõ gárda.

üdv. Viktor
 
 
kosztyaTúra éve: 20072007.10.23 19:24:50
megnéz kosztya összes beszámolója
I. bakonyi terepmaraton-extra!!

én is a bibliában figyeltem fel a bakony szurdokvölgyei c. túrára és az útvonalleírás elolvasása után tudtam, hogy jönnöm kell. a bakonyi mikulás és egy két másik túra alapján már ismerõs volt számomra a terep nagyjábol.

épp ezért rábeszéltem néhány ismerõsöm, hogy jöjjenek meg kell ismerniük ezt a mesés tájat. köztük két futót henit és lukit is akik eddig csak sík terepen szaladgáltak. meggyõztem õket, hogy itt észre sem veszik a 42 km-t mert lefoglalja õket a táj
szépsége. laza futással, néhány fényképpel közben úgy kb. 5.30-as idõre készültünk.

hát nekivágtunk. bevallom kicsit nagyobb érdeklõdésre számítottam. a futásra 3 nõi és 8 férfi nevezõ indult. már az elején a mezõny végére kerültünk , mert nem akartuk elfutni magunkat. az elsõ km. után viszont hirtelen az elejére kerültünk mivel a többiek helyismeret hiányában a szennyvíz telep elõtt felszaladtak balra a dombra. aztán hamar behoztak minket és el is tüntek. a cuha völgyben és az alsó cuhában rengeteg képet csináltunk és örömmel nyugtáztam mennyire élvezik a tájat a társaim.
közben vinyénél volt egy kis keveredésünk, ott is pecsételtünk ahol nem kellett volna na egy-két száz méter plusz még nem vág a földhöz minket. az erdõböl kiérve a kissé unalmas aszfaltos szakasz után bekocogtunk csesznekre. itt utolértünk 5 futót akik elszámították magukat. ekkor kezdett gyanús lenni számunkra, hogy valami nem stimmel a távval, mert a sebességünkhöz viszonyítva nem 18 hanem 30 km-t kellett volna megtennünk, de arra fogtuk, hogy sokat fényképeztünk.

folytattuk utunkat plusz egy fõvel és idõnként még kettõvel, de õk lassan lemaradoztak. az ördög árok viszontagságai után átküzdöttük magunkat nagyesztergárig, itt megdicsérném a szerveszök lelkes dzsungelharcos munkáját amivel utat vágtak a zöld jelzésen. az ell. ponton frissítõ, gyûmölcs, pogácsa és egy kis pihi. aztán indulás tovább a római fürdõig. egyre többet beszéltünk arrol, hogy már a célban kéne lennünk, de az még sehol. a fürdõnél sajnálatomra kiderült, hogy a vízesés mellet nem haladunk így azt nem tudom megmutatni lukiéknak. pedig az sem semmi, de már annyi energiánk nem volt, hogy bevállaljuk ezt a pluszt. indulás tovább. henit egyre sûrûbben kellet lelkileg támogatni, hogy mindjárt ott vagyunk. aztán nagy sokára tényleg ott voltunk. a gulyásra szükségünk volt. jöttek az infók, hogy többen is feladták vagy rövidebb távra váltottak. gondoltam, hogy poénbol megjegyzem, hogy esetleg a távot vonalzóval mérték-e a térképen és erre a válasz a legnagyobb megdöbbenésemre határozott igen volt. no comment. 8 óra 5 percet mentünk ezen a "maratonon". tavaly ennyi idõ alatt csináltam a mátrabércet, hmm..? aztán itthon számoltunk és mértünk és a végére úgy számoltuk, hogy kb. 57-58 km lehetett a táv.

öröm az ürömben, hogy heni mint elsõ nõ kupát és érmet kapott ami egy kicsit helyreállította a lelkét.

összegezve, nagyon szép táj és nagyon felületes szervezés. azért ajánlom mindenkinek, hogy jövõre vágjon neki.

kosztya
 
 
janneszTúra éve: 20072007.10.23 09:37:46
megnéz jannesz összes beszámolója
Bakony Szurdokvölgyei 30 (2007.10.21.)


Fényképes túrabeszámoló

Mivel a szurdokok mindkettõnkek a gyengéi közé tartoznak, ezért nem volt meglepõ, hogy egybõl felfigyeltem tavaly az elõzetes túranaptárban erre a túrára, és betettem a „részt kéne venni rajta” események listájába.

Jelenlegi képességeinknek a 29km-es táv pont megfelelt. Így bátran vágtunk neki. Reggel fél kilenc körül értünk Zircre, majd 8:45-kor már el is rajtoltunk.

Kissé hûvös volt még de hamar bemelegedtünk. Az elsõ szakasz kissé monoton és unalmas Kardosrétig, onnan viszont már az erdõben vitt az út egyre mélyebben a Cuha-völgybe. Ezek a szakaszok a tavalyi Bakonyi Mikulás 30-as túráról voltak ismerõsek. Porva-Csesznek vasútállomásnál volt az elsõ pont (lyukasztós, pontõr nélküli), igazából nem tudom miért, mert Zirc és Vinye között másfelé csak hosszabb útvonalon lehetett volna menni. A pont után nem sokkal két **** enduro motoros ment el mellettünk nagy sebességgel, és ****** hangerõvel.

Ezután jött a középsõ Cuha-völgy, ahol néhány éve már jártam, de most még szebbnek tûnt. Itt többször kellett átkelni a patakon, mi az egyszerûség kedvéért simán átgázoltunk rajta, de láttuk, hogy voltak, akik száraz lábbal próbáltak végigmenni.

Vinyénél lehetett enni, inni, innen némi pihenés után indultunk tovább. A leírás szerint vissza kellett menni a patakig, térképen viszanézve azonban még a patak elõtt kellett volna elfordulni a S, Z jelzésre. Végül némi idõveszteség és extra szint árán, a Kõpince-forrásnál csatlakoztunk vissza a helyes útvonalhoz. Néhány km gyaloglás és a Remete-barlang önellenõrzõ pont után jött a túra egyik legkellemesebb meglepetése, illetve egyik legszebb része az Alsó-Cuha-szurdok. Itt a terep is meglehetõsen nehéz volt, emellett egy nagyobb szembejövõ csoport is lassította a haladást.

A szurdok után nemsokára kiértünk egy aszfaltútra, egy hosszú, egyenes, véget nem érõ szakasz, ami számunkra nagyon unalmas és monoton volt, egészen Csesznekig. Cseszneken ismét evõ-ivó pont volt, a 20-as távot befejezõk között többen említették a pontõröknek, hogy érzésük szerint a megadottnál jóval hosszabb a táv.

Innen ismét kis pihenés és erõ gyûjtés után vágtunk neki az utolsó harmadnak. Cseszneket elhagyva balra szép kilátás nyílt Bakonyoszlopra, valamint a távolban a szápári-jásdi szélerõmûvekre. Némi „hullámvasút”, majd egy hirtelen jobb kanyar után betértünk az Ördög-árokba, ahol eddig még nem jártunk, ekkor már nézegettük az óráinkat, hogy vajon ott lesznek-e még a pontõrök a helyükön, mivel a hivatalos nyitvatartási idõ már letelt. Szerencsére a pontõrök még a helyükön voltak, az egyik éppen a távot számolgatta a térképrõl, mivel már nála is többen panaszkodtak. Itt tudtuk meg, hogy nem mi vagyunk az utolsók, még öten jönnek mögöttünk. Felkapaszkodtunk az Ördög-gáton, szerencsére nem volt annyira veszélyes, mint a híre alapján vártuk. Lassan kiértünk a látványos szurdokból, rátértünk a zöld jelzésre, majd az iparvágány után bolyongtunk egy kicsit a frissen, kanyargósra kitaposott ösvényen.

A túra végén egy mezõ mellett mentünk még el, majd legvégül ismét egy monoton aszfaltozás következett a nagyesztergári célig. A pontõrök a célben szerencsére megvártak mindenkit (mi 45 perccel az elméleti zárás után érkeztünk, szintidõ +1,5 h-val), utánunk nem sokkal beérkezett a maradék 5 túrázó is. Sajnos sokáig nem élvezhettük a célként szolgáló kocsma melegét, mert megérkezett a helyi focicsapat, és ez már lehetetlenné tette az amúgy is sûrû füsttel teli kocsmában tartózkodást, így kimentünk az udvarra, hogy megvárjuk a 18:38-as zirci buszt. Ez pontosan meg is érkezett, Zircrõl pedig hazautaztunk.

Összességében egy nagyon szép, élvezetes túra volt, kedves pontõrökkel, szép tájakkal, bõséges szolgáltatásokkal. Nekünk tetszett.