Túrabeszámolók


Kozma

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2007
 Túra éve: 2007
LúdtalpTúra éve: 20072007.10.31 10:34:11
megnéz Lúdtalp összes beszámolója
Csönd. Ha egy szóval kellene ezt a túrát leírni, ez jutna eszembe. Azért megpróbálom kissé bõvebben is. :-)

larzennel indultunk ismét ezen a túrán.

A Vértes barátságos kis hegység, szinte 100 %-ig futható útvonalakat rejteget. No mi azért jókat sétáltunk is. :-) Mint valami babahullámvasút úgy gördült a lábunk alatt az út. Különösen tetszett a Farkastorok völgy, és a Vitány-vár romantikája, a Mária szakadék már-már vadregényes környéke. Futottunk, beszélgettünk, hallgattunk, futottunk. Idõnként olyan jóízû volt a csönd, hogy még a pulzusmérõm pittyegõjét is offoltam, annyira nem illett oda. A vérteskozmai (50km) etetés-itatás után, egy cseppnyi emelkedõ van már csak, s aztán jutalom a maradék néhány km gurulása. 7:45 a vége.

Aki a túrafutással szeretne barátkozni, bátran kezdje ezzel a túrával.
 
 
gaudothTúra éve: 20072007.10.23 21:12:46
megnéz gaudoth összes beszámolója
Kozma 40

A túrának az immár hagyományosnak mondható 4 fõs kis csapatunkkal álltunk neki némi késéssel, mert a kollégák Székesfehérvárról ugyan idõben érkeztek, de nekünk sikerült hajnalban befognunk egy nyúlszállító kamiont, amit nem bírtam megelõzni. Kellemes szaga volt, na mindegy. Végre megérkeztünk a sportközponthoz, ahol már hosszú tömött sorban álltak az autók és a túrázni vágyó emberszabásúak. Összeszedtük a csapat másik felét, neveztünk és nekivágtunk az útnak. Rögtön meg is jegyezném, hogy a térkép elképesztõen színvonalasra sikeredett, ezt teljes (pozitív) megdöbbenéssel fogadtam. Tekintettel arra, hogy az elõttem szólók már lényegében minden mozzanatát megírták a túrának és az útvonalnak, így erre nem is fecsérelnék el sok karaktert. Jó, helyesebben kellemes tempóban haladtunk, és az eltévedéseket jelenleg mellõzve idõben értünk célba, ahol megkaptuk jól megérdemelt jutalmunkat. Túratársaink még átvették a Vértes túrázója elismerõ címmel járó nyakbavalójukat is. A túra kitûnõen szervezett, színvonalas volt, a táj változatos, a terep jól járható, a jelzések, a térkép és az itiner kiváló, ja és a fánk finom. Összesûrítve ennyi, gratulálok a szervezõknek és a teljesítõknek egyaránt, mindannyian jól éreztük magunkat. Ilyennek kell lennie egy teljesítménytúrának! Esetleg jövõre a célban is lehetne valami ellátmány.
 
 
mekkkTúra éve: 20072007.10.14 13:09:00
megnéz mekkk összes beszámolója
Kozma 60

Papával valamivel fél hat után indultunk útnak Fehérvárról. Még sötétben értünk Csákvárra de a rajt helyéhez, a sportcsarnok parkolójához már 6 után érkeztünk, és a hajnali derengésbõl kezdett világosodni. A rajtolás -legalábbis nekem - a szememben lévõ álmosságtól még nehézkesen ment, de csak sikerült, és negyed hétkor már átléptük a rajtvonalat.
Az ébredezõ faluban a sárga jelzésen indultunk, amirõl a faluközpont után a zöldre kellett váltani. (Itt volt is egy kedves kocsma, ahol az elsõsegélyt - unicum - magunkhoz is vettük). Most már egyáltalán nem fáztunk. A falu szélén aztán leágaztunk a Báracházi-barlang felé, itt már egyre több kerékpáros elõzött. Közben világosodott erõsen, az égen kevés felhõ volt és jól lehetett érzékelni, hogy erõsen párás-ködös az idõ.

A barlanghoz kis emelkedõ vezetett, ahol az elsõ pont is volt. Bélyegzés után felfelé vettük az irányt, az ösvény kisebb sziklamászásba váltott, ahol vidám kerékpárosok tuszkolták felfelé gépeiket. Kis várakozás, elengedés, és már mehettünk is lefelé a dombról, hamarosan visszaérve a zöld jelzésre.
Innen folyamatosan hol ligetes tölgyesben, hol karsztbokor erdõben vezetve emelkedett az út a Gém-hegyig, ahonnan máskor szép kilátás nyílik a Zámolyi-medencére és a Vértes tömbjére egyaránt, most viszont köd ülte meg a tájat. A Gém-hegyrõl erõs ereszkedéssel jutottunk le Gántra, miközben a falu feletti fenyvesben haladva szép kilátás nyílt a falura, mögötte a ködbe veszõ dombokkal.
A hegyrõl lejutva érkezett a Vértes Csárda, ahol a pont két lekváros fánkkal ajándékozott meg minket, magunk pedig egy újabb „elsõsegély”-tankolást hajtottunk végre. A rövid pihenõt követõen indultunk a falu parkján át a Réti-földek felé, amely egy elkerített hatalmas legelõ, ménessel és gulyával. Itt a villanypásztoron történõ keresztüljutást a rendezõség instrukciója alapján végrehajtottuk, és kezdõdött a vidám trágya-kerülgetés, miközben a legelészõ állatok megkapó látványában gyönyörködhettünk.

A legelõt elhagyva kökénnyel, galagonyával és csipkebogyóval szegélyezett szakaszon át értük el a Kõhányásra vezetõ K+ utat. Nagyon jólesõ volt a ködbe veszõ õszi erdõben gyalogolni, élvezni a csendet (azért beszélgettünk is).
Kõhányásra beérve továbbra is köd, az ellenõrzõ pontnál pedig lehetõség volt sört váltani - mi éltünk ezzel. Innen még kis szakaszon közös volt az utunk, aztán a Csákvár-Oroszlányi közutat keresztezve a Német-völgy következett megkapó bükkösével. Papával itt váltunk el, õ a 30-as útvonalán ment, én a 60-ason tovább.
A Német-völgytõl Gesztesig tartó szakasz a Vértesi barangolásból már ismerõs volt, és jó volt itt járni újra. Az emelkedõ völgy a ködös bükkösben mesefilmbe illõ volt, és egészen Gesztesig nagyon szép szakasza volt ez a túrának.

A várba ismét szivatóval értem fel, de annál könnyebben le. A falun áthaladva következett a Zsigmond-kõ melletti meredek völgy. Ez igencsak megizzasztott, olyannyira, hogy a Zsigmond-kõ megmászásáról le is mondtam - ebben azért szerepe volt annak is, hogy a köd miatt nem vártam szép panorámát. A völgybõl kiérve következett egy susnyás szakasz, majd kisebb-nagyobb hullámvasutazás után értem Mátyás-kúthoz. Ennek a környéke már a Tatabánya túrákról ismerõs szép vidék. Innen egy emelkedõ, egy lejtõ, majd Szarvas-kút, és innen többnyire felfelé Vitány-várnak. A vár elõtt közvetlenül vált erõsen meredekbe az út, ez ki is tart a várig, ahol ellenõrzõ pont volt. Ekkor döntöttem úgy, itt az ideje egy kis pihenõnek és ebédnek. Sokat azért nem idõztem, mert nagy volt a forgalom, a bringásokat is felküldték ide, sokan zsúfolódtunk az amúgy is kis alapterületû romok közé.

Vitány-vár után következett az az emelkedõ, amit már vártam. Korábbi túráról emlékeztem erre a folyamatosan emelkedõ szakaszra, most sem ment könnyedén. Túljutva ezen már alig vártam a Mária-szakadék völgyét, amiben nem csalódtam. Ekkorra (13 óra elõtt) kisütött a nap, és meleg, késõ õszi színeket varázsolt az erdõbe. Itt nem sokan jártak, teljes volt a nyugalom. A Csákányospusztai ponton két csokit kaptam, meg vizet. A pont után pedig következett a Mária-szakadék É-i oldalán lévõ hegy megmászása - ez volt az az emelkedõ, amit nem vártam. Piszok meredek volt. Körtvélyespuszta felé erdõkitermelés zajlott, le is ütem egy rönkre pihenni egy kicsit, illetve folyadékpótlás is szükséges volt.

Ez után Körtvélyespusztára hamar elértem, majd egy kisebb emelkedõt követõen egy (szerintem telepített) fenyvest szelt ketté az út. A fenyvesben terítve volt a gomba, köztük rengeteg légyölõ galóca piroslott - itt hosszasan fényképeztem.
Pár száz méterre innen ágazott el a 60-as és az 50-es táv. A 60-asokat a Körtvélyesre vezette az út, enyhe emelkedõ és enyhe ereszkedés következett kb. 4-5 km-en keresztül. Itt már feltûnt, hogy az erdõ tele van gombákkal. Két kolléga elõzött le, de a Farkastorok pontig senkivel nem találkoztam. Béke és nyugalom a köbön. Ennek ellenére sikeresen éltem át itt a túra holtpontját. A Körtvélyesrõl a Nagy-Széna-hegy mellett egy erõsen meredek lejtõ következett - ez igazi kihívás volt a térdemnek.
Farkastorok ep. után kellemes, komoly szint nélküli erdõjárás következett úgy három km-en keresztül, majd egy (gyengén) szalagozott úton át értük el a 40-50-esekkel közös szakaszt. Ez már a Sárkánylyuk-völgy eleje volt, innen a Fáni-völgyig ereszkedett az erdõben az út. A Fáni-völgybõl aztán szalagozással jelölt szekérút vitt fel Vérteskozma É-i végére, innen a falun keresztül érhettük el a Meteor kulcsosházat. Talán az itinert nem olvasgatták el, de sokan a Fáni-völgy betonútján jöttek végig, és a kulcsosházhoz a falu D-i végérõl érkeztek (táv nagyjából ugyanaz, de megspóroltak legkevesebb 50 m szintet).
Itt volt az (egyetlen!) etetõ-pont. Zsíroskenyér, tea. Nem mondom jól esett, de a 60 km-es túra 53. kilométerénél jártam, és nekem itt már szinte mindegy volt, adnak-e enni vagy sem…
Kozma után a Meszes-völgy emelkedõje következett, ezt már annak tudatában könnyen gyûrtem le, hogy innen már csak lefelé kell menni. Ereszkedtem az Annafalvi õrház épületéig, ahonnan már szint nélkül mentem Csákvárig. Ebbe a szakaszba még belehúztam, és éppen sötétedésre beértem a célba.

Ez a túra egy csodálatos vonalvezetésû túra, a Vértesben szinte mindent megmutat, amit érdemes látni, gyönyörû helyeken vezet és nincs egy méternyi fölösleges vagy akár unakmas szakasz benne. Köszönet a rendezésért!
 
 
nafeTúra éve: 20072007.10.09 21:04:20
megnéz nafe összes beszámolója
Kozma 60 MTB
Távolság: 66 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 1230 m.
Nem esett túl jól a hajnali 3 órás kelés, de hát idõben kellett Csákvárra érni, a korai rajtidõpont miatt. Az esti esõk nem sok jót jeleztek, viszont ismerve a Vértes talaját, nem számoltam ragadós sárral, így a kedvenc gumijaimat hagytam fenn (a Bakonyban sárgumit használtam volna). Negyed hét után pár perccel Csákváron voltam. Mivel a szembejövõ gyalogtúrázók, még fejlámpákkal jöttek, így nagyon kényelmesen készülõdtem, hadd világosodjon még, meg egy kicsit enyhülhetne is az idõ. A hideg és a szél miatt minden magammal hozott biciklis ruhát magamra vettem. A nevezés gyorsan megvolt, s hét elõtt pár perccel elindultam. A GPS-re feltöltöttem a 2004-es útvonalat, így csak követnem kellett, kivéve, ahol el akartam térni tõle.
A Báraczházi-barlang emelkedõjét hamar elértem. Felcipeltem a biciklit az EP-ig, ahol megkaptam az elsõ pecsétet. Most nem volt semmi torlódás a feljárón, aminek volt elõnye és hátránya is. Nem akadályoztam a gyalogosokat, viszont sokkal nehezebb volt a bicikli felcipelése, felrakása az emelkedõ tetejére. Utoljára itt egy tizenfõs csoportban láncba állva, töredék energia befektetéssel juttattuk föl a bringákat, viszont torlódást okoztunk.
A zöld jelzésen tovább haladva hamar rájöttem, bizony elég gyenge vagyok. Kellemes ösvényeken tekerve értem ki a Csákvárt, Gánttal összekötõ aszfalt útra, azon pedig gyorsan beértem Gántra. A következõ pecsét megkapása, és a finom fánk bekebelezése után továbbindultam. Az aszfaltról letérésnél jól jött az esti esõ, mert tömörítette, s így járhatóvá tette a következõ homokos útszakaszt. Kõhányáspusztai pecsételés és beszélgetés után újabb emelkedõ következett a kék keresztjelzésen, majd murvás lejtõn gyorsan megérkeztem Vérteskozmára, ahol zsíros kenyér és tea várta a túrázókat. Nagyon jól esett a meleg (szerencsére olyan meleg, hogy még én is csak kortyolgatni tudtam, pedig állítólag a „szõrös torkúak” közé tartozom) tea, mivel a lejtõn sikerült egy kicsit átfázni. Az elõrejelzések ellenére az idõ sem akart javulni, sõt kifejezetten felhõs és párás maradt, viszont az addigi hideg szél is csaknem elállt. A Várgesztesre vezetõ murvás utat eléggé tönkretették az esõk, így óvatosan haladtam. A várba vezetõ út utolsó makadámos részét most is csak biciklit tolva tudtam leküzdeni. Fentrõl sajnos semmi kilátás nem volt, köszönhetõen, a 200 m körüli látástávolságnak. A pontõrrel beszélgetve, szóltam, hogy a következõ szakaszon el fogok térni a kijelölt útvonaltól, mivel utoljára ott a meredek emelkedõ és a keskeny vízmosta út miatt elég hosszan kellett tolnom a kerékpáromat. Most kipróbálom a sárga jelzést, majd arról balra letérve szeretnék eljutni az újabb aszfaltos szakaszra. Bevált a számításom. Az elsõ emelkedõk meredekek voltak ugyan (ezen a szakaszon láttam egyébként az eddigi legmagasabb értéket biciklizés közben a pulzusmérõn), de csak vagy 50 m-t toltam a biciklit, azt is azért, mert féltem, hogy újra megütöm az 1-es csigolyámat, ami még mindig igen érzékeny. Olyan másfél-két kilométeres kerülõt tettem, de megérte, mert tolás nélkül is megúszható a szakasz. A keréknyomok alapján mások is választották ezt a változatot.
A Mátyás-kút után elindultam Vitányvár felé. Következett a túra legnehezebb része. Meredek mászások, némi ciklokrosszos beütéssel, a keresztbedõlt fák miatt, egy minden értelemben meredek lefelé következett, majd a biciklitolás és cipelés fel a várhoz. Népes gyerekcsapat foglalta el a várat elõttünk. Szerencsére sokat javult az idõ, így a kilátást is élvezhettem. Pecsételés, nézelõdés és fényképezés után továbbindultam, lelkiekben felkészülve a hosszú biciklitolásra. Szerencsére az elsõ 2-300 m-t leszámítva, 2004-el szemben már nem voltak keresztbedõlt fák az úton, így tekerhetõ volt a hosszú emelkedõ.
Rövidesen elértem Körtvélyespusztát, majd irány a Farkastorok. Hol füves, hol pedig elég jó földutakon értem el a Nagy-Szállás-hegyet, ahol megint csak gyönyörû volt a kilátás. A kellemes napsütésben megettem egy szelet müzlit és egy banánt, de már elkéstem vele egy kicsit. Utána szépen letoltam a biciklit az ellenõrzõ pontig, ugyanis ez a lejtõ meghaladta a tudásomat (csak szeretek montizni, de nem tudok). A pecsételés után rövidesen egy letörés következett, majd egy számomra is járható lejtõn gurultam az aszfaltig, amin Vérteskozmáig tekertem. Megint csak jólesett a forró tea a zsíros kenyérhez. Jó sokan összejöttünk. Már csak egy az elején néhány nem túl hosszú emelkedõvel tarkított kellemes gurulás következett a célig, ahol átvehettem az oklevelet és a kitûzõt.
A túra nevezési díja a magasak közé tartozik, viszont az ellátás is megfelelt ennek. Remek színes térkép, kiváló itiner, csoki a Báraczházi-barlangnál, fánk Gánton, zsíros kenyér és tea Vérteskozmán kétszer, Gesztesvár és Vitányvár kivételével pedig mindenütt volt ásványvíz.
A túra vonalvezetése szép. Változatos útviszonyok jellemzik, szinte minden van: aszfalt (kb. 23-24 km), jó minõségû és laza murva, kõ, homok, kemény földút, friss dózerolt földút, egynyomsávos gyökeres ösvény, füvel benõtt út, két-három, méteres letörés. Az elõzõ esti kiadós esõ, nyomán sok pocsolya tarkította az utat, azonban szerencsére nem az az igazi ragadós kerékpárgyilkos sár jellemzi a Vértest, inkább csak csúszik.
A túra hossza, szintemelkedése és nehézsége alapján a mountainbike maratonok középtávjának felel meg. Vettem részt ennél sokkal könnyebb monti maratonon is régebben, ami ráadásul az országos bajnokság volt. Kilométerenként körülbelül másfélszer annyi caloriát használtam fel, mint a Gázló túrán.
A túráról fényképek láthatók, a Balatonfüredi TE honlapján (www.bfuredite.fw.hu) a kerékpárosok oldalán.
 
 
kekdroidTúra éve: 20072007.10.08 23:54:12
megnéz kekdroid összes beszámolója
Kozma 40

A Lükepék vezette autó fényszórói hasítják ketté a hajnali sötétséget, ahogy kanyargunk Csákvár felé letérve az 1-es útról, az utasokat Sz_Zsu, Kerek repkény, Gethe és jómagam jelentettük. Sz_Zsu kivételével, aki a 60-as távra indult – futva – mindnyájan a 40 km-es távot céloztuk meg. Az álom kiûzését a szemeimbõl segíti a hideg, harapható levegõ a csákvári iskola udvarán, ahol a parkolást láthatósági mellényes rendezõk irányítják nagy létszámban. Az iskolában gyorsan nevezhetünk is, látunk pár ismerõst, illetve ismeretlent, bemutatkozom Rafternek. Indulás 6:25-kor, irány Gánt, illetve elõször a Barácházi-barlang.

Lükepék és Gethe sokadszorra járják már ezt a túrát, mi Kerek repkénnyel elsõbálozók vagyunk rajta, sõt, a Vértes ezen részén is. A kelõ nap sejtelmes színeket fest az égre, látszik, hogy nem lesz meleg napközben, már csak azt remélem, hogy esõt sem hoznak a felhõk. Egyelõre azonban szép sziklák, dombok, hegyek sorakoznak a láthatáron, még a nap is süti õket néhol. A város peremén gyaloglunk, a jelzések jól láthatóak és követhetõk, végig a túrán, hiába, elkényelmesedünk tájékozódásilag :). A barlangot jól megnézzük magunknak, fõleg a kimerítõ kaptató után, ami felvezetett. A pontõröktõl csokit is kapunk, hozzáragad a szájpadlásomhoz, úgy kell lekaparnom, de a gesztus kedves. Nemsokára elérjük a zöld sáv jelzést, ahol kerékpáros teljesítõk jönnek – szembõl, mert eltévesztették az irányt. Mellesleg MTB-s sporttársból rengeteg volt, viszont nem volt zavaró a két táv gyakori együtt haladása.

A Gém-hegy fennsíkján, ligetes, erdõs utakon talpalva b_feri ér utol minket valahol, majd rövidesen tovafut. Gánt apró falujának házai is feltûnnek, mögötte a Vértes egybefüggõ tömbjét egybefüggõ pára borítja, a kilátás gyönyörû, de nem látunk nagyon messzire. Gyorsan legurulunk Gántra (hiányoznak a túrabotok, de valahogy csak kibírom:)), ahol a Vértes Csárdában (itt már mintha jártam volna egyszer rég) ellenõrzõpont mûködik, elsõrangú fánkkal szolgáltatásként. Itt robban be Vándorköszörûs, fénysebességgel, reggeli közben üdvözöljük egymást, majd együtt folytatjuk az utat. A faluból a kivezetõ úton nem a K+ útját kell járni, viszont a villanypásztor alatt a kiírás szerint “úgy” kell átbújni. Ezzel értelmezési problémáink támadnak, lévén nem tudjuk, hogyan is van az “úgy”. A réten antiszociális tehenek legelésznek, Kerek repkény hiába próbálja õket szóra bírni, csak néhány méla pillantásra méltatják. A következõ villanydrótos kapunál Lükepék és Vándorköszörûs még átmásznak, de Gethe rájön a titok nyitjára és szakszerûen kitárja, majd visszazárja a kaput. Becsatlakozunk a K+ korábban meditálósnak nevezett pályájára, nem is olyan veszélyes, ráadásul valóságos gombarengeteg nõtt az esõ és a kedvezõ idõjárás hatására.

Kõhányáspusztát távvezeték nyiladéka jelzi elõre, beérve a kis településre megcsodálhatom az egyetlen nevezetesség kápolnát, valamint a falu elején a turistaút felõl érkezõknek is kitett üdvözlõ táblát. A ponton nem maradunk sokáig, indulunk tovább az egyre ködösebb, párásabb erdõben. Gethe teljesen váratlanul óriásit ugrik, bizony, nem kellene fogdosnia a 120 kV-os bokrokat :). Nemsokára ipari méretû gombatelep teszi érdekessé az utat, hozzá nem értõként csak bámulom, hogy lehet ennyire átlátni korra, fajtára a különbözõ fajokat. Nemsokára Gesztes vára tornyosul elõttünk, az aszfalt még jól járható, de a köves úton kissé botladozom. Fent leülünk, pihenõt tartunk, Vándorköszörûs ropival kínál, elfogadunk pár szálat. Éppen jókor járunk a várban, rengeteg biciklis sporttárs tolja fel a meredek úton kerékpárját indulásunkkor. Megjegyzendõ, hogy a várban mûködött a vendéglátóegység és a turistaszálló is, igen helyesen.

Várgesztesen megbámuljuk a napi néhány pár busz egyikét, felfelé és lefelé menõben is, valamint a már a Lowe Alpine Maraton idején sem mûködõ díszkút hûlt helyét. Majd a Zsigmond-kõ emelkedõje lassít kissé tempónkon, de nem tart valami sokáig és gyorsan megérkezünk Mátyás-kúthoz, ahol fél liter ásványvízzel leszünk gazdagabbak, valamint pár perc pihenõtõl frissebbek. Leválunk a hosszabb távok útvonaláról, majd nemsokára csodaszép völgyben kerülgetjük rövid ideig a sártócsákat, nem ázik be a cipõm, aminek igencsak örvendek. A köd kezd felszállni, több látszik az erdõbõl, de az ég eléggé sötét marad, a nap nem mutatja magát. Mi pedig köves úton, majd szántóföldek közt érjük el Vérteskozma inkább hosszú, mint nagy üdülõfaluját. Takaros házak, fák mögé bújt templom és egy megfordulni igyekvõ busz a fõ látnivalók, majd a rengeteg túrázó a Meteor kulcsosháznál. Itt van a fõ etetõpont, zsíros kenyér ecetes hagymával az ellátmány. Lükepék talál magának elfoglaltságot egy hagymaszeletelõ formájában :), besegít a rendezõknek. A teát saját bögrémbe kérem, ebben ugyanis nem égeti meg az ujjaimat a forró ital.

Innen parkerdõben visz utunk, szelíd tájon, a szintemelkedéssel tarkított útszakaszokat magunk mögött hagyjuk, nem emelkedik és nem is lejt a követendõ ösvény/földút. Vándorköszörûs óriási sárga sáv jelzést lát meg a horizonton, lefotózom, közben remélem lesz olyan kép is, amelyik nem mozdult be. Sportpályák mellett érjük el Csákvárt újra, nem kell sokáig menni az iskolához, ahol külön asztalnál intézik az érkezõ túrázók idejének a rögzítését és a díjazás átadását. Szép emléklap és kitûzõ a díjazás, nem mellesleg itt említeném meg, hogy színes térképmelléklet járt az itiner mellé, valamint két táblázat is a táv/szintadatokkal, de már nem emlékszem, melyik volt a helyes :). A célban nem kell sokat várni Sz_zsu befutására, találkozunk Attilával – Bükki kilátások óta ismerõs - is, már beért a célba érkezésünkkor. Négy órakor pedig már úton vagyunk visszafelé, azt veszem észre, hogy elfáradhattam, hiszen egyik pillanatban még a régi 1-es úton gurulunk, a következõben pedig már az M1-M7 bevezetõ útján, nem teleportáltunk, én aludtam el :).

Köszönöm a társaságot útitársaimnak, külön a lejutás lehetõségét is, valamint a túrát a rendezõknek. Jövõre meg kellene nézni a hosszútávot, kíváncsi vagyok rá. Gratulálok minden teljesítõnek!

-Kékdroid-